login |

Posts filed under 'anime'

Attack on Titan: vége a 3. évad első felének – írta Scat

2018. 11. 07. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Az az igazság, hogy az évadnyitóban magam is huszonnégy részes szezonként hivatkoztam a harmadikra, és igazából nem is tévedtem. Ellenben arra nem számítottam, hogy ketté szedik, és a második tucat csak áprilistól kerül képernyőre. Így viszont már értem, hogy a mostani tizenkét rész miért is pörgött olyan őrületes sebességgel.

Nekem a sorozattal kapcsolatban kettő vesszőparipám van. Az egyik az általam csak „Lost-hatásként” emlegetett dolog, amivel arra szoktam célozni, hogy az Attack on Titan ahelyett, hogy válaszokat adna, inkább egyre érdekesebb kérdéseket vet fel. Így volt-e ez most is? Részben. A tovább m

Az etap első fele a királyság elleni puccsról szólt, és ez nekem marhára tetszett. Régóta hiányoltam már, hogy semmit sem tudni a társadalom felépítéséről azon kívül, hogy a szegények élnek a külső körben, a gazdagok meg a belsőben. Korábban csak pedzegettek dolgokat, de itt végre kifejtésre került néhány.

A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Délelőtti videó 5.: Neo Yokio: Pink Christmas

2018. 11. 01. 12:20 - Írta: human

Add comment | kategória: animáció,anime,video

Már szinte nem is tudom, hogy miért daráltam le ennek az animének az első évadját – talán a kritikából kiderül. Viszont a Netflix nem pihen, és érkezik egy karácsonyi különkiadás hozzá Pink Christmas címmel. A tovább mögötti előzetesben úgy látom valaki beelőzte a főhőst az agglegény listán.

Tovább…

Igazi ügyvéd vs. Phoenix Wright: Ace Attorney

2018. 10. 31. 19:22 - Írta: human

Add comment | kategória: anime,video,websorozat

Na, ezt sem gondoltam volna! Az amerikai sorozatokat is elemző ügyvéd ezúttal egy videójátékon alapuló anime sorozatot elemez jogi szempontból. Fejvakarós felültés, amit a tovább mögött lehet lecsapni.

Tovább…

Az anime is sorozat: Cells at Work! (Hataraku Saibou)

2018. 10. 28. 15:51 - Írta: Qedrák

1 comment | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Vajon hányan emlékeznek közülünk az Egyszer volt, hol nem volt… az élet című rajzfilmsorozatra? A francia ötletből kicsírázó sorozat az emberi testre koncentrált, bemutatva a legfontosabb szervek működését? Megszemélyesített vörösvérsejtek és fehérvérsejtek élték a mindennapjaikat, no meg időnként jöttek a vírusok és a bacilusok, akiket természetesen minden részben legyőztek.

A karaktereik ráadásul kissé konfekciósra sikeredtek, azaz nagyjából hat-nyolc típussal le is fedték az egész sorozatot, de ez tulajdonképpen nem is zavart senkit, hiszen úgyis a mondanivalóra helyezték a hangsúlyt. Ez nagyjából úgy foglalható össze, hogy a gyerekeknek is emészthető módon akarták megismertetni az emberi test működését, miközben azt egy gigantikus társadalomként festette le, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe.

Már ebben a sorozatban is közreműködtek japánok, de a 2018-as nyári szezon elhozta nekünk a japán stílusú megfelelőjét, a Cells at Worköt, ami gyorsan letarolta a téma iránt fogékony netes közösségeket, és alighanem az év egyik legsikeresebb újoncává vált.

Noha manga-feldolgozásról beszélhetünk, senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a francia sorozat valamelyest megihlette ezt az alkotást. Az alapötlet ugyanis tökéletesen ugyanaz: személyesítsük meg a különböző testben működő sejteket, és rajtuk keresztül mutassuk be az emberi szervezet működését. Emellett azonban két nagyon fontos különbséget gyorsan szögezzünk is le.

Az egyik, hogy a stílusa erőteljesen különbözik a francia párjától, leginkább abban, hogy nagyon japánra sikeredett. A másik, hogy míg az Egyszer voltnak még a legsötétebb részeit is átlengte valamiféle gyermeki báj, addig a Cells at Work inkább egy alaposan megtervezett vizuális ökörködésre emlékeztet, egyfajta paródiajelleget kölcsönözve az alkotásnak. A két alkotás között eltelt évtizedek alatt pedig értelemszerűen megváltozott az az emberi társadalom, amelyről mintázták a sejteket, így ezen a téren is akad különbség a kettő között.

Kezdjük a hasonlóságokkal! Először is ez az a sorozattípus, aminek gyakorlatilag bármelyik részébe bele lehet nézni az előzmények ismerete nélkül. A koreográfia tulajdonképpen részről része ugyanaz: van egy gonosz behatoló, (vagy egy működési anomália, például a rák), amit a szervezetnek le kell győznie.

A faék egyszerű cselekményt persze így vagy úgy meglehet bolondítani, miközben a tüdőgyulladásról vagy az ételmérgezésről hallunk, és általában ez úgy történik, hogy mindig megismerünk egy-egy újabb sejttípust, de ne legyen kétségünk, hogy alig van rész, amelyik ebből a keretből kilép.

Mivel a karakterek gyakorlatilag tökéletesen sablonosak, ezért semmiről nem maradunk le, ha egy random részbe belenézünk. A tovább mögött folytatom, érdemi spoilerek nélkül.

Tovább…

Vért vérért

2018. 10. 25. 13:13 - Írta: human

4 comments | kategória: animáció,anime,kampány

A Castlevania 2. évadjához augusztusban láthattunk előzetest, most nézzük a nagyon vörös, vagyis vérszínű plakátot a holnapi visszatéréshez. Ugye nem csak én várom?

Az anime is sorozat: Caligula

2018. 09. 04. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Valószínűleg mindenkinek megvan a maga sorozatos becsípődése. Az enyém többek között az, hogy aminek latin címe van, azt feltétlenül megnézem. Alighanem azért, mert óhatatlanul is azt feltételezem, hogy a cím ugyanarra a latin nyelvvel kapcsolatos kulturális háttérre utal, amit én is elsajátítottam. Animék esetén még inkább szem előtt tartom ezt a szempontot.

Mondanom sem kell, hogy ha valaki így válogat sorozatot, abból nemcsak szerencsés találkozások, de látványos pofára esések is származhatnak. Utóbbira a legjobb példa a 2017-es őszi termésből a Dies Irae, amelyről írni is akartam, de annyira gyenge színvonalú lett, hogy még a billentyűkoptatást is sajnáltam rá. A Caligula a két véglet között valahol középen helyezkedik el: magamtól valószínűleg nem szántam volna rá időt, de nem bántam meg, hogy belekezdtem, igaz megszeretni sem tudtam.

Animét manapság szinte mindenből lehet gyártani, a Caligula történetét egy számítógépes szerepjátékból emelték át.

A The Caligula Effect névre hallgató RPG-ről nem igazán hallottam az anime előtt, és azóta sem, talán egy-két ponton hiányozhatott az ottani történet ismerete a sorozat jobb megértéséhez, de alapvetően nem hiányzott hozzá. Sőt, talán érdekesebb is abban a tudatban megnézni, hogy a játék tartalmáról nem tudunk semmit. (A név természetesen csak áttételesen utal a római császárra).

A tavasszal bemutatott Caligula ugyanis azon alkotások sorát gyarapítja, amely egy elég jó felütéssel kezdenek, ahol többet kell agyalni, főleg azért, mert rengeteg filozófiai és pszichológiai gondolatot kapunk, köszönhetően annak, hogy a főhős Sikisima Ricu rajong az utóbbi tudományért. Igaz, látunk másokat is már az elejétől kezdve rajta kívül, de komolyan egyetlen karakter történetébe sem vonódunk be. (Mondom mindezt annak ellenére, hogy vannak epizódok, ahol a főszereplő kifejezetten keveset szerepel, vagy egyáltalán fel sem bukkan).

A kezdést az tette még érdekessé, hogy az egyes jeleneteket, amelyek szokványos élethelyzeteket tükröztek (pl. hazaérés az iskolából), megismételtek. A figyelmes nézők a jelenetekben egy-két feltűnő változtatás mellett apró különbségeket is észrevehettek. Ez azonban a látszólag gimis éveit taposó főhősünknek és néhány iskolatársának is szemet szúr, úgyhogy hamarosan rájönnek, hogy egy virtuális világ veszi körül őket.

A Möbius nevű virtuális tér gazdája μ, egy ún. vocaloid, vagyis egy virtuális személy, akinek azt a funkciót szánták, hogy énekeljen és a dalaival minél több felhasználót hódítson meg. Észlelve, hogy a hallgatói tele vannak bánattal és fájdalommal, elhatározta, hogy felépíti a Möbiust és abba zárja be a tudatukat, hogy ott boldoggá és elégedetté tegye őket.

A virtuális világ kontra valóság tematikában persze számtalan alkotás született az animék között is, úgyhogy ezen a téren sok újdonságot nem fognak azok találni, akik szeretik ezeket a történeteket. Ahogy fentebb említettem, nekem is ambivalens benyomásaim támadtak az alkotást nézve. Jobban örültem volna, ha az első részben, esetleg a másodikban tapasztalt történetmesélést folytatják. Az érdekes kezdés után úgy éreztem, hogy a végére kissé kiürült a történet, még ha egyébként akadtak figyelemreméltó momentumai is.

Apróbb spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Az anime is sorozat: Golden Kamuy

2018. 08. 21. 14:50 - Írta: Qedrák

Add comment | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Biztos mindannyiunknak van olyan élménye, amikor egy indiánokról szóló filmet vagy sorozatot néztünk, esetleg könyvet olvastunk, és abból sütött az az érzés, hogy a szerző a művével kívánt leszámolni az őslakosok kiirtása felett érzett lelkiismeret-furdalásával. Nos, ha kíváncsiak vagyunk ennek a japán verziójára, akkor nem kell sokat keresgélnünk, a Golden Kamuy ugyanis erről szól. Az indiánok helyett azonban a Hokkaidó szigetén élő ajnuk kerülnek a középpontba.

Ez az anime történelmi időkbe visz minket, egészen pontosan az orosz-japán háború utáni esztendőkbe.

Főhősünk, Szugimoto a japán hadseregben szolgált, amikor egy érthetetlen és sok áldozatot követelő frontális rohamra vezényelték a csapatokat a híressé vált 203-as magaslat ellen Port Arthur közelében. A küzdelem hevében tanúsított élni akarásáért elnyerte a “Hallhatatlan Szugimoto” becenevet is.

A háború végeztével leszerel, és mivel ígéretet tett az egyik bajtársának, hogy gondoskodni fog a feleségéről, ezért Hokkaidóra megy aranyat mosni. Ott azonban egy érdekes történetet hall egy kissé pityókás férfitól az ajnuk elrejtett aranyáról. A cím részben erre utal, a ‘kamuy’ valamiféle szellem vagy istenség, ha nem tévesztettem el a sorozatban elhangzó magyarázatot, amely ott lakozhat például sokféle állatban. (Például a medvében meg a farkasban, de az olyan medvében, amelyik embert ölt, már másféle kamuy él). Így a cím az arannyal hozza összefüggésbe a történetet.

Az ajnuk ugyanis összeszedtek egy rakás aranyat, hogy felfegyverezzék magukat, de egy Nopperabo nevű figura megölte őket, és elvette az aranyukat. Igen ám, csakhogy a rendőrség elkapta őt, és Japán legszigorúbb börtönébe zárta, hogy kiszedje belőle a kincs rejtekhelyének a titkát. Nopperabo azonban rabtársai hátára tetováltatta a hely térképét, akik viszont valamennyien megszöktek a börtönből, és felszívódtak Hokkaidó szigetén.

Szugimotónak sem kell több, összeáll egy ajnu lánnyal, Asirpával, és elhatározzák, hogy felkutatják a fegyenceket, no meg a kincset is, amiből a férfi csak annyit vesz el, hogy az emlegetett özvegynek elegendő jusson. Igen ám, de nemcsak ők vadásznak a kincsre, hanem a szökött fegyencek is elkezdik keresni egymást, hiszen a térkép csak az összes darabjával együtt használható, majd a japán hadsereg különböző frakciói is bekapcsolódnak a keresésbe, de képbe kerülnek a néhány évtizeddel korábban megbuktatott sógunátus hívei is.

Ennyi történeti bevezetés is elegendő annak bemutatására, hogy a történet rengeteg karakterrel dolgozik. Az alapot a hasonló című, Japánban rendkívül sikeres manga jelenti, ám ami papíron elfér, az nem biztos, hogy képernyőn is jól mutat.

Mindez nem azt jelenti, hogy a Golden Kamuy rossz volna, inkább azt, hogy túlzsúfolt. A tizenkét részes sorozatnak még az utolsó előtti epizódjában is felbukkannak olyan karakterek, akiknek láthatóan fontos szerepük lesz később, miközben csak kevesektől veszünk végső búcsút a történet során. Komolyabb spoilerek nélkül folytatom a tovább után.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: One Punch Man

2018. 08. 16. 10:50 - Írta: human

2 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,video

Akkor is sok ember van hátra, ha mindenkire csak egy ütést használ a főszereplő!

Csak hülyülök itt, a hype-os anime pontosabb leírásáról itt az írásunk, érdemes elolvasni. Ez az a sorozat, amit azoknak szoktak ajánlani, akik a stílust csak kóstolgatják, mert elég jól fogyasztható. A második évad előzetese nézhető meg a tovább mögött. A videóban mutatott dátum 2019 áprilisa.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: Castlevania

2018. 08. 08. 10:50 - Írta: human

1 comment | kategória: animáció,anime,video

Mivel az első évad az egyik legjobb játékadaptáció volt, így nem csoda, hogy várjuk a folytatást, amiben Dracula megőrül, és meg akar ölni minden emberi lényt. Nagyon véresen. A Netflix anime sorozatának 2. évados előzetese a tovább mögött.

Tovább…

Attack on Titan: kezdett a 3. évad – írta Scat

2018. 07. 24. 14:58 - Írta: vendegblogger

29 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Nos, kissé több mint egy év után, de kezdetét vette a harmadik évad. Előreláthatólag ez az etap kétszer annyi epizódot fog tartalmazni, mint a második, úgyhogy decemberig nyomon követhetjük Eren kalandját.

De először frissítsük fel az emlékeket dióhéjban. Hol is ért véget a második szezon? A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A mangát ismerőket kérjük arra, hogy ne spoilerezzenek a várható eseményekről! Tovább…

Az anime is sorozat: One Punch Man – írta: champion

2018. 06. 19. 14:50 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Sorozatjunkie-ként talán nem vagyok egyedül azzal, hogy bár a látóköröm nem csak az angol-amerikai, és a hazai sorozatokra korlátozódik, mégis az anime műfaját úgy ahogy van, ignoráltam, és egy ilyen eltartott kisujjas felsőbbrendűséggel tekintettem le rá.

Valószínűleg a legtöbb, a műfajjal kapcsolatos előítéletet megtestesítettem, kezdve a „De hát ez egy rajzfilm!”-felkiáltással, ami már csak azért nevetséges, mert közben simán istenítem a BoJack Horsemant. Ezt a hozzáállást törte át nálam a zseniális Death Note, mégis azóta se próbáltam be semmit a műfajból. Mostanáig.

Laikus módjára az IMDB tévésorozatos toplistáját böngészve akadtam rá a One Punch Man-re, ami jelenleg is igen előkelő, 29. helyet foglal el rajta.

A sorozat egyből megfogott a szinopszisával: egy Saitama nevű szuperhős, aki csak a móka kedvéért csinálja, amit csinál, és minden ellenfelét egyetlen ütéssel leteríti. Ez az alapfelállás mondjuk első hangzásra, és talán még húsz percig viccesnek is tűnhet, de elképzelni nem tudtam, hogy lehet ezt egy egész évadon keresztül végigvinni úgy, hogy ne váljék unalmassá, repetitívvé, vagy ami még rosszabb baromi kliséssé. Csakhogy az anime műfajnak ismét sikerült meglepnie, és olyan minőségi szórakozásban volt részem a tizenkét rész alatt, amire tényleg nem számítottam.

Szóval adott egy egy átlagos, fiatal srác volt, aki már gyerekként is a világ legerősebb szuperhőse akart lenne, de miközben felnőtt valahol utat tévesztett, és egy tipikus, fehérgalléros fickó lett. Azonban egyszer, a sokadik sikertelen állásinterjúról hazafelé tartva belebotlik egy félig ember, félig homár szörnybe – a félig ember ebben az esetben csípőtől lefele értendő. Egy szál fehér fecskében. A szörny eredetsztorija mindössze az, hogy annyi homárt evett, hogy félig ő is azzá vált.

A szörny mindenkit megöl, aki gúnyt űz a kinézetéből, viszont Saitamát elengedi, mivel ő pont leszarja. Útjaik elválnak és a nagydarab homár tovább indul egy hereállú kisfiú keresésére, aki mókából mellbimbót rajzolt a páncéljára. És ekkor még csak a pilot tizedik perc körül járunk.

Saitama nihilizmusán felülkerekedik a hősiesség, megmenti a hereállú kissrácot, majd olyan keményen edzeni kezd, hogy kihullik az összes haja. Csak úgy, minden magyarázat nélkül, de ezzel párhuzamosan legyőzhetetlenné is válik, és minden ellenfelét egy ökölcsapással megsemmisíti. Ez pedig egy idő után, ahogy ő fogalmaz: meglehetősen unalmas.

A történet során hősünk mellé szegődik egy cyborg, Genos, aki találkozásuk után csak mesternek szólítja Saitamát, aki beleegyezik abba, hogy tanítsa, ugyan azt maga sem tudja, hogy mire. Lesz egy főellensége is (legalábbis ő azt hiszi magáról), a világot egymás után veszélyeztetik a veszélyesebbnél veszélyesebb szörnyek, amiket a helyi Avengers (vagy Justice League, ha úgy jobban tetszik) tart féken.

Ez akár így önmagában is egy nézhető lenne, azonban a One Punch Man fogja az egész koncepciót és a feje tetejére állítja, kifordítja, és még ki is neveti azt. Ráadásul teszi mindezt végtelenül könnyed, ötletes, és vicces módon. Az összes szuperhősös, animés klisét és műfaji sajátosságot kiparodizálja a legkülönfélébb módokon: hol a dialógokkal, hol a történettel, hol pedig csak egyszerűen a grafikus elemekkel játszva.

Aki látott már egy epizódnyi animét, vagy bármelyik random szuperhős filmet, esetleg pont, hogy megcsömörlött már a műfajtól, annak bátran tudom ajánlani a One Punch Man-t, de mindenféle animés múlt nélkül is érdemes bepróbálni. Én pedig most már egy életre megtanultam, hogy az anime is sorozat.

(A sorozat jelenleg elérhető a hazai Netflixes tartalmak közt. A második évad idén augusztusban érkezik, ha minden igaz.)

Pilot: Steins;Gate 0 – írta Scat

2018. 06. 05. 18:25 - Írta: vendegblogger

111 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Korábban már írtam a Steins;Gate-ről, aminek a végén megemlítettem, hogy elkészült az utolsó előtti rész újraértelmezése, és várhatóan spinoff lesz belőle. Nos, tavasszal már kezdetét is vette ez a sorozat.

Bár ez itt egy spinoff, ami alapesetben azt jelentené, hogy nem fontos ismerni az eredeti animét hozzá, de most ez nem igaz. Látni kell a Steins;Gate-et, mert egyrészt egy gyöngyszem, másrészt anélkül nehezen érthető, hogy miért is olyan drámai ez a széria.

A tovább mögött folytatom az alapsorozatból származó spoilerekkel, ennek tudatában érdemes csak tovább olvasni.

Tovább…

Next Posts Previous Posts