login |

Posts filed under 'Ázsia sorozatozik'

Produce 48 – írta LasDen

2018. 09. 17. 14:55 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,reality

Én nem vagyok egy nagy tehetségkutató fan, de persze én is kivettem a részemet egyik-másik műsorból. Az American Idol-ból és külföldi társaiból mondjuk csak YouTube-videók nyomán, de a hazai változatokhoz kisebb-nagyobb adagban szinte mindhez volt szerencsém. Hol 1-2 rész erejéig, hol tovább, bár a végéig egyet sem néztem. De egyszer mindennek eljön az ideje.

A Produce 48 a koreai Mnet (Music Network) kábel televízió legújabb együttes kereső reality-jet. Az eredetileg Produce 101 címen futó valóságshow 3. szezonja ez, ami az új nevet annak köszönheti, hogy Korea mellett Japán prominens idoljai, az AKS igazgatta 48 csoportok, is csatlakoztak a műsorhoz. Azt már az elején meg kell jegyezni, hogy ez nem egy klasszikus tehetségkutató. Ide az ország zenei cégei küldik a már akár évek óta náluk edző és erre a pályára kőkeményen készülő újoncokat.

Akik nem ismernék, azoknak egy rövid bevezető, hogy hogy is néz ki ez a rendszer. Alapvetően 9-10 éves koruk körül a meghallgatásokat sikeresen vevők beköltözhetnek az adott cég kollégiumába a többi újonc mellé és megkezdődik a képzésük. Együtt élnek, esznek, tanulnak, táncolnak, énekelnek, stb. Mindezt napi 16-20 órán keresztül, a végletekig hajtva magukat a tanulók, csak azért, hogy végül őt válasszák ki a következő projekt együttes egyik tagjának. És ezek az elemek a műsorban is visszaköszönnek.

A műsorhoz csatlakozott a már említett Akimoto Jaszusi által megálmodott 48 csoportok. 2005-ös alakulás óta hatalmas népszerűségre tett szert a jelenleg is több, mint 100 taggal és milliós eladásokkal büszkélkedő AKB48 a szigetországban. Azóta több testvércsapat is született az ország különböző részein. AKB48 mellett így ezen csoportok tagjai közül többen is részt vettek a műsorban. A 96 fős mezőnyben végül 39 japán lány kapott helyet.

A tovább mögött folytatom. Tovább…

Délelőtti videó 6.: Bleach

2018. 09. 13. 12:40 - Írta: human

2 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,mozifilm,video

A Netflix-re a Death Note után még egy élőszereplős anime adaptáció érkezik (most pénteken), avagy a Bleach film Blu-ray kiadására sem kell várnunk. A Netflix felületén meg lehet nézni az angol feliratos előzetest, de a YouTube-on csak az eredeti, hosszú trailert találtam, az van a tovább mögött. (Bónusznak ott a Netflixes, 1 perces is, csak spanyolul.)

Gondolo,m a sorozat elég bonyolult, de a videóban azt emelik ki, hogy vannak ezek az emberi lelkeket evő lények, akiket csak egy ember képes elpusztítani.

Tovább…

Az anime is sorozat: Caligula

2018. 09. 04. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Valószínűleg mindenkinek megvan a maga sorozatos becsípődése. Az enyém többek között az, hogy aminek latin címe van, azt feltétlenül megnézem. Alighanem azért, mert óhatatlanul is azt feltételezem, hogy a cím ugyanarra a latin nyelvvel kapcsolatos kulturális háttérre utal, amit én is elsajátítottam. Animék esetén még inkább szem előtt tartom ezt a szempontot.

Mondanom sem kell, hogy ha valaki így válogat sorozatot, abból nemcsak szerencsés találkozások, de látványos pofára esések is származhatnak. Utóbbira a legjobb példa a 2017-es őszi termésből a Dies Irae, amelyről írni is akartam, de annyira gyenge színvonalú lett, hogy még a billentyűkoptatást is sajnáltam rá. A Caligula a két véglet között valahol középen helyezkedik el: magamtól valószínűleg nem szántam volna rá időt, de nem bántam meg, hogy belekezdtem, igaz megszeretni sem tudtam.

Animét manapság szinte mindenből lehet gyártani, a Caligula történetét egy számítógépes szerepjátékból emelték át.

A The Caligula Effect névre hallgató RPG-ről nem igazán hallottam az anime előtt, és azóta sem, talán egy-két ponton hiányozhatott az ottani történet ismerete a sorozat jobb megértéséhez, de alapvetően nem hiányzott hozzá. Sőt, talán érdekesebb is abban a tudatban megnézni, hogy a játék tartalmáról nem tudunk semmit. (A név természetesen csak áttételesen utal a római császárra).

A tavasszal bemutatott Caligula ugyanis azon alkotások sorát gyarapítja, amely egy elég jó felütéssel kezdenek, ahol többet kell agyalni, főleg azért, mert rengeteg filozófiai és pszichológiai gondolatot kapunk, köszönhetően annak, hogy a főhős Sikisima Ricu rajong az utóbbi tudományért. Igaz, látunk másokat is már az elejétől kezdve rajta kívül, de komolyan egyetlen karakter történetébe sem vonódunk be. (Mondom mindezt annak ellenére, hogy vannak epizódok, ahol a főszereplő kifejezetten keveset szerepel, vagy egyáltalán fel sem bukkan).

A kezdést az tette még érdekessé, hogy az egyes jeleneteket, amelyek szokványos élethelyzeteket tükröztek (pl. hazaérés az iskolából), megismételtek. A figyelmes nézők a jelenetekben egy-két feltűnő változtatás mellett apró különbségeket is észrevehettek. Ez azonban a látszólag gimis éveit taposó főhősünknek és néhány iskolatársának is szemet szúr, úgyhogy hamarosan rájönnek, hogy egy virtuális világ veszi körül őket.

A Möbius nevű virtuális tér gazdája μ, egy ún. vocaloid, vagyis egy virtuális személy, akinek azt a funkciót szánták, hogy énekeljen és a dalaival minél több felhasználót hódítson meg. Észlelve, hogy a hallgatói tele vannak bánattal és fájdalommal, elhatározta, hogy felépíti a Möbiust és abba zárja be a tudatukat, hogy ott boldoggá és elégedetté tegye őket.

A virtuális világ kontra valóság tematikában persze számtalan alkotás született az animék között is, úgyhogy ezen a téren sok újdonságot nem fognak azok találni, akik szeretik ezeket a történeteket. Ahogy fentebb említettem, nekem is ambivalens benyomásaim támadtak az alkotást nézve. Jobban örültem volna, ha az első részben, esetleg a másodikban tapasztalt történetmesélést folytatják. Az érdekes kezdés után úgy éreztem, hogy a végére kissé kiürült a történet, még ha egyébként akadtak figyelemreméltó momentumai is.

Apróbb spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Ghoul: az 1. évad

2018. 08. 28. 21:46 - Írta: human

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Bárcsak úgy kezdhetném, hogy végre egy jó horrorsorozat, de hát sosem tudnék hazudni nektek. Mondjuk a Netflix és a Sharp Objects-et is jegyző Blumhouse közös produkciója a végére kicsit javít az összképén, de ennyire ne szaladjunk előre.

A történet egy fiatal kihallgatóról, speciális katonanőről szól, aki még az egyetemi évei alatt feladtak az apját az államnak. Most az első tényleges megbízatása, egy ismert terrorista vallatása közben kénytelen ennek a tettének súlyával is szembesülni. Miért? Mert egy szörny emlékezteti.

Az a helyzet, hogy az alapból az epizódszám (3) alapján egy jó minisorozat is kisülhetett volna. Valami eldugott, titkos bázison elkezdik kihallgatni a terroristát, és idővel “kiszabadul” belőle valami szörny, egy Ghul. Hogy kerül oda, mit akar pontosan, és miért? Ezek jó alapok lennének egy fosatós horrorhoz.

A probléma a részekbe pakolt töltelékben keresendő. Mondjuk már a részek száma és hossza is gyanúsan arra utal, hogy egy filmet szabdaltak szét, amibe kellett kis töltelék, hogy 140 perces legyen sima horror létére. Nyilván erőteljes szimbolika, hogy az állam egy Fahrainheit 451-kaliberű diktatúra, könyveket és ideológiát égetnek, aminek a végrehajtói ellen egy ősi folklór szörnyet idéznek meg a terroristák.

De az az igazság, hogy nincs kedvem tovább gondolni, mert sokáig halál unalmas volt ez a sorozat. Ezerszer bejáratott kliséket vettek elő, és sajnos még a kivitelezésükkel is volt gond. Konkrétan az első rész után úgy éreztem, hogy a sok lassított felvétel, túlhúzott feszültséggel teli jelenet közben bealszom. Miután elkezdik a vallatást, utána kicsit beindult, de pont azt nem tudta átadni, hogy a bűneik súlyai miatt összeroppannak a katonák, helyette inkább olcsó jumpscare fesztivál lett belőle.

Azt lehet, hogy értékelnem kéne, hogy egész jól nézett ki a sorozat, pedig nem amerikai, hanem indiai produkció, és aki olyan félős, mint én, azt párszor talán meg is ijesztik majd, de sajnos a végeredmény egy 5/10 magasságára futotta csak.

Goblin (Guardian: The Lonely and Great God / Dokkaebi) – írta Sina

2018. 08. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

8-10 éve vagyok Junkie-olvasó és eddig nem nagyon, vagy egyáltalán nem láttam K-drámákat az oldalon, nem is hittem, hogy szükség lenne ilyen írásokra, hiszen egy rövid, 20 órás koreai sorozat kizárt, hogy versenybe szálljon a nagy költségvetésű, ismert amerikai sorozatokkal.

Július végén elterveztem, hogy megnézem a The Office-t n+1-edik alkalommal, egy holland ismerősöm viszont azt javasolta, hogy inkább adjak esélyt a Guardian: The Lonely and Great God-nak, avagy ismertebb nevén Goblin-nak, aminek műfaja elég nehezen behatárolható, legyen fantasy/romantikus melodráma.

A történetet két idősíkon követjük, az idő 80%-ában napjainkban járunk, de emellett még a 900 évvel ezelőtti Koreában játszódik a cselekmény, a pilot elején rögtön kapunk 15-20 perces (tragikus) középkori alapozást, ez ne riasszon el senkit, nem erről szól a sorozat (vagy talán mégis), viszont a középkori szál is nagyon gyorsan érdekessé válik.

Többet a történetről nem nagyon érdemes írni, mert hiszem, hogy már a legapróbb spoiler is sokat ront az élvezeten, a sorozat tele van olyan jelenetekkel, amelyek szinte gyomorszájon vágják az embert, ezt pedig senkitől sem szeretném elvenni, bár annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a címadó goblin nem egyezik a mainstream fantasykből ismert lénnyel.

(Kifehérítve azért leírom, hogy kikről szól a sorozat: a középpontjában egy halhatatlan goblin, afféle lélekvédelmező van, a Halál, aki a halottak lelkeiért felel, egy középiskolás diák, valamint egy étterem-tulajdonosaz ő sorsuk fonódik össze valahogy.)

A produkció minősége egészen elképesztő, legyen szó akár a vizuális effektusokról, vagy a fényképezésről. A hátterek, jelmezek/ruhák helyenként jobbak, mint a Game of Thrones esetében, látvány terén a Goblin simán eléri egy átlagos egy visszafogottabb költségvetésű amerikai mozifilm színvonalát, s több tekintetben meg is haladja azt, bár itt-ott van egy kis minőségesés, azért nem mindenre volt elég a büdzsé.

Még soha nem láttam olyan sorozatot, amiben a zene ennyire megfogott volna. A sorozatban szinte példátlan érzelmi hullámvasútban lehet részünk és a zene erre még rátesz 3 lapáttal. Más általam ismert sorozatokban is vannak jó betétdalok, de a Goblin zenéjéről szuperlatívuszokban is nehéz beszélni, ezt hallani kell.

A sorozatban a drámai pillanatok sosem hatnak erőltetettnek, céltalannak. A történetvezetés hibátlan, a 16 rész egy teljes befejezett egységet alkot. Koreai sorozatoknál nagy előny, hogy nem tíz évadra terveznek, hanem többnyire csak egyre, a közel 20 óra, ami a Goblin-nak jutott teljes mértékben ki lett használva.

Igazi mesterműről van szó, amiben jóval kevesebb az idegesítő hiba és ingadozás van, mint egyes hájpos amerikai darabokban. Egyetlen negatívumnak a picit erőltetett termékmegjelenítéseket lehetne felhozni, de ez manapság elég sok koreai sorozatra jellemző, szóval a tereppel jár. A fentiek után mondanom sem kell, hogy a Goblin számomra majdnem tökéletes lett, csak pár tizeddel maradt el a 10/10-es szinttől.

Délelőtti videó 3.: Switched

2018. 08. 27. 11:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Hirtelen nem tiszta, hogy a Switched a Netflix gyártása-e, vagy csak átvette a szolgáltató, de pár hete debütált itthon is ez a japán sorozat, aminek mindössze 6 részes az első szezonja, s benne egy középiskolás lány hirtelen egy másik testben találja magát – egy, az osztály által utált és kiközösített, csúnya lány testében, akit a testcsere előtt látott, hogy egy épület tetejéről a mélybe veti magát. (Nyilván valami mágia révén ő lopta el a testét.)

Az erős romantikus szállal rendelkező sorozat angol feliratos előzetese a tovább mögött – én még csak a pilotot láttam, és nem igazán tudok mit mondani róla. Talán majd ti. Tovább…

Közel az árulás

2018. 08. 23. 13:13 - Írta: human

1 comment | kategória: Ázsia sorozatozik,kampány

Vajon a Netflix-es Ghoul-lal ismét egy jó horror(os) sorozat érkezik? Az előzetes se semmi, és hát ez a két plakát is eléggé üt. India megmutatja?

Az anime is sorozat: Golden Kamuy

2018. 08. 21. 14:50 - Írta: Qedrák

Add comment | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Biztos mindannyiunknak van olyan élménye, amikor egy indiánokról szóló filmet vagy sorozatot néztünk, esetleg könyvet olvastunk, és abból sütött az az érzés, hogy a szerző a művével kívánt leszámolni az őslakosok kiirtása felett érzett lelkiismeret-furdalásával. Nos, ha kíváncsiak vagyunk ennek a japán verziójára, akkor nem kell sokat keresgélnünk, a Golden Kamuy ugyanis erről szól. Az indiánok helyett azonban a Hokkaidó szigetén élő ajnuk kerülnek a középpontba.

Ez az anime történelmi időkbe visz minket, egészen pontosan az orosz-japán háború utáni esztendőkbe.

Főhősünk, Szugimoto a japán hadseregben szolgált, amikor egy érthetetlen és sok áldozatot követelő frontális rohamra vezényelték a csapatokat a híressé vált 203-as magaslat ellen Port Arthur közelében. A küzdelem hevében tanúsított élni akarásáért elnyerte a “Hallhatatlan Szugimoto” becenevet is.

A háború végeztével leszerel, és mivel ígéretet tett az egyik bajtársának, hogy gondoskodni fog a feleségéről, ezért Hokkaidóra megy aranyat mosni. Ott azonban egy érdekes történetet hall egy kissé pityókás férfitól az ajnuk elrejtett aranyáról. A cím részben erre utal, a ‘kamuy’ valamiféle szellem vagy istenség, ha nem tévesztettem el a sorozatban elhangzó magyarázatot, amely ott lakozhat például sokféle állatban. (Például a medvében meg a farkasban, de az olyan medvében, amelyik embert ölt, már másféle kamuy él). Így a cím az arannyal hozza összefüggésbe a történetet.

Az ajnuk ugyanis összeszedtek egy rakás aranyat, hogy felfegyverezzék magukat, de egy Nopperabo nevű figura megölte őket, és elvette az aranyukat. Igen ám, csakhogy a rendőrség elkapta őt, és Japán legszigorúbb börtönébe zárta, hogy kiszedje belőle a kincs rejtekhelyének a titkát. Nopperabo azonban rabtársai hátára tetováltatta a hely térképét, akik viszont valamennyien megszöktek a börtönből, és felszívódtak Hokkaidó szigetén.

Szugimotónak sem kell több, összeáll egy ajnu lánnyal, Asirpával, és elhatározzák, hogy felkutatják a fegyenceket, no meg a kincset is, amiből a férfi csak annyit vesz el, hogy az emlegetett özvegynek elegendő jusson. Igen ám, de nemcsak ők vadásznak a kincsre, hanem a szökött fegyencek is elkezdik keresni egymást, hiszen a térkép csak az összes darabjával együtt használható, majd a japán hadsereg különböző frakciói is bekapcsolódnak a keresésbe, de képbe kerülnek a néhány évtizeddel korábban megbuktatott sógunátus hívei is.

Ennyi történeti bevezetés is elegendő annak bemutatására, hogy a történet rengeteg karakterrel dolgozik. Az alapot a hasonló című, Japánban rendkívül sikeres manga jelenti, ám ami papíron elfér, az nem biztos, hogy képernyőn is jól mutat.

Mindez nem azt jelenti, hogy a Golden Kamuy rossz volna, inkább azt, hogy túlzsúfolt. A tizenkét részes sorozatnak még az utolsó előtti epizódjában is felbukkannak olyan karakterek, akiknek láthatóan fontos szerepük lesz később, miközben csak kevesektől veszünk végső búcsút a történet során. Komolyabb spoilerek nélkül folytatom a tovább után.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: One Punch Man

2018. 08. 16. 10:50 - Írta: human

2 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,video

Akkor is sok ember van hátra, ha mindenkire csak egy ütést használ a főszereplő!

Csak hülyülök itt, a hype-os anime pontosabb leírásáról itt az írásunk, érdemes elolvasni. Ez az a sorozat, amit azoknak szoktak ajánlani, akik a stílust csak kóstolgatják, mert elég jól fogyasztható. A második évad előzetese nézhető meg a tovább mögött. A videóban mutatott dátum 2019 áprilisa.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: Comicstaan

2018. 08. 12. 11:30 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,standup,video

10 millió klikk nem tévedhet, India hatalmas piac a streaming szolgáltatóknak. Már az Amazon és a Netflix is bemutatta első indiai sorozatát, és most az Amazon itt van egy standup komikusos, mentoros reality-versennyel, ami nálunk is elérhető, de tippre nem lesz túl népszerű. Pedig angolul van. Elvileg. És kiderül belőle, hogy milyen az indiai humor.

Előzetes a tovább mögött. Tovább…

Pilot: Sachiiro no One Room – írta Lasden

2018. 08. 07. 14:50 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Ez a japán sorozat a 2016-os azonos című, Hikaru által írt és rajzolt mangán alapszik. A szerző témájának a nem túl könnyű vagy egyszerű emberrablást választotta, és nem is sikerült problémamentesen eljutni a premierig. A két tervezett csatornából a nem túl megalapozott panaszok miatt (miszerint a széria túl könnyelműen mutatja be az emberrablás témakörét) csak az eredeti megrendelő, (a nem amerikai) ABC maradt, ahol július 8-án meg is volt a premier.

Mielőtt jobban belemennénk a részletekbe, szeretném jelezni, hogy ennek a sorozatnak semmi köze a Stockholm-szindrómához, így az azzal való hasonlítgatásoknak se alapja, se értelme nincs. A kérdéses emberrablás és annak folyománya sem olyan körülmények között történik és zajlik, ahogy azt elsőre gondolnánk.

Adott egy 14 éves lány, akinek az élete tele van szenvedéssel. Nem elég, hogy az iskolában folyamatos bántalmazásnak, zaklatásnak van kitéve, otthon, a tökéletességre törekvő anyja is csak gyarapítja az őt ért megpróbáltatások sorát. Ebből a véget nem érő pokolból “emeli ki” Onii-san, a lány egy rejtélyes csodálója.

Nem tudja, ki ő vagy hogy néz ki, hisz folyton orvosi maszkot hord, a fala pedig tele van a róla készült képekkel. Mégis úgy dönt, hogy inkább elrablója mellett marad, mert 1 nap alatt több pozitív élmény érte, mint életében bármikor. Az új élethez új név is dukál, hogy még jobban nyomatékosítsa az új kezdetet. Így lesz belőle, a boldogság szóból eredő, Sachi.

Ebben a nem mindennapi helyzetben találjuk magunkat már a kezdetektől. Már ennyiből is látszódik, hogy ez egy erősen karakterközpontú sorozat lesz. Bár bemutatásra kerül két nyomozó, akik az ügyön dolgoznak, és az iskola rablás előtti és utáni életébe is betekintést nyerhetünk majd a későbbiek során, a hangsúly főleg Onii-sanon és Sachin, valamint kettejük furcsa kapcsolatának bemutatásával, felvezetésével telt.

Sachiról a két rész alatt több nagyobb és apróbb részlet is kiderül, amiből egy sokkalta borzasztóbb élet sejlik fel, mint elsőre látszott. Ezeket az apró infókat a készítők remekül adagolják a lány naivitása és meglepettsége segítségével, ami abból adódik, hogy végre valaki az ő véleményére/kérésére kíváncsi, és eleget is tesz annak.

Onii-san a másik oldalon viszont eddig teljes rejtély. Azon túl, hogy szereti Sachit és jót akar neki, egyéb motivációk, titkot nem derülnek ki róla, és az a gyanúm, hogy ez nem is nagyon fog változni. Az az igazság, hogy az első rész során végig vártam valami fordulatot, hogy semmi sem az, aminek tűnik, de fellapozgatva a mangát (amit szándékosan nem akarok elolvasni), majd látva a 2. részt, kiderül, hogy a helyzet pontosan az aminek látszik, és innen bonyolódik majd tovább minden.

A 2. részre a rendőr száltól egy kicsit többet vártam, de eddig összesen ha két percet kaptak a nyomozók. Persze látszik, hogy haladnak előre, de az egész ilyetén formájában csak kiszolgálja a fővonalat, mintsem egy önálló történetet alkot.

Az iskola szintén ezt a szintet képviseli. Csak azért van jelen, hogy kitöltsék vele a 20 percet és apró betekintést engedjenek a külvilágban zajló életre – a hangsúly az apró jelzőn van. Persze amíg Sachi és Onii-san oldalán nincs probléma, addig ez sem katasztrófa, de el tudnék viselni többet is belőle. Persze 20 percbe nem lehet mindent bele préselni.

Technikai megvalósítás tekintetében nem véltem felfedezni eddig problémát. A helyszínek, a kamera vagy a színészi munka mind megütik a 2018-as szintet. Bár az 1×02 során voltak furcsa, kínosabb pillanatok, mintha amatőröket néztem volna, de remélhetőleg ez csak az idegenek útkeresésének volt betudható

Reméltem, hogy a 17 éves Jamada Anna megbirkózik a szereppel, mert hát mégis az ő játékán múlik a legtöbb, és nem kellett csalódnom. Persze vannak japán sajátosságai, amikre mindenki saját ízlésének megfelelően fog reagálni, de ezt leszámítva nem lehet rá panasz. (Ezek a sajátosságok egyébként visszafogottak, így az efféléhez nem szokottak is könnyen el tudnak merülni a sorozatban.)

A boldogság színű szoba (durva fordításban) alapvetően egy fiatal lány útkereséséről szól. Egy fiatal lányéról, aki levetve béklyóit megismeri milyen az, amikor valaki megdicséri vagy csak neki akar jót. Ezt az alapvetést hinti meg a Sachiiro no One Room apró történetszálakkal. A kérdés már csak az, hogy vajon az események tényleg Sachi javát szolgálják-e?

Attack on Titan: kezdett a 3. évad – írta Scat

2018. 07. 24. 14:58 - Írta: vendegblogger

24 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Nos, kissé több mint egy év után, de kezdetét vette a harmadik évad. Előreláthatólag ez az etap kétszer annyi epizódot fog tartalmazni, mint a második, úgyhogy decemberig nyomon követhetjük Eren kalandját.

De először frissítsük fel az emlékeket dióhéjban. Hol is ért véget a második szezon? A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A mangát ismerőket kérjük arra, hogy ne spoilerezzenek a várható eseményekről! Tovább…

Previous Posts