Itt a karácsony, s ha valaki tippeket akar, hogy mit adjon junkie pajtásának, olvasson tovább. Annak idején megkértünk titeket, hogy mutassátok meg nekünk, hogy a tiétek mekkora. Mármint a bélyeg DVD-gyűjteményetek. Most túllépve a mozgóképes csecsebecséken, az érdekelne, hogy egyeseknek milyen fanatizmusi fokkal bírnak.

Milyen sorozatos relikviád, kiegészítőd, cuccod van? Képek is jöhetnek.
(A DVD nem játszik.)

Lost-figura a sublótba, Monk bobblehead a monitor előtt, embernagyságú Jack Bauer-madárijesztő a veteményesben, Dexter-es Hello Kitty-figura vagy kapálásra tökéletes BSG-s szerelő egyenruha, egyremegy. Nekem például pár felfújt fejű babán kívül megannyi könyv tartózkodik a polcomon, 24- és Monk-sztorik, sokfényképes, évadösszefoglalós, epizódleírós, companion könyvek (DHW, 24, PB, Lost), Lost- és PB-magazinok, ilyesmik.

Folynak össze a fejemben az elmúlt évek kérdései, de hátha erről még nem volt szó. Egész egyszerűen az érdekelne, hogy szerintetek melyik a legalulértékeltebb sorozat, melyik érdemelne sokkal több figyelmet a közönség részéről? (Vagy melyik volt a legalulértékeltebb az elmúlt egy-két évben. Mindegy, hogy országos vagy kábel, hogy Amerika, Kanada vagy Anglia.)

Olyanra gondolok, ami nem is nézett, nem ismerik el díjakkal, esetleg mi sem írunk róla, vagyis csendben, a háttérben meghúzódik, az írók írják az új epizódokat, a színészek eljátsszák azokat, a rajongók megnézik, a színvonal pedig folyamatosan magas, mégsem veszi észre “senki”, nem beszélnek róla a watercooler mellett, pedig a sorozat megérdemelné.

Mindenki tudja, mi az a Super Bowl – vagy nem. Ugyanis most vettem észre, hogy nem írtam hozzá alapfogalmat, de akkor ezt nemsokára pótolom. Nem, nem az a lényeg, hogy az amerikai foci bajnokság döntője, hanem, hogy az év legnézettebb tévéműsora, ami azt jelenti, hogy a mögé bepakolt sorozattal nagy nézettséget lehet elérni. Ezt a nagy nézettséget pedig lehet egy sorozat befuttatására (akár lelkes újonc, akár vergődő régebbi) va egy sorozat gy megszilárdítására (korrekt régebbi) használni.

Az idei évadban a CBS fogja adni a Super Bowl-t (szünetben zenél a The Who, most szóljatok hozzá), mely 2001-ben és 2004-ben Survivor-t adott, 2007-ben pedig Criminal Minds-ot. A 2001-es Survivor – 2×01 iszonyatosan bejött 45 milliós nézettséget hozott, de a 2004-es Survivor: All Stars 33 milliója már csak so-so volt, míg a CM 26 milliója kifejezetten gyenge.

A nagy kérdés, hogy idén mi fogja megkapni, minek kéne megkapnia a Super Bowl utáni időpontot?

A jó választás új numero uno sorozatot is jelenthet, hiszen az ABC ezzel repítette a mostani helyére a Grey’s Anatomy-t 2006-ban, meg a jó nyitójelenettel. Az pedig, hogy fiatalokra és férfiakra kell koncentrálnia a választottnak meg is ritkítja a szóba jövő sorozatok táborát.

Újoncot kéne avatniuk? Az egyik szitkomot kéne bebetonozni? Esetleg a The Big Bang Theory-val hatalomátvetélt csinálni? Vagy éppen a The Mentalist-et megtenni a legnézettebb sorozatnak a 10. évados CSI kárára? Vagy bepróbálkozni a CSI-jal? Az NCIS gondolom köszöni és nem kéri a lehetőséget a bitang jó nézettségével. És az NCIS: LA? Vagy vissza ahhoz, ami bevált és a Survivor 20-ra kéne pazarolni az időpontot, ami megint egy All Star-évad lesz? (Vagy a…, á, esélytelen, a The Amazing Race-re?)

Melyik lehet az a sorozat, ami a legtöbb új nézőt tudná szerezni?

Hátha van valakinek véleménye a témáról. Kommentben a konkrét spoiler-eket mellőzzük. Ezt olvastam valahol nemrég:

We’ve reached the point when we’re watching TV that there’s no jeopardy, no risk, no stakes, when we know our lead characters aren’t going to be killed.

Avagy “Elértünk arra a pontra, amikor úgy nézünk tévét, hogy nincs kockázat, nincs tét, amikor tudjuk, hogy egy főszereplőt sem fognak megölni.”

Többször előfordult, hogy kritikában arra panaszkodtam, hogy egy sorozatnak nincs tétje, hogy tudjuk, hogy mi lesz a vége, a bűnöst elkapják, a nagy bajban lévő jók megmenekülnek, stb. (És most nem a Heroes-ról van szó, ahol tényleg fizikai fájdalmat okozna az íróknak megölni valakit.) A kérdés, hogy jól van-e ez így? Egyáltalán lehet(ne)-e másképp csinálni?

Nyilván nem az a válasz, hogy nincs és öljük meg a főszereplőket, hiszen az emberek zöme az állandó arcok miatt (is) néz egy sorozatot, de akkor mi lenne a megoldás? Mert hiszen az sem jó, ha minden 5. részben jön egy mellékszereplő, csak azért, hogy pár epizóddal később kinyírhassák, mert akkor is csak a kiszámíthatóság sorompójába ütköznénk. De akkor mit kéne csinálni egy több évados sorozat esetében? (Igen, a 13 részes Harper’s Island-nek könnyű dolga volt.)

A minap az egyik sorozat készítője kijelentette, hogy nála senki sincs biztonságban és ezt demonstrálandó meg is ölte az egyik főszereplőjét. Ezt ki is tárgyaltuk (vigyázz spoileres link), sőt, az elmúlt hetekben több sorozat is végzett olyannal, akit az ember főszereplőnek gondolt, bár nem volt az, hiszen csak vendég státusszal rendelkezett.

Sőt, még a Heroes is ölni fog. Bár nyilván egyik tett sem egyenértékű azzal, amikor az egyik Steven Seagal-film 15. percében meghalt a népszerű aikidós vagy az egykor nagy hype-pal bíró, de csúnyát bukó sorozatban a semmiből megölték a főszereplőt.

Bár tény, hogy akad pár sorozat, ahol valóban minden epizódnak van tétje (ők a kivétel), de a jelenség valós.

Csak elmerengtem múltkor, hogy minden évadban szoktak első évados kedvencei lenni a tévés díjátadóknak. Főleg az Emmy-re gondolok, de természetesen ott a röhejes Golden Globe is, ahol ugye még inkább hallomásból jelölnek, díjaznak, általában azt, amit épp hype-olnak.

Most, látva egy kicsit az idei kínálatot, annak egy részét, kinek mi a tippje, mely újoncsorozatok bírhatnak komoly jelölési eséllyel az Emmy-n.

Egy általam nemrég olvasott cikkben elég jól rátapintanak arra, hogy idén jó pár új komédia bekerülhet a kivételezettek körébe, remélhetőleg az elfáradt, “ha jó, ha nem”, állandóan jelölt sorozatok helyére (az Entourage-t hozták fel példának). Sőt, ezen új komédiákat végre nem csak az HBO fogja szolgáltatni (bár a Bored To Death és főleg a Hung tuti esélyes, csak mert HBO), hanem esetleg az országos tévék, hiszen többek között feltűnt egy Modern Family, aminek még mindig az egyik legerősebb a kritikusi zsizsegése.

Perste ki tudja, lehet, hogy a másik kategóriában, a drámák terén is akadhatnak új “jelölős kedvencek”, de vajon mik? Ez az a kérdés, ahol az embernek nem feltétlenül saját favorijaiban kell gondolkodnia, hiszen például bennem fel sem merülne, hogy egy Monk, Cold Case vagy Law & Order: Criminal Intent valaha főkategóriás vagy bármilyen jelölést kapjon. (Oké, Tony Shalhoub kivétel. Őt jelölik, ha esik, ha fúj.) Ez nem a sorozatok hibája, hanem az efféle díjátadók rendszere miatt van.

(Tidbit: A GG-n anno a hype miatt, ugye, még Wentworth Miller és Masi Oka is kapott jelölést. Oké, utóbbit Emmy-re is jelölték. Bezzeg most… Ez is mutatja, hogy a tévés akadémia, mivel már nem akkora szenzáció a Heroes, nem foglalkozik a sorozattal, meg sem nézik a kiküldött DVD-ket, pedig Oka gondolom nem lett rosszabb az évadok alatt, ergó nem a személyének szólt a jelölést. Naná, az azért durva lett volna.)

Tudtuk, hogy több ütős Halloween-epizód lesz, suttogták, hogy a Vampire Diaries is ütni fog, én meg, bár hozom fel magam a sorozattal, úgy gondoltam, hogy nem várok a bejegyzéssel, majd kap külön kritikát is a VD, de az 1×07-ről beszélni kell. Vagy lehet. Főleg, hogy a tovább mögött ott van két igencsak hasznos interjú, mely az események mögé enged bepillantást. Csak az klikkeljen, aki látta a részt, spoiler előfordulhat.

Tovább…

Bár nemrég kérdeztünk kettőt (1 – 2), ahol nagyon hasznos volt a kommenteket olvasni, a leglényegesebbet nem tudtuk meg, így most erre irányul a kérdés, hiszen sokan döntenek a pilot megtekintése után egy sorozatról, nem mindenki ad második esélyt. Harmadikat, mint én, pláne nem. Pedig ki tudja, pár sorozatnál a pilot a leggyengébb rész sokak szerint. Bár előfordulhatnak átfedések, de íme a kérdés:

Melyik az az újoncsorozat, amely a gyengébb pilot után a legtöbbet javult és melyik az, amelyik a jó pilot után leginkább leromlott?

És, ha már a visszatérő sorozatokról kérdeztünk egyet, akkor íme az újoncokra vonatkozó kérdés is, ki tudja, hátha valaki a válaszok alapján dönt egy sorozat bepróbálásáról.

Ez azért is hasznos olvasnivaló, hiszen bár az 1-2. részekről mi is írtunk, de ti kommentben már 4-5 részes tapasztalatokról számolhattok be, s én például itt is, más oldalakon is olvasok jókat mondjuk a The Vampire Dairies-ről, amivel egyikünk nemsokára szintre fog érni, hogy írhassunk róla.

Melyik ősszel indult újonc okozta a legkellemesebb és legkellemetlenebb csalódást?

Direkt így teszem fel a kérdést, mert bár nyugodtan le lehet írni, hogy melyik a legjobb újonc, de igazából az érdekel nagyon, hogy akadtak-e olyan sorozatok, amiktől nem vártatok sokat és mégis bejöttek – illetve, amit nagyon vártatok és még ti is ledöbbentetek azon, hogy milyen hamar kaszáltátok.

Ha pedig elkezdődött az évad, akkor jöttek dögivel a sorozatok, újak, régiek, mi pedig úgy tartjuk illőnek, hogy rákérdezzünk tapasztalataitokra. Kezdjük a visszatérőkkel, s a kérdés rém egyszerű:

Mely sorozat esett vissza leginkább az előző évad vége óta és melyik fejlődött a legtöbbet?

Szóval nem az érdekel, mi a kedvenc, hogy a legjobb maradt a legjobb, hanem, hogy mely sorozat fejlődött, mely okozott kellemes meglepezést és melyik okozott csalódást eddig pá rész után.

Nem tudom, hogy a blogon kérdeztem-e már, de múltkor felmerült egy ilyen ötlet, hát nosza, válaszoljon, aki elmeregett már azon, hogy mi lenne az álomcrossover a jelenlegi és esetleg a nemrég véget ért sorozatok között? Főként az indoklás érdekelne, hogy miért is lenne nagyon ász, ha Jack Bauer elkapna valami halálós kórt és House doki gyógyítaná vagy, ha a True Blood vámpírjai ellátogatnának New York-ba és S.-en meg B-n ülnének tort.

Azt, hogy mi a cápaugrás, szerintem mindenki tudja, de ha nem, akkor érdemes elolvasni a vonatkozó alapfogalmunkat. Lehet, hogy éppen ezért spoilereket fog tartalmazni némely válasz, de szerintem érdekes a kérdés, szóval óvatosan tessék olvasni és érdemes a kommentet a sorozat nevével és (ha szükséges) a SPOILER felirattal kezdeni.

Mi volt számodra a legfájóbb cápaugrás? Előfordult-e már, hogy nem a fokozatosan csökkenő minőség, hanem egyetlen, neked nem tetsző momentum miatt elkaszáltál egy sorozatot?

Durva esemény, egy karakter távozása a sorozatból, szereplőváltás, szinkronhang-váltás, műfajtváltás, tudom is én, rengeteg minden előidézhet cápaugrást – nem csak sorozatban, hanem reality-ben is, ld. mondjuk a The Apprentice, melyből a 6. évadra Celebrity Apprentice lesz. (Hmm, részemről már az is cápaugrás, hogy a remek JumpTheShark honlap helyén ma már a TvGuide egyik szekciója jön be… WTF? Azért szerencsére a Nuke The Fridge kifejezés végül nem váltotta fel a “cápát”.)

Ne ragozzuk tovább, elő a farbával. Te és az előzetesek. Hogy vagytok egymással?

Szoktál sorozatelőzetest nézni? Mi célból?

Arra célzok, hogy van, aki a kíváncsiságát csillapítja az elkövetkező hétre, valaki spoilerekre utazik, mert jó tudni előre olyasmiket, amit az átlagember nem tud, más pedig arra, hogy mit hoztak össze a promókészítők. No meg persze ott vannak azok, akik a promó alapján döntik el, hogy megnézik-e a folytatást, ők az átlagnézők és azok, akik a kaszát fontolgatják.

Mindattól függetlenül kérdezem mindezt, hogy az előzetes nem a sorozatnézőnek szól, hanem a bizonytalannak, esetleg a sorozatot nem néző embernek. Tényleg:

Előfordult már, hogy egy promó láttán mondtad azt, hogy megnézed egy sorozat következő epizódját?
(Nem pilot-ra gondolok, hanem évadközbeni részre.)

Egy hét alatt a harmadik sorozatnál merült fel a “tekerés” témaköre, én meg amondó vagyok, hogy beszéljünk róla. Arról van szó, hogy vannak, akik a sorozatok unalmasabb részeit vagy egy bizonyos karakter jeleneteit áttekerik.

Első blikkre nekem ez istenkáromlásnak tűnhet, de persze csak azért, mert én ilyet sosem teszek, illetve hirtelen nem jut eszembe ilyesmi, mármint, hogy egy általam nézett sorozat egy részét áttekerjem, de olyan már volt, hogy valami nem nézett cuccba beletekertem, hogy miről van szó. De most nem ez utóbbi a lényeg, hanem a nézett sorozat tekerése.

Szoktál sorozatnézés közben tekerni? Melyik sorozatnál? Mi a véleményed a jelenségről?

Sajnos most lusta vagyok kivágni az előzetest a rész végéről (ha valaki megteszi, kirakom ), de azt mindig ugrani szoktam és utólag csekkolom csak, egyszerűen semmit nem akarok tudni a reality-k következő részéről. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel?

De mindegy, nem ez a lényeg, hanem azon morfondíroztam el, hogy bár a Survivor ugyebár az egyik legjobb sorozat, mely fut jelenleg, de vajon lenne-e kedvem többet nézni belőle? Elég a heti 38-40 perc vagy a 2 óra sem lenne elég? Mert az egy dolog, hogy a tévében kell a feszes tempó, de aki fanatikus (ld. kommentek a premierről), az mindent tudni akar a karakterekről. És, mint tudjuk, a reality az a műfaj, ahol szó szerint egy tonna nyersanyagból vágják össze az epizódot úgy, hogy hihetetlen sok mindent kihagynak. (Nem épp ez a kategória, de a Ponderosa-videókat is ezért jó nézni, azokat a színfalak mögötti felvételeket, amik bemutatják, hogy a zsűrinek kiszavazott játékosok, hogy múlatják az időt.)

Nyilván létfontosságú dolog nem marad ki, a szerkesztőkkel dolgozó vágók is megpróbálják sorozatként összerakni a részt, fősztorival, melléksztorikkal, de aki szereti a mennyiséget és jobban meg akarja ismerni az S19-es karaktereket, az kukkantson a tovább mögé, hogy csak a YouTube-ra mennyi minden pluszt felpakolt a CBS. Klikk. Egy csomó, a karaktereket jobban bemutató jelenet, interjú található ott, valamint a kiszavazott kiszavazás utáni monológja (pár perc, amiből adásban látunk 20 mp-et), a kiszavazott másnapi nyilatkozata, sőt, akár a kiszavazást is meg lehet nézni teljes egészében, azt, hogy ki, miket mondott a kamerába. Csak a filc ne surrogna…

Szóval, nem tudom, hogy érdemes-e olyasmiket is látnom, amiket nem akarnak megmutatni? Még akkor is áll a kérdés, ha mindezeket idő hiányában nem látjuk. Fura egyébként, hogy az ember a tempó miatt is kedveli a Survivor-t, ha sokkal lassabb lenne, akkor nem biztos, hogy rajongó lett volna – viszont azzal, hogy rajongó lett, érdeklődni kezd a többi anyag után is.

UPDATE: A tovább mögött a 19×02 promója, köszönet marteának.

Tovább...

Véget ért a nyár (bakker!), a nyári darák hatásfokáról már volt szó, ez annak a kvázi spinoff-ja lesz.

Sokan daráltak, sokan néztek nyári sorozatokat, sokan láttak újoncokat, sokan csekkoltak magyar premiereket és sokan érték utol magukat valamelyik sorozattal, amelyikkel év közben lemaradtak. A kérdés, hogy ki milyen nagy felfedezéseket tett az elmúlt hónapokban, sikerült-e találni “Hát, ezt hogyhogy nem néztem eddig?”-típusú sorozatokat?

Milyen sorozatot fedeztél fel a nyáron? Melyik (számodra) újonc lesz biztos nézős a közeljövőben?

Csak azért kérdezem, mert elég “bosszantó” tud lenni, ha egy sorozat annyira bejön, hogy elhatározom, hogy ezentúl azt is hetente fogom nézni, mert már így is szenvedek a heti sorozatok kötött 168 órába való illesztésével, de minden egyes új, bejövős cucc, csak nehezíti az idő optimális beosztását. Ez pedig sokszor csak másik sorozat kárára történhet meg…

A péntek a halálnap

Ez nem tévhit, nem kitaláció, mert az egy dolog, hogy Magyarországgal ellentétben péntek este (meg szombaton meg ünnepnapon) kevesen tévéznek Amerikában, de ez azt is jelenti, hogy kis nézettséggel is simán siker lehet egy sorozat. Lásd: Numb3rs, Ghost Whisperer, melyek igazi sikersorozatnak számítanak, 5 évadot is megértek, más kérdés, hogy az ő számaikkal más napokon tuti kaszát kapnának. Persze adott a “tyúk vagy a tojás” probléma, hiszen nem tudni, hogy azért nézik ezen sorozatokat csak ennyien, mert pénteken vannak, vagy azért vannak pénteken, mert többen úgysem néznék õket?

Tény: amely sorozat pénteken startol, jóval kisebb eséllyel éli túl az 1. évadot: mindössze 15% esélye van. Az 1999 és 2008 között pénteken indított 97 sorozatból csak 15 érte meg a 2. évadját. Tavaly a The Ex List is elvérzett, viszont a Dollhouse folytatódhatott, más kérdés, hogy pocsék, a The Ex List-nél jóval gyengébb nézettséggel.

A többi nappal összehasonlítva a pénteket is látszik a tendencia: hétfő – 114 sorozatból 43 kapta meg a 2. évadot (41%), kedd – 143/42 (29%), szerda – 152/44 (29%), csütörtök – 81/27 (33%), szombat – 12/3 (25%) és vasárnap – 64/27 (42%).

Csatornaszinten az ABC legjobb napja a vasárnap (13/7 – 54%), legrosszabb napja a péntek (21/3 – 14%), viszont például az ABC szerdán elég sok, szám szerint 50 sorozatot indított el, melybõl 16 folytatódhatott és idén sem cáfol rá a trendre a csatorna, hiszen 5 újoncot dob a mélyvízbe szerdán. A CBS-nél a hétfő a legerősebb, bár tavaly bukott a Worst Week, de a 19/12-es arány 63%-os sikert jelent, míg a 7/1-es (14%) vasárnap mellett a kedd a leggyengébb (16/5 – 31%).

Azt hiszem, a FOX-ot meg lehet tapsolni, hiszen a Dollhouse-ig a 1999 óta nem voltak képesek pénteken sorozatot sikerre vinni: 22 kísérlet 0 második évad. 0%. Szegény idei Brothers… Ezzel szemben a keddi, American Idol által megtámogatott nap 21/9-es, 43%-os sikeraránnyal bír. Az NBC 14/1-es pénteke (7%) sem nagy eresztés (na, mi élte túl a pénteket?), a 4/0-s szombat sem, viszont az 57%-os vasárnap (14/8) és a 47%-os hétfõ (30/14) nem rossz. A CW kevés sorozatot indított, hogy trendekről beszélhessünk, de tavalyig a kedd 2/2 volt, idénre 4/3 lett a Privileged bukása után. Cserébe a vasárnap és a szerda 4/1-es 25%-a kudarc, ráadásul tavaly még 3-4 sorozata bukott a CW-nak vasárnap. Csoda, hogy leadták a napot? (A CW-elődök közül a UPN 5/0-s péntekkel bírt, míg a WB-nek 5/1-gyel a hétfője volt gyenge. A UPN szerencsenapja viszont épp a hétfő volt 8/6-tal, a WB pedig 7/5-ös keddeket produkált.)

Ezekbe az adatokba nem tartoznak bele a másik napról péntekre költöző sorozatok, hiszen egy-egy csatorna elvérzett próbálkozásait szívesen égeti ki pénteken, adva ezzel nekik egy utolsó, 0,5%-os esélyt, (ld. a tavalyi évadban a Lipstick Jungle vagy a Prison Break), hogy ha hozzák a más napon alacsonynak számító nézettségüket, akkor pénteken még sikeresek is lehetnek, de persze mindegyik bőven veszít ilyenkor korábbi nézettségéből.

Az a legnagyobb bajom a Lie To Me-vel az, hogy random (lehet). Értem ezalatt azt, hogy a klasszikus krimik rajongójaként szeretem, ha logikával győzik le a rosszakat. És nem szeretem, ha hazugsággal elérik, hogy valljanak vagy, ha kiverik belőlük az igazságot. Ezek azért nem jó megoldások, mert minden krimisztoriban alkalmazni lehetne azt, hogy bonyolítok egy történetet 40 percig, utána meg valaki valamiért bevallja, hogy ő volt a tettes. Pff.

Ilyenkor nincs katarzis, s ezt általában akkor szokták csinálni, amikor az írónak nincs ötlete a “végső megoldásra”, inkább az egyszerű eszközhöz nyúl. (Idén volt ilyen szerintem mindenhol, a Castle-ben, a The Mentalist-ben, a Lie To Me-ben – ami nem gáz, ha ügyesen csinálják meg.) A Lie To Me esetében különösen ingoványos a talaj, hisz én azért is dobtam a sorozatot, mert az íróknak elég a 38. percben egy grimaszt írni az addig profi módon tagadó tettes arcára és Lightman már is azt mondja, hogy “Á-há! Te vagy a gaz!”. A néző meg becsapva érzi magát. Nem?

Persze annak nem kell megjavítani a Lie To Me-t, akinek eddig is tetszett, de láttam az RTL Klubon a pénteki epizódot (1×07) és megint tudatosult bennem, hogy mikor lenne ütős sorozat. Nem, nem attól fog ütni, hogy Tim Roth mekkora antihőst játszik. Inkább attól, ha sikerül valóban érdekes eseteket kitalálni és elfelejtik a gyilkosságokat. Nem tudom, hogy mekkora volt az emberölések aránya az 1. évadban, de anno a pilot-kritikáinkban is jeleztük (ez volt az In Plain Sight-nál is), hogy ha már nem nyomozókról van szó, hanem tanácsadókról, akkor igazán átléphetnének a nyomozós sablonokon.

Érdemes lenne, hiszen valószínűleg az maradni fog, hogy praktikus okokból nem egy nagy ügyre küldik az állandó szereplőket nyomozni, hanem CSI-módra kettéválasztva a csapatot két 20 perces (vagy 25-15 perces) esetet kapunk részről-részre, ergó, ha a formula nem változik, akkor muszáj lesz az eseteken gyúrni. És az 1×07-ben erről volt szó: egy nemzetközi konfliktus, valamint egy ipari kémkedés, vállalati lopás (vagy mi?) került a középpontban, ahol nem is az volt a lényeg, hogy “ki a tettes?”, hanem inkább a csavarokra és a “tanulságra” gyúrtak rá.

Ahogy olvasom, a Lie To Me – 2×01-ben is inkább bűnügy lesz, amit megbolondítanak egy többszörös személyiséggel rendelkező lánnyal. Reméljük a legjobbakat. Főleg, hogy egy pár részes átívelő szálat is fog kapni a 2×05-től a sorozat, bár szerintem csak afféle pár perces jelenetek sorozatáról van szó, de talán az eddigi magánéletes átíveléseknél izgalmasabb lesz.

A Royal Pains-kritikáról jutott eszembe, hogy vannak sorozatok, melyeket a történetért nézünk és olyanok, amiket a szereplőkért, a karakterekért. Persze a kettő nem zárja ki egymást, de szerintem mindenkinek akadnak olyan kedvencei, amelyeknél elismeri, hogy csak a sztori miatt nem biztos nem nézné, viszont “beleesett” a karakterekbe (esetleg csak 1-2-be) vagy a színészekbe és őket elnézné, amint akár a telefonkönyvet olvassák.

Mely sorozatra igaz, hogy leginkább csak a karakterek viszik előre, tartják életben, s nélkülük, csak a sztori miatt nem is biztos, hogy néznéd?

A sorozat műfajából nem lehet következtetni a sikerre.

A sorozatokat dráma és komédia műfajokra oszthatjuk, plusz ott vannak a reality-k, tehát nem a nem szkriptelt “dolgok” – de szó sincs arról, hogy a valóságshow-kat zabálná mindenki vagy, hogy a szitkomokkal ne lehetne sikert aratni, hiszen ismét visszatekintve az 1999 és 2008 közti adatokra, azt lehet leszűrni, hogy nagyjából egy sorozat túlélési esélye azonos volt műfajtól függetlenül. Ez idő alatt 210-ből 64 komédia (30%), 238-ból 78 dráma (33%) és 217-ből 63 reality (29%) élte túl az 1. évadot.

Komédiák terén az ABC, a FOX és a CBS az évezredben nagyjából 32-33%-kal teljesített, ennyi volt a túlélési arány, egyedül az NBC-t érdemes kipécézni, hiszen 46-ból mindössze 10 bizonyult sikernek, ami 22%-os teljesítmény. Az a tendencia mindenetre látható, hogy míg 2001/02-ben 33 új komédia volt, addig 2007/08-ban csak 10, ráadásul abból a 10-ből csak 2 kapta meg a második évadot, ami negatív rekord, 20%-os arány. (A pozitív véglet 2004/05, amikor is 19-ből 8 komikus sorozat bejött a nézőknek.)

Drámáknál azt hiszem mondanom sem kell, hogy a CBS-nél lehet biztosra menni: 23/48 a mutató, vagyis 48%-os a túlélési kvóciens (idén viszont 4-ből 3 buktát hoztak). Gondolom az sem lep meg senkit, hogy a FOX-nál mindez csak 21%, 43-ból mindössze 9 sorozat kapott második évadot. Ezt mi is tapasztalhattuk, hiszen olyan, hogy 2-3. évados FOX-sorozat szinte nem is létezik, a 2005/06-os Prison Break – Bones duó óta most a Fringe és a Lie To Me hozta vissza a reményt.

Mivel 2001/02-ben volt a legtöbb komédia (33) az új sorozatok között, ezért nem csoda, hogy akkor került a legkevesebb dráma adásba, mindössze 19 (ebből 8 élt tovább), de egyébként minden évadban 25-30 új, egy órás sorozat kerül oszágos tévére, s az említett 2001/02-es 42%-os továbbélési arányt legutóbb 2007/08-ban sikerült megközelíteni 11/27-tel, ami 41%-ot jelent.

És a reality-k? Régen évadonként 10-12, 2004/05-ben 39-cel tetőpont, de remekül látszik, hogy míg 1999/2000-ben és 2000/2001-ben 12-ből 5 élt tovább, ami 42%-os arány, addig mostanág sokkal gyérebb a felhozatal, hiszen például 2005/06-ben 3/18 (17%), 2007/08-ban meg 6/31 (19%) volt a túlélés hányadosa.

Csatornákra leosztva egyedül a néha UPN (ma a CW egyik “fele”) 12-ből 1-es arányát érdemes pellengérre állítani, igaz az az 1 az America’s Next Top Model volt. Egyébként reality-k terén a CBS a legbénább, 21-ből mindössze 5 próbálkozásuk (24%) jött be, élhetett tovább az elmúlt 10 évben, ellentétben az NBC 36%-os arányával, ami 50 esélyből 18 megvalósulását jelentette.

Már nagyon régen meg akartam írni ezt a bejegyzést, anno a TheFutonCritic írt hasonlót, azt is interpretálni fogom, plusz némi magyar tévézéssel kapcsolatos tévhitbe is belekapnék a letöltésektől és rossz szinkronig. De előbb pár amerikai érdekesség – szigorúan az országos sorozatok (ABC, FOX, NBC, CBS, CW) birodalmából.

Csak minden harmadik új sorozat éri meg a 2. évadot.

Igazi művészet a pilot-halmazból berendelendő sorozat választani, hiszen nem a saját ízlést és tetszési indexet kell csekkolni, hanem azt, hogy a nézőknek vajon be fog-e jönni a sorozat. Ez azzal is jár, hogy amiről azt gondolja egy csatorna, hogy “magas” az átlagközönségnek, az lehet, hogy már képernyőre sem kerül. Hadd ne mondjam, hogy hány meg hány szenzációs pilot halt el ily módon, csak azért, mert még nem álltunk készen rá… Nem mondom, mert sosem tudjuk meg.

Ez van. Egy csatorna a nézettségi adatokból és a nézettségi szokásokból nagyjából látja, hogy mit lehet eladni, hogy mi lehet siker, s ez alapján kell új sorozatot rendelnie. Azonban hiába minden rendelkezésre álló adat, ha, mint látjuk, ez sem meg olyan jól. Olykor a hibás programming döntés a ludas, máskor a készítők nem bírják megtartani a nézőket, de előfordul, hogy a konkurencia csinál ki egy többre hivatott sorozatot.

1995 és 2008 között 665 sorozat mutatkozott be országos, vagyis network csatornán, s ezek közül 205 kapta meg a 2. évados berendelést. 460-at elkaszáltak már az első szezonban. A legrosszabb évad a 2005/06 volt, ahol 69 újoncból csak 17-nek sikerült (25%), a legjobb 2000/2001, ahol 66-ból 23-nak (35%).

Adókra lebontva az adatokat, a CBS-nél az újoncok 38%-a él tovább (37/97), a CW-nál (és elődjeinél, a UPN-nél és a WB-nél) 31% (40/127), az NBC-nél 30% (43/144), az ABC-nél 29% (48/164), a FOX-nál 28% (37/133). Csatornaszinten a végletek évadonként:

• ABC: 2003/04-ben 18-ból 3 (17%), 2004/05-ben 20-ból 9 (45%).
• CBS: 2007/08-ban 12-ből 2 (17%), 2005/06-ban 12-ből 6 (50%).
• FOX: 1999/2000-ben 12-ből 2 (17%), 2005/06-ban 11-ből 4 (35%).
• NBC: 2005/06-ban 16-ból 3 (19%), 2001/02-ben 15-ből 7 (47%).
• CW: 2007/08-ban 8-ból 2 (25%), 2006/07-ben 4-ből 2 (50%)

Adalék: Nem egyszer előfordul, hogy a csatorna berendel egy sorozatot, de azt mégsem tűzi képernyőre (nincs hely, meggondolják magukat, stb.), a leforgatott részeket jó mélyre elássa. Ezek nem szerepelnek a számításokban. Ilyen volt a FOX-nál a The Grubbs, az NBC-nél a The Men’s Room vagy a CBS-nél a Waterfront.

Ergó a túlélési esély a legmagasabb a CBS-en, a legalacsonyabb a FOX-on. Stresszes dolog ez a tévézés, hiszen nem elég, hogy egy projekttel túl kell élni a pilot-szezont, utána jön a neheze, az első évad. Egy sorozat elég bizonytalan állás sokaknak (színésznek, írónak, egyéb stábtagnak). Azonban siker esetén hosszú évekre jelenthet anyagi biztonságot.

Ehh, még mindig degradáló, pejoratív a hangzása a “darálás” szónak, de idővel hozzá fogunk szokni. Vagy már hozzá is szoktunk. Sőt, ha beírom a Google-be azt, hogy “darálás”, akkor az a sorozatos fogalmat hozza az élre. Ez azért nem semmi, szerintem. (A “tömbösítés”-pártiak közben zúgolódnak.)

Nosza, ássuk elő az eredetet. Itt írtam a darálás fogalmáról 3 éve, utána human ecsetelte az előnyeit és hátrányait. Mit ne mondjak, jó olvasni az ős-kommenteket a fogalomnál, azt hiszem ekkor indult el a fogalom, a darálás zsargonjának igazi elterjedése.

De vajon ki az atyja a szónak? Erre emlékszik valaki? Honnan jött? Az ős sorozatos fórumokban már jelen volt? Aki nem ismeri a linket, érdemes csekkolnia, hiszen onnan nőtt ki a blog, a topiknyitóm 2003. novemberére datálható. Anyám…, nem ma volt. Vajon köztünk vannak a régi kommentelők? (Lehet, hogy csak az én perverzitásom, de abszolút oda vagyok a régi kommentek olvasásáért, legyen az saját vagy másé. Nosztalgia rulez! Jó látni, hogy akkor mi volt a menő.)

Vissza. Szóval, vajon miért nem sikerült ennek mintájára még több sorozatos kifejezést elterjesztenünk – akár a blogon, akár szélesebb körben. Gyakran ér minket az a vád, hogy angolul írunk, sok szakszót használunk, de általában azért, mert soknak nincs magyar megfelelője. A cancel-re a kasza már elég sokszor előfordul, no de ott a feelgod, a spinoff, a crossover, a pilot vagy a sitcom. (Mosolygós? Testvérsorozat? Átjárás? Pilótafilm? Szitkom?)

Szeptember van, kezdődik az idény és az iskola. A kérdés pedig a szokásos. Anno, májusban (mikor volt már az…?), több mint 250-en öntöttétek írásba a nyári daraterveiteket, hogy mely sorozatokkal fogjátok felhozni magatokat, most pedig itt az ideje vallani.

Hogy sikerült a dara, sikerült a terveket megvalósítani, voltak nagy egymásra találások, nagy csalódások?

Elsősorban a hatásfok érdekel, inkább afféle önteszt a kérdés, hogy kinek sikerült megvalósítani az eltervezetteket, de hogy olvasmányosak legyenek a kommentek, szerintem érdemes kitérni arra is, hogy mely újonnan beválasztott sorozat okozott nagy csalódást, s lett darájából 2-3 epizód kínkeserves nézése, vagy mely sorozat jött be annyira, hogy a további évadok darába való beemelésével borította a terveket. Hátha lesz, aki a téli darára ötleteket tud meríteni a válaszaitokból.

Csak egy röpke szösszenet a negatív kritikákról, mert azok, mint olyan nem nagyon léteznek a blogon és kábé azt a képet festik a kevésbé profi junkie-nak, hogy minden sorozat jó. Pedig nem. De mire is gondolok. (Figyelem, csapongani fogok, de véleményezni lehet. Viszont nem akarom rabolni a teret, így csakis a tovább mögött folytatom.)

Tovább...

Pár érdekes és kevésbé érdekes az amerikai tévénézőkről, csatornákról és sorozatokról. Meg kell valljam, akadnak meglepetések. Nem mellesleg ezeket az adatokat azért tartom hasznosnak, mert ha valaki sorozatot keres, akkor én mindig azt mondom neki, hogy azokat feltétlenül próbálja be, melyeknek a legfiatalabb a nézőtábora, hiszen nagy eséllyel az jöhet be neki. Feltéve, ha tizen-huszonéves az illető.

• A tévénézők átlagéletkora csatornánként 2008/09-ben: CBS – 55, ABC – 51, NBC – 47, FOX – 46, CW – 34, míg kábelfronton pár példa: TBS – 35, TNT – 44, USA – 46, FX – 37. A két véglet: Fox News  – 67, Noggin – 6.
• A sorozatok átlagéletkor szerint, a csatornavégletek: ABC: Scrubs – 39, Dancing With The Stars – 56, CBS: How I Met Your Mother – 45, 60 Minutes – 60, NBC: The Office – 35, Law & Order: Criminal Intent – 59, FOX: Family Guy – 29, Are You Smarter Then a 5th Grader – 57 (miért van az az érzésem, hogy a TV2 nem nézett utána ennek az adatnak, amikor bevásárolta a játékot?), CW: One Tree Hill – 27, Supernatural – 39.
• Még plusz érdekesség, hogy a DVR-felhasználókat beleszámítva a közönség átlagéletkora csökken 1-2 évvel, mivel az ABC, CBS és NBC DVR-használói 10 évvel fiatalabbak, mint a tévét nézők, a FOX-nál ez az adat 7, míg a CW-nál két év mínuszt jelent. Példa: a Grey’s Anatomy élőben 48,9, DVD-felvevőről 38,3 év átlagkorú nézősereggel bír. A The Amazing Race meg 51,9 és 39,2-es korátlagot produkál.
• Ja, és jelenleg a nézőtábor 14%-a nézi késleltetve a sorozatokat, de a Lost, The Office, Heroes, Dollhouse vagy 90210 esetében ez az arány 30%.

Itthonra is kéne egy ilyen felmérés. Vagy már van?

In Plain Sight, Eureka, 90210, Lie To Me – pár példa a közelmúltból, ahogy showrunner-váltás történt, 2009/10-ben kiderül, milyen eredménnyel. (Arról, hogy ki fia borja a showrunner, itt meg itt írtam korábban, lényegében ő az atyaúristen, ő határozza meg a sorozat irányát, ő dönt a sztoriról a sok ötlet alapján, ő alakítja ki a stábot, foglalkozik pénzügyekkel, véglegesíti a szkripteket – teljhatalmú úr. Ő felel egyszemélyben a sorozatért.)

Ennek köszönhetően megint felötlött bennem egy rétegtéma, hisz tudom, hogy nagyon keveseket érdekel, hogy ki egy sorozat showrunner-je, azonban az efféle showrunner-váltások mindig baljós árnyakat vetnek a sorozatok fölé, hiszen, ha más kezébe kerül, ami eddig működött, ha más szabja meg, hogy mi legyen a karakterekkel, akkor talán tévútra viszi őket és a sorozatot is lerontja. Másrészről viszont egy új ember friss ötleteket is hozhat a megfásult, kiégett showrunner helyett, nem is véletlen, hogy akkor is szokott váltás lenni, ha a csatorna úgy érzi, fel kell dobnia valamivel a sorozatot, mert a koncepcióval nincs gond, csak az irány rossz.

Szerintem az ideális sorozat az, amelyiket az elejétől a végéig egy ember, jó esetben a készítő, irányít (ld. a legtöbb kábeles), de sok sorozatkészítő csak egy-két évadot szokott maradni, hogy újabb kalandokba vágjon, miközben gyermekét ráhagyja valakire, akiben megbízik. Tipikus ilyen volt J. J. Abrams távozása a Lost-ból (Damon Lindelof és Calrton Cuse kapta a stafétát), de 2 évad után lépett le a Dexter-től Daniel Cerone.

Olykor persze bizonyos ellentétek mozgatják a távozókat, nem az új kihívások: ld. Palladino-ék a Gilmore Girls S6 után vagy a Gough-Millar duó a Smallville S7 után távozott a CW miatt, s ezzel mindkét sorozat új főnököket kapott, akárcsak az NCIS, mely a 4. évad után vesztette el készítőjét, Donald P. Bellisario-t, mert egyre kevésbé jött ki Mark Harmon-nal. Érdekes is lehet megfigyelni, hogy ezen sorozatok a váltás után hogy alakultak (ld. még Aaron Sorkin és a West Wing első 4 évadja), észre lehetett-e venni hangnem-váltást vagy egyéb változásokat.

Az biztos, hogy például a Desperate Housewives a 2. évadban kapott hideget-meleget és nem véletlenül tért vissza a sorozathoz Marc Cherry, mint ahogy J. J. Abrams is úgy döntött, hogy visszaszáll az Alias-ba, amikor szerinte a 3-4. évad környékén szétesett kicsit a sorozat. Kinek, milyen tapasztalatai voltak? Már persze azok közül, akik tudnak a showrunner-váltásokról.

Bár Amerika szinte minden ottani sorozatot, régit és újat megnézhet általában ingyen a neten a különféle stream-eknek köszönhetően (honlapok, Hulu és tsai), megint belegondoltam, hogy az, aki oda születik, válhat junkie-vá? (Van valakinek kinti tapasztalata?)

Mert oké, hogy mi itt darálunk, naponta olykor 5-6 sorozatot nézünk különféle időpontokban, reklámmentesen, de nem szabad feledni, hogy Amerikában milliók várják az estét, hogy jöjjenek a sorozatok (rossz esetben egy időpontban vagy 4-5 nézős…), amelyeket óránként 5-7 reklámszünettel lehet megnézni.

Csak arra célzok, hogy mi (jogosan) sírunk az 1 vagy 2 reklám miatt, amit egy sorozatepizódba pakolnak – az semmi. Mind ismerjük az érzést. De ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyivel másabb az amerikaiaknak úgy Lost-ot nézni (mindenki helyettesítse a címet egy általa “áhítattal” nézett sorozatéval:), hogy folyton Taco Bell, Ford és Cheerios reklámarcok furakodnak a képernyőre. Ld. még 40 perc beleélés kontra 6*7 perc beleélés. (Tudom, az USA-ban is lehet utólag DVD-t nézni vagy TiVo-val pótolni és letölteni is, de a többség, akárcsak itthon, hagyományos módon tévézik.)

Vagy minden csak megszokás kérdése és az amerikai tévézőknek ez a természetes, sőt, direkt jó, hogy lehet szusszanni az 5-7 reklámszünetben?

És akkor zárjuk be a kérdéssorozatot a zenékkel. Hiszen a hangok mellett a zenék is fontosak egy sorozatban, legyen szó soundtrack-ről vagy a komponált zenéről. A zene is olyan lehet, amit olykor kár nem legjobb minőségben hallgatni, hiszen növelheti az élményt.

Mely sorozatok zenéjét, zenei válogatását érzed nagyon erősnek, kihagyhatatlan hangulatteremtőnek?

Nekem azonnal a Law & Order-sorozatok minimalista háttérzenéje jut eszembe, mely aláfestőnek nagyszerű, de sosem furakodik előre, mindig kiegészíti a képernyőn lévő történéseket. Vagy ott a Pushing Daisies képi világához remekül illő muzsika, esetleg a Heroes atmoszférikus zenéje. No meg…, tudom, Michael Giacchino és a Lost, bár biztos én vagyok az egyetlen, aki “csak” jónak, korrektnek tartja és nem kiemelkedőnek.

(1. rész, 2. rész, 3. rész) És végül, lecsengetésnek a kép után a hang. Nem tudom, hogy lesz-e válasz, hiszen biztos kevesen figyelnek ilyesmire, de ha a kép esetében felmerült a technika, akkor muszáj foglalkoznunk a hanggal is. (Zenékről majd holnap.)

Dettó laikus vagyok, az elmúlt években egyedül azt tűnt fel, hogy a Lost 1. évadban milyen jó volt a háttérmoraj, plusz az, hogy a Southland – 1×01-ben szokatlanul erős az atmoszféra, a folytonos utcazaj, a sistergés, beszédfoszlányok. Ez a 2-3. részre elég sokat halkult sajnos. Vagy… szerencsére? Nem tudom. Az biztos, hogy kissé elvonta a figyelmemet, de attól még autentikus volt, valószerű és nem fülhallgatóval, hanem 5.1-ben élvezve biztosan még nagyobbat ütne.

Mely sorozat hangjait tartod példaértékűnek, melyiknél kell megadni az műélvezet módját, mely hangzását kell maximálisan kiélvezni?

(1. rész, 2. rész) Megint kicsit túlzásba vittem, de a minőségről való érdeklődése után adja magát a következő kérdés, miszerint ki tévés, kivetítős, laptopos, monitoros, iPod-os, satöbbi.

Milyen platformon nézel sorozatot otthon? Mekkora képernyő, milyen minőség, milyen hang? És milyen platformon utazás közben? Elő nevekkel és technikai adatokkal!

A mai kérdés a tegnapi ellentéte lenne, anno (több mint másfél éve…) TorrenteXY vetette fel a témát, miszerint egyre többen rendelkeznek marokkütyükkel, melyeken akár sorozatokat is lehet nézni: MP4-lejátszót, PDA-t, stb.

Ezek leginkább arra jók, hogy az ember akkor is tud sorozatot nézni, amikor mást csinál, legfőképp utazik, de ne tudjátok meg mennyivel több bukásom lett volna, ha annak idején egyetemen nekem is lett volna iPod-om… Sajnos erről lemaradtam, de ezeket a cuccokat isten is arra teremtette, hogy órák alatt szitkomot daráljon az ember.

Melyek azok a sorozatok, melyeket nézel vagy néznél pár centis képernyőn?
(TorrenteXY sorozatáttekintése az 1. kommentben.)

Nyilván a kevésbé látványorientált sorozatok tartoznak legtöbbeknél ide, de nekem eszembe jutott egy másik kategória is. Nem tudom, ti találkoztatok-e olyannal, amit én rádiós sorozatnak, rádiójátéknak nevezek?

Ugyanis van pár olyan sorozat/reality, amit szinte nem is kell nézni, illetve, ha nem nézi az ember, akkor nem veszít sokat. Idetartoznak a fél szemmel, monitor sarkában kis ablakban nézhető sorozatok (én ilyenre nem vagyok képes.), az olyan típusú szériák, amit a párbeszédek feldolgozásával meg lehet érteni és az ember szinte nem is kell, hogy nézze a képernyőt, nincs akció, érdektelenek a képek, a vendégszereplők, tudom is én…

Ismersz rádiójátékszerű sorozatot?

Vagy az istenkáromlás, ha valaki nem nézi a sorozatot, hanem háttértévézéssé, Mónika Show-vá silányítja, ami megy a nappaliban, de a konyhából hallgatózva is ugyanúgy lehet élvezni?