login |

Posts filed under '2012/13 finálék'

NCIS: vége a 10. évadnak – írta darkspell

2013. 06. 23. 22:32 - Írta: vendegblogger

28 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

No, akkor… Egy lájtos hónap késéssel, de lássuk, mi is történt a nyugdíjasok kedvencével. Tekintve, hogy az idei premierről volt talán az eddigi legnegatívabb (3/10, brr!) véleményem NCIS-fronton, úgy érzem, itt és most csak jobb lehet a helyzet.

És igazából jobb is, sőt, kifejezetten jó is lehetett volna, ha… de azt majd csak a tovább mögött, spoileresen. Tovább…

Hannibal: vége az 1. évadnak

2013. 06. 21. 21:45 - Írta: CyClotroniC

89 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

You catch these killers by getting into their heads, but you also allow them into your own.

Ugyan már a pilotnál azonnal berántott a Hannibal, de kellett hozzá a teljes első szezon azért, hogy egyszerre váljon a legjobb országos sorozattá a Veronica Mars óta és egyben talán Fuller eddigi legjobb munkájává is.

Bryan Fuller kapcsán gyakran elhangzik, hogy képtelen átmenteni egyedi sorozatai minőségét a második évadra, azonban most Thomas Harris regényei remek sorvezetőként szolgálhatnak a számára, így bizakodóbb vagyok vele kapcsolatban, mint valaha.

Aki amúgy ismeri a könyveket vagy legalább a filmadaptációikat, annak talán érdekes lehet, hogy a 4. évadra tervezte, hogy elérünk a Red Dragon idősíkjába, míg az azt követő szezon szólna a The Silence of the Lambs-ről. Kissé talán ambiciózusak ezek az elképzelések, bár elmondása szerint, akkor is folytatódott volna a sorozat, ha az NBC nem menti meg.

Az továbbra is igaz a Hannibalre, hogy messze nem egy klasszikus, procedurális nyomozós, vagy ha nyomokban nyomozást is tartalmaz, egyáltalán nem ezen van a hangsúly. Csak magamat tudom idézni a 9 rész utáni kritikámból: ez egy steril horrorfilm, egy thriller csokornyakkendőben, egy road movie az emberi pszichében, amit a szezonzáró után is tartok.

Az első évad végig ritka tudatossággal van felépítve. Míg az elején dominálnak a heti esetek, addig középtájon Hannibal megismerése és egyben kiismerhetetlensége kap nagyobb hangsúlyt, az évad végén pedig Will leépülése kerül a terítékre, néhány ínyenc fogással egyetemben, miközben egyre több mindent láthatunk a 13 részen át végighúzódó leheletfinom bábjátékból.

Amellett, hogy döntően a párbeszédek sora és azok zaklatott, de mégis intim hangulata diktálja a tempót, remekül bánnak a feszültséggel is, szinte mindig a határon táncolva, de sohasem esve át annak a túloldalára, elodázva ezzel a kitöréseket, fenntartva végig a sorozat vészjósló atmoszféráját.

Az évad simán 8,5/10 lett, így nem meglepő talán, hogy lazán felveszi a versenyt a kábeles elittel, sőt az eddig bepróbált újoncaimat nézve, dobogós egyelőre a Utopia és a House of Cards mögött, amihez nagyban hozzájárult Hugh Dancy és Mads Mikkelsen zsenije is. A tovább mögött már spoilerekkel folytatom.

Tovább…

Glee: vége a 4. évadnak – írta cyborgwings

2013. 06. 18. 14:53 - Írta: vendegblogger

25 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

– We believe that what we are now calling The Brittany Code will go down in history as the most important scientific breakthrough of the 21st century.
– Oh my god, that is totally amazing. I thought you were gonna tell me I was an idiot and that’s bullying and I don’t tolerate that.
– Brittany, it’s possible that you may be the most brilliant scientific mind since Albert Einstein.

Azért ezt az idézetet választottam a kritika elé, mert szépen fölvázolja szerintem, hogyan is működött ez az év a Glee írói és nézői szempontjából. Előbbiek firkálgattak ezt-azt a táblájukra, utóbbiak pedig minden egyes epizód előtt izgulhattak, hogy vajon hülyének nézik-e őket vagy zseninek. Nos, úgy esett, hogy többnyire inkább bambán pisloghattunk, mert bizony nagyon komolytalanul sikerült a minőséghez hozzáállniuk a készítőknek.

Sokszor, sok helyen elmondtam már én is, és sokan mások is, hogy ez a Glee már nem az a Glee. Nagyon régóta. Rengeteg néző intett búcsút az egykor “kasszasiker” zenés sorozatnak – a folyamatosan csökkenő nézettségi adatok és a junkie-berkekben egyre sűrűbb negatív hozzászólások, valamint személyes kaszák is jól mutatják, hogy sokak szemében rossz irányt vett a sorozat és nagyon úgy tűnik, nem is sikerül újra megtalálni a régi hangot.

Idén újítani próbáltak, két helyszínen fűzték tovább a szálakat, mivel a már leérettségizett karaktereket nem akarták elengedni. Jómagam egészen mostanáig nem tudtam eldönteni, jól tették-e. Persze így jó eséllyel tartottak meg olyan nézőket, akik szemében Rachel, Kurt, Finn vagy akár Santana nélkül mit sem érne a Glee. Én mégis úgy látom, hogy ez a Lima – New York páros nem működik jól egymás mellett. Nem érzem a kohéziót, hiába a szomszédolások a két helyszín között, olyan, mintha két külön sorozatot akartak volna egymásba erőszakolni. Talán jobban jártak volna egy spinoff-próbákozással.

Kaptunk néhány új szereplőt is a Glee klub távozó tagjait pótlandó, de sajnos az egész éves teljesítményükre visszagondolva azt kell mondanom, súlytalanok lettek, valahogy nem elég szerethetők, nincs meg bennük az a bájos, butácska faktor, ami az “első generációt” – legalábbis még a kezdetekkor – olyan közelivé tette. És ha már butácska, mindjárt újra elővenném Brittany-t, aki mostanra erőltetett, túllihegett és kevéssé poénos árnyéka lett egykori sokat idézett, remek egysorosokkal tűzdelt önmagának. Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk, s így múlt el vele a Glee fénykora is. Szürkébbé váltak a sztorik, a szereplők és a zenék is.

Hol van már az a régi, megunhatatlan tracklist az első évadból, amit mind a mai napig nagy örömmel hallgatok? Akkoriban nemcsak új előadókat, dalokat ismertem meg a sorozat által, hanem újraértékeltem korábban nem kedvelt számok tetszési indexét is. Most pedig? A legtöbb mai slágert gyakorlatilag minden változtatás nélkül, minden különösebb koreográfia vagy történeti összefonódás nélkül, “essünk túl rajta”-jelleggel énekelik el, mintha valami karaoke bár felvételeit látnánk. Nem tesznek hozzá igazi pluszt, legtöbbször még a kórus adta lehetőségeket sem használják ki, pedig az mindig erőteljes produkciókat hordozott magában.

Én például – és a kommentek alapján nem vagyok ezzel egyedül – az utóbbi időben inkább átpörgetem a dalokat, mivel sokszor egyszerűen az epizódok legrosszabb pillanatait hordozzák magukban, ráadásul egyre inkább rákaptak a készítők arra, hogy random módon, afféle musicales stílusban, tulajdonképpen funkciómentesen fakasztják dalra a szereplőket. Spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Scandal: vége a 2. évadnak – írta cat

2013. 06. 11. 16:35 - Írta: vendegblogger

40 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

Shonda Rhimes tud valamit – ezt már itt az elején szögezzük le. Majdnem biztos vagyok benne, hogy kábé senki nem nézett ki belőle egy Scandal-t a Grey’s Anatomy után. Nem mintha utóbbi annyira pocsék lenne, de valljuk be, nem egy súlycsoportba tartozik a két sorozat. A Scandal ugyanis amellett, hogy high concept, az év egyik legjobb országos drámája – a The Good Wife-fal lehet egy szinten emlegetni, de néha még annak is odapörköl.

És ennek tükrében mindig elcsodálkozom, mennyire kevesen nézik, hiába volt winnie  és human méltatása az első évad végén. Szóval én most csatlakozom, és mindenkinek mondom, aki még nem látta: vegyétek fel a nyári daralista elejére, nem csak azért, mert remek, hanem mert kimondottan olyan, ami darára való. Öszeesküvős-nyomozós sorozat rajongóknak pedig igazi csemege!

A Scandal egyik legfőbb erénye abban rejlik, hogy hiteles. Nem kis nevetséges esetekkel próbál megúszásra játszani, hanem olyan botrányok kerülnek terítékre, amik megráznak egy egész országot, és amiket még évtizedek múlva is emlegetnek. Úgy értem, ha kiderülnek – és van, amikor ki is derülnek. De hogy pontosan mikről van szó, azt a tovább után folytatom, spoilerekkel. Tovább…

CSI: vége a 13. évadnak

2013. 06. 10. 17:53 - Írta: Casey Novak

20 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

A CSI-franchise legelső, és egyben legtovább túlélő tagja ismét erős évadot zárt. A legtöbb rész pontosan olyan volt, amiért mindig is szerettük a Helyszínelőket: egyszerűnek induló, de valójában igencsak bonyolult ügyek, egyáltalán nem hétköznapi megoldással. Nem egyszer hangos “Mi vaaan?!”-felkiáltásokkal  konstatáltam a fordulatokat, kíváncsi lennék, hogy az írók hogy találnak ki ilyen elszállt eseteket.

Na, nem azt mondom, hogy a  világ legzseniálisabb bűntényeivel állnak szemben Las Vegas legjobbjai, de a várt színvonalat azért hozta a szezon. Sőt, a készítők kezdenek arról is leszokni, hogy a több sorozatban szerepelt – és ezért szélesebb körben ismert – vendégszereplők  legyenek az aktuális epizód rosszfiúi, legalábbis már nem minden esetben ez a helyzet.

Természetesen kötelező cliffhangerrel ért véget ez az S13 is, és a finálé egy szintén érdekes, és egyben beteg ügyet boncolgatott, aminek a végkimenetelére szerintem nem csak én vagyok kíváncsi, még akkor is, ha az éppen veszélybe került szereplőért annyira nem tudunk aggódni.

A  tovább mögött még vesézgetem az évadot, és spoilerek bizony lesznek. Tovább…

Revolution: vége az 1. évadnak

2013. 06. 04. 21:45 - Írta: winnie

53 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

Go get the power on.

Ha nem mutogatnák olykor a világtérképet, tök poén lenne úgy elképzelni a Revolution-t, hogy a világméretű áramszünet után a világ nagy részén már (valahogy) visszakapcsolták az áramot és a Föld lakossága kvázi Truman Show-ként, rejtett kamerákon át figyeli, hogy mi mindent szenved össze pár szerencsétlen Amerika szívében. Máris más a nézői élmény. Vagy Charlie-ék tudhatják, hogy pár műszakis Budapesten nem oldotta meg az elmúlt években a fennálló kérdést?

Az 1. évados finálé arra nagyon hasznos volt, hogy végképp eldöntötte, hogy a Revolution nem az én sorozatom. Az első 2 rész még közepesen korrekt volt, de nem több, a 3. után pedig kaszáltam, és most is csak a kíváncsiság hozott vissza, meg az, hogy legyen kibeszélője a sorozatnak. A konkrét kritikai észrevételeket ezért hanyagolom is (dióhéjban: ugyanolyan, mint eddig, nézhető, de nem túl érdekes), mert a zárás alapján jó eséllyel kijelenthető, hogy akinek bejött a sorozat, az a folytatásra is maradni fog, aki pedig kaszálta a sorozatot, annak úgy tűnik, nincs oka visszatérnie, mert azért annyi minden nem változott.

Az, hogy sokak szemében nagy csalódást okozott a várt sorozat rákenhető lenne az írókra, de ha az ő képességeiket kicsinyelném le, akkor azzal kvázi a nézőket is kritizálnám, ami nem célom, szóval inkább azt mondom, hogy Eric Kripke és csapata rátalált egy hangvételre, ami működni látszik és emellett tartanak ki következetesen – biztosra mennek. A nagy próbatételre ősztől kerül sor, amikor is kiderül, hogy szerda 20.00-tó, felvezetés nélkül mire lesz képes a Revolution.

A fináléról szólva: egy Supernatural-finálékra hajazó összefoglaló klip után lövöldözés volt, majd rövid történet, majd megöltek valakit, ezután verekedtek, megint lövöldöztek (a pisztoly az új kard?), jött a flashback (a tartalmukat a jelenben két mondatban letudhatnák), majd egy robbanás – nem tudom, ez így elég monotonnak tűnhet, mintha egy szkriptgenerátoron pörgették volna végig a karaktereket. Szerencsére idővel tényleg volt történet.

Ha akarnám, hiányolhattam volna az 1×20-ban mondjuk a válaszokat, de nem teszem, hiszen a sorozatban annyira kérdések sincsenek – főleg, amióta tudjuk, hogy mi okozta az Áramszünetet. Most ugyan felvetődött az, hogy ki a felelős mindezért, az pedig mindig a háttérben motoszkál, hogy kinek mi a célja, de mindez nem teremt túl nagy bizonytalanságot, rejtélyes hangulatot. De nem is ez a cél szerintem.

Hőseink elértek az 1. évad második felének fő célját, lezajlottak azok az események, amikre számítani lehetett, a 2. évad pedig a következményekkel fog foglalkozni. Ezek egyrészt hőseinket is érinteni fogják (a főbb szereplők köre egyébként ismét megfogyatkozott, nem is eggyel, nem tudom, hogy ez mennyire sokkoló – van különbség karakterhalál és karakterhalál között.

Csak a merészséget fitogtatandó nem tudom, van-e értelme random módon megölni ezt-azt (mondhatni az eddigi összes komolyabb haláleset elkerülhető lett volna, a karakterek maguk keresték a bajt – értsd: esetlen módon haltak meg) – ha pedig csak ennyi volt a karakterekben, akkor az az írók hibája.

Egy valamit sajnáltam azért. Hogy az évadzáróban, hogy a meglepően sok akciózást nem sikerült feszültre megoldani. Én azt az elvet vallom, hogy az akciót funkciótlanul, csak az akció kedvéért nem érdemes beleírni a szkriptbe, csak azért, hogy valaki az utolsó pillanatban érkezzen és megmentse a napot. Nem az utolsó pillanatokkal van baj, félre ne értsetek, hanem azzal, amikor folyton ezt az eszközt vetik be az írók, mert másképp nem tudják kihúzni a bajba kerülteket a csávából. Kreativitás!

Szóval valahogy az a panel, hogy a rosszfiú nem lő rögtön, hanem vár pár másodpercet, hogy kinyírhassa valaki, elég elcsépelt. Ennek egy fajtáját sikerült a cliffhanger előtti mini cliffben ellőni (ez már a Person of Interest zárásában is gáz volt): XY elmond mindent, amit tudni kell, s csak utána hal meg, de gondosan ügyelve arra, hogy azért legyen ideje a többieknek a ketyegő óra mellett megoldani a szorult helyzetet. (Végülis meghalni tudni kell: ha egy perccel hamarabb vagy később hal meg az illető, akkor mindennek annyi. Ez benne van az életben, de írói megoldásként suta.)

De mondom, a zárás ugyan tipikus, de megtarthatja a nézőket. Mondjuk, ha én lettem volna, akkor adok valami jutalmat a közönségnek. Előidézek valami katarzist. Felfedezést. Egymásra találást. Nagy csavart. Valamilyen jutalomfalatot. Payoff – az sosem árt..

Family Guy: vége a 11. évadnak – írta the_daver

2013. 06. 03. 22:42 - Írta: vendegblogger

14 comments | kategória: 2012/13 finálék,animáció,kritika

…és a sorozatnak is. Na jó, igazából nem, de felmerül a kérdés: meddig mehet még a Family Guy? Ha csak a formátumot nézzük, gyakorlatilag bármeddig: a cutaway gag-ek ott vannak és működnek, gyakorlatilag kiapadhatatlan humorforrást biztosítva az íróknak.

A nagyobb kérdés itt a hangoké: vajon meddig lesz ideje, energiája és kedve az egyre inkább felkapott Seth MacFarlane-nek három sorozatban közreműködni (sőt, jövő évben még kap egyet, plusz filmet forgat)? Főleg, hogy a Family Guy-ban még a fél szereplőgárda hangját is ő adja, így sokkal problémásabb lenne a kilépése, mint egy élőszereplős széria esetében.

Bocsánat, hogy ilyen messziről indítok, de amikor az ember megszeret egy sorozatot, hasonló aggodalmak juthatnak az eszébe, és az a helyzet, hogy újra megszerettem a Family Guy-t. A 6-7. évad körül elindult a sorozat egy olyan irányba, ami nagyon nem volt szimpatikus: az írók teljesen maguk mögött hagyta a cutaway scene-eket, amik különlegessé tették, és megpróbáltak történetet kerekíteni Griffinék köré. Ez nem működött, és szerencsére ezzel a felismeréssel vágtak neki a 11. évadnak.

Ezzel pedig a sorozat visszatért ahhoz, amihez a legjobban ért. Ugyan az alapsztorik némileg összetettebbek lettek, még mindig inkább a faék egyszerűségével rendelkeznek, de a percenként bevágott cutaway gag-ek miatt ezt észre sem lehet venni. A tovább mögött folytatom, spoilerek nélkül. Tovább…

Orphan Black: vége az 1. évadnak

2013. 06. 02. 21:13 - Írta: CyClotroniC

67 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

A kanadai-amerikai koprodukciós Orphan Black ugyan most leköszön 10 rész után, de már bezsebelte a második szezonos berendelését, így minden rajongója örülhet a minimális mennyiségű választ hozó, ám jó pár kérdést is felvető, egész izgalmasra és feszesre sikerült szezonzáró után.

Átívelős, high-concept sorozatról van szó, és a szezonzáró után is igaz human pilotkritikás meglátása, miszerint az Alias és a Fringe nézői nyugodtan próbálkozhatnak vele, és még az első feléhez hozzátenném a Day Break-et is, bár azt inkább csak hangulatában idézte.

Az Orphan Black-et végig körüllengte valami retrós, nem túl nagy költségvetésű báj, de ez egyáltalán nem jelentett gagyit, a folyamatosan változó fókuszú részek sora pedig rendre szállított némi akciót, humort, nyomozást, misztikumot és egy zseniális főszereplőt, Tatiana Maslany-t, aki nem kevés karaktert alakít korához és rutinjához képest kifogástalanul és meggyőzően.

Bár számomra a sorozat második fele kicsit leült ugyan, de a finálé ismét felrázott, így simán kijött egy 7,5/10-es összkép a végére, azonban még soványabb pontszámmal is merném ajánlani nyári darára azoknak, akik egy korrekt, fordulatos sorozatélményre vágynak, még ha nem is korszakalkotó a végeredmény. A tovább mögött már jöjjenek a spoilerek, tényleg csak azoknak, akiknek a finálé is megvolt.

Tovább…

Smash: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Shannen

2013. 05. 30. 21:33 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

– C’mon, Karen Cartwright!
– Where’re we going?
– Show’s over.

Végre. Oké, ez most durvának tűnhet, de tényleg így érzek a Smash-sel kapcsolatban. Sok volt már a szenvedésből, ötlettelen események egymásra pakolásából és az ezekből fakadó folyamatos színvonalesésből, amin még a finálé néhány jól elkapott pillanata sem tudott segíteni.

A Smash tipikus példája annak, amikor van egy izgalmas alapötlet, amit aztán a lehető legkülönfélébb módokon zúznak porrá. A kritikailag is elismert pilotban Broadway-t ígértek, insider dolgokat, egy eredeti musical színpadra állítását, vagyis azt, amit nem mindennap lát az ember a tévében.

Aztán az első évad néhány epizódja után kiderült, hogy az íróknak ez nem volt elég, körítésre is szükség volt, ami nagy szerelmi kavalkádot és magánéleti problémák tömkelegét jelentette.  Nem is volt igazán meglepő, hogy az évad végére a nézők és a dicsérő kritikák száma is lecsökkent.

De nem baj – gondoltuk talán kissé naivan – egy showrunner-váltás itt (Theresa Rebeck helyére érkezett Josh Safran, aki a Gossip Girl 5. évadjának volt a feje), néhány kevésbé működő (értsd: felesleges, irritáló) karakter eltüntetése ott, új szereplők és egy új musical amott, és máris kezdődhet a 2.évad!

Nos, a fentiekből talán már érzékelni lehetett: semmi sem úgy történt, ahogy azt álmainkban elképzeltük. Nemhogy folytatták azt, amit az első évad végén abbahagytak, hanem rátettek egy lapáttal és még mélyebbre rántották a sorozatot.  Volt itt minden, aminek egy vérbeli szappanoperában lenni kell: nagy veszekedések és kibékülések, szerelmi háromszög vol.1, szerelmi háromszög vol.2., féltékenykedés, álmok megvalósulása és romba dőlése, drogos előélet, halál és még sorolhatnám.

Ezekkel nem is lenne gond, ha ezt megfelelő minőségben tálalták volna. Sajnos azonban az izzadságszagú életidegen párbeszédek és a több helyütt megkérdőjelezhető színészi játék mellett erre esélye sem volt a sorozatnak, pedig azért az látszott, hogy próbálkoztak (még Liza Minnellit is vendégszerepeltették).

Mindezek ellenére a dupla fináléra kicsit összekapták magukat a készítők, főleg ami az utolsó 40 percet illeti, és sikerült szépen, kereken, lényeges cliffhangerek nélkül, emlékezetes dalbetétekkel lezárni mindenkinek a történetét, úgy, hogy a végkifejletekkel még a rajongók többsége is elégedett lehetett. Nálam így a finálé 6/10, az évad viszont 4/10-nél nem több. És hogy végül ki kivel, hogyan és hol végezte, arról a tovább mögött olvashattok spoileresen. Tovább…

American Idol: vége a 12.évadnak – írta Bence

2013. 05. 29. 15:10 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika,reality

Pár napja véget ért Amerika (korábbi) kedvenc énekes tehetségkutató műsorának 12. évadja, ami sajnos, azt kell mondjam, hogy bőven hagyott kívánnivalót maga után. De mi változott a korábbi évadokhoz képest? Elsőként talán a legfontosabb a zsűri.

Az előző évadból távozott Jennifer Lopez és Steven Tyler, helyükre pedig Mariah Carey, Keith Urban és Nicki Minaj érkezett – egy díva, egy country énekes és egy “botrányhős”. Randy Jackson természetesen maradt. Amikor először láttam a zsűri összetételét kezdtem reménykedni, hogy hátha valamit sikerül kihozni ebből az összeállításból és az évadból, de sajnos hiába tettem.

A Nicki – Mariah-páros egyszerűen borzasztó volt, főleg azért, mert nem lehetett látni rajtuk, hogy élveznék vagy csak próbálnák élvezni a műsort. Keith ellenben egy jó választás volt, ugyanis tökéletes ellentéte a két hölgynek. Ami még nagyobb baj, hogy a zsűri sikeresen megörökölte a Steven – Jennifer-párostól a versenyzők örökös dicsőítését. Az évad végére elérték, hogy már nem is érdekelt a teljes adás, csak YouTube-on tekertem át…

A tovább mögött folytatom a versenyzőkkel és spoilerekkel – pár videóval, ha kíváncsi valaki a legjobbakra. Tovább…

Grimm: vége a 2. évadnak – írta Ancsa

2013. 05. 28. 23:29 - Írta: vendegblogger

30 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika

Sokan és sokszor leírták már azt a véleményt, amihez magam is csatlakozom: a Grimm második évadja jobb, erősebb, ütősebb lett az elsőnél – mondom ezt úgy, hogy én már a kezdő szezont is nagyon szerettem.

Hogy mi ennek az oka, arról bővebben a tovább mögött számolnék be, spoileresen, sorba véve az évad során kapott átívelő szálakat, a szereplők közötti kapcsolatok alakulását, valamint természetesen a mitológiai hátteret. Tovább…

Dancing with the Stars: vége a 16. évadnak – írta Misty

2013. 05. 28. 22:06 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika,reality

You look like a dancer… When you don’t move.

Gyorsan véget ért a Dancing with the Stars 16. évadja, összesen 10 héten át tartott. A műsorvezetők (Tom Bergeron, Brooke Burke Charvet) és a zsűritagok (Carrie Ann Inaba, Len Goodman, Bruno Tonioli) maradtak, a tavalyi évhez képest csak annyi változott, hogy a táncok tekintetében már nem ragaszkodtak annyira a latin és standard vonalhoz – láthattunk kortárs balettet és jazz-t is, úgy látszik próbálják szélesíteni a repertoárt.

Tavasszal 12 „celebbel” indult a show, Magyarországon a többségük ismeretlen. Egy-két névtől eltekintve nekem is  komolyan utána kellett néznem, hogy ki-kicsoda. De a 16. évadban már nem is az a lényeg, hogy kik a sztárok, mert már a profi táncosoknak is elég nagy rajongó táboruk van, hogy figyelemmel kövessék a reality-t.

A 12 párosból rögtön az első adás alkalmával kiderül, hogy ki kerülhet közel a mirror ball trophy-hoz. Persze nem születhet mindenki táncra, valakinek ki kell esni az első hetekben is. Itt jegyezném meg, hogy Zendaya szerepeltetése engem meglepett mivel tagadhatatlan előnnyel rendelkezik. Annak aki kiskora óta táncol (legyen akármilyen műfaj) sokkal könnyebb megtanulni más stílusokat.

A táncok persze tehetségtől függően jók voltak, volt pár emlékezetes előadás, amit érdemes volt visszatekerni. Olykor a zsűri furcsán értékelt és fogalmazott meg kritikát, hiszen nem a páros amatőr tagjának fejlődését, hanem a profi táncos esetlegesen félre sikerült koreográfiáját pontozták. A tovább mögött folytatom spoileresen a fináléval. Tovább…

Next Posts Previous Posts