login |

Posts filed under '2016/17 finálék'

The Exorcist: vége az 1. évadnak

2017. 01. 12. 14:50 - Írta: winnie

9 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Uhh, ez a sorozat, főleg a finálé, elég intenzív meló lehetett a színészeknek. Meg a vágóknak is.

A The Exorcist-hez való viszonyomról az 1×07 utáni kritikámban már írtam, ritka az olyan, hogy egy nekem nem tetsző (bár mindenképp elismerésre méltó) pilot után egy új sorozat feltámadjon. Ez most megtörtént, s bár mivel a műfajt nem szeretem rühellem, nagy kedvencemmé sosem vált a sorozat, de a színészeknek és a megvalósításnak köszönhetően, és mert nagyon átgondolt volt, végig néztem. Akik pedig szeretik a démonűzést, illetve William Friedkin filmjét, azoknak egyenesen kötelező.

Rome’s shame come full circle.

A fő sztorit természetesen az adta, ahogy egy család dacol a lányukat megszállt entitással – 10 részen át, de közel sem repetitíven, nem azzal mentek el a részek, hogy fél órán át latinul ordibáltak és pókjárásban közlekedtek a falon. Persze ez sem maradt el, de ezeket a kliséket klasszikus és nélkülözhetetlen elemeket a hangulat, illetve megteremtett, rettenetesen mocskos világ simán ellensúlyozta.

A sima démoni megszállós (és démonűzős) mellett a politikai, vallásos vonal is kiemelt hangsúlyt kapott, bár nyilván ebből sokkal többet is elviseltem volna, és többek között ez a sztori az, ami miatt nem bánnám, ha készülne folytatás.

Ami a legérdekesebb volt a sorozatban, hogy nemcsak tovább gondolta az ördögűzést, hanem még a megszállás mechanikájába is belement, bemutatta az elmében végbe menő folyamatokat. Nyilván ez akár szájba rágósnak is tekinthető, de illett a sorozatban, és hatásos eredménnyel szolgált.

Annak ellenére, hogy nagyon erős fő karakterekkel dolgoztak, sajnos ez a 10 rész nem nagyon volt elegendő a mellék figurák elmélyítésére, pedig nem egyben lett volna még bőven potenciál – például Bennett kriminálisan alulhasznált volt.

Ben Daniels-t már méltattam párszor, nem semmi skálán zongorázott a játékával, nagyon meggyőző volt, egyértelműen ő volt a The Exorcist sztárja, de a végén Alfonso Herrera is fellépett mellé, vagy inkább azt mondom, hogy Tomas karaktere nagyon szépen kikupálódott, köszönhetően annak, ahogy lépésről-lépésre nagyszerűen felépítették. Azt hiszem, hogy a folytatást már csak a “haverpapos” felállás miatt is érdekes lenne látni.

Mint írtam az elején, a The Exorcist-hoz való viszonyunk jó eséllyel a műfajhoz való hozzáállásunkon múlik. Számomra összességében korrekt volt a sorozat (ami, ismétlem, hatalmas szó), és szerintem eléggé elkülöníthető az Outcast-től (ami egyébként nekem ugyancsak bejött, magam sem értem)

Jó eséllyel ennyi jutott a The Exorcist-nek, 10 rész – egy ilyen horrorsorozatnak inkább kábelen lett volna a helye. Aki belevágott, nem hiszem, hogy megbánta volna, hiszen abszolút lezárt a történet, nincs cliffhanger, mindenkinek a sorsa tisztázódott, és nagyjából sejthető az is, hogy kinek merre fog vinni az útja.

De persze bármikor lehet folytatni. Más kérdés, hogy csak parányi esély van a folytatásra, a FOX legkésőbb májusban dönt a sorozat sorsáról, akkor fog kiderülni, hogy feltérképezhetjük-e mondjuk a vatikáni viszonyokat.

The Voice: vége a 11. évadnak – írta Diapolo

2016. 12. 19. 18:11 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: 2016/17 finálék,kritika,reality

Nem mondhatom magam nagy tehetségkutató rajongónak, a magyar adásokat pedig kifejezetten utálom, a legtöbb formációt nézhetetlennek és idegesítőnek tartom, de az amerikai The Voice valamiért megfogott néhány évaddal ezelőtt.

Az itthoni változattal szemben ez egy rendesen összerakott műsor, nem a zsűri hisztirohamairól, a nézőkre való érzelmi hatásokról szól, sokkal inkább érzem benne azt, hogy a szereplők énekelni szeretnének és szórakoztatni. Nem állíthatom, hogy a legerősebb évad a 11. volt, de sok okom nincs panaszkodni, amit vártam tőle, azt megkaptam.

A tovább mögött az évadról röviden, nyilván spoilerekkel. Tovább…

Survivor: vége a 33. évadnak

2016. 12. 15. 16:46 - Írta: winnie

21 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika,reality

(Aki be akar szállni a jelen még mindig egyik legjobb sorozatába, reality-jébe, stratégiai játékába, az itt talál tippeket, melyik évaddal érdemes kezdeni – a legjobbak tényleg zseniális élményt jelentenek.)

Ez egy érdekes évad volt. Eleinte azt éreztem, hogy csak csordogál, majd bumm, hozott egy nagyon durva 10/10-es epizódot, de összességében inkább azt mondanám, hogy az emelte ki, hogy kiszámíthatatlan volt. Csupa blindside, nagyon kevés papírforma szavazás, a részek elején sem lehetett sejteni, hogy ki melyik oldalon fog kikötni a végén. Ez pedig nagyon jó a tévénéző szempontjából.

Események szempontjából tehát nem nagyon érhette szó a ház elejét, így maradnak a játékosok. A kezdeti tapogatózás után itt is azt kell mondanom, hogy jó pár emlékezetes arc lett végül, bár kiemelkedni talán csak kettő emelkedett ki (akik vissza is jönnek a 34. évadra). Az emlékezetes játékos azonban természetesen nem ugyanaz, mint a jó játékos.

Voltak és lettek volna emlékezetesebb játékosok, de ahogy az egyik szezonközi kritikában is írtam, nagyon ügyesen kiszavazták őket.
/részlet a 32. évados finálékritikából/

És ezért tartom valahol kiemelkedőnek a szezont, mert marha nehéz volt megnyerni. Talán a Survivor egészére is jellemző, hogy egyre nehezebb sikert aratni benne, mert aki elkezd irányítani, azt azonnal megpróbálják kiszavazni. Idén is folyamatosan hullottak el azok a játékosok, akik hirtelen érdekessé váltak, így simán benne volt, hogy egy ún. lúzer top3 fog összeállni.

De mint sokszor leírtam, ez a zseniális ebben a játékban, hogy nyilván azok a lúzerek, akik kiesnek, és azok a győztesek, akik játékban maradnak. Nem potenciálra adják az egymillió dollárt.

Everyone is a threat.

Idén is hiába voltak nagyon jó spílerek, amint rájuk került a célkereszt, nem tudtak elbújni előle, míg voltak hárman, akik sikeresen megúszták a kiszavazást. Úgy tűnik, hogy manapság már másféle játék kell a sikerhez, és ez még akkor is igaz, ha a döntősök egyáltalán nem tudatosan játszanak úgy. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Pitch: vége az 1. évadnak – írta Riggins

2016. 12. 14. 18:51 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A FOX baseballos sorozata, amely az első nőt állítja központjába, akit leigazolt egy MLB csapat, 10 rész után fejezte be első évadját. Az epizódszám a témából adódóan fontos, hiszen a 162 meccses alapszakasznak csak egy kis szeletét tudja lefedni – mégpedig azt, amikor Ginny Baker beilleszkedik a csapatba.

A Pitch világában ez olyan gyorsan történik, hogy az évad második fele már nem is Ginny különlegességéről szól, hanem sokkal inkább a teljes San Diego Padres szervezetéről. Nyilván Ginny marad a leghangsúlyosabb, de akit csupán a szinopszis tartott távol tőle, hogy egy profi sportos sorozatba belekezdjen, az gondolja meg újra, mert itt az átlag játékosok, vezetők élete is komoly játékidőt kap. Főleg sablonosan.

Szerencsére azzal sem esett a Pitch színvonala, hogy a Ginny körüli felhajtás aránylag gyorsan háttérbe szorult és több szerepet kaptak a körülötte lévők, mert a többség szintén jó karakter. Mike Lawson mint a sokat látott klublegenda nagy találat volt, de a maga szintjén Oscar csapatvezetőként ugyancsak érdekes tudott maradni, akárcsak a veterán mester vagy az ugri-bugri tulajdonos.

(Oké, lehet mondani, hogy Lawsont leszámítva kétdimenziósak a karakterek, de bennük még bőven maradt több, amit az esetleges folytatásban ki lehetne hozni.)

Sanders és Ginny bátyja Will inkább lehúzták a részeket, az ő esetükben tényleg semmi újat nem tudtak kitalálni a százszor látott sport-sablon karakteren kívül, a szándékosan idegesítőre megírt Amelia ügynökasszonyt pedig nagyon vártuk már, hogy Ginny rendesen kiossza, de mind tudjuk, hogy nem fogunk tőle megszabadulni.

A finálénak egyébként semmi finálé hangulata nem volt, valamelyest még a 10. részben is az alapozása ment a történetnek, mintha biztosak lettek volna a folytatásban. A cliffhanger ezzel együtt érdekfeszítőre sikerült és a készítők is megkönnyítik a saját dolgukat azzal, hogy a folytatásban nem kell törekedniük rá, hogy az idővonal reálisnak tűnjön.

A Pitch nem volt kiemelkedő sorozat, de simán nézhető és mivel profi sport közegben játszódik, így valamennyire hiánypótló is. A FOX és az MLB ráadásul megengedte a rendes név- és küllemhasználatokat, ami többet ad hozzá az élményhez, mintha fantom gárdák meccsein járnánk, mint mondjuk a Playmakers-ben.

Az évadra egy kiegyensúlyozott 7/10-et adok, hozzátéve, hogy csak ugatom a baseballt és semmiféle háttértudásra nincs szükség, hogy az ember élvezni tudja a Pitch-et.

Secrets and Lies: vége a 2. évadnak

2016. 11. 01. 21:30 - Írta: winnie

13 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Még most sem hiszem el, hogy komolyan ez lett a megoldás a Secrets and Lies második szezonjában…

Oké, az egy dolog, hogy sokkal, de sokkal jobb volt az első évados bűnügy, de ez előfordul. Viszont annak ellenére, hogy a második szezonban a gyenge kezdés után visszafogták a szappanfaktort és eléggé az esetre koncentráltak (eleinte a titkokra, később a hazugságokra is), ami kezdett jól alakulni, a vége hihetetlenül gáz lett. Nem a gyilkos személye, hanem a megoldás (pff…), sőt, még inkább az indíték (wtf?).

secrets-and-lies-2x10-05

Nem csak maga a bűnügy és annak felgöngyölítése, illetve a megoldás volt jobb az első szezonban, hanem maga a nyomozás is. Ugyanis az S1-ben kiemelt szerepet kapott a kételkedés a néző részéről, nem tudhattuk biztosan, hogy bűnös-e a Ryan Phillippe által alakított főhős. Itt tettei alapján. nagyon hamar egyértelművé vált, hogy Michael Ealy karaktere nem lehet gyilkos, vagy ha mégis, akkor a végén nagy átverésnek (skizoamnéziawtf-nak) kellene lennie.

Arról nem is beszélve, hogy Eric Warner kvázi nyomozóvá lényegült át a szezonban. Szóval hiába hozták át Cornell-t az első szezonból, ő többször is párhuzamosan, képernyőn kívül nyomozott, hogy idővel ugyanarra a következtetésre jusson, mint a főhős, aki eleve kapott (totál váratlanul) maga mellé egy külön bejáratú társat. Ez egyébként jó dinamikát adott a szezonnak, de ettől még elég erőltetett lett.

secrets-and-lies-2x10-01

A sztori javára írandó, hogy elég hamar kinyílt a világ, a nyomozás során sokkal több bűncselekmény és rosszalkodás napvilágot látott, egészen szövevényes lett az összkép – viszont már csak ezért sem ajánlanám azoknak, akik az 1. évad mondhatni meghittségét akarják ismét átélni. Ez a Secrets and Lies nagyvárosi krimi lett, kevesebb intimitással és karaktermomentummal.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…