login |

Posts filed under 'anime'

Akkor most kasza a Dragon Ball Super?

2018. 01. 22. 18:53 - Írta: winnie

11 comments | kategória: anime,az év híre,hírek

Jelezném rögtön előre, hogy pár (angol nyelvű) forrás eltérő árnyalattal hozta le a hírt, kísérletet sem teszek arra, hogy megmondjam melyiknek van igaza, és az is lehet, hogy az elmúlt órákban vagy hétvégén már tisztázódott a helyzet, de mivel nem követem az anime világát, ezért nem veszek észre sok mindent. Szóval, ha helyesbítenem kell a posztot, szóltok és megteszem.

A lényeg, hogy a Fuji TV elkaszálta a Dragon Ball Super-t. Vagy szünetelteti. Vagy kaszálta és azt mondja, hogy szünetelteti, hogy ne legyen nagy felháborodás, hiszen mégiscsak az egyik legnépszerűbb szériájuk.

Az biztos, hogy a Dragon Ball Super-t a csatorna áprilistól leveszi műsoráról (a GeGeGe no Kitaro kerül a helyére) – hogy ez a sorozat végét jelenti-e vagy csak hosszabb szünetet, azt hivatalos infó híján (a csatorna csak annyit ír, hogy “a sorozat persze nem fejeződik be” – de azt nem konkretizálják, hogy a DB-re vagy a DBS-re gondolnak-e) mindenki úgy könyveli el magának a dolgot, ahogy számára megnyugtatóbb.

A lényeg, hogy már csak 7 rész kerül adásba. És év végén jön a film. A Dragon Ball Super kibeszélője pedig itt van.

Az anime is sorozat: Altair: A Record of Battles (Shoukoku no Altair)

2017. 11. 28. 14:59 - Írta: Qedrák

Add comment | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Vajon van közös halmaza a Sorozatjunkie olvasóinak, a török szappanoperák honi követőinek és az anime-rajongóknak? Miközben néztem a Shoukoku no Altairt, nagyjából ez a kérdés járt a fejemben. Bár úgy sejtem, hogy az obligát válasz szerint elhanyagolható a metszet, mégis bármelyik csoportnak érdekes lehet belelesnie ebbe az egyedi világgal rendelkező animébe.

A Shoukoku no Altair egy fantasy, de sok más társával ellentétben nem a középkorba, hanem egy Oszmán-Török Birodalom által ihletett kora újkori világba kalauzol el bennünket. Természetesen egy mangafeldolgozásról van szó, még pedig nem is akármilyenről: 2017-ben shonen kategóriában elnyerte a Kodansha Magna Awards-ot, ami azért nem rossz, a korábbi nyertesek között ott találjuk például a mindenki által jól ismert Attack on Titan-t.

A még jelenleg is futó manga írónője egyébként török szakot végzett, szóval minden adott, hogy egy remek adaptáció készülhessen belőle. Az anime 24 részből áll, tulajdonképpen két fejezetre oszlik, és még jelenleg is tart.

Amint említettem, a Shoukoku no Altair egy hamisítatlan kora újkori világot tár elénk, amely nagyjából a 16. századi viszonyokat tükrözi. A sorozat legfőbb (és egyetlen) szála elsősorban politikai, ráadásul kellően részletesen kidolgozva a különböző rendszereket, népeket, vazallusi viszonyokat. Többségük kora újkori ihletésű.

A Rumelianának hívott világban két nagyhatalom verseng egymással: a Balt-Rhein Birodalom és Nagy-Törökország. A szerepek persze kissé megfordulnak: itt a Balt-Rhein Birodalom az, amely terjeszkedni akar, és különböző politikai manőverek segítségével igyekszik aláásni legfőbb riválisának hatalmát.

Ebben a világban követhetjük nyomon Tugril Mahmut pasának a pályafutását és harcait. Mahmut egy tizenkét évvel korábbi háború során elárvult, és úgy tudja, hogy népének ő az utolsó túlélője. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül, majd kisebb spoilerekkel, de ezt jelezni fogom.
Tovább…

Az anime is sorozat: Made in Abyss

2017. 11. 14. 14:54 - Írta: Qedrák

8 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Azt hiszem, hogy a mai animét nem néztem volna meg, ha csak azokból az információkból kellett volna tájékozódnom, amelyeket a sorozat indítása előtt kaptunk. Ráadásul a kinézete sem győzött meg arról, hogy erre feltétlenül kíváncsi kell, hogy legyek. Ám a Made in Abyss mindenféle toplistán előkelő helyen végzett, és sokan nyilatkoztak róla pozitívan, ami már felkeltette az érdeklődésem.

Nem bántam meg, hogy bevizsgáltam. Amikor a Princess Principalról írtam, csak azért nem mondtam azt, hogy akár az év legjobbja is lehetne, mert akkor már túl voltam a Made in Abyss megtekintésén, és tisztában voltam vele, hogy ez az anime olyan nehézsúlyú versenyzőnek számít a szezonban, amellyel egyik alkotás sem ér fel. A látottak alapján még azt is megkockáztatom, hogy nemcsak az év felfedezettje listákon lesz nagyon elöl a sorozat, de akár az évtized termésének legjavát felsorakoztató válogatásokon is helyet követelhet magának.

Az anime alapvetően az utazás köré szerveződő történetek sorát gyarapítja, ám ezt az utat nem feltétlenül csak fizikai értelemben tesszük meg, hanem más síkon is egyre mélyebbre merülünk, kifejezetten érdekes kérdéseket is boncolgatva. Ezeket nem kapjuk meg azonnal, egy igencsak lassan induló történetbe csöppenünk bele, mintha csak a forgatókönyv igazolni akarná, hogy az idő másképpen telik a felszínen, mint az Abyss mélyén.

A történet középpontjában Riko, az Orth városában élő árva kislány áll, aki egy árvaházban barlangásztanonc, és minden vágya, hogy minél jobb legyen ebben a műfajban.  A barlangászatnak azért van jelentősége, mert Orth városa az Abyss, azaz a Feneketlen mélység köré épült. A város lakói abból élnek, hogy a mélységben található kincseket, amelyeket egy korábbi civilizáció hagyott maga után, összegyűjtik. Az ereklyék utáni kutatás egyfajta aranylázat eredményezett, hiszen a különféle tárgyaknak akár természetfeletti, vagy legalábbis nehezen magyarázható hatalmuk lehet.

A barlangászok között is létezik egy komoly rangsor is, amelyet a kötelező felszerelésként viselt sípok színei alapján állapítanak meg. A kezdők még piros síposok, akik csak az Abyss legfelső szintjén kalandozhatnak. A fekete síposok már nagyon komoly barlangászok, akik igen mélyre ereszkedhetnek, de a fehér síp birtoklása az igazi non plus ultra, belőlük mindössze öt található a Made in Abyss univerzumában. Lyza, Riko édesanyja a fehér síposok egyike, aki az Abyss mélyén szülte meg a lányát, akit végül egy társa hozott fel Orthba.

Maga Riko a piros síposok közé tartozik, és a barlangászok céhe által üzemeltetett árvaházban tanulgatja a foglalkozás fortélyait, bebarangolva az Abyss felső szintjét. Egy ilyen útja során találkozik Reggel, a robotfiúval, aki azonban amnéziában szenved, és fogalma sincs merről jött.

Riko és Reg végül együtt indulnak el a mélységbe. Előbbi azért, mert az édesanyja nyomára akar bukkanni, utóbbi pedig azért, hogy tisztába jöjjön azzal, hogy ki is ő. Nem veszélytelen ez az út, mert a mélység elátkozott.  Az Abyss-ba való ereszkedés fizikai tünetekkel jár, és könnyen elveszítheti az emberségét és az életét, aki óvatlan. A legsúlyosabb veszély azonban a váratlan felfelé út, amely annál drámaibb tünetekkel jár, minél mélyebben történik.

Az egész hasonló módon működik, mint a búvárok keszonbetegsége. A negyedik szinten már egy tíz méteres emelkedés is életveszélyt okoz, és ha valaki túl is éli, az átok tünetei eltorzíthatják. Arról nem is beszélve, hogy különféle veszedelmes lények fenyegetik az óvatlan barlangászokat, minden szinten rovarok és ragadozók leskelődnek főhőseinkre. Minél mélyebbre tör az ember, annál jobban megváltozik az időérzékelése is a felszínen élőkéhez képest.

Megkapó látványvilágú animét láthat az, aki csatlakozik Rikóékhoz ezen az úton. A képernyő minden egyes négyzetcentiméterét kézműves alapossággal tervezték és rajzolták meg, amelyet a csatolt képek csak nagyon nehezen adnak vissza. Hihetetlenül részletgazdag flórát és faunát kapunk szinte minden egyes részben.  Az anime tele van különféle kimérákkal és szörnyekkel, aki rajongója a fantázia által megalkotott lényeknek, örömmel fogja nézni minden egyes pillanatát. A különböző szintek eltérő fényviszonyai miatt minden egyes ereszkedéssel egy újabb világ tárul a szemünk elé, és szinte sajnáljuk, hogy némelyiknél csak nagyon kevés időt töltünk.

Említettem már, hogy ez egy utazás, és nemcsak fizikai értelemben. Az egymást követő részek az idő előrehaladtával egyre komolyabb mélységet kapnak, és nemcsak azért, mert Rikóék szorgalmasan ereszkednek lefelé.

Eleinte a történet kissé úgy néz ki, mintha valaki felidézte volna a gyermekkorát, amikor mindenféle szörnyeket képzelt az ágya alá, és egyszer csak eljött volna a pillanat, hogy utánanézzen ezeknek a fantázialényeknek, hogy megkeresse az elveszített plüssnyulát, majd a sztorit megírta egy mangában. A tét nélküli epizódokat egyre komolyabbak váltják fel, és a gyerekes pillanatok tovatűnnek. Az ábrázolásmód ellenére ez az alkotás határozottan nem gyermekeknek való.

A mindig optimista és előretekintő Riko először elkerüli az élettől kapott pofonokat, később azonban már képtelen kitérni előlük, ahogy Reg-nek is meg kell tanulnia együtt élni a küldetésével és a korlátaival, hogy az utolsó részben olyasmit is megtegyen, amit nem akar. Komoly spoilerekkel folytatom a tovább után, amelyek akkor fognak igazán működni, ha nem tudunk róluk.

Tovább…

Az anime is sorozat: Koi to Uso (Love and Lies)

2017. 11. 01. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Azt hiszem, írtam már, hogy nem vagyok híve az iskolai drámáknak. Hogy most egymás után kettő is jött a kritikák sorában, alapvetően véletlen, de talán jó alkalom lesz arra, hogy a két alkotás hogyan is látszódik a másik tükrében. Míg a Kuzu no Honkai egy súlyos érzelmi dráma, addig a ma tárgyalt anime hozzá képest egy könnyed, tinglitangli darab.

A Koi to Uso friss mű, a nyári szezon termése, az utolsó részt nemrég adták le. Természetesen mangaadaptációról van szó, lassan egészen kivételessé válik az, ha eredeti történetet kapunk. Egy valami mégis feltűnő lehet, de részletesen erről később fogok írni, mégpedig az, hogy az anime megelőzte a manga lezárását. A Koi to Uso egyébként az előzetes várakozási listákon egészen jó helyeket csípett el, ezért is írok róla.

Miről szól a történet? Adott egy teljesen átlagos srác, aki reménytelenül szerelmes a suli egyik csúcscsajába, és ahhoz, hogy elérje, egy másik lány segítségét kéri, aki szép lassan szimpatikusabbá válik számára, mint azt eleinte tervezte. Á, ez egy halálunalmas tucatsztori lenne, a harmadik mondat után elkapcsolnék, máshogy kell megfogni a nézőket.

Mit szóltok ehhez? A japán kormány a közelmúltban kidolgozott egy tervet a népesség növelésére, amely arról szól, hogy tudományos alapokra helyezik a párkapcsolatokat. Mindenkivel teszteket töltetnek ki, és egy szuperszámítógép kidobja a végeredményt arról, hogy ki lesz a házastársa, akibe majd szerelmes lesz. fogok írni.

Jobban hangzik, igaz? A kapott történet mégis jobban emlékeztet az előző felvezetőhöz, mint ehhez. Éppen ezért egy kicsit átverve érzem magam, és nemcsak emiatt, de erről később a tovább után, ahol a történet lezárásáról spoileresen

Tovább…

Az anime is sorozat: Princess Principal

2017. 10. 17. 14:50 - Írta: Qedrák

3 comments | kategória: animáció,anime,kritika

Azt hiszem, hogy senkinek nem kell ecsetelnem azt, hogy egy fiatal lányokból álló csapatról készült sorozat esetében milyen buktatók merülhetnek fel.

Bizonyára mindannyian láttunk már olyan animét, amelyben túl sok mindent áldoztak fel a fanservice érdekében ahhoz, hogy értékelhető alkotást lássunk. Amikor körvonalazódott számomra, hogy a Princess Principal miről is szól, akkor látatlanban azt hittem, hogy egy újabb, jól meghatározható kör számára készült darab került ki a gyártósorról. A kémes alapsztori, amely egy iskolában rejtőzködő lánycsapatot vázolt fel, nem tűnt erősnek, sőt inkább kifejezetten sematikus alkotást vártam.

Tévedtem.

Röviden fogalmazva, a Princess Principal egyszerűen menő. 

Nem állítom azt, hogy minden tekintetben kimagasló szériát láthattunk, de jól esett nézni ezt a fajta vagányságot. Nagy meglepetésemre eredeti alkotásról van szó, tehát nincs se manga, se light novel, se visual novel, se valamilyen játékhoz kapcsolódó előzménye. Ez egyébként néha nagy előnyt jelenthet, hiszen ilyenkor nem kell ragaszkodnia az adaptációnak az eredeti üteméhez, hanem a saját idejét úgy oszthatja be, ahogy akarja. És, hogy miért menő a Princess Principal?

Egyetlen szó a válasz: steampunk.

Elképesztően erős munkát végzett a hátterekkel foglalkozó csapat, ez egy olyan anime, amelyet egyszer feltétlenül megnéznék a lehető legjobb felbontásban az elérhető legnagyobb képernyőn. Emellett hihetetlenül jól kivitelezett látványvilágot kapunk, gőzgépekkel, tejlevesszerűen szmogos Londonnal, viktoriánus viseletekkel és számos további steampunk élettérrel.

A világ, ahol járunk, a 19. század végi Londont idézi fel nekünk, ám a történelemben akadt némi csavar. A virágkorát élő Albion Királyság a kavorit nevű, antigravitációs ásvány felfedezésének köszönhetően a leghatalmasabb birodalommá növekedett az egész világon. A szociális egyenlőtlenségek azonban forradalmat robbantottak ki, és az ország kétfelé szakadt.

Az egyik felén megmaradt az Albion Királyság, míg a másik oldalon az Albion Nemzetközösség győzedelmeskedett. A két állam megosztotta Londont is egy hatalmas fallal. Ebben a hidegháborúra emlékeztető, mégis a boldog békeidők eszközeivel operáló világban kell főhőseinknek kémként boldogulniuk. Hál’istennek az iskolai szálat rendkívül minimálisra szorították le, amivel csak emelték a sztori színvonalát, így nem kell az arcunkat kaparni a béna háttértörténet miatt, ami időnként a hasonló felépítésű darabokat jellemzi.

A tovább mögött spoilermentesen folytatom.

Tovább…

Neo Yokio: az 1. évad

2017. 09. 22. 19:35 - Írta: human

6 comments | kategória: animáció,anime,kritika

Mikor kezdődött? Hát reggel 9-kor, mivel a Netflix kidobta mind a 6 részt a platformjára. Én meg kicsit fejet vakargatva ülök a WordPress előtt, hogy mit is írjak erről a sorozatról. Sőt, arról, hogy miért jutottam el egyáltalán a végéig?

A Neo Yokio története gyorsan összefoglalható: a főhős démonvadász gyászolja a kapcsolatát. Mindezt Neo Yokióban, egy jövőbeli amerikai városban, ahol mi többnyire az ott élő 1% életébe nyerhetünk betekintést, azokéba, akik lenézik a démonvadászokat, mivel ők csak a munkájuk miatt gazdagok, nincs a vérükben a státusz – ismerős társadalmi felállás.

De igazából a sorozatnak nem is a története a lényeg. Mármint komolyan nem. Bár ránézésre akartak belepréselni valami átívelő szálat, de mégsem ez viszi előre. És még az ötleteket sem hozhatom fel, mivel baromira nincs tele érdekességekkel a sorozat. És mégis… érdekes nézni. Tudom, ellentmondásnak hangzik.

Kezdjük ott, hogy már a casting is meglepőnek tűnik, mivel egy Jude Law és egy Susan Sarandon mellékszereplő társaságában a főszerep Jaden Smith-nek jutott. Na most, a készítő nem mondja ki, hogy 100%-ig szatirikus a Neo Yokio, de ilyen szereposztás mellett nem tudok másképp tekinteni rá. A karakter olyan egysorosokat szór, mint Jaden a Twitterjén nemrég.

Win, Lose, We’ll all be equal in the grave.

Avagy a sorozat igazi mozgatórugója az, ahogy a teljesen felszínes kisgyerek, aki azt hiszi, hogy mély, szépen lassan ráébred, hogy a világ nem ilyen egyszerű, és a 6. részre, a finálé végére konkrétan jelentős karakterfejlődésen megy át. És ez nem vicc.

Mondjuk az odavezető út egy kicsit olyan, mintha valaki Bret Easton Ellis olvasása után nekiült volna valami fanfictionnek, csak tett bele démonokat, és valahogy elkezd az egész működni a végére. Például én már az 1×04-en is nagyokat vigyorogtam, mégsem tudom azt mondani, hogy érdemes odáig kitartani, ha a premier nem jött be.

Konkrétan az a legnagyobb gondom, hogy hiába láthatunk bele gondolatokat a sorozatba, ha a tinis márkanév-pufogtatás és mélyítés mellett sajnos a készítőnek sokszor olyat is sikerül összehozni, amikor a karakter egy huszárvágással kimondja a semmibe az érzéseit, ahelyett, hogy… érzékeltetnék azokat? Ez még a végén is idegesített.

Pontozni nem is nagyon tudom, és igazából az sem lep meg, hogy eredetileg nem is a Netflixre készült a Neo Yokio, viszont japán-amerikai koprodukció, tényleges animés szakemberek is dolgoztak rajta, és valamilyen módon lekötött a felszínességével és a fahangú Jaden Smith-szel.

Jó parti és közben még démonvadász is?

2017. 09. 21. 13:13 - Írta: human

1 comment | kategória: animáció,anime,kampány

A Neo Yokio holnap érkezik a Netflix-re, itt van az idóta előzetes hozzá, és mindenképp nézős a pilot az okoskodó Jadennel.

Az anime is sorozat: Kuzu no Honkai (Scum’s Wish)

2017. 09. 19. 14:50 - Írta: Qedrák

6 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

A Kuzu no Honkai 2017 első negyedévének egy másik olyan animéje, amellyel a bemutatkozó idei újoncok best of listáin-gyakran lehetett találkozni.

Bevallom, hogy az iskolai szerelmi viszonyokon alapuló drámák meglehetősen távol állnak tőlem, ezért ha az előzetesekben nem látok fantáziát vagy a történet nem kap valami érdekességet, akkor nem pazarlom rájuk az időmet. Ez a sorozat is így járt volna, ha nem szembesülök a körülötte zajló vitákkal, amelyek jó indikátorai annak, hogy egy igen megosztó alkotás született meg. Minden, a témával szembeni averzióm ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem.

“Ez az anime gusztustalan”. Több helyen olvastam ezt a tömör véleményt, vagy valamilyen permutációját.

A fentit nagyjából két okból lehetett rá mondani. Az egyik, hogy számtalan szexjelenet, vagy legalábbis szexjelenetnek is felfogható történés van benne. Itt nem arra kell gondolni, hogy ez egy hentai vagy egy ecchi lenne, hiszen a felbukkanó mellbimbók száma még a Facebook automatizált rendszereit sem riadóztatná, minden másról pedig gondosan elvándorol a kamera. Viszont súlyosbító tényező, hogy általában a szex, vagy az azzal való próbálkozás két olyan ember között történik meg, akik közül az egyik tulajdonképpen semmit nem akar a másiktól, legfeljebb testileg és érzelmileg kizsákmányolni.

Ebben a sorozatban ugyanis nincs azonosulható karakter. Ha végiggondoljuk, hogy ki az, akinek a bőrébe legszívesebben bújnánk, vagy akinek a cselekedeteivel egyetértenénk, akkor egyszerűen nem találnánk olyan szereplőt, aki morálisan mindvégig következetes és vállalható döntéseket hozott volna.

Ráadásul nem kell itt valamiféle világraszóló döntésre gondolni, hiszen ezeket hétköznapi viszonyok (iskolai, baráti, munkahelyi) közepette hozzák meg. Az egyszerűség és hétköznapiság pedig azt üzeni, hogy ez bizony bárkivel megeshet a mi környezetünkben is, és ez érthető okokból nem mindenkinek tetszhet – ez lenne a másik ok, ami miatt a fentieket sokszor olvashatjuk a Kozu no Honkai kapcsán. Kevés spoilerrel folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Az anime is sorozat: Youjo Senki (Saga of Tanya the Evil)

2017. 09. 12. 14:50 - Írta: Qedrák

6 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

(Megpróbálok életet lehelni ‘Az anime is sorozat’ rovatba, kommentekben jöhetnek azok az alkotások, amelyeket szívesen ajánlanátok ezen az oldalon, vagy olvasnátok róla kritikát. Elsősorban aktuális sorozatokkal terveztem, de ha valaki nagyon hiányol innen régebbi darabokat, akkor azt is jelezheti. Vagy küldhet róluk írást.)

Ha Isten és egy pszichopata vetélkedni kezd, abból világháború születik – valahogy így foglalható össze egyetlen mondatban 2017 első negyedévének egyik felkapott animéje.

Amikor megjelentek róla az első képek, azt gondoltam, hogy hasonló kategóriában fog mozogni, mint a Strike Witches, vagy az Izetta: The Last Witch. Míg azonban utóbbiban helyenként roppant erős idealizmussal találkozhatunk, a Youjo Senki ezen a téren inkább a House of Cards-hoz áll közel, ahol a főszereplő előszeretettel köpi arcon és relativizálja a morális értékeket, ha az érdekei úgy kívánják.

Mint megannyi társa, a Youjo Senki is egy adaptáció, egy 2013 óta futó light novel feldolgozása, (angol címe: The Military Chronicles of a Little Girl). A sorozattal szinte egy időben, 2016 telén kezdődött a belőle készült manga.

A történet központjában Tanya Degrecsov áll, aki külsőleg egy pubertás kor előtt álló fiatal, szőke, kék szemű kislány. Ám szokatlan háttértörténettel bír: valódi énje egy üzletember a 2013. évből, Tokióból. Ott többek között személyzeti ügyekkel foglalkozik, büszke megkérdőjelezhetetlen lojalitására és mindent lehengerlő racionalitására. Ám az élet nem fenékig tejfel neki sem, az egyik beosztottja, akit személyesen rúgott ki, a közeledő metró elé löki. Mielőtt azonban a jármű széttrancsírozná főhősünket, az idő megáll, és egy sajátos eszmecsere kezdődik közte és Isten között.

A magát Teremtőnek nevező lény, akit Tanya csak X-Létformának nevez el, felrója az emberek hitetlenségét az éppen meghalni készülő címszereplőnek, aki azonban még a halál küszöbén sem enged ateista elveiből. Elmagyarázza vitapartnerének, hogy egy tudomány által uralt világban csak annak van szüksége istenekre, akik szociális létbizonytalanságban élnek. X-Létforma ezért úgy dönt, hogy egy olyan világba helyezi Tanyát, ahol szegény és árva lesz, hogy ott feléledjen benne a hit lángja.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: Neo Yokio

2017. 09. 10. 12:20 - Írta: human

1 comment | kategória: animáció,anime,video

Ezra Koenig, a Vampire Weekend énekese csinált egy anime sorozatot a Netflix-re, amiben Jaden Smith a főszereplő hangja, és a széria a stílus paródiája. Komolyan mondom tévés hírek és előzetesekre ritkán mondom manapság, hogy whatthefuck, de ez WTF. Ja igen, a történet egy fiatal démonvadászról és a robotjáról szól.

Premier 09.22-én, előzetes a tovább mögött. További hangok: Jude Law (ő lesz a Transformers szerű robot), The Kid Mero, Desus Nice, Stephen Fry, Katy Mixon, Tavi Gevinson, Willow Smith és még sokan mások.

Tovább…

Castlevania: az 1. évad

2017. 07. 18. 20:55 - Írta: human

11 comments | kategória: animáció,anime,kritika,pilot-mustra

Szokott mellényúlni a Netflix, ez egyáltalán nem vitás, az egyik borzasztó húzásukról szerintem lesz a napokban szó, viszont előtte még mindenki pozitívan kell nyilatkoznom róluk, hiszen szállítottak egy jó játékadaptációt. Mostantól nemcsak a Silent Hill, hanem a Castlevania is a jól sikerült “videójátékfilmek” közé tartozik.

Persze nem volt igazán nehéz dolguk, mivel a Castlevania első évadjában egyszerűen alig vállaltak kockázatot. Konkrétan azt tudom mondani, hogy ez inkább csak “évad” (így, idézőjelben), mivel összesen nincs 2 óra, és pilotnak is nevezhetnénk, hiszen csak felvezeti a főbb problémákat és szálakat, alig old meg belőlük valamit.

Gondolom a képekből látjátok, hogy egy animéről van szó, ennek minden sajátosságával. Bevallom, néha próbára tette a türelmemet a sok lassú zenére kitartott jelenet, főleg, hogy akkoriban elég sokszor volt hőemelkedésem éppen, tekintve a nyári “programom”.

Viszont azt is el kell ismernem, hogy nem fogták vissza magukat a karakterépítéssel, akármennyire is veszélyes volt így az első rész, hiszen az arra koncentrált, hogy Vlad Tepesből miképp lett Dracula, aki démoni seregeket idézett meg az emberek ellen. Mondjuk itt a sok túlhúzott jelenetbe elfért volna a csávó családi élete is, hogy átérezhessük a döntései mögötti súlyt.

Most jön a ‘de’, mivel mindenképp érdemes a második részt is bepróbálni, hiszen a tényleges főszereplő ott mutatkozik be, méghozzá rögtön megkedvelhetően. Persze tipikus karakter, olyan figura akinek a családja harcolt már pokoli teremtmények ellen, de aztán az emberek ellenük fordultak, szóval most nem túl szívesen akar segíteni nekünk Dracula mesterkedése ellen.

Az felszínen levő akciók ellenében a Castlevania erőssége a vallási kérdések, és emberei döntések kezelése. Mindezt egy viszonylag egyszerű (bocs, rajongók), de klasszikus videójáték alapjaira építették ügyesen.

Mondjuk ha keménykezűen akarom pontozni, akkor csak 6/10, a fent említett dolgok miatt. Mármint az általam kedvelt animékben is vannak túlhúzott jelenetek, de itt valahogy kevésbé működtek számomra. Folytatás természetesen lesz, 8 további rész biztosra vehető.

Így készült a Death Note-film

2017. 07. 06. 17:15 - Írta: winnie

2 comments | kategória: anime,mozifilm,video

Nemcsak előzetest kapott az amerikai Death Note-film, hanem egy werkvideót is, amiben a készítő mesél arról a tovább mögött, hogy mi mozgatta őt a munkálatok során.

Tovább...

Previous Posts