login |

Search Results for ‘Tea sztori’

The Affair: 6 rész után is az ősz egyik legjobbja

2014. 11. 18. 17:57 - Írta: CyClotroniC

26 comments | kategória: kritika

Egy olyan sorozat esetében, mint amilyen a The Affair is, ahol valami különleges keret vagy elbeszélésmód jelenti azt a pluszt, ami leülteti a nézőt a pilot elé, az idő mindig remek vizsgaterepnek bizonyul, és kiderül, hogy megállja-e a helyét a sztori, miután az újszerű tálalást megszokjuk teljesen.

Így 6 epizódot követően, elnézve a folyamatosan pörgő kibeszélőt, a pozitív külföldi kritikákat vagy a részről részre növekvő nézettséget, kijelenthetjük, hogy a The Affair nem ok nélkül kapta meg az ősz újonca plecsnit a legtöbb sorozatkedvelőtől.

A tíz részes szezon felén túl egyértelművé vált, hogy a sorozat jóval több, mint egy szokatlan narratívára épülő cirkuszi mutatvány, hiszen legalább annyira működik akkor is, ha a két elbeszélés nem ugyanazt az idősávot fedi le és kiveszik a képből a mellékszereplőket is (1×04), vagy ha Alisonnal kezdünk és kifejezetten nagyobb hangsúlyt kap a családtagok és a környezet szerepe (1×05), sőt az sem zavaró egyáltalán, ha úgy ahogy van, elmarad a kihallgatós keret (1×06).

Érdekes, hogy míg az első három rész során, abszolút Alison oldala tűnt érdekesebbnek a számomra, addig az utóbbi három epizódnál azt vettem észre, hogy Noah történetei érdekelnek jobban, főleg azért, mert őt valahogy jobban megcsapta eddig a lebukás szele és egyelőre a családja is jobban izgat, élen Whitney-vel.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Lockharték nagy múltra tekintő, szerteágazó, már-már klánszerű famíliája ne lenne érdekes, de ott egyelőre a közösségük erősebb identitással rendelkezik, mint annak tagjai külön-külön.

Egészen szimpatikus és okos húzás a sorozattól, hogy sorra olyan impulzusok érik a két főszereplőt, amik erősen befolyásolják a döntéseiket, elbizonytalanítják vagy éppen megerősítik őket titkolt viszonyukban, legyen szó akár csak egy metaforaként is értelmezhető megszökött kancáról.

Mindezeken túl ott van még a kimérten csepegtetett bűnügyünk is, ahol már szembesültünk többször Noah és Alison egyértelmű hazugságaival, és ahol már az áldozat kiléte sem titok a nézők előtt, mégsem több egy érdekes, de harmadlagos adaléknál ez a történethez szőtt rejtély, ami nem ennek a kritikája, sokkal inkább Noah és Alison viszonyának dicsérete.

Összességében továbbra is valahol 7.5 és 8 pont között tanyázik nálam a The Affair eddigi hat epizódja, és ha valamit kérhetnék az íróktól, az egy kicsivel sötétebb tónus lenne. Hozzátok pedig – kissé szokatlan módon – egy sorozatspecifikus hét kérdésével fordulnék:

Mi tetszik jobban a The Affair-ben: a karakterek vagy az elbeszélés módja?

Ha választanotok kéne, mit néznétek meg szívesebben: Noah és Alison történetét egy teljesen szokványos, nézőpontoktól mentes elbeszélési stílusban, vagy egy teljesen más párkapcsolatot ugyanezzel a narratívával?

Pilot-mustra: The Missing – 1×01

2014. 11. 04. 17:41 - Írta: winnie

5 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Múlt héten mutatta be a BBC az “elrabolták a gyerekemet, mi legyen?”-koncepció mentén megszült The Missing-et, és ma már érkezik is a második rész, szóval még épp időben vagyok ezzel az írással. Bár lehet, hogy jobban tenném, ha egyelőre nem hangoztatnám a véleményemet, hiszen mégiscsak egy erősen összefüggő, átívelő sztorival rendelkező sorozatról van szó, amelyet ráadásul nem pilot alapján rendeltek be, mint az amerikai szériák zömét, így nem is lepett meg annyira, hogy az első résztől annyira nem tettem le a hajam.

THE MISSING – 1×01 – 6/10

Szó se róla, korrekt volt a The Missing, látszik róla, hogy odafigyeléssel készítették, de ez az első rész nem a minőségével érte el azt, hogy esetleg előrevegyem a nézősök között a második részt, hanem pusztán azért, mert érdekel, hogy mi újat próbálnak nyújtani a mostanság nem kicsit megcsócsált témában a készítők. Ha ugyan próbálkoznak újdonsággal.

Szerencsére nem valami kiégett MI6-ügynök (bár volt valami sanda célzás a múltjára…) vagy húsdaráló a főhős (James Nesbitt), és még annak is örülök, hogy nem valós idejű versenyfutás folyik a sorozatban. A Belgiumban forgatott angol The Missing Franciaországban játszódik, egy Chalons Du Bois nevű kisvárosban, ahova egy férfi érkezik, ugyanis új nyomra bukkant 5 éves kisfia 2006-os eltűnésével kapcsolatban.

A The Missing ezután rögtön idősíkot is vált, megismerjük a nyolc évvel ezelőtti eseményeket, a főhőst, annak feleségét és gyerekét, láthatjuk, hogy mi történt (az a fránya focivébé…!), s nagyjából e két sík között ugrálunk az egész pilotban, miközben a jelenben megjelenik egy angliai szál is a főhőstől elvált feleséggel, valamint egy másik francia vonal, az ügyön egykor dolgozó rendőrrel.

De azon kívül, hogy több időpontban és több helyszínen zajlanak a történések, semmi hazatelefonálandó húzás nem volt az első részben. Inkább csak az események krónikáját látjuk, az utolsó percekben egy felfedezéssel, bár azt aláírom, hogy hatásos volt, ahogy a jelenben megismert karakterek előkerülnek a múltban is, érdekes látni rajtuk a változásokat, illetve esetleg hallani hogy mi lett velük a 8 év során. Remélem, hogy ez a párhuzamos történetmesélés megmarad, mint eszköz és nem csak formalitás gyanánt, hanem funkciót is kap.

Persze rengeteg gyerekszólongatást, sírást és szomorkodást is kapunk, nagybetűs drámát, kicsit utálom is magam, hogy a tévéből folyton ránk áramló csömör miatt egy nehezebben szorul össze a gyomrom pici gombóccá az efféle események láttán. Vagy csak egyszerűen kizárom magamból a dolgot és inkább nem gondolok bele abba, hogy milyen érzés lehet, ha valaki elveszti a gyerekét – és az, ha az veszti el a gyerekedet, akit a legjobban szeretsz.

Odafigyelés ide, remek színészek oda (Frances O’Connor, Tchéky Karyo), a The Missing kezdet sablonosságát még az is súlyosbítja, hogy egyes megoldások, reakciók túl teátrálisra sikeredtek.

De ezen könnyedén túllépek, viszont egy ilyen első rész után biztos, hogy nem fogok együtt csápolni a kinti kritikusokkal, egyelőre ebben a kezdésben nem sok pluszt kaptunk a hasonló filmekhez, sorozatokhoz képest. Viszont legkésőbb a 8., évadzáró rész után visszajövök és remélhetőleg már sokkal lelkesebb leszek, mondván minden kezdet nehéz.

Sequestered: vége az 1. évadnak

2014. 10. 29. 18:22 - Írta: winnie

Add comment | kategória: kritika

A Sequestered még akkor is az év egyik legnagyobb csalódásának mondható, ha a második 6 rész összhatása jobb volt, mint az első hatosé (azokról itt a kritikám). Még csak azt sem mondanám, hogy nem ajánlom darálásra ezt a 12*20 percet, akinek van két-két órája hétvégén vagy egy szabad délutánja, az meghajthatja a sorozatot, csak éppen más elvárásokkal kell leülnie elé, mint azt én tettem.

Mármint nem a minőséggel kapcsolatos elvárásokon kell változtatni, hanem a történetet illetőeken. Én ugyanis azt hittem, hogy egy 12 dühös ember mintájára felépített krimit, vagy inkább drámát látunk majd, azonban látva a teljes sztorit, nem hiszem, hogy túloznék, ha azt mondanám, hogy az “esküdtek egy szobában vitatkoznak”-szál abszolút mellékvágányra lett szorítva, egyszerűen érdektelenek voltak az ottani konfliktusok.

Tessék-lássék ugyan jelen volt, kapcsolódott is a történethez, a big picture-höz, azonban a lényeg nem ott történt. Sőt, túlságosan érdekes sem volt, hiszen a legtöbb karaktert normálisan be sem tudták mutatni a kevés játékidő alatt. A Sequestered-ből tehát ezt az esküdtes komponenst el kell felejteni, enélkül pedig maradt egytévéfilmes bé-sztori (megvalósítás, színészek dettó nem kiemelkedőek), egy közepesen gyenge bűnügyi történet némi akcióval és konspirációval.

Az alapsztoriról korábban már írtam, egy félresikerült, gyilkossággal végződő gyerekrablásról van szó, és az elkapott illető ítéletének meghozataláról. Mindeközben pedig az ügyvéd, valamint a gyerek apja (egy befolyásos politikus) próbálkozik a maga módján az igazság kiderítésével, hol nyomozással, hol az esküdtek befolyásolásával. És persze a rosszfiúk sem tétlenkednek.

Aláírom, hogy az úgy végülis szerteágazó lett (még más földrészre is elugrottunk, meg tíz évvel korábbi időpontra – ennyit a szobában lévő esküdtös elképzeléseimről), olyannyira banális és klisés benne majdnem az összes húzás, hogy rákerestem a neten, hátha a készítők valahol elnézést kérnek érte.

A sztori lezártnak mondható, szóval ha lesz is második évad (nem tudom, hogy terveznek-e), akkor az tippre nem a mostani szálakat fogja tovább vinni (tovább lehetne, de nem érzem, hogy sok értelme lenne), hanem felépít egy újabb 12 esküdtes szituációt.

És bármennyire is középszerű volt a Sequestered első szezonja, én botor lélek, tuti, hogy ott leszek az újabb évadnyitónál, ha berendelik. Egész egyszerűen azért, mert az esküdtes, vitatkozós, agytornás, érvelős sztorikat mindig is szerettem, az egyes krimisorozatok esküdtszékes fillerjei nagy kedvenceim szoktak lenni, hiszen azok valóban mini 12 dühös ember-sztorik a Sequestered-del ellentétben.

ui: Aki szereti az esküdtes történeteket, annak újfent ajánlanám a pár éve mindössze 10 részt megért The Jury című sorozatot, ahol minden rész egy-egy újabb esetet mutatott be kvázi állandó szereplők nélkül (azért voltak), attól a pillanattól kezdve, hogy a bíró munkájukra bocsátja az esküdteket, egészen a bűnös/nem bűnös-döntés kihirdetéséig. Aztán a végén meg lehetett nézni, hogy mi is történt valójában. (Ráadásul a nézők még szavazhattak is közben.)

CSI: már megy a 15. évad

2014. 10. 28. 14:51 - Írta: Casey Novak

20 comments | kategória: kritika

Érdekesen kezdett most a CSI, és ezt nem úgy értem,  hogy tényleg érdekfeszítően, hanem hogy ééérdekesen. Eleve az előző évad befejezésével sem voltam kibékülve, egy langyos szezont zártak egy semmitmondó résszel, és a kezdetektől a helyszínelők kis csapatának oszlopos tagjaként jelenlevő Jim Brass kapitányt (Paul Guilfoyle) is úgy írtak ki minden további nélkül, mintha csak egy mellékszereplő lett volna.

Nem is hittem el, hogy ennyi az egész, míg el nem indult ez a szezon, és továbbra sem esett szó a távozásáról. Jó, esett. Egyszer. Csak meglepő, hogy olykor triviális dolgokat túloznak el, de Brass sztoriját lezártak azzal, hogy innentől a zűrös lánya mellett lesz, és kész.

De hogy az aktuális évadról is beszéljek végre, hatalmas dobással akartak belevágni az új szezonba, aztán nagyobb lett a füst, mint a… durranás. Marhaságnak tartom, ha a régmúltból rángatnak elő egy ügyet, vagyis alapvetően ez nem rossz ötlet, csak akkor marhaság, ha nem egy korábbi epizódra alapozzák. Úgy értem, mit érdekeljen engem, hogy x karakter 10 éve milyen rémségeket élt át, ami most visszatért kísérteni? Érdekelne, ha meg lenne alapozva, de egy 5 perces gyorstalpaló regélés alatt nem tudok belemélyedni.

Pontosan ez volt a problémám a 14×05-tel, azaz a 300. epizóddal. Visszahozták Catherine-t, szép kis visszautalásokat és kikacsintásokat kaptunk,  így szódával elment a tricentenárium, de ezen finomságok nélkül az alapsztori nagyon gagyi volt. (Plusz nem jó ötlet emlékeztetni a nézőt a kezdetekre, mert még élesebben látszik a dicső múlthoz képest a hanyatlás.)

Vissza a jelenbe. Némi spoilerrel folytatom a tovább mögött. Tovább…

Délelőtti videók 1.: The Red Tent

2014. 10. 23. 10:22 - Írta: winnie

3 comments | kategória: minisorozat,video

Bibliai történetek a nők szemszögéből? A Lifetime minisorozata december elején érkezik, főbb szerepekben Minnie Driver, Debra Winger, Iain Glen, Rebecca Ferguson és Morena Baccarin. Az alapot Anita Diamant itthon is megjelent regénye, A vörös sátor szolgáltatja. A sztorit nem írom le, itt olvasható a könyv hátlapja magyarul. A tovább mögött két előzetes. Előbb egy korábbi teaser, majd pedig a mostani. Egyikben sem beszélnek, csak a zene a hangsúlyos.

Tovább...

Második blikk: Scorpion + Madam Secretary

2014. 10. 01. 14:02 - Írta: winnie

7 comments | kategória: 2014/15,kritika

Scorpion – 1×02: 2,5/10. (Pilotkritika itt.) Megint leszögezném: a sorozat pontosan az lett, ami akar lenni. Így ha valaki ilyesmit keres, annak nagyon be fog jönni. Nekem meg nagyon nem, pedig egy geekes nyomozós problémamegoldós baromi jó is lehetne. Nehéz leírni, hogy miért okoz hányingert számomra ez az ártalmatlan sorozat, miért idegesít, amikor beszélnek a szereplők, de ilyen hatása van rám. A Scorpion az új The Blacklist.

Ismét versenyfutást láthattunk az idővel, ami látszólag pörgőssé teszi a cuccot, ismét láttunk flashbacket (minek? – Melyik szám osztható néggyel ezek közül? – Mindegyik, max tört lesz az eredmény. Nem pontos a kérdés megfogalmazása. / Shut up already, kis Walter!, az okostojás…), megint mindenki profi a saját területén (itt gáz, hogy muszáj alkalmazni a csaj “Hogyan bánjunk embertársainkkal”-tanácsait, mert különben nem lenne szerepe), és megint puszta feltételezéseken alapult a megoldás. Feltételezik, hogy a 100%-osan logikus megoldás az üdvözítő. Miért pont az a tettes a sok szóba jövő közül, akit a legnagyobb kár ért? Ez nem logikus. Neki lett volna a legnyomósabb az oka, de ettől más is lehet. Aki nagyot szív, abból automatikusan gyilkos lesz? Aztán ugyanígy következtetik ki, hogy hol rejtőzhet. Logikus módon kizárnak pár helyet és marad az, ami valószínű.

Ja, és a vége, az utolsó 5-6 perc tömény nyál lett (“Te vagy a legbátrabb.“). Flöehh… Verdikt: nagyon nem. Még egy részt megnézek, aztán kasza.

Madam Secretary – 1×02: 4/10. (Pilotkritika itt.) Mint a Scorpion, a Madam Secretary is abszolút hozza, amit ígér. Kár, hogy az egy nem túl érdekes politikai dráma egy miniszterről és annak asszisztáló stábjáról, meg néha neki keresztbe tevő hivatalnokokról. Az ég világon semmi izgalmas vagy érdekfeszítő nincs benne egyelőre. El lehet nézni, de aki nem teszi, nem marad le semmiről.

A második részben sajnos Zeljko Ivanek sem volt annyira előre tolva, a külügyminiszter (Tea Leoni korrekt) stábja elég színtelen, nem dobják fel az unalmat. ÉS, ami végképp betette a kaput, hogy kreáltak a főszereplőnek egy harmadik gyereket, egy egyetemista lányt, hogy legyen értelmes sztorija. Pedig a pilotban örültem, hogy a családi szál csak háttér, itt viszont a lány megkapta az egyik sztoriszálat, ahelyett, hogy az is a poltikával vagy a Rejtéllyel foglalkozott volna…

Verdikt: olvasom, hogy az 1×04 B-sztorijaként az új lány össze fog kapni a család másik lányával egy tervezett pizsamaparti miatt. WTF, I’m out. Ki kéne várnom a harmadik részt, de nehezen tudom elképzelni, hogy bejönne. Tisztességes és vérszegény a sorozat.

The Middle: kezdett a 6. évad

2014. 09. 26. 18:02 - Írta: winnie

3 comments | kategória: kritika

A rossz hír, hogy nem javult a tavalyihoz képest a The Middle minősége. A jó hír, hogy ez azt jelenti, hogy a The Middle minősége immáron hat szezonja változatlan. Ennek van, aki örül, más meg nem, de például a Modern Family-vel ellentétben (pedig én próbálkoztam a 6×01-gyel), ezt az ABC-s családi komédiát még mindig szívesen nézem, még nem untam rá a karakterekre. Bár megvallom, nem tudom, hogy mi lehet a titok, hiszen még véletlenül sem arról van szó, hogy egy grammot változnának a karakterek. Lehet, hogy a készítőknél van a kulcs? Hogy még mindig szívből írják a sorozatot és nem rutinból?

Persze az is sokat számít, hogy a The Middle esetében szinte  minden részben együtt van a család, nem 3 külön álló sztoriszálat fűznek össze a végén. Jó, nyilván a 6×01-ben is megvoltak az A-, B- és C-sztorik, de a családi jelenetek sokkal egységesebbé tették az összképet.

Ja, és említettem az írókat, meg a szívüket. Ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy kesztyűs kézzel bánnának a karaktereikkel. Sőt. Épp ellenkezőleg, meg hiperszemetek voltak a nyári szünetes poénnal. Ráadásul Sue előtt is elhúzták a mézesmadzagot, hogy utána koppanhasson szegény. Ez van.

Megvolt a kezdés tehát, mint írtam, a színvonal változatlan, a The Middle továbbra is nézős. Kíváncsi vagyok, hogy terveznek-e valamilyen főmotívumot adni a hatodik szezonnak.

Pilot-mustra: Madam Secretary – 1×01

2014. 09. 23. 14:34 - Írta: winnie

10 comments | kategória: 2014/15,kritika,pilot-mustra

I just don’t think now is a good time for substance.

Jó pár éve próbálkozott az ABC egy politikai drámával, a Commander in Chief-fel, melyben a Geena Davis által alakított főszereplő az amerikai elnök halálát követően átveszi annak posztját. A CBS-es Madam Secretary alapszituációja hasonló, csak itt a külügyminiszter halálozik el és az elnök felkéri régi ismerősét, a CIA egykori elemzőjét (Tea Leoni), aki manapság egyetemi tanárként dolgozik, hogy ugyan vállalja már el az állást, mert szeretné, ha kevésbé politikus illető kerülne a pozícióba.

MADAM SECRETARY – 1×01 – 5/10

A pilot megtekintése előtt azt hittem, hogy ide is el lehet majd sütni azt, hogy a sorozat egy nő hivatás és család közötti egyensúlyozásáról szól, de egyelőre, bár jelen van a család, a történetben nem kap komoly szerepet, mindössze beszélgetések során van szerepe a gyerekeknek. Oké, a férjnek (Tim Daly) már komolyabb szerep jut, de igazából csak annyit tudunk meg róla, hogy szimpatikus és támogatja a feleségét. (Már-már túl szimpatikus is, túlságosan adja magát a csavar, hogy ő legyen a rosszfiú.)

Mert igen, ha a politika és a család nem lenne elég, akkor kapunk egy rejtélyt is, kiderül ugyanis, hogy az előző külügyminiszter halála nem volt véletlen, egy belső ember felel a haláláért. Mielőtt pedig ezt megemészthetnénk, történik egy újabb haláleset is, de ettől még ez a szál mellékes marad, majd néha előszedik.

A középpontban ugyanis a politika áll. Kicsit ráadásul tankönyvszerűen, ugyanis ahogy a The West Wing-ben is megszokhattuk, kapunk egy aktuálpolitikai válsághelyzetet, amit meg kell oldani (Szíria, amerikai foglyok), és kapunk egy könnyedebb, protokolláris szálat is (Szváziföld uralkodójának tiszteletére rendezendő vacsora) A- és B-sztorinak.

No one misses Syria if it completely self-destructs.

És már ennyiből is látszik, hogy annyira nem érdekes a történet, túlzottan biztonsági játékos, tipikus. Nincs semmi baj a Madam Secretary pilotjával, de nem volt túl hatásos, a végeredmény könnyen feledhető. és ami a legnagyobb baj, a főhős karaktere sem emlékezetes. Legalábbis a szememben annyi nem elég, hogy olykor vagány csaj, aki képes küzdeni a saját igazáért, lerombolja az elé folyton felsorakoztatott akadályokat (még akkor is, ha az elnök személyzeti főnöke nem más, mint Zeljko Ivanek), és olykor keményebb eszközökhöz is folyamodik.

Valahogy az az érzésem, hogy egy efféle sorozatnak kell 5-6 rész, hogy komolyabban rászokjak, de annyit nem hiszem, hogy kivárnék. Azt viszont aláírom, hogy sok függhet attól, hogy a készítők mennyire mernek keményebb témákhoz nyúlni, illetve, hogy mennyire fognak biztonsági játékot játszani. A The Good Wife is sima jogi sorozatnak indult és láthatjuk hova fejlődött, a lehetőség a Madam Secretary előtt is adott.

American Horror Story: Freak Show-előzetesek

2014. 09. 13. 14:57 - Írta: CyClotroniC

28 comments | kategória: video

Vagy az American Horror Story – eddig brilliáns – promókészítő csapata vette félvállról idén a feladatát, vagy én vagyok immunis a bohócokra, de egyre kisebb lelkesedéssel várom az október 8-ai premiert. Pedig a márciusi vagy a Comic Con-os hírcsomangunknál még nem volt gondom az érdeklődéssel, de a plakátot már elintéztem egy vállvonással.

Egy biztos, hogy az antológia formátum elég aljas olyan szempontból, hogy ha kaptunk már remek perceket a sorozattól – márpedig az Asylumtól kaptunk -, akkor mindig bizakodva fordul a néző egy-egy új szezon felé, akkor is, ha szkeptikus, mert ha a sztorira nem lesz panasz, egy ilyen minőségi színészgárda és a kreatív rendezés egész biztosan nem fog minket cserben hagyni.

A tovább mögött találjátok az eddigi 9 kis teasert egy csokorba szedve, valamint az első hosszabb trailert is, ami szintén nem árul el sokat a cselekményből. A nézettségért nem aggódok, meglepne, ha nem lenne tele a cirkusz sátor, kérdés, hogy hol fog landolni a Freak Show az eddigi szezonok rangsorában. Szerintetek?

Tovább…

Hírhétfő

2014. 09. 01. 09:11 - Írta: winnie

29 comments | kategória: hírek

  • Fck it, szeptember van. Részvétem.
  • Mai magyar premier: A konyhafőnök 1. évad, The Walking Dead 4. évad, Franklin és Bash 2. évad, Római helyszínelők 6. évad, Dr. Csont – 8×18
  • Amerikában most ünnep van (Labor Day), ezért kevesebb a hír, nincs még csütörtöki végleges nézettség (az előzetes adatokat vélhetően erőteljesen torzítja a foci), plusz egyes sorozatok nem adtak új epizódot – például a The Leftovers.
  • Premier: Ultimate Spider-Man S3 (dupla! – vendégblogger?) + Finálé: Falling Skies S4 (dupla! – vendégblogger?), Game of Crowns S1
  • Magyar premier – Universal Channel: ősz. A jövő ügynöke (Intelligence)
  • Tegnap írtuk, hogy a Family Guy 12. szezonja érkezik itthonra, de megint az lehet, ami múltkor, hogy a Comedy Central számozása alapján jött a hír, ráadásul a sajtósok ezért a 12. évados sztorikat közlik mellé, így megint összezavart a dolog. A lényeg, hogy ez a megszokott számozás szerint “csak” 11. évad elvileg.
  • David Eick, a Falling Skies showrunnerje beszél a fináléról.
  • Egy érdekes adat: az HBO-s Looking statisztái, akik nem szakszervezeti tagok 10,74 dollárt kapnak egy órára (napi 8 óra – 85,92 dollár), míg aki meztelen is, az 250 dollárt vihet haza 8 óráért. A szakszervezetes tarifa nem tudom, mennyi. De itthon mit kapnak a statiszták?
  • A FOX berendelte pilotszkriptnek  az 1981-es Greatest American Hero rebootját (készítő: Rodney Rothman, exec. producer: Phil Lord és Chris Miller). A sztori egy tanárról szólna, aki talált egy őt szuperképességekkel felruházó öltözéket. A gond csak az, hogy a fickó rohadtul nem akar szuperhős lenni, ráadásul a használati utasítást is elkeveri valahova, így menet közben tapasztalja meg azt, hogy működnek a dolgok.
  • És, ha már “szuperhősök”: az Amazon pedig a 2001-es The Tick-ket akarja feléleszteni. A Patrick Warburton főszereplésével készült sorozat 9 részt ért meg anno és szitkom volt, egy szuperhős-paródia egy Kullancsnak öltözött hősről. Warburton visszatérne és a készítő nem más, mint Ben Edlund, az eredeti képregény készítője.
  • Ez nem tartott sokáig. Negyedéven belül másodjára cserélnek showrunnert a The Following-nál. A nyár elején érkező Jennifer Johnson helyére egy trió lép: Brett Mahoney, Alexi Hawley és Marcos Siega. Utóbbi az állandó rendező, előbbiek eddig is írók voltak, bár egyiküket az eredeti készítő és showrunner, Kevin Williamson elvitte magával a Stalker-hez, most pedig visszaengedte. (Az okokról nincs említés, csak arra céloznak, hogy nem volt jó ötlet “kintről” érkező, a sorozatot nem annyira ismerő írót hozni.)
  • Lesz Hannibal-szakácskönyv (remélem, idehaza is!), plusz megjelenik egy nagyszerű képekkel megtöltött Art of Making of Hannibal című könyv is a készítésről.
  • Vendégszerep: Andrea Anders – Modern Family (visszatérő), Julian Morris – New Girl (visszatérő), Greg Grunberg – CSI, Amy Gumenick – Arrow (ő lesz Cupid), Chris Perfetti, Bashir Salahuddin – Looking (visszatérők), Matt Cedeno – Baby Daddy,
  • Interjú: Michael Smiley (Doctor Who-vendég), Sam Anderson (Danny Pink – Doctor Who), Julie Chen (a Big Brother US műsorvezetője), a Big Brother US legutóbbi kiesője, Noah Wyle (Tom – Falling Skies),
  • A CMT berendelte a Party Down South 3. évadját.
  • A The X Factor UK 9,03M nézővel tért vissza, ami némi emelkedést jelent a tavalyi 8,78M-hoz képest.

Hard Knocks: nem csak NFL-nézőknek – írta kisakos

2014. 08. 12. 17:20 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: doku,kritika,reality

A Hard Knocks-ról eddig jellemzően minden évadban született hosszabb-rövidebb írás itt a Junkie-n, a 9. szezon kezdéséről is olvashattatok. Ez a mostani abban lesz kicsit más, hogy megpróbálom benne a tágabb összefüggéseket is felvázolni, hogy miért is nagyon érdekes és értékes az HBO sorozata – no meg azt, hogy miről is szól.

Műfaját tekintve a Hard Knocks egy dokureality-sorozat, témája pedig az az NFL, ami az amerikai network tévében példátlan és évről évre növekvő nézőtábort vonz. (Az egyik legjellemzőbb példa a draft több napos közvetítése, ami tulajdonképpen abból áll, hogy középkorú férfiak neveket olvasnak fel egy darab papírról, majd mutatják, hogy a név tulajdonosa meghatódva ölelgeti családtagjait, és ez a tévés produktum kinőtte New Yorkot és jövőre Los Angeles és Chicago versenyez a megrendezés jogáért.)

Az egész évet meghatározott időszakokra osztó, márciustól február végéig tartó ligaévben most ért véget a nyári szabadság és vele az offseason. Július végén kezdődik a training camp, a felkészülés a következő idényre (ami a csapatok többségének szeptembertől december végéig tart, a január a rájátszásé, majd február első hétvégéjén jön a Super Bowl).

Március óta minden csapat 90 fővel edzhetett, ezt kell majd szeptemberig két lépésben 53-ra szűkíteni. Szóval lesz csapatonként legalább 40 ember (sérültekkel is számolva), aki számára legalább egy évre véget ér az NFL-karrier és ezzel az ottani mércével mérve is kiemelkedő gazdagság és hírnév ígérete.

A maradék viszont erősebb és összetartóbb lesz, és – legalábbis az edzők reményei szerint – egymás közt versengő, kifelé viszont egymásért kiálló igazi csapattá formálódik. Ezt a folyamatot dokumentálja az HBO sorozata egy csapatra koncentrálva. A tovább mögött folytatom általánosságokkal és a végén a mostani évadra, annak várható főbb vonalaira is kitérek. Tovább…

Délelőtti videó 2.: Boomers

2014. 08. 07. 11:22 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Anglia lecsap,video

A BBC új komédiájának, a Boomers-nek a premierje már a nyakunkon van, a tovább mögött megnézhető az előzetese, ami alatt a Trainspotting nyitódala, a Lust for Life szól. Főszereplő: Russ Abbot, Stephanie Beacham, Philip Jackson, James Smith, Alison Steadman, June Whitfield és Paula Wilcox – a sztori három idősödő, norfolk-i párról szól. 6 rész. készítő: Richard Pinto.

(Basszus, megint belegondoltam, hogy adott ez az übernagy, 1996-os film, amit még, emlékszem, a Művész moziban láttam 18 évesen, és bár Ewan McGregor egyelőre nem lett sorozatos, viszont annál nagyobb név, de a többi főszereplő már amerikai sorozatban nyomja (Jonny Lee Miller – Elementary, Robert Carlyle – Once Upon a Time, Kevin McKidd – Grey’s Anatomy, Kelly MacDonald – Boardwalk Empire – itt vannak az akkor és most-képek). Sőt, Peter Mullan is volt mostanában itt-ott, igaz Ewan Bremner csak vendégként.)

Tovább...

Previous Posts