login |

Posts filed under 'doku'

Délelőtti videó 6.: Drug Lords

2018. 01. 22. 12:40 - Írta: winnie

Add comment | kategória: doku,video

Pár hete került fel a Netflix-re az elég ellentmondásos Dope című dokumentumsorozat első évadja, ami a drog terjesztéséről és magáról a konkrét bizniszről szól, most pedig itt a Drug Lords, ami pénteki premier volt.

Ez is egy dokusorozat, ami konkrétan a drogbárókról szól, az embereikről, és azokról, akik megpróbálják elkapni őket. Az első évad 4 részének mindegyike egy konkrét illetőt vagy csoportot jár körbe. Az első Pablo Escobar-ról szól, az 1×02 a Cali kartelről, az 1×03 Frank Lucas-ról, New York heroinkirályáról, míg az 1×04 az ausztrál Pettingill-klánról. Előzetes a tovább mögött.

(Pár napja egyébként kijött egy cikk, hogy a készítők elég közel kerültek a tűzhöz és kénytelenek voltak elhalasztani egy tervezett interjút El Chapo, a Sineloa kartell vezetőjének édesanyjával, ugyanis valami kartelek közötti komoly balhé tört ki.) Tovább…

Délelőtti videó 6.: Chain of Command

2018. 01. 17. 12:40 - Írta: winnie

8 comments | kategória: doku,video

Akiket érdekel a katonai téma, azoknak nagyon ajánlom a NatGeo hétfőn indult dokusorozatát, aminek stábja 2016-ban és 2017-ben példa nélküli hozzáférést kapott, hogy Amerika szélsőségesek elleni háborúját mutassa be. A forgatásra a Pentagon-nal együttműködve került sor, a Chris Evans narrálásával készített széria a katonák életére (szakmai és magán) fog koncentrálni.

A tovább mögött egy részlet sok blőrözött fejjel és egyéb dologgal. Tovább…

Délelőtti videó 6.: Top Gear

2018. 01. 15. 12:40 - Írta: winnie

Add comment | kategória: doku,video

Minden bizonnyal közeleg a Top Gear 25. évadjának kezdése, ugyanis a BBC America már ki is adott hozzá egy autókázós előzetest (csekk a tovább mögött), amiben Matt LeBlanc csapatja. Többek között.

Tovább...

Délelőtti videó 6.: Somebody Feed Phil

2018. 01. 12. 12:40 - Írta: winnie

1 comment | kategória: doku,video

Phil Rosenthal jó arc. Nem azért, mert elkészítette az Everybody Loves Raymond-ot, hanem egyébként. Neki volt egy kajás-utazós sorozata az amerikai közszolgálati PBS-en, az I’ll Have What Phil’s Having, és ennek a kvázi folytatása érkezett meg ma a Netflix-re.

Maga a dokusorozat tényleg csak annyiból áll, hogy Rosenthal utazik (Vietnam, Mexikó, Portugália, Izrael és Thaiföld, valamint New Orleans), helyi kajákat eszik, lelkesedik és szocializálódik, de az egésznek van egy különleges esetleg bája, ami nézőssé és szerethetővé teheti. A hivatalos előzetes a tovább mögött. Bónusznak egy interjú vele a Jimmy Kimmel Live! mostani adásából. Tovább…

Nem pozitívan értik

2018. 01. 02. 13:45 - Írta: human

1 comment | kategória: doku,kampány

A Dope csak a drogról szól, ahogy azt a múltkori trailerje is bizonyította. Hogy mennyire pontos és mennyire szenzációhajhász a Netflix dokusorozata, majd eldöntitek, de tény, hogy egész közel mennek a dolgokhoz.

Délelőtti videó 6.: Dope

2017. 12. 31. 13:30 - Írta: winnie

1 comment | kategória: doku,video

A Netflix múlt héten indult dokusorozatára (nyilván) sokan kiáltanak FAKE!-et, mert mintha túl közel kerülnének a kamerák a kábítószerek terjesztését bemutató folyamat szereplőihez, de amíg nem láttam, addig nem tudok nyilatkozni – simán el tudom hinni, hogy egyes bűnözőknek van akkora arca, hogy szerepeljenek, az addiktok pedig biztos, hogy valódiak. (Hmm, mondjuk a Reddit-en is elismerik, hogy a baltimore-i epizód abszolút valóságos.)

Mindegy, a lényeg, hogy a Dope közeli betekintést napjaink drogbizniszébe, ráadásul több nézőpontból teszi ezt (junkie-k, dílerek, rendőrök). Az első rész Oakland-ről, a második Baltimore-ról szól, a tovább mögött pedig a teljes előzetes. Tovább…

Délelőtti videó 6.: The Toys That Made Us

2017. 12. 29. 12:40 - Írta: winnie

Add comment | kategória: doku,video

A Netflix sok projektje előzetesét kipakolja a YouTube-ra, de valamiért a múlt héten indult két dokuját, a Dope-ot és a The Toys That Made Us-t nem reklámozta így. Gőzöm sincs, hogy mi ennek az oka, de mivel mindkét sorozat nagyon érdekesnek tűnik, ezért utóbbi kap egy említést, míg előbbi majd akkor, ha találok hozzá videót.

Szóval a The Toys That Made Us régi játékokról szó, a legikonikusabb játék franchise-ok felemelkedéséről és bukásáról, a játékkészítők kommentálásában. Marha jó és nosztalgikus előzetes a tovább mögött. Az első körben 4 rész került fel, ezek fókuszai a Star Wars, Barbie, He-Man és G.I. Joe – jövőre jön még további 4 epizód. Tovább…

Délelőtti videó 6.: Road to the NHL Winter Classic

2017. 12. 28. 12:40 - Írta: winnie

2 comments | kategória: doku,video

A Road to the NHL Winter Classic már a 7. évadját kezdte meg – ez az a dokusorozat, ami az éves Winter Classic NHL-hokimeccs kulisszái mögé pillant be. Idén a Buffalo Sabres és New York Rangers összecsapásáról lesz szó, és bár előzetest nem találtam, a tovább mögé betoltam az első két epizódot az NHL YouTube-csatornájáról.

Tovább...

Nehéz lenyelni az igazságot

2017. 12. 16. 13:13 - Írta: human

3 comments | kategória: doku,kampány

Bevallom a plakát miatt figyeltem fel először a Rottenre. A trailer alapján mindenféle csúnyát fognak nekünk mesélni a(z amerikai) kajákról. Biztos, hogy nagyon kemény lesz, de valaki meg meri nézni?

Délelőtti videó 6.: Rotten

2017. 12. 15. 12:40 - Írta: human

Add comment | kategória: doku,video

A Netflix januárban két dokumentum-sorozattal is erősít.

Az egyik ezek közül a Rotten, ami a mindennapi táplálkozásunkhoz kaját előkészítő és szállító rendszerről fog csúnyákat, de persze valóságos dolgokat mondani. Szereplők nincsenek, de a készítői ezelőtt az Anthony Bourdain Parts Unknown és a The Mind of a Chef sorozatokban vettek részt. Előzetes a tovább mögött, de csak saját felelősségre, ha valaki még akar jó ízűen ebédelni.

Tovább…

Lore: az 1. évad

2017. 12. 14. 14:50 - Írta: winnie

5 comments | kategória: antológia,doku,kritika

Szeretjük (szeretjük?) az epizodikus antológiákat, mert valódi kritikát csak úgy lehet írni róluk, ha megnézzük az összes részt, vagy ha eleve epizódkritikákat posztolunk, mint a Heavy Metal vagy a Room 104 esetében. De igazából azoknak sincs sok értelme, hiszen attól, hogy az 1×04-et képtelen voltam végignézni, mást lehet, hogy le fog kötni, szóval inkább leírom, hogy mi is ez a sorozat, mert előzetesen nem nagyon tudtuk.

A Lore az Amazon Prime (itthon is elérhető) epizodikus horror-doku antológiája, aminek alapja Aaron Mahnke díjnyertes podcastje. Maga a sorozat tényeken, megtörtént eseteken alapul, a 34-47 perces epizódokban egy nagyobb témát járnak körbe, pár kisebb sztorit folklórokra épülő animációkkal vagy archív felvételekkel mutatnak be néhány percben – ezekkel szakítják meg olykor a fő történetet, amit színészek játszanak el.

Kezdjük ez utóbbival, mert van nekem egy gondom. Gondolom mindenki ismeri az epizodikus true crime dokusorozat műfaját (pl. az Investigation Discovery-n), amikben bűncselekményeket rekreálnak a résztvevők (vagy az őket alakító színészek) interjúi prezentálása mellett, így mutatva be egy-egy gyilkosságot vagy nyomozást. Ezek mindig érdekeltek, mert biztos tele vannak lenyűgöző sztorikkal, de sosem próbálkoztam be velük, mert úgy éreztem, hogy totális időrablás lenne a bámulásuk. Mint ahogy dokukönyveket meg bűnügyi rovatokat sem olvasok, inkább a fikció.

Nos, a Lore egy glorifikált true horror doku, hiszen valójában nem sokban különbözik a fentiektől (a részenként egy ismert színésztől (Holland Roden, Adam Goldberg, Robert Patrick, Colm Feore, Campbell Scott) eltekintve), mégis ledaráltam némi vívódás után, és ismét feltettem magamnak a kérdést, hogy ilyen alapon miért nem nézek true crime-ot? (És nem a színvonalas, szerializált dokukra gondolok, mint a The Jinx vagy a Making a Murderer.)

Mahnke podcastje már évek óta fut, és a Lore egy-egy epizódja (amiket maga Mahnke narrál) kvázi megfilmesíti a 15-30 perces audio epizódokat, gondolom hasonló tartalommal – mint írtam, a fő sztori eljátszása mellett a kisebb történeteket változatos stílusú animációval prezentálva, és a tematizált részeket összefűzve egy konzisztens egésszé, kezdettel és véggel úgy, hogy közben az ismeretterjesztő jelleg domináljon.

Az 1×01 a halálos betegségek (konkréten a tüdővész) terjedéséről és gyógyításáról szól (1800-as évek, George Brown, New England), a következő részek sorban pedig a transzorbitális lobotómiáról (1940-es évek, Dr. Walter Freeman), az alakváltó lényekről (19. század, Írország, Bridget Cleary), a spritualizmusról (19. század, Eliakim Phelps tiszteletes), vérfarkasokról (16. század, Bedburg, Németország, Peter Stumpp) és végül egy babáról (20. század, Robert Gene Otto).

Eléggé változatosak a témák, a pilot kvázi egy doku a halálról, annak mibenlétéről (amiből megtudtam, hogy régen nem volt könnyű eldönteni, ki halott, ezért volt olyan, hogy waiting mortuary), az 1×02 már konkrétan tudományos jellegű, és elég elborzasztó mai szemmel, ahogy a szemen keresztül az agyba “szöget kalapálnak” – olykor vizuálisan is kemény volt az első két rész némelyik snittje, de a valódi horrort inkább az emberi barbárság, a borzalmak valódisága szállította, az, hogy tudtuk, hogy ez megtörtént, vagy hittek benne, ha valami folklór az adott sztori alapja.

És a valós dolgok és a nézői ismeret anyag bővítésére való törekvés el is viszi a hátán a sorozatot, amire tényleg az volt részemről a legjobb jelző, hogy érdekes. Egyedül azt az amerikai szokást tudnám feledni, hogy az ír vagy a német származású karaktereket úgy prezentálják számunkra, hogy azok kőkemény akcentussal beszélik az angol nyelvet – előbbiek miatt kellett is a felirat (Holland Roden-t érdekes volt így hallani), utóbbiak inkább csak röhejesek voltak. (Adam Goldberg (az egy állat!) alakítása pedig egyenesen rettenetes volt.)

Nem tudom, hogy a podcast hallgatóit lekötné-e, de annak ismerete nélkül korrekt, igaz, olykor valóban elborzasztó sorozat a Lore, főleg, ha az ember megszokja a stílusát. Mivel epizodikus antológia, ezért hit or miss-nek kéne lennie, de valójában nem éreztem, hogy a részek között nagy különbség lett volna, hiszen nem a sztori milyensége volt a lényeg, nem csavarokra volt kihegyezve (ettől még az 1×01 végén a felismerés érdekes volt, korábban ezt nem tudtam), hanem a valós komponensre.

A fentiek némileg ellentmondva azonban, hogy némi konkrét véleményt is belevigyek, azt kell mondanom, hogy az 1×04-et végig sem tudtam nézni, mert annyira hidegen hagyott a szeánszos fő sztori (a kisebbek Houdini-val és Doyle-lal okésak voltak), s bár az 1×05-öt lenyomtam, de az meg szörnyű volt, az egész mintha egy béna jelmezes dzsembori lett volna – mondjuk a nyilvános kivégzés történetének betoldása feldobta.

A többivel nem volt gondom, az első után (6-7/10?) úgy döntöttem, dara lesz. De tippre az említett részek azért jöttek be kevésbé, mert nem érdekelt annyira a téma, a szellemesdi és a farkasemberkedés totálisan elcsépelt, lerágott csont, némi történelmi kapaszkodón kívül semmit nem adott. Viszont némelyik kisebb sztori, amit a főszálak közé ékeltek…, uhh, úgy működtek (pl. az élethű babás), hogy nem horrorisztikusak volt, csak egyszerűen “beléjük gondolni” volt durva.

Délelőtti videó 6.: Street Art Stories

2017. 12. 14. 12:42 - Írta: winnie

Add comment | kategória: doku,video

Ez egy novemberi premier, de néz ki olyan jól, és tűnik olyan érdekesnek, hogy írjak róla. (Hogy mit keres a CMT-n, ami Country Music TV, azt nem tudom.)

Szóval, Street Art Stories címen 10 részes dokusorozat indult utcai képzőművészetekről, ikonikus, megkapó vagy a neten hírnevet szerzett köztéri művészeti alkotásokról, amit az alkotók maguk fognak narrálni. Minden rész egy művészre koncentrál, többek között Ruben Rojas, Teachr, Morley, Colette Miller, David King, MegZany, Gretta Kruesi, Wrdsmth, Dytch66 kap terepet benne.

A tovább mögött egy fullos előzetes, majd részek 3 perces betekintői. Először Davia King, majd Ruben Rojas, Colette Miller, Morley és Teachr. Tovább…

Previous Posts