login |

Posts filed under '2018/19'

Második blikk: Legacies

2018. 11. 06. 16:30 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2018/19,kritika

Put a shirt on!

(Pilotkritika itt.) Oké, szerintem teljesen vállalható a Legacies. Nem tudom, hogy a rajongók miképp reagálnak rá (vagyis, olvastam pár kommentet), de annak, aminek készült bőven jó, sőt. Pont pár perccel ezelőtt kommenteltem a Charmed-hoz az 1×03 kapcsán dettó valami effélét, és szerintem eléggé hasonlít is a két sorozat, csak az egyikben tizen-, a másikban pedig huszonévesek hajszolnak természetfölötti lényeket, miközben irányítja őket valaki, és zajlik az érzelmi életük.

A Legacies (egyelőre?) meg sem próbál más lenni egy vicces, könnyed olykor ironikus szörnyvadászatnál. Látszólag ugyan mind az epizodikus sztorikban, mind pedig az átívelés kapcsán ott van a tét, a veszély érzete, de nem viszik túlzásba a sötétséget, ha kell, vicceskedéssel vagy tipikus tinis rivalizálással oldják fel azt – ez igaz a varázsló iskolán belül is, de az 1×02-ben az amerikai foci meccses, rém tipikus, szélsőségbe hajló vetélkedéssel (ld. a karikatúraszerűen “gonosz” ellenfél, amely láttán már a fáradságot sem vettem, hogy belekössek a meccsbe) és beszólogatással tették ezt nyilvánvalóvá.

Mivel ez a fajta megközelítés nem eredeti, így elég kiszámítható a szappan, a karakterizálások terén a sorozat, viszont (megint ezt kell írnom) könnyen csúszik, simán nézhető, ha az embert senki sem irritálja. És egyelőre talán nem is fogja, bár a srácok számomra elég színtelenek (idő kell nekik, nyilván), a lányok nagyjából már működni látszanak. (Nálam valójában Hope lóg inkább ki, akinél feltételezik, hogy a néző jó eséllyel ismeri, ezért kevésbé törődnek vele, cserébe én sem érzek sok mindent iránta…)

Persze a többség számára biztosan inkább a fő sztori, az X-Menes, különleges képességű diákokat oktató és rejtegető intézet, valamint a szörnyes aspektus az izgalmasabb. Nos, a suli egyelőre még nem kapott sok teret (a többi diák pláne nem), de ezen a téren bőven van mit kiaknázni éveken át, miközben fenntartják a külső fenyegetettséget.

A természetfölötti aspektus terén pedig már a második részben mindent beleadtak, és egy elég “ezt most mégis hogy?”-lényt dobtak be, amit kizárt, hogy überelni tudjanak a folytatásban, bár nem is hiszem, hogy ez lenne a cél.

Mivel annyira nem ismerem a hátteret, illetve a mitológiát, már a pilotban is fura volt a nagy fekete mágia-ellenesség, túllihegettnek hatott (nyilván nem véletlenül kezelik így), most az okokból kaptunk egy kis morzsát (valamint egy jövendő szálat a sötét oldal csábításával), viszont annak örültem, hogy fontos az írók számára az érzelmesebb, családi vonal, legyen szó akár a testvérekről, akár pedig az apáról és a lányairól.

Nem az én sorozatom a Legacies, nem fogom nézni, de aki valami könnyedre vágyik és nem retten meg az olykor CW-szintű CGI-től, aki szereti az állandóan frappáns párbeszédeket (itt is, a Charmed-ban is nagyon törekednek a szövegek túlírására, de az eredmény élvezetes), annak simán beleférhet. Kérdés, hogy aki The Originals-rajongóként érkezik, annak mennyire van hasonlóra szüksége.

Országos újoncok helyzetjelentése

2018. 10. 29. 19:00 - Írta: winnie

23 comments | kategória: 2018/19,a hét kérdése

Most egy ideig nem lesz országos újonc bemutatva, így megvonhatjuk az első mérleget az idei felhozatalról. Illetve a másodikat, hiszen májusban mindenki eldönthette a leírások és előzetesek alapján, hogy nagyjából hány sorozat érdekli. Ahogy visszanézem, a 19 újoncból 7-et vártam 50%-nál jobban, és 10-et 50% alatt – két 50%-osom volt. (human 2-t várt valamennyire, 7-et meg 0%-ra.)

De kit érdekel, hogy mit vár az ember, a lényeg az, hogy amit vár, az hogy sikerül. A többség szerintem már bepróbálta azokat az új, országos sorozatokat, amik iránt érdeklődött (én még azokat is, amik iránt nem, mert hátha, szóval az összesből meg vagyok 2, de általában 3 résszel), szóval lehet mérleget vonni.

Pár héttel az országos premierek után, mely NBC/FOX/ABC/CBS/CW újoncok maradtak meg neked nézősnek?

A legtöbb új sorozatról írtam kritikát és második blikket (az All American és a The Kids Are Alright majd a héten jön), a kibeszélőben pedig nem csak a második, de a harmadik részeket is kommenteltem, így aki olvasta ezeket, azt nem fogja meglepetésként érni, hogy a két, általam legjobbnak ítélt újdonságot 3 rész után már el is kaszáltam. Szóval az én mérlegem:

  • kasza: A Million Little Things, Happy Together, I Feel Bad, Magnum P.I., Manifest, Murphy Brown, Rel, Single Parents, The Neighborhood, New Amsterdam, All American, Charmed, The Rookie, Legacies,
  • marad: God Friended Me, The Cool Kids
  • marad havi egy-két résszel: FBI (ez egy fura kategória, de annyira nem érdekel, hogy heti legyen, de nem rossz és szimpatikusak a szereplők, szóval majd olykor megnézek belőle egy-két részt – mivel totál epizodikus, így tök mindegy, hogy aktuálisat vagy sorban haladok)
  • bizonytalan (döntés az 1×03 után): The Kids Are Alright, The Conners,

19-ből 2 maradó (na, jó, 2,5…) nem túl jó arány. Főleg, hogy tavaly talán 11 újonc maradt meg. (human nem próbált be közel sem minden pilotot, és szerintem a God Friended Me maradhat meg nála, másnak nincs esélye, max ha az egyik komédia rutinból nézős lesz nála).

A Legacies folytatásában

2018. 10. 27. 17:55 - Írta: human

Add comment | kategória: 2018/19,video

A The Originals spinoffjának premierjéről már írtunk a napokban, lássuk a tovább mögött, hogy mit tartogat a folytatás.

Tovább…

Második blikk: The Rookie

2018. 10. 26. 20:30 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

(Pilotkritika itt.) Igazából az én írásom is felfogható pilotkritikának, ha már nem írtam külön, főleg, hogy az első két rész eléggé hasonlított egymásra, ami többek között azért is jó, mert ennyi (vagy épp a pilot) alapján is felelősségteljes döntést lehet hozni arról, hogy érdemes-e nézni a sorozatot. Idén még a Magnum PI volt ilyen, hogy rögtön lejött a széria DNS-e, jó eséllyel mindenki azonnal tudta, hogy marad egész szezonra vagy kiszáll.

Én például ki fogok szállni ebből. Alapvetően nincs probléma a The Rookie-val, azt hozza, amit ígér, egy Los Angeles-ben ide-oda autózgatós rendőrjárőrös sorozatot, ami 3 újoncról és 3 társukról szól, akik mellett csiszolódnak, tapasztalatot szereznek egyfajta gyakorlati kiképzés során. A csavar pedig annyi, amit mindenki tud, hogy a két fiatal újonc mellett van egy 40 fölötti pasi is, aki frissen elváltként így próbálja újrakezdeni életét – hogy miért pont rendőrként, az az első jelenetből kiderül.

Meglepetést az egyszeri nézőnek maximum az fog okozni, hogy maga a sorozat komolyabb a vártnál (naná!), de azért mégsem véresen komoly (naná!). Minden más elég tipikus, elég csak a Detroit 1-8-7-re, a The Chicago Code-ra, az APB-re, az NYC-22-ra, a Southland-re vagy a TJ Hooker-re gondolni – esetleg a 9-1-1 vonatkozó részeire.

Szóval: jelentkezik a diszpécser, jelzi az esetet, rendőrök odamennek és rendet tesznek. Olykor egy jelenetben, olykor még visszahozzák az “esetet” az adott epizódban, a lényeg, hogy a reagáláson és az akción van a hangsúly, nem a nyomozáson, ami a nyomozók dolga. (Mondjuk itt van egy plusz réteg, ugyanis két főszereplő nyomozó akar lenni, és az 1×02-ben Nathan Fillion sem bír magával, és nyomozgat a detektívek tudta nélkül.)

Mindez persze autókázás és eljárás közbeni karakterizálással, filozofálgatással(!), munkahelyi politikával és némi magánéleti szállal nyakon öntve, egyrészt két rendőr intimebb kapcsolatának köszönhetően, másrészt pedig annak, hogy gondolom fokozatosan megismerjük majd a kiemelt karakterek hátterét – egyelőre komolyabban természetesen csak a főszereplővel foglalkoztak, bár a pilotban totál feleslegesen és random módon egy drogos feleség is megjelent.

Mindez korrekt módon van megvalósítva, de igazából képtelen vagyok elhinni, hogy ez a(z egyébként valós eseten alapuló) sztori komolyabban inspirálta a készítőt, ha nem egyszereplős, hanem ensemble drámát csinált belőle. Ha csak John Nolan lenne a középpontban és az ő útját kísérnénk végig, akkor tuti, hogy érdekesebb lenne a végeredmény, mint így, amikor részenként pár random eset mellett olykor kiemelik, hogy a főhős annak ellenére, hogy élettapasztalattal tele van, itt még újonc, és tanulni is csak nehezen tud, rossz szokásokat levetkőzni meg főleg.

A pilot és a folytatás is nagyjából 5/10-et ért nálam – előbbinek az első 20 perce volt kifejezetten felejtős volt, megint rájöttem, hogy mennyire nem érdekel az, hogy kimennek egy esethez, kipipálják, kimennek és megint. Utána szerencsére jött a váltás a halálesettel, meg a következő riasztás is több volt, mint egy jelenet, szóval felkúszott legalább közepesre a darab, de az érdeklődésemet egy percre sem keltette fel. A folytatás sem.

Újat maximum abban hoz a The Rookie, hogy elég sokszor bevágják a járőrök testkameráinak a képét, így kölcsönözve dinamizmust (vagy realizmust) egyes jeleneteknek, ha már a Live PD olyan népszerű manapság, de igazából ez nálam nem tett semmit hozzá, a random tizedmásodperces snittek inkább zavaróak és feleslegesek, az FPS nézet pedig csak ideig-óráig újszerű.

A The Rookie elég tempós sorozat, szóval nem unalmas, abszolút nézhető, de ezeknél leginkább a karakterek közti dinamika győzheti meg a nézőket, és bár mind a három párnál kialakítottak egyfajta viszonyt, egyik sem lett olyan, hogy megtartott volna – elég tipikusak, és pont az unszimpatikus figura betanítása a legérdekesebb. Az pedig főleg nem fog megtartani, ha egy részben 2 autós és 2 szaladgáló üldözési jelenet van. Másféle akció is létezik, nem?

Pilot-mustra: Legacies – 1×01

2018. 10. 26. 18:30 - Írta: winnie

33 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

Érdekesen jött ki a lépés, hogy pár órán belül két varázslóiskolás természetfölötti tinisorozat debütált – a CW-n a The Originals spinoffja, a Netflix-en pedig a Riverdale spinoffja. El lehet képzelni, hogy milyenek lettek: az egyik teljesen ártalmatlan és kimért, a másik pedig edgy, szándékosan túljátszott és 60 perces részeivel terjengős, valahol sajnálom is, hogy pont utóbbit találtam nézhetetlennek, de szerencsére arról nem én írok – elvileg jön este a Sabrina kritikája is.

De most előbb a Legacies, ami tehát a The Originals természetfölötti lényes iskolás spinoffja van szó – elég a Harry Potter-re és a Roxfort-ra gondolni, vagy az az X-Men-es Xavier’s School for Gifted Youngsters-re. Remélem, majd lesz olyantól is írás a sorozatról, aki a JPU (Julie Plec-univerzum) rendszeres nézője, de szerintem az is hasznos, ha kiderül, hogy egy totálisan új szem (oké, a TVD pilotja megvolt, ha valakit érdekel egy 9 éves kritika, de több rész nem) mit lát a sorozatban.

LEGACIES – 1×01 – 5/10

Így elsőre nem sokat. Sok fiatalt egy olyan iskolában, ahol vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkányokat és egyéb lényeket oktatnak gyerekkortól egészen késő tinédzser korig a világ elől rejtetten – ez utóbbit igen erősen aláhúzva. Mindez pedig remek lehetőséget ad a kósza lények vadászatára (a készítők úton-útfélen kihangsúlyozzák, hogy hetiszörnyes lesz a stílus, és nagyon élvezik kitalálni a lényeket, építeni a mitológiát), valamint megannyi kapcsolati drámára.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, egy újonccal indítunk, aki szemén át megismerhetjük a fent említett intézményt (az újoncról cserébe semmit sem tudunk meg…), aminek vezetője, Alaric Saltzman és egy Hope nevű triplalény hibrid diák beszervez egy vérfarkas srácot, mielőtt azt kinyírnánk a benne démont sejtő szülei. A gond csak az, hogy vele együtt mugli haverja is részese lesz ennek a beavatásnak. De gond egy szál se, mindig kéznél van az emlékek törlése.

Az a gond, hogy ha ebből a pilotból kivesszük az olykor (sokszor) előrántott természetfölötti komponenst, akkor szinte minden eleme olyan, mint bármelyik elit bentlakásos iskolás sztori, a karakterek, a karakterek viszonyai, a viselkedésük. És persze mondanom sem kell, hogy popkult srácokról van szó, akik konstans frappánsan beszélnek (ez ellen nincs ellenvetésem), és utalgatnak orrba-szájba, a fekete vámpírfiú naná, hogy Blade-re.

Nyilván a fő DNS-től nincs is értelme megfosztani a Legacies-t, de épp ezért jó lett volna, ha a mitológiával nem csak némi “elmesélem, ki vagyok”-monológ és egy könyvtár-látogatás során foglalkoztak volna, mert így sok minden nem tiszta, például a sötét mágiától való ódzkodás. A pilot sztorija és a beindított főszál kapcsán pedig csak azt tudom mondani, hogy iszonyat átlátszó volt, és érthetetlen volt számomra, hogy Alaric fejében miért nem fordult meg az, ami az enyémben az emléktörlésnél.

Érdekességként fogható fel, hogy a Legacies-t pont úgy vezetik fel, mint bármelyik klasszikus középiskolás filmet, bár itt csak futólag utalnak a klikkekre, cserébe viszont láthatjuk, miképp képzelik el a legtipikusabb sulis tevékenységek varázstudók által űzött megfelelőit: kapunk amerikai foci helyett valami kviddics-szerűséget, láthatjuk, hogy milyen egy mágiával meghajtott, természetfölötti buli, és az is kiderül, hogy a klasszikus, érzelmi élettel kapcsolatos tinédzser praktikákat miképp képzelik el ezek a gyerekek.

Mondanom sem kell, hogy aki The Originals-néző, annak némelyik kiemelt szereplő már ismert volt, mint ahogy mosolyoghatott pár utaláson, vagy meglepetés szereplőn a TVD-ből (ha nem írják ki előre az illető nevét, még meglepőbb lehetett volna a jövevény), de ezek egyike sem fontos, szóval az újak is mindent megérthettek, bár a ‘to compel’ kifejezés jelentésével sokáig nem voltam tisztában.

Azonban a megértés nem minden. Bár törekedtek a régi és új szereplők bemutatására az frissen érkezők számára (egyelőre nem túl érdekesek, inkább tipikusak), szerintem a régieknek jobban be fog jönni ez a kezdés, legalábbis a Hope-hoz való viszonyuknak megfelelően. Ők érzelmileg sokkal jobban fognak kötődni hozzá és Alaric karakteréhez, illetve ehhez a világhoz is. Míg én egyelőre inkább csak keresem azt, hogy a Legacies miben kínál többet hasonló műfajú társainál. Egyelőre nem sokban.

Második blikk: Charmed

2018. 10. 25. 20:55 - Írta: winnie

7 comments | kategória: 2018/19,kritika

(Pilotkritika itt.) Ma valaki kommentben sz*r és nézhetetlen sorozatként utalt az új Charmed-ra, amiben lehet valami, bár nekem inkább az volt a gondom a pilottal, ahogy írtam, hogy rémisztően rohanós lett, annyi mindent akartak beletolni, hogy a nyitányban kábé semmire sem jutott elég idő – még a legfontosabbra sem, a tesók megkedveltetésére a nézővel.

Az, hogy a hetidémon és a mitológia kevesebb terepet kapott, még simán belefért, de ha csak olykor vicceseket mondó papírlapok hajkurásznak CGI-t a levegőben, azt nem élné túl egy ilyen sorozat. És erre a készítők is rádöbbenhettek, mert az 1×02 sokkal jobban sikerült, mint az első rész.

A poén az, hogy annak ellenére jött be az epizód sokkal jobban, hogy féltávnál azt vettem észre, hogy a hetidémon megint alig kap terepet, pedig tudjuk, hogy akár tetszik, akár nem, ez a sorozat motorja. De érdekes módon ezúttal ez nem zavart (ráadásul később még a turpisság is kiderült), mert most legalább nyugodtabb tempóban foglalkoztak a lányokkal.

A rész elején láthattuk, ahogy valami trutyi megtámad valakit zavaróan gyenge effekttel, hogy aztán a lányok a pilot cliffhanger-jét próbálják megfejteni, miközben az anyjukkal kommunikálnak – nagyjából ez a szál uralja az 1×02-t, és meg is alapozzák vele a bohókás hangulatot és könnyedséget. És most, mivel még az aktivizmust is totál háttérbe szorították az egyik tesónál és javarészt azt láthattuk, hogy egymással mit művelnek a csajok (elég sokat voltak együtt), sokkal fogyaszthatóbb és tényleg érzelmes lett a végeredmény

A karakterek kedvelhetősége mellett (ami felé most tettek egy nagy lépést) ugyanolyan fontos tényező lehet a testvéri kapcsolat megalapozása, a lányok közti dinamika, és azt hiszem, hogy aggódások ide, fogadkozások és vétójog oda, annak még érdemes időt adni, hogy kialakuljon az a megbonthatatlan kötelék, ami a Power of Three-nek is az alapja lehet.

Persze a karakterizálással a romantikus kapcsolatos is nagyobb teret kaptak, mondhatni mindhárom lány szerelmi élete (az egyik még csak jövőidejű, persze) mellékszálat jelentett a részben, de igazából ezzel sem volt gond, hiszen ezek révén is jobban megismerhettük őket, ráadásul egy időre lehet, hogy le is rendezték őket. (A zsarus szál expozícióra ráadásul zseniális megoldás volt, még sajnáltam is, hogy nem kapott egy második jelenetet a “beállt” nyomozó csaj.)

Szóval lehet, hogy mégis él a remény és valami korrekt sorozat kerekedik ki a Charmed-ból? Majd kiderül, a minimum közepes (de még lehet, hogy egy fokkal annál is jobb) 1×02 mindenesetre simán elérte, hogy a harmadik részre is a sorozattal tartsak.

Minden, amit tudni kell a sorozatról: Legacies

2018. 10. 25. 18:00 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2018/19,ajánló,kampány,video

Nem hiszem, hogy olyan sokat érdemes lenne így előzetesen írni a Legacies-ról, legalábbis nem tudom, hogy mennyien tervezik megnézni a sorozatot azok közül, akik nem voltak The Originals-nézők, ugyanis ez a The Vampire Diaries boszorkányos spinoffjának a spinoffja lesz, annak egyik karakterének, Hope-nak varázsló, vagyis természetfölötti iskolába járós énjére építve.

A fenti várási százalékok csakis azt jelzik, hogy mivel az eredetinek sem voltunk nézői, így értelemszerűen a spinoffot sem várjuk, persze ha jól sül el, akkor a képernyő előtt fogunk maradni. Tippre a készítők sem mondanak le az esetleges új nézőkről (amellett, hogy a régieket is kiszolgálják ezerrel), amit jelez az is, hogy epizodikus, monster of the week-sztorikat ígérnek, amivel nekem csak az a gondom, hogy ezzel épp a Charmed-nak állítanak konkurenciát. (Oké, ez tippre egy fokkal komolyabb lesz. UPDATE: Nem. Az egyik lenti interjúban elhangzik, hogy viccesebb, mint az eddigiek.)

A plakát alatt, a tovább mögött az előzetesek sorakoznak, rövidebbek, hosszabbak, és a végén a színészek beszélnek interjúkban karaktereikről. Végül pedig két részlet.

Tovább…

Apa, kezdődik! csapó 4 (11 premier, ebből 5 újonc)

2018. 10. 23. 22:15 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2018/19,ajánló

Elmaradtam a múlt heti poszttal, így összevonom a mostanival, ami egyébként az utolsó is – országos premier már nincs sok ilyenkor. A duma a szokásos:

Ismét csak próbálunk minden évadnyitóról írni és a pilotok egy részéhez legalább két kritikát kirakni, de persze szokás szerint a ti segítségeteket is kérnénk – ezekben, az “Apa, kezdődik!”-posztokban is jelezzük, hogy mihez, de a napi hírekben is lesz szó róla. Mint mindig, most is kommentben lehet (de nem kötelező) jelentkezni premierkritika/kibeszélő írására, és az előnyt élvez, aki korábban írt az adott sorozatról.)

Mindennek az a célja, hogy a lehető legtöbb sorozatot lehessen kibeszélni az évad során, és sokaknak jelenthet segítséget a pilotoknál a sok komment, hogy ne csak azt lássa a junkie, hogy nekünk hogy tetszett az adott újonc. (Minden kritika linkje kikerül az oldalsávban, de csak azok maradnak meg végig ott, amik pörögnek kommentileg, azaz amik kibeszélésére van igény részetekről.)

Íme az elmúlt és a mostani hét premierjei, lejjebb pedig az írásaink. Értelemszerűen ami évadnyitóhoz még nincs posztunk, ahhoz szívesen fogadunk, de elvileg a héten még jó pár ki fog kerülni.

10.14 vasárnap Supergirl S4, Charmed S1,
10.15 hétfő Arrow S7,
10.16 kedd black-ish S5 (vendégblogger?), Splitting Up Together S2, The Rookie S1, The Conners S1, The Kids Are Alright S1
10.22 hétfő Legends of Tomorrow S4
10.25 csütörtök Legacies S1 (vendégblogger?)
10.26 péntek Midnight, Texas S2 (vendégblogger?)

Az eddigi pilotkritikáink:

Az eddigi évadnyitós írásaink, kibeszélőink:

God Friended Me: 3 rész után

2018. 10. 22. 20:45 - Írta: human

8 comments | kategória: 2018/19,kritika

Hope you burn in hell. That’s a mixed message for an atheist.

Erőleves a léleknek: a sorozat. Bár lehet, hogy sokaknak valami más jelenti ezt, esélyes lehet a The Good Doctor és a This is Us mostanában, hogy csak a jobb kritikákat kapókat említsem, de azokban valahogy erősebb a dráma. Itt eddig nem mentek mélyre, de valahogy mégis eltaláltak a megható pillanatokkal.

A történetről a pilotnál írtam, de azért röviden: az ateista főhőst Isten bejelöli Facebookon, és minden kapálózása ellenére is afelé noszogatja, hogy segítsen másokon. Általában több sors kapcsolódik össze a rész végi zenés csúcspontban.

És persze hősünknek, Miles-nak valamennyire ki is kell nyomoznia, hogy milyen módon tud segíteni. Ezt csak azért mondom, hogy jobban elképzelhető legyen a God Friended Me felépítése. Érdekes amúgy, hogy a CBS hiába a “nyugdíjas csatorna”, valahogy mégis el tudják találni a heti ügyesekben a fiatalabb nézőknek is fogyasztható receptet, és néha születik náluk valami különleges a “stíluson” belül. A Limitless is itt ment, ugye.

Ami miatt tényleg működik a God Friended Me, azok az egyelőre érdekes emberi sorsok, de nyilván 3 rész alatt nem tudott igazi önismétlésbe fulladni a sorozat. Ezen kívül még a szereplők is iszonyat telitalálatok. A drámájuk is érdekes, de a színészek is kitesznek magukért, a könnyezés mellett a játékosság is működik velük.

Az egyedüli, amibe komolyabban bele tudnék kötni, az a számítógépes szaki jóbarát. Mondjuk nem pazarolnak rá sok időt, és ő is nyílik lassanként, mégis unalmas és tipikus szálakat kapott egyelőre.

Igazából a poszt nem azért született, hogy a legjobbként emlegessem a sorozatot, viszont nagyon jól van megcsinálva, és olyasmi, ami jelenleg nem nagyon van kábelen vagy streamingen. Tipikusan az a fajta, ami bizonyítja, hogy olykor jó magukba zárt sztorikat is nézni, nem kell mindig 10 órás filmeket elénk tolni.

Délelőtti videó 4.: Legacies – A sötétség öröksége

2018. 10. 22. 11:55 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2018/19,video

Kicsit csalok, mert a Legacies tovább mögötti előzetese nem szinkronos, csak magyar feliratos, de az HBO GO ezzel a promóval reklámozza az oda világpremierként hetibe érkező új sorozatot.

Tovább...

Pilot-mustra: The Conners – 1×01

2018. 10. 20. 14:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

Na, igen, ez az a sorozat, amit felesleges pilotnak nevezni, hiszen a húsz éve 9 szezonon át futó Roseanne nagy sikerű és főszereplője miatt kaszált folytatásának a folytatásáról van szó – csak éppen a címszereplő nélkül. Egyébként semmi sem változott, mindenki visszatért, színészek és készítők is, csak már a család van középpontban. Nem mintha eddig nem ők lettek volna.

A lehető legklasszikusabb formátumú, többkamerás, vagyis élő közönség előtt felvett komédia Roseanne kellemes meglepetés volt tavaly számomra, még ha a 10. szezon végére kicsit le is eresztett, és azt hiszem, hogy beszédes, hogy annak ellenére nem vártam izgatottan a folytatást, hogy tudtam, minden olyan lesz, mint eddig, csak eltűnik egy (számomra) gyengébb pontnak számító szereplő.

THE CONNERS – 1×01 – 3,5/10

De akkor meg…? Hogy létezik az, hogy kevesebb pontot ér a Roseanne nélküli Roseanne? Nem tudom, fogjuk rá, hogy mindez a premier-jelleg, illetve a pilot átvezető rész mivolta miatt van. Ha új sorozatról lenne szó, annyi lenne az alapsztori, hogy egy több generációs, igen sok színű karakterekkel rendelkező nagy család megpróbálja összeszedni magát a nagymama halála után.

A fenti megközelítésből kiderül, hogy Roseanne karaktere annak ellenére, hogy fizikailag nincs jelen a részben, elég komoly szerepet kap, így már csak emiatt sem volt mentes tőle az epizód, s talán az is lehúzta nekem némiképp a részt, hogy a nagy gyász közepette, mivel nem csak 10, csak 1 évad áll mögöttem a sorozatból, nem volt meg az az érzelmi alap, amire építeni lehetett volna mindezt. Szóval a könnyeket annyira nem tudtam átérezni.

A másik gond talán az lehetett, hogy míg a korábbi epizódok nagyon ügyesen lavíroztak (a tényleg nagyon) sok karakter között, olykor kihagyva jó párat közülük, ebbe a nyitányba szinte mindenkit belepréseltek, fókusz nélkül pedig a komédia sokkal kevésbé lehetett ütős.

Olyan sokat nincs is mit ragozni a fentieken, a folytatásra azért még visszatérek, talán nem is egy, de akár két részt is kap tőlem a The Conners, mert hiszem, hogy az 1×02-t már jobban fogom értékelni, ha tényleg nem változik a stílus, szóval nem aggódom. (A végén az új “főcím” jópofa húzás volt, és csak most esett le, hogy körbefordul a kamera, és a közönséget mégsem mutatják. Hogyhogy?)

Újabb országos berendelések

2018. 10. 20. 07:37 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2018/19,hírek

A FOX a The Cool Kids-nek rendelte be a teljes évadját, a CBS a Magnum PI-nak, a The Neighborhood-nak és a God Friended Me-nek, míg az ABC a Station 19 esetében. A FOX és az ABC 13-ról 22 részre bővített, a CBS nem kommunikálta a pontos epizódszámot, de sajtóinfók szerint a The Neighborhood +9 epizódot kapott a 13-hoz, míg a másik kettő +7-et.

Previous Posts