login |

Posts filed under 'Ázsia sorozatozik'

Az anime és a film után

2017. 12. 15. 13:24 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,kampány

…itt az élőszereplős sorozat is az időutazós Erased című manga alapján. Bár nekem az anime annyira nem jött be, a koncepció tetszett annyira, hogy érdekeljen a Netflix mai premierje, de mivel a japán stílust nehezebben fogyasztom, így inkább abban reménykedem, hogy valaki kommentben vagy vendégírásban beszámol arról, hogy milyen lett a végeredmény, aminek az előzetesét pár órája raktuk ki.

Délelőtti videó 3.: Erased (Boku dake ga Inai Machi)

2017. 12. 15. 11:30 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Héééé! Eddig nekem le sem esett, hogy nem az időutazós anime jött ma a Netflix-re (amiről én is írtam), hanem annak egy élőszereplős változata. És nem, nem a tavalyi film, hanem egy sorozat. Ami a hírek szerint hű adaptációja lesz a mangának, szemben az előző kettővel.

A manga alapú sztori nem változott, egy idővisszacsévélési képességgel rendelkező fiatal srácról szól, aki anyja megölését követően 18 évet visszaugrik az időben, hogy megakadályozzon egy akkor elkövetett bűntettet. És ki tudja, talán anyja halálát is.

A Netflix-en elérhető nálunk az angol nyelvű trailer, de a tovább mögé csak felirat nélküli teaser és hosszú előzetes nézhető meg. Ami nem baj, mert össze lehet vetni az animével és a filmmel. Tovább…

Délelőtti videó 3.: Orphan Black – 7 Genes (Ofan Burrakku: Nanatsu No Idenshi)

2017. 12. 07. 11:30 - Írta: winnie

10 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Nem, nem spinoff (sajnos), hanem egy japán feldolgozás. Na? Az alapsztori nincs értelme leírnom, mert szerintem mindenki ismeri, de oké, legyen. Egy nőről szól, aki szeme láttára egy rá megszólalásig hasonlító másik nő öngyilkos lesz, és elkezd nyomozni utána, hogy olyan dolgokat fedezzen fel magáról és másokról, amiket sosem gondolt volna.

A tovább mögött megnézhető hozzá az előzetes, és egyelőre fel van csalva a YouTube-ra a pilot is, ami itt és itt tekinthető meg. Tovább…

Délelőtti videó 3.: Blazing Transfer Students Reborn

2017. 12. 06. 11:30 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,video

DAFUQ! Látszik, hogy nem vagyok járatos Ázsiában, szóval a Netflix pár hete bemutatott sorozatát sem nagyon tudtam értelmezni az előzetesek alapján. Lehet, hogy bele kellene néznem?

A Blazing Transfer Students (Honō no Tenkōsei / Hono no Tenkosei) alapból egy manga, amit Kazuhiko Shimamoto írt a 80-as években. Ebből később készült anime is, és most egy élőszereplős sorozat is, ami évekkel az eredeti sztori után játszódik, hét Kakeru nevű titkosügynök diákról szól, akik cserediákként nyomoznak valami titokzatos ügyben.

 Fura előzetesek a tovább mögött.
Tovább…

Ilyen a koreai The Good Doctor

2017. 11. 29. 15:43 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Az idei országos újonc drámák közül nekünk is talán a The Good Doctor jött be legjobban, és a legtöbb junkie is talán David Shore orvosos sorozata mellett tette le a voksot. Gondoltam épp ezért érdekes lehet megnézni, hogy milyen a koreai eredeti, hátha valaki arra is rákapna. (Az amerikai változat ismerete ezt nem zárja ki, hiszen amellett, hogy a pilot nyilván ugyanolyan, a két sorozat onnantól kezdve más úton jár.)

A tovább mögött megnézhető a koreai The Good Doctor két előzetese és a pilot első negyedórája, valamint egy videó a szereplők összehasonlításával. Itt egy cikk arról egyébként, hogy mik a hasonlóságok és különbségek a két sorozat között. Tovább…

Absentia: vége az 1. évadnak

2017. 11. 29. 15:00 - Írta: Neoprimitiv

14 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Lehetett volna, mégsem az lett…

Elképzelem, ahogy a producerek megpróbálták eladni a történetet a Sony TV vezetőinek – és teljesen megértem a fejeseket, hogy ráharaptak a projektre. Papíron ugyanis az Absentia nagyon jó sorozat volt.

Már az induló szituációt is megcsavarták, hiszen a szimpla “mi és miért történt?”-kérdések mellé bejött az is, hogy “Na, de akkor most miért lett vége?”. Utána menetrendszerűen érkeztek a hihető, de sorra kieső gyanúsítottak, a végére már szinte csak a vitrin és a lábtörlő nem volt gyanús.

Mindezt megspékelték egy magánéleti mexican standoff-fal, ahol mindhárom résztvevővel együtt lehetett érezni, nem volt igazán jó megoldás. Zárásképp pedig kaptunk egy váratlan, de nagyon passzentos motivációt és egy kis keretes szerkezettel a potenciális második évadot felvezető cliffhangert is. És mégis. Illetve mégse.

Nem tagadom, hogy Stana Katic miatt maximális pozitív elfogultsággal kezdtem bele a sorozatba. A premier még ígéretes is volt, csak aztán az ígéretekből nagyon keveset sikerült beváltani.

Valahol az egésznek a kulcsa talán az lehet, amit éppen most olvastam egy Hagai Levi-vel, a Terápia és a Viszony kitalálójával készített interjúban: “Egy európai sorozat ne akarjon úgy kinézni, mint egy amerikai.” Valahogy az izraeli gyártásban, Bulgáriában forgatott széria lélektelen, hangulattalan lett, a helyszínek, hangok sterilek voltak, minden igyekezet ellenére. Így aztán nem tudott beszippantani, végig teljesen kívülálló maradtam.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Az anime is sorozat: Altair: A Record of Battles (Shoukoku no Altair)

2017. 11. 28. 14:59 - Írta: Qedrák

Add comment | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Vajon van közös halmaza a Sorozatjunkie olvasóinak, a török szappanoperák honi követőinek és az anime-rajongóknak? Miközben néztem a Shoukoku no Altairt, nagyjából ez a kérdés járt a fejemben. Bár úgy sejtem, hogy az obligát válasz szerint elhanyagolható a metszet, mégis bármelyik csoportnak érdekes lehet belelesnie ebbe az egyedi világgal rendelkező animébe.

A Shoukoku no Altair egy fantasy, de sok más társával ellentétben nem a középkorba, hanem egy Oszmán-Török Birodalom által ihletett kora újkori világba kalauzol el bennünket. Természetesen egy mangafeldolgozásról van szó, még pedig nem is akármilyenről: 2017-ben shonen kategóriában elnyerte a Kodansha Magna Awards-ot, ami azért nem rossz, a korábbi nyertesek között ott találjuk például a mindenki által jól ismert Attack on Titan-t.

A még jelenleg is futó manga írónője egyébként török szakot végzett, szóval minden adott, hogy egy remek adaptáció készülhessen belőle. Az anime 24 részből áll, tulajdonképpen két fejezetre oszlik, és még jelenleg is tart.

Amint említettem, a Shoukoku no Altair egy hamisítatlan kora újkori világot tár elénk, amely nagyjából a 16. századi viszonyokat tükrözi. A sorozat legfőbb (és egyetlen) szála elsősorban politikai, ráadásul kellően részletesen kidolgozva a különböző rendszereket, népeket, vazallusi viszonyokat. Többségük kora újkori ihletésű.

A Rumelianának hívott világban két nagyhatalom verseng egymással: a Balt-Rhein Birodalom és Nagy-Törökország. A szerepek persze kissé megfordulnak: itt a Balt-Rhein Birodalom az, amely terjeszkedni akar, és különböző politikai manőverek segítségével igyekszik aláásni legfőbb riválisának hatalmát.

Ebben a világban követhetjük nyomon Tugril Mahmut pasának a pályafutását és harcait. Mahmut egy tizenkét évvel korábbi háború során elárvult, és úgy tudja, hogy népének ő az utolsó túlélője. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül, majd kisebb spoilerekkel, de ezt jelezni fogom.
Tovább…

Az anime is sorozat: Made in Abyss

2017. 11. 14. 14:54 - Írta: Qedrák

7 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Azt hiszem, hogy a mai animét nem néztem volna meg, ha csak azokból az információkból kellett volna tájékozódnom, amelyeket a sorozat indítása előtt kaptunk. Ráadásul a kinézete sem győzött meg arról, hogy erre feltétlenül kíváncsi kell, hogy legyek. Ám a Made in Abyss mindenféle toplistán előkelő helyen végzett, és sokan nyilatkoztak róla pozitívan, ami már felkeltette az érdeklődésem.

Nem bántam meg, hogy bevizsgáltam. Amikor a Princess Principalról írtam, csak azért nem mondtam azt, hogy akár az év legjobbja is lehetne, mert akkor már túl voltam a Made in Abyss megtekintésén, és tisztában voltam vele, hogy ez az anime olyan nehézsúlyú versenyzőnek számít a szezonban, amellyel egyik alkotás sem ér fel. A látottak alapján még azt is megkockáztatom, hogy nemcsak az év felfedezettje listákon lesz nagyon elöl a sorozat, de akár az évtized termésének legjavát felsorakoztató válogatásokon is helyet követelhet magának.

Az anime alapvetően az utazás köré szerveződő történetek sorát gyarapítja, ám ezt az utat nem feltétlenül csak fizikai értelemben tesszük meg, hanem más síkon is egyre mélyebbre merülünk, kifejezetten érdekes kérdéseket is boncolgatva. Ezeket nem kapjuk meg azonnal, egy igencsak lassan induló történetbe csöppenünk bele, mintha csak a forgatókönyv igazolni akarná, hogy az idő másképpen telik a felszínen, mint az Abyss mélyén.

A történet középpontjában Riko, az Orth városában élő árva kislány áll, aki egy árvaházban barlangásztanonc, és minden vágya, hogy minél jobb legyen ebben a műfajban.  A barlangászatnak azért van jelentősége, mert Orth városa az Abyss, azaz a Feneketlen mélység köré épült. A város lakói abból élnek, hogy a mélységben található kincseket, amelyeket egy korábbi civilizáció hagyott maga után, összegyűjtik. Az ereklyék utáni kutatás egyfajta aranylázat eredményezett, hiszen a különféle tárgyaknak akár természetfeletti, vagy legalábbis nehezen magyarázható hatalmuk lehet.

A barlangászok között is létezik egy komoly rangsor is, amelyet a kötelező felszerelésként viselt sípok színei alapján állapítanak meg. A kezdők még piros síposok, akik csak az Abyss legfelső szintjén kalandozhatnak. A fekete síposok már nagyon komoly barlangászok, akik igen mélyre ereszkedhetnek, de a fehér síp birtoklása az igazi non plus ultra, belőlük mindössze öt található a Made in Abyss univerzumában. Lyza, Riko édesanyja a fehér síposok egyike, aki az Abyss mélyén szülte meg a lányát, akit végül egy társa hozott fel Orthba.

Maga Riko a piros síposok közé tartozik, és a barlangászok céhe által üzemeltetett árvaházban tanulgatja a foglalkozás fortélyait, bebarangolva az Abyss felső szintjét. Egy ilyen útja során találkozik Reggel, a robotfiúval, aki azonban amnéziában szenved, és fogalma sincs merről jött.

Riko és Reg végül együtt indulnak el a mélységbe. Előbbi azért, mert az édesanyja nyomára akar bukkanni, utóbbi pedig azért, hogy tisztába jöjjön azzal, hogy ki is ő. Nem veszélytelen ez az út, mert a mélység elátkozott.  Az Abyss-ba való ereszkedés fizikai tünetekkel jár, és könnyen elveszítheti az emberségét és az életét, aki óvatlan. A legsúlyosabb veszély azonban a váratlan felfelé út, amely annál drámaibb tünetekkel jár, minél mélyebben történik.

Az egész hasonló módon működik, mint a búvárok keszonbetegsége. A negyedik szinten már egy tíz méteres emelkedés is életveszélyt okoz, és ha valaki túl is éli, az átok tünetei eltorzíthatják. Arról nem is beszélve, hogy különféle veszedelmes lények fenyegetik az óvatlan barlangászokat, minden szinten rovarok és ragadozók leskelődnek főhőseinkre. Minél mélyebbre tör az ember, annál jobban megváltozik az időérzékelése is a felszínen élőkéhez képest.

Megkapó látványvilágú animét láthat az, aki csatlakozik Rikóékhoz ezen az úton. A képernyő minden egyes négyzetcentiméterét kézműves alapossággal tervezték és rajzolták meg, amelyet a csatolt képek csak nagyon nehezen adnak vissza. Hihetetlenül részletgazdag flórát és faunát kapunk szinte minden egyes részben.  Az anime tele van különféle kimérákkal és szörnyekkel, aki rajongója a fantázia által megalkotott lényeknek, örömmel fogja nézni minden egyes pillanatát. A különböző szintek eltérő fényviszonyai miatt minden egyes ereszkedéssel egy újabb világ tárul a szemünk elé, és szinte sajnáljuk, hogy némelyiknél csak nagyon kevés időt töltünk.

Említettem már, hogy ez egy utazás, és nemcsak fizikai értelemben. Az egymást követő részek az idő előrehaladtával egyre komolyabb mélységet kapnak, és nemcsak azért, mert Rikóék szorgalmasan ereszkednek lefelé.

Eleinte a történet kissé úgy néz ki, mintha valaki felidézte volna a gyermekkorát, amikor mindenféle szörnyeket képzelt az ágya alá, és egyszer csak eljött volna a pillanat, hogy utánanézzen ezeknek a fantázialényeknek, hogy megkeresse az elveszített plüssnyulát, majd a sztorit megírta egy mangában. A tét nélküli epizódokat egyre komolyabbak váltják fel, és a gyerekes pillanatok tovatűnnek. Az ábrázolásmód ellenére ez az alkotás határozottan nem gyermekeknek való.

A mindig optimista és előretekintő Riko először elkerüli az élettől kapott pofonokat, később azonban már képtelen kitérni előlük, ahogy Reg-nek is meg kell tanulnia együtt élni a küldetésével és a korlátaival, hogy az utolsó részben olyasmit is megtegyen, amit nem akar. Komoly spoilerekkel folytatom a tovább után, amelyek akkor fognak igazán működni, ha nem tudunk róluk.

Tovább…

Az anime is sorozat: Koi to Uso (Love and Lies)

2017. 11. 01. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Azt hiszem, írtam már, hogy nem vagyok híve az iskolai drámáknak. Hogy most egymás után kettő is jött a kritikák sorában, alapvetően véletlen, de talán jó alkalom lesz arra, hogy a két alkotás hogyan is látszódik a másik tükrében. Míg a Kuzu no Honkai egy súlyos érzelmi dráma, addig a ma tárgyalt anime hozzá képest egy könnyed, tinglitangli darab.

A Koi to Uso friss mű, a nyári szezon termése, az utolsó részt nemrég adták le. Természetesen mangaadaptációról van szó, lassan egészen kivételessé válik az, ha eredeti történetet kapunk. Egy valami mégis feltűnő lehet, de részletesen erről később fogok írni, mégpedig az, hogy az anime megelőzte a manga lezárását. A Koi to Uso egyébként az előzetes várakozási listákon egészen jó helyeket csípett el, ezért is írok róla.

Miről szól a történet? Adott egy teljesen átlagos srác, aki reménytelenül szerelmes a suli egyik csúcscsajába, és ahhoz, hogy elérje, egy másik lány segítségét kéri, aki szép lassan szimpatikusabbá válik számára, mint azt eleinte tervezte. Á, ez egy halálunalmas tucatsztori lenne, a harmadik mondat után elkapcsolnék, máshogy kell megfogni a nézőket.

Mit szóltok ehhez? A japán kormány a közelmúltban kidolgozott egy tervet a népesség növelésére, amely arról szól, hogy tudományos alapokra helyezik a párkapcsolatokat. Mindenkivel teszteket töltetnek ki, és egy szuperszámítógép kidobja a végeredményt arról, hogy ki lesz a házastársa, akibe majd szerelmes lesz. fogok írni.

Jobban hangzik, igaz? A kapott történet mégis jobban emlékeztet az előző felvezetőhöz, mint ehhez. Éppen ezért egy kicsit átverve érzem magam, és nemcsak emiatt, de erről később a tovább után, ahol a történet lezárásáról spoileresen

Tovább…

Délelőtti videók 3.: Black

2017. 10. 27. 11:30 - Írta: winnie

4 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Random ázsiai sorozatokat nem szoktunk kiemelni, de a koreai Black-kel mégis ezt teszem, mert hetiben kezdett el felkerülni az októberi tévés premier után itthon is a Netflix-re. Az OCN sorozatát fantasy-thrillernek írják le.

A Wiki szerint a Kaszásról szól, akit törölnek a világ emlékezetéből, miután megszegi a mennyország szabályait, és beleszeret egy emberbe, miután emberi testet ölt. A Netflix-es leírás szerint “a Kaszás, egy nyomozó és egy nő, aki előrelátja a halál közeledtét élet és halál ügyeibe bonyolódik bele és az elmúlt 20 év rejtélyeibe. Passz. Majd lehet, hogy csekkolom az első részt.

Pár teaser videó, és hosszabb előzetesek, részletek a tovább mögött, bár angol feliratos anyagot nem találtam. Szereplők: Song Seung-heon, Go Ara, Lee El és Kim Dong-jun. Tovább…

Az Absentia folytatásában

2017. 09. 30. 15:25 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Mint a pilotkritikában is kifejti, Neo-nak bejött Stana Katic thrillersorozatának a kezdése – én a 2. résszel viszont kaszáltam is az Absentia-t. A tovább mögött a magyarul nézőknek a 1×02 szinkronos előzetese, az angolosoknak pedig az 1×03 promója. (Egyre jobban hajaz ez a sorozat az ugyancsak PTSD-vel foglalkozó The Sinner-re.)

Tovább...

Pilot: Absentia

2017. 09. 29. 14:30 - Írta: Neoprimitiv

62 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Hat év után amnéziásan kerül elő a halottnak hitt FBI ügynök, hogy rögtön gyanúba is keveredjen – mi ez, a Blindspot és a Homeland zabigyereke?

Nagyjából ez volt az első reakcióm, amikor tavaly ilyenkor kiderült, hogy miben lesz látható Stana Katic a Castle után. Mit mondjak, nem voltam túl lelkes ettől az első hallásra minden eredeti ötletet nélkülöző szinopszistól. Aztán az újabb információk némi reményt csöpögtettek a szívembe, hogy hátha nem is lesz ez rossz az AXN izreli gyártású krimije.

Kezdem az elején: nem tudom, ki rakta bele a promó szövegbe az amnézia szót, de a sorozatot nem látta, az biztos. Emily Byrne, az elrabolt és megkerült FBI ügynök ugyan masszív PTSD-vel küzd, de szó sincs amnéziáról. Nem tud használható információkat adni a fogvatartójáról, mert az végig maszkban volt, de emlékszik a családjára, a korábbi ügyeire, mindenre.

Éppen ez az évadnyitó és remélem az évad egyik fő konfliktusforrása: ő hat év után ott venné fel a fonalat, ahol elvesztette, csak közben az élet tovább lépett. A férje (aki egyben kollégája is volt) közben újranősült, a mostanra nyolc éves kisfia az új nőhöz, Alice-hez kötődik anyjaként. (Megjegyzem, pár nagyon hangsúlyosan fényképezett beállítás azt sugallta, hogy lehet, hogy a nőnek több köze is van a történtekhez, mint amit láttunk. Ha ez csak vörös hering, azt sem bánom, a szituáció önmagában is elég drámai.)

Ez az a helyzet, amelyikben mindenki szarul érzi magát, pedig senki nem tehet róla, és ez szükségszerűen aláaknázza a kapcsolatokat.

Ehhez jön párhuzamos szálként a nyomozás, aminél az epizód végére megkapjuk a kötelező csavart is. Ezen a téren nem mondanám, hogy különösebben lázba hozott a sorozat, de ezt nem rovom fel hibának: egy expozícióban nehéz olyan helyzetet felvázolni, amit ne láttunk volna már többször. Hozzák a kötelező szintet, kapunk egy csomó megválaszolatlan kérdést (ki és miért rabolta el, miért nem ölte meg, miért akarta, hogy megtalálják és miért most, stb.), de ha csak a nyomozásról szólna a sorozat, akkor valószínűleg ezen a ponton kaszálnám. Ezen a szálon nem volt olyan WTF pillanat, amiért azt mondanám, hogy ezt nézni kell.

A műfaj és a főszereplő, Stana Katic miatt sokan a Castle-lel kereshetik a párhuzamot, pedig szerintem a sorozat inkább azoknak fog bejönni, akik a Jessica Jones-t szerették. Ott is legalább akkora hangsúlyt kapott az, hogy hogyan reagál a főhős a dolgokra, hogyan kötődik másokhoz, mint az, hogy mire reagál.

Ha marad ez a struktúra, akkor az Absentia legalább annyira lesz lélektani dráma, mint krimi. Részemről ennek nagyon örülök, mert legyünk őszinték, a Castle első pár évadja után Katic-nak nem sok játszani valója volt, többet foglalkoztak a hajával, mint a karakterével. Itt van lehetősége színészkedni, mindent belead, és látszik, hogy ha nem egy olyan showrunner instruálja, aki csak a teatralitást keresi, akkor tud is.

Annak is örültem, hogy nem tették maradéktalanul szimpatikussá. Az “engem tartottak fogva, míg te egy másik nővel dugtál”-beszólás a karakter szemszögéből teljesen érthető volt, nézőként pedig kapott érte egy szép nagy fekete pontot, nem kell őt feltétel nélkül szeretnünk.

A későbbiekben szerintem Patrick Heusingernek, aki Emily férjét alakítja, lesz hálásabb a szerepe és az eddigiek alapján meg is tudja majd oldani. Pillanatnyilag nálam ő az első számú áldozat, aki bármit lép, valakibe szükségszerűen belegázol. A többiek (az új feleség, Emily testvére, az FBI főnök és a rendőrségi nyomozó) egyelőre nem sok játszani valót kaptak.

Volt persze olyan is, ami nem tetszett a pilotban. Nem tartom jó jelnek, hogy egy “realista” megközelítésű thrillerben már az első részben sutba dobják a hihetőséget a forgatókönyv kedvéért. Nincs az az isten, hogy a valóságban az áldozat ex-férje aktív résztvevője lehessen a nyomozásnak, főleg az után, hogy a börtönben összeveri azt, akit elítéltek az ügyben, mint kiderült, ártatlanul. De ugyanígy nonszensz, hogy hat évnyi rabság után másnap terepakcióra vigyék a pszichésen masszívan instabil áldozatot. Persze mindkét jelenet nagyon hatásos volt, de ha sztori oldalon csak úgy fognak tudni csúcspontokat kreálni, hogy közben fogjuk a fejünket, az baj lesz.

A másik közbevetésem, már inkább technikai jellegű, hogy nekem a beltéri jelenetek hangja sokszor nagyon sterilen szólt, pont ahogy a magyar sorozatoknál is szokott. Vagy az utószinkron az oka, vagy az amerikai hangmérnökök más beállításokkal dolgoznak, de sokszor hiányzott az “atmoszféra” a beszélők körül, ami kizökkentett a hangulatból. Hozzáteszem, én eredeti hanggal néztem, a magyar nyelvű előzetesek alapján megállapítottam, hogy köszönöm, a magyar szinkron továbbra sem nekem való.

Összességében mondjuk 7/10-re pontoznám a kezdést, nagyon sok függ attól, milyen hangsúlyokkal viszik majd tovább az évadot.

Számomra most a karakterek belső konfliktusai az érdekesebbek, de a nyomozós részen is van annyi kérdés, hogy ott is bőven van tere a készítőknek. Egy biztos, hogy az AXN-nek, illetve a Sony-nak látottak alapján nincs oka szégyenkezni.

Previous Posts