login |

Posts filed under '2016/17'

Délelőtti videók 1.: Powerless

2017. 01. 19. 09:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2016/17,video

Új előzetesek érkeztek a tovább mögé a DC-s képregényes multiverzumban játszódó NBC-komédiához, a Powerless-höz, melyben egy biztonságtechnikai cég működésével pillanthatunk bele (a vezetője egy bizonyos Van Wayne), akik azon dolgoznak, hogy az embereket minél kevesebb kár érje a szuperhősök csatározásai miatt.

Tovább...

Promóképek: Riverdale

2017. 01. 18. 18:22 - Írta: human

1 comment | kategória: 2016/17,kampány

A CW-ra január végén érkező furcsa kisvárosos sorozathoz nézhetünk egy adag képet. A teljes galéria a tovább mögött – akadnak benne ismerős arcok.

Tovább…

Ahol mindent meg lehet úszni?

2017. 01. 16. 13:13 - Írta: human

Add comment | kategória: 2016/17,kampány

A sok bűnös dologról a délelőtti előzetesekben lehet értesülni, most nézzük inkább a CW-s Riverdale karakterplakátjait. A többiek a tovább mögött.

Tovább…

Délelőtti videók 5.: Riverdale

2017. 01. 16. 12:20 - Írta: human

7 comments | kategória: 2016/17,video

A No Tomorrow és a Frequency után a CW dob még egy jó sorozatot? Elnézve a felhozatalukat még a sikerre is van esély, talán ebből a kisvárosos rejtélyes sztoriból is sikerül valami emlékezeteset kanyarítani, főleg, hogy képregény-adaptáció. Három új előzetes a tovább mögött.

Tovább…

Emerald City: 3 rész után

2017. 01. 15. 16:04 - Írta: Neoprimitiv

5 comments | kategória: 2016/17,kritika

Sokakkal ellentétben nekem bejött az NBC hányatott sorsú fantasy sorozatának premierje, de igazából mindig a második rész az, ami egy kicsit pontosabb képet ad arról, mire lehet számítani a készítőktől. (A második jelen esetben harmadik, a dupla epizódos évadnyitó miatt.) Nálam egyelőre nézős maradt az Emerald City, bár közel sem hibátlan.

Az, hogy még mindig három szálon fut a történet (Óz, Dorothy és Tip) változatlanul széttagolttá teszi, de szerencsére a mostani epizódban minden vonalon csak egy-egy témával foglalkoztak, ami így pont jó volt. Szintén ennek köszönhetően helyükre kerültek a mozaiknak újabb darabjai is, és alakult a kép Óz és Tarsem kapcsolatáról.

Nézője válogatja, de én mindig vevő vagyok a “mik lennének a hősök, ha nem hősök lennének” koncepciókra (ld. Fables), szóval a madámként működő depressziós főboszorkányhoz hasonló húzásokkal nálam elég sok jópontot lehet szerezni. A díszletek, a jelmezek, a steampunk-fantasy látvány nagyon egyben van. Ez alól csak a nagytotál CGI-képek és Óz testőrségének a páncéljai a kivételek, az utóbbiak a hatvanas évek csehszlovák mesefilmjeit idézik.

A pillanatnyilag három külön szálból Tip története volt a legmeglepőbb, nem igazán tudtam hova tenni. Aztán egy interjúból kiderült, hogy egyrészt ő lenne az Oroszlán reinkarnációja (mondjuk Jordan Loughran-nak jó nagy sörényt csináltak, az biztos), másrészt az, hogy bármennyire is PC-aktualizálásnak tűnik, a karakter Baum találmánya, a második Óz-könyv főszereplője a lánnyá váló fiú.

Óz estében kíváncsi leszek, mi lesz a Beast Forever – a könyvben ugye nincs semmi érdemi veszély, Óz csak egy sima kókler. Lucas/Madárijesztőnél is elcsepegtették már, hogy valami köze van Ózhoz, a kardja legalább is olyan, mint a testőrség tagjaié.

Sajnos a leggyengébb pont a történetben pont a főszereplő, Dorothy. Először is nagyon súlyos koncepcionális bakinak érzem, ha a jelenből érkező főszereplő nem reagál arra, hogy belepottyant egy történetbe, amit mindenki ismer. Másodszor olyan szinten természetesnek vesz mindent maga körül, amitől jelentéktelenné válik az alapszituáció – az, hogy ő itt idegen.

Általában nem túl kreatív alkotói koncepció, amikor mellékszereplőkkel elmeséltetik a főhősnek, amit nekünk nézőknek kell tudnunk a háttérről, de itt kivételesen teljesen helyénvaló lenne – ha Dorothy bármit is kérdezne. De nem, ő megy bele a vakvilágba, anélkül, hogy megpróbálna legalább minimálisan képbe kerülni azzal, hogy mi várhat rá.

Összességében egyelőre én sem adnék rá többet mint 6/10, de ez egy pozitív haertíz, hiszen mégis csak van egy hangulata, ami miatt egyelőre még maradok.

The Mick: 3 rész után

2017. 01. 12. 18:00 - Írta: human

11 comments | kategória: 2016/17,kritika

Ennek a midseason FOX-sitcomnak a pilotja agyonverte az őszi mezőnyt, így egyértelmű volt, hogy nézem tovább. Az viszont még engem is meglepett, hogy milyen sok kommentet produkált a sorozat, már persze ahhoz képest, hogy 20 perces komédia. Szóval dumáljuk ki a többi részt?

Nem akarom a végéig húzni, szerintem nagyjából tartotta a pilotban lefektetett szintet. Avagy maradt ugyanaz a humor, még nem finomítottak rajta. Nincs egymásra borulás, “mindenki szeret mindenkit”-pillanat, ellenben van tökönrúgás és más fizikai humor, na még elég sok necces helyzet.

Az előbbieknek megfelelően a The Mick nincs messze egy kábeltévés agymenéstől. Nyilván kicsit több káromkodás lenne benne, de így országoson is kitolják a maximumot, amit TV-14 besorolással lehet, és nem sok hozzá fogható akad a mostani kínálatban. Nekem a régi szép idők ugrottak be, amikor még sokkal kevésbé volt óvatoskodó a sitcomos felhozatal.

Nem akarom végletekig védeni, pár poén rosszul volt felépítve, például a harmadik rész főbb csattanója szerintem nem ült, viszont közben a kisebb bombák közül pár simán felrobbant. És a casting továbbra is baromi jó, persze nyilván erről az írás is tehet, de eddig mindenki rendben van a szereplők közül. Nyilván borzasztó emberek egytől-egyig, de vannak olyan pillanataik, amik miatt valahogy mégis kedvelhetőek.

Részemről simán 8/10 még mindig. Talán az 1×03-mal rezgett egy kicsit a léc, de az még mindig csak hét pontra esett volna le. A probléma, hogy most jön majd a FOX trükközése, avagy winnie említette hírben, hogy nem rendes sorrendben adják le az epizódokat. Reméljük tényleg felcserélhetőek, amikkel variáltak, mivel eddig valamennyire összefüggött a történet.

Az Emerald City folytatásában

2017. 01. 08. 22:10 - Írta: human

Add comment | kategória: 2016/17,video

A pilotról már írtam, és a látvánnyal már abban sem volt probléma, talán a folytatásban a történnettel is magukra találnak a sorozat készítői. Itt a trailer a 3. részhez, a tovább mögött.

Tovább…

Pilot: Emerald City

2017. 01. 07. 21:15 - Írta: human

24 comments | kategória: 2016/17,kritika,pilot-mustra

Hosszú évek után végre megkaptuk az Emerald City-t, megérte a várakozást az NBC “válasz a Game of Thrones-ra” sorozata? Persze, hogy nem. Már ha tényleg vártunk rá 2014 óta.

Egy dolgot mindenképp ki kell emelnem: a látvány pazar. Persze néhol szegényesek a díszletek, meg más tévés betegségek is megfigyelhetők, de van pár fantasztikusan kinéző része. Sőt, még az olcsóbb jelenetek sem olyan tipikusak, mint amit mondjuk a Once Upon a Time-ban látni. Jobbak a szűrők, jobb a production design, tényleg van valami egyénisége képileg. Ez mondjuk nem meglepő, ha a 10 részes szezon rendezőjét megnézzük: Tarsem Singh (The Cell, The Fall).

Ellenben a látvány után a történetet már nem tudom annyira éltetni. Lehet, ha kiforrja kicsit magát, és átesik a stúdió/csatorna által jobban felügyelt részen, akkor magára talál majd.

Röviden egy friss Óz-adaptációról van szó. Persze bőven eltér az eredetit könyvtől, hiszen egy darkos vízió az egész. Csak a pilotban van kiloccsanó agyvelő, d*gás, és a madárijesztő egy amnéziás gyilkológépként viselkedik. Ezek azok, amiket első körben kiszúrtam, miközben Dorothy egy rendőrautóval elütötte a gonosz keleti boszorkányt.

Mindezt egy tényleges fantasy környezetbe próbáljátok beleilleszteni fejben, hiszen nem Kansasban játszódik a történet ugye. Nem hozták sima, olcsón megvalósítható mindennapi környezetbe a cselekményt.

Bár úgy látom lesznek epizodikus sztorik is, de azért bőven van itt átívelő szál is. A fő játékidőt mindenképp az emészti fel az elején, ahogy Dorothy követi a sárga köves utat, annak reményében, hogy a végén található Óz segít neki hazajutni Kansas-be. Nyilván eközben botlik problémákba és útitársakba.

Ez idő alatt Smragadvárosban (azaz Emerald City-ben) a mágiát képviselő boszorkányok és a tudomány emberének tűnő Óz között is fokozódik a hatalmi harc. Utóbbi csak azért került hatalomra, mert valami határtalan gonoszt elűzött, amikor a mágia csődöt mondott. De ezt már kezdik elfelejteni az emberek, és a boszorkányok is.

A legnagyobb problémám, hogy az egész valahogy nem áll össze. Tényleg szép néhol, és a sötétebb tónus is előnyére válhat, egyáltalán nem zavar ez a fajta értelmezése a könyvnek, de nem gördül előre igazán. Túl darabos? Nyilván valaki mindjárt rávágja, hogy a végén kell összeállnia, de a történetek nem így működnek, főleg nem egy sorozatnál. Az utazásnak kell jónak lenni, hiszen nem is tudjuk eljut-e valaha a végéhez.

Ezeknek megfelelően talán Dorothy az egyetlen, akit rendesen alapoztak, miközben minden más is kapott vagy 40 percet ebben a dupla premierben, azonban mindenhol csak ködösen utalgattak a dolgokra. Ez is működhet simán, de csakis jobb karakterekkel, akiknek értjük legalább a céljait, és látjuk, mit akarnak elérni, de még nem tiszta (ködös:) miképp. És pont ebben gyenge a pilot, inkább csak váltogat a szálak között, hátha megragad valami jobb pillanat.

Részemről minden pozitívum ellenére is legfeljebb 6/10 jár a kezdésre. Talán ebben közrejátszott, hogy egy sokkal jobb pilotot is néztem előtte (erről holnap), de igazából pont emiatt ajánlani sem tudom nyugodt szívvel mindenkinek. Persze fantasy rajongók mindenképp nézzenek bele, de aki szimplán csak egy jó sorozatot keres, az nem ebben a kezdő részben találja meg azt.

Pilot-mustra: Ransom – 1×01

2017. 01. 07. 15:31 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2016/17,kritika,pilot-mustra

A Ransom elejétől a végéig az a szó járt a fejemben, hogy ‘generikus’, pedig lehet, hogy életemben nem mondtam még ki, mert…, mert nem így beszélek. De ha az ember sokat olvas angolul, akkor ezek a szavak törnek fel belőle elsőként, és nem az, hogy ‘tipikus’.

Pedig a túsztárgyalós, váltságdíj-kezelős Ransom-nak csak a szerkezete ismerős, amitől még lehetne jó is, rossz is. Ez annyit tesz, hogy egy újonc szemüvegén keresztül fektetik le az alapokat (sztori, főhős), mégpedig úgy, hogy az első pár percben látunk egy random esetmegoldást (túszejtést), majd pedig megérkezik a heti eset (10 évvel ezelőtt elrabolt gyerekért kérnek váltságdíjat), hogy az epizodikusságot is kipipálják.

RANSOM – 1×01 – 6/10

 

A túszhelyzeteket kezelő főhős belevaló, merész, mégis visszafogott, magánszektoros (manapság az a menő!) figura (Luke Roberts), akinek persze akadnak csontvázak (és áldozatok) a múltjában, s bár elhisszük, hogy vérprofi, mégsem annyira emlékezetes – az pedig nem ad sokat hozzá, hogy valódi személyen alapul. A már említett újonclány mellett még két főből áll a csapata, azonban a pilotból nem derül ki, hogy ők miért nélkülözhetetlen – az egyikük profilozó, a másik pedig talán exzsaru. De legalább ismert színészek.

Az újoncos megközelítés persze a nézőnek is a legkényelmesebb, hiszen így újonnan lehet bemutatni a csapattagok közti dinamikát, valamint a főhős magyarázhat számára alapvetésnek tűnő dolgokat, hogy mi, nézők is fogjuk az adást. De igazából aki nem húzza fel magát a paneleken, hanem szükséges jónak vagy rossznak tartja őket, az nem hiszem, hogy ezért elmarasztalná az írókat.

Ami érdekes lehet, az a heti eset, hiszen nem szokványos, “ki tette?”-műfajban utazik a Ransom, sőt, egy ideig még abban sem voltam biztos, hogy el akarják-e kapni az elejétől fogva ismert emberrablókat, vagy pusztán az a cél, hogy kiszabadítsák az áldozatot. Persze rejtély így is volt, csak éppen az a motivációkat, illetve a körülményeket érintette. (Az epizodikus eset mellé természetesen rejtélyeskedve előhúznak némi átívelés gyanánt valami múltban történt dolgot, hogy fenntartsa a néző kíváncsiságát.)

A Ransom tipikusan olyat pilotot hozott, amit negatívumok miatt nem tudok lehúzni, és szerintem a többség is csak azt fogja felhozni a sorozat ellen, hogy nem mond sok újat. Nem azért, mert láttuk a Standoff-ot és a Flashpoint-ot, mint túsztárgyalós drámákat, hanem mert minden eleme ismert, és valószínűleg a hetente variált történeti elemek, valamint a magánéleti átívelés sem tartalmaz sok újdonságot.

Összességében a sorozat, csak a pilot alapján, teljesen ártalmatlan, el tudnám nézegetni, de minek tegyem, ha csak ennyire alkalmas? Háttérbe, kvázi rádiózni tökéletes lehet (másik százhoz hasonlóan), és ki tudja, talán idővel megszokná annyira az ember, hogy le is üljön elé. De ha nem lenne, akkor nem hiányozna. És ezt akár komoly kritikának is mondhatnám. (Aztán, ha a 3. rész után megmarad nézősnek, akkor úgy kell nekem.)

Pilot-mustra: The Mick – 1×01

2017. 01. 06. 14:50 - Írta: winnie

8 comments | kategória: 2016/17,kritika,pilot-mustra

Van, amikor valakinél az elejétől a végéig beszippant egy komédiapilot. Azért, mert jót röhög a poénokon, mert bejönnek neki a karakterek, mert valahogy betalál nála a stílus. A FOX-on bemutatott The Mick két It’s Always Sunny in Philadelphia-író munkája (sok éves veteránok, de máson nem is dolgoztak még), és a főszereplős is az It’s Alway Sunny-ból érkezett. A stílus pedig? White trash, tapló humor. Egyelőre.

THE MICK – 1×01 – 8,5/10

 

Az alapsztori tényleg egymondatos: a tróger, semmirekellő, felelőtlen nagynéni megörökli multimilliomos testvére három elkényeztetett gyerekét, házát és háztartását, hogy pótanyaként álljon helyet. Amihez természetesen rohadtul nem fűlik a foga. Mickey inkább csak élvezni akarja a gazdagságot és az előtte hirtelen feltárulkozó lehetőségeket, a csemeték csak a nyűgöt jelentik. Főleg, hogy némelyik elég kiállhatatlan.

– I was half your age when I settled down.
– Settle down? You got knocked up by some rich guy when you were working as a stripper.
– I was waitress at a strip club.
– You were a topless waitress. Okay. And that’s even worse; it just means you couldn’t dance.

Lehet, hogy a folytatás már feleennyire sem lesz jó, vagy előfordulhat, hogy oda lesz az újdonság varázsa (nem mintha annyira újszerű lenne a The Mick, bár ez a stílus inkább kábelen őshonos), de ez a pilot tényleg rohadt jó volt, egy másodpercig nem unatkoztam rajta.

Persze tudom, hogy alapvetően ez az a stílus, amit a részenkénti egy-két kunszt, nagy röhögés fog eladni, amikor valamelyik karakter nagyon durván pórul jár (vagy hasonló ennek a mintájára), és nem kíván meg különösebb írói teljesítmény, de annyi hasonló próbálkozás sült már be (Cooper Barrett’s, valaki?), hogy épp itt az ideje annak, hogy valamelyiknek összejöjjön.

Ehhez pedig tényleg az kell, hogy működjenek a kiegészítő elemek, mint például a mellékszereplők. Ennek elérése érdekében a The Mick tényleg csak egy-két ecsetvonást és jó színészválasztást használ fel. Nem hiszem ugyanis, hogy a pimasz nagylány, a tudálékos és szívatható középső fiú, a fura kisöcsi, a tróger pasi vagy testes, latina szobalány annyira eredeti figura lenne, de kivétel nélkül mindegyik (nagyon jól) működött, mert okosan nyúltak hozzájuk.

Mivel családi a körítés, elkerülhetetlen, hogy egymásra találjanak a karakterek, és olykor az is, hogy érzelgős legyen, de ha van eszük az íróknak, akkor ezt nem viszik túlzásba, nem hagyják, hogy úgymond fejlődjön az együtt lakók helyzete, hiszen ami ennyire működik, azon kár lenne változtatni. (Én nem bánném, ha a többkamerás komédiák mintájára minden rész resetet jelentene a kapcsolatok tekintetében, és a pilot utáni helyzetet vennél mindig alapul.)

Vicces megnézni a The Mick mellett az ABC nyári újoncát, az Uncle Buck-ot, melynek hasonló az alaphelyzete (ott egy piti fekete szélhámos lesz a bébiszitter, a különbség annyi, hogy apuék csak sokat dolgoznak és olykor elutaznak), mégis ég és föld a végeredmény. Ebből látszik, hogy milyen sokat számít a humor stílusa, a karakterek, illetve a színészek. (Olson-nak például simán elhiszem, hogy ilyen.)

Chain yourself to a redwood, light yourself on fire. Just not tonight, understood?

Természetesen csak annak érdemes belekezdenie a sorozatnak, akinek nincs ellenére az olykor agresszív, fizikai humor (esések, kelések, testnedvek – de nem öv alatt, legalábbis egyelőre nem), a másik szívatása, a helyenként azért elég tapló stílus. Tudom, nem szép dolog ilyesmin röhögni, de ha valami kreatív (mármint a főhős részéről), akkor az pacsit érdemel, mint a csirkevacsora a pilot végén.

Ja, megnéztem az 1×02-t is. Az is meghökkentő és elvetemült volt helyenként, de szerethető is, simán 7-7,5 pont. Remélem, kitart a lendület.

Délelőtti videók 3.: Emerald City

2017. 01. 06. 11:25 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2016/17,video

Na, szóval, Emerald City. Már előre jelzem, hogy az NBC ambiciózus fantasy-jének a kritikái elég visszafogottak, inkább lehúzóak, azt azonban a többség elismeri, hogy nagyon jól néz ki a sorozat. És ki tudja, a high concept rajongói talán elnézik az esetleges hibáit.

Elég régen raktunk ki hozzá előzetest (de az legalább hosszú volt), ezért most, a premier előtt pár rövidebb promó ajánlja a sorozatot a tovább mögött, és végül egy hosszabb, interjús anyag. Tovább…

Pilot: Ransom

2017. 01. 05. 15:50 - Írta: human

5 comments | kategória: 2016/17,kritika,pilot-mustra

We left the textbooks behind a long time ago.

Ha valaki röhögni akar, az nézze meg a cold opent, a főcím előtti részt. A macska rám nézett, olyan hangosan nevettem rajta. Pedig ő aztán mindent át tud aludni.

Mi volt a vicces? Nem az, hogy minden bevált módszert hátrahagynak, amit a fenti idézetben láthattok, hanem az, hogy az egyik szereplő egy névjegykártyával bemegy egy túsztárgyalás rendőrség által lezárt részére. Nem csak megvillantja a logót, a kékruhás meg is nézi a névjegyet. Még csak nem is a túsztárgyaló cégtől lenyúlt beléptetőkártyáról van szó, csak egy sima névjegyről.

Lehet, hogy apróságnak tűnik, de szerintem tökéletesen megalapozta, hogy itt még a Bull-nál is nagyobb bullshit várható, pedig mindkettő valós személy munkáján alapszik. Kicsit előreszaladtam, szóval röviden: egy túsztárgyalós sorozat a Ransom. Mivel láttunk már pár sorozatot, így az senkit nem lep meg, hogy egy külsős tanácsadó cégről van szó.

A pilot egy rendőrségnek segítős jelenettel indít, amikor a főszereplő nagyon okos férfi megold egy nehéz helyzetet a zsaruknak. De rögtön utána jön a fő ügy, amiben csak egy család nevében tárgyal gyerekrablókkal, mégpedig a rendőrök kihagyásával.

Ebbe a pilotba aztán tényleg mindent beletettek. Nem csak arra gondolok, hogy két fajta ügyet is mutattak, hanem a kliséáradatra. Ott van az a textbook-idézet, de természetesen egy új csapattag szemén keresztül mutatják be nekünk a karaktereket, és amit a gyerekrablásnál művelnek az írók… áh, nem akarok spoilerezni, de szinte pipálják a tipikus dolgokat. Mondjuk a fő megcsavarás egész jó, szóval egy pontot kapnak érte, de mindez nem ellensúlyozza a tipikusságot.

Igazából a közepes és annál rosszabb jelenetek sorában a szereplőkről és a rendezésről semmi sem mondható el. Bár a főhős kicsit túljátszott, de amúgy teljesen tipikus az egész sorozat, halálunalmas párbeszédekkel, tipikus képekkel, drámai töltéssel. Na jó, volt vagy 2 egész jó beállítás, talán egy jobb forgatókönyvvel egész nézhető lett volna a végeredmény.

Abba még bele sem mentem, hogy a 40 percen át épített “ki ez az új lány?”-kérdés tetőpontja mennyire nulla érzelmi töltéssel bírt. Tipikus munkadarab az egész, legyen 5/10, de ajánlani még újoncoknak sem tudom. Nézzetek helyette inkább Standoffot.

Previous Posts