login |

Posts filed under 'Ázsia sorozatozik'

Sword Art Online: kezdett a 3. évad, az Alicization – írta Csilla

2018. 11. 15. 14:50 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Előjáróban leszögezem, hogy manapság már csak a hajdani anime-rajongók táborához tartozom. Jócskán alábbhagyott az érdeklődésem a műfaj iránt, egy kezemen megtudom számolni, az elmúlt években mennyi sorozatot követtem. Valamiért nem kötnek le többé az újoncok, nem találok hiánypótló alkotást, hidegen hagy a szubkultúra alakulása.

Ugyanakkor akadnak művek, amelyek levettek a lábamról, és megszolgálták a bizalmamat az érdeklődésem fenntartásának fényében. Az Attack on Titan és az A Certain Magical Index mellett a Sword Art Online – röviden SAO – franchise az, amelyre futja még a kapacitásomból. Hozzáteszem, annak ellenére, hogy számomra a második évad fájó visszaesést produkált.

Az animéről már készült írás az oldalon, ebből kifolyólag nem részletezném a hátterét. Az első két évadot követően a sorozat idén ősszel folytatódott. A műben kiábrándultak által is várva várt harmadik évad az Alicization alcímet viseli.

Az Alicization habár szorosan kötődik az anime alappilléreihez, mégis egyfajta új perspektívára fekteti azokat. A köntös a régi, de az új ív, a legelső momentumoktól számítva – legalábbis az első benyomásaim alapján – rendszerszinten (értitek) megreformálja a sorozatot. Igyekszem spoilerek elhintése nélkül írni a tovább mögött az első 3 epizódról.

Tovább…

Dragon Ball Super: vége a sorozatnak – írta Ayrons

2018. 11. 12. 14:50 - Írta: vendegblogger

38 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Idén befejeződött a Dragon Ball legújabb szériája, mint derült égből a kamehame, úgy jött tavasz előtt a bejelentés, hogy a 131. résszel véget ér a Super. Mindenki értetlenül állt, hogy miért is?

Hogy ezt megértsük és magát az egész Supert, vissza kell menjünk 2013-ba.

2013-ban Goku és társai visszatértek a hosszú kihagyás után egy fimmel, a Battle of Gods-al. A Dragon Bal- filmek sose voltak acélosak, inkább pár kiemelkedő pillanattal rendelkeztek, mintsem élvezhető jó sztorival. Sajnos a God se volt kivétel ezek közül, ám volt egy tényező, ami a film mellett szólt: a Gods után röviddel bejelentették az új Dragon Ball mangát és animét.

Az egész világ megőrült (köztük én is), hogy gyerekkorom egyik kedvenc animéje folytatódik. Ám hamarosan elkezdtek gyülekezni a fellegek…  Sok animével megesett már, hogy beérte az alapanyagát, ld. Naruto vagy a régebbi Dragon Ball-szériák, ilyenkor a jól bevált töltelék részek jönnek, hogy a manga beérje a feldolgozást, majd le is hagyja.

Sajnos a Supernél ez nem történt meg, a manga most tart az utolsó Saganál, míg az anime már március 25-én befejeződött. Egy animénél sose jó, ha túlságosan túlhaladja az alapanyagát, mivel ilyenkor nincs egy biztos támpont a folytatásra. A Super esetében a manga készítői elküldték a későbbi Saga-k vázlatait az anime készítőinek, hogy abból dolgozzanak valamit ki. Ez néha sikerült, néha nem.

Bevallom, nem értem, hogy történhetett meg, hogy ekkora szakadék lett a két médium között. Lévén az anime a két mozifilmet dolgozta fel elsőnek, kicsit kibővítve, szóval a mangának elvileg lett volna ideje elhúzni az anime mellett, de sajnos pont fordítva történt. Pedig a feldolgozás készítői mindent megpróbáltak a széria életében tartására, példátlan mennyiségű töltelék részt toltak bele. Ezek minimálisan voltak szórakoztatóak, legtöbb esetben idegesítő történetekkel operáltak, amelyek kizökkentették a nézőt az egész Dragon Ball történetből.

Magáról a kezdeti részekről, és a Black Saga kezdetéig lévő történetekről nem akarok sokat írni, azt már megtették ebben a kritikában. A tovább mögött folytatom a Super-rel.
Tovább…

Attack on Titan: vége a 3. évad első felének – írta Scat

2018. 11. 07. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Az az igazság, hogy az évadnyitóban magam is huszonnégy részes szezonként hivatkoztam a harmadikra, és igazából nem is tévedtem. Ellenben arra nem számítottam, hogy ketté szedik, és a második tucat csak áprilistól kerül képernyőre. Így viszont már értem, hogy a mostani tizenkét rész miért is pörgött olyan őrületes sebességgel.

Nekem a sorozattal kapcsolatban kettő vesszőparipám van. Az egyik az általam csak „Lost-hatásként” emlegetett dolog, amivel arra szoktam célozni, hogy az Attack on Titan ahelyett, hogy válaszokat adna, inkább egyre érdekesebb kérdéseket vet fel. Így volt-e ez most is? Részben. A tovább m

Az etap első fele a királyság elleni puccsról szólt, és ez nekem marhára tetszett. Régóta hiányoltam már, hogy semmit sem tudni a társadalom felépítéséről azon kívül, hogy a szegények élnek a külső körben, a gazdagok meg a belsőben. Korábban csak pedzegettek dolgokat, de itt végre kifejtésre került néhány.

A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Délelőtti videó 3.: Grisse

2018. 11. 05. 11:30 - Írta: winnie

5 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Ezt a szingapúri sorozatot azért emeljük ki, mert ma volt az HBO GO-s (szinkronos!) premierje. Hátha jó. Az HBO Asia sorozatának története

az 1800-as évek közepén játszódik Holland Kelet-Indiában (a mai Indonéziában), ahol néhány valószínűtlen egyén összefog egymással, és lázadást szervez a brutális kormányzó ellen. Hamarosan ellenőrzésük alá vonják a Grisse nevű helyőrségi várost. A lázadás vezetői nagyon különböző karakterek, nagyon különböző háttérrel, ám küzdelmük eredményeképpen most esély nyílik arra, hogy megszabaduljanak a zsarnokság igájától.

Angol nyelvű előzetes a tovább mögött. Tovább…

Az anime is sorozat: Cells at Work! (Hataraku Saibou)

2018. 10. 28. 15:51 - Írta: Qedrák

1 comment | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Vajon hányan emlékeznek közülünk az Egyszer volt, hol nem volt… az élet című rajzfilmsorozatra? A francia ötletből kicsírázó sorozat az emberi testre koncentrált, bemutatva a legfontosabb szervek működését? Megszemélyesített vörösvérsejtek és fehérvérsejtek élték a mindennapjaikat, no meg időnként jöttek a vírusok és a bacilusok, akiket természetesen minden részben legyőztek.

A karaktereik ráadásul kissé konfekciósra sikeredtek, azaz nagyjából hat-nyolc típussal le is fedték az egész sorozatot, de ez tulajdonképpen nem is zavart senkit, hiszen úgyis a mondanivalóra helyezték a hangsúlyt. Ez nagyjából úgy foglalható össze, hogy a gyerekeknek is emészthető módon akarták megismertetni az emberi test működését, miközben azt egy gigantikus társadalomként festette le, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe.

Már ebben a sorozatban is közreműködtek japánok, de a 2018-as nyári szezon elhozta nekünk a japán stílusú megfelelőjét, a Cells at Worköt, ami gyorsan letarolta a téma iránt fogékony netes közösségeket, és alighanem az év egyik legsikeresebb újoncává vált.

Noha manga-feldolgozásról beszélhetünk, senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a francia sorozat valamelyest megihlette ezt az alkotást. Az alapötlet ugyanis tökéletesen ugyanaz: személyesítsük meg a különböző testben működő sejteket, és rajtuk keresztül mutassuk be az emberi szervezet működését. Emellett azonban két nagyon fontos különbséget gyorsan szögezzünk is le.

Az egyik, hogy a stílusa erőteljesen különbözik a francia párjától, leginkább abban, hogy nagyon japánra sikeredett. A másik, hogy míg az Egyszer voltnak még a legsötétebb részeit is átlengte valamiféle gyermeki báj, addig a Cells at Work inkább egy alaposan megtervezett vizuális ökörködésre emlékeztet, egyfajta paródiajelleget kölcsönözve az alkotásnak. A két alkotás között eltelt évtizedek alatt pedig értelemszerűen megváltozott az az emberi társadalom, amelyről mintázták a sejteket, így ezen a téren is akad különbség a kettő között.

Kezdjük a hasonlóságokkal! Először is ez az a sorozattípus, aminek gyakorlatilag bármelyik részébe bele lehet nézni az előzmények ismerete nélkül. A koreográfia tulajdonképpen részről része ugyanaz: van egy gonosz behatoló, (vagy egy működési anomália, például a rák), amit a szervezetnek le kell győznie.

A faék egyszerű cselekményt persze így vagy úgy meglehet bolondítani, miközben a tüdőgyulladásról vagy az ételmérgezésről hallunk, és általában ez úgy történik, hogy mindig megismerünk egy-egy újabb sejttípust, de ne legyen kétségünk, hogy alig van rész, amelyik ebből a keretből kilép.

Mivel a karakterek gyakorlatilag tökéletesen sablonosak, ezért semmiről nem maradunk le, ha egy random részbe belenézünk. A tovább mögött folytatom, érdemi spoilerek nélkül.

Tovább…

Produce 48 – írta LasDen

2018. 09. 17. 14:55 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,reality

Én nem vagyok egy nagy tehetségkutató fan, de persze én is kivettem a részemet egyik-másik műsorból. Az American Idol-ból és külföldi társaiból mondjuk csak YouTube-videók nyomán, de a hazai változatokhoz kisebb-nagyobb adagban szinte mindhez volt szerencsém. Hol 1-2 rész erejéig, hol tovább, bár a végéig egyet sem néztem. De egyszer mindennek eljön az ideje.

A Produce 48 a koreai Mnet (Music Network) kábel televízió legújabb együttes kereső reality-jet. Az eredetileg Produce 101 címen futó valóságshow 3. szezonja ez, ami az új nevet annak köszönheti, hogy Korea mellett Japán prominens idoljai, az AKS igazgatta 48 csoportok, is csatlakoztak a műsorhoz. Azt már az elején meg kell jegyezni, hogy ez nem egy klasszikus tehetségkutató. Ide az ország zenei cégei küldik a már akár évek óta náluk edző és erre a pályára kőkeményen készülő újoncokat.

Akik nem ismernék, azoknak egy rövid bevezető, hogy hogy is néz ki ez a rendszer. Alapvetően 9-10 éves koruk körül a meghallgatásokat sikeresen vevők beköltözhetnek az adott cég kollégiumába a többi újonc mellé és megkezdődik a képzésük. Együtt élnek, esznek, tanulnak, táncolnak, énekelnek, stb. Mindezt napi 16-20 órán keresztül, a végletekig hajtva magukat a tanulók, csak azért, hogy végül őt válasszák ki a következő projekt együttes egyik tagjának. És ezek az elemek a műsorban is visszaköszönnek.

A műsorhoz csatlakozott a már említett Akimoto Jaszusi által megálmodott 48 csoportok. 2005-ös alakulás óta hatalmas népszerűségre tett szert a jelenleg is több, mint 100 taggal és milliós eladásokkal büszkélkedő AKB48 a szigetországban. Azóta több testvércsapat is született az ország különböző részein. AKB48 mellett így ezen csoportok tagjai közül többen is részt vettek a műsorban. A 96 fős mezőnyben végül 39 japán lány kapott helyet.

A tovább mögött folytatom. Tovább…

Délelőtti videó 6.: Bleach

2018. 09. 13. 12:40 - Írta: human

2 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,mozifilm,video

A Netflix-re a Death Note után még egy élőszereplős anime adaptáció érkezik (most pénteken), avagy a Bleach film Blu-ray kiadására sem kell várnunk. A Netflix felületén meg lehet nézni az angol feliratos előzetest, de a YouTube-on csak az eredeti, hosszú trailert találtam, az van a tovább mögött. (Bónusznak ott a Netflixes, 1 perces is, csak spanyolul.)

Gondolo,m a sorozat elég bonyolult, de a videóban azt emelik ki, hogy vannak ezek az emberi lelkeket evő lények, akiket csak egy ember képes elpusztítani.

Tovább…

Az anime is sorozat: Caligula

2018. 09. 04. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Valószínűleg mindenkinek megvan a maga sorozatos becsípődése. Az enyém többek között az, hogy aminek latin címe van, azt feltétlenül megnézem. Alighanem azért, mert óhatatlanul is azt feltételezem, hogy a cím ugyanarra a latin nyelvvel kapcsolatos kulturális háttérre utal, amit én is elsajátítottam. Animék esetén még inkább szem előtt tartom ezt a szempontot.

Mondanom sem kell, hogy ha valaki így válogat sorozatot, abból nemcsak szerencsés találkozások, de látványos pofára esések is származhatnak. Utóbbira a legjobb példa a 2017-es őszi termésből a Dies Irae, amelyről írni is akartam, de annyira gyenge színvonalú lett, hogy még a billentyűkoptatást is sajnáltam rá. A Caligula a két véglet között valahol középen helyezkedik el: magamtól valószínűleg nem szántam volna rá időt, de nem bántam meg, hogy belekezdtem, igaz megszeretni sem tudtam.

Animét manapság szinte mindenből lehet gyártani, a Caligula történetét egy számítógépes szerepjátékból emelték át.

A The Caligula Effect névre hallgató RPG-ről nem igazán hallottam az anime előtt, és azóta sem, talán egy-két ponton hiányozhatott az ottani történet ismerete a sorozat jobb megértéséhez, de alapvetően nem hiányzott hozzá. Sőt, talán érdekesebb is abban a tudatban megnézni, hogy a játék tartalmáról nem tudunk semmit. (A név természetesen csak áttételesen utal a római császárra).

A tavasszal bemutatott Caligula ugyanis azon alkotások sorát gyarapítja, amely egy elég jó felütéssel kezdenek, ahol többet kell agyalni, főleg azért, mert rengeteg filozófiai és pszichológiai gondolatot kapunk, köszönhetően annak, hogy a főhős Sikisima Ricu rajong az utóbbi tudományért. Igaz, látunk másokat is már az elejétől kezdve rajta kívül, de komolyan egyetlen karakter történetébe sem vonódunk be. (Mondom mindezt annak ellenére, hogy vannak epizódok, ahol a főszereplő kifejezetten keveset szerepel, vagy egyáltalán fel sem bukkan).

A kezdést az tette még érdekessé, hogy az egyes jeleneteket, amelyek szokványos élethelyzeteket tükröztek (pl. hazaérés az iskolából), megismételtek. A figyelmes nézők a jelenetekben egy-két feltűnő változtatás mellett apró különbségeket is észrevehettek. Ez azonban a látszólag gimis éveit taposó főhősünknek és néhány iskolatársának is szemet szúr, úgyhogy hamarosan rájönnek, hogy egy virtuális világ veszi körül őket.

A Möbius nevű virtuális tér gazdája μ, egy ún. vocaloid, vagyis egy virtuális személy, akinek azt a funkciót szánták, hogy énekeljen és a dalaival minél több felhasználót hódítson meg. Észlelve, hogy a hallgatói tele vannak bánattal és fájdalommal, elhatározta, hogy felépíti a Möbiust és abba zárja be a tudatukat, hogy ott boldoggá és elégedetté tegye őket.

A virtuális világ kontra valóság tematikában persze számtalan alkotás született az animék között is, úgyhogy ezen a téren sok újdonságot nem fognak azok találni, akik szeretik ezeket a történeteket. Ahogy fentebb említettem, nekem is ambivalens benyomásaim támadtak az alkotást nézve. Jobban örültem volna, ha az első részben, esetleg a másodikban tapasztalt történetmesélést folytatják. Az érdekes kezdés után úgy éreztem, hogy a végére kissé kiürült a történet, még ha egyébként akadtak figyelemreméltó momentumai is.

Apróbb spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Ghoul: az 1. évad

2018. 08. 28. 21:46 - Írta: human

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

Bárcsak úgy kezdhetném, hogy végre egy jó horrorsorozat, de hát sosem tudnék hazudni nektek. Mondjuk a Netflix és a Sharp Objects-et is jegyző Blumhouse közös produkciója a végére kicsit javít az összképén, de ennyire ne szaladjunk előre.

A történet egy fiatal kihallgatóról, speciális katonanőről szól, aki még az egyetemi évei alatt feladtak az apját az államnak. Most az első tényleges megbízatása, egy ismert terrorista vallatása közben kénytelen ennek a tettének súlyával is szembesülni. Miért? Mert egy szörny emlékezteti.

Az a helyzet, hogy az alapból az epizódszám (3) alapján egy jó minisorozat is kisülhetett volna. Valami eldugott, titkos bázison elkezdik kihallgatni a terroristát, és idővel “kiszabadul” belőle valami szörny, egy Ghul. Hogy kerül oda, mit akar pontosan, és miért? Ezek jó alapok lennének egy fosatós horrorhoz.

A probléma a részekbe pakolt töltelékben keresendő. Mondjuk már a részek száma és hossza is gyanúsan arra utal, hogy egy filmet szabdaltak szét, amibe kellett kis töltelék, hogy 140 perces legyen sima horror létére. Nyilván erőteljes szimbolika, hogy az állam egy Fahrainheit 451-kaliberű diktatúra, könyveket és ideológiát égetnek, aminek a végrehajtói ellen egy ősi folklór szörnyet idéznek meg a terroristák.

De az az igazság, hogy nincs kedvem tovább gondolni, mert sokáig halál unalmas volt ez a sorozat. Ezerszer bejáratott kliséket vettek elő, és sajnos még a kivitelezésükkel is volt gond. Konkrétan az első rész után úgy éreztem, hogy a sok lassított felvétel, túlhúzott feszültséggel teli jelenet közben bealszom. Miután elkezdik a vallatást, utána kicsit beindult, de pont azt nem tudta átadni, hogy a bűneik súlyai miatt összeroppannak a katonák, helyette inkább olcsó jumpscare fesztivál lett belőle.

Azt lehet, hogy értékelnem kéne, hogy egész jól nézett ki a sorozat, pedig nem amerikai, hanem indiai produkció, és aki olyan félős, mint én, azt párszor talán meg is ijesztik majd, de sajnos a végeredmény egy 5/10 magasságára futotta csak.

Goblin (Guardian: The Lonely and Great God / Dokkaebi) – írta Sina

2018. 08. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika

8-10 éve vagyok Junkie-olvasó és eddig nem nagyon, vagy egyáltalán nem láttam K-drámákat az oldalon, nem is hittem, hogy szükség lenne ilyen írásokra, hiszen egy rövid, 20 órás koreai sorozat kizárt, hogy versenybe szálljon a nagy költségvetésű, ismert amerikai sorozatokkal.

Július végén elterveztem, hogy megnézem a The Office-t n+1-edik alkalommal, egy holland ismerősöm viszont azt javasolta, hogy inkább adjak esélyt a Guardian: The Lonely and Great God-nak, avagy ismertebb nevén Goblin-nak, aminek műfaja elég nehezen behatárolható, legyen fantasy/romantikus melodráma.

A történetet két idősíkon követjük, az idő 80%-ában napjainkban járunk, de emellett még a 900 évvel ezelőtti Koreában játszódik a cselekmény, a pilot elején rögtön kapunk 15-20 perces (tragikus) középkori alapozást, ez ne riasszon el senkit, nem erről szól a sorozat (vagy talán mégis), viszont a középkori szál is nagyon gyorsan érdekessé válik.

Többet a történetről nem nagyon érdemes írni, mert hiszem, hogy már a legapróbb spoiler is sokat ront az élvezeten, a sorozat tele van olyan jelenetekkel, amelyek szinte gyomorszájon vágják az embert, ezt pedig senkitől sem szeretném elvenni, bár annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a címadó goblin nem egyezik a mainstream fantasykből ismert lénnyel.

(Kifehérítve azért leírom, hogy kikről szól a sorozat: a középpontjában egy halhatatlan goblin, afféle lélekvédelmező van, a Halál, aki a halottak lelkeiért felel, egy középiskolás diák, valamint egy étterem-tulajdonosaz ő sorsuk fonódik össze valahogy.)

A produkció minősége egészen elképesztő, legyen szó akár a vizuális effektusokról, vagy a fényképezésről. A hátterek, jelmezek/ruhák helyenként jobbak, mint a Game of Thrones esetében, látvány terén a Goblin simán eléri egy átlagos egy visszafogottabb költségvetésű amerikai mozifilm színvonalát, s több tekintetben meg is haladja azt, bár itt-ott van egy kis minőségesés, azért nem mindenre volt elég a büdzsé.

Még soha nem láttam olyan sorozatot, amiben a zene ennyire megfogott volna. A sorozatban szinte példátlan érzelmi hullámvasútban lehet részünk és a zene erre még rátesz 3 lapáttal. Más általam ismert sorozatokban is vannak jó betétdalok, de a Goblin zenéjéről szuperlatívuszokban is nehéz beszélni, ezt hallani kell.

A sorozatban a drámai pillanatok sosem hatnak erőltetettnek, céltalannak. A történetvezetés hibátlan, a 16 rész egy teljes befejezett egységet alkot. Koreai sorozatoknál nagy előny, hogy nem tíz évadra terveznek, hanem többnyire csak egyre, a közel 20 óra, ami a Goblin-nak jutott teljes mértékben ki lett használva.

Igazi mesterműről van szó, amiben jóval kevesebb az idegesítő hiba és ingadozás van, mint egyes hájpos amerikai darabokban. Egyetlen negatívumnak a picit erőltetett termékmegjelenítéseket lehetne felhozni, de ez manapság elég sok koreai sorozatra jellemző, szóval a tereppel jár. A fentiek után mondanom sem kell, hogy a Goblin számomra majdnem tökéletes lett, csak pár tizeddel maradt el a 10/10-es szinttől.

Délelőtti videó 3.: Switched

2018. 08. 27. 11:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Ázsia sorozatozik,video

Hirtelen nem tiszta, hogy a Switched a Netflix gyártása-e, vagy csak átvette a szolgáltató, de pár hete debütált itthon is ez a japán sorozat, aminek mindössze 6 részes az első szezonja, s benne egy középiskolás lány hirtelen egy másik testben találja magát – egy, az osztály által utált és kiközösített, csúnya lány testében, akit a testcsere előtt látott, hogy egy épület tetejéről a mélybe veti magát. (Nyilván valami mágia révén ő lopta el a testét.)

Az erős romantikus szállal rendelkező sorozat angol feliratos előzetese a tovább mögött – én még csak a pilotot láttam, és nem igazán tudok mit mondani róla. Talán majd ti. Tovább…

Közel az árulás

2018. 08. 23. 13:13 - Írta: human

1 comment | kategória: Ázsia sorozatozik,kampány

Vajon a Netflix-es Ghoul-lal ismét egy jó horror(os) sorozat érkezik? Az előzetes se semmi, és hát ez a két plakát is eléggé üt. India megmutatja?

Previous Posts