login |

Posts filed under '2017/18 finálék'

Reverie: vége az 1. évadnak

2018. 08. 13. 14:55 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Reverie is a gift.

Az érdekes és futurisztikus koncepciója ellenére a Sarah Shahi főszereplésével készített NBC-s kifejezetten nagy dudvának tűnt a pilot után, egy totálisan “minek van?”, céltalan sorozatnak. Mármint el lehet nézni, olykor érdekes helyszíneket kínál a virtuális valóságos körítésnek köszönhetően, érzelmekben gazdagnak is mondható, reményteljes és optimista is, de a végeredmény még komfort kajának sem elég, csak egy eseménytelen álomba ringatásnak.

És ennek az ellenkezőjét a finálé sem bizonyította. A pilotban felvezetett múltbéli szál megkapta elvarrását, a negatív szereplőt “letudták” (rajongói kritikákban Big Bad-ként is hivatkoztak rá, ami több, mint vicces) és… ennyi, a többi néma csend. Semmi érdekes, semmi WTF vagy nagy felfedezés, semmi komolyabb dráma, csak egy mini cliff a sorozatzárónak is tekinthető lezárás után, amin ugyan el lehet gondolkodni, de totál felesleges, hisz bárhogy kezelhető lenne.

Sok mást nem nagyon lehet elmondani a nagyon gyenge, évadzáró részről, maximum annyit, hogy most “házon belüli” volt a heti kuncsaft, és hogy az álomvilágban akadtak zavarba ejtő dolgok, de ezek mind csak a felszínt kapargatták, a feszültség már kimaradt a hozzávalók közül, mindent rutinszerűen pörgettek végig, miközben Alexis minimálisan sem érdekes karakterének magánéletbeli szálát is megpiszkálták (komolyan beszopja azt, amikor a szülei hibáztatják? ez annyira komolytalan…)

Engem komolyan megdöbbent, hogy mennyire mentes volt minden ambíciótól a sorozat kivitelezése, pedig tapasztalt írók dolgoztak rajta. Lehet, hogy az volt a baj, hogy rutinmunkának tudták be az egészet? Hogy nem mertek komolyabb kérdésekkel foglalkozni a Reverie-program kapcsán – vagy csak nem akarták túl hamar ellőni a puskaport?

Elhiszem azt, hogy mondjuk kedvelhetőek voltak a karakterek, még akkor is, ha nem tartottam érdekesnek őket (és a sztorijakat sem, ld. most Dylan tragédiája), de azt már kevésbé, hogy a tényleg változatos alapfelállású heti ügyek (továbbra sem fér a fejembe, hogy egy cég ennyi, a VR-be beragadó ember ellenére működhet) kezelése az álomvilágok feltérképezése utána szinte kivétel nélkül a “gyere már ki, kint szükség van rád”-kérésre korlátozódott a profi túsztárgyaló részéről.

Oké, tény és való, hogy én krimis, problémamegoldós szemüveggel néztem a sorozatot, s talán fals elvárásokkal, de ez így összességében nagyon snassz volt.

Quantico: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Necridus

2018. 08. 09. 15:00 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Többszörös reboot, sugárzási időpontváltás, színészgárda- és showrunnercsere – a Quantico idén végleg leköszönt az ABC műsorai közül. A kétidősávos terroristás drámának induló sorozat második évadjában jobbára már csak egy idővonalat követhettünk, kevesebb karakterrel és eltérő stílusban. Idén pedig egy heti nyomozós szezont kaptunk, még kevesebb eredeti szereplővel, és egy sokkal egyszerűbb formulával.

Nem azt mondom, hogy elbutult volna a sorozat, hogy unalmas és kiszámítható lett, hanem hogy sokkal érthetőbb, követhetőbb és reálisabb történetet tártak elénk a készítők.

Az első évadban szinte azt se tudtuk, ki kicsoda, mert mindenkinek annyi titka volt, mint ahány hajszála. Utána pedig annyira zavarosra sikeredtek a szálak, hogy az egészből talán csak annyi maradt meg, hogy néhányan beépültek a CIA-hoz, hogy csak egy-kettő maradjon, a főhős pedig még az FBI-tól is elköszönt. Az évad vége felé történő hirtelen stílusváltás jót tett a sorozatnak, és talán úgy látszott, hogy az alacsonnyá váló nívó javulni készül.

Most fogom saját magamat szembe köpni, mert a véleményem az évadnyitós kritikámmal már nem sok pontban egyezik: a harmadik évad kellemes meglepetés volt az eddigiekhez képest. Habár kifejezetten szerettem az első évadot, és szerintem az volt a sorozat csúcsa, mert bárkivel bármikor történhetett bármi, kiderülhetett róla mindenféle egyik percről a másikra, és egyszerre lehetett izgulni a jelen és a jövő eseményei miatt, addig a harmadik évad heti ügyes stílusa is kifejezetten jól állt a sorozatnak.

A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább…

The Originals: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is. – írta infinity

2018. 08. 03. 22:04 - Írta: vendegblogger

60 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Ezennel véget ért a világ első és egyben legősibb vámpírcsaládjának története New Orleans-ban, mivel a sorozat az ötödik szezonnal befejeződött, így könnyes búcsút kell vennünk a Mikaelson testvérektől.

Azonban folytatódik a természetfeletti univerzum, mert berendelték a spinoffot, a Legacies-t, Hope főszereplésével, így találkozhatunk visszatérő és ismert szereplőkkel is. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire lesz hosszú életű az új elképzelés.

Mint ahogy azt korábban írtam, nagyon jó nyitányt láthattunk, ami teljesen megfelelt kezdésnek. A folytatásnál viszont nem éreztem, hogy emelkedett volna a színvonal. Kicsit összecsapottnak és meggondolatlannak tartottam az évadot, és úgy tűnt, hogy a lényeges momentumok mellett nem nagyon tudják, mivel kellene kitölteni a maradék időt.

Mindemellett természetesen volt pár kiváló rész is és tagadhatatlan, hogy most is akadtak erős jelenetek, szép pillanatok és színvonalas megoldások, ami miatt sokan szerettük a The Originals-ot.

Mindenki tudja, hogy bőven lehetne sorolni a követelményeket, elvárásokat, hogy milyennek kellene lennie egy utolsó évadnak illetve finálénak. Szerintem meg kell találni az arany középutat, mert akkor jó egy befejezés, ha nem túl lapos, nem csupán visszaemlékezésekből és búcsúzásból áll, hanem váratlan fordulatok, katarzis és izgalom is marad bővem rá.

Az utolsó részt már nagyon vártam, mert az azt megelőző rész nagyon jól sikerült és kíváncsi voltam, hogyan zárják le ezt a történetet, illetve milyen befejezést szánnak a karaktereknek. A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Ghosted: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2018. 07. 27. 14:50 - Írta: human

9 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Na, kihagy az ember pár részt, és a főszálból mégsem maradt ki semmi? Ezek szerint az írók nem tartják annyira fontosnak, ami valahol érthető is egy komédiánál.

Ott hagytuk abba, hogy van két látszólag nem ügynöknek illő ember, akit beszerveznek nem csak az űrlények, de mindenféle természetfeletti ellen is. Ők pedig hetente, amolyan buddy cop stílusban igyekeznek elhárítani a veszélyt. A finálé alapján eléggé sikertelenül.

Ezen most azt csavarják, hogy hiába tűnnek menthetetlennek, sosem lesz belőlük kiemelkedő ügynök, mégis ők az emberiség utolsó reménye. Legalábbis a fináléra elővett fő szál errefelé futott ki. Ami nem is lenne baj amúgy, nem kell mindig átívelni.

A probléma sokkal inkább az, hogy hiába a két remek főszereplő, mindkettejüket bírom, valahogy mégis egy lendület nélküli, unalmas komédia a végeredmény. Párszor elmosolyodtam Craig Robinson és Adam Scott párbeszédein, de igazából 2 perc jóságért eszembe nem jutna visszatérni a sorozathoz. A cliffhanger miatt meg aztán pláne nem.

Mondjuk már nem is kell, mert ha akadt is rajongója, akkor ő is olvashatta, hogy a FOX végleg lelőtte a sorozatot, és itt semmiféle megmentés nem merült fel, szemben a Brooklyn Nine-Nine-nal. Nem is baj, legalább Scott és Robinson próbálhat valami újat, hátha abban jobbak lesznek, még ha nem is együtt.

Pontozni nem sok értelme lenne, inkább azt mondom, hogy ez a finálé megerősítette a kiszállásom mögötti döntésemet, egyáltalán nem bánom, hogy nem feccöltem több időt a sorozatba.

Code Black: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is

2018. 07. 22. 16:20 - Írta: Casey Novak

4 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Hát, ennek is vége. Mert minden jót kaszálnak! Megyek tüntetni a MySpace-re.

Jól van, hülyülök, szokásomhoz híven, de az tény, hogy hiányozni fog a Code Black, pár évad még belefért volna. Valahogy jó arányban voltak az érdekes nyavalyákkal küzdő páciensek és a szintén érdekes magánéleti nyavalyákkal megáldott dokik meséi, és rég komáltam ennyire kórházas sorozatot.

Azt írom, hogy hiányozni fog, de már az évad során és a második évadban is hiányzott picit a Code Black kezdésének és első részeinek különlegessége.

Megvolt most is a varázslat, csak sokkal kisebb arányban, mert Rob Lowe. Tavaly is kilógott a sorból a karaktere, de még reménykedtem, mert gondoltam újoncként majd belejön, mint kiskutya az ugatásba, de nem. Ethan Willis a finálé utolsó percéig borsó volt a paplan alatt, vagy hogy mondják ezt normálisan. Zavart, na. Minden alkalommal, mikor képernyőre került, mintha egy másik sorozatra váltott volna a csatorna, ahol az okos, bátor és leleményes Willis a főszereplő, a megmentő, a magában szenvedő hős.

És jót vigyorogtam a fináléban, mikor kvázi ebből a hősségéből próbálták meg kigyógyítani. Vagy ráéreztek az írók a karakter eltúlzottságára, vagy csak véletlenül szaladtak bele ebbe a pofonba, nem tudom, de így is, úgy is vicces.

Alapvetően jó évad volt, nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, Jesse epizódja kegyetlen volt, valamiért őt minden szezonban meg kell szívatni, ez már hagyomány, Leanne és Ariel hol aranyos, hol torokszorító perceket kaptak. A harmadévesek hatalmas fejlődésen mentek keresztül, nagyon szépen felépítették az ívüket, az első/másodévesek meg… ők is voltak. Elliot és Diego (rá kellett keresnem a nevekre) hozták a peres szálat, ami annyira nem dobott fel, de a lezárása tetszett.

Ja tényleg, a szerencsétlen Diego. Akartam szeretni, annak ellenére, hogy azt a tipikus „hú, de undok, utáljuk – ja, de szegénynek nehéz gyerekkora volt” utat járta be, de amiért ő mégis egy fontos szereplő volt, az a hobbija, a kamerázás, ami egy cuki kis meta vonalat hozott a sorozatba.

Ugye magát a Code Black-et egy azonos című dokumentumfilm ihlette, ami egy roppant forgalmas Los Angeles-i kórház mindennapjait és orvosait mutatta be. Három éve nem tudom rávenni magam, hogy megnézzem, pedig tényleg érdekelne. Van valaki, aki látta? Vélemény?

Az utolsó rész tipikusan kódblekkes volt, nem tudom elönteni, hogy nem tudnak finálékat írni, vagy túlzottan is tudnak. Mármint jó volt, de van olyan sorozat, ahol egy évad alatt sem történik ennyi minden, mint itt negyven perc alatt. És ez nem feltétlenül jó. Időugrás, katasztrófa, másik katasztrófa, szerelmi szál, mindjárt három is, mert a romantikából sosem elég, nagy vallomások, családegyesítés, #metoo pillanatok, na meg Rob Lowe.

És sajnos egy picit mindegyik sztori el lett hanyagolva a zsúfoltság miatt, (kivéve Rob Lowe), fele ennyi elég lett volna, de a sorozat lezárásának tulajdonképpen szép volt, jó volt, ütős volt, és a repülős dolgot megmagyarázták az írók azzal, hogy a negyedik évadra helyszínváltást terveztek, aminek ez lett volna az apropója.

Nem akartam részletezni, de muszáj egy picit spoilereznem a tovább mögött. Tovább…

Instinct: vége az 1. évadnak

2018. 07. 06. 15:10 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Ha választanom kéne a Take Two és az Instinct között, akkor szerintem utóbbi, a CBS nyomozósa mellett tenném le a voksomat. Mindkettő külső segítős, karakterizálós, humoros krimisorozat, és nekem az Alan Cumming-Bojana Novakovic duó egy fokkal jobban bejön, mint Rachel Bilson és Eddie Cibrian párosa. De még így sem nézős sajnos, aminek az okairól a pilot és az 1×02 után is írtam, és a finálé csak megerősített ebben.

Bár az évadzáró ismét csak a bűneseten bukott meg, most legalább más tényező volt a ludas. A készítőknek magával a tett és annak körülményeinek megírásával nincs gondja, és helyenként a nyomozás is működik, azonban az ügy egészét tekintve ismét csak nagyon sánta volt.

Ezúttal egy könyvkiadónál dolgozó nőt öltek meg, feltételezhetően azért, mert valami kényes témával foglalkozó könyvet akart kiadni, ráadásul az első halálesetet jól “megdizájnolt” továbbiak követik, tök jól megteremtették a rejtélyt és a hangulatot, sőt, még személyes vonalat is hoztak be a nyomozók számára, hogy némi fenyegetettség érzetét keltsék – ez nagyon jól működött, de a harmadik felvonásra össze is omlott minden.

A tovább mögött folytatom egy kicsit spoileresen. Tovább…

Brooklyn Nine-Nine: vége az 5. évadnak

2018. 07. 05. 21:35 - Írta: human

9 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Idén olyasmi történt velem a sorozat kapcsán, amit sosem hittem volna. Nem az, hogy felgyűltek a részek, és csak most daráltam le őket, hanem valami teljesen más. Amúgy a Brooklyn 99 hozta a szokásos minőségét, és örülök, hogy megmentették, de azért voltak fenntartásaim közben.

Konkrétan az esküvős szál szúrta a szemem. Végül szép befejezésre futtatták ki, de az évad közben elég sokszor eszembe jutott, hogy még így is túl sok időt szánnak rá. Érdekes dolog ez, mert az tulajdonképpen tetszik, hogy megpróbálták mondvacsinált konfliktusok nélkül végigvinni, a kapcsolat sosem volt veszélyben, maximum kisebb döccenők voltak benne. Viszont így hiányzott is belőle a feszültség.

Rohadt nehéz tényleg jó, nem túldrámázó párokat írni, főleg sitcomban, ahol az összetűzéseknek, félreértéseknek nem semmi múltja van. A lényeg, hogy mint junkie örülök a próbálkozásnak, és ugye jó pár klisét ki is dobtak ezzel a húzásukkal, de eközben pedig egyben unalmas is volt ez a vonal.

A remek részek közben viszont két olyan dolog is volt, amin az erőltetést éreztem. Szintén kettős helyzet, mert például Jake karakterének a fejlődése rohadt jó, mostanra pár gyerekes tulajdonságát megtartva, de tényleg felnőtt a mentora és a szerelme mellett.

Viszont így el is jutottunk a drámáig, amikor is komolyan foglalkoztak a lövöldözések rendőrökre gyakorolt hatásával. Mondom, karakterfejlődés, látjuk, hogy mindenki aggódik, és fontos téma, de olyan szinten kilógott az évadból az Active Shooteres 5×20, hogy rossz volt nézni. Egyik pillanatban hülyülnek a bűnözőkkel és gyilkosokkal, a következőben meg tényleg aggódni kell egy elkövető miatt?

A másik Rosa biszexualitása volt, amin megint csak az aktuális témák pedzegetését érezni, nem azt, hogy organikusan illett volna az évadba. Főleg, hogy ez azt is jelenti, hogy kedvenc mellékszereplőm, a Jason “what’s up jerks” Mantzoukas által alakított Pimento talán kevesebbet lesz jelent. Igen, még a Pontiac Banditnél (ismét baromi jó része volt) is jobban bírom Pimentót.

Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy tetszik a karakterek változása, nem a megszokott köröket futják, nem a bevált dolgokon üldögélnek az írók, így még jobban bejött, mint az előző szezon.

Ja igen, és amit nem hittem volna pár éve: nem hogy elviseltem, de konkrétan örültem Chelsea Peretti feltűnésének. Öt évadba került, de vége valahogy a helyére került számomra.

The Good Doctor: vége az 1. évadnak – írta Kayla

2018. 06. 27. 18:49 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Már egy ideje nem néztem kórházas sorozatot, valahogy alább hagyott a lelkesedésem a műfaj iránt, és nem volt olyan, ami nagyon felcsigázott volna. Aztán legutóbb úgy döntöttem, hogy a sokak által dicsért The Resident mellett az ABC drámájának is adok egy esélyt, és nem bántam meg. Korábban már volt pár pozitív írás róla a Junkie-n, de lássuk, hogy miről is a szól a The Good Doctor.

Adott Shaun, egy autista sebész tanuló, aki a betegsége miatt nem túl jó az emberekkel való kapcsolatépítésben és kommunikációban, cserébe amolyan meg nem értett zseni, aki mentorának hála bekerül rezidensként egy jól menő kórházba. Hamar kiderül, hogy az őt támogató kórházigazgató a barátsága mellett egyfajta apafigura lesz számára. Emellett láthatjuk a szokásos belharcokat a kórház vezetéséért, néhány mellékszereplőt, akikkel próbálják színesíteni a mindennapokat, és persze a különböző betegeket. Mégis azt kell mondjam, hogy igazán a főhős karaktere fogja meg az embert.

Ez persze nem csoda, hiszen Freddie Highmore nagyon jól hozza a fura srác karakterét és mindig vártam vajon mivel fog előrukkolni, amire a többiek nem gondolnak, vagy épp milyen kínos személyes kérdést tesz fel az embereknek, betegnek és kollégának egyaránt. Hiszen nem működik az a bizonyos szűrő a szája és az agya között, erős az őszinteségi iránytűje, ami kimondottan érdekes helyzetekhez vezethet.

A sorozat nem csak a közös készítő, hanem a fentiek miatt is valamennyire párhuzamba hozható a House-szal, hiszen ott is éppen a különc gondolkodás révén jutunk általában megoldásra. Persze sokan unalmasnak találhatják ezt az orvosi sablont a heti esetekkel, amik során kipróbálnak mindenfélét, esetleg megölik időnként a beteget, hogy végül bedobják a nyerő ötletet, és ripsz-ropsz helyreálljon a világ rendje, de a biztatásukra mondom, hogy a The Good Doctor-ban akadtak érdekes esetek.

A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább…

Mom: vége az 5. évadnak

2018. 06. 25. 14:50 - Írta: Deny

16 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Már az ötödik évadján és 100. epizódján is túl van a Mom, és be kell valljam, az első évados teljesítménye után nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú élete lesz. Nagyon örülök, hogy tévedtem, ugyanis továbbra is úgy vélem, hogy még mindig ez az egyik legjobb többkamerás szitkom, ami fut. („A legjobb” jelzőt nem merem ellőni, mivel a humor szubjektív, bár az biztos, hogy ez a kedvenc komédiám a mostani felhozatalból, és ezt várom leginkább hétről hétre.)

A Mom nem tűnik túl népszerűnek a junkie-k körében, és nem igazán tudom megmondani, miért. Talán sokakat visszatart Chuck Lorre neve, vagy a többkamerás mivolta? Nem kéne, mert eléggé elüt a tipikus, a közönség előtt felvett komédiáktól.

Ráadásul Lorre sorozatait én sem szeretem (a The Big Bang Theory-t és a Two and a Half Men-t utáltam, egyedül a Mike & Molly-t tudtam elnézegetni a tévében), ez viszont csont nélkül bejött, köszönhetően a zseniális szereposztásnak és a nem mindennapi témának.

A Mom középpontjában ugyanis az alkoholizmus áll, ez pedig sokszor nagyon sötét, drámai pillanatokhoz vezetett az első évadokban, amilyenekkel még nem igazán találkoztam a műfajban. Jó néhány rész volt, ahol érezhetően kevés volt a laugh track, viszont ennek ellenére zseniálisra sikeredtek, és még ha a poénokból kevesebb is volt, az a kevés nagyon ütött! Lenyűgözött, milyen jól tudják vegyíteni az írók a kőkemény drámát a humorral.

Azóta a sorozat átesett pár soft reboot-on, ma már azért jóval lightosabb („komédiásabb”) a stílusa, de azért a drámai húzások és történetszálak a mai napig nem tűntek el teljesen. A különféle függőségek és az azokkal járó tragédiák rendszeresen terítékre kerülnek, de volt itt már váratlan haláleset, betegség, pénztelenség, párkapcsolati válság és tini terhesség is a középpontban.

Aminek viszont nagyon örülök, hogy az első évadokban még igen nagy szerepet kapó gyerekeket szinte teljesen kivették a képből, ugyanis a sorozat sokkal jobban működik egy AA-csoport tagjaira fókuszáló női haverszitkomként.

Ugyancsak nagyon vonzó a Mom-ban, hogy eddig még nem tapasztaltam ingadozást a minőségben, minden évadot egyformán élveztem, és szerintem még egy rész után sem keltem fel keserű szájízzel. Idén sem volt ez másképp, mindenki hozta a formáját.

Számomra az MVP továbbra sem Anna Faris, hanem Allison Janney, aki lubickol a szerepében a főhős gátlástalan, nagyszájú anyjaként. Az égadta világon semmi baj sincs Farisszel, de amit Janney leművel, az zseniális, nem csoda, hogy sorra kapja a jelöléseket és díjakat az alakításáért (két Emmy-t is bezsebelt érte). Egyébként a sorozat sem panaszkodhat ilyen téren, nagy kedvencnek számít a kritikusok körében, és jogosan.

Ki kell még emelnem a mellékszereplőket is, akik egytől egyig hatalmas karakterek, és mindannyian kapnak pillanatokat, ahol villoghatnak. Jaime Pressly óriási a dúsgazdag, önző ex-luxusfeleség Jill szerepében, sajnáltam, hogy idén egy darabig kimaradt a sorozatból a terhessége miatt, de az írók még ebből a kényszerpihenőből is tudtak humorforrást kreálni. Beth Hall is nagyszerű a csapat különc tagjaként, akit csak Weeping Wendy-nek becéznek, Mimi Kennedy pedig remekül hozza a csapat bölcsét, Marjorie-t, aki bár gyakran kergeti őrületbe barátait tanácsaival és bölcsességeivel, mégis ő mindenki mankója.

Az évad végén bekerült a képbe Yvette Nicole Brown is, aki remélem, marad a következő évadra, mert remek addition lenne. William Fichtner pedig továbbra is jól megállja a helyét a sorozat egyetlen állandó férfi szereplőjeként.

Kíváncsi vagyok, mivel készülnek az írók a hatodik évadra, most hogy Christy többévnyi próbálkozás után végre bejutott a jogi iskolába, de az biztos, hogy nem kell féltenem őket, mivel még nem okoztak csalódást.

És persze nagyon bízom benne, hogy a Mom képes lesz megtörni a WB-komédiák „átkát”, és a Mike & Molly-val és a 2 Broke Girls-szel ellentétben nem kap kaszát a 6. évad után. Az esélyei jók, mert idén a CBS negyedik legnézettebb sorozatává nőtte ki magát, élő nézettség alapján pedig még dobogós is lett, megelőzve pl. az NCIS-t.

The Middle: vége a 9. évadnak. És a sorozatnak is. – írta CaTo

2018. 06. 22. 14:50 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Tudtuk előre, hogy ez lesz a The Middle záró évadja, ezért fél szemmel végig azt néztem, merre felé vezetik az eseményeket, milyen lezárást akarnak adni egy olyan családi komédiának, amelynek épp az volt a lényege, hogy sose jutnak egyről a kettőre. Hogyan tesznek emlékezetessé egy olyan sorozatot, amiben minden megoldás ideiglenes, mindent a középszerűség alsó határán intéznek el: végül megoldódik, de épp csak hogy.

Milyen befejezés illik egy ilyen sorozathoz? Hamarosan erről is lesz szó, de előbb tekintsünk vissza a kilencedik évadra.

Nekem ez a sorozat volt az egyik kedvencem; sokáig azt mondtam, a legnagyobb kedvencem. Ma is szívesen újra megnézem bármelyik részét akárhányszor. A Heck családot épp ez a kettes alá középszerűség tette annyira szerethetővé, mert az életük arról szólt, hogy egy nagyon szürke életben is sok vicces (keserű, örömteli, érzelmes, dühítő, stb.) dolog történik, és hogy nagyon átlagos emberek is tudnak boldogok lenni. Ahogy a 9×03-ban Frankie a sáros gödörnél megfogalmazza:

Hey, anybody can be happy with a boat and twenty houses. It takes a lot of love to be happy in a mud hole.

De ne gondoljunk valami szegény-romantikára, a sors sújtotta nemes lelkű emberekre. Nem, nem, Heck-kék sok tekintetben nagyon is tehetnek arról, hogy ilyen lepukkant az életük. Vágynak rá, de se kedvük, se lelkierejük, hogy Donahue-ék takaros, segítőkész életét éljék; igaz, Glossnerék zűrzavaros világába se süllyednek el.

Mint szinte mindig, a kilenc évadot a remekül kitalált karakterek vitték a hátukon. Egyszerűen el kellett helyezni őket mindenféle helyzetekbe, és a sorozat már írta is magát.

A gond csak az, hogy kilenc év alatt a gyerekek megnőttek: kinőtték a karakterüket. A furcsaságával is aranyos Brick már csak simán furcsa, a naiv, lelkes, fáradhatatlanul talpra álló lúzer Sue felnőtt nő, akinek kinyíltak a csipái; a gimi önhitt sportbálványa Axl pedig immár munkát keres. Az írókat dicséri, hogy haladtak a gyerekek növekedésével, de emiatt az utolsó évad harmadától laposabbak lettek az epizódok.

Az évad átívelő történetei meg kifejezetten gyengére sikerültek: a hógömbről előre tudtuk Sue történetének lezárását; az „Axl munkát keres” állomásait nem lehetett nyomon követni; Brick nagy másodéve pedig nem vezetett sehova. Bár még mindig voltak jól kitalált sztorik, a végén már én is úgy éreztem: akármekkora kedvencem volt a The Middle, itt volt az ideje, hogy vége legyen.

De lássuk, hogy sikerült lezárni a kilenc évadot. A befejezés nem túl eredeti: erősen emlékeztet a Six Feet Under legendás végére. Itt is egy hosszú, egyenes úton búcsúzunk el a családtól, elmegy Axl, hogy új életet kezdjen, és közben képeket kapunk a jövőről. Az írók láthatóan nagyon törték a fejüket, hogy jó vége legyen, de ne túl jó, mert az agyoncsapná az egész sorozatot.

Mit mondjak? Győztek a konformisták. Ami Mike-ot és Frankie-t illeti, mi más lehetne a történetük vége, hogy ilyen „éppen csak hogy, de mégsem boldogtalanul” éltek, amíg meg nem haltak. Ami a gyerekek sorsát illeti, nem volt bátorságuk a „kettes alá” megoldáshoz, épp csak egy kis ürömöt csöpögtettek mindegyikük örömébe.

Egy szó mint száz, a kilencedik évadon már látszottak a kifulladás jelei, de azért még mindig a The Middle volt. A szereplőivel együtt öregedett, már nem tündökölt, mint fénykorában. A 9. évad alkotásként már csak 6/10, de szerethetőségben (nekem legalábbis) maradt 10/10.

Champions: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is?

2018. 06. 21. 19:10 - Írta: human

1 comment | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Konkrétan az ugrott be, hogy ha már nézni is annyira semmilyen ezt az NBC-komédiát (ami egyébként most került fel a Netflix-re is magyar felirattal), akkor milyen lehet dolgozni rajta? Vagy amikor a készítői megnézik az összevágott anyagot, akkor elégedetten bólintanak? Végtére is elvégezték a munkájukat, csak épp semmi kreativitás nem kellett hozzá.

Konkrétan ez a sitcom egy kicsit szíven is ütött, mert anno kihagytam a pilotot, így most azt is megnéztem a finálékritikához, és mintha semmit nem fejlődött volna a sorozat. Mármint a legtöbb komédia azért szokott változni a 6. rész környékén, addigra találja meg a saját hangját, de itt a vége is olyan volt, mintha az elejét nézném.

Pedig magában az alapfelállásban még van is puskapor. Egy minden felelősségtől menekülő férfi megtudja, hogy sok éve született egy gyereke, aki most a jó iskolába kerülés miatt kénytelen lesz nála lakni, mivel az eddig egyedül boldoguló anya már nem bírja anyagilag. Emellé van még egy konditerme, szóval onnan is lehet hozni érdekes karaktereket, meg az iskolai szálon is. Próbáltak is hozni…

Azt elismerem, hogy a karakterek fejlődtek a végére, úgy tűnik, mindenkinek volt egy jobb íve, kivéve a testvérnek, Matthewnak. Viszont az írás és a poénok minősége legalább annyira konstansnak bizonyult, mint Penny. Nézem, hogy winnie 4,5 pontot adott rá, és nem igazán tudnék vitatkozni vele, talán csak lejjebb tolnám, mivel a pilot expozíciós kezdőjelenetét tanítani lehetne az “így nem szabad”-kurzuson.

A Champions tipikusan a mosolygós, nem HÁHÁ-poénos sorozatok közé akar beállni, amik inkább melengetik az ember szívét, de igazából még ebben sem győzedelmeskedik. Talán mert már az idegesítő gyereken elvérzik az egész? Az egyedüli, ami tetszett, hogy a kisvárosi közegből a nagyvárosba kerülő meleg srác mennyire meglepődik azon, hogy mindenki természetesen kezeli másságát, és nem lepődik meg rajta.

Mivel is zárhatnám? Ez is megvan? Vannak azok a midseason komédiák, amikkel a csatorna kísérletezik, és ezért nem az évad elején dobják őket a mély vízbe, és vannak azok, amiket csak eltemetnek tavaszra, ha már legyártották. Itt ez utóbbit éreztem.

Supergirl: vége a 3. évadnak – írta Necridus

2018. 06. 20. 16:50 - Írta: vendegblogger

26 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Bíztam benne, hogy a Legends of Tomorrow-féle harmadik évados zsenialitással jelentkezik idén a CW-ra átkerülő Supergirl, de a lagymatag nyitás után egy ahhoz hasonló évadot mutatott fel a sorozat, s míg a vége felé azért javulni látszott, az utolsó rész totál gyenge lett.

Nem mondom, hogy kibírhatatlanra sikeredett a zárás, és azt sem, hogy jobb lenne befejezni, de a showrunner-váltás előtt ennél azért jóval többet is láthattunk már Supergirl-től és csapatától. A tovább mögött jobb, ha máris spoileresen folytatom.

Tovább…

Previous Posts