login |

Posts filed under 'Európa is létezik'

Emlékeztető: A berlini farkasok 1. évad

2018. 12. 28. 20:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: ajánló,Európa is létezik,kampány,minisorozat

Ma. 21:00. Epic Drama. Wolves of Berlin / Die Wölfe – 1×01 (magyar előzetes + szinkronhangok)

Egy német minisorozat kezd ma az Epic Drama-n, ami természetesen kosztümös, hiszen a csatorna ebben a műfajban utazik. A szériát passzolom, nem láttam (2009-es), de anno nemzetközi Emmy-t nyert, és a több idősávos szerkezete felkeltette a figyelmemet.

Pár barát Berlinben nő fel, a városban, melyet elpusztított a háború. Amint egyre több ember próbál nyugatra szökni, igyekeznek megőrizni a barátságukat.

A hivatalos leírás fantáziátlan, de a lényege, hogy pár barát történetét látjuk gyerekként, a II. vh. utáni Berlin-ben, a hatvanas években, amikor a Berlini Fal épült, majd pedig a 80-as évek végén, amikor új generáció köszönt rájuk.

Délelőtti videó 4.: A berlini Farkasok

2018. 12. 28. 11:55 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Európa is létezik,minisorozat,video

Á, ez a történetfelépítés (amikor a karaktereket gyerekként és felnőttként is látjuk) a Once Upon a Time in America (ami ugyebár minden idők egyik legjobb filmje) a kedvencem – a Die Wölfe, azaz a Wolves of Berlin ma kezd az Epic Drama-n, és a német minisorozat magyar előzetese a tovább mögött. Az emlékeztetőnél majd bővebben is írok róla.

Tovább...

Fallet

2018. 12. 22. 14:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika

Korábban már többször belebotlottam ebbe a svéd sorozatba a Netflix-en, valamint láttam, hogy a Showtime elkezdett dolgozni egy amerikai változaton. Viszont mindvégig azt hittem, hogy egy ikszedik borongós, durvulós skandináv átívelős krimiről van szó, amit úgyis megnézek valamikor, de nem sürgettem, mert elszaladni nem fog.

Nos, a Fallet valóban egy átívelős skandináv krimi, és még durvulás is van benne, azonban egy valamit érdemes tudni róla: ez egy komédia. Egy komédia, ami egy gyilkossággal kezdődik, aminek ügyében egy svéd és egy angol nyomozó kezd el együtt dolgozni egy kisvárosban. A csavar az, hogy mindkettő eléggé alkalmatlan a munkájára. Gyenge detektívek. Szóval a Fallet olyan, mintha a Veep-et néznénk bűnügyi köntösben.

Kezdésként fontos megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy a Fallet komédia, egy pillanatig sem lesz paródia, szóval nem kell A Touch of Cloth-ra vagy Angie Tribeca-ra számítani. Sőt, szerintem még csak nem is hangosan röhögős sorozat (huss, ott repült a Veep-es párhuzamom hitelessége is…). azonban a szereplők alkalmatlanságára építő humora elég sajátságos, még akkor is, ha inkább kínosan érezzük közben magunkat, vagy fogjuk a fejünket, hogy milyen hülyék képesek lenni.

Mint írtam, egy eléggé eltúlzott, brutális gyilkossággal kezdünk, ami nagyjából be is lövi sorozat hangulatát, majd pedig egy-egy eléggé félresikerült jelenetben megismerhetjük a két főszereplőt is (egy angol és egy svéd nyomozót), akik, miután jól elbaltázzák a rájuk kirótt feladatot büntetésből, illetve partvonalra állítás eredményeképp, mintegy utolsó esélyként megkapják a bekezdés elején említett ügyet, hogy együtt dolgozzanak rajta. Miközben természetesen fogalmuk sincs arról, hogy a másik sem a szakmájának csúcsa.

Ebben a sorozatban, amiben felváltva beszélnek svédül és angolul a szereplők, nagyon jó az összhang a két nyomozó között, és nem azért, mert annyira jól kijönnek egymással. Egyszerűen öröm nézni a dinamikájukat, ezt a se veled, se nélküled-munkakapcsolatot.

A Fallet legnagyobb erőssége az eredetisége. Bár láttunk korábban is vicces drámákat, de ilyen stílusú és hangulatú krimikomédiát még nem nagyon. Szóval üdítő volt nézni – a komédia azért volt frissítő, mert annyira komoly körülmények között került sor rá, míg a dráma azért (is) ütött, mert úgy tudtak gyomrosokat bevinni, hogy 5 perccel korábban még a fejünket fogva vigyorogtunk. (A humor egyébként elég sokrétű, az IQ-nullaként számon tartott fizikai komédia mellett olykor jóval szofisztikáltabb poénokhoz is nyúlnak.)

A bűnügyi sztori szatirikus megközelítése lehet, hogy inkább a műfaj rajongóinak fog bejönni, de akik nincsenek oda a krimiért, azok számára sem hiszem, hogy unalmas lenne, maximum a tipikus húzások kifigurázása nem fog ülni náluk, de az egész abszurditása abszolút közérthető, és még azt sem lehet mondani, hogy a bűncselekmény túlzottan bonyolult lenne, inkább kiszámítható a tálalásnak köszönhetően.

A Fallet, mint írtam nem konstans röhögésorgia, és maga a bűntény, illetve a rejtély sem annyira megkapó, viszont tele van olyan ötletekkel, amik nagyon jól feldobják. Eleve a két főszereplőt nagyon szórakoztató nézni, de mellettük némelyik idióta mellékfigura is abszolút emel a sorozat fényén, olykor pedig sikerül olyan kiszámíthatatlan és meglepő szituációkat kreálni (a Jézus Krisztus Szupersztár-poén totál kész volt), amik láttán azonnal megbocsátottam korábbi, helyenként nem túl érdekes és elnyújtott jeleneteket.

Pilot-mustra: The Protector – 1×01

2018. 12. 20. 14:50 - Írta: winnie

9 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

Elég sok “első” van mostanában a Netflix-en. Pénteken debütált az első saját ausztrál sorozat, s mellette az első török is, de már horvát sorozatot is adtak el a szolgáltatónak, bár nem direkt saját a gyártás. Mindezt azért is írom, mert nagyon remélem, hogy a hazai írók, produkciós cégek is bombázzák, vagy legalábbis készülnek a szolgáltató bombázására, mert nincs messze az, hogy egy magyar széria is kapjon egy zsák pénzt, hogy elkészülhessen. És a lehetőségre a legélelmesebb, legfürgébb fog lecsapni.

A törökök persze korábban már több, mint egy tucat sorozatukat eladták a Netflix-nek, a piac is elég hamar kiépült, a honosítás a kelet-európai régió piacai között a lengyel és az orosz mellett talán legelőrébb tart, így nem volt meglepő, hogy innen is érkezett egy saját projekt. Az viszont már annál inkább, hogy nem egy történelmi drámát vagy krimit kaptunk, hanem szuperhősös darabot.

THE PROTECTOR – 1×01 – 6,5/10

A The Protector, azaz A Védelmező főhőse (és címszereplője) Hakan, akinek a narrálásával indít a pilot, és a srácot balszerencséjére éppen lelövik. Vagyis…, mondjuk azt, hogy kilőnek rá egy golyót, ami feléje tart, és ő ezt kommentálja. Majd pedig visszatekerünk pár napot, és kiderül, hogy egy, haverjával közösen indítandó saját vállalkozásról álmodó fiatalemberről van szó, aki apja szőnyegboltjában végez kulimunkát.

Hakan szeretne feltörni, amiért nem nagyon tud sok mindent tenni, de jelentkezik a város legjelentősebb cégbirodalmának egyik kiadó állására (az azt tulajdonló dúsgazdag Faysal Erdem a másik kiemelt szereplő, a nem feltétlenül tiszta eszközöket használó ellenpólus sztorija párhuzamosan bomlik ki), amire nincs sok esélye, viszont valamiért mégis felkelti leendő főnöke figyelmét. Viszont még mielőtt erről értesülhetne, egy titokzatos nő tűnik fel apja boltjába és egy fura szimbólummal ellátott tárgyat keres, aminek a létezését az öreg letagadja, Hakan azonban pontosan tudja, hogy miről van szó. Amikor azonban elviszi a nőnek olyasmi történik, ami egész életét kisiklatja – vagy inkább más vágányra tereli.

Ahogy írtam, kvázi szuperhősös a sorozat, amire azzal erősítenék rá, hogy leginkább egy eredetsztorit láthatunk – egy nem elkapkodott, de szerencsére nem is vontatott eredetsztorit, mely próbál megalapozott lenni, mint karakterek, mind pedig mitológia terén. Utóbbi kapcsán a részek középkori flashback-ekkel és narrációval indítanak, amik révén megismerjük a varázs kegytárgyak történetét, és a Protector-mítoszt.

A szuperhősös motívum azt is jelenti, hogy majd mindegyik klasszikus panelt (klisét?) megkapjuk vele. A szuperképességet (na, vajon mi lesz?), a jelmezt, az erőt adó tárgyakat, a segítőket, a húzódozást a világ, vagyis a város megmentésétől, a random kisebb ellenfeleket, a nagy vetélytársat, a Halhatatlant (akinek a kiléte titok, de a pilot után lenne egy tippem rá…), a kezdeti botladozásokat, a képességekhez való hozzászokást, a használatuk elsajátítását, a kiképzést, a forrófejűség leküzdését, stb.

Az, hogy a sokat látott dolgok nem unalmasak, mindenképp a szimpatikus karaktereknek köszönhető. A rejtélyes múltú Hakan van annyira egyszerű, hétköznapi, hogy azonnal közel kerüljön hozzánk, miközben senkiből Védelmezővé válik – szó, mi szó, nem annyira érdekes, de mégiscsak szerethető. És körülötte nagyjából mindenkire igaz, hogy korrektül megrajzolt, nem szélsőséges figura, akiket elég könnyű a helyükre tenni.

Mint az sok más, nem amerikai Netflix-sorozatra is elmondható, a The Protector-nak is az a legnagyobb erénye, hogy nem a megszokott stílust látjuk viszont. Ebben is vannak angolszászok az írók között, de már a szkript kapcsán is látszanak a török gyökerek, a megvalósításon pedig végképp. A zene stílusa és használata önmagáért beszél, de egyébként is nagyon áthatja az egészet az egyszerre régies és ultramodern Isztambul, mint helyszín.

Ahogy az indiai sorozatokkal szemben is vannak prekoncepcióim a stílusukat tekintve (és nem csak a bollywoodi énekes-táncos betétekre gondolok), úgy ettől a török szériától is kissé ódzkodtam, még a bepróbálásában sem voltam biztos. De a pilot után rögtön lecsúszott a 2. és a 3. rész is, ami elég beszédes. Mindez pedig annak köszönhető, hogy minden különbözőség ellenére is az európai Netflix-sorozatok közül leginkább ez hajazott egy amerikaira, bár az érzékiségét azoknál kicsit feljebb tekerték.

A kezdés után egyáltalán nem az a darab, amit kötelezőnek mondanék, a zsánerműfaj ellenére nem hiszem, hogy fenyegetné a Marvel-sorozatok helyére való lépés, de simán benne van, hogy rátaláljanak többen is, és én biztos, hogy sokkal szívesebben nézném mondjuk az Arrow ellenében. Mindez annak köszönhető, hogy elég könnyen fogyasztható, kellemesen misztikus, és van benne annyi potenciál és sajátos íz, hogy érdekeljen, milyen irányba viszik el Hakan történetét.

Viszont hiába lesz érdekes az eredetsztori, tippre az az első évad zárásával véget fog érni, így a The Protector nagy próbája azt követően fog eljönni, akkor derül ki, hogy mennyi benne a valódi potenciál, hogy milyen irányba viszik majd el. Persze ehhez 2. évados berendelés is fog kelleni. (UPDATE: Most, hogy rákerestem, elvileg már be van rendelve, de egyelőre csak török, hallomásos forrásokra lehet alapozni egy sajtótájékoztató révé, konkrét globális bejelentés még nem volt.)

Deutschland 83: kezdett a 2. évad, a Deutschland 86

2018. 12. 15. 16:56 - Írta: gromit

8 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

A Deutschland 83 első évadja remek korrajzot adott a 80-as évek elejének kelet-, illetve nyugatnémet világáról, kémes történetbe csomagolva.

Sokaknak a nosztalgiafaktor is bejött, de karakterek szintjén is jól működött. Főhőse a keletnémet kisember, aki akarata ellenére egy titkos megbízatáson nyugaton találja magát – és nem is válik belőle szuperkém egy csapásra, hibákat követ el, végig egészen emberi marad.

Die DDR ist teuer
(Az NDK drága)

Azóta eltelt három év, nemcsak az első évad óta, hanem sorozatidőben is. 1986-ban vagyunk, az NDK hatalmas államadóssággal küzd (ráadásul nyugati kölcsönök miatt). A Szovjetunióban Gorbacsov lassú reformokat indít el, és közben kevéssé törődik a keletnémetekkel.

Az NDK gyakorlatilag magára marad a válságos időben, márpedig “az ideológia és az egyenlőség drága”, avagy az NDK és az uralkodó rendszer fenntartása nagyon drága, pénzre van szükségük. Kemény valuta kell, mindenáron. A keletnémet titkosszolgálat már nem csak információt gyűjt külföldön, hanem kreatívan támogatja a szocialista gazdaságot, például összeszedegeti a nyugatnémet “katonai teherautókról lepotyogó” fegyvereket, amikre aztán biztos akad jó pénzes vevő is valamerre.

Ez az új évad háttere, de a korabeli híradórészletekből összeállított politikai-történeti bevezető mégis egész máshová visz el. Kilépünk nemcsak a kettéosztott Németországból, hanem a kontinensről is: Afrikában is zajlanak az események. Dél-Afrikában a faji megkülönböztetésen alapuló apartheid rendszer ellen sokan tiltakoznak helyben, és nemzetközi szinten is, az ország ellen embargó van érvényben. Tökéletes terep kétes fegyverüzletek nyélbe ütésére.

A kezdés rímel a sorozat eredeti nyitányára: Lenore Rauch (Maria Schrader) szerint unokaöccse a legalkalmasabb egy titkos külföldi bevetésre, amiben egy NSZK-s állampolgárt kell megszemélyesíteni, Martin (Jonas Nay) viszont vonakodik. A különbség, hogy Lenore már nem a bonni nagykövetségen attasé, a dél-afrikai kiküldetés nyilván büntetés számára is a három évvel korábbi balul sikerült akció óta. Martin pedig három éve gyakorlatilag száműzetésben él, cinikussá vált.

Az új helyszín mindenképp érdekes, de a nosztalgiafaktor itt nem tud ugyanúgy működik. A németeknél a kelet-nyugat szembenállást könnyebben át tudjuk érezni (legalábbis az idősebbek mindenképpen), Afrika viszont innen túl messze van.

Az internetes világ előtt tényleg csak újságokból meg a híradóból lehetett értesülni egy-két afrikai eseményről. Most viszont a röpke tudósításokon felül is láthatunk pár életképet a dél-afrikai apartheid működéséből, vagy a polgárháborús Angolából.

Habár izgalmasnak ígérkezik ez az afrikai szál, jó, hogy a sorozat nem hagy fel a két német oldal bemutatásával se, még ha nem is törekszik átfogó, teljes képre, inkább csak egy-egy szeletre. Az előző évadban megismert karaktereket követhetjük nyomon, hogyan élnek, hogyan változott az életük három év alatt.

Az természetes, hogy az új helyszín behoz pár új szereplőt is, de az NDK-ban is kapunk új karaktert. Nem tudom, hogy a magas rangú NDK-s funkcionárius Frau Dietrich (“mint Marlene”) figuráját mennyire szánták karikatúrának, vagy csak én találom különösen viccesnek (nyilván Anke Engelke komikusi karrierje miatt is), de az a bizottsági ülés tényleg gyöngyszem, és nagyon jól mutatja az ideológia és a valóság bonyolult kapcsolatát.

A Deutschland 86 első része egy afrikai kirándulást (és egy egész “road movie” ígéretét) hozza, de közben nem szakadunk el az NDK-tól sem. Mindeközben a sorozat erősen épít az előző évadban megismert karakterekre. Az időugrást követően sok régi ismerőssel találkozhatunk (a főcím szereplőlistája alapján lesz még – rögtön választ is ad egy, az előző évad végén függőben maradt kérdésre). Kissé hiányoltam a főcímből a visszaszámlálást, de természetes hogy az új fő téma miatt frissíteni kellett a képi anyagon. De Major Tom még megvan!

Mindent jól megvédelmez

2018. 12. 14. 13:13 - Írta: human

3 comments | kategória: Európa is létezik,kampány

Belenézett már valaki? A Netflix első török sorozata (ami ma indult és szuperképességes), a The Protector azért csak érdemel még egy említést. Itt volt az előzetese, lássuk a tovább mögötti karakterplakátokon a szereplőket – valaki ismerősnek tűnik valamelyik itthon adott török szériából?

Tovább…

Pilot: Dogs of Berlin

2018. 12. 09. 21:38 - Írta: human

4 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

Vajon a sorsunk már a származásunkkal el van döntve, hiába harcolunk ellene, hiába hisszük, hogy mi döntünk dolgokban? Nyugi, nem köldöknézős filozofálgatós sorozat közben gondolkodhatunk ilyesmin, hanem egy átívelő nyomozósban, amiben egy város felfordul. Mármint tényleg zavargások törnek ki Berlinben.

Nehéz a történetről írni amúgy, mert már a kezdés is több szálat mozgat, amik közül az egyik értelme még a pilot végére sem tisztázódik. Gyorsan bele is néztem a folytatásba, és ez alapján egyértelműbb, hogy merrefelé tart az egész. És talán pont ez fogja aláásni a sorozatot?

Az események katalizátora egy gyilkosság lesz: valaki megöli a német fociválogatott legjobb, török származású játékosát. A helyszínen pár járőr mellett egy nem annyira tiszta múltú nyomozó köt ki, aki az esetben látja a nagy lehetőségét: teljes titoktartást javasol az ügynél, nehogy megzavarják a fontos meccset vele, és lehetőséget szimatolva elrohan gyorsan fogadást kötni, amivel az alvilági tartozásait akarja kifizetni.

Viszont a kezdés fele egy másik zsarura koncentrál, aki láthatóan valami drog ügyletben nyomoz. Tippre itt veszít el pár nézőt a Dogs of Berlin, mivel ez elsőre sokkal unalmasabbnak tűnik. Mármint a fogadó nyomozó rögtön erősebb karakterizálást kap, míg ez a drogosztagos csak pár pillanatot, így nem annyira érdekes a sorsa egészen az 1×02 közepéig.

De mondom, egy filmnyi idő alatt tisztázódnak a dolgok, és láthatóvá válik a két fő szál és vagy 4-5 mellékvonal merrefelé fut: egy bevándorlós, rasszizmusos konfliktusba, ami felbolydítja a várost. Viszont ezt nem didaktikus tálalásban, feketén-fehéren, hanem mernek árnyalni, és lesznek itt a főszereplőktől erős döntések, ez már most biztos.

A problémám ott van, hogy a végső csiszolás hiányzik a sorozatból képileg és írásilag is. Azok a csoda zoomok “fontos” karakterek feltűnésénél, vagy amikor nem köteleződnek el egy-egy képi megoldás mellett, ez a rendőrfőnök bemutatásánál a legfeltűnőbb. Na, és a futások amiket a szereplők bemutatnak… Mondom, valami plusz.

Például az írás is ilyesmi lenne. Van egy jelenet, amikor a fő nyomozó tájékoztatja az egységét, és közben telefonon más információkat vezetnek fel. Remek ötlet, jól használva iszonyat feldobná a sima nyomozás beindításával járó “te csináld ezt, te azt” információöntést, hogy közben meginog a fogadós terve, új tétek kerülnek a levesbe, de valahogy ritmustalan az egész.

Viszont ne értsetek félre, csak a teljes kép miatt mondtam az előzőeket, nem a földbe akarom döngölni a sorozatot, mivel a hangulata mégis elkapott. Már maga a helyszín is “új”, meg tetszik, hogy mindenki viszonylag természetesen, hihetően cselekszik. Értve ez alatt, hogy a kamera nem játszik prűdet egyik nem irányába sem, és ez a naturalizmus valahogy árnyalja a téteket is.

Nem azt mondom, hogy berúgja az ajtót a Netflix a sorozattal, de a Dogs of Berlin megint egy olyan német darab, aminek érdemes esélyt adni Amerika “mániásoknak” is. Simán nézhetőnek tűnik, és a panelek közötti akció itt is ad egy pluszt, mint azt tette például a Hackerville-nél. Ha már ezt hoztam be a képbe, akkor a Dogs pár szinttel jobbnak érződik.

Mivel a Netflix szokás szerint az egész évadot feltette, így mások tuti a pilot után járnak, sőt, végeztek is a sorozattal. Tőlük ködösítést, általános véleményt kérnénk a kommentekbe ha lehet, vagy egyértelmű spoiler jelölést.

Finálé előtt: Szulejmán

2018. 12. 09. 16:11 - Írta: winnie

13 comments | kategória: Európa is létezik,video

Nuff said! Ezen nincs mit magyarázni, szerdán bezár a bazár. Adja magát a kérdés, hogy ki mit vár a sorozatzárótól? A finálé előzetese a tovább mögött. Vajon kapunk majd vendégkritikát a sorozatról?

Tovább...

Jövőre is esik majd az eső

2018. 12. 09. 14:13 - Írta: human

Add comment | kategória: Európa is létezik,kampány

Reméljük jobb évadot kap majd a dán The Rain? A jó alapozás után sajnos néhol eléggé kisiklott az az első felvonás, aminek a zárása kifejezetten pofáncsapás volt. Íme a 2. évad első plakátja.

Rig 45

2018. 12. 08. 15:23 - Írta: gromit

5 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

A Viaplay svéd-ír koprodukcióban készült thrillerjében egy olajtársaság megbízásából az ír Andrea egy halálos kimenetelű baleset kivizsgálására érkezik a 45-ös számú olajfúrótoronyra, valahol a tenger közepén, karácsony előtt két nappal.

Mindenki az ügy gyors lezárását reméli. A cégvezetés nem akarja bevonni a rendőrséget, és kártérítést se akar fizetni az áldozat hozzátartozóinak, ha nem nagyon muszáj. Andrea meg a családjával szeretne ünnepelni otthon. A torony dolgozóinak is tuti akad valami titkolnivalójuk. Ráadásul a helikopterpilóta is indulni akar már, mert az előrejelzés szerint óriási vihar közeleg.

A cég kárfelmérője végül arra a következtetésre jut, hogy nem is baleset volt. De vajon kinek állt érdekében megölni a finn kolléganőt, miért és hogyan? A helikopter végül mégse száll fel a vihar előtt, a megbízott ott ragad a pilótával és a fúrótorony személyzetével (ami az ünnepek idejére csökkentett létszámú, még konyhás sincs). Gyakorlatilag a külvilágtól elzártan, mindentől távol. Köreikben egy gyilkossal.

A Rig 45 nem egy egyszerű “ki a gyilkos?” krimi, a zárt és elzárt közeg miatt könnyen adja magát egy amolyan tíz kicsi olajfúró jellegű történet.

A karakterek itt is kellően különfélék, de a társaság még látszólag sem random, hisz mind ugyanannak az olajcégnek az alkalmazottjai. Azzal, hogy eleve munkatársak, különösen érdekes lesz a csoportdinamika, illetve annak változása, ahogy a gyilkosság ténye óhatatlanul gyanúsítgatásokhoz és bizalmatlansághoz vezet.

Sok a fordulat, köztük kiszámítható, váratlan, logikátlannak tűnő is akad, de jól keltik velük a feszültséget. A sorozat légköre elég nyomasztó, klausztrofób, még ha nem is annyira, mint mondjuk egy tengeralattjárón lenne. A fúrótornyon, vagy inkább a torony belsejében remekül lehet bolyongani, illetve kergetőzni a különböző (sorozatidőben többnyire kihalt) szinteken. Miközben nézőként lehet találgatni, ki a gyilkos, a sorozat thrillerként is működik.

A brit-ausztrál-európai sorozatok iránt érdeklődők biztos találnak ismerős arcot.

Az ír kárfelmérő szerepében Catherine Walker látható (a Versailles-ból), a pilóta a dán Søren Malling, a mogorva, igazi bully skót munkás Gary Lewis, a fúrótorony fontoskodó kisfőnöke David Dencik (Follow the Money S2, Top of the Lake: China Girl), a kissé kívülálló újonc munkás Jakob Oftebro (Monster, Warrior), de szerepel még Joi Johansson (Fortitude) és Björn Bengtsson (The Last Kingdom, Thicker Than Water) is.

A sorozat nyelve többnyire az angol, de nem a tévés piacon való könnyebb értékesítést megcélozva, hanem mert egyszerűen így természetes. Skót, ír és mindenféle skandináv figurával a fúrótorony legénysége nemzetközi, így nagyon adja magát, hogy angolul kommunikálnak egymással (és csak néhány páros (dialógus) vált át valamelyik skandináv nyelvre). Nekem ez egyáltalán nem volt zavaró.

A Rig 45 nem tökéletes, nem túl mély, a cselekményben is akad pár gyenge pont, de lendületes és atmoszferikus thriller, könnyen magával tud ragadni. Darára ideális.

Ez alapján ki nézne bele?

2018. 12. 08. 13:13 - Írta: human

Add comment | kategória: Európa is létezik,kampány

Az alternatív történelmes 1983-ról errefelé írtunk, de ilyen siralmas plakátot rég láthattunk egy érdekes koncepthez.

Három kutya

2018. 12. 07. 13:15 - Írta: human

Add comment | kategória: Európa is létezik,kampány

A Netflix a nem teljesen tiszta zsarus sorozatokat szeretőkre is gondolt. Itt a Dogs of Berlin, amiről az előzetesnél lehet többet megtudni.

Next Posts Previous Posts