login |

Posts filed under '2015/16 finálék'

Scorpion: vége a 2. évadnak

2016. 06. 15. 14:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

– When he told me to listen carefully, he paused, just long enough for me to hear the distinct, low, hoarse call of the California brown pelican!
– And do you know what one sounds like?
– I’m a world-class ornithologist.

Előttem van a kép, amikor az írószobában azon agyalnak, hogy jöjjön rá a csapat arra, hogy a szóba jövő helyek közül melyikre kell menniük, és akkor valaki azt mondja, hogy ne ködkürtöt vagy vonatot halljanak meg a háttérben a telefonbeszélgetés során, hanem egy kaliforniai barna pelikánt. Ez van, ez a Scorpion.

Azért két évad alatt elég jól definiálta magát a sorozat, melyben a kockák problémákat oldanak meg és akcióznak, miközben random jelek alapján alkotott feltételezések segítségével szűkítik a kört – igazi eszképista szórakozás lehetne a sorozat, de valamiért sosem tudtam igazán ráhangolódni. Ez a zárás viszont nem volt rossz.

Scorpion - 2x24-04

Alapból tetszene egy “két lángelme egymás ellen”-felállás (volt, aki emlékezett a visszatérő rosszfiúra az 1×05-ből?), Walter végre ellenfelére talált, aki naná, hogy a főhős minden lépését előre látja és megelőzi. Csak éppen ez a felállás azt is feltételezi, hogy a zseni rosszfiú valamikor úgyis át fog menni marharépába, és hagyja, hogy megtalálják, és ez sosem veszi ki jól magát.

Már az is necces, amikor nem zseni írók zseniket próbálnak írni, de az mindig jobban fáj, amikor mesterségesen hülyítik el őket. És ebben a fináléban (ami izgalmas volt, hiszen versenyt futottak az idővel, és egy élet volt a tét), az “ellenség” nem elég, hogy kaliforniai barna pelikános félvezetést nem vetett be (számítva arra, hogy felismerik a hangját), hanem még utána is írtak neki két hülyeséget, ami alapján az addig vert helyzetben lévő Walter hirtelen felülkerekedett.

Scorpion - 2x24-03

Arról nem is beszélve, hogy persze utána a főhősből is csonthülyét kell csinálni, mert hiába fejlődik a karakter, a kulcspillanatokban mindig zéró szociális érzékkel tud csak funkcionálni – kíváncsi vagyok, meddig tervezik húzni a romantikus szálát. Mert ez még mindig kell a Scorpion-ba, sőt, azóta lett még két kapcsolat is, melyből az egyik elé dettó elkezdtek akadályokat görgetni, ami…, no komment, a 2×24 mélypontja volt.

Scorpion - 2x24-01

A korrekt, az átlagnál jobbra sikerült zárást azonban nekem szokás szerint lehúzta az, hogy még mindig folyton magyarázni kell a sorozatban.

Tippre, a csatorna pofázik bele ebbe, de annyira gáz, amikor az egyik szereplő előáll valami ötlettel, és akkor valakinek muszáj azt alátámasztania azzal, hogy “…mert, ha nem, akkor meghal”. Az ilyesmi, amikor a jelenlévő karakterek számára felesleges mondat hangzik el, hogy a nézővel közöljünk valamit, annyira hülyén veszi ki magát…

Mom: vége a 3. évadnak

2016. 06. 14. 16:24 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Ú, nagyon “ütősen” kezdődött a Mom évadzárója. Szegény Anna Faris egy percen keresztül sírt, illetve elég irritálóan sírva beszélt, hogy utána egy rövid főcím után kábé a 3. percben hagyja abba. És ez az az aspektusa a sorozatnak, amit egyszerűen nem tudok elismerni. Tudom, hogy addikcióval, betegséggel és halállal is foglalkoznak, ez rendben van, ezért eredeti (fogjuk rá), de a terápiás csoportos sírás…, nem. Az nem.

Főleg, hogy Faris-ra sem mondanám, hogy túl jól alakítana. Még csak azt sem, hogy amúgy szitkomosan/viccesen sír. Inkább csak “ha, meghallom, elkapcsolnék”-módon. A jó hír, hogy ebben az évadzáróban egyik szereplő sem halt meg. Ez is valami, nem?

Mom - 3x22-04

Az persze az első jelenetből kiderült, hogy az évadzáróban az érzelmek vannak ismét a középpontban, viszont szerencsére nem csak negatívak kerültek bemutatásra, hanem pozitívak is, még akkor is, ha szokás szerint nem Christy tűnik a teremtés nyertesének – azért egy rövid időre helyre rázódnak körülötte a dolgok. Kár, hogy mindeközben folyton túljátszott jeleneteken kell keresztül verekednünk magunkat, hogy néhány jól (vagy jobban) eltaláltat is kaphassunk.

Mom - 3x22-01

Annak ellenére, hogy Anna Faris fájóan ugyanolyan mindig, és egy idő után Allison Janney is kiszámíthatóvá válik, nem feltétlenül Emmy-alapanyaggá, a mellékszereplők között mindig akad, aki ragyogni képes, hol a fix állandó szereplő, hol pedig az éppen aktuális vendég. És mindezt nyakon öntve a nem feltétlenül napsugaras témával, a végeredmény biztos, hogy nem lesz érdektelen, még ha komédiaként nem is biztos, hogy kiemelkedő.

Mom - 3x22-03

A 4. évadra a jelek szerint változik egy kicsit a status quo, bár azt nem látom, hogy mennyire lehet egy iskolás szállal újabb sztorikat bevonni. Viszont maga a függőség témája van annyira gazdag, hogy a készítők nincsenek rászorulva nagy változtatásokra.

Az összképet tekintve azonban továbbra sem értek egyet azokkal, akik szerint a Mom a legjobb országos komédia. Attól, hogy úgy ez a műfaja, hogy közben nem (vagy másképpen) röhögős, sem nagyszerű. De persze elfogadható.

Law & Order: SVU: vége a 17. évadnak

2016. 06. 13. 19:10 - Írta: winnie

6 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

17, basszus. Ez a durva. És az, hogy Mariska Hargitay már 1999, míg Ice-T 2000 óta húzza az igát állandó szereplőként az SVU-ban, és minden héten brutálisabbnál brutálisabb szexuális és egyéb bűnügyekkel foglalkoznak. Nem tudom, mekkora szórakozás ez a meló nekik, de le a kalappal, a többiek azóta már elpárologtak mellőlük a kezdő gárdából.

Én viszont kitartok. Nem nézem hetiben a sorozatot, évente ötször-hatszor leülök elé, hogy 3-4 részt megnézzek, aztán megint sokáig semmi. De ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire tetszik. Nem tudom persze, hogy miért tetszik, hisz tömve van borzalmakkal, annyira lehúzós a hangulata, némelyik rész után az ember legszívesebben kimenne, hogy ordítson egyet a nagy világba, hogy mekkora mocskok léteznek, főleg, hogy legtöbbször valódi események az ihletői a sztoriknak.

Law and Order SVU-10

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy az nincs benne a tetszési fokomban, hogy a LO: SVU még mindig viszonylag keveset foglalkozik a karakterekkel, hiszen Dick Wolf a szitkomok alapelvét ültette át ebbe a franchise-ba, miszerint nem szeretné, ha változnának a szereplői. (Persze még így is be-becsúszik némi magánélet a részekbe, de tényleg csak minimális. )

És ezzel ment szembe idén Benson karaktere esetében az évad végével távozó showrunner, Warren Leight, elmondása szerint elég komolyan harcolt is az öreg lókötővel (Wolf-fal), hogy azt tehesse, amit akar. És nem mondom, hogy negatívan sültek el a dolgok, minden rossz esemény ellenére a 17. évados finálé utolsó percei pozitívak lettek.

Law and Order SVU-6

Sok régi, keményvonalas rajongó az elmúlt éveket, a post-Meloni érát, vagyis a Leight-időszakot nagy mélypontnak tekinti a sorozat életében. Ezzel nem tudok mit kezdeni, mert nekem a 8. évad előtt csak egy-két szezon volt meg, valamint szórványos részek, így egyenletesen magas színvonalúnak láttam a részeket, ezeket a mostaniakat is.

Az utolsó adagban lenyomott 17×21-22-23 pláne az volt: az első egy párkereső reality-s erőszakról szólt (az UnREAL-ből ide csöppent karaktertípusokkal), a második egy erőszaktevő börtönőrről – mindkettő kőkemény volt. Általában esténként hajlamos vagyok bealudni sorozatepizódokon, aztán tekerhetek vissza, de ezek elé simán odaszegeződtem végig még éjfél után is, úgy, hogy tudtam, már közeli a 4 órás kelés.

Law and Order SVU-9

Pedig ugye egy Law & Order-epizód javarészt kikérdezésekből áll (míg a nyomozói rész meg nem oldódik, hogy jöjjön az ügyészi), és az anyasorozat nekem rém unalmas volt, pedig többször is esélyt adtam neki. Viszont az SVU esetében ilyen gondom abszolút nincs, ez valamiért szuggesztív, többek között a nagyon jellegzetes “zenének” köszönhetően.

Persze a kedvencem mindig is a Law & Order: Criminal Intent marad, hiszen azt Vincent D’Onofrio karaktere elvitte a hátán. Az itteni figurák egyik sem kiemelkedő, még a szereplőcserék során sem tudtak senki olyat hozni, akit kiemelkedőnek láttam volna, de persze gondom még véletlenül sincs velük. Az meg főleg tetszik, hogy csak végzik a munkájukat, nem hősködnek, habár ennek a 17×23 halványan ellentmondott.

Law and Order SVU-2

A zárórész afféle aftermath-, következmény-epizód volt (a 17×22-vel kell nézni), aminek a jogi szála elég furán a semmibe vezetett, talán később elő akarják még venni, és volt némi Law & Order: Med vetülete is. A fő szál ezúttal kivételesen tényleg a karakterekre és az érzelmekre gyúrt rá, ilyenkor talán belefér, hogy ne legyen külön bűncselekmény, amiben nyomozni kell.

Nyilván nem is éreztem annyira jónak, de teljesen korrekt zárás volt, csak a korábbi epizódok 8/10-es szintje hibádzott egy hajszállal.

The Last Man on Earth: vége a 2. évadnak

2016. 06. 13. 14:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Az első évad végén azt hittem, hogy a cliffhanger-t Jason Sudeikis karakterével el fogják mismásolni, nem fognak ilyen nevet komolyabb szereplésre tévézésre fogni, de akkor ezennel szórom is a hamut a fejemre, mert megcsinálták. A max 1-2 napos forgatás során felvett apró jelenetei után az évadközi filler az ő saját része lett, és onnantól kezdve maradt is a The Last Man on Earth-ben jó ideig.

Ezért mindenképp megilleti az elismerés a készítőket, illetve nyilván Will Forte-t. És azért is, ahogy befejezte a 2. évadot. Mert ugyan mit lehetne érdekeset húzni a TLMoE-ben, ha már egyszer, kétszer, háromszor…, talán hétszer vagy nyolcszor ellőtték azt, hogy még mindig van egy újabb ember? Mondjuk ezt, ami történt. Nem akkora eresztés, de az előzmények ismeretében eskü, hogy néztem volna a folytatást annak ellenére, hogy a 2. évad már nem nekem készült.

The Last Man on Earth-2

Persze nem tartok attól, hogy hirtelen high conceptebbé (high-abb concept-té?) válna a történetvetetés, de mindenképpen olyan húzás történt, ami meg is volt alapozva némiképp, valamint a sorozatnál tarthatja a kétkedőket. Ráadásul, akik hozzám hasonlóan, a dinamika 2. évados változatlansága miatt sírtak (hiszen az S1-ben folyton változott a felállás), az évad második felére kaptak némi frissítést is.

Arról nem is beszélve, hogy bár én nem azért fogom megsüvegelni a The Last Man on Earth-öt, mert mer bátor lenni, de általánosságban ezért is jár a pacsi, hogy a tipikus húzásokat a készítők minden további nélkül nyakon öntik drámával, akár komolyabb személyes válságokkal, akár halálesetekkel. És ezeknek következményei is vannak, még az olyan elvileg nulljelentőséggel bíró, egyrészes poénokat is, mint Phil Tandy-vé keresztelése is meddig elvitték.

The Last Man on Earth-7

Tudom, hogy sokan csalódtak és kiszálltak a sorozatból (én is megtettem, csak egy fokkal később), de hiszem, hogy a The Last Man on Earth, azzal, hogy nem alkuszik meg, és nem áll be a sorba, marha jót tesz az országos csatornás komédiákkal, jelzi, hogy igenis lehet nem tipikus próbálkozásokkal is sikert elérni. Oké, ez a siker nem zajos, de a kezdeti koncepcióra sokan rámozdultak és még díjátadón is feltűnt a sorozat, márpedig ez nem túl gyakori.

Szóval, ha másért nem, azért szurkolok a Last Man-nek, hogy ráébressze a nagy tévéket, hogy merjenek a dobozon kívül gondolkodni. Ez az évadzáró, bár kifejezetten érzelmes és bensőséges hangulatúra sikeredett az egyik szálon, azért a világot nem váltotta meg, de legalább korrekt módon végigvitte a szezon második felére felvállalt sztorit, és berúgta a harmadikét is.

The Last Man on Earth-3

Á, egye fene, a tovább mögé beteszem az utolsó két snittet, ha valakit érdekelne, és nem akarja csekkolni a részt.

Tovább…

The Real O’Neals: vége az 1. évadnak

2016. 06. 12. 15:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Az ABC újabb családi szitkomot tolt be a kínálatába az übersikeres Modern Family, a 8 éve megbízhatóan jó The Middle, az egyre jobban kikupálódó The Goldbergs, az utánfutóként magát úgy-ahogy megalapozó, kritikuskedvenc Black-ish és a sikeresség látszatát keltő, de egyébként nem túl jól hozó, viszont dettó az újságírókat a lábukról levevő Fresh Off The Boat mellé. (A pénteki Last Man Standing és Dr. Ken már inkább munkahelyi/családi kombó.)

A The Real O’Neals ugyan végképp nem mondható sikeresnek, de úgy tűnik, a számai még épp tolerálhatóak voltak, azt pedig még én is elismerem, hogy a hangulata egyik fent említett komédiáéra sem hasonlít, szóval van létjogosultsága. Sőt, szemben az említettekkel, O’Neal-ék nem mintacsaládot alkotnak, a szülők épp válófélben vannak. Ettől még, ahogy egy évadközi posztban kifejtettem, nálam nagy csalódás volt – de human is csak közepesnek lőtte be 3 epizód alapján.

The Real O'Neals - 1x13-01

Az évadzáró meg pont ráerősített arra, hogy mekkora ziccerek maradnak ki a sorozat esetében, hiszen minden egyes jelenetben ott integet a potenciál, de valamiért a készítők képtelenek a jó ötleteket megfelelően kifejteni vagy lezárni. Pedig tényleg mindenbe belekapnak, hiszen nemcsak érzelmes és családi vonulat van, hanem kínos humor, fizikai humora és még fantáziajelenet is – talán túl sokat akarnak markolni?

– I’ve been looking for you everywhere.
– Is this really happening? ‘Cause I hallucinate sometimes.

Valahol reménykedem abban, hogy kicsit eltolják az 1. évados súlypontokat a második szezonban, mert annak ellenére, hogy 3 gyerek van a családban, kettő sokszor csak elsikkad az önmagát és környezetét (újra)felfedező meleg tinis szál mellett – naná, hogy az évadzáró is szalagavatós témát rántott elő. És még akkor is ezt mondom, ha a Kenny-t alakító Noah Galvin nagyon jól hozza az egyébként abszolút szerethető, 1D-s figurát, csak éppen, hogy magamat ismételjem, az elmúlt 1-2 évben legalább négyszer láttunk szitkomban hasonló sztorit.

The Real O'Neals - 1x13-03

És mivel a hangsúly is rajta van, nem tudom megítélni, hogy a másik két gyerekben ennyire nincs potenciál és csak arra jók, hogy sidekick-ként néha lecsapjanak egy-egy poént, vagy, ha az írók foglalkoznának velük, akkor tényleg értelmes és használható karakterekké válnának. Mert így csak 2D-s karikatúrák.

És itt jöhetnének a képbe a szülők, mert mind Martha Plimpton, mind Jay R. Ferguson nagyon jól hozza a komoly arccal előadott, de egyébként sunyi poénokat szóró figurákat, azonban ők is az egyik pillanatról a másikra háttérbe szorulhatnak, vagy elszürkülhetnek, minden nagyon hullámzó a sorozatban.

The Real O'Neals - 1x13-04

Egyet viszont nem lehet elvitatni a The Real O’Neals-től – amellett, hogy nem hiányzik sok belőle, hogy kifejezetten szórakoztató legyen, ez pedig a feelgood-faktor. Jó nézni a sorozatot, jó hátradőlve mosolyogni azokon a bizonyos, nevezzük így, szívmelengető pillanatokon. Ennek ellenére hiszem, hogy nálam még egy ideig nem tudja átugrani a nézős sorozatokat a többitől elválasztó masszív falat, ahhoz túl gyakran produkál ürejáratokat.

The Family: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 06. 11. 15:27 - Írta: winnie

9 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Some stories you know the ending to before they’re even written. They’re set in stone. Never to change. Hurtling towards the inevitable.

A tisztesség kedvéért adjunk egy búcsúposztot a The Family-nek is, annak ellenére, hogy az ABC átívelős bűnügyi sorozatának már a pilotjáról és a folytatásáról sem nyilatkoztam szép dolgokat. Viszont maradni maradtam, mert annyira jellemző példája a The Family napjaink sorozatkészítésének ballépéseire, és a hibás írói felfogásokra, hogy muszáj volt látnom, milyen srófra járt a készítők agya. És nem is kellett csalódnom.

Még akkor sem, ha idővel (és ezt akár törvényszerűnek is mondhatnám) némiképp jobbá vált a sorozat, amit nézni nem volt unalmas, olykor még el is szórakoztatott (bár nem mindig az írói szándéknak megfelelően), összességében viszont megmaradt egy átlag alatti, guilty pleasure-ként funkcionáló sztorinak, aminek a folytatására viszont azért kíváncsi lettem volna, főleg arra, hogy merre indulnak el, mert kaptunk egy olyan fütyülős böszmecliff-et, hogy attól koldultunk. (Nyugi, az első évadot lezárják.)

The Family-04

Tényleg melegítésképp a történet: egy család tíz évvel ezelőtt eltűnt gyereke előkerül, állítólag kiszabadult valami föld alatti fogságból, azonban egyesekben egyre erősödik a gyanú, hogy talán nem is az a srác, akinek mondja magát. Persze az esemény hatására a gyerek vélt meggyilkolásáért ártatlanul elítélt pedofilt is ki kell engedni a börtönből. (És a sztori egyszerre zajlik a jelenben és a 10 évvel korábbi múltban.)

Ahogy korábban kifejtettem, a sorozat legnagyobb hibája végig az volt, hogy nem érezték az írók a hangsúlyokat. Sokszor olyan dolgokra koncentráltak nagyon erősen, amik közel sem voltak érdekesek (az 1×05 35 éves Asher-flashbackje nem volt semmi), máskor pedig fontos tényezőket intéztek el egy-egy szóval. És mindezt egy olyan fontoskodó stílus a kíséretében nézhettük, ami kifejezetten zavaró volt. (Mármint az, hogy az írói ennyire nagyra tartják saját alapanyagukat.)

The Family-01

Egyébként is jellemző volt a sorozatra, hogy a központi szálon kívül eső események nem mindig voltak érdekesek. Például bármennyire is igyekeztek, hogy a két idősíkból a múltban játszódó reflektáljon a jelenre, legyenek párhuzamok, összességében a régi események sokkal jelentéktelenebbek voltak, hiszen valójában a gyerekrablás után nem sok minden történt, inkább csak az lehetett érdekes, hogy mennyi minden változott azóta. No de minden részben ezért visszamenni egy-egy minisztoriért…?

Oké, a rejtélyszál alapvetően rendben volt, a gondot még az évad egészének fényében is abban láttam, hogy a tettes sztorija nagyon sokáig nem volt érdekes, nagyon külön futott mindentől. Amikor összeért, akkor már jó volt, és aláírom, kellett is a felvezetés, de azzal, hogy nem tudták érdekesre megcsinálni az első iksz részben, sok nézőt veszíthettek. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy lógott a tettes a levegőben, próbálták izgalmassá tenni a sztoriját, de akkor is csak a “jaj, majdnem elkapták!”-motívumra és a klasszikus, Silence of The Lamb-es párhuzamos vágásra futotta.

The Family-05

Mindenképpen pozitív volt, hogy a rejtéllyel kapcsolatos válaszokra sem kell sokat várni, az 5. részben kiderül, hogy a srác igazat mond-e, két résszel később pedig kábé mindenre fény derül, hogy mi történt vele, és ekkor a múltbéli felfedezésekkel párhuzamosan a jelen is valamennyire beindul, de kár, hogy a cselekményt csak esetlegesnek tűnő húzásokkal tudják bonyolítani a készítők.

Közben persze vannak jópofa húzások, mint a narrátor váltogatása – ez igazából az 1×09-ben ütött leginkább, amikor az FBI-os csávó narrált, az nagyon hatásos volt, érdekes színezetet adott a résznek, viszont a rejtély mellett futó politikai és családi szál karakterein nagyon látszott, hogy még csak a fősztorijuk első darabkáit kapják meg, s egy szezon alapján némelyikük elég elnagyolt maradt. (Azért mondjuk jár a fekete pont, hogy a végső megoldást a fináléban teljesen mondvacsinált, random nyommal hozták a rendőrcsaj tudtára.)

The Family-03

A The Family állatorvosi lónak tökéletes sorozat volt, de gondolom, rajtam kívül nem sok fanatikus van, aki emiatt végig akarná nézni – s bár tudom, hogy akadnak rajongói is, ajánlani nem lenne egyszerű. Mint írtam, bár az 1. évados sztorikat lezárja a sorozat, a legtöbb kérdésre választ kapunk, a rejtély megoldódik, csak éppen a sok bezárt ablak mellett kinyitnak néhány böhöm nagy ajtót, még szerencse, hogy én perverz módon szeretem az ilyen cliffhanger-öket – nem gúnyos, hanem őszinte nevetéssel reagáltam. (Tudjátok, az a “Basszus, ezek de szemetek, áááááá!!!”-módon.)

Folytatás biztos, hogy nem lesz, a finálé előtt készített készítői interjúkban el lehet olvasni egy-két dolgot a tervezett, de soha meg nem valósuló 2. évadról, bármennyire is elviselhető volt guilty pleasure-ként a The Family, szerintem nem érdemelt volna folytatást, annyi sebből vérzett.

UPDATE: Ez a zárójelenet.

Angel From Hell: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 06. 10. 18:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2015/16 finálék,kritika

A CBS megint kinyírt egy egykamerás komédiát? Mi ebben az újdonság, kérdezhetném, ha a Life in Pieces nem kapta volna meg a második évadját. Valahol sajnálom az Angel From Hell-t (aminek a részei lementek Ausztráliában, így nem kell kivárnunk a júliusi amerikai sugárzást), mert volt pár szerethető szereplője és egyfajta sajátos hangulata, de egyszerűen nem volt annyira vicces, hogy hosszabb távon is kitartsak mellette.

Én itt írtam ez első részéről (az abszolút bejött) és a “védőangyal vagy sem?”-koncepciójáról, human pedig 4 rész után (nálam ez volt a kaszapont) közepesnek lőtte be, de a sorozat hamar beleesett az önismétlés csapdájába, nem haladt sehova. Hiába volt minden részben valami jövendölés az angyalmivoltot bizonyítandó, hiába szállítottak a készítők olykor elvetemült, angyalmitológiás poénokat (mellbimbó fülek, Hallelajah!), ezek inkább a viccmesélés szintjét ütötték meg.

Angel From Hell - 1x13-03

A fináléban a barátnő esküvős készülődése volt a középpontban, és egy apró rejtély, amit persze angyali segítséggel meg lehet fejteni, és teljesen olyan lett a rész levezetése, mint a korábbiakban: némi kételkedés után, ahogy azt kell, kiderült, hogy az angyali segítség megoldásra vezet, még ha nem is úgy, ahogy azt elsőre képzeli az ember. (Ez utóbbi aspektus, a minimális meglepetés azért érdekes szokott lenni.)

– What are we gonna do?
– We make ourselves really big, that’ll scare him off.
– That’s for bears.- We’ll make him drink a glass of water really fast.
– That’s for hiccups.
– Okay, I got it, plan C. I’m gonna angelkiss him and then make him tell the truth. I just have to make sure that I dock my tongue solidly on his brainstem.

Bár Maggie Lawson és Jane Lynch hozta azt a karaktert, amit elvárhattunk tőlük, a mellékszereplőgárda meglepően színtelen volt, legalábbis számomra megmenteni nem tudták a sorozatot. Nem azt mondom, hogy nem voltak jó pillanatai Kyle Bornheimer-nek vagy Kevin Pollack-nak (még mindig zseniális deadpan!), de egyikük karaktere sem volt túl emlékezetes, mindkettő inkább a színész miatt volt vicces helyenként.

Angel From Hell - 1x13-02

Annak ellenére, hogy elvileg már az első részekben eldőlt az átívelő kérdés, hogy Jane Lynch karaktere valóban angyal-e, az meglepett, hogy még mindig ekörül futkostak a szezonzáróban – hogy ugyanarra a következtetésre jussanak. Értem én, hogy ez a sorozat DNS-e, de ettől még kissé repetitívnek hatott a dolog, még akkor is, ha a közbülső részek némelyikében esetleg kifejezetten viccesen dolgozták fel a témát.

Angel From Hell - 1x13-01

Mivel kevesen nézték, így nem nagyon esélyes az sem, hogy a rész magyar jelenléte külön videót kapjon, így csak megemlítem, hogy az egyik esküvős haver magyarsága (ötpuszis Egyed) többször szóba került, és mintha még magyar szó is (oh my isten?, vagy csak elbambultam) elhangzott volna a zárórészben. Az utolsó snitt (ld. fenn) pedig, annak ellenére, hogy a cliffhanger nálam csak “na, és akkor?”-kategóriába soroltatott, jól leképezi a sorozatot. Aranyos, de fura, és nem olyan vicces.

The Odd Couple: vége a 2. évadnak

2016. 06. 09. 17:52 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

A 2 Broke Girls-szel ellentétben a The Odd Couple nem az a szitkom, amiről el tudnám képzelni, hogy valaki őszintén végig röhögi. Miképp, ugyancsak a 2 Broke Girls-szel ellentétben, azt sem hinném, hogy lenne olyan, aki legalább egy jól eltalált, mosolyra vagy nevetésre ingerlő pillanatot ne találna egy-egy részben. Ettől még ez a sorozat sokkal gyengébb, mint a 2BG.

Lehet, hogy a szitkomnézők és -ismerők között ki kéne írni egy “melyik a jelenlegi legrosszabb többkamerás komédia?”-versenyt. Mert most, hogy nincs The Millers, a trón kiadó, és a The Odd Couple (lehet, hogy valami silányságról most elfeledkezek) nagyon teper, hogy felférjen rá. És mégis, jövőre már a 3. szezon érkezik belőle.

The Odd Couple-2x13-04

Persze szemetek a szitkomizált Furcsa pár készítői, mert hiába olyan, amilyen az alapanyag (én döbbenetesnek érzem, hogy mennyire hamar kimerült a “rendetlen vs pedáns”-alapszitu), néha egy-egy őszinte és valóban vicces reakcióval, egy tekintettel, vagy akár egy szörnyűséges poén rettenet jó időzítésével (mégiscsak régi motoros mind Perry, mind Lennon – Wendell Pierce meg pláne!), esetleg Lindsay Sloane cukiság-bedobásával bármikor tudnak jót húzni.

Aláírom, ezt nagyon, nagyon szórványosan teszik, az évadzáróban talán kétszer történt meg. De, ha ez el is marad, még akkor is ott van a vendégszereplő faktor. Idén Teri Hatcher-t csapták Felix Oscar mellé pár részre (a fináléban vissza is tért, és…), arról nem is beszélve, hogy Geoff ‘Bro’ Stults majdnem egész évadban jelen volt, ami végképp mocsok húzás, hiszen ő végképp nagyon jó arc – egyszerre szúrtak ki vele, hogy égette magát, és velünk, mert nehéz utálni.

The Odd Couple-2x13-01

A nem túl értékelhető finálét tényleg csak egy-két momentum dobta fel, illetve az, hogy történeti szinten mertek olyat lépni, ami jelentős lehet lelkileg, azt a rajongók és a kitartó nézők nevében csak remélni tudom, hogy nemcsak azért történt minden, hogy mondvacsinált okokkal szétkapják Oscar-t Felix-et és Emily-t – hátha valóban a kapcsolatuk megerősítése a cél.

The Odd Couple-2x13-03

(És most utálom magam, hogy míg a legtöbb szitkom esetében ki szoktam írni magamnak idézetet, itt elfelejtettem, pedig baromi hatásos leírva egymás után sok, olyan nem vicces mondat, aminek mindegyike röhögés generált a helyszíni közönségnél.)

Chicago PD: vége a 3. évadnak – írta Sue

2016. 06. 09. 14:50 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Kezeket fel, aki a sorozat indulása óta várja, hogy egyszer csak beüssön a krach, és gond legyen abból, hogy Voight és csapata nem mindig a legtisztább módszereket és eszközöket alkalmazza a munkája során. Ezzel az érzéssel ugyanis szerintem nem vagyok éppenséggel egyedül.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert történt itt egy s más az évadnyitás óta.

CPD 11

Mint ahogyan azt már a Med és a Fire esetében is megjegyeztem, jó volt látni az átjárkálásokat a sorozatok közt, mert nekem igenis adott valami kis pluszt is, hogy nem egy vadidegen nővérke próbálja kordában tartani a társukért aggódó rendőröket, hogy a műszaki mentő tűzoltók megjelentek, amikor a folyóban kellett fegyvert keresni.

Ha már a franchise-nál tartunk: igen, az évad végéhez közeledve bemutatkozott a következő darabja a családnak, a Chicago Justice. Még próbálom emészteni Philip Winchester öltönyös alakját, mert a Strike Back után ez az állig begombolt ügyész kicsit fura volt, de attól tartok, hogy bár a jogi sorozatok annyira nem az eseteim, de a többi Chicago annyira a szívemhez nőtt, hogy ha ez is olyan ügyesen bánik a karakterekkel, fel fog kerülni a nézős listára. ha másért nem, akkor az átjárások és Winchester miatt.

CPD 02

A tovább mögött bővebben, és kicsit spoileresen folytatom. Tovább…

Rosewood: vége az 1. évadnak

2016. 06. 08. 19:09 - Írta: winnie

11 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Volt a Junkie-olvasók körében népszerűtlenebb sorozat 2015/16-ban, mint a Rosewood? És nem, ezzel nem a sorozatot szapulom (azt némiképp a pilotkritikámban megtetettem, miképp human is a sajátjában), hiszen arról van szó, hogy jött egy Miami-ban játszódó halottkémes krimi komoly eyecandy faktorral, és szinte senkit sem érdekelt, szóval a többség el sem jutott oda, hogy lássa, vajon jó-e.

Ott a pont, nem jó. Lehet, hogy a Rosewood eljut majd 11 évadig és a FOX következő Bones-a lesz, de egyelőre sem a szép szereplők, sem a szép környezet, sem a szép (latin) zene, sem pedig a szép színek nem lendítik átlag fölé ezt a krimit, pedig aztán mutogatják boncolás közben a holttesteket elég rendesen, plusz karakterizálnak is, mint a vad.

Rosewood-01

Én egyébként másik irányból, a krimikedvelőiből szemlélem ezt a sorozatot, így nálam pont a “tartalom” miatt hasal el. Nyilván vannak részek, ahol több, máskor pedig kevesebb a karakterizáció, de sajnos a készítők ez alatt csak és kizárólag a szappant értik, a csikicsukit. Például a fináléba kifejezetten sok kar szappan került, így a krimiszál döbbenetesen vékony volt, ráadásul tak-tak-tak módon, pár részletben ledarált, kikérdezéstől kikérdezésig rohanó, kapkodó tempóban – amolyan kötelező, “essünk túl rajta”-jelleggel.

Viszont adott a másik irány, azoké, akik a karakterek és a személyes kapcsolatok miatt néznék a sorozatot. Ők elvileg örülhetnének, hogy nem sok krimivel és nyomozgatással zavarnak be magánhalottkém és a nyomozónő, majd a 6. évad környékén beteljesülő lávsztorijába (de most komolyan, ezek még a lövöldözés közben is a randijukról beszéltek…), vagy a segédhalottkém tesó és segédhalottkém csaja, egyébként valóban szerethető kapcsolatába – sőt, még RosewoodAnyu is kapott pasit maga mellé. De aki ezekért a momentumokért rajong, az miért krimit néz?

Rosewood-06

Egyébként az évadzáróban a krimit annyira elmismásolták, hogy totál kidolgozatlan és random lett az egész, a tettesnek talán egy jelenete volt a leleplezésig – sőt, mondhatni még leleplezés sem volt. Tudom, hogy magánéleti szálakkal lehet hosszabb távon kötődést kialakítani, de tényleg nem látom sok értelmét nyomozós köntöst erőltetni a családi drámákra vagy romantikázásra, mert akkor nem csak a bűnügyi vonal lesz vékony, hanem mindegyik másik is.

A finálé vége pedig…, ehh. Mondanám, hogy nagyon eredeti (NEM!) szétzavarni mindenkit, szétszedni a csapatot, felborítani az egész évad során megalapozott kapcsolatokat, de esküszöm, hogy vannak netes, rajongói reakciók, amik komolyan kétségbeesettek és el nem tudják képzelni, hogy mi történhet ezek után – szóval lehet, hogy van értelme. Aki azonban egy kicsit is nyitott szemmel jár, sejtheti, hogy csak az a kérdés, hogy hány perc vagy rész után helyre mindent.

Rosewood-04

Kérdéses maximum az lehet, hogy némelyik lépésnek lesz-e hosszabb távú következménye (például tényleg lelép-e egyik-másik karakter), de nyilván a Rosie és Villa közti súrlódás nem lesz komoly, főleg, hogy annyira, de annyira “csak tévében”-húzás volt, amit értelmesebb viselkedéssel, vagy szimpla, egybites kommunikációval azonnal meg lehetett volna előzni, vagy oldani. És elég szomorú, ha a készítők csak olcsó húzásokkal tudnak érzelmeket kiváltani a nézőikből.

2 Broke Girls: vége az 5. évadnak

2016. 06. 08. 16:30 - Írta: winnie

17 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Ha versenyt lehetne kiírni azon többkamerás szitkomok között, amiket sokan találnak hangosan röhögősnek, hogy vajon melyiket képesek a legtöbben egyetlen mosoly nélkül végignézni, akkor a 2 Broke Girls mindenképp a dobogón végezne, de talán az első hely sem lenne elérhetetlen a számára.

A CBS-nek ugyanis vannak szerethető és visszafogott többkamerásai, a 2BG harsány, kétértelmű és rasszistázós humorát azonban sokan tényleg maximálisan értékelik, s velük szemben ott a másik réteg, akik bármennyire is szeretnének mosolyogni legalább legalább egy poénon a 20 perc alatt, de egyszerűen fizikailag képtelenek rá. Pedig biztos, hogy nagyon jó humorú emberek írják a sorozatot, csak éppen annyira sajátos ez a humor, hogy ilyen szélsőséges reakciókat vált ki. (Ha akarom a Lethal Weapon/Rush Hour-poénon mondjuk lehetett volna mosolyogni az évadzáróban.)

2 Broke Girls - 5x22-01

Nem nehéz kitalálni a korábbi írásaimból, hogy én melyik csoportba tartozom, de ez az a sorozat, ahol meg tudom érteni, hogy sokan a helyszíni közönséggel együtt szakadnak a röhögéstől. Igen, valóban egyszerű a 2BG humora (és ez nem degradálás, én is sok egyszerű humorú komédiáért vagyok oda), de azt sem egyszerű írni. És itt pontosan tudják, hogy mit akarnak és/vagy, hogy mi kell a nézőnek.

Megjegyzem, a mostani finálénál én már az első percekben szívesen kirohantam volna, mert a többkamerás szitkomok definiálásánál mindig meg szoktam jegyezni, hogy azért sem vagyok oda a műfajért, mert kicsit természetellenes, ahogy a poénokat mindig mondat végére teszik, hogy a karakter tarthasson pár másodperc szünetet, amíg röhög a közönség. Na, a 2 Broke Girls rögtön úgy kezdett, hogy ketten is mondat közepén mondtak poént, és ott álltak meg, hogy röhögjenek a nézők, majd befejezték a mondatot.

2 Broke Girls - 5x22-02

Nyilván sokan nem is értik, hogy lehet ilyesmin kiakadni, de nekem már ez nézhetetlenné teszi a sorozatot, és akkor a túlzott harsányságról nem is beszélek, főleg, hogy a terhes Sophie esetében tovább feszegetik a határokat (nagyon remélem, hogy a magyar szinkronban tolerálhatóbb Jennifer Coolidge hangja és stílusa) – tudom, hogy a műfajban kell az állandóság, de sem őt, sem a többi mellékkaraktert (Oleg és a szex, Han és a kis ázsiai sztereotípiákat) nem értem, még egyszer 20 percben is elfáradnak, annyira semmi új nincs bennük, nem hogy évi 22 részben.

Meglepő, de méltánylandó, hogy történeti fronton is volt előre lépés a fináléban, egyrészt Max kapcsolatában, másrészt pedig a lányok által gyűjtött pénz is komolyabban változott, aminek köszönhetően a hatodik évadra talán némi status quo-módosulás is várható, és ez azért több, mint amit sok többkamerás komédia elmondhat magáról.

2 Broke Girls - 5x22-03

Egyébként mondtam már, hogy a “mint”-es, összehasonlítós poénok a világ legfantáziátlanabbjai? Amikor valami nem vicces mögé írnak valami irrelevánsat, mondjuk azt, hogy “mint szódás a lovát”, hogy ne maradjon “poén” nélkül mondat. Mert a 2 Broke Girls még ezekkel is operál. A röhögés garantált.

Sophie’s back and better than ever! Like racism in America.

Legends of Tomorrow: vége az 1. évadnak

2016. 06. 07. 18:17 - Írta: superpityu

31 comments | kategória: 2015/16 finálék,kritika

Nem mind arany, ami képregény-adaptáció!? Pedig a CW elméletben ismét tutiba nyúlt a Legends of Tomorrow berendelésével, ami az Arrow és a The Flash mellékkaraktereit eresztette össze egy nagy küldetésre. A nézettség nem volt rossz, bár a két említett sorozat alatt teljesített, viszont a történetben és a karakterekben bőven akadtak hiányosságok és mellényúlások.

bscap0182

Hol is kezdjem? Főhősünk, Rip Hunter 2166-ban elveszíti a családját, aki emiatt 2016-ban összetoboroz 8, a történelemben nem sok vizet zavaró embert, hogy segítsenek neki legyűrni Vandal Savage-et. Szóval időutazásos aspektus pipa, szuperképességek pipa, érdekesnek ígérkező figurák pipa. Aztán a sorozat írói azt sem tudták, mit csináljanak.

Pedig a karakterek között sok izgalmas figura akadt, főleg úgy, hogy nagy részük tényleg durva képességekkel rendelkezett – erre persze, hogy a halandó karakterek lettek a maradandóak. Elismerem, igencsak kétkedve fogadtam Captain Cold és Heatwave duóját, akik pár rész után simán elvitték a hátukon a sztorit. Mellettük pedig Sara Lance lett érdekes figura, sőt egyedül az ő drámaibb jeleneteinek éreztem súlyát (persze a szerethetőségében az is benne van, hogy ő azért nem pár részes karakter volt az Arrow-ban, hanem egy egész évadban volt domináns szereplő).

bscap0194

A többiek viszont borzasztóara sikeredtek. Rip fejlődése nagyon lassú, egyáltalán nem jött be, hogy az évad felében önző volt. Firestorm effektje hiába tök jó, ha Stein és Jefferson unalmasak voltak – ezen Victor Garber sem tudott segíteni, pedig azért ő nem egy gyenge színész, de amikor alig kap jó anyagokat és a partnere sem túl acélos, bizony ő sem tudja menteni a helyzetet.

Atom az Arrow-ban sem volt már igazán jó, nem is zavart túl sok vizet, kicsit túltolták a sziporkázását. Viszont még nála is jobban alulteljesített az a Hawkgirl-Hawkman páros. Karakterileg és színészileg is borzasztó volt mindkettő, nagy bánatom, hogy pont rájuk volt kihegyezve a fő sztori, így pedig nagyon nehéz volt érdeklődve figyelnem a dolgokat, miközben állandóan oda lyukadtunk ki, hogy ők tudják beteljesíteni a missziót.

bscap0133

Persze az i-re a pontot Vandal Savage borzalmas karaktere tette fel. Nem csak a figura volt béna, hanem Casper Crump is megtett mindent azért, hogy elhiggyem, csak az utcáról szedték össze és véletlenül szerepel a sorozatban. Nagyon durva, hogy mennyire nem erőltette meg magát, szinte csak egy arcot vágott végig, és akkor is csak borzasztó kaján vigyor ült ki az arcára.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.
Tovább…

Next Posts Previous Posts