Nem ma volt az utolsó alkalom, mikor kérdeztem valamit, s ha nem szóltok kommentben vagy levélben, akkor lehet, hogy el is felejtem, hogy volt van egy ilyen rovatunk. De most ismét itt van és a Nip/Tuck fináléja kapcsán egy talán kicsit repetitív, de mindenképp aktuális kérdés.

Melyik volt az a sorozat, melyet TÖBB évadon át fantasztikusnak tartottál, s utána TÖBB évadon nézhetted hogyan épül le minőségileg?

A “több” azért hangsúlyos, mert tényleg a sikeresebb, hosszabb ideig adott sorozatok érdekelnek, nem az 1-2 éves, jól kezdődő, de később hanyatló kaszák. És lehetőleg olyat érdemes írni, amit a minőségromlás ellenére néztetek végig, várva egy deus ex machinára.

Fogjuk rá, hogy most lett vége a téli darának. Engem csak a szokásos érdekelne: mit néztetek, sikerült-e valamit teljesíteni a tervekből, s persze, hogy akadt-e valami nagy fogás, nagy rácuppanás valamelyik sorozatra? Én például végre megnézhettem a So You Think You Can Dance 6. évadot, most pedig az Alias megy a legelejétől.

Ez most nem infógyűjtő, hanem afféle válaszkeresőt hét kérdése. Spoilerek. Fúú, mindenki utálja őket, kivéve azokat, akik direkt keresik, kutatják a poénokat, hogy más spoilerimádók részére elérhetővé tegyék őket. De hogy működik ez az egész? Meddig illik nem elárulni, titkolni, hogy Darth Vader Luke apja vagy, hogy Bobby nem is halt meg? Vagy, hogy ki a gyilkos a Twin Peaks-ben?

Nyilván minden filmnek és sorozatnak lesz mindig új nézője, s épp az előbbi Kiefer Sutherland-idézetnél voltam gondban, hogy most akkor a 24 S1 halvány spoilerjét mennyire kell elrejteni, vagy meg lehet mutatni?

Van elévülési ideje a spoilernek? Mikor nem gáz mások által is olvasott oldalra vagy a sajtóba beírni, hogy “végig csak álmodta”?

A JAws-spinoff, a 2.0 lepihen egy napra, de a helyére érkezik egy kérdés, mert ideje (megint) számot adni a legnagyobb hazai hiányzóról, legyen az kortárs vagy régi sorozat.

Melyik sorozat hazai tévés premierjének hiánya legfájóbb számodra?

Azért is említem a régi sorozatokat, mert holnaptól a Malcolm in The Middle után újabb régi nagyágyúnak számító szitkom érkezik hozzánk, mégpedig a That ’70s Show a fura Azok a 70-es évek – show címen, így az lekerülhet a “várós” listáról (premier: 01.04 hétfő 10.00 HBO Comedy) – holnap az emlékeztetőben majd bővebben is róla.

A klasszikus JAws-szavazások mellett lesznek afféle hét kérdéseként is működő spinoff-kategóriák is, ahol simán kommentben lehet szavazni – de persze számítunk arra, hogy nem csak egy sorozat címe lesz a komment, hanem némi indoklást is kapunk.

Sok-sok sorozat ért véget 2009-ben, némelyik a nézettség hiánya miatt, és voltak olyanok, melyek azért, mert a készítők vagy a csatorna döntött úgy, hogy eljött a vég (olyan nagy nevekről van szó, mint a Terminator: Sarah Connor Chronicles, My Name Is Earl, Prison Break, a Battlestar Galactica vagy a Monk, az egy évados próbálkozásokról nem is beszélve).

Ezek közül tudom, hogy egyet nem könnyű kiválasztani, de ezúttal nem rangsort kérünk, hanem mindössze egy sorozat címét:

Melyik idei kasza fájt a legjobban? Akarsz róla beszélni?

Úgy tudtam, hogy lesznek fanatikusok, akik visszanéznek. Akkor a szokásos kérdés, mert, ha ajándékozás és sorozatok, akkor bizony lehet adni és kapni sorozatosat. Na? Valaki kapott valamit? Adott valamit? Esetleg akadt olyan, aki beintett a 2 nagy kertévé “karácsonykor filmeket adunk” filozófiájának és akár családilag sorozatot nézett? (Éljen a Viasat és az AXN és a többiek, akik nem törtek meg!)

Természetesen az ünnepek alatt is lesz blog, többek között indul a Junkie Awards 2009 is. Addig is…, maradjanak velünk! És mindenkinek kellemes ünnepeket!

A Misfits kapcsán ma is felmerült az évadhossz kérdése, épp ezért nagyon érdekelne a többiek véleménye a sorozatévadokról. Ugyebár arról van szó, hogy egy amerikai országos tévés sorozat általában 22 részes, egy kábeltévés legtöbbször 8-10-13 részes, míg egy angol 5-8 epizódból áll. (Kanada is inkább 13-ban gondolkodik.)

A nagy kérdés természetesen az, hogy mi a nagyobb úr a nézőnél: a személyes élvezet vagy a minőségi szórakozás? Már, ha a minőségnek van köze az epizódok számához. Ugyebár a fanatikusok zöme minél több részt akar a kedvencéből nézni, lehetőleg minden héten egyet, évi 52 epizódot. De ez kivitelezhetetlen. Sokan már a 22 epizódos évadokat is minőségi csökkenéssel és töltelékrészek gyártásával vádolják, holott szerintem azért az írói szobában ülő 10-18 emberben van annyi fantázia, hogy ennyi részt ki tudjanak tölteni tartalommal. Ez az egyik véglet, míg a másik az angol 6 rész, tisztelet a kivételnek. Azt hagyjuk, hogy ennek anyagi okai is vannak, de itt már lehet szerepe a minőségnek, hiszen míg a 22 rész nem feltétlenül jelent laza szezont, a hat részbe minden bizonnyal csak a legjobb sztorik férnek bele. Szóval:

Szerinted hány rész egy sorozatévad ideális hossza? 6? 13? 22? Miért gondolod így?

Rettenetesen egyszerű a kérdés. Nem is akarom rabolni senki idejét. Lehet ötleteket adni másoknak, vagy a sajátokat kőbe vésni, hogy 3 hónap múlva kiderüljön, mi minden teljesült az elképzelésekből.

Mely sorozatokkal fogod felhozni magad télen?

Egyrészről azért kérdezem, mert szoktam, másrészről azért, mert több fix sorozat nagyobbat pihen az elkövetkező hetekben, de leginkább és harmadrészt azért, mert az embernek pár napig-hétig több szabadideje lesz köszönhetően az ünnepeknek, s előfordulhat, hogy a szabadidőből nem csak a szerettekre jut, hanem mondjuk sorozatokra – régóta esedékesekre vagy ősszel indult újoncokra.

Persze hiába szünetel pár sorozat áprilisig (Glee), márciusig (V, FlashForward), lesznek helyettük kábeles szériák, és nem feledni, téli szünet ettől még nincs, hiszen újévkor is lesz Scrubs és Better Off Ted, január 3-án már jön is vissza a DHW, 4-én a Heroes dupla résszel, 5-én NCIS, Forgotten, Good Wife és tsai, 6-án jönnek a szerdai szitkomok, stb.

A Halloween-es és a Hálaadásos tematikát szélvészgyorsan követi a sorozatok világában a karácsonyi. December első heteiben a legtöbb sorozatba eljön a télapó, feldíszítik a fát, miegymás.

Pár sorozat már le is tudta a karácsonyi részét (The Middle, Modern Family, The Office, Pyrex és tsai), némelyik csak ezután tudja majd le (FOX-animációk, hétfői CBS-szitkomok), de talán a múltból felrémlik néhány embernek pár emlékezetes epizód, akár szitkomokból, akár krimikből vagy orvosi sorozatokból, legyenek azok érzelmesek, humorosak vagy éppenséggel drámaiak, durvák.

Melyik volt a legemlékezetesebb karácsonyi sorozatepizódod?

A Sons of Anarchy 2. évad kapcsán jutott eszembe a sorozatok örök kérdése, hogy el lehet-e rontani egy remek évadot egy rossz fináléval? Vagy fordítva, fel lehet-e javítani egy gyenge évadot egy kegyetlenül ütős zárórésszel. Filmeknél is feltehető ugyanez a kérdés, hiszen egy kegyetlen csavar, ütős végpoén jó szájízt kreálhat bennünk, elfeledtetve az azt megelőző 1-2 órás szenvedést, mint ahogy egy gázos befejezés hatására van, hogy eszünkbe sem jut, milyen jól szórakoztunk az elmúlt másfél órában vagy 21 hétben.

Mi a véleményed erről a jelenségről?

De hogy konkrét is legyen, ne csak általánosságban kérdezzem:

Melyik sorozatod gyengébb évadját húzta fel utólag a befejezés, a szezonzáró? Melyik sorozatod remek évadját “rontotta le” egy rossz évadzárás?

Tudjátok: “XY vagyok és már 2 hónapja tiszta.” Nemrég fejtegettem is, hogy nekem nem is a sorozat az addiktságom tárgya, hanem a sorozatblog. Legalábbis nagyon régen volt (2 éve télen), amikor pár napot ki tudtam hagyni. Viszont érdekelne, hogy sorozataddiktéknál mi a helyzet.

Amióta junkie vagy, mennyi volt a leghosszabb idő, amit “kibírtál” sorozatok nélkül? Könnyen ment? Vagy inkább kibabráltál a rendszerrel?

Értsd: nyaralás, nyári szünet alatti elvonás, vizsgára tanulás, kórházban tartózkodás, élet – sok oka lehet annak, ha valaki egy időre leáll az anyaggal a sorozatokkal. Van, hogy a leállás saját döntés eredménye, máskor kényszerű, van, akinek könnyen megy, másnak rögtön hiányozni kezd, van, aki még nyaralásra is visz laptopot vagy egyéb lejátszó alkalmatosságot pár DVD-vel, hogy daráljon, más pedig WiFi-t horgászik a szálló 13. emeletén, hogy letöltse a Survivor éppen aktuális fináléját (jelen!). Nyugi, lehet őszintén, addiktok között vagyunk.

Disclaimer: A kérdés komoly, de aki az függés témakörével kapcsolatos áthallásos iróniát nem érzi ki, annak úgy kell. Csak mert mindig jönnek Googlejózsik, hogy hüledezzenek meg getalife-ozzanak. Ez nekik szólt.

Itt a karácsony, s ha valaki tippeket akar, hogy mit adjon junkie pajtásának, olvasson tovább. Annak idején megkértünk titeket, hogy mutassátok meg nekünk, hogy a tiétek mekkora. Mármint a bélyeg DVD-gyűjteményetek. Most túllépve a mozgóképes csecsebecséken, az érdekelne, hogy egyeseknek milyen fanatizmusi fokkal bírnak.

Milyen sorozatos relikviád, kiegészítőd, cuccod van? Képek is jöhetnek.
(A DVD nem játszik.)

Lost-figura a sublótba, Monk bobblehead a monitor előtt, embernagyságú Jack Bauer-madárijesztő a veteményesben, Dexter-es Hello Kitty-figura vagy kapálásra tökéletes BSG-s szerelő egyenruha, egyremegy. Nekem például pár felfújt fejű babán kívül megannyi könyv tartózkodik a polcomon, 24- és Monk-sztorik, sokfényképes, évadösszefoglalós, epizódleírós, companion könyvek (DHW, 24, PB, Lost), Lost- és PB-magazinok, ilyesmik.

Folynak össze a fejemben az elmúlt évek kérdései, de hátha erről még nem volt szó. Egész egyszerűen az érdekelne, hogy szerintetek melyik a legalulértékeltebb sorozat, melyik érdemelne sokkal több figyelmet a közönség részéről? (Vagy melyik volt a legalulértékeltebb az elmúlt egy-két évben. Mindegy, hogy országos vagy kábel, hogy Amerika, Kanada vagy Anglia.)

Olyanra gondolok, ami nem is nézett, nem ismerik el díjakkal, esetleg mi sem írunk róla, vagyis csendben, a háttérben meghúzódik, az írók írják az új epizódokat, a színészek eljátsszák azokat, a rajongók megnézik, a színvonal pedig folyamatosan magas, mégsem veszi észre “senki”, nem beszélnek róla a watercooler mellett, pedig a sorozat megérdemelné.

Mindenki tudja, mi az a Super Bowl – vagy nem. Ugyanis most vettem észre, hogy nem írtam hozzá alapfogalmat, de akkor ezt nemsokára pótolom. Nem, nem az a lényeg, hogy az amerikai foci bajnokság döntője, hanem, hogy az év legnézettebb tévéműsora, ami azt jelenti, hogy a mögé bepakolt sorozattal nagy nézettséget lehet elérni. Ezt a nagy nézettséget pedig lehet egy sorozat befuttatására (akár lelkes újonc, akár vergődő régebbi) va egy sorozat gy megszilárdítására (korrekt régebbi) használni.

Az idei évadban a CBS fogja adni a Super Bowl-t (szünetben zenél a The Who, most szóljatok hozzá), mely 2001-ben és 2004-ben Survivor-t adott, 2007-ben pedig Criminal Minds-ot. A 2001-es Survivor – 2×01 iszonyatosan bejött 45 milliós nézettséget hozott, de a 2004-es Survivor: All Stars 33 milliója már csak so-so volt, míg a CM 26 milliója kifejezetten gyenge.

A nagy kérdés, hogy idén mi fogja megkapni, minek kéne megkapnia a Super Bowl utáni időpontot?

A jó választás új numero uno sorozatot is jelenthet, hiszen az ABC ezzel repítette a mostani helyére a Grey’s Anatomy-t 2006-ban, meg a jó nyitójelenettel. Az pedig, hogy fiatalokra és férfiakra kell koncentrálnia a választottnak meg is ritkítja a szóba jövő sorozatok táborát.

Újoncot kéne avatniuk? Az egyik szitkomot kéne bebetonozni? Esetleg a The Big Bang Theory-val hatalomátvetélt csinálni? Vagy éppen a The Mentalist-et megtenni a legnézettebb sorozatnak a 10. évados CSI kárára? Vagy bepróbálkozni a CSI-jal? Az NCIS gondolom köszöni és nem kéri a lehetőséget a bitang jó nézettségével. És az NCIS: LA? Vagy vissza ahhoz, ami bevált és a Survivor 20-ra kéne pazarolni az időpontot, ami megint egy All Star-évad lesz? (Vagy a…, á, esélytelen, a The Amazing Race-re?)

Melyik lehet az a sorozat, ami a legtöbb új nézőt tudná szerezni?

Hátha van valakinek véleménye a témáról. Kommentben a konkrét spoiler-eket mellőzzük. Ezt olvastam valahol nemrég:

We’ve reached the point when we’re watching TV that there’s no jeopardy, no risk, no stakes, when we know our lead characters aren’t going to be killed.

Avagy “Elértünk arra a pontra, amikor úgy nézünk tévét, hogy nincs kockázat, nincs tét, amikor tudjuk, hogy egy főszereplőt sem fognak megölni.”

Többször előfordult, hogy kritikában arra panaszkodtam, hogy egy sorozatnak nincs tétje, hogy tudjuk, hogy mi lesz a vége, a bűnöst elkapják, a nagy bajban lévő jók megmenekülnek, stb. (És most nem a Heroes-ról van szó, ahol tényleg fizikai fájdalmat okozna az íróknak megölni valakit.) A kérdés, hogy jól van-e ez így? Egyáltalán lehet(ne)-e másképp csinálni?

Nyilván nem az a válasz, hogy nincs és öljük meg a főszereplőket, hiszen az emberek zöme az állandó arcok miatt (is) néz egy sorozatot, de akkor mi lenne a megoldás? Mert hiszen az sem jó, ha minden 5. részben jön egy mellékszereplő, csak azért, hogy pár epizóddal később kinyírhassák, mert akkor is csak a kiszámíthatóság sorompójába ütköznénk. De akkor mit kéne csinálni egy több évados sorozat esetében? (Igen, a 13 részes Harper’s Island-nek könnyű dolga volt.)

A minap az egyik sorozat készítője kijelentette, hogy nála senki sincs biztonságban és ezt demonstrálandó meg is ölte az egyik főszereplőjét. Ezt ki is tárgyaltuk (vigyázz spoileres link), sőt, az elmúlt hetekben több sorozat is végzett olyannal, akit az ember főszereplőnek gondolt, bár nem volt az, hiszen csak vendég státusszal rendelkezett.

Sőt, még a Heroes is ölni fog. Bár nyilván egyik tett sem egyenértékű azzal, amikor az egyik Steven Seagal-film 15. percében meghalt a népszerű aikidós vagy az egykor nagy hype-pal bíró, de csúnyát bukó sorozatban a semmiből megölték a főszereplőt.

Bár tény, hogy akad pár sorozat, ahol valóban minden epizódnak van tétje (ők a kivétel), de a jelenség valós.