login |

Posts filed under 'fogalmak'

Alapfogalmak: A negyedik fal

2008. 11. 04. 12:59 - Írta: winnie

50 comments | kategória: fogalmak

Más néven Fourth Wall. A délelőtti videó kapcsán jutott eszembe a sokak által gyűlölt, de mások által (például általam is) imádott jelenség. A Negyedik fal az a láthatatlan elválasztó fal, ami a színpadot elválasztja a közönségtől, amin keresztül látjuk a történéseket, s amin keresztül a játszott karakterek nem látnak minket.

Azonban mi van, ha egy karakter, legyen színházi, mozis vagy tévés, tisztában van a közönség létezésével, ha átlát a Negyedik falon? Ha tudja, hogy ő nem létezik a valóságban, mindössze egy színdarab, film vagy tévésorozat szereplője? A technika már az ókori színházban is előfordult, mint ahogy filmekben is nem egyszer kibeszélnek a nézőnek (mindenki fel tud idézni egy-egy Mel Brooks-filmet, mondjuk az Űrgolyhókat, ahol lefejelik a kamerát, olvassák a forgatókönyvet, sőt a film kalózverzióját is megszerzik), s természetesen a tévés műfajoktól sem idegen a megoldás, gondoljunk csak némely Monty Python-szkeccsre.

Az azonban nem túl gyakori, hogy egy sorozat szereplői evilági dolgokról beszéljenek: a mostani sorozatok közül nagyjából a Boston Legal ilyen, hogy szereplői tudnak arról, hogy tévésorozatos karakterek – erről human már sokszor írt. Volt, hogy szóba került, hogy elkélne valami neves vendégszereplő, mert épp sweeps van és kell a nézettség vagy, hogy a 2. részben bemutatkozó újaknak a premierben kellett volna előjönniük, sőt, nem egyszer a sorozat időpontváltásait is szóba hozzák.

Régebbi sorozatok esetében, pedig ott a The Moonlighting, lásd a délelőtti videót, ahol az írók nagyban sztrájkolnak, a karakterek meg nem tudnak mit mondani szöveg híján. De egyébként is, a sorozat nevezetes volt az efféle kikacsintásokról, hiszen volt szereplő, aki a múlt heti béna nézettség miatt (ő mondja) elő sem akart jönni, van hogy valamelyik filmes stábtag bekerül egy jelenetben (egy kellékes elcseni a gyilkos fegyvert), sőt, még neves vendégszereplők is olykor valódi nevükön szólítják egymást.

De nyilván napestig lehetne sorolni a példákat más sorozatokból is, filmekből, képregényekből, számítógépes játékokból a példákat, mint ahogy az efféle Negyedik falas-effekteknek többféle variációja is akadhat.

Alapfogalmak: Fonzie-szindróma

2008. 10. 29. 17:56 - Írta: winnie

49 comments | kategória: fogalmak

És, hogy végképp leszámoljak az összes szindrómával, jöjjön Fonzie, aki annak idején a Happy Days-ben átugrotta a cápát. Fonzie (Harry Winkler) csak egy mellékalakja volt a sorozatnak, de olyannyira kinőtte magát, hogy a készítők egy időben még át is akarták nevezni a sorozatot Fonzie’s Happy Days-nek.

Egy nagyon jól megírt karakter (vagy az érdektelen főkarakterek) vagy egy remekbeszabott színészi alakítás eredményezi általában a Fonzie-szindrómát, ami valóban csak annyit takar, hogy egy mellékkarakter kinövi magát főszereplővé és fontosabb lesz, mint az addigi főkarakterek és előjön a klasszikus “már csak miatta nézem a sorozatot” megjegyzés.

Gondolom mindenkinek beugrik valaki (Spike? Latka? The Janitor? Jack & Karen?), de az annales-ek Steve Urkel-t (és az őt alakító Jalel White-ot) említik alappéldának. Itt a fényképe, majdnem mindenkinek ismerős lesz: a karakter a Family Matters egyik mellékalakja volt, de kinőtte magát, neki is köszönhető volt, hogy a sorozat 9 évadot megért (később feltűnt a Full House-ban (Bír-Lak) és a Step By Step-ben (Egyről a kettőre) is.) Azóta már nincs ennyire geek van és például a Boston Legal – 3×20-ban is mellékszerepelt, mint olvasom.

Alapfogalmak: Darrin-szindróma

2008. 10. 16. 19:17 - Írta: winnie

73 comments | kategória: fogalmak

Inkább szappanoperás fogalom, de azért egy röpke említést érdemel. Darrin Stevens a Bewitched című sorozat egyik fő karaktere volt (a belőle készült film nálunk Földre szállt boszorkány címmel ment) és az őt alakító színészt az 5. évadban lecserélték másra, vagyis a 6-8. szezonban már másképp nézett ki a főszereplő.

A lényeg, hogy akkor beszélhetünk Darrin-szindrómáról, amikor az egyik szereplőt alakító színész személye megváltozik. Mostanság már viszonylag ritka a húzás, hiszen eléggé cápásnak tűnhet, inkább hoznak egy hasonló karaktert és kitalálják, hogy miért a váltás (vagy jöhet a jolly joker plasztikai műtétet), de ettől még kisebb karakterekkel még a mai sorozatokban is többször megesik.

Gondolom, mindenkinek megvannak a saját példái, nekem hirtelen a Prison Break jut eszembe, mely bár lecserélte Terrence Steadman karakterének első alakítóját, John Billingsley-t Jeff Perry-re, de őt az 1. évadban is csak inkább “kézileg” lehetett látni, így nem volt akkora cápa.

És, ha már Darrin-szindróma, akkor lehetne inverz Darrin-szindróma is, hiszen az sem példa nélküli (sőt) amikor egy színész egy sorozat hosszú folyása során több szerepet is eljátszik, van, hogy 3-4-szer is vendégszerepel. Erre gondolom még több példát lehetne hozni.

Kommentet mindenki saját felelősségre olvasson, hiszen spoiler lehet benne random sorozatról.

Alapfogalmak: reset

2008. 10. 10. 12:12 - Írta: winnie

8 comments | kategória: fogalmak

Ha már volt szó a reboot-ról, akkor említsük meg nagyon röviden a reset-et. Míg a reboot csak enyhe újragondolást, más irányból történő nekifutást, ismétlést jelent, vagyis változatlan kontinuumot, addig a reset esetén a sorozatokban (képregényekben, filmsorozatokban, könyvciklusokban) egy/pár/sok múltbéli eseményt eltörölnek, meg nem történtté tesznek. Ha sorozatokra gondolunk ez lehet valami fontos esemény, pár rész, egy évad, sőt, mint a példa is mutatja, akár egy teljes sorozat is.

Természetesen a reset-tel kapcsolatban a Tabula Rasa leírása az ajánlott olvasmány, írtam is anno a Dallas-nál, hogy mekkora durva, hogy egy teljes évadnyi cselekményt hirtelen egy tollvonással annullálnak. Ezt persze sokan skandallumnak tarthatják (és jogosan félhetnek, hogy az ő sorozatukkal is megtörténik), de én óvatosan inkább azt mondom, hogy ez akkora sokk szokott lenni, amire még évekkel később is emlékszik az ember és a belőle esetlegesen kiváltott negatív érzelmek ellenére (ld. még hülyének nézés) is az juthat az eszébe, hogy “bazz, ez ám a durvulás, nem semmi, mi vaaaan?“.

Természetesen a reset leginkább a fantasztikus sorozatokat fenyegetheti – a Heroes-nál mindig is nagyon neccesnek tartottam Hiro képességét, miszerint az időutazással bármikor meg nem történtté tehet valami nem kívánt eseményt (az írók ezért a Charlie-sztorival le is gyengítették szándékosan ezt a képességét és a 3. évad elején is utaltak rá, hogy nem fogja használni), mint ahogy a Lost vagy (hasamra csapok, nem nézem őket, de műfajba vág) a Stargate vagy a Battlestar Galactica is tudna olyanokat húzni, amit a sorozat mitológiáján belül simán meg tudnának magyarázni.

Kevésbé magyarázható, de a sorozatfinálé volta miatt elfogadható volt a St. Elsewhere húzása, amivel megteremtették a Tommy Westphall-univerzumot, hiszen az egész sorozat csak egy autista gyerek képzeletében játszódott.

Alapfogalmak: Chuck Cunningham-szindróma

2008. 09. 16. 12:43 - Írta: winnie

64 comments | kategória: fogalmak

Ne, ne, ne! Idehallom a felcsattanó, gurgulázó össznépi röhögést, miszerint mióta alapfogalom a Chuck Cunningham-szindróma? Jogos, én sem ismertem (innen is riszpekt azoknak, akik azonnal vágják, hogy miről van szó), de miután már definiáltam, hogy mi az évad vagy a…, a… rating, szerintem rámehetünk az érdekességekre is, a csemegékre, mert gondolom a krimi definíciója nem sokakat érdekel – ráadásul a Til Death 3. évadpremierje is meglépte.

Szóval, Chuck Cunningham-szindróma. A reboot fogalmának vonatán érkeztem ide, hiszen Chuck Cunningham a Happy Days című népszerű szitkom egyik szereplője volt (über popkultúra, e sorozatból származik a cápaugrás definíciója is), amikor “hirtelen” egyetemre ment és soha többet nem hallottak a nézők róla. Nem szerepelt, nem emlegették, kiírták, mint a pintyet, olyannyira, hogy később a Cunningham-család is csak két gyermekét emlegette, mikor rákérdeztek erre.

Ergó, a Chuck Cunningham-szindróma akkor áll fenn, amikor egy állandó vagy fontos karaktert se szó, se beszéd kiírnak a sorozatból nulla magyarázattal kísérve. Gondolom, mindenki tud ilyet mondani a legtöbb sorozatból – tipikus példa a 24 a reboot-jaival vagy tavaly a Back To You-ból tűnt el a meteorológus lány: van, hogy valakire többé nincs szükség, hogy nem jött be a színész, hogy valakinek kimerülnek a sztorijai és az írók nem akarnak vesződni azzal, hogy elbúcsúzzanak tőle, nem akarják az új nézőket elriasztani a múltra tett célzásokkal. Leggyakrabban természetesen évad végén esik meg az ilyesmi.

Sajnálatos példája lehet a fogalomnak az, amikor egy sorozatszínész meghal, de ilyenkor legtöbbször megkapja az íróktól a végső említést, hogy mi lett a karakterével.

Alapfogalmak: reboot

2008. 09. 09. 15:41 - Írta: winnie

18 comments | kategória: fogalmak

Reboot, avagy újraindítás. Avagy “nem kell félni, nem fog fájni, de szükség van rá”. Ahogy a számítógépet is újraindítjuk olykor a sorozatokat is muszáj rebootolni. Illetve javítok, rossz a szóhasználat: nem muszáj, de a jobb hatásfok elérése miatt érdemes.

Aki sorozatokat néz vagy olvas (könyvek, de főleg képregények) az már korábban is találkozhatott rebootokkal, amik hol jól sülnek el, hol kevésbé, embere válogatja. Most hirtelen példákat nem is hozok (biztos vannak), inkább csak a 2008/09-ben második évados szériákat említem meg, ahol a Life, a Chuck, a Pushing Daisies és a Dirty Sexy Money szorul rá leginkább a reboot-ra, hiszen mindegyik kvázi ajéndékba kapta az új évadot, egyik nézettsége sem volt annyira erős. (Sőt, a Terminator-sorozat is kapott egy kis reboot-ot.) Éppen ezért e sorozatok számítanak a régi nézőkre is, akik esetleg kaszálták őket.

Ezen sorozatok esetében kétféle reboot fordulhat elő: a Life például, amellett, hogy változni is fog (a promóképek alapján állandó szereplők mennek el), ugyanazt fogja eljátszani, mint a Chuck: a 2×01 egy új pilot-ként fog funkcionálni, hogy a túlélés érdekébe minél több potenciális új nézőt szippanthasson fel a sorozat. (A Life-rebootról itt beszél a készítője.)

Meglehet, hogy a másik két említett sorozat is hasonlóra készül, hogy megkönnyítse az újak bekapcsolódását, de a Pushing Daisies és a Dirty Sexy Money a kiszivárgott hírek szerint még kicsit filozófiájában is fog változni, előbbi a jobb eladhatóság érdekében, utóbbi a showrunner-váltás miatt. Ez, bár rémisztően hangzik, egyáltalán nem biztos, hogy csak rosszul sülhet el, sőt!

Hasonlóan reboot-nak számít egyébként az, amit az 5. évadban (sikerrel) lépett meg a One Tree Hill, miszerint ugrottak előre pár évet az időben, kihagyták a főiskolát és teljesen új lappal kezdtek neki a szezonnak, ami természetesen új ötletek kijátszását is jelentette. A lépés meg is tetszett más sorozatoknak is, remélhetőleg azok is jól sülnek el. (A 24-nek ilyen szempontból jó, hisz minden év kvázi reboot.)

Alapfogalmak: roast

2008. 08. 22. 14:12 - Írta: winnie

26 comments | kategória: fogalmak,video

A műfaj, amit, ha megvalósítanának idehaza is (hahó, Comedy Central!), akár sikeres is lehetne. Persze lehet, hogy már volt rá példa és csak én maradtam le róla, de mivel nemrég tartotta meg az amerikai Comedy Central az éves roast-ját (Bob Saget volt a célpont), ezért nem árt a sokaknak idegenül csengő fogalmat is definiálni. Magyar szót már nem merek kitalálni rá.

A roast egy majd évszázados komédia műfaj, melynek van egy célpontja és van 6-8 közreműködője, plusz egy ceremóniamestere. A lényeg, hogy a közreműködők válogatott módokon, nyilván humorosan alázzák, megszégyenítsék a célpontot. Természetesen, mivel esetünkben roast tévés műfaj, ezért az hírességek közreműködésével kerül adásba. (Alapdolog, hogy a fricskákat a célpont, a roastie ne szívja mellre, sőt, ha tud, akkor épp olyan szellemesen is vágjon vissza.)

Ha tévé és roast, akkor Comedy Central. A humorcsatorna évenként rendezi meg hírességalázásait, melyek a legnézettebb műsornak bizonyulnak a csatorna történetében – ha nem számítjuk a South Park-részeket. 2003-ban Denis Leary kapta meg a magáét, 2005-ben Jeff Foxworthy és Pamela Anderson, 2006-ban William Shatner, 2007-ben Flavor Flav és idén Bob Saget. (A linkek a Comedy Central oldalára vezetnek, ahol meg lehet nézni ezen roast-ok részleteit. Éppen ezért a videómegosztókon már viszonylag kevés részletet találni, bár annak idején a YouTube-tele volt a Pamela Anderson-féle roast poénjaival.)

Én arra lennék kíváncsi, hogy idehaza vajon 1. elvállna-e valamelyik híresség egy roast-ot, 2. lennének-e olyan humoristák, megmondó emberek, akik tényleg nem fognák vissza magukat?

Alapfogalmak: Drinking game

2008. 07. 08. 11:22 - Írta: winnie

91 comments | kategória: fogalmak

Vagy magyarul: ivós játék. Az apropó, a sokadik ivós játékos videó kirakása és persze annak megtudakolása, hogy nektek milyen tapasztalataitok vannak? Azt már a sorozatfüggő személyiségkutatásából tudjuk (emlékeztek még a Népszabadság sorozatfüggésről szóló cikkére?), hogy “az addiktok hétvégi bulikat szerveznek, hogy újranézzék kedvenceiket“. Oké, lehet, hogy nem vagyok addikt, én egyedül vagy max a feleségemmel szoktam sorozatozni, de tuti, hogy van jó pár ember, aki olykor társaságban is megteszi (az a tuti!) és akkor jön képbe a drinking game. Bár jut eszembe, koleszben anno (pacsi minden jelenleg és hajdani Ortutay-snak) volt, hogy bandában néztem a tévét.

Nem érdemes sokat ragozni a fogalmat, ami azt jelenti, hogy ha egy sorozatepizódban elhangzik egy bizonyos visszatérő mondat vagy történik egy bizonyos visszatérő cselekvés, akkor a nézők felhajtanak egyet az előttük lévő nedűből, ezzel is javítva az összhangulaton. (Nem muszáj ám alkoholt inni.) A reggeli videónál már utaltam 1-2 ivójátékra, de részemről azt hiszem, hogy a Dallas drinking game-ről hallottam először, miszerint, ha ott isznak, akkor nekünk is kell. Bár gondolom ezer meg ezer másik drinking game is van. Most ti jöttök.

Alapfogalmak: WTF?

2008. 07. 06. 11:26 - Írta: winnie

61 comments | kategória: fogalmak

Vagy olykor “WTF!”, magyar rövidítése nincs, nem hiszem, hogy egy “MAF?” elterjedhetne. Tipikus netes szlengről van szó, mely a “what the fuck?” rövidítése, ami mostanság, többek között a csúcs David Blaine-paródia videókban (aki nem látta, muszáj csekkolni) is “what the eff?”-é szelídült. Magyarul ugyebár “Mi a fa*z?” és a sorozatszlengben az olyan pillanatokat festjük le vele, amikor megáll bennünk az ütő.

Van, hogy egy böszme nagy csattanónál mormoljuk el a varázsszavakat, illetve -betűket a bajszunk alatt (ezek a hirtelen lecsapó WTF-pillanatok), máskor pedig, a felvezetett WTF-pillanatoknál a következő belső monológ zajlik le az emberben: “Nehogy már! Ugye nem? Nem mondod! Mondd, hogy nem! Bazz, ez komolyan gondolja! A bitang! WTF? Ááááááá!”.

Aki sorozatban nem élt át hasonló pillanatot, annak erőteljes pótlást kell felírnia a nyárra (filmekben már biztos találkozott mindenki hasonlóval): a gáz, hogy bár baromi jó lenne kitárgyalni az efféle momentumokat, csak hát ott a spoilerveszély, nyilván kevés az olyan mazochista, aki az általa még nem látott sorozatok WTF-pillanataira kíváncsi lenne. Ettől persze jöhetnek jelzések, de vélemények is a WTF-filozófiáról, max nagy SPOILER jelzéssel.

Alapfogalmak: writers’ room

2008. 07. 02. 10:55 - Írta: winnie

34 comments | kategória: fogalmak,insider

Vagyis magyarul az “írói szoba”. A sorozatok legfontosabb kelléke, szinte minden ötlet itt születik meg – egy könyvet lehetne írni róla, de inkább csak pár sorban fejtem ki, hogy vázlatosan, hevenyészve hogyan is készül egy sorozat epizódja.

Én annak idején úgy képzeltem el, amikor felfedeztem, hogy az X-akták részeit mindig más írja, hogy összegyűlnek az írók egy nap, mindenki mond vagy ráosztanak egy epizódötletet, aztán hazamennek és x napra rá megírják, kész is a forgatókönyv, lehet forgatni. Ahogy azt Móricka… (Pedig Darin Morgan mindig az ász részeket írta: 3×04, 3×12, 3×20: vagyis Jose Cheung, Clyde Bruckman és a csótányos.)

Az amerikai sorozatok esetében minden írói munka alapja a writers’ room, ahol is beül költségvetéstől függően 3-5-10-20-35 ember és elkezd ötletelni. Nyilván egy sorozat történetének az alapjai adottak, azt a showrunner határozza meg, ő dönt a fő kérdésekben, ő adja a kreatív irányt, de egyébként, hiába van minden résznek egyedi írói kreditja, az epizódok történetét a stáb együtt írja – tehát az ütős epizódokért nem biztos, hogy (csak) a “párbeszédeket írót” kell isteníteni. (A stáb tagja az író executive producer és mindenféle kisebb-nagyobb rangú író (vagyis producer), story editor, script supervisor, stb.)

Az írási folyamat (1 részre 7-8 nap van) tipikus “reggel bemegyek, este hazamegyek” munka: egy táblával és kajával ellátott szobában folyik az ötletelés, mégpedig úgy, hogy az epizódot, a következő sztorit felvonásokra (4-5 act) bontják és azokat a felvonásokat az írók együtt megtervezik meglehetősen aprólékosan. A sztori kitalálása van, hogy egy hosszú, előre meghatározott történetív egy szelete, de van, hogy sok, kis cetlire felírt egy soros szinopszis kidolgozása (utóbbi az epizodikus sorozatokra jellemző: pl. Mr. Monk menjen cirkuszba, a CSI-ben legyen kígyós gyilkosság…)

A táblára felírt, részletesen kidolgozott sztorit “viszi haza” a részre kijelölt író és írja meg – jobbára a párbeszédeket és a körítést. Vannak sorozatok (Heroes), ahol egyes karakterek dumáit, beszélgetéseit mindig ugyanazok írják a rész írójától függetlenül, s olykor, ha nem tetszik a showrunner-nek a kész mű, egy másik író át is gyúrja a végterméket (ekkor kerül be a kreditbe a “teleplay” vagy a “story by” kiírás)m sőt van, hogy két epizódból jeleneteket cserélnek, hogy nagyobbat üssön.

Még egy érdekesség az amerikai sorozatgyártási rendszerben, hogy minden szériának évadonként foglalkoztatnia kell egy külsős, szakszervezeti tag írót. (Mert a sorozat részeit egy fix csapat írja/ötleteli.) Ilyenkor vagy a produkció keres meg és szerződtet valakit, akit beavatnak a sorozat “titkaiba”, vagy pedig egy külsős író dobja meg a sorozatkészítőket egy ún. spec (speculated) szkripttel, egy próbamunkával, egy kvázi végletekig kidolgozott random epizóddal. Egy amatőr írónak utóbbi a legnagyobb esélye bekerülni a bizniszbe.

Aki fanatikus, az biztosan vágja, hogy például egy olyan erősen szerializált sorozatban, mint a Lost, kik voltak, akik az 1-2-3-4. évadban külsős íróként jegyeztek epizódokat. Megjegyzem: ugyanez a helyzet a rendezők terén is, hiszen a Lost-részek zömét például a két executive producer státusszal rendelkező direktor, Stehen Williams és Jack Bender rendezi, de ugyancsak volt, hogy külsős rendezők utaztak le Hawaii-ra egy-egy rész erejéig.

Alapfogalmak: heist

2008. 06. 28. 10:33 - Írta: winnie

45 comments | kategória: fogalmak

(Igen, heist-sucker vagyok, de előbb OFF: Kezdjük azzal, hogy az ember visszaél helyzetével és előnyt kovácsol a blogjából: milyen jó, kevéssé ismert heist-filmeket tudtok ajánlani? Cserébe az utolsó bekezdésben mondok sorozatokat:) Oké, mondjuk ezzel más is kaphat jó ötleteket, aki szereti a műfajt. Például, ha human lennék és lenne nekem is filmes blogom, akkor hetente írnék olyan bejegyzést, hogy “ajánljatok nekem jó, de kevéssé ismert filmeket, hátha valami elkerülte a figyelmemet”. Sorozatok terén persze, aki mindent csekkol, annak nehéz újat mondani, de van, hogy valamire nem jut időnk, ezért is köszönjük utólag és előre is azokat a leveleket, melyekben remek újdonságokat ajánlotok figyelmünkbe – anno a Skins-ről is így hallottam először, vagy ott az Underbelly című ausztrál maffiasorozat, amelyről ideje lenne írnunk. De vissza a heist-hez.)

A heist (ejtsd: hájszt) egy filmes műfaj, mellyel alapvetően a bankrablós-átverős zsánert írjuk le. Persze nem muszáj bankot kirabolni, lehet kaszinót vagy embereket, a lényeg a csavaros módszer és a sok fordulat (általában az átveréseknek, a néző megvezetéseinek köszönhetően). Nem egyszer a nagy heist az éppen visszavonuló rabló “utolsó, legnagyobb munkája”, ami tudjuk hogyan szokott elsülni. Az összetettség mellett nekem leginkább a sokszor bizonytalan végkimenetel jön be ezen filmekben, hisz sokszor egyenrangú felek szivatják egymást és ki tudja, hogy ki fog nyerni.

A filmes műfajban részemről minden idők legnagyobb filmje, az egyetlen 10/10-es a Közönséges bűnözők (The Usual Suspects) is alapjába véve heist-film, de az elmúlt évekből idetartozik az Ocean’s trilógia, A belső ember (Inside Man), a Szajré (The Score), az óriási idézetekkel bíró Az arany markában (Heist), Az olasz meló (The Italian Job), a Blöff (Snatch), vagy 2008-ról A banki meló (The Bank Job) – de persze ne feledjük a legklasszikusabbat, a Nagy balhét (The Sting) és a Kutyaszorítóbant (Reservoir Dogs) sem.

Első blikkre a heist műfaj nem éppen sorozatra kitaláltnak hangzik, pedig bőven akad heist-sorozat is, amiket mindenkinek ajánlok, már csak azért, mert még a gyengék is élvezetesek valamilyen szinten, ráadásul hiányműfajról van szó. Az elmúlt 2-3 évben láthattuk a következőket: a (sajnos) vicceskedő-gagyizó Heist (pilot-mustra – 3.5/10), a komor Thief (pilot-mustra – 7/10), a “pszichopata a főhősöm” Smith (pilot-mustra – 6/10) – sorban 5, 6 és 7 részt értek meg, igaz a Thief eleve 6 részes mini volt. Nem sokáig ficánkolt a Raboljuk ki Mick Jaggert!/A Mick Jagger-projekt (Knights of Prosperitypilot-mustra – 6/10) sem, de pláne öröm volt látni egy heist-komédiát is.

Ha heist, akkor persze a Firefly némely epizódja is beugorhat nekünk, de a topon mindeféleképpen az angol Hustle-t kell megemlíteni, amiről human már nem egyszer írt (először, másodszor, harmadszor) és, aki nem kapta el a hazai sugárzást Vagányok – Öt sikkes sittes címmel, annak ideje lenne ledarálnia, főleg, hogy közeleg az 5. évad. (A sort lehetne sokáig folytatni, hiszen a műfaj iránti rajongásomat megalapozó Szupercsoport (Mission: Impossible) is alapvetően heist-sorozat, ahol az átverős aspektus dominál. Szóval…, aki akarja, folytassa a sort – azt pedig remélem, hogy ki lehetett találni, hogy miért írtam most meg ezt a fogalommagyarázatot.)

Alapfogalmak: sztoribord

2008. 06. 26. 21:08 - Írta: winnie

9 comments | kategória: fogalmak,insider

A storyboard vagy sztoribord kvázi a film vagy sorozatepizód tervrajza, mely alapján a tényleges forgatás megkezdése előtt vizuálisan is láttathatja a rendező mással az elképzeléseit, s a sztoribord alapján lehet elkezdeni a költségvetést is számolgatni.

A sztoriboard a későbbiekben a kamera által mutatandó képek sorozata mellékelt kameramozgási utasításokkal és szkriptrészletekkel, vagyis kvázi a film rajzolt verziója rengeteg kézzel rajzolt képkocka alapján – ergó az egész olyan, mint egy nagy képregény, melyből a rendező és az operatőr tervezhet és dolgozhat.

Next Posts Previous Posts