login |

Search Results for ‘Tea sztori’

Undateable: vége a 3. évadnak

2016. 02. 10. 19:51 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Már többször leírtam a sztorit, de akkor utoljára is megteszem, hiszen ki tudja, hogy visszatér-e 4. szezonra az Undateable: az anno 2 rész után kaszált sorozatra a 2. évados élő epizódra visszatértem, és az akkora zsenialitás lett, hogy miután az NBC a 3. évad összes epizódját LIVE rendelte be, újabb többkamerás szitkomot vettem fel a nézősök közé.

És nem is kellett csalódnom. A 3×01-02 marha jó lett (később is írtam arról, hogy fura módon mennyire más nézni a sorozatot, hogy az ember tudja, hogy élő), és utána is maradt a színvonal, bár azt el kell ismernem, hogy az élő adásból adódó poénok, illetve az izgalom egy idő után alább hagyott, és beállt nálam valami rutin (ezt abból éreztem, hogy 7-8-9 körül kicsit nehezemre esett végignézni a keleti és nyugati parti adást), de a dupla finálé akkorát durrant, hogy mindenképpen jó szájízzel búcsúzhatok a sorozattól.

Undateable-2

Mondjuk már a finálé előtt is sikerült feldobni a dinamikát, hiszen az utolsó pár epizódra behozták Whitney Cummings-ot Danny csajának, terepet adva ezzel egy csomó Whitney-s poénnak (komolyan mondom, hogy kedvem támadt elkezdeni/újranézni a Whitney-t, D’Elia és Cummings miatt, pedig anno kaszáltam – megint egy totál irracionális lépés), meg egyébként is, kettejüket jó volt látni együtt, nagyon működtek.

Persze a többiek is működtek, s bár az évad végére mindenki megkapta a maga minisztoriját (vagy nem – szegény mellékszereplők sokszor esélytelenek, de nem baj), a középpontban mindvégig Danny és Justin maradt, de inkább az előbbi, hiszen folyamatosan rájátszottak Chris D’Elia fizikai és nyelvi humorára, aki nem is maradt adós a zseniális idiotizmusaival. S talán sikerült is neki az a bravúr, hogy nem tudták kizökkenteni, megröhögtetni a többiek, de ebben most hirtelen nem vagyok biztos.

Undateable-1

Ja, a finálé. Sosem hittem volna, hogy azt fogom mondani, hogy a Backstreet Boys marha jó volt, de tényleg nagyon jók voltak. Egyrészt ők szolgáltatták az élő zenét (vagyis, ugye az éneklést – klasszikus számokkal), másrészt a sztoriba is sikerült bevonni őket, tényleg nagyon mosolygós volt minden pillanatuk.

Take a breath, man. These flashbacks are exhausting.

Ráadásul a 3×12-13-ban tényleg bevetettek mindent, az élő adás ellenére még flashback-eket (teljesen kész volt) és zenés montázsokat is láttunk, és mivel párhuzamosan néztem a keleti és nyugati adást, végig érdekelt, hogyan fogják behozni a már az első 10 percben kialakult majd 3 perces különbséget.

Undateable-5

Az már csak hab volt a tortán, hogy visszahozták a legidétlenebb mellékszereplőket – Kevin, amit előadott/improvizált, teljesen agyament volt (már csak az ő jeleneteit is érdemes megnézni a két verzióban).

 I know it feels like I’m splitting up the best on-screen duo since “Will & Grace”.

Szóval, nagyon szórakoztató kis évad volt ez, hatalmas húzásokkal. Persze én könnyű eset vagyok, hiszen a kibeszélésekkel, aktualitásokkal, meg minden élő adással kapcsolatos gimmick-re vevő voltam, és ezekkel nem is fukarkodtak (de azért túlzásba sem vitték őket). De hiszem, hogy mindent az én torkomon sem tudtak volna lenyomni, szóval a sorozatnak is része volt abban, hogy nézős maradt mindvégig.

Undateable-6

Az egészben egyébként az a poén, hogy az első és a második évadot két-két rész kivételével nem is láttam, szóval most marha kíváncsi leszek, hogy ha megnézek egy random epizódot (az 1×06-ot volt kéznél, majd bekommentelem), akkor mi lesz a véleményem az Undateable-ről: tetszeni fog, mert most már megismertem, és meg is kedveltem a karaktereket, vagy továbbra is kasza-státuszban marad az S1 és az S2, ahova az 1×02 után tettem a sorozatot?

– So, when are you two kids  going to get married, huh?
– Oh, I don’t know. Summer, fall? Just definitely not this season.

Undateable: kezdett a 3. évad

2015. 10. 27. 19:07 - Írta: winnie

11 comments | kategória: kritika

Már három hete annak, hogy elindult az Undateable harmadik szezonja, és hogy ne nagyon ismételjem magam, mindenkinek ajánlom a tavalyi élő epizódos írásomat, hiszen abban egyrészt leírom a viszonyomat a sorozattal (nem vagyok oda érte, 3 rész után kaszáltam, mert gyenge közepes volt – ergó, ahogy én, bárki bárhol elkezdheti nézni), és azt is, hogy mi volt a véleményem az ÉLŐ részről (10/10!).

You mean that we have to sit here and watch this repetitive junk all season?

Egyszerű lenne azt mondanom, hogy mindent, amit akkor elmondtam, be lehetne most is helyettesíteni, hiszen a 3. évad összes epizódját élőben fogják előadni, ami számomra (valamiért) a gyengesége ellenére is nagyon élvezetesé teszi a sorozatot. Annyira, hogy képes vagyok megnézni belőle mind a két partnak eljátszott változatot, ami a dupla premiernél 4*20 perc Undateable-t jelentett. (A 3×03 csak egyszer lett eljátszva, de most már mindegyik kétszer lesz megint.)

Undateable - 3x01-08

A lényeg: még mindig nagyon szórakoztató az Undateable, annak ellenére, hogy sokkal jobb nem lett, viszont a 10/10-es élménytől is elmaradt, talán az újdonság varázsának elvesztése miatt. A sztori és a koncepció mit sem változott, továbbra is egy kocsmában (és olykor egy lakásban) játszódik és jobbára haver-, illetve kapcsolati szitkomról van szó, ami papíron ensemble, vagyis sokszereplős, de gyakorlatilag Chris D’Elia egyszemélyes show-jává kezd változni.

– I like it, I like it a lot.
– That wasn’t rehearsed.

Ami, bármennyire is élvezem, ami D’Elia csinál, talán az egyik legnagyobb negatívum, főleg azért, mert a többiek iszonyatosan el vannak nyomva. Ott vannak, látjuk őket, de alig beszélnek. Oké, a szerelmes pár nagyobb terepet kap de Ron Funches vagy Bianca Kajlich szinte alig kap poént. (Vagy csak az a bajom, hogy a sorozathoz való hozzáállásom miatt nem tudom értékelni, amikor kapnak?)

Undateable - 3x01-01

A kibeszéléseket és “kinézéseket” mindig is szerettem, de a 3×03-nál már kicsit soknak és repetitívnek éreztem a dolgot. Ütősebb, ha nem minden második percben az a poén, hogy belenéznek a kamerába. Cserébe viszont nagyon jó, ahogy egyrészt a helyszíni közönséget bevonják ebbe-abba, az pedig végképp viszi a prímet, ahogy olykor lereagálják a nézőket.

Guess what? Bridgit Mendler is more famous than you.

Amellett, hogy az élőzés feszültsége (nem az “Ú, bármikor ronthat”, mert a világon semmi nincs akkor) ad egyfajta pörgést az Undateable-nek, nagyon jó, amikor a színészek kvázi egymást teszik próbára azzal, hogy röhögtetik egymást, illetve minden részbe próbálnak improvizálós jeleneteket írni, amik a premierben sajnos idő hiányában elég rövidek lettek sajnos.

Undateable - 3x01-05

Az élőzésre egyébként a premierben elég jól rájátszottak, D’Elia-nak az elején benyögték a telefonszámát, és naná, hogy jött is rá idővel a hívás, plusz bemondtak aktuális baseball eredményeket, meg Twittereztek, de persze annak a sorozatban nem volt hatása. Olykor elröhögések is akadtak, amikben Brent Morin jár élen, bár a legdurvábban David Fynn omlott össze – Chris D’Elia egyelőre büszke arra, hogy ő megúszta ezt.

Undateable - 3x01-03

– You shut your mouth, Scott Foley!
– Hey! TV’s Scott Foley!

A két partos sugárzásról annyit, hogy érdekes volt látni, hogy milyen imprók férnek be egyikbe, illetve másikba. Nekem a keleti jobban bejött, ott aranyosabb bakik és röhögések voltak, a nyugatiból kimaradt egy jelenet idő híján, aminek a hiányát elég furán kezelték le a színészek, de egyébként csak apróságokról van szó. Az viszont kifejezetten zavart, amikor úgy próbálták felgyorsítani a dolgokat, hogy a színészek darálni kezdték a szöveget…, nagyon gáz.

Undateable - 3x01-07

Ja, és persze ismert vendégek is akadtak, mint Sarah Chalke vagy Scott Foley, sőt, Zach Braff is tartotta az élő főcímhez egyszer a táblát. (Minden adásban egyébként van élő zenekar is, hogy ne csak a zeneszerző, WAZ gitározgasson.)

Undateable - 3x01-04

A lényeg, hogy a humor minősége változatlan, az élőzés miatt viszont élvezetes és részemről továbbra is nézős a végeredmény. Úgy tűnik, hogy egy ilyen egyszerű gimmick-kel simán be lehet palizni engem. De egy percig sem bánkódok emiatt.

Undateable: kezdett a 2. évad

2015. 03. 18. 19:00 - Írta: human

2 comments | kategória: kritika

De még hogy indítottak! Ha volt is remény arra, hogy jobb lesz a sorozat, végtére is vicces emberek vannak benne, sok standupos, azt is gyorsan elhesegették ezzel a premierrel.

Csináljuk már a blogot egy ideje, de ennek a sorozatnak a túlélését nem nagyon értem. Gondolom nem volt más, de borzasztó nézettséggel, ha jól emlékszem az upfronts után rendeltek be még 10 részt belőle. Amiből az egyik élő adás lesz. Legközelebb ott találkozunk, mert sitcomoknál ez mindig érdekes szokott lenni.

Akkor térjünk is vissza a kezdő részre, amin bevallom, hogy a sok borzasztó poén között egyszer elvigyorodtam. Ha valaki érdekel akkor a “debate team” résznél. Azon kívül viszont szinte minden katasztrofális volt. A nyomi bártulajdonos még mindig borzasztó, a mellékszereplők többsége is, talán Chris D’Elia és Bianca Kajlich ér valamit a csapatból.

Mindezt úgy, hogy pluszba még egy friss szereplőt is kaptunk, akivel nagyjából az új nézőket akarták segíteni, hiszen segített a neveket tanulni mindenkinek egy kínos poénnal. Sztori persze nincs, de az nem is elvárás.

Hát ez van, nem sok jót tudok mondani erről sajnos, 4/10, vannak rosszabbak és ha nem lenne más még talán nézném is, de igazából csak helykitöltő, és ezt végig érezni rajta.

DC-s team up-sorozat készül?

2015. 02. 27. 18:23 - Írta: winnie

24 comments | kategória: 2015/16,az év híre,hírek

Ha az Atom-os Arrow-spinoff terve nem volt év híre, akkor ez az lehet, nem? A képregényes világban ismert fogalom a Team-up, igazi rajongókedvenc műfaj, amikor két szuperhőst összepárosítanak egy sztori kedvéért. Voltak nagy sikerű Superman – Batman sztorifolyamok annak idején, de olyanok is készülnek folyamatosan, amikor minden füzetben mással áll össze a főhős, vagy éppenséggel mindig más és más harcol vállvetve egymás mellett.

Na, akkor jöhet ilyen sorozatként? A CW szerint igen. A csatorna Greg Berlanti, Andrew Kreisberg és Marc Guggenheim, azaz az Arrow és a The Flah apui készítésével két képregény-sorozat kedvelt karaktereit hoznák össze – egy harmadik sorozatban.

És hogy kiket? Mondom a neveket: Brandon Routh (Ray Palmer / The Atom), Victor Garber (Dr. Martin Stein / Firestorm), Wentworth Miller (Leonard Snart / Captain Cold).

És Caity Lotz is benne lenne, aki papíron Sara Lance / Black Canary, de… Oké, nem tudjuk, mi módon akarják összehozni, de róluk van szó, mint színészekről. Egyelőre.

De nem is ez a lényeg a 2015/16-ra tervezett sorozatban, hanem az, hogy hozzájuk mások is csatlakoznának, többek között három olyan DC-s karakter, akik még nem voltak láthatóak a tévésorozatokban.

Ti kiket látnátok szívesen? (Jó- vagy rosszfiú egyaránt jöhet.)

Második blikk: Bad Teacher

2014. 05. 08. 14:59 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2013/14,kritika

Disregard the lollipop, it’s an oral fixation.

Múlt héten human lehúzta a sárga földig a Rossz tanár sorozatverzióját. Én speciel utáltam a mozifilmet, de a pilotban mégis éreztem valamit, volt egy bizonyos hangulata, ami előfordulhat, hogy elkapja az embert. A végeredmény közepes volt. Nem bizakodtam, de éreztem egy halvány esélyt arra, hogy rá tudok hangolódni.

De nem. Az 1×02 egyértelműen bizonyította, hogy a Bad Teacher nagyon zsenge.

Oké, tudom, hogy a szitkomokban nem a sztori a lényeg, de nem értettem, hogy voltak képesek ugyanazt a történetet ellőni, mint a pilotban. A főhős sztorijára gondolok, aki megint ráhajt egy gazdag Apura, hogy aztán az utolsó pillanatban az esze helyett a szívére hallgasson és érzelmes jelenet keretén belül visszakozzon. Mert azok a drága gyerekek annyira közel állnak hozzá-

Nem, ez így gagyi volt. Mindenesetre rögtön arra gondoltam, hogy epizódcsere volt, de ennek nem látom nyomát. Persze volt B meg C sztori is, de azok is teljesen értékelhetetlenek. Az egyik szálon Sara Gilbert online randizott és itt kapott pár jelenetet Ryan Hansen, a másik szálon meg az igazgató szekrényeket nyitogatott egyedül. KOMOLYAN? Ennyire futja? Kristin Davis karaktere meg szinte nem is szerepelt.

Ennek így nincs sok értelme, gáz, hogy már a második részben sem tudják használni az ensemble-t, csak így szétszakítva tudnak minisztorikat írni nekik. Persze a kaszát inkább azért fogja megkapni nálam, amiért talán a film sem jött be: nekem semmi jó nincs abban, hogy egy olykor, még ha csak ideiglenesen is, de valóban rosszindulatúan viselkedő főhőst nézzek. Antihősök ide vagy oda, de mint Cameron Diaz, úgy Ari Graynor karakterét sem fogom megkedvelni. Még csak szenvedni sem akarom látni.

Délelőtti videó 2.: Never Tear Us Apart: The Untold Story Of INXS

2013. 12. 04. 11:22 - Írta: winnie

7 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,minisorozat,video

Korábban már többször is írtunk a hírekben a 2 részes ausztrál INXS-minisorozatról, a Never Tear Us Apart: The Untold Story Of INXS-ről – ennek nézhető meg az előzetese a tovább mögött. Nem is tudtam, hogy Kylie Minogue is benne lesz. Mármint nem, mint színész, hanem a sztoriban, mint valaki által játszott karakter.

Tovább...

2013/14 – Az NBC újoncai (14.) – Undateable

2013. 05. 13. 04:20 - Írta: human

11 comments | kategória: 2013/14

UNDATEABLE

Készítő: Adam Sztykiel / executive producer: Bill Lawrence
Szereplők: Bianca Kajlich (Rules of Engagement), Brent Morin, Briga Heelan, Chris D’Elia (Whitney), Matthew Wilkas, Rick Glassman, Ron Funches
Várható indulás: 2014. midseason

Sztori: Többkamerás sitcom. A magabiztos főszereplő új lakótársa a borzasztó szerelemi élettel és rutinnal rendelkező barátait is “hozza magával” a költözéssel. Nincs mit tenni, meg kell őket tanítani párkereső játszmázásokra. A randizásról fog szólni.

winnie szerint látatlanban: Ez már megint a standuposok szitkomja? Úgy néz ki. Minden várós NBC-szitkom midseasonre jön? Nem. Vajon vinni is fogja Bill Lawrence a sorozatot? Nem tudom. De még, ha nem is ő a showrunner,akkor is jó lenne egy haverszitkom országosra. (Miért van ilyen kevés? Workaholics, The League, Men at Work. Nem mintha csajos sok lenne.) Kár, hogy ez nem annyira haverosnak tűnik, és a pasik között sem tiszta mellérendeltségi elsőre a viszony. És többkamerás. 45%.

human szerint látatlanban: Oké, hogy Lawrence, de mégsem ő a showrunner, és a többkamerás format, randizós csetlés-botlás első körben unalmasnak hangzik. Második körben? 40%.

Shield 6. évad teaser

2006. 12. 19. 15:11 - Írta: human

6 comments | kategória: video

Na ez az amit várok. Az eszméletlen ütős 5. évad után enyhén szólva is még ütősebb kell legyen. A teasert csak az nézze meg aki látta az előző évadot. Amúgy a Nip/Tuck szünetében ment. Semmi nincs benne a sztoriból, egyszerűen csak a hangulat gyerekek, a hangulat.

Tovább...

Alapvető fogalmak – Teaser

2006. 09. 23. 16:27 - Írta: winnie

10 comments | kategória: fogalmak

(’tízör’ vagy angolmagyarul: „tízer”. )

A mozisok már ismerhetik ezt a fogalmat, a filmszínházakban a teaser és a trailer együtt jár – a filmek előzeteseit jelenti mindkét szó, annyi a különbség köztük, hogy a teaser a korai előzetes, amikor még a sztoriról nem tudunk meg sokat, amit csak vészjósló hangon narrálnak, sőt olykor külön forgatnak kisfilmeket, szinte poénból, vagy csak némi számítógépes grafikát kapunk és egy betűkészletet a szereplők nevével és a címmel. A trailer-ben már van történeti szál és beszélgetés is.

Viszont a sorozatok esetében a teaser (ami szó szerint kedvcsinálót jelent, kvázi az elhúzott mézesmadzagot) az a főcím (ha van) előtti filmrészlet, az a pár perc, ami mondjuk nyomozós sorozatoknál feldobja a témát, hogy lássuk ma milyen esetet láthatunk vagy egyéb sorozatoknál esetleg utal arra, hogy milyen szálon fog folytatódni a komplexebb cselekmény. Ez Amerika-centrikus húzás, természetesen, hiszen odaát fel kell csigázni a nézők kíváncsiságát, mert a teaser-t követően (általában) azonnal jön a reklám és az a cél, hogy minél többen ragadjanak le az aznapi epizódnál. (Persze nem minden csatorna él a lehetőséggel – az HBO-n nincs reklám, így nem sz*roznak holmi teaser-ekkel, rögtön a főcímmel nyitnak.)

Nyilván a teaser általában 2-3 perces (akad 1 és 8 perces is, persze) és sokszor egy bonmot-val, egy jó beszólással (pl. Grissom okossága) vagy valami mini cliffhanger-rel tér véget, hogy a néző felcsigázottsági foka az egekben legyen. A teaser-témához még annyi megjegyzés, hogy általában egy amerikai sorozat 4 különböz hosszúságú 'act'-ből, avagy felvonásból épül fel (némelyiknél van epilógus is, de pl. a Bűbájos boszorkák 8. évada azt hiszem 5 act-es részekből állt), amelyek a teaser-höz hasonlóan szépen fel vannak futtatva egy csúcspontig, hogy akkor hirtelen az arcunkba nyomják az éppen aktuális mosópor-reklámot.

Øyevitne (Szemtanúk)

2017. 02. 16. 14:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika

(Egyre-másra indulnak itthon sorozatírói pályázatok, illetve -képzések. Akinek bármilyen aspirációja van ezen a téren, annak nagyon, nagyon ajánlom, hogy nézze meg az ØyevitneEyewitnessValea Muta-triptichon-t, vagyis ugyanannak a történetnek a norvég, az amerikai és a román változatát. Nem azért, hogy melyik a jó és melyik nem, hanem technikai szempontból nagyon érdekes látni a feldolgozások közti különbséget.)

Nyilván úgy “logikus”, hogy utoljára az eredeti norvég sorozatról, de ez így alakult, amikor írtam, akkor az Eyewitness volt a legfrissebb élmény. És azt kell mondanom, hogy a legjobban is az sikerült. Igen, hiába a norvég változat az eredeti, az amerikai, nyilván az én szememben, lepipálta. Főleg annak köszönhetően, hogy egyes részleteire sokkal több hangsúlyt tudtak helyezni a több epizódnak köszönhetően.

Az Øyevitne története teljesen ugyanaz, mint az amerikai és a román változaté, vagyis két fiatal szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, mely során pár bűnözőt nyír ki egy általuk elfogott és kivégezni kívánt férfi. A srácok ezután úgy döntenek, hogy nem számolnak be a rendőrségnek arról, amit láttak, amivel egyrészt a nyomozást is megnehezítik, idővel pedig sajátmagukat is kikészítik, és persze veszélybe sodorják.

A srácokon és a rendőrökön is elég nagy a nyomás, érezni, hogy egy apróság kellene csak ahhoz, hogy jó útra kerüljön az egyébként egy helyben toporgó nyomozás, s ebbe még egy magánéleti, örökbe fogadós, függő anyás szál is beúszik, sőt, némelyik rendőr is kap magánéleti vonalat (a testvéres sztori milyen jól indult, de utána csúnyán elhalt ebben).

Történet terén a norvég nyilván eléggé hasonlít a másik kettőhöz, itt is egy kisvárosi rendőrnő nyomoz (és nem ügyész), azonban ez a kisváros is nagyobb, mint az amerikai, ahol csak ketten dolgoztak a rendőrségen – itt gőzöm nem volt a kollégákról. És természetesen itt is kapunk egy nagyvárosi szálat motoros bandával, szervezett bűnözéssel és egyéb rosszarcok szembenállásával – néhol ezt kicsit soknak éreztem, főleg ahogy bonyolították a helyzetet és bandanevekkel dobálóztak.

Ez volt az a szál, ami itt sem tetszett, hiszen emiatt a központi ügyre sem jutott elég idő, a rendőrnő családja és a két fiú pedig jóval kevesebb időt kapott, mint az amerikaiban. Ez sajnálatos, és ez volt a fő oka annak, hogy az eredeti elvérzett az összehasonlítás során. A másik főhős volt, aki a másik két sorozatban sokkal, de sokkal jobban bejött, itt egy pillanatig nem éreztem a nyomozónőt szimpatikusnak, olyannak, akinek szívből szorítanék.

A gyilkosról nem is beszélve. Eleve a vele kapcsolatos csavar sokkal később érkezett meg, mint az Eyewitness-ben, és a viszonylag kevés képernyőidő miatt sem volt annyira kiforrott figura, mint az Eyewitness-ben, pedig szívesen utáltam volna sokkal jobban.

A legnagyobb negatívum viszont az Øyevitne-ben az volt, főleg az elején, hogy nagyon béna és dedós a sok expozíció. A folytatásban szerencsére levedlette a sorozat ezt a kényszerű informálhatnékot a néző felé, bár olykor a főrendőr összefoglalta nekünk, hogy mit kell tudni, ami elég hülyén vette ki magát, ugyanis ez is azon krimik közé tartozik, ahol a néző sokkal többet tud, mint a nyomozó, így elmarad a főhőssel való közös öröm egy-egy felfedezés után.

A zárás eléggé gyors lett, és sajnos itt is bevonták a nagyvárosi szálat – összességében a finálé volt talán a leggyengébb epizódja a sorozatnak. Nem is annyira a végjáték (a másik kettő után meglepett az alakulása), hanem a rohanós felvezetés és a nulla lecsengetés, valamint a katarzis szinte teljes hiánya.

Annak ellenére, hogy az Øyevitne-nek is volt egyfajta hangulata, meglepetésemre nem lett olyan The Killing-es, mint az amerikai – nyilván annak ezen aspektusa is segített abban, hogy jobban bejöjjön. Cserébe kaptunk jó kis norvégos ízeket meg skandinávos, nemzetközi aspektust, komolyabb utcai harcot és társadalomkritikus hangot és médiás szálat – ez például az Eyewitness-ből abszolút hiányzott.

Még egyébként azt is ki merném jelenteni, hogy az Øyevitne nem is annyira nyomozós sorozat (hiányzott az Eyewitness macska-egér játéka), annál sokkal szerteágazóbb és karakterekre koncentrálóbb, csak éppen a 6 rész nem volt elég neki. Az mindenképp érdekes megoldás volt, hogy a szálat nem egymásra fűzték, hanem kvázi külön blokkokban prezentálták őket, más kérdés, hogy engem nem nyertek meg ezzel.

Szóval részemről Eyewitness > Oyevitne > Valea Muta. (Az egyébként fura volt, hogy a román változatban voltak olyan elemek, amiket látszólag a vele egy időben készülő amerikai változatból vettek át, legalábbis nem az eredetiből, az biztos.)

Délelőtti videók 3.: Cassandra French’s Finishing School

2017. 02. 16. 11:22 - Írta: winnie

1 comment | kategória: video

Na, ennek a sorozatnak a sztorija, amikor a berendeléséről írtam, eléggé WTF-nak tűnt.

A Cassandra French’s Finishing School holnap kezd a Fullscreen-en és az Audience Network-ön (alias DirecTv) a sorozat a Heathers hangulatában egy 23 éves, igencsak pedálozós publicistáról szól, aki nem tud elég érett pasit találni maga mellé, ezért egy egyéjszakás kaland után leüt és bezár egy fiút a pincéjébe, hogy valódi úriembert faragjon belőle

A tovább mögött egy teaser és egy előzetes. Az Eric Garcia által saját regénye alapján készített sorozat szereplői: Jessica Renee Russell, Calum Worthy, Brooke Markham, Savannah Jayde, Anjali Bhimani, Nathan Stewart­-Jarrett, Lisa Schwartz és Mo Collins. (Érdekesség, hogy pár éve az MTV már berendelt ebből egy pilotot az iZombie-s Rose McIver főszereplésével.) Tovább…

Második blikk: Powerless

2017. 02. 13. 14:50 - Írta: winnie

9 comments | kategória: 2016/17,kritika

Sosem hittem volna, hogy a Powerless-t sikerül úgy megcsinálni, hogy az egész egy generikus, random város random munkahelyén játszódó, a végletekig elcsépelt komédiának hasson. Mert pár szuperhős-említés nem változtat a végeredményen, legyen szó a Nagyokról (Batman, Superman), akikről csak beszélni lehet, vagy a G-listásakról (Prince Evillo), akiket mutogatni is szabad.

A közepes pilot után sikerült egy ritka színtelen és szagtalan második részt letenniük az asztalra a készítőknek, én meg utána csak forgattam a szememet, hogy miért nem a 3. részt hozták előre, mert annak legalább van szuperhősös sztorija. A promója szerint az egyik munkatársat szuperhősnek gondolják. Plusz a sztorit olvasva még egy atlantiszi szál is lesz benne.

Azonban ez az 1×02 mindössze egy random találmánnyal indított, hogy azt gyorsan elfeledve egy szimpla “az új főnök nehezen fogadtatja el magát”-sztorit produkáljon, amiben elveszik a munkatársak netes hozzáférését. (A B-szálon pedig a nagyfőnök bosszankodik, hogy lemaradt egy csoportképről. TAPS!)

Oké, kaptunk ugyan jópofa fantasy szuperhős ligás utalást, de az egész simán felcserélhető bármilyen fantasy játékkal, mint ahogy a többi komponens is bármilyen evilágival.  A felcserélhetőséggel a világon semmi gond nem lenne, ha legalább egy kicsit vicces lenne a Powerless. De nem az.

Abszolút ártalmatlan, végig lehet nézni, ha nincs más dolga az embernek, nyilván pár percenként el is mosolyodhatunk, de igazából tényleg nincs sok értelme, mert pótcselekvés lenne, ráadásul manapság minden második random komédia is jóval szórakoztatóbb – akkor már inkább a Superior Donuts-ból nyomok le egy részt. Ez maximum 3-as, 4-es szint így.

Ja, és ami számomra a legnagyobb talány, hogy az írók képtelenek a mellékszereplőikkel mit kezdeni. Egy brillírozó Danny Pudi a Community után, vagy a rettentő vicces Ron Funches az Undateable után itt döbbenetesen semmilyen – sőt, előbbi kifejezetten irritáló volt olykor. A második részben Christina Kirk ugyan végre hozott valamit a fanyar, rá jellemző stílusból, de nem hiszem, hogy ezzel bármit is megmentett volna.

Previous Posts