login |

Posts filed under '2011/12 finálék'

The Middle: vége a 3. évadnak

2012. 05. 26. 15:48 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

– Aww, look, Mike, we got a wedding invitation.
– We know anybody in love?

A The Middle továbbra is az egyik legjobb és legszerethetőbb családi szitkom, ami úgy látom, hogy már sosem fog a Modern Family-vel párba kerülni, hiszen előtte is működik, de azért mégiscsak úgy lenne az igazi. És a The Middle arra is jó példa, hogy egy többkamerás szitkomként is könnyedén megvalósítható alapfelállás, a családi sztori miért működik sokkal jobban egykamerásként, mindenféle aláröhögések és erőltetett mondatszerkesztések (poén a mondat végére, majd hatásszünet) nélkül.

Az évad eleje mintha egy kicsit döcögős lett volna, tehát véletlenül sem mondom, hogy egyenletes lett a színvonal, de úgy érzem, hogy a sorozat sokat nyert azzal, hogy anyu munkahelyét kvázi 1-2 epizód/évadnyi jelenlétre csökkentették, miközben a három gyerek iskolai és magánéletét elég komolyan kiemelték. Brick társasági élete mondjuk csak minimálisan volt jelen, de Sue és a birkózók (valamint egy kapcsolat, valamint Brad) elég komoly színfoltot jelentettek.

Ráadásul Axl sztorija is jelentősen bővült, bár a két haver nálam még mindig nem telitalálat, de olykor betalálnak (Darrin tánca tökéletes volt), viszont amit Weird Ashley-vel művelt az zseniális volt, s éppen ezért is nagyon sajnálom, hogy az utóbbit alakító Katlin Mastandrea jó eséllyel nem lesz többet, hiszen egy nagyobb szerepet kapott a Charlie Sheen-féle Anger Management-ben.

Persze a sorozat szívét továbbra is Frankie és Mike adja, kettejük “remek” kapcsolata az, amiért jó nézni a The Middle-t. Kíváncsi vagyok, hogy a 4. évadra megpróbálják még jobban tágítani az univerzumot, vagy beérik a mostani arányokkal. A lényeg, hogy jó évad áll mögöttünk, a fiatal visszatérő szereplők jót tettek a sorozatnak.

Awake: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2012. 05. 25. 23:30 - Írta: CyClotroniC

71 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

Is this the real life? Is this just fantasy?
Caught in a landslide, no escape from reality…

Van “lezárása” a sorozatnak! – jelentsük ki rögtön még a spoilerek és az évad értékelése előtt, hiszen sok kaszán kesergő junkie arra volt kíváncsi, hogy megéri-e végignézni a 13 epizódot, ami az Awake-nek összesen megadatott. Van egyfajta konklúzió, ami többféleképp is értelmezhető, de ami fontos, ez nem a sorozat zárása, hiszen akkor is így végződött volna az 1×13, ha lenne 2. évad. (Tehát, ahogy várható volt, az átívelés megoldódik, de a sorozat fő DNS-e végülis megmarad.)

Szóval mindenképp megéri végignézni annak, akinek bejött az elején, csak tartott a folytatástól, de mindez inkább az utazás eleje miatt éri meg és nem feltétlenül a konklúzióért, amin ha tüzetesebben elgondolkodunk, akkor láthatjuk, hogy lezárás érzete ide vagy oda, inkább egy finálénak is elfogadható, álcázott cliffhanger. De az tény, hogy egy konkrét pontig jutott el a sztori, jó pár dolgot megválaszolva.

Az Awake egy érdekes lejtőn gurulást mutatott be nálam egy 10/10-es promóról indulva, amit egy 8/10-es pilot, egy 7/10-es szezon, egy 6/10-es utolsó három rész és egy 5/10-es finálé követett. Ha a szezonpontszámot nézzük, azért nincs sok oka szégyenkezni a sorozatnak, főleg, hogy a végcélt még szubjektívabb dolog megítélni, mint magát az utazást, ráadásul a véleményeket böngészve, egyértelműen egy olyan lezárásról beszélünk, amit jó páran félreértettek.

Érdekes, hogy pont az alaprejtély és az akörüli események húzták le az összképet, pedig egy karakterorientált nyomozós sorozatként néha elég jó eseteket hozott, az alakítások nagyon rendben voltak, a fényképezés pazarul sikerült, és remekül működött a pszichológusos szál és a magánélet is. A tovább mögött – a végső poént is lelövő spoilerekkel – folytatom a dicsérést és a panaszkodást is.

Tovább…

Nikita: vége a 2. évadnak

2012. 05. 25. 22:10 - Írta: winnie

14 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

The last thing they’ll breathe will be my name.

Ezt se hittem volna. Mármint, hogy a Nikita ennyire hanyagolt lesz nálunk, hiszen már a startja előtt tudtuk, hogy az egyik legjobb akciósorozat lesz. Ehhez persze nem kellett jövőbelátónak lennünk, kezdjük el számolni, hogy mondjuk Amerikában hány akciósorozat van: ha azt vesszük, hogy a Strike Back magasan a legjobb, akkor a Nikita mellé nem sokat lehet mondani, mondjuk a Hawaii Five-0-t, ami krimi, de mégis akció. Ezért is örültem a Missing-nek, mert színesíthette a palettát, kár, hogy nem érte meg a 2. évadot.

Ráadásul a Nikita csajos akciósorozat, amik az Alias és a Dark Angel óta különösen a gyengéim (éljen a régi Nikita!), az már csak hab volt a tortán, hogy az a Maggie Q lett a főszereplő, akit már jó pár akciómoziban láthattunk korábban (Die Hard 4, Mission: Impossible 3 – de már tíz évvel ezelőtt is nyomta a Naked Weapon-ben). Minden adott volt tehát a jósághoz, azonban a Nikita nem hozta magát, pedig baromira nem kellett volna sokat produkálnia, így a kritikaírást a kitartó Desmond Wallace vette át, de a 2×01 kritikája szerint ő is búcsúzott a sorozattól.

A Nikita valahol ott helyezkedik el nálam, ahol a Grimm, hogy elnézegeti az ember, de nem nagyon mozgat meg. Ha nem lenne annyi minden jó néznivaló, akkor az akciók tiszteletére biztos lehetőséget kapna, főleg, hogy Maggie Q mellett Lyndsy Fonseca is benne van és megmutatja, hogy nemcsak ahhoz ért, hogy immáron 8. évadja a díványon ülve hallgassa, ahogy Ted Mosby elmeséli neki és tesójának azt, hogyan ismerte meg az anyukáját.

A két lány mellett még a rosszfiúk, a Division főnökei is a jó karakterek közé tartoznak, de (bocs, lányok!) szegény Shane West olyan szinten vágta mindig tönkre az élményt, hogy az csoda, és sajnos már az első évad elején sejteni lehetett, hogy arra megy ki a játék, hogy Nikita és Michael (meg Alex) egy csapatba kerüljön, s lehetőleg előbbiek még romantikázzanak egy sort. Ez és az, hogy meglehetősen szűkre voltak szabva a sorozat keretei, elriasztottak egy idő után a nézéstől, hiába próbálták a készítők tágítani a világot a flashback-ek segítségével.

Viszont, hogy a 2. évad fináléjára térjek, az mindenképpen pozitívum, hogy az írók mertek nagyot húzni és (ismét?) borítani az alapfelálláson, ráadásul megint lehetett aggódni, hiszen el lehetett mondani, hogy senki sem volt biztonságban, történtek is nagy húzások, amire szerintem szükség volt ahhoz, hogy végre tudjanak nyitni egy új lapot a sorozat könyvében és esetleg új ötleteket behozva építkezni.

Nem volt rossz a zárás (meg kellett lépni, mert minden más önismétlés lett volna), de engem nem húzna vissza a sorozatba minőségét tekintve, viszont nem is nekem szólt, hanem erősen a rajongóknak, így ezt hülyeség lenne véleményeznem. Hiszen míg engem az Alex-Sean bénázások gagyizó unalommal töltöttek el, a karaktereket kedvelőknek szerintem tetszett, inkább aranyos volt, amit csináltak. Ami persze a legjobb volt, hogy létrejött egy “nagy találkozás”, ami igazi fanservice lépés volt, ez az, amit meg kell húzni egy zárórészben. És ez az, amit egyes sorozatok gyalázatos módon nem léptek meg a fináléjukban (például ez meg ez) – a jobbak, mint ez, pedig meghúztak.

A lényeg, hogy a harmadik évad egy újabb felállással, egy állandóvá váló szereplővel (Ryan) még akár annak a lehetőségét is magában hordozza, hogy visszaszálljon az ember, ha kiszállt volna, “Na, majd most”-felkiáltással. Csak ahhoz mondjuk kevésbé kaptafa epizódok kellenek (felcsillant a reménysugár az évad végén) és valami értelmes feladatot/célt/létezési okot adni Michael karakterének, mert így kvázi egy kitartott háztartásbeli, aki szúrósan néz és gránátokkal játszik.

Don’t Trust The B—- in Apartment 23: vége az 1. évadnak

2012. 05. 25. 16:12 - Írta: human

16 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

A sorozat, ami Dawson nélkül nulla lenne? Na jó, inkább a nagyon átlagos jelzőt osztom ki.

Mondjuk lehet, a női nézők ezzel máshogy vannak, mert olyan problémák foglalkoztatják a főszereplő lányduót, amik nem annyira nekem szólnak, ezért nem is tud megfogni. Sajnos az írás sem segít rajta, hogy mégis érdekesebbé tegye a témát. De most komolyan, ennyire átlagosan előadni a “szűzies lány fizikai kapcsolatot kezd” témát nem is lehetett volna, mint ahogy a Don’t Trust…-ban tették.

Ha jól emlékszem winnie is felvetette Twitteren, hogy a harmadik résztől esett a minőség, és ezzel egyet is értek, viszont könnyen levezethető miért: kevesebbet szerepelt James Van Der Beek, avagy Dawson. Mindig amikor feltűnik, és az idióta celebet játssza akkor vigyorgok. A finálét is ő dobta fel egyértelműen.

Amúgy lehet csak engem zavar, hiszen sitcom, de itt is volt némi folytonossági hiba a részek között. A 6. részben azt mondja a csaj, hogy eddig csak Steve-vel feküdt le, közben volt már epizód amiben csinálta mással. Vagy csere volt, vagy még epizódsorrendben is kiszúrtak a sorozattal a midseason berendelés mellé. Mondjuk tény, hogy az ominózus részben több volt a konfliktus, így nézettség turbózás szempontjából lehet, hogy jó döntésnek gondolták az áthelyezését. Ezt tetézte, hogy 7. rész semennyire nem volt finálé hangulatú, teljesen átlagos lett, bár kicsit átlagosabb volt az üzenete, akkor is, ha az “IT girl”-ség volt a téma.

Ha eddig nem esett volna le, simán ott leszek Dawson miatt a második évadnál, amit be is rendelt a csatorna, de valahol csak az 5 és a 6 pont határán tudok adni erre.

90210: vége a 4. évadnak – írta bettygirl

2012. 05. 25. 14:40 - Írta: vendegblogger

30 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

A 90210 sosem volt az egyik legizgalmasabb sorozat, de még mindig kiválóan lehet rajta szórakozni. A szereplőit megszerettük, mintha közeli barátaink lennének és szorítunk értük már negyedik évadja. Ebben a szezonban gyökeres változások történtek velük és már régen nem ugyanazok a tinik, akik a Beverly Hills-i gimi padját koptatták kinézetre huszonéves felnőttként. Egyesek elkezdték a fősulis éveiket, mások pedig beálltak kenyérkeresőnek.

Spoileresen folytatom a tovább mögött. Tovább…

30 Rock: vége a 6. évadnak

2012. 05. 24. 19:33 - Írta: human

10 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

A sorozatnak még nem, majd jövőre, hiszen a 7. lesz az utolsó szezon, és rögtön csak 13 részt kap a búcsúra. Igazából kicsit bajban vagyok, mert a 30 Rock idén nem volt az igazi, így nem tudok teljes szívvel kiállni már mellette.

Azért néha a falba szoktam verni a fejemet, ezen sorozat kapcsán konkrétan akkor tehettem volna ezt, amikor végül megnéztem a sokáig halogatott élő epizódot, ami szinte az évad legjobbja lett. Egyszerűen nem bírom egy filmes megvalósítású sorozatban amikor hirtelen tévés kinézetű lesz, mert mások a fények meg a sminkek meg ilyesmi, viszont az élő bakik és elvigyorodások is megmaradnak, ami jelentősen feldobta. Plusz ide gyűjtötték be a legdurvább sztárparádét; az évad legdrágább része lehetett.

Viszont ezen kívül kevés emlékezetes húzás akad (na jó, Pete menedzselése..). Konkrétan a reality-s részt kidobnám az ablakon, az egész történetet Jack és az elrabolt feleségének az anyja között szintén. Az egész elrabolt feleség ügyet, ha már itt tartunk. Ahogy az sem volt az igazi, hogy Jack ennyit kételkedett magába idén, hiába voltak jók a mandzsettagombjai. Mindeközben Liz is beszürkült a pasija mellett, akiben semmi nincs, csak jóképű. Ja, értem mááár.

Megmondom, hol lehet észrevenni, hogy nem jó épp a sorozat: amikor Jenna és Tracy szála a legérdekesebb, legviccesebb. Csökkent a 30 Rock zsenialitása, és a két legbénább karakter tényleges poénokat kapott. Mintha Dan Harmont kirúgták volna és új showr ööö. Szóval kicsit átalakult idén a sorozat.

A finálé szerencsére szépített a helyzeten. Az utolsó percben, amikor “össze kéne hozni Lizt és Jacket, a Friends-ben működött, ki írja ezt..” akkor már hangosan röhögtem. Meg előtte is volt 1-2 negyedik falas kikacsintás, az ilyenek, a kevés tényleg zseniális húzás miatt adok végül egy 6/10-et. Remélem jövőre összeszedik magukat.

Family Guy: vége a 10. évadnak – írta Flanker

2012. 05. 24. 17:53 - Írta: vendegblogger

22 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

Az évadkezdő kritikámban fanyalgó hangot ütöttem meg, az első rész alapján. Úgy látom, hatott a dorgálás, mert néhány gyengébb részt leszámítva jó évadot láthatott az, aki követi a Griffin család és kompániája kalandjait.

Persze azért egy sorozat nem ugyanaz a tizedik évadjában, mint az elején. A főszereplők képernyőideje kihívásokkal küzd, és ennyi idő után talán várnánk valami szolid karakterfejlődést, de feleslegesen. Talán ezért kárpótolt minket Seth MacFarlane abban a részben, ahol Stewie és Brian visszamegy az időben, és átélik 1999 január 31.-ét, a pilot epizód eseményeit. Az önirónia kristálytiszta jele (még szóban is közlik a gyengébbek kedvéért) az is, amikor Stewie újra egy egész részben akarja leigázni a világot, a női sorstársa segítségével. És ebben a részben Meg 2 másodpercet szerepel.

Szóval idén jobb ötleteket sikerült képernyőre írni: Liam Neeson Takenjét Brian és Stewie idézi fel, amikor a Párizsban elrabolt Meget keresik. Megjárjuk Utah amish földjét, a 30-s éveket az Ó, testvér, merre visz utad polemizálásával, a Resident Evilt. Ricky Gervais pedig egy delfin szerepében vendégszerepel. Az egyik legjobb részben Brian randevúzik egy vak lánnyal, aki történetesen utálja a kutyákat. Vagy amikor Quagmire ráhajt Megre a 18. születésnapján.

Sok rajongó, vagy ex-néző véleményével ellentétben én úgy látom, a Family Guy nem megfáradt, inkább felhígult. Továbbra is vannak kiváló ötletek (ahogy brit minirész öt másodpercen belül idézte fel Benny Hillt és Diana hercegnőt), zseniális poénok, és ha csak 10-13 rész lenne belőle, tökéletesen elégedettek lennénk. Én így se panaszkodom.

Az évadot minden hibája ellenére egy 7/10-re zsűrizem. Már nem hétfő esti azonnali nézős nálam, de kellemes kikapcsolódás, időnkét hatalmas röhögésekkel. Különben is, lehet haragudni egy olyan sorozatra, aminek az egyik íróját/producerét úgy hívják, hogy Cherry Chevapravatdumrong?

Modern Family: vége a 3. évadnak

2012. 05. 24. 16:00 - Írta: CyClotroniC

25 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

I know that you’re concerned, but I’m designing t-shirts now, and they’re gonna be huge… also medium and small.

Ismét egy remek és stabil évet zárt a Modern Family, és a sorozat továbbra is mintapéldája annak, hogy hogyan lehet pusztán karakterekre alapozva olyan minőségi, szórakoztató és sokrétű családi szitkomot csinálni, amiben gyakorlatilag semmi erőltetett csavar sincs, ami keretként kötné a kezüket.

Kevés sitcom képes 3 évadon keresztül stabil minőséget szállítani, és a Modern Family mindenképpen ennek a családnak a része, még ha idővel kicsit át is formálták a kezdeti arculatukat, és mára már egyre kevesebb kamerába beszélés és kínosság jellemzi őket, ellenben nagyon végigmosolygós a hangulata, amin azért fel is lehet nevetni, nem is olyan ritkán. A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Shark Tank: vége a 3. évadnak

2012. 05. 24. 14:30 - Írta: winnie

18 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika,reality

Most komolyan, ki gondolná, hogy az egyik kedvenc sorozatom (ha nem A kedvenc…) épp az a Shark Tank, amiről kemény kétszer írtam az elmúlt 3 évben. És mégis a Shark Tank volt az, amelyik nézettségének, sikerének és következő évados berendelésének legjobban örültem – a 15 részes első, a 8 részes második és az ismét 15 részes harmadik évadot ráadásul 22 részes negyedik szezon fogja követni. Kezdjük a két korábbi, első évados és második évados kritika linkjével, mert a formátum miatt sok újat nem tudok hozzátenni, az általánosságok elolvashatóak. (Most komolyan, hogy válasszak képet egy “5 milliomos beszél egy random emberrel”-sorozathoz?)

So, Barbara, you used to be a cougar.

Be is írom ide a 10/10-et, hogy a kereső kidobja, de nem is csalok, hiszen a Shark Tank szinte az évad első percétől az utolsóig ugyanolyan jó volt, remek szórakozást nyújtott, és az sem hátrány, hogy nagyon BKV-kompatibilis a sorozat, mert 85%-ban simán lehetne rádiózni is, azaz csak hallgatni, a lényegi információk ugyanis beszélgetések során hangzanak el. Persze sokat veszítene, aki csak rádiózna, hiszen egyrészt a bemutatott termékeket nem látná, az éppen pénzért küzdő üzletembert, no meg a cápák arckifejezései is megérnek olykor egy misét. (A BKV-n szerencsére látni a képet, így ha valakit láttok, amint a 31-es buszon vagy a piros metrón Shark Tank-et nézve gizdázik, köszönhettek.)

Jó, legyen szó erről is a posztban, ne csak a linkeken, a Shark Tank egy üzleti reality, egy üzleti befektetésekről tárgyalós reality, ami anno Japánból indult és szerintem minden országba hamarabb elért, mint Amerikába – nálunk Ecopoly volt, máshol Dragon’s Den, de hiába van az angol verzióból már 9 évad, azt sosem találtam nézhetőnek. Ennek vagy a műsor hossza, vagy a producer Mark Burnett az oka, akinek sikerül hihetetlenül feszes és élvezetes 40 perceket összehozni. (Hmm, a kanadai verzió 7 évadnál tart, lehet, hogy be kéne próbálni, mert abban is van Kevin O’Leary és Robert Herjavec.)

A Shark Tank 3. szezonja olyan volt, mint az első kettő. Nagyszerű és rájuk tudott tenni egy lapáttal. Mark Cuban állandó taggá vált a cápák között (kvázi Kevin Harrington lett leváltva, meg a helyén Jeff Foxworthy volt vendég az S2-ben), ráadásul az egyetlen nő, Barbara Corcoran helyére pár adás erejéig érkezett Lori Grenier is, hogy megint legyen egy teleshopos – jó volt, s bármennyire is kedvelem Barbara-t, főleg azért, mert a többiek jól tudják szívatni, szerintem nem tenne rosszat a csere, tippre meg is fogják lépni. (Azt persze nem tudom, hogy csak rá nem érés vagy tényleg tesztelés okán jött az új cápa.)

Élvezetes és tanulságos, olykor még érzelmes is a Shark Tank, mint írtam, szinte nem is volt gyenge pontja a 3. évadban, a cápák remekül húzták egymást, hol viccelődtek, hol nagyon komolyan elhappolták egymás ellen az üzleteket, Mark Cuban a kőkemény rámenősségével és a remek magyarázataival igazi főnyeremény volt, Mr. Wonderful is szokás szerint hozta magát. És persze a “feltalálók” is hozták magukat: remek ötletek, egyértelmű, “nekem hogy nem jutott eszembe?!”-elképzelések és pár idióta. S szokás szerint némelyik remeknek tűnő ötlet simán elvérezett, más abszurditásra pedig rárepültek. A fináléban is akad ilyen is, olyan is, a nagy durranást a végére hagyták.

Ja, persze mint minden sorozatra és reality-re érvényes, a fő hatást, a szórakoztató faktort abban a 40 percben nyújtják. Ha utánaolvasással és egyéb dolgokkal meghosszabbítja ezt az élettartamot az ember, akkor kiderülhetnek számára olyan dolgok, amik később az élvezeti fokot befolyásolhatják (negatív irányba), így én jó Micimackó módjára betakarom a szemem és elképzelem, hogy amit nem látok, az nincs is. Bőven elég, amikor jön egy Update-blokk, ahol természetesen a pozitív következményeket bemutatják. (Idén már a mostani évadból is voltak update-ek, nagyon helyes.)

Glee: vége a 3. évadnak – írta mgitta

2012. 05. 23. 23:09 - Írta: vendegblogger

58 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

– I’m gonna miss you!
– I don’t see how that’s possible, but thank you.

Mielőtt rátérnénk a Glee 3. évadjának és fináléjának kitárgyalására, hadd ajánljak valamit azoknak, akik valaha szerették ezt a sorozatot, de elkaszálták: nézzétek meg a 3×21-es részt! Nem azért, mert olyan kiemelkedően jó lenne (bár ehhez az évadhoz képest igen), vagy mert annyira jó zenék lennének benne (kivétel az utolsó dalt) – azért érdemes, mert ebben történik meg az, amire a sorozat indulása óta vártunk. Az utolsó 5 perc pedig a legjobb Glee-pillanatokat idézte.

Ezután pedig nézzétek meg a 3×22-t, ami méltó búcsú lehet mindazok számára, akik nem bírják a szabadesést, és már korábban kiszálltak a sorozatból. A kis bevezető után pedig térjünk rá a lényegre! Már ezerszer lerágott csont, hogy milyen fantasztikus volt a sorozat első évadja, és milyen megosztó volt a 2. évad (nekem speciel tetszett). A 3. évad elején az író-triumvirátus fogadkozott, hogy visszatérnek a gyökerekhez, karakter-centrikus epizódok lesznek, nem lesz minden második rész tematikus, így a zenék jobban szolgálják a történetet.

Mindenki tudja, hogy mi lett a végeredmény…, menjünk a tovább mögé spoilerekkel. Tovább…

Grimm: vége az 1. évadnak

2012. 05. 23. 19:02 - Írta: winnie

38 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

Emlékszem, a Supernatural esetében hajtogattuk ezt állandóan az első és a második évadban, hogy nagyon szépen van fényképezve. Affene emlékszik már, s azt sem tudom, hogy ez mennyire igaz mostanság a Supernatural-re, mert nekem az első 10-15 rész még bejött a heti horror, de utána kiszálltam. Ugyanígy vagyok a Grimm-mel: nagyon tetszik, ahogy kinéz, szép képek vannak benne, ráadásul a pilot a sablonok ellenére is hangulatos volt Piroskával és a Sweet Dreams-szel. Utána viszont a nyomozó sablonok miatt ki kellett szállnom. (Nem a nyomozás volt a gond, félreértés ne essék, hanem, hogy az nem volt túl érdekes.)

A magyar premiernél többen mondták, hogy a 10-11. rész környékén, hogy nem bánták meg a maradást, s az újabb esély már tovább tartott, de baromira idegesített, hogy ott van karnyújtásnyira a lehetőség, hogy foglalkozzanak az érdekesnek tűnő mitológiával, hogy elkezdjék még jobban kibontani, de vagy nem akarják a készítők vagy nem merik. Nem tudom, én a pánikoló NBC ukázait érzem ebben…

Így pedig sajnos ismét egy olyan sorozattá süllyedt nálam a Grimm, amit minden további nélkül néznék, ha végtelen időm lenne, mert van benne több aspektus is, ami bejön, plusz 1-2 karakter is – sajnos éppen nem Nick barátunk, aki a főhős, de Monroe baromi jó figura, erre a fináléban sem cáfolt rá. (Monroe-t sokkal több percben is el tudnám viselni, mint ahogy Adalind is lehetett volna több epizódban, de ő valószínűleg a ^>#đ Franklin & Bash miatt nem volt jelen.)

A finálé is olyan volt, mint az éppen fellángolást nélkülöző Grimm-epizódok – nem az volt a baj vele, hogy valamiért nem tetszett, nem nagyon tudnék negatívat írni, de nem indított be, így sajnos a pozitívumokat sem tudom sorolni. Pedig ezúttal még szó szerint vett heti ügy sem volt, több téren is az átívelések domináltak, de valahogy minden kiszámíthatóan zajlott, és még azzal sem tudtak elégedettséget okozni a készítők, hogy a Juliette-szál a sok nyafogás ellenére pozitívan záródjon, az utolsó pillanatban muszáj volt bevetni egy ronda klisét.

A cliffhanger-t sajnos idén már két másik sorozat is ellőtte, igazából olyan “És akkor…?” vállrándítást váltott ki belőlem. A finálé és a sorozat is egyelőre 5/10, követelem, hogy az Angel-ös David Greenwalt szedje össze magát. A készítői interjúk és a cliff alapján a 2. évad lehet, hogy sokkal szerializáltabb lesz, de hiszem, ha látom.

Suburgatory: vége az 1. évadnak

2012. 05. 23. 15:03 - Írta: winnie

30 comments | kategória: 2011/12 finálék,kritika

– She’s okay.
– OK.
– OK.
/Szemelvény a párbeszédírás kézkönyvéből./

Ejj, Subugatory, ejj. Nem tűnik úgy, hogy valaha is visszatérnék a sorozathoz, ami őszintén meglep. Egyszerűen annyira jó volt a Suburgatory pilotja (nem csak szerintem!), hogy rögtön elkönyveltem az évad nagy felfedezettjének és fix néznivalónak – aztán a 4. rész után kaszáltam, mert úgy száguldott a lejtőn a…, nem is azt mondom, hogy a minősége, mert azt, amit akar csinálni, nem csinálja rosszul a sorozat, hanem a frissessége és nézőpontja. human írt is egyet arról, hogy az évad csalódásává vált a Suburgatory.

Nincs mit tenni, csak megerősíteni tudom. Visszanéztem több részre is, mások által jónak ítélt és ajánlott részekre, megvolt a finálé is, de ugyanaz a mérhetetlen csalódás volt a végeredmény. Például hatalmas csalódás volt Tessa karaktere, aki eleinte rettentő friss és egyéni volt, de a folytatásra elszürkült, teljesen felzabálta őt ez a kertvárosi lét és, ha a 2. évad azzal kezdődne, hogy jönne egy új lány, egy új narrátor, már Tessa-t is a zombihorda teljes jogú tagjaként látná.

A fenti nézőpontos félmondatot azért írtam, mert aki viszont nem a fiatalokat, nem Tessa-t akarta látni a középpontban, hanem George, Dallas, Noah vagy Sheila karaktere indította be, az lehet, hogy nem csalódott ekkorát. Ugyanis nem tudom, hogy milyen indíttatásból úgy érzem, mintha a sorozat fő hangsúlyai a felnőttekre helyeződtek volna, akik Dallas kivételével vagy teljesen szürkék, vagy érdektelenek.

Érthetetlen. A helyzetet ráadásul az utolsó 4 részre még Alicia Silverstone (Eden) is jött súlyosbítani, hogy még inkább megerősítse és komollyá tegye a felnőtt vonalat. Ez a komolyság abszolút jellemző volt a fináléra is, több olyan szál is jelen volt, amik nem túl viccesek és mindez egy részre még el is ment volna, de nem biztos, hogy pont az évadzáróra kellett volna ilyesmit időzíteni.

Szóval nagy csalódás a Suburgatory. Valamilyen szinten még friss és abszurd így is, akinek mások az elvárásai, illetve tényleg megszerette a felnőttek karaktereit, annak szerintem simán jó szórakozást nyújthat, én köszöntem, kiszálltam. 3/10 a zárórészre.

Next Posts Previous Posts