login |

Posts filed under '2008/09 finálék'

America’s Got Talent 4. évad: A döntés előtt

2009. 09. 16. 17:55 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika,reality

The prize, which totals $1,000,000 is payable in a financial annuity over forty years, or the contestant may choose to receive the present cash value of such annuity.

Ez volt az első AGT, amit végignéztem és természetesen az utolsó is. Mert büntet. Rossz értelemben. Voltak ugyan benne tehetségek, akiket a producerek által rájuk erőszakolt dolgok olykor el is rontottak (a zsűri pedig rajtuk veri el a produceri döntéseket…), de egész egyszerűen röhej, hogy az “egymillió dolláros attrakciót” kereső verseny legjobbjai közé milyen nevetséges produkciók is bejutottak… Röhej.

Hairo Torres

Kábé annyira röhej, mint a műsor végén az apróbetűs részben kiírt fenti idézet, miszerint az egymillió dollár nem is egymillió, hanem évjáradék, annuitás, 40 éven át utalt 25 ezer dollár, vagy azonnal átvéve annak jelenértéke, majd-ti-megmondjátok-mennyi dollár. (Nem az évjáradékkal van a gond, máshol is van hasonló nyeremény, hanem, hogy folyton “egymilliós produkciót” emlegetnek, pedig közel sem kell “annyit érnie” a versenyzőknek. Ha egy együttes nyer, akkor ez évi zsebpénznek sem elég.)

Szerencsére nem is érnek annyit, mert bár a döntőben azért nagyrészt tehetséges versenyzők kerültek, ha akarták sem lehetett volna olyan színvonaltalan, mint egyes középdöntők, de mit sikerült a sokaságból kitermelnie a zsűrinek? 6 énekes produkciót, 2 táncosat, 1 zenéset és 1 standup comedy-t. Ennyi. Mintha csak a magyar fantáziátlanságot látnám. És közülük egy sem YouTube-szenzáció.

Nem mintha az énekesek, különösképp Barbara Padilla nem lenne nagyon jó, de jó és nem dolgozó operaénekest mindig lehet találni. Első blikkre tőle nem sajnálnám a sikert. Meg Hairo Torres-től, aki szenzációs, csak ő alapból jó, így nem lesz adásról-adásra szenzációsabb. Személyes favoritként még a Fab Five-ot említeném, jópofák a táncosok, de nyilván nem nyerhetnek.

barbara padilla

Talán még az évadon belüli egyedisége miatt a Recycled Percussion jöhet szóba, meg a más kiesett Acrodunk-ot láttam korábban sikerre esélyesnek. de ha valaha is megmagyarázza nekem valaki, hogy egy teljesen mindennapi, nem is kiemelkedő kisgyerek táncduó, amiből ezer van itthon is, hogy kaphat ilyen véleményeket (csak mert cukik??), vagy a többi egy-a-sok-közül produkció miért jut tovább… Oké, tudom, 4. évad, erős az anyaghiány, de akkor is.

Nem tudom, az angol verzióban mennyire erős a produceri jelenlét (tuti, hogy nagyon, eleve ott van Simon Cowell, de talán nem ennyire feltűnő…), de itt rémes, hogy mennyire nincs szabad akarata egyes versenyzőknek, teljesen távolálló dolgokat erőszakolnak egyesekre, High School Musical-t meg Alicia Keys-t…

A baj ráadásul, hogy a nézőt is totál hülyének nézik a “Simon Cowell curveball”-lal meg a zsűri szabályborításával az elődöntőkben. (Persze. Az eredeti terv 8 versenyző volt a 2 órás műsorra. Nyilván.) Az évadra, a döntő előtt jár egy erős 2,5/10. Az egyik legrosszabb reality, amit valaha végignéztem láttam.

Raising The Bar – 2. évad finálé

2009. 09. 08. 22:53 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Nem sokat foglalkoztunk a Raising The Bar-ral korábban, hiszen sokan már a pilot után leírták, s kevés olyan sorozat volt, melyet Amerikában és itthon kevesebb szóbeszéd kísért volna. Szerencsére az 1. évad fináléja után kiderült, hogy páran azért nézték itthon is a TNT jogi drámáját, kérdés, hogy maradtak-e a második évadra?

116183_1882

Illetve az, hogy maradnak-e a harmadik évadra, ha ugyan lesz. Ebben nem igazán bízok. Egyrészről azért, mert bár van nézettség, de az szinte csak a felvezetésnek köszönhető (anno pedig a premier rekordnézettséget hozott, a csatorna hülye fejjel azonnal be is rendelte a 2. évadot…), másrészről meg azért, mert legalább egy apró cliffhanger-t tehettek volna a 2×12-be. De nem. Ezek nem ilyenek.

Nem-rajongóként a finálé fájdalmasan unalmas volt, 3/10-es, nagyjából a szokásos formula maradt: 2 ügy, mindkettő olyan, aminél lehet pro és kontra érvelni, hadd filózzon a néző, hogy kinek van jobban igaza, ha mindkét félnek igaza van. Az egész Raising The Bar efféle szócsatákra épült, sokszor a szánkba rágták, hogy semmi sem fehér és fekete, és persze ne feledjük a csavart, hogy a tárgyalóteremben egymás torkának eső idealista fiatalok munka után együtt söröznek barátként, már persze akkor, ha valamelyik nem “viszi haza” a melót.

A koncepció még jó is lett volna, de a kivitelezés nálam elbukott. Ez az egész sorozatra értendő. Érdektelen karakterek (a szőke csajt a finálé után nagyon meg kellett volna vernie valakinek, így csak csekély elégtétel volt, hogy a fellebbviteli bíróságos dolgot megszívta, nem ő adott elő), sokszor látott ügyek, problémák (ezúttal drogos terhes nő és állatát gyógyítási célzattal verő konflis) és a legtöbbször bátortalan megoldások. Az idő elszállt már az ilyen sorozatok felett, látszik, hogy jobbára öregebb rutinosabb emberek írják.

Ennyi volt a Royal Pains

2009. 09. 07. 15:48 - Írta: winnie

12 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Hank. Remember when I said that I was too afraid to go to see a doctor? If I’d known there was a doctor out there like you, might have found the courage. (csöpp)

Á, azt hiszem ez összegzi, hogy milyen a hangvétele a Royal Pains-nek. De ne szaladjunk előre, hiszen a) a pilot teljesen jó volt. b) a sorozat a nyár legsikeresebb újonca volt, egyben azonnal a harmadik legnézettebb kábelsorozattá avanzsált. Ergó azonnal azt mondhatnám, hogy muszáj bepróbálni. Azonban utána a pilot elképzeléseit olyan szinten kukázták ki, hogy szörnyű volt nézni…

royal pains 01

Persze, tudom, a Royal Pains nem akar más lenni, mint egy nyári, viccelődős sunshine sorozat gazdagékról, de nálam sajnos nem működik és a 3/10-es finálé is erről erősített meg. Korábban már leírtam a problémáimat, így csak ismételni tudom, hogy a drámának, az orvosi szituációknak nincs tétje, nem tudják elérni, hogy az ember aggódjon, valamint, hogy az érdekesnek tetsző MacGyver doki ötletét kidobták vagy erősen visszavettek belőle.

Oké, nincs tétje a gyógyításnak, de akkor legalább legyen érdekes. Vagy furmányos, mint a House-ban. Megint csak, tudom, hogy ez nem House, de az esetekkel, esetleg a páciensekkel még érdekessé lehetne tenni a részeket, egy percig a fináléban úgy tűnt, hogy ez is lesz a helyzet, de utána a megoldás (a tesó nem mondta el az orvosnak, hogy titokban egy gyógyszert ad a betegnek???? BS!), mindent összeomlasztott.

Egyértelmű, hogy a sorozat annak fog működni, aki a kezdetektől megkedveli a karaktereket, vagy akivel a részek során az írók megkedveltetik őket, hiszen a fináléban nem elég, hogy az orvosi rész mellett kapott két jelenetet Evan galibája, de ugyanúgy megkapta a maga külön 2 jelenetes sztoriját Divya és Jill is. Részemről nem csak a beléjük való invesztálás (a sorozat nézése) hiányzott, hanem egyiküket sem találtam különösebben érdekesnek.

royal pains 02

Persze tudom, hogy ez a töredezettség a több szintű cliffhanger-t vezette fel, de Jill és Divya szála teljesen érdektelen és tipikus volt, egyedül Evan részéről történt egy érdekes csavar, viszont félő, hogy pár perc alatt el fogják sikálni, bár, ha minden igaz, a 2. évadban nem fognak 9 hónapot ugrani, hanem folytatólagos lesz a sztori. Részemről egyébként valami Boris-osat vártam volna a végére, csalódás, hogy fel sem tűnt a házigazda. Őt érdekesnek tartom legalább…

Just know that Evan and I here to stay… and there is always, ALWAYS a place for you with Hank Med, no matter what. (csöpp)

The Philanthropist: 8 rész volt

2009. 08. 17. 22:40 - Írta: winnie

19 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Hogy lesz-e folytatás, nem tudni, de az év nagy meglepetése lenne, ha jönne 2. évad, bár igaz, hogy a The Philanthropist is nagy meglepetés volt annak ellenére, hogy a véleményem nem változott: túl érzelmes lehet sokaknak és az epizódok közben én sem voltam mindig meggyőzve, de összességében fene erős, intelligens, megkapó és (úúú…) mély sorozatról van szó.

the-philanthropist

A korábbi kritikákkal az is egybecsenghet, hogy nem tudom, kinek ajánljam. Egész egyszerűen MÁS volt, de mégsem formabontóan eredeti. Emlékezetes volt, de nem hiszem, hogy újra fogom nézni. Tele volt eredeti momentumokkal, mégis sokan emlegethetnek vele kapcsolatban kliséket.

Fura ellentmondások, mint ahogy a szereplőgárda is telve van ellentmondásokkal, hiszen a remek figurák is színészek mellett, ott volt Neve Campbell (Olivia), aki nem tett szinte semmit a sorozathoz, a jeleneteit mindig eljátszhatta volna néhány másik szereplő is, miközben szegény Lindy Booth (A.J.) szinte végig alig vagy sehogy nem lett kihasználva, pedig nyílt volna rá lehetőség.

Egyéni sorozat volt a The Philanthropist, jó volt elhagyni a hollywood-i műtermeket és afrikai és európai forgatási helyszíneket látni meg mindig változó díszleteket. Az elbeszélés módja miatt járó piros pont pedig megmaradt, minden részben sikerült külön sztorit szőni a narráció köré is. Minden hozsanna ellenére, vagy épp azért: erős 6/10. De egy élmény volt megismerni Teddy Rist-et.

Better Off Ted: Még mindig a legjobb

2009. 08. 16. 20:09 - Írta: winnie

38 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Ezek nem tudnak hibázni? Honnan ez a sok remek egysoros, honnan a sok totálisan elborult ötlet? Nem is értem. A Better Off Ted 1. évadot egyértelműen aranyba kell foglalni (konstants 8,5/10), s nehezen tudom elképzelni, hogy a másodikban sikerül minderre rátenni még egy lapáttal, hiszen törvényszerű, hogy jönnek új írók és valami, a sorozattal kapcsolatos változtatást biztos fog javasolni az ABC is. De azért bízunk. Bízzunk.

better-off-ted-finale

A dupla finálé természetesen csak két rész volt, de azokból az 1×13 felfogható zárásnak, hiszen kapunk némi cliffhanger-t is, előtte meg láthattunk a Jabberwocky-t, ami… kész volt, hadd ne kommentáljam, még jóízű kritikának is felfogható, hiszen, aki dolgozott a szférában, az nagyon jól tudja, hogy olykor mekkora bullshitelés megy ottan. (És még flashback is volt. Jó az ilyen “más” epizód.)

It’s like having eyes everywhere, but not in a bad way, like that time we spilled that container full of eyes.

A fináléban megjelenő magánéleti szál jópofa volt, s kárhozzak el, ha szitkomnézés közben eszembe jutna olyasmi, hogy mennyire passzolt a karakterhez, ilyen nem fordulhat elő – egy rajongó csak dőlni tud az efféle poénokon.

Mondjuk abba a felvetésbe valóban érdemes lenne belegondolni, hogy mi a jobb, ha van egy nagy sztori, mint az 1×12-ben, vagy ha a fősztori mellett vannak kisebb szálak is, mint az 1×13-ban, ld. Phil és az alteregó, Ted és a randi. Mindenesetre a szememben a BoT eddig remekül megoldotta a sztorik egymásba integrálását, sosem gondoltam arra, hogy valami nem illeszkedik vagy csak oda van fércelve, mint sok más sorozat esetében.

I can’t hear you, I’m going through a tunnel.

ui: Az vicces volt, hogy Veronica fényképeként a hivatalos ABC-promóképet kapta elő Ted.

In Plain Sight: ennyi volt a 2. évad

2009. 08. 16. 15:19 - Írta: winnie

9 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Huhh, ez az évadzáró nagyon nem tetszett, de ne siessünk előre. A hírekben már említettem, hogy David Maples készítő/showrunner kreatív nézeteltérések miatt elköszönt a sorozattól, s távoztában még elmondta, hogy ő nem a 2×15-öt akarta finálénak, illetve utána leadta volna a 16. részt is. Ha tudja, hogy csak 15 részre megy a USA, más finálét írt volna. A USA kettékapta a részt, kaptunk tipikus cliffhanger-t, de nem ezért volt csak 3/10 a zárás.

in-plain-sight-finale

Megvallom nem is tudom, hogy mit várok az In Plain Sight-tól, mindenesetre nem jött be a kvázi ügynélküliség és nem jött be a kevés Mary sem. Az ügy eleve érdektelen, feleslegesnek tűnő volt, a felsőbb jelenlét dettó, az pedig, hogy nem történt benne semmi, no komment. Oké, volt más, egyéb körülmények, de az meg a butaság kategóriába esett, valahogy nem éreztem, hogy Mary-re vallottak volna cselekedetei.

Nyilván nem azt várom el az IPS-től, hogy csak nyomozás legyen, a karakterek egy része bejön, őket beszéltethetik, de ritka, hogy ennyire érdektelen legyen egy In Plain Sight-rész. Oké, kaptunk sokkot, a sokkra izgalmasan reagáló szereplő(ke)t, de rég untam magam ennyire a sorozat alatt. Totális csalódás, magam alatt vagyok. És nem a történések miatt…

Law & Order: Criminal Intent – 8. évad finálé

2009. 08. 15. 16:10 - Írta: winnie

11 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Jelentem, nem változott a helyzet azóta, hogy bő egy éve írtam egy ismertetőt a Law & Order: CI-ról. Még mindig az egyik legjobb nyomozós sorozat, ráadásul a 8. évadra kaptunk egy Jeff Goldblum-ot is. Tudjátok, a LO:CI úgy Law & Order, hogy meglehetősen minimális, sőt, sokszor nem létező a bírósági szakasz.

loci-02

A fináléban egyik zsarupárost sem kapjuk meg: Jeff Goldblum (Nichols) áll össze Katheryn Erbe-vel (Eames), hogy felgöngyölítsenek egy csúnya utcai kivégzést. A finálé azon részek közé tartozott, ahol a szokásosan remekül felépített cold open-be, ahol még az egyjelenetes szereplőket is remekül rajzolják meg, megtudjuk, hogy ki a gyilkos, így a nyomozás csak egy folyamatot mutat be, azt, hogy a zsaruk miképp jutnak el a tettesig.

Ez utóbbit annak írom, aki nem nézi a sorozatot, hiszen nem kellenek ide labormódszerek, elég az egyik embertől a másikig eljutni kikérdezésekre alapozva, ahogy azt a Law & Order-univerzumban szokás, nem kell ide kolelgák közti bájcsevej a tegnapi meccsről.

Maga a nyomozás, fogalmam sincs, miért, de hozta magát, pedig a néző, mint írtam, tudja, ki a tettes, sőt, a motiváció is kiderül szép lassan, s amikor elértünk a szokásos, a “30. perctől elindul a zene” finálékezdésig, csak néztem magam elé, hogy “Ezt most így hogy???”. Felkészültem arra, hogy lehúzom a részt, hiszen a LO:CI nem az akciójeleneteiről híres, márpedig a finálé ezt sejtette.

loci-01

És mily nagyot tévedtem! Mekkora finálé volt! 8/10. Pedig szinte csak beszélő fejeket láttunk, a szereplők premier plánban szóltak egymáshoz, a feszültség csak nőttön nőtt, ahogy az összehozott szituban újabb és újabb dolgok derültek ki, kvázi tovább folyt a nyomozás, persze erőteljesen az érzelmekre alapozva.

Az előbb említett “akciózástól” azért féltem, mert a LO:CI befejezésében mindig kifuttatják a zenét a feliratok alá, mindig jelzik, hogy hiába értek véget a képek, attól még lehet tovább gondolkozni, belegondolni a történetbe, mindig jelen van a megoldás ellenére a hepiend hiánya, a kemény lehúzás, a mementója annak, hogy mi minden szörnyűségre képesek az emberek. (Pedig ez nem is a Law & Order: SVU, ugyebár.)

Nagyon remélem, hogy lesz 9. évad. A nézettség megvan hozzá, remélhetőleg a költségvetés is meglesz. Fura belegondolni, hogy az NBC-nél a LO:CI tartotta meg eddig legjobban a Heroes nézettségét és mégis kaszát kapott. Abba meg még furább, hogy most a USA-n megy a sorozat, kvázi szembe köpve a Characters Welcome szlogent. A legfurább meg, hogy két ennyire más sorozat, mint a karakterekre koncentráló In Plain Sight és a karakterekről tudomást sem vevő LO:CI egymás után megy azonos nézettséggel.

Amerikai 5. legjobb táncosa…

2009. 08. 09. 20:31 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika,reality

…Jeanine Mason! Kifehérítettem, hogy ne legyen nagy spoiler, de gondolom aki nézi a sorozatot, az tudja, bár darálók mindig lehetnek. Meglepetés is, meg nem is, mint ahogy Amerika sorrendje is várt volt, meg váratlan is a top 4-gyel kapcsolatban. Az 5. évaddal úgy voltam, hogy a top 6, sőt a top 8 akármelyik versenyzője győzelmét elfogadtam volna, talán Evan volt kivétel, mert nála többet nyomott latban a szimpátia.

sytycd-s5

Az évaddal kapcsolatos érzéseimet már leírtam korábban, a fináléban pedig láthattuk a legemlékezetesebb performanszokat (amire biztos emlékezni fogok: a rákos, az addikciós, a próbababás, meg a végén a Mátrix 2. zenéjére előadott paso double, ami igazolta a közönség döntését), bár megvallom, hogy a So You Think You Can Dance-szel is úgy vagyok, mint az American Idol-lal, hogy az utolsó adások annyira nem érdekelnek, mint a közbülsők – más reality-nél viszont épp a finálé érdekel a legjobban.

Nem érdekelnek, mert bár a show-t prezentálják a készítők, élőben nyilván nagyon jó, de addigra a közönség nagyjából már döntött, bár való igaz, hogy a top 4-ben, a “mindenki mindenkivel” koreográfiák mindig hoznak valami erőset. A legvége viszont, az utolsó 2 óra egy nagy action replay volt, ami a tévézőknek jó lehetett, de nekem, akinek ott a YouTube meg a régi részek a gépen, csak egy besztof válogatás volt, amit én is össze tudtam volna rakni – sajnos minimális volt az értékelhető néznivaló.

sytycd-s5a

Sebaj, az évad ennek ellenére abszolút élvezhető volt (értékeljek? 7,5/10), bár a SYTYCD sosem az a reality, amit egy reality-t keresőnek ajánlanék, félnék, hogy egyesek a világból is kifutnának az általam kedvelt zsűri megnyilvánulásaitól.

Ja, zsűri, jut eszembe. Akartam jelezni, hogy öröm volt a döntőben Adam Shankman-t viszont látni, mert amikor bemutatták, rájöttem, hogy ő az egyik kedvencem. Utána viszont realizálódott bennem, hogy nem rossz embereket válogattak össze 3. zsűritagnak, hiszen mind Mia Michaels, mind Tyce Diorio, mind Lil’ C jó arc, bármikor elfogadom őket (Napoleon-ékat is a meghallgatásokról, Shane Sparks-ot és Dan Karaty-t is), egyedül talán Debbie Allen az, akiért nem vagyok oda annyira, mint szórakozásfaktor növelő zsűritag. (Toni Basil so-so, elfogadható volt.)

sytycd-s5b

Utóbbi kettőről egyébként az a furcsaság jut eszembe, hogy míg Shankman mindig első megszólaló a zsűriben, ha jól rémlik Allen és/vagy Basil csak utolsó megszólaló volt, mintha csak direkt Nigel Lythgoe akarta volna kezdeni, hogy jelezze az értékelés irányát. Na, igen, valljuk meg, általában azért egybecsengtek a vélemények a legtöbb részben – ellentétben a mostani többször fújolt Shankman-értékelésekkel.

Az 5. legjobb kedvenc táncoson túl vagyunk, de napokon belül indul az America’s Best Dance Crew 4. szezonja Randy Jackson-nal és Shane Sparks-szal, amiből megvallom, mindig csak 1-2 részt láttam. Valaki arról vélemény? Érdemes? Látványra gondolom igen, de vázlatosan kaphatnék egy lebonyolítási rendet?

És persze az ABDC után ismét SYTYCD, mégpedig a 6. évad, visszatérőkkel és nagy hiányzókkal, s kiderül, hogy vajon hatodjára is bejön-e az, hogy a kedvenc táncos nem egyenlő a legjobbal?

Samantha Who?: Ennyi volt.

2009. 07. 27. 22:35 - Írta: winnie

7 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Pedig milyen jól kezdődött annak idején a sorozat… Nem elég, hogy a pilot jópofa volt, még a nézettség is az egekben a Dancing With The Stars-nak köszönhetően. Más kérdés, hogy a pilot után sokkal kevésbé nézős folytatás következett és az egy ideig a Two and a Half Men-t is verő nézettségről is hamar kiderült, hogy felvezetés nélkül nagyon gyenge.

samantha-who-00

Van egy olyan érzésem, hogy a pilot okozta bennem a félreértéseket, mert a Samantha Who? egyáltalán nem a harsány komédiaként folytatódott a pilot után, a készítők vagy maguktól, vagy az ABC utasítására inkább a romantikus, keveset nevetős stílus felé vették az irányt, s tették ezt kevés sikerrel, mint a kasza is mutatja.

Érdekes volt a második évad premierje után a finálét megnézni a többi rész kihagyásával: végre láttam, hogy kit is játszik a sorozatban Billy Zane (:ásít:, romantikus szál), láttam visszatérni a mindig zseniális Rick Hoffman-t (Chase Chapman FTW!) és láttam szegény Tim Russ-t (Frank), aki megint minimális szöveget kapott. Azért bízom benne, hogy akadtak részek, amikben kibontakozhatott.

samantha-who-02

Egyébként az itt-ott esküvős sztori, a szerelmi csikicsukik működtek valamilyen szinten, de mivel nem ezt vártam a Samantha Who?-tól, ezért nem különösebben villanyoztak fel, semmilyennek véltem a részt, ami nálam nem a közepes 5/10, hanem inkább a 4/10-es kategóriába esik.

A saját tetszési indexemet nézve sajnos a sorozat igazi lejtmenet volt, a készítők későn jöttek rá, hogy csapdába írták magukat az amnéziával, hiszen minden részben említeni kellett, valahogy beleírni a történetbe, mert ha az is elveszett volna, akkor a Samantha Who?-nak végképp odalett volna a karaktere. (Megjegyzem nem tudom, hogy mennyire szőtték ezt bele a sztoriba. Ha nem tették meg, akkor gáz, ha megtették, akkor remélem kreatívabban, mint a fináléban…)

samantha-who-01

(A nézettség mellé, mely jelzi, hogy sokszor mennyire nem a műsor érdekli Amerikát, muszáj kiemelni Hollywood mániáját, hogy az épp menő újonc sorozat színészét el kell ismerni: kíváncsi lennék, hogy a tavaly Emmy-re jelölt Christina Applegate és a tavaly Emmy-t nyert Jean Smart valóban annyival rosszabb lett volna idén? Költői a kérdés. Heidi Klum-mal élve a válasz: “One day you’re in, the next day you’re out.”)

Harper’s Island – 1×12-1×13 – Gasp + Sigh

2009. 07. 11. 23:17 - Írta: winnie

95 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Megvolt. Most kéne okosnak lenni, elemezni, veregetni az írók vállát, hogy kaptunk flashback-et arról, hogy mi történt az első napoktól kezdve. De nem leszek okos, nem megyek bele nagy elemezgetésbe és nem veregetek vállakat, mert nem kaptunk olyan flashback-et, csak pár mondatot. Meg amerikai szokás szerint túlhúzott befejezést. Ettől még az összkép korrekt volt, a pozitívumok ellensúlyozták a negatívumokat, de ezt lehet, hogy csak a fanboy mondatja velem.

harpers-113a

Korrekt volt az 1×12, mert leírva minimális történés zajlott le benne, de mégis sikerült visszacsempészni a korai részekre jellemző hangulatot és szerintem baromi feszült lett maga az epizód is, bár a végén a csavart, nem tudom, talán drámaibbra vettem volna. Hmm, lehet, hogy ezért is ült annyira a gyilok? Mert nem volt szanaszét zenélve, közelizve, hanem inkább hűvösre vették a stílust?

És korrekt volt, mert lehet, hogy kitalálható volt a gyilkos. Hiszen akadt a fórumon olyan, aki beletrafált, bár nem tudom, hogy végig kitartott-e tippje mellett vagy ingadozott ide-oda két rész között. Arra voltam kíváncsi a gyilkossal kapcsolatban, hogy milyen klisét húznak elő a személyével és a motivációjával kapcsolatban. (Mert valljuk meg, forradalmat motiváció és tettes témakörében ma már meglehetősen nehéz lenne csinálni.)

Persze az is érdekelt, hogy az írók a hepiendet vagy a nem hepiendet választják, s sajnos szerintem rosszul döntöttek. Bár az utolsó percre húztak egy jót, de azzal sajnos nem tudták meg nem történtté tenni az 1×13 második felét. Pedig olyan jól indult a záró epizód, továbbvitte a Harper’s-hangulatot, de után túlságosan meglódult a monológ- és dialógírók keze.

harpers-113b

Az az igazság, hogy már kezdetektől fogva nem voltak nagy elvárásaim a sorozattal kapcsolatban, csak az, hogy lekössön. Ezt abszolválta is, így én nem leszek azok között, akik esetleg az 1×13 végén csalódottan, kérdésekkel telve állnak fel a fotelből. Nálam a Harper’s Island a jobb-rosszabb részek ellenére mindvégig tartott egy színvonalat szintet és jó menet volt: minimum 7/10 jár a sorozatnak (fanboy vagyok, mínusz kettővel értendő) és DVD-n megvevős lesz.

Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy mindez nem a penge párbeszédeknek, a lebilincselően eredeti történetnek vagy a döbbenetesen jó színészi alakításoknak köszönhető, ergó tudom, hogy sokak fintorogva fogják ott hagyni a sorozatot. Nálam egy volt a fontos: a Harper’s Island 13 részen át hozott egy hangulatos, izgalmas és mindenek felett rejtélyes horrorsorozatot. Nékém teccétt.

Cupid epilógus

2009. 06. 23. 16:09 - Írta: human

18 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Sarah Paulson az igazi sorozatpestis? Amiben főszereplő annak nincs sok esélye mostanában a második évadra. Az új Cupid is így járt, az utolsó részt, a hetediket csak így nyárra tolva nézhettük meg. Az első rész utáni véleményt itt lehet elolvasni, ha valaki most kezdene a sorozatba a nyári pangásban.

cupidcupid

Úgy tűnik ismét elbukott a sorozat, ahogy azt 1998-ban tette, akkor 15 rész jutott neki, most csak 7. Hiába na, úgy tűnik Rob Thomas-nak szívügye a dolog, mert anno és most is ő volt a fő készítője a Cupidnak, de egyszerűen nem tudja úgy megírni, hogy nagy tömegek kapjanak rá. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a csatorna nem tudta jól eladni a nézőknek, mert jó volt a sorozat, kommersz szinten is.

Ha összeadjuk a lepergett részek ideit, akkor 3 és fél romantikus filmnyit tett ki végülis, annyit meg simán megért. Nagy lezárás nincs, de nagy átívelő szál sem volt, szóval bármikor megnézhető könnyed kikapcsolódásnak. Most még egy picit dühöngök azon, hogy a Nász-ajánlat kaliberű vígjátékok sikeresek a mozikban, akkor ezt miért nem lehetett jól bereklámozni? Mert hogy a megvalósítás is teljesen filmes volt, nem lehetett érezni semmiféle spórolást. Ugye itt nagy trükkökre nem kellett költeni, csak néha kimenni helyszínekre, ez drágább picit, mint egy sima műterem, de úgy tűnik simán megtettek a forgatás során.

A történetre nem pazaroltam sok betűt, mert hát annyi, hogy Cupid minden részben összehoz egy szerelmespárt, és kész. A főszereplőt eltalálták, csak Paulsont nem annyira, bár földhözragadt pszichiáternek elment, csak a közte és Cupid között levő flörtölésbe tört bele a bicskája. Hát igen, aki olyan romantikus, mint a szerelem istene volt itt, azt lassan tényleg elmebajosnak nézik, kell neki a kezelés.

I guess the Beatles was right, All you need is… things in common?

Részemről simán 7/10 a sorozat, minden rész enyhe feelgood érzést hagyott maga után, kár, hogy nincs sok helye mondjuk 13 részes sorozatoknak, mivel a 22 szerintem is kicsit sok lenne. Talán Angliában kéne Robnak legközelebb remake-elni, ott évente 6 résszel simán lehetne siker, Cupid meg nyugodtan lóghat Londonban is ugyanúgy, ahogy New Yorkban.

CSI 9. évad finálé – írta dzsiaj

2009. 06. 18. 00:19 - Írta: vendegblogger

18 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Újabb évad futott le kedvenc (naná!) helyszínelőink történeteiből, s azt kell, hogy mondjam, a sorozat még 9 év után is képes tartani a megszokott színvonalat, és ez nem kis szó. Más kérdés, hogy ha a fiatalok közti népszerűsége továbbra is ugrásszerűen csökken, meglehet, hogy jövőre láthatjuk utoljára Dr. Raymond Langstont és “csapatát”.

csi-s9-01

Hogy ki is az a Dr. Raymond Langston (alias Laurence Fishburne)? Hát, az az egyetemi professzor, aki felváltja a távozó Gil Grissomot, legalábbis a főszereplői státuszban, hiszen a csapat vezetője Catherine Willows lesz. Hogy milyen hatással volt ez a váltás a sorozat életére, azt a tovább mögött, spoilerekkel együtt kifejtem.

Tovább…

Previous Posts