login |

Posts filed under 'anime'

Az anime is sorozat: Caligula

2018. 09. 04. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Valószínűleg mindenkinek megvan a maga sorozatos becsípődése. Az enyém többek között az, hogy aminek latin címe van, azt feltétlenül megnézem. Alighanem azért, mert óhatatlanul is azt feltételezem, hogy a cím ugyanarra a latin nyelvvel kapcsolatos kulturális háttérre utal, amit én is elsajátítottam. Animék esetén még inkább szem előtt tartom ezt a szempontot.

Mondanom sem kell, hogy ha valaki így válogat sorozatot, abból nemcsak szerencsés találkozások, de látványos pofára esések is származhatnak. Utóbbira a legjobb példa a 2017-es őszi termésből a Dies Irae, amelyről írni is akartam, de annyira gyenge színvonalú lett, hogy még a billentyűkoptatást is sajnáltam rá. A Caligula a két véglet között valahol középen helyezkedik el: magamtól valószínűleg nem szántam volna rá időt, de nem bántam meg, hogy belekezdtem, igaz megszeretni sem tudtam.

Animét manapság szinte mindenből lehet gyártani, a Caligula történetét egy számítógépes szerepjátékból emelték át.

A The Caligula Effect névre hallgató RPG-ről nem igazán hallottam az anime előtt, és azóta sem, talán egy-két ponton hiányozhatott az ottani történet ismerete a sorozat jobb megértéséhez, de alapvetően nem hiányzott hozzá. Sőt, talán érdekesebb is abban a tudatban megnézni, hogy a játék tartalmáról nem tudunk semmit. (A név természetesen csak áttételesen utal a római császárra).

A tavasszal bemutatott Caligula ugyanis azon alkotások sorát gyarapítja, amely egy elég jó felütéssel kezdenek, ahol többet kell agyalni, főleg azért, mert rengeteg filozófiai és pszichológiai gondolatot kapunk, köszönhetően annak, hogy a főhős Sikisima Ricu rajong az utóbbi tudományért. Igaz, látunk másokat is már az elejétől kezdve rajta kívül, de komolyan egyetlen karakter történetébe sem vonódunk be. (Mondom mindezt annak ellenére, hogy vannak epizódok, ahol a főszereplő kifejezetten keveset szerepel, vagy egyáltalán fel sem bukkan).

A kezdést az tette még érdekessé, hogy az egyes jeleneteket, amelyek szokványos élethelyzeteket tükröztek (pl. hazaérés az iskolából), megismételtek. A figyelmes nézők a jelenetekben egy-két feltűnő változtatás mellett apró különbségeket is észrevehettek. Ez azonban a látszólag gimis éveit taposó főhősünknek és néhány iskolatársának is szemet szúr, úgyhogy hamarosan rájönnek, hogy egy virtuális világ veszi körül őket.

A Möbius nevű virtuális tér gazdája μ, egy ún. vocaloid, vagyis egy virtuális személy, akinek azt a funkciót szánták, hogy énekeljen és a dalaival minél több felhasználót hódítson meg. Észlelve, hogy a hallgatói tele vannak bánattal és fájdalommal, elhatározta, hogy felépíti a Möbiust és abba zárja be a tudatukat, hogy ott boldoggá és elégedetté tegye őket.

A virtuális világ kontra valóság tematikában persze számtalan alkotás született az animék között is, úgyhogy ezen a téren sok újdonságot nem fognak azok találni, akik szeretik ezeket a történeteket. Ahogy fentebb említettem, nekem is ambivalens benyomásaim támadtak az alkotást nézve. Jobban örültem volna, ha az első részben, esetleg a másodikban tapasztalt történetmesélést folytatják. Az érdekes kezdés után úgy éreztem, hogy a végére kissé kiürült a történet, még ha egyébként akadtak figyelemreméltó momentumai is.

Apróbb spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Az anime is sorozat: Golden Kamuy

2018. 08. 21. 14:50 - Írta: Qedrák

Add comment | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Biztos mindannyiunknak van olyan élménye, amikor egy indiánokról szóló filmet vagy sorozatot néztünk, esetleg könyvet olvastunk, és abból sütött az az érzés, hogy a szerző a művével kívánt leszámolni az őslakosok kiirtása felett érzett lelkiismeret-furdalásával. Nos, ha kíváncsiak vagyunk ennek a japán verziójára, akkor nem kell sokat keresgélnünk, a Golden Kamuy ugyanis erről szól. Az indiánok helyett azonban a Hokkaidó szigetén élő ajnuk kerülnek a középpontba.

Ez az anime történelmi időkbe visz minket, egészen pontosan az orosz-japán háború utáni esztendőkbe.

Főhősünk, Szugimoto a japán hadseregben szolgált, amikor egy érthetetlen és sok áldozatot követelő frontális rohamra vezényelték a csapatokat a híressé vált 203-as magaslat ellen Port Arthur közelében. A küzdelem hevében tanúsított élni akarásáért elnyerte a “Hallhatatlan Szugimoto” becenevet is.

A háború végeztével leszerel, és mivel ígéretet tett az egyik bajtársának, hogy gondoskodni fog a feleségéről, ezért Hokkaidóra megy aranyat mosni. Ott azonban egy érdekes történetet hall egy kissé pityókás férfitól az ajnuk elrejtett aranyáról. A cím részben erre utal, a ‘kamuy’ valamiféle szellem vagy istenség, ha nem tévesztettem el a sorozatban elhangzó magyarázatot, amely ott lakozhat például sokféle állatban. (Például a medvében meg a farkasban, de az olyan medvében, amelyik embert ölt, már másféle kamuy él). Így a cím az arannyal hozza összefüggésbe a történetet.

Az ajnuk ugyanis összeszedtek egy rakás aranyat, hogy felfegyverezzék magukat, de egy Nopperabo nevű figura megölte őket, és elvette az aranyukat. Igen ám, csakhogy a rendőrség elkapta őt, és Japán legszigorúbb börtönébe zárta, hogy kiszedje belőle a kincs rejtekhelyének a titkát. Nopperabo azonban rabtársai hátára tetováltatta a hely térképét, akik viszont valamennyien megszöktek a börtönből, és felszívódtak Hokkaidó szigetén.

Szugimotónak sem kell több, összeáll egy ajnu lánnyal, Asirpával, és elhatározzák, hogy felkutatják a fegyenceket, no meg a kincset is, amiből a férfi csak annyit vesz el, hogy az emlegetett özvegynek elegendő jusson. Igen ám, de nemcsak ők vadásznak a kincsre, hanem a szökött fegyencek is elkezdik keresni egymást, hiszen a térkép csak az összes darabjával együtt használható, majd a japán hadsereg különböző frakciói is bekapcsolódnak a keresésbe, de képbe kerülnek a néhány évtizeddel korábban megbuktatott sógunátus hívei is.

Ennyi történeti bevezetés is elegendő annak bemutatására, hogy a történet rengeteg karakterrel dolgozik. Az alapot a hasonló című, Japánban rendkívül sikeres manga jelenti, ám ami papíron elfér, az nem biztos, hogy képernyőn is jól mutat.

Mindez nem azt jelenti, hogy a Golden Kamuy rossz volna, inkább azt, hogy túlzsúfolt. A tizenkét részes sorozatnak még az utolsó előtti epizódjában is felbukkannak olyan karakterek, akiknek láthatóan fontos szerepük lesz később, miközben csak kevesektől veszünk végső búcsút a történet során. Komolyabb spoilerek nélkül folytatom a tovább után.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: One Punch Man

2018. 08. 16. 10:50 - Írta: human

2 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,video

Akkor is sok ember van hátra, ha mindenkire csak egy ütést használ a főszereplő!

Csak hülyülök itt, a hype-os anime pontosabb leírásáról itt az írásunk, érdemes elolvasni. Ez az a sorozat, amit azoknak szoktak ajánlani, akik a stílust csak kóstolgatják, mert elég jól fogyasztható. A második évad előzetese nézhető meg a tovább mögött. A videóban mutatott dátum 2019 áprilisa.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: Castlevania

2018. 08. 08. 10:50 - Írta: human

1 comment | kategória: animáció,anime,video

Mivel az első évad az egyik legjobb játékadaptáció volt, így nem csoda, hogy várjuk a folytatást, amiben Dracula megőrül, és meg akar ölni minden emberi lényt. Nagyon véresen. A Netflix anime sorozatának 2. évados előzetese a tovább mögött.

Tovább…

Attack on Titan: kezdett a 3. évad – írta Scat

2018. 07. 24. 14:58 - Írta: vendegblogger

29 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Nos, kissé több mint egy év után, de kezdetét vette a harmadik évad. Előreláthatólag ez az etap kétszer annyi epizódot fog tartalmazni, mint a második, úgyhogy decemberig nyomon követhetjük Eren kalandját.

De először frissítsük fel az emlékeket dióhéjban. Hol is ért véget a második szezon? A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A mangát ismerőket kérjük arra, hogy ne spoilerezzenek a várható eseményekről! Tovább…

Az anime is sorozat: One Punch Man – írta: champion

2018. 06. 19. 14:50 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Sorozatjunkie-ként talán nem vagyok egyedül azzal, hogy bár a látóköröm nem csak az angol-amerikai, és a hazai sorozatokra korlátozódik, mégis az anime műfaját úgy ahogy van, ignoráltam, és egy ilyen eltartott kisujjas felsőbbrendűséggel tekintettem le rá.

Valószínűleg a legtöbb, a műfajjal kapcsolatos előítéletet megtestesítettem, kezdve a „De hát ez egy rajzfilm!”-felkiáltással, ami már csak azért nevetséges, mert közben simán istenítem a BoJack Horsemant. Ezt a hozzáállást törte át nálam a zseniális Death Note, mégis azóta se próbáltam be semmit a műfajból. Mostanáig.

Laikus módjára az IMDB tévésorozatos toplistáját böngészve akadtam rá a One Punch Man-re, ami jelenleg is igen előkelő, 29. helyet foglal el rajta.

A sorozat egyből megfogott a szinopszisával: egy Saitama nevű szuperhős, aki csak a móka kedvéért csinálja, amit csinál, és minden ellenfelét egyetlen ütéssel leteríti. Ez az alapfelállás mondjuk első hangzásra, és talán még húsz percig viccesnek is tűnhet, de elképzelni nem tudtam, hogy lehet ezt egy egész évadon keresztül végigvinni úgy, hogy ne váljék unalmassá, repetitívvé, vagy ami még rosszabb baromi kliséssé. Csakhogy az anime műfajnak ismét sikerült meglepnie, és olyan minőségi szórakozásban volt részem a tizenkét rész alatt, amire tényleg nem számítottam.

Szóval adott egy egy átlagos, fiatal srác volt, aki már gyerekként is a világ legerősebb szuperhőse akart lenne, de miközben felnőtt valahol utat tévesztett, és egy tipikus, fehérgalléros fickó lett. Azonban egyszer, a sokadik sikertelen állásinterjúról hazafelé tartva belebotlik egy félig ember, félig homár szörnybe – a félig ember ebben az esetben csípőtől lefele értendő. Egy szál fehér fecskében. A szörny eredetsztorija mindössze az, hogy annyi homárt evett, hogy félig ő is azzá vált.

A szörny mindenkit megöl, aki gúnyt űz a kinézetéből, viszont Saitamát elengedi, mivel ő pont leszarja. Útjaik elválnak és a nagydarab homár tovább indul egy hereállú kisfiú keresésére, aki mókából mellbimbót rajzolt a páncéljára. És ekkor még csak a pilot tizedik perc körül járunk.

Saitama nihilizmusán felülkerekedik a hősiesség, megmenti a hereállú kissrácot, majd olyan keményen edzeni kezd, hogy kihullik az összes haja. Csak úgy, minden magyarázat nélkül, de ezzel párhuzamosan legyőzhetetlenné is válik, és minden ellenfelét egy ökölcsapással megsemmisíti. Ez pedig egy idő után, ahogy ő fogalmaz: meglehetősen unalmas.

A történet során hősünk mellé szegődik egy cyborg, Genos, aki találkozásuk után csak mesternek szólítja Saitamát, aki beleegyezik abba, hogy tanítsa, ugyan azt maga sem tudja, hogy mire. Lesz egy főellensége is (legalábbis ő azt hiszi magáról), a világot egymás után veszélyeztetik a veszélyesebbnél veszélyesebb szörnyek, amiket a helyi Avengers (vagy Justice League, ha úgy jobban tetszik) tart féken.

Ez akár így önmagában is egy nézhető lenne, azonban a One Punch Man fogja az egész koncepciót és a feje tetejére állítja, kifordítja, és még ki is neveti azt. Ráadásul teszi mindezt végtelenül könnyed, ötletes, és vicces módon. Az összes szuperhősös, animés klisét és műfaji sajátosságot kiparodizálja a legkülönfélébb módokon: hol a dialógokkal, hol a történettel, hol pedig csak egyszerűen a grafikus elemekkel játszva.

Aki látott már egy epizódnyi animét, vagy bármelyik random szuperhős filmet, esetleg pont, hogy megcsömörlött már a műfajtól, annak bátran tudom ajánlani a One Punch Man-t, de mindenféle animés múlt nélkül is érdemes bepróbálni. Én pedig most már egy életre megtanultam, hogy az anime is sorozat.

(A sorozat jelenleg elérhető a hazai Netflixes tartalmak közt. A második évad idén augusztusban érkezik, ha minden igaz.)

Pilot: Steins;Gate 0 – írta Scat

2018. 06. 05. 18:25 - Írta: vendegblogger

111 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Korábban már írtam a Steins;Gate-ről, aminek a végén megemlítettem, hogy elkészült az utolsó előtti rész újraértelmezése, és várhatóan spinoff lesz belőle. Nos, tavasszal már kezdetét is vette ez a sorozat.

Bár ez itt egy spinoff, ami alapesetben azt jelentené, hogy nem fontos ismerni az eredeti animét hozzá, de most ez nem igaz. Látni kell a Steins;Gate-et, mert egyrészt egy gyöngyszem, másrészt anélkül nehezen érthető, hogy miért is olyan drámai ez a széria.

A tovább mögött folytatom az alapsorozatból származó spoilerekkel, ennek tudatában érdemes csak tovább olvasni.

Tovább…

Moziba megyünk: Fullmetal Alchemist

2018. 06. 02. 13:15 - Írta: winnie

8 comments | kategória: ajánló,anime,kampány,mozifilm,video

Vagy nem? A Ghost In The Shell és a Death Note után, vagy inkább előtt, nem emlékszem, hogy olyan jó lett volna a fogadtatása az élőszereplős Fullmetal Alchemist-filmnek, a Hagane no renkinjutsushi-nak. Még akkor sem, ha japán produkció volt. A wiki alapján ez a sztori:

A Fullmetal Alchemist világának környezete az európai ipari forradalom utáni időszakra emlékeztet és egy olyan kitalált világban játszódik, ahol az alkímia az egyik legfejlettebb tudományos eljárás. A történet egy testvérpárról, Edward és Alphonse Elricről szól, akik a Bölcsek köve után kutatnak, hogy visszaszerezzék testüket, mivel Edward jobb karját és bal lábát, Alphonse pedig az egész testét elvesztette, miután sikertelenül próbálták alkímiával visszahozni halott édesanyjukat.

Az Olaszországban forgatott filmet tavalyi év végén mutatták be Japánban, és az elvileg a manga hű adaptációja lett. A nagy kérdés csak az, hogy kiket céloztak meg vele? Az animeszűz laikusokat, vagy inkább a rajongókat?

A plakát alatt, a tovább mögött három előzetest lehet megnézni a végeredményhez.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: FLCL Progressive és FLCL Alternative

2018. 05. 03. 11:30 - Írta: winnie

8 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,video

Azaz Fooly Cooly, ha valaki ki akarja ejteni a címet. Amíg nem írtam erről az anime sorozatról hírekben, addig nem is tudtam a létezéséről, de ahogy olvasom, a 2000-es évek elején bemutatott FLCL eléggé kultikus ahhoz, hogy sokan örüljenek annak, hogy az Adult Swim 2. és 3. évadot készít hozzá.

A Progressive főhőse két 14 éves iskolás, valamint két másvilági lény, akik rejtett képességeiket akarják előhívni, miközben a képben van valami hatalmas erő, az ATOMSK, egy csodás régies autó, valamint egy robogó is. Az Alternative egy 17 éves lányról szól, aki napjait legjobb barátai társaságában tölti, és jelentéktelen életüket egy égből lepottyanó Mecha, valamint egy vele érkező furcsa nő borítja fel, és be akarják vonni őket az ATOMSK-kal kapcsolatos terveikbe.

Egy angol és egy japán nyelvű előzetes a tovább mögött. Az FLCL: Progressive júniusban, az FLCL: Alternative pedig szeptemberben érkezik. Tovább…

Délelőtti videó 1.: Attack on Titan

2018. 04. 29. 09:40 - Írta: human

4 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,video

Az Attack on Titan 3. évadja júliusba kerül bemutatásra Japánban, ki is jött egy angol feliratos előzetes a várva-várt folytatáshoz a tovább mögé. Az anime előző szezonjáról már van írás az oldalon.

Tovább…

Az anime is sorozat: Made in Abyss – írta Yahman

2018. 04. 27. 15:06 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

A lányt mindig is vonzotta a Mélység. Több volt ez csupán gyermeki kíváncsiságnál, vagy egyszerű kalandvágynál, habár maga a lány sem tudhatta mi is munkált lelke mélyén valójában. A Beruchoro Árvaház Vörös Sípos növendékeként portyázta a Mélység legfelsőbb szintjeit, egy ismeretlen civilizáció kincsei és ereklyéi után kutatva. A kutatás örömmel töltötte be mindennapjait, ám ahhoz, hogy a lelkében tátongó űrt is betöltse, kevés volt.

A lány, Riko, többre vágyott. Rikót, a Mélység legalsóbb szintjei vonzották.

Nagyjából 1900 évvel Riko születése előtt, egy tátongó szakadékot fedeztek fel Beoluska déli tengerének egy távoli szigetén. Ezer méteres átmérőjével és máig ismeretlen mélységével, eme rejtélyes képződmény valósággal megbabonázta az embereket. Veszélyes, ősi teremtményeinek és titokzatos ereklyéinek köszönhetően emberek tömegeit vonzotta magához, mely idővel egy hatalmas város, Orth, felemelkedéséhez vezetett. A hosszú évek alatt, az ismeretlenbe vezető kalandoknak és az azokat övező számtalan legendának hála, kalandorok sokasága ereszkedett alá világunk eme utolsó, fel nem fedezett szakadékába, hogy legtöbbjük aztán soha többé ne lássa meg újra a föld színét.

Riko, mint előtte oly’ sokan mások, a Mélység legalsóbb szintjére vágyott. E vágy túlmutatott kíváncsiságon és kalandvágyon. E vágy maga volt a megszállottság. Egy napon, mely’ úgy indult a lány számára, mint bármelyik másik (túlbuzgón, új kincsek reményében), Riko olyasmit talált, amit korábban elképzelni sem tudott: Egy eszméletlen, félig robot-félig ember teremtményt. Egy látszólag vele egyidős fiút, aki olyan technológiáknak állt birtokában, amihez hasonlót még senki sem látott a földön, és akinek semmiféle emléke sem volt saját múltjáról. Riko úgy véli, hogy Reg, a robotfiú, maga is egy ereklye, aki csakis a Mélység aljáról származhat. Hogy miféle indíttatásból hagyta háta mögött a Mélységet, hogy mi okból mászott a felszínre, dacolva minden veszéllyel, egyikük sem tudhatja.

A Mélységről megszerzett kifogyhatatlan tudásával és Reggel az oldalán, barátait hátrahagyván, Riko édesanyja nyomdokaiba lép és nekivág a ismeretlennek, hogy saját szemével lássa a Mélység titkát, és hogy az út során talán válaszokat leljen Reg eredetére is.

Egyikük sem sejti azonban, miben is leledzik a Mélység valódi természete.

Bátran állíthatom, hogy a Made in Abyss a tavalyi év egyik legkiemelkedőbb sorozata (nem véletlen, hogy már volt róla poszt korábban is) Sokkal több annál, mint amit a fenti premissza sejtet, mert miről is van szó valójában? Riko összebarátkozik a robotfiú Reggel és együtt nekivágnak az ismeretlennek. Ha ennyire lecsupaszítjuk a történetet, akkor nem kapunk mást, mint egy átlagos kalandsorozatot, ugye? Nem is járhatnánk el rosszabbul a Made in Abyss esetében.

Amitől elsősorban különleges ez a sorozat az a világ, amit a két főszereplővel együtt mi magunk fedezünk fel. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.
Tovább…

Az anime is sorozat: Violet Evergarden

2018. 04. 20. 14:50 - Írta: Qedrák

12 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Létezik olyan Netflix-sorozat, amelyiket nem egyben adnak ki? Nos, igen, a Violet Evergarden azon kevés alkotások közé tartozik, amelyet heti rendszerességgel töltenek fel a streamszolgáltatóhoz. Persze ez nem elsősorban rajtuk múlott, mert a japán bemutatóval párhuzamosan érkeznek a részek, kivéve az amerikai nézőkhöz, az ottani Netflix-előfizetők elvileg később fogják megkapni. (Plusz a tizennegyedik részt, amelyet majd BD-n jelentetnek meg, de a cselekmény szempontjából vélhetően nem lesz fontos).

A Violet Evergarden meganimálása nem akármilyen alapanyagból történik. A japán gyártó, a Kyoto Animation ugyanis saját díjat hozott létre mangák és regények számára, amelyek lehetőséget kapnak náluk arra, hogy megfilmesítsék őket. A díj létrehozása óta a nagydíjat egyetlen alkotás, az eredetileg light novelként íródott Violet Evergarden nyerte el.

A szándék tehát megadatott, de ahhoz képest, hogy a díjat 2014-ben nyerte el, csak 2016 májusában vált biztossá a sorozat, és csak 2018 januárjától kezdve mutatták be. Az eltel idő szerencsére munkával telt, mert a látottak alapján könnyen lehet, hogy 2018-ban számomra ez lesz az év animéje, noha még csak az első negyedévet tapossuk a kritika írásakor, legalábbis a szezont illetően.

Miről is szól a light novel? A világ, amelybe a Violet Evergarden elkalauzol bennünket, a huszadik század elejéhez hasonló boldog békeidőket éli, egészen addig, amíg egy pusztító háború véget nem vet neki. A háború ugyan véget ér, de a társadalmon hagyott nyomai végig ott lebegnek a történet felett.

Ebben a közegben találkozunk a címadó szereplővel, Violet Evergardennel, aki egy Gépi Emlékíró Marionett.

Az eredeti Gépi Emlékíró Marionettek egyszerű hangot írásban rögzítő mechanikus eszközök voltak, ám a háború következtében feltámadt igényt emberekkel pótolták. A Gépi Emlékíró Marionettek tehát valójában “szellemírók”, akik segítenek minél jobb leveleket megfogalmazni és megírni az ügyfeleiknek.

Az anime a háború végén veszi fel a történet fonalát. Violet Evergarden egyedül marad az emberek társadalmában a pusztító konfliktus után. Látszólag a legnagyobb problémája az, hogy elveszítette mindkét karját, amelyeket fémprotézisekkel pótoltak. Valójában sokkal súlyosabb küzdelmet kell megvívnia. Violet ugyanis korábbi életében egy két lábon járó fegyverként teljesített szolgálatot.

Nem értett máshoz, csak az ellenség profi módon történő lemészárlásához. Nem tudott beszélni, nem volt neve sem, csak parancsot teljesített. A háború közepette talált rá Gilbert Bougainvillea, aki ajándékba kapja a lányt, de ő ehelyett a szárnyai alá veszi Violetet. Ám a férfit elsodorja a háború szele, a lányhoz intézett utolsó szavaival pedig csak annyit tudott mondani, hogy “Szeretlek“.

Csakhogy Violet egy érzelemmentes világban nőtt fel, képtelenül arra, hogy a szociális interakciókat értelmezze vagy kezdeményezze. Éppen ezért eleinte nem váltanak ki belőle semmit Gilbert szavai, bár a háborúban annyit már megtanult tőle, hogy a hiányt érzékelje, és jó katona módjára megpróbálja leküzdeni.

Ehhez kapóra jön, hogy Gilbert megkéri a barátját, Claudia Hodginst, hogy gondoskodjon a lányról. A férfi történetesen egy olyan céget vezet, amely Gépi Emlékíró Marionettek alkalmazásával foglalkozik, így Violet megragadja az alkalmat, és próbát tesz ezzel a karrierrel, hátha megérti Gilbert szavait. Spoileresen folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Previous Posts