Itt a karácsony, s ha valaki tippeket akar, hogy mit adjon junkie pajtásának, olvasson tovább. Annak idején megkértünk titeket, hogy mutassátok meg nekünk, hogy a tiétek mekkora. Mármint a bélyeg DVD-gyűjteményetek. Most túllépve a mozgóképes csecsebecséken, az érdekelne, hogy egyeseknek milyen fanatizmusi fokkal bírnak.

Milyen sorozatos relikviád, kiegészítőd, cuccod van? Képek is jöhetnek.
(A DVD nem játszik.)

Lost-figura a sublótba, Monk bobblehead a monitor előtt, embernagyságú Jack Bauer-madárijesztő a veteményesben, Dexter-es Hello Kitty-figura vagy kapálásra tökéletes BSG-s szerelő egyenruha, egyremegy. Nekem például pár felfújt fejű babán kívül megannyi könyv tartózkodik a polcomon, 24- és Monk-sztorik, sokfényképes, évadösszefoglalós, epizódleírós, companion könyvek (DHW, 24, PB, Lost), Lost- és PB-magazinok, ilyesmik.

Folynak össze a fejemben az elmúlt évek kérdései, de hátha erről még nem volt szó. Egész egyszerűen az érdekelne, hogy szerintetek melyik a legalulértékeltebb sorozat, melyik érdemelne sokkal több figyelmet a közönség részéről? (Vagy melyik volt a legalulértékeltebb az elmúlt egy-két évben. Mindegy, hogy országos vagy kábel, hogy Amerika, Kanada vagy Anglia.)

Olyanra gondolok, ami nem is nézett, nem ismerik el díjakkal, esetleg mi sem írunk róla, vagyis csendben, a háttérben meghúzódik, az írók írják az új epizódokat, a színészek eljátsszák azokat, a rajongók megnézik, a színvonal pedig folyamatosan magas, mégsem veszi észre “senki”, nem beszélnek róla a watercooler mellett, pedig a sorozat megérdemelné.

Mindenki tudja, mi az a Super Bowl – vagy nem. Ugyanis most vettem észre, hogy nem írtam hozzá alapfogalmat, de akkor ezt nemsokára pótolom. Nem, nem az a lényeg, hogy az amerikai foci bajnokság döntője, hanem, hogy az év legnézettebb tévéműsora, ami azt jelenti, hogy a mögé bepakolt sorozattal nagy nézettséget lehet elérni. Ezt a nagy nézettséget pedig lehet egy sorozat befuttatására (akár lelkes újonc, akár vergődő régebbi) va egy sorozat gy megszilárdítására (korrekt régebbi) használni.

Az idei évadban a CBS fogja adni a Super Bowl-t (szünetben zenél a The Who, most szóljatok hozzá), mely 2001-ben és 2004-ben Survivor-t adott, 2007-ben pedig Criminal Minds-ot. A 2001-es Survivor – 2×01 iszonyatosan bejött 45 milliós nézettséget hozott, de a 2004-es Survivor: All Stars 33 milliója már csak so-so volt, míg a CM 26 milliója kifejezetten gyenge.

A nagy kérdés, hogy idén mi fogja megkapni, minek kéne megkapnia a Super Bowl utáni időpontot?

A jó választás új numero uno sorozatot is jelenthet, hiszen az ABC ezzel repítette a mostani helyére a Grey’s Anatomy-t 2006-ban, meg a jó nyitójelenettel. Az pedig, hogy fiatalokra és férfiakra kell koncentrálnia a választottnak meg is ritkítja a szóba jövő sorozatok táborát.

Újoncot kéne avatniuk? Az egyik szitkomot kéne bebetonozni? Esetleg a The Big Bang Theory-val hatalomátvetélt csinálni? Vagy éppen a The Mentalist-et megtenni a legnézettebb sorozatnak a 10. évados CSI kárára? Vagy bepróbálkozni a CSI-jal? Az NCIS gondolom köszöni és nem kéri a lehetőséget a bitang jó nézettségével. És az NCIS: LA? Vagy vissza ahhoz, ami bevált és a Survivor 20-ra kéne pazarolni az időpontot, ami megint egy All Star-évad lesz? (Vagy a…, á, esélytelen, a The Amazing Race-re?)

Melyik lehet az a sorozat, ami a legtöbb új nézőt tudná szerezni?

Hátha van valakinek véleménye a témáról. Kommentben a konkrét spoiler-eket mellőzzük. Ezt olvastam valahol nemrég:

We’ve reached the point when we’re watching TV that there’s no jeopardy, no risk, no stakes, when we know our lead characters aren’t going to be killed.

Avagy “Elértünk arra a pontra, amikor úgy nézünk tévét, hogy nincs kockázat, nincs tét, amikor tudjuk, hogy egy főszereplőt sem fognak megölni.”

Többször előfordult, hogy kritikában arra panaszkodtam, hogy egy sorozatnak nincs tétje, hogy tudjuk, hogy mi lesz a vége, a bűnöst elkapják, a nagy bajban lévő jók megmenekülnek, stb. (És most nem a Heroes-ról van szó, ahol tényleg fizikai fájdalmat okozna az íróknak megölni valakit.) A kérdés, hogy jól van-e ez így? Egyáltalán lehet(ne)-e másképp csinálni?

Nyilván nem az a válasz, hogy nincs és öljük meg a főszereplőket, hiszen az emberek zöme az állandó arcok miatt (is) néz egy sorozatot, de akkor mi lenne a megoldás? Mert hiszen az sem jó, ha minden 5. részben jön egy mellékszereplő, csak azért, hogy pár epizóddal később kinyírhassák, mert akkor is csak a kiszámíthatóság sorompójába ütköznénk. De akkor mit kéne csinálni egy több évados sorozat esetében? (Igen, a 13 részes Harper’s Island-nek könnyű dolga volt.)

A minap az egyik sorozat készítője kijelentette, hogy nála senki sincs biztonságban és ezt demonstrálandó meg is ölte az egyik főszereplőjét. Ezt ki is tárgyaltuk (vigyázz spoileres link), sőt, az elmúlt hetekben több sorozat is végzett olyannal, akit az ember főszereplőnek gondolt, bár nem volt az, hiszen csak vendég státusszal rendelkezett.

Sőt, még a Heroes is ölni fog. Bár nyilván egyik tett sem egyenértékű azzal, amikor az egyik Steven Seagal-film 15. percében meghalt a népszerű aikidós vagy az egykor nagy hype-pal bíró, de csúnyát bukó sorozatban a semmiből megölték a főszereplőt.

Bár tény, hogy akad pár sorozat, ahol valóban minden epizódnak van tétje (ők a kivétel), de a jelenség valós.

Csak elmerengtem múltkor, hogy minden évadban szoktak első évados kedvencei lenni a tévés díjátadóknak. Főleg az Emmy-re gondolok, de természetesen ott a röhejes Golden Globe is, ahol ugye még inkább hallomásból jelölnek, díjaznak, általában azt, amit épp hype-olnak.

Most, látva egy kicsit az idei kínálatot, annak egy részét, kinek mi a tippje, mely újoncsorozatok bírhatnak komoly jelölési eséllyel az Emmy-n.

Egy általam nemrég olvasott cikkben elég jól rátapintanak arra, hogy idén jó pár új komédia bekerülhet a kivételezettek körébe, remélhetőleg az elfáradt, “ha jó, ha nem”, állandóan jelölt sorozatok helyére (az Entourage-t hozták fel példának). Sőt, ezen új komédiákat végre nem csak az HBO fogja szolgáltatni (bár a Bored To Death és főleg a Hung tuti esélyes, csak mert HBO), hanem esetleg az országos tévék, hiszen többek között feltűnt egy Modern Family, aminek még mindig az egyik legerősebb a kritikusi zsizsegése.

Perste ki tudja, lehet, hogy a másik kategóriában, a drámák terén is akadhatnak új “jelölős kedvencek”, de vajon mik? Ez az a kérdés, ahol az embernek nem feltétlenül saját favorijaiban kell gondolkodnia, hiszen például bennem fel sem merülne, hogy egy Monk, Cold Case vagy Law & Order: Criminal Intent valaha főkategóriás vagy bármilyen jelölést kapjon. (Oké, Tony Shalhoub kivétel. Őt jelölik, ha esik, ha fúj.) Ez nem a sorozatok hibája, hanem az efféle díjátadók rendszere miatt van.

(Tidbit: A GG-n anno a hype miatt, ugye, még Wentworth Miller és Masi Oka is kapott jelölést. Oké, utóbbit Emmy-re is jelölték. Bezzeg most… Ez is mutatja, hogy a tévés akadémia, mivel már nem akkora szenzáció a Heroes, nem foglalkozik a sorozattal, meg sem nézik a kiküldött DVD-ket, pedig Oka gondolom nem lett rosszabb az évadok alatt, ergó nem a személyének szólt a jelölést. Naná, az azért durva lett volna.)

Bár nemrég kérdeztünk kettőt (1 – 2), ahol nagyon hasznos volt a kommenteket olvasni, a leglényegesebbet nem tudtuk meg, így most erre irányul a kérdés, hiszen sokan döntenek a pilot megtekintése után egy sorozatról, nem mindenki ad második esélyt. Harmadikat, mint én, pláne nem. Pedig ki tudja, pár sorozatnál a pilot a leggyengébb rész sokak szerint. Bár előfordulhatnak átfedések, de íme a kérdés:

Melyik az az újoncsorozat, amely a gyengébb pilot után a legtöbbet javult és melyik az, amelyik a jó pilot után leginkább leromlott?

És, ha már a visszatérő sorozatokról kérdeztünk egyet, akkor íme az újoncokra vonatkozó kérdés is, ki tudja, hátha valaki a válaszok alapján dönt egy sorozat bepróbálásáról.

Ez azért is hasznos olvasnivaló, hiszen bár az 1-2. részekről mi is írtunk, de ti kommentben már 4-5 részes tapasztalatokról számolhattok be, s én például itt is, más oldalakon is olvasok jókat mondjuk a The Vampire Dairies-ről, amivel egyikünk nemsokára szintre fog érni, hogy írhassunk róla.

Melyik ősszel indult újonc okozta a legkellemesebb és legkellemetlenebb csalódást?

Direkt így teszem fel a kérdést, mert bár nyugodtan le lehet írni, hogy melyik a legjobb újonc, de igazából az érdekel nagyon, hogy akadtak-e olyan sorozatok, amiktől nem vártatok sokat és mégis bejöttek – illetve, amit nagyon vártatok és még ti is ledöbbentetek azon, hogy milyen hamar kaszáltátok.

Ha pedig elkezdődött az évad, akkor jöttek dögivel a sorozatok, újak, régiek, mi pedig úgy tartjuk illőnek, hogy rákérdezzünk tapasztalataitokra. Kezdjük a visszatérőkkel, s a kérdés rém egyszerű:

Mely sorozat esett vissza leginkább az előző évad vége óta és melyik fejlődött a legtöbbet?

Szóval nem az érdekel, mi a kedvenc, hogy a legjobb maradt a legjobb, hanem, hogy mely sorozat fejlődött, mely okozott kellemes meglepezést és melyik okozott csalódást eddig pá rész után.

Nem tudom, hogy a blogon kérdeztem-e már, de múltkor felmerült egy ilyen ötlet, hát nosza, válaszoljon, aki elmeregett már azon, hogy mi lenne az álomcrossover a jelenlegi és esetleg a nemrég véget ért sorozatok között? Főként az indoklás érdekelne, hogy miért is lenne nagyon ász, ha Jack Bauer elkapna valami halálós kórt és House doki gyógyítaná vagy, ha a True Blood vámpírjai ellátogatnának New York-ba és S.-en meg B-n ülnének tort.

Azt, hogy mi a cápaugrás, szerintem mindenki tudja, de ha nem, akkor érdemes elolvasni a vonatkozó alapfogalmunkat. Lehet, hogy éppen ezért spoilereket fog tartalmazni némely válasz, de szerintem érdekes a kérdés, szóval óvatosan tessék olvasni és érdemes a kommentet a sorozat nevével és (ha szükséges) a SPOILER felirattal kezdeni.

Mi volt számodra a legfájóbb cápaugrás? Előfordult-e már, hogy nem a fokozatosan csökkenő minőség, hanem egyetlen, neked nem tetsző momentum miatt elkaszáltál egy sorozatot?

Durva esemény, egy karakter távozása a sorozatból, szereplőváltás, szinkronhang-váltás, műfajtváltás, tudom is én, rengeteg minden előidézhet cápaugrást – nem csak sorozatban, hanem reality-ben is, ld. mondjuk a The Apprentice, melyből a 6. évadra Celebrity Apprentice lesz. (Hmm, részemről már az is cápaugrás, hogy a remek JumpTheShark honlap helyén ma már a TvGuide egyik szekciója jön be… WTF? Azért szerencsére a Nuke The Fridge kifejezés végül nem váltotta fel a “cápát”.)

Ne ragozzuk tovább, elő a farbával. Te és az előzetesek. Hogy vagytok egymással?

Szoktál sorozatelőzetest nézni? Mi célból?

Arra célzok, hogy van, aki a kíváncsiságát csillapítja az elkövetkező hétre, valaki spoilerekre utazik, mert jó tudni előre olyasmiket, amit az átlagember nem tud, más pedig arra, hogy mit hoztak össze a promókészítők. No meg persze ott vannak azok, akik a promó alapján döntik el, hogy megnézik-e a folytatást, ők az átlagnézők és azok, akik a kaszát fontolgatják.

Mindattól függetlenül kérdezem mindezt, hogy az előzetes nem a sorozatnézőnek szól, hanem a bizonytalannak, esetleg a sorozatot nem néző embernek. Tényleg:

Előfordult már, hogy egy promó láttán mondtad azt, hogy megnézed egy sorozat következő epizódját?
(Nem pilot-ra gondolok, hanem évadközbeni részre.)

Egy hét alatt a harmadik sorozatnál merült fel a “tekerés” témaköre, én meg amondó vagyok, hogy beszéljünk róla. Arról van szó, hogy vannak, akik a sorozatok unalmasabb részeit vagy egy bizonyos karakter jeleneteit áttekerik.

Első blikkre nekem ez istenkáromlásnak tűnhet, de persze csak azért, mert én ilyet sosem teszek, illetve hirtelen nem jut eszembe ilyesmi, mármint, hogy egy általam nézett sorozat egy részét áttekerjem, de olyan már volt, hogy valami nem nézett cuccba beletekertem, hogy miről van szó. De most nem ez utóbbi a lényeg, hanem a nézett sorozat tekerése.

Szoktál sorozatnézés közben tekerni? Melyik sorozatnál? Mi a véleményed a jelenségről?

Véget ért a nyár (bakker!), a nyári darák hatásfokáról már volt szó, ez annak a kvázi spinoff-ja lesz.

Sokan daráltak, sokan néztek nyári sorozatokat, sokan láttak újoncokat, sokan csekkoltak magyar premiereket és sokan érték utol magukat valamelyik sorozattal, amelyikkel év közben lemaradtak. A kérdés, hogy ki milyen nagy felfedezéseket tett az elmúlt hónapokban, sikerült-e találni “Hát, ezt hogyhogy nem néztem eddig?”-típusú sorozatokat?

Milyen sorozatot fedeztél fel a nyáron? Melyik (számodra) újonc lesz biztos nézős a közeljövőben?

Csak azért kérdezem, mert elég “bosszantó” tud lenni, ha egy sorozat annyira bejön, hogy elhatározom, hogy ezentúl azt is hetente fogom nézni, mert már így is szenvedek a heti sorozatok kötött 168 órába való illesztésével, de minden egyes új, bejövős cucc, csak nehezíti az idő optimális beosztását. Ez pedig sokszor csak másik sorozat kárára történhet meg…

A Royal Pains-kritikáról jutott eszembe, hogy vannak sorozatok, melyeket a történetért nézünk és olyanok, amiket a szereplőkért, a karakterekért. Persze a kettő nem zárja ki egymást, de szerintem mindenkinek akadnak olyan kedvencei, amelyeknél elismeri, hogy csak a sztori miatt nem biztos nem nézné, viszont “beleesett” a karakterekbe (esetleg csak 1-2-be) vagy a színészekbe és őket elnézné, amint akár a telefonkönyvet olvassák.

Mely sorozatra igaz, hogy leginkább csak a karakterek viszik előre, tartják életben, s nélkülük, csak a sztori miatt nem is biztos, hogy néznéd?

Szeptember van, kezdődik az idény és az iskola. A kérdés pedig a szokásos. Anno, májusban (mikor volt már az…?), több mint 250-en öntöttétek írásba a nyári daraterveiteket, hogy mely sorozatokkal fogjátok felhozni magatokat, most pedig itt az ideje vallani.

Hogy sikerült a dara, sikerült a terveket megvalósítani, voltak nagy egymásra találások, nagy csalódások?

Elsősorban a hatásfok érdekel, inkább afféle önteszt a kérdés, hogy kinek sikerült megvalósítani az eltervezetteket, de hogy olvasmányosak legyenek a kommentek, szerintem érdemes kitérni arra is, hogy mely újonnan beválasztott sorozat okozott nagy csalódást, s lett darájából 2-3 epizód kínkeserves nézése, vagy mely sorozat jött be annyira, hogy a további évadok darába való beemelésével borította a terveket. Hátha lesz, aki a téli darára ötleteket tud meríteni a válaszaitokból.

És akkor zárjuk be a kérdéssorozatot a zenékkel. Hiszen a hangok mellett a zenék is fontosak egy sorozatban, legyen szó soundtrack-ről vagy a komponált zenéről. A zene is olyan lehet, amit olykor kár nem legjobb minőségben hallgatni, hiszen növelheti az élményt.

Mely sorozatok zenéjét, zenei válogatását érzed nagyon erősnek, kihagyhatatlan hangulatteremtőnek?

Nekem azonnal a Law & Order-sorozatok minimalista háttérzenéje jut eszembe, mely aláfestőnek nagyszerű, de sosem furakodik előre, mindig kiegészíti a képernyőn lévő történéseket. Vagy ott a Pushing Daisies képi világához remekül illő muzsika, esetleg a Heroes atmoszférikus zenéje. No meg…, tudom, Michael Giacchino és a Lost, bár biztos én vagyok az egyetlen, aki “csak” jónak, korrektnek tartja és nem kiemelkedőnek.

(1. rész, 2. rész, 3. rész) És végül, lecsengetésnek a kép után a hang. Nem tudom, hogy lesz-e válasz, hiszen biztos kevesen figyelnek ilyesmire, de ha a kép esetében felmerült a technika, akkor muszáj foglalkoznunk a hanggal is. (Zenékről majd holnap.)

Dettó laikus vagyok, az elmúlt években egyedül azt tűnt fel, hogy a Lost 1. évadban milyen jó volt a háttérmoraj, plusz az, hogy a Southland – 1×01-ben szokatlanul erős az atmoszféra, a folytonos utcazaj, a sistergés, beszédfoszlányok. Ez a 2-3. részre elég sokat halkult sajnos. Vagy… szerencsére? Nem tudom. Az biztos, hogy kissé elvonta a figyelmemet, de attól még autentikus volt, valószerű és nem fülhallgatóval, hanem 5.1-ben élvezve biztosan még nagyobbat ütne.

Mely sorozat hangjait tartod példaértékűnek, melyiknél kell megadni az műélvezet módját, mely hangzását kell maximálisan kiélvezni?

(1. rész, 2. rész) Megint kicsit túlzásba vittem, de a minőségről való érdeklődése után adja magát a következő kérdés, miszerint ki tévés, kivetítős, laptopos, monitoros, iPod-os, satöbbi.

Milyen platformon nézel sorozatot otthon? Mekkora képernyő, milyen minőség, milyen hang? És milyen platformon utazás közben? Elő nevekkel és technikai adatokkal!

A mai kérdés a tegnapi ellentéte lenne, anno (több mint másfél éve…) TorrenteXY vetette fel a témát, miszerint egyre többen rendelkeznek marokkütyükkel, melyeken akár sorozatokat is lehet nézni: MP4-lejátszót, PDA-t, stb.

Ezek leginkább arra jók, hogy az ember akkor is tud sorozatot nézni, amikor mást csinál, legfőképp utazik, de ne tudjátok meg mennyivel több bukásom lett volna, ha annak idején egyetemen nekem is lett volna iPod-om… Sajnos erről lemaradtam, de ezeket a cuccokat isten is arra teremtette, hogy órák alatt szitkomot daráljon az ember.

Melyek azok a sorozatok, melyeket nézel vagy néznél pár centis képernyőn?
(TorrenteXY sorozatáttekintése az 1. kommentben.)

Nyilván a kevésbé látványorientált sorozatok tartoznak legtöbbeknél ide, de nekem eszembe jutott egy másik kategória is. Nem tudom, ti találkoztatok-e olyannal, amit én rádiós sorozatnak, rádiójátéknak nevezek?

Ugyanis van pár olyan sorozat/reality, amit szinte nem is kell nézni, illetve, ha nem nézi az ember, akkor nem veszít sokat. Idetartoznak a fél szemmel, monitor sarkában kis ablakban nézhető sorozatok (én ilyenre nem vagyok képes.), az olyan típusú szériák, amit a párbeszédek feldolgozásával meg lehet érteni és az ember szinte nem is kell, hogy nézze a képernyőt, nincs akció, érdektelenek a képek, a vendégszereplők, tudom is én…

Ismersz rádiójátékszerű sorozatot?

Vagy az istenkáromlás, ha valaki nem nézi a sorozatot, hanem háttértévézéssé, Mónika Show-vá silányítja, ami megy a nappaliban, de a konyhából hallgatózva is ugyanúgy lehet élvezni?

5 nap – 5 kérdés. Ha benne vagytok. Mind ugyanazon a mezsgyén haladva.

Technika. Na ez az, amihez nem értek. Mindig ámuldozva hallgatom azokat, akik 720p-ről meg 1080i-ről beszélnek, meg ilyen-olyan hangrendszerekről (erről majd később), de én sosem voltam nagy igényű, persze lehet, hogy csak el kell kezdeni a nagyobb felbontást preferálni és idővel már a szitkomokat is csak HD-ben fogom nézni.

Nézel nagyfelbontásban sorozatokat? Melyek azok a sorozatok, amelyeknél igazán kijön a HD előnye? Miért?

Egyelőre csak magukra a sorozatokra, a címekre vonatkozik a kérdés, az majd vasárnap, a “3. részben” következik, hogy ki milyen felbontást, felszerelést preferál.

Ha már rákérdeztem a könyvre, akkor jöjjön a film is, de előtte jelezném, hogy a könyvek sorozatosítása esetében sem szabad csak arra gondolni, hogy tévében meg lehet nézni a könyv sztoriját, hiszen az adaptációk esetében a kulcs az alapszitu és a fő karakterek, ld. Szex és NY.

Az ilyen sorozatok sztorija természetesen némiképp hajaz a könyvre, de egyébként nem csak szolgai másolásról van szó, hiszen akár epizodikus, akár szerializált a végeredmény, az írók biztos, hogy akarnak sajátot hozzátenni az anyaghoz, no meg siker esetén több évadra húzódik el egy adaptáció, vagyis muszáj a könyv/film karaktereit újabb “kalandoknak” kitenni.

2009/10-ben (többek között) érkezik az Easwick-i boszorkányok (Eastwick) és a Vásott szülők (Parenthood) sorozatverziója, reggeli hír volt, hogy az ABC el akarja készíteni a Szent Elmo tüzének (St. Elmo’s Fire) adaptációját. Ha rajtad múlna, akkor…

…melyik filmet vennéd elő, hogy sorozatot készíts belőle, melyik rendelkezik olyan alaphelyzettel, konfliktusokkal, karakterekkel, amik akár sok évadon át életképesnek bizonyulhatnak?

A Walking Dead-sorozatról jutott eszembe a kérdés, hogy mely képregényekből lehetne jó sorozatot készíteni, de persze képregény-sorozatnak ott lesz az idei Human Target, sőt, tavaly a Fables sorozatosításáról is szó volt, de azóta sem hallani róla semmit.

De persze mivel képregényekben nem olyan sokan jártasak, ezért a Legend of The Seeker, a Gossip Girl és a True Blood sikere miatt (is), plusz az eljövendő Vampire Diaries-re és a Trónok harcára is gondolva, inkább azt kérdezem meg, hogy

Melyik könyvből, könyvsorozatból, képregényből lenne érdemes tévésorozatot készíteni? Mi kiált azon feldolgozás után?

(Fontos lehet a “miért” is, hiszen hiába bitang jó egy sztori, ha sorozatformátumban nem élne meg.)

Akár a TB-re, akár a GG-re gondolunk, azonnal kiderül, hogy az efféle sorozatadaptáció nem azt jelenti, hogy a könyvek sztoriját egy az egyben sok részben leforgatják, hanem általában az alapszituációt veszik át és esetlegesen a főbb történeti oszlopokat.

Képregények esetén más a helyzet, hiszen a comics-műfaj hasonlít a sorozatra, ott is rendszeresen jönnek az új részek, akadnak egy könyv – egy sztoris és átívelő történettel operáló alkotások is, de az eddigi próbálkozások írói sem akartak szolgaian másolni, inkább próbáltak saját kútfőből dolgozni. Hogy ez előny vagy hátrány, azt persze mindenki eldönti magának.

És akkor zárjuk be a szinkronkérdések sorát, most egy fordítással kapcsolatos kérdéssel.

Szerinted melyik az a sorozat, amit lehetetlen visszaadni magyar nyelven? Miért?

Mondom, fordítás szempontjából és azonnal lőjük is ki a kommerszek zömét, a Lost-ot, a CSI-ket vagy a Prison Break-et, hiszen lehet valaminek egyszerű vagy nehéz a nyelvezete, mindent le lehet fordítani, az említettek pedig megoldhatatlan feladatot biztosan nem támasztanának a fordítóknak.

Némelyeteknek már van tapasztalata fordításban, de gondolom a többieknek is van elképzelése a “durva” sorozatokról. És nem olyan durvára gondolok, mint mondjuk a Battlestar Galactica vagy a House (vagy bármely orvosi sorozat), ahol szakszöveg van, hiszen a szakszöveget is lehet fordítani, csak nehezebb. Nem.

Nekem fordításnehézséget okozó tényezőként elsőnek a gyors beszéd, a hadarás ugrik be. Nyilván nem volt fordíthatatlan a Gilmore Girls, a Sports Night vagy a Pushing Daisies (ld. elkészült a magyar verzió), de valahol elszomorító, hogy ezen sorozatok esetében az eredeti szöveg 30-40%-a automatikusan elvész, mert képtelenség felmondatni a színészekkel. Ez ellen nem lehet mit tenni.

Másodiknak a popkulturális utalásokkal teli sorozatok ugranak be, melyeket olykor nem lehet a szövegben magyarázni, olykor pedig annyira amerikaiak, hogy nem átültethetőek. Ilyen például a Buffy, a Gilmore Girls, a Psych vagy minden idők (szerintem) legdurvábbja, a The Middleman. (Utóbbit akárki is fogja szinkronra írni, vért fog izzadni, ha közepes eredményt akar. Ha maximumot, akkor meg…)

És így tovább, hiszen vannak sorozatok, melyek tele vannak szójátékkal (ld. Psych), amiknél nyilván gusztustalanabb nincs (főleg, ha még szemléltetik is papíron vagy másképp, mert akkor nem lehet szabadon kitalálni akármit), vagy ott vannak a poénra kihegyezett sorozatok, amiket nem mindig kapnak el magyarul, esetleg a karakterek visszatérő szavajárására, szállóigékre bazírozók, stb, stb.

Tegnap volt róla szó, ma realizálódik. Van jó szinkron, van rossz szinkron, legtöbbször átlagos szinkron – és most a szinkronhangokra gondolok továbbra is. Azonban elvétve akadnak olyan figurák a sorozatokban, melyek vagy a színésznek, vagy a karakternek köszönhetően olyanok, hogy szinkronrendező legyen a talpán, aki magyar hangot tud választani nekik.

Legyen szó itt mély vagy magas hangról, fura hangfekvésről, akcentusról vagy érdekes beszédstílusról, de biztos veled is előfordult, hogy a sorozatot nézve azt gondoltad, hogy annyira meghatározza a karaktert a hangja, hogy

“Nincs az az isten, hogy ennek a karakternek jó magyar hangot találjanak.” Találkoztál már ilyennel, szinkronizálhatatlannak tartott karakterrel? Kinél gondoltad ezt?

Én speciel hiszem, hogy ha jó a rendező és, ha jó a szinkronszínész, akkor minden karaktert vissza lehet adni korrekt módon magyarul is. A szinkron persze továbbra is ízlés és pofon, de nekem kellemes meglepetés volt a Hősökben Hiro magyar hangjaként Kálloy Molnár Péter, hiszen a magyar verzió előtt azt hittem, hogy nem lehet korrekt szinkronos Hiro-t csinálni. Így akár lehetne egy másik kérdésem is, miszerint:

Előfordult-e már, hogy egy általad szinkronizálhatatlannak tartott karaktert mégis sikerült korrektül visszaadni?

Elő a vesszőparipával, mindenki írja ki magából a sérelmét. A kérdés tudjuk, hogy szubjektív, de szerintem ez a legérdekesebb benne: valaki kedvenc szinkronja más szerint nézhetetlen és társai, aka. szinkronfika. (És most maradjunk csak a szinkronhangoknál.) A szinkronfikával nincs gond, főleg, ha érv is van mellette, de mindig szem előtt kell tartani, hogy egy magyar hangnak a karakterhez kell passzolnia és mindig olyan nézőnek kell bejönnie, aki nem ismeri az eredeti hangokat.

Tudom, tudom, hogy jön egy szinkronrendező, hogy hangválasztással kvázi új karaktert teremtsen, ne pedig a készítők által elképzeltet hozza át magyarra, tudom, de tök azonos hangot találni nem egyszerű, meg egyébként is, a tévésorozatos szinkront rendezők keze eléggé meg van kötve (költségvetés, rendelkezésre álló színész, stb.)

Én példaként mindig azt hozom fel a szinkronfikáknál, hogy aki fikkant, annak sose szabad felednie, hogy (általában) neki is van kedvenc szinkronja és tuti, hogy az ő kedvenc szinkronját hallva is van, aki heveny hányásban tör ki, ha éppenséggel ismerte előtte az eredetit. (Nem törvényszerű, de általában azokat a szinkronokat szeretjük, ahol a magyar verziót halljuk először.)

Klasszikus példa a Jóbarátok vagy az Egy rém rendes család (ezek szinkronhangjait sokan szeretik) és bár sosem tudjuk meg, de hiszem, hogy ha a warezkorszak sorozatai lennének és csak az angol után jönne a magyar premier, akkor sokan lennének, akik pokolba kívánnák a magyar hangjaikat.

Nem is arra lennék kíváncsi, hogy melyik a legrosszabb magyar szinkron. (Persze majdnem erre utal a kérdés és XY biztosan érdeklődve olvasná, hogy szerinte a topszinkron más szerint a legrosszabb.) Hanem inkább az lenne a kérdés, hogy:

1. Melyik volt az a karakter-szinkronhang vagy az a sorozatszinkron, mely totális értetlenséget váltott ki belőled, a “Ez most ez mégis így hogy?” kérdést, ahol úgy érezted, hogy a szinkronrendező totálisan mellényúlt?
   
2. Volt-e arra példa, hogy idővel rájöttél, hogy nem is döntött olyan rosszul, hogy működik a hang?
   

Mert valljuk meg azért vannak különbségek átlagos és gyenge hangválasztások és totális mellényúlások és félreértelmezések között. És most egyelőre hagyjuk ki a “szinkronizálhatatlan karaktereket”, akiknek nem lehet jó hangot választani, akik esetében eleve az esélytelenek nyugalmával indult a rendező, mert az a holnapi kérdés lesz.

A Deadliest Warrior-nál említettem a filler sorozat fogalmát, amit használjuk arra, hogy olyan sorozat, ami a sok high concept epizódban elfáradt agyat úgy élénkíti fel, hogy közben a néző elmondhatja, hogy továbbra is addiktságának hódolt, csak éppen pihentető jelleggel, kevésbé komolyan.

Milyen néznivalóval pihenteted magad két sorozatepizód vagy egy monstre darálás közben? Vagy nincs szükséged ilyesmire?

Filler nyilván lehet más tevékenység is, majd azokra is kitérünk, de most maradjunk a néznivalóknál. Jó kis nyomozós sorozat kerül a szünetekbe? Vagy laza szitkom? Esetleg reality vagy ismeretterjesztés? Műfaj vagy konkrét cím? Van, aki nyilván megnéz egy nézősök közt számontartott, aktuális nyomozós epizódot, de biztos akad, aki konkrét szitkomot tart efféle célokra. Vagy, ki tudja, újranéz valami klasszikust.

Úton-útfélen mondogatom, hogy ha az ember elkezd nézni egy sorozatot, akkor azt vagy nézze vagy hagyja abba, de sose álljon le vele, hogy “majd később folytatom/ledarálom”, mert annak nem lesz jó vége.

Persze vannak fegyelmezett junkie-k, akik ilyenkor valóban betartják sajátmaguknak tett ígéretüket, de az énfajtám olyan, hogy mindig van annyi aktuális néznivalója, hogy sosem kerül elő a sublótba eltett sorozat. Tisztelet persze a kivételnek, de bevallom, hogy ha nem tudom, hogy mit nézzek, akkor azt csekkolom, ami a polcon vagy a gépen van, nem azt, ami a fiók mélyén. Gyorsabb. Aktuálisabb. És írni is lehet róla. Meg… valamiért félek a régi, egykor kedvelt sorozatoktól.

Akad persze a “sorozatelővételnek” egy másik formája is: gondolom, már sokakkal előfordult, hogy régen, akár gyerekként néztek egy sorozatot, ami véget ért, s mivel akkor nem volt net (vagy külföldi csatorna), nem lehetett letölteni vagy rendelni, hiába folytatódott esetleg a sorozat Amerikában.

Mindenkinek voltak hasonló sorozatai és idővel mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy ezeket a “régi” sorozatokat folytassa lehetőségei bővülésével vagy annak köszönhetően, hogy valamelyik csatorna pótolta restanciáját, ld. TV6 és a Roswell vagy az RTL Klub és a Kaméleon (amit még mindig nem fejeztek be, de ami késik, nem múlik.)

Mik azok a nem mai sorozatok, amik befejezésére évekkel később rávetted magad? És mik voltak a tapasztalataid? Hozták a régről benned maradt színvonalat vagy junkie-ként már egyáltalán nem mozgattak meg és pár rész után kaszáltad őket?

Lehetne akár az is a hét kérdése, hogy nem gáz-e, ha több hét kérdése van? Valójában most elpakolhatnám az új kérdést jövő hétre és akkor ki is pipáltam, de ha elindul egy gondolatmenet, akkor szeretem végigvinni.

A tegnapelőtt reggeli, jól eldugott hét kérdésének egy érdekes folyománya lehet a következő. Vegyünk egy párkapcsolati analógiát, ami szerintem áll a sorozatokra. Van, aki egy szakítás után jól megmarad az exével, barátságban, más viszont látni sem bírja azt, akivel hónapokig, évekig együtt volt.

Gondolom ez a szakítás milyenségétől (is) függ. A sorozatoknál is így van? Én speciel, ha dobok is egy (sokáig!) nézett sorozatot, utána próbálom követni valamennyire. Bár lehet, hogy egy viharos szakítás, egy randa minőségesés után örökre elfelejteném, nem tudom. Ezért vagyok kíváncsi más tapasztalataira. (És itt természetesen nem hírek alapján való követésre gondolok, mert az nálam egyértelmű, hanem történetbelire.)

Ha elkaszálsz egy sokáig nézett sorozatot (nem pár rész, hanem több tucat epizód vagy pár évad), akkor szoktad követni alternatív módszerekkel a történetét? Fél perc promó, prívjöszli minden héten, kommentek/hírek a sorozattal kapcsolatban, haveri beszámoló, hogyvolt, miegymás? Vagy ilyenkor megtörténik a szakítás és kalap?

A fél perc promó és a prívjöszli előző részek tartalmából az én baromságom, de a Heroes-nál, amikor nem néztem, akkor előzetesekből tájékozódtam és például a Surface volt olyan sorozat, ami érdekelt, de valahogy vontatottnak éreztem és ezért mindig csak a részek előtti, folyton új részletekkel bővülő, viszonylag hosszú visszaemlékezőket néztem meg és azok alapján is követni tudtam a sorozatot a fináléig, amit le is csekkoltam.

Perverz dolog, tudom, de van sorozat, ami érdekel, de csak úgy, hogy heti 40 helyett 2-3 percet szánok. Meg, mint mondom állandóan, képben lenni jó.

Reggel még úgysem volt ilyen, de most a tegnap éjszakai bejegyzésről eszembe jutott. Nekem az a természetes, hogy próbálok minden sorozattal képben lenni, a “sorozatvilág minden rezdülésével” (HA-HA), legyen szó akár hírekről, akár általam nem nézett sorozatok vázlatszerű történetéről.

Ez persze nem meglepő, hiszen itt van előttem ez az izé, ez a blogszerű képződmény, ami megköveteli – és még így is mennyi mindent tőletek tudok meg.

Mennyire érdekelnek, mennyire vagy tisztában általánosságban a sorozatok világával? Érdeklődsz vagy inkább csak nézed a saját sorozataidat. Vagy csak a saját sorozataiddal kapcsolatban érdeklődsz, azok híreit olvasod?

Hülye kérdés? Lehet. Érzelgős? Az biztos. De hátha.

Mindenkinek van kedvenc sorozata. Itt mindenki le is írta, hogy melyik az. (Nem meglepő, hogy hét kérdésére még sosem érkezett ennyi válasz.) Nem tudom, hogy kinél hogy működik ez a “kedvenc” témakör. Már a sorozat futása alatt eldől valamiről, hogy az lesz (egy ideig biztosan) “A legjobb“, vagy csak akkor, ha véget ér és teljes egészként lehet ránézni? Erre is lehet válaszolni, de nem ez a kérdés.

Nekem természetesen a Monk (volt) a nagy kedvenc, az “Egy sorozat mind felett”. Írtam a linkelt kérdésnél is, hogy nem azért, mert 10/10-es részeket hozott, talán nem is hozott egyszer sem másokkal ellentétben, de mégis a Monk-ot szerettem leginkább nézni.

És mint említettem délelőtt, a Monk elért az utolsó szezonjához. És ezzel új érzéssel kell szembesülnöm, azzal, hogy a kedvenc nem lesz többé, véget ér. Mivel a 2. évadba kapcsolódtam be a Monk-ba (az 1. évadot egész a 4. évad megnézése utánig halasztottam), ezért nekem hovatovább 6 éve természetes, hogy a kedvencem megy a tévében, olykor új részeket kapok belőle. Azonban szerintem elég sokak nagy kedvence már lefutott, így pontosan tudják azt, amit én nem:

Milyen érzés, ha az ember kedvence nincs többé, ha nem jönnek belőle új részek?

Megy tovább az élet, mintha mi sem történt volna és néha rápillant a polcra, a DVD-tokokra? Nosztalgiarohamok jönnek az emberre és elkezdi elölről darálni a sorozatot? vagy olykor megnéz egy-egy epizódot a miheztartás végett? Meg egyébként is! Másnak csak volt hasonlóban része:) Tudom, mindig lesz másik, mindig lesz sok kedvenc, sok jó, de azért mégis csak jelent valami szentimentálisat, ha a “The One” tűnik el a képernyőkről, nem?