login |

Posts filed under 'insider'

The Daily Show a második sorból és a The Late Show – írta Gaben

2015. 10. 24. 15:55 - Írta: vendegblogger

13 comments | kategória: insider,találkozó,talkshow

(Gaben még 2006-07 táján publikált nálunk, aztán elragadta a filmszakma, de mostani new yorki útja több sorozatos vonatkozással is rendelkezik, és eszébe se jutott ezt nem megírni a Junkie-nak – winnie)

Legalább tizenöt éve nézem a The Daily Show-t, meg közben az összes The Colbert Reportot láttam annak idején, így kötelezőnek éreztem, hogy egyszer elmenjek egy adás felvételére. Sajnos lekéstem mind Jon Stewart, mind Stephen Colbe utolsó show-ját az online jegyfoglalással, de most ősszel már éberebb voltam, meg szerencsém is volt, mert épp Twitteren jártam, amikor Trevor Noah accountján posztolták, hogyan lehet ingyenes jegyeket foglalni a felvételekre.

gaben - Colbert_nezoter

Éjjel 1 volt Budapesten, amikor Noah harmadik és negyedik adására is tudtam jegyet szerezni (ezek valójában az ötödik és hatodik meghirdetett időpontok voltak, mert volt két tévébe nem került próbaműsor is egy héttel korábban).

Hirtelen éjszakai felindulásból ehhez igazítottam gyerekkorom óta érő első new yorki utamat (sokakhoz hasonlóan én is a Home Alone 2 és aztán a Die Hard 3 miatt vágytam oda, meg persze ott volt a Friends is, stb.), és Dani barátommal felkerekedtünk szeptember végén. Ő New Yorkot akarta látni, én pedig a kedvenc tévéműsoromat élőben.

A The Daily Show-ra szóló jegyre rá van írva, hogy nem jelent automatikus bejutást, mert a biztonság kedvéért többet bocsátanak ki mint ahány férőhely van, szóval azzal a paranoiával mentem ki New Yorkba, hogy lehet, hogy be se jutunk az adásra.

Aznap délután fél 2-kor kellett gyülekezni a 11. sugárút és az 52. utca sarkán lévő stúdiónál, amely Manhattan talán legkevésbé izgalmas szeglete – annak ellenére, hogy csak percekre van a Broadwaytől és a Central Parktól is. Mindenesetre a biztonság kedvéért már 1 óra előtt ott voltunk, de így is több tucat ember volt  előttünk a sorban. Rövid várakozás után sorszámokat kaptunk, amelyekkel vissza kellett jönni 4-re. (Száz körüli számot kaptunk, szóval innentől kezdve igazából megnyugodtam, mert rémlett a TDS-ból, hogy ennél nagyobb a stúdió kapacitása.)

gaben - ponyva2

4-kor ott voltunk, rövid várakozás és átvizsgálás után bejutottunk a stúdióba, ahol az ültetési rend mázlijából a 2. sorba kaptunk helyet.

Már sorbanállás és ültetés közben is többször elmondták a játékszabályokat: tilos fotózni felvétel közben, legyünk nagyon lelkesek mert a nézőtér felett mikrofonok lógnak és azt keverik az adás alá, meg effélék. Aztán jött a warm-up komikus, amely egy nagyon remek jelenség, mert sikeresen feltüzeli a nézőket és közben még a tapsolást-ujjongást is megtanítja.

(Gimis koromban végigtapsoltam egy-két nyarat a TV2-nél, de aki ott dolgozott tapsoltató emberként, az nem fogható ehhez: itt egy mindent remekül lereagáló komikus szórakoztatja a közönséget, mindig aznapi közönség-interakciókra alapozva. Sok mindenre fel lehet készülve egy ilyen impro-alapú dologban, de talán nincs mindig olyan szerencséje, mint mikor ezen a szerdai délutánon egy huszonéves nagyon kövér latino srácot kérdezgetett, és aztán az a mellette ülő 65 év körüli fehér hajú néniről elárulta, hogy ő a barátnője. Na hát ott kész volt mindenki, szóval már szinte folyt a könnyünk a röhögéstől, és még a műsorvezető meg se jelent!)

De aztán megjött Trevor Noah, és válaszolt néhány nézői kérdésre (nem pontosan emlékszem ezekre, de alighanem Donald Trumpról és a Jon Stewart-i örökségről lehetett szó) – közvetlen volt és laza, bár még egy jó darabig ebben a “dél-afrikai srác a nagyvárosban”–karakterben van, és afféle kívülállóként rácsodálkozva szemlél mindent – kiváncsi vagyok ez mivé alakul majd az évek során.

Mindenesetre, személyes kedvencem az adásból is ide kapcsolódik: Why do you let the baby lions shit in the sandbox in the bathrooms?

gaben - WhyDoYouLetTheBabyLions

Az őrjöngés és visongás teljesen autentikus volt, hisz a nézők jó része először volt itt – én meg 15 évet vártam erre, szóval eléggé euforikus pillanat volt – ha Stewart lett volna ott, akkor alighanem még bőgtem volna is. A tovább mögött folytatom a történések krónikáját, utána pedig rátérek a The Late Show látogatására és Stephen Colbert-re. Tovább…

Ilyen volt a The Big Bang Theory forgatása a nézőtérről – írta chetory

2015. 10. 21. 21:42 - Írta: vendegblogger

21 comments | kategória: insider,találkozó

Szerintem mára már a legtöbb junkie tudja, hogy az alánevetős sorozatok, vagyis a többkamerás szituációs komédiák (szitkomok) nevetése nem konzerv, ahogy néhány sorozat magyar változatában hallani technikai okok miatt, hanem teljesen eredeti, élő nevetés, hiszen ezeket a sorozatokat színpadi díszletek között, nézők előtt veszik fel. Páran biztosan jártak már ilyen felvételen, néhány éve volt is egy beszámoló erről a Junkie-n.

Nos, nekem is a The Big Bang Theory forgatására sikerült eljutnom, a 9×06-ra, ami jövő héten kerül adásba. Az előző beszámolóhoz képest mostanában már elég nehéz jegyet szerezni a felvételre. Már a kijelölt időpont előtt fél órával elkezdtem nyomogatni a jegyvásárló oldal frissítését, mert anno, amikor két éve ezzel próbálkoztam, teljesen lefagyott, mire pedig betöltötte, már nem láttam szabad jegyeket.

20151014_14325020151014_143240

Szóval kitartóan nyomogattam az egeret, és fél 6 előtt pár perccel már feltették az időpontot. Mivel Warneres a sorozat, ezért minden embernek külön kell jegyet foglalnia, nem lehet egyszerre kettőt. Mondanom sem kell, amint megláttam a lehetőséget, elkezdett remegni a kezem, úgy izgultam, hogy sikerül-e. Párhuzamosan töltöttem ki a saját kérelmemet és a férjemét, aztán reménykedve rányomtam a submit gombra.

Az első oldalnál megjelent, hogy a jegy jóvá lett hagyva, borzasztóan örültem, de a másodikat már nem tudtam lefoglalni. Nyomtam egy visszát, de már fent sem volt az időpont. Mindez körülbelül 1 percen belül lezajlott, szóval nagyon hamar elkapkodják a jegyeket.

Gondolkoztam, hogy mit csináljunk, hiszen ugyanaznap volt még 2 Broke Girls-re is lehetőség. Aztán beugrott, hogy írok nekik, hátha valaki később lemondja és valamit tudnak intézni. Öt percen belül válaszoltak, hogy semmi gond, mondjam meg a férjem nevét és be tud majd velem jönni a stúdióba. El sem hittem, hogy ennyire korrektek, szóval ha valaki hasonló helyzetbe kerül, ne adja fel, írjon nekik, nagyon jófej módon álltak hozzá.

tbbt-ep-6-casting-blog

Írta a srác, hogy ha biztosan be akarunk jutni, menjünk délután 5 órára, hiába csak fél 7-től kezdődik a forgatás. Fél 5-kor odaértünk, mi is kaptunk sorszámot (szerencsére még 100 alattit). Kérdeztem tőlük, hogy ezzel biztosan be tudunk-e jutni és mondták, hogy igen. Vicces volt a tudat, hogy mindenki, aki ott volt, 1 hónapja a gép előtt reménykedett, hogy összejön a jegy, ahogy én is.

Egy idő után összeszedtek 15-20 embert az őrök, és odakísértek a stúdió épületéhez. Telefont nem is vittünk, tudtuk, hogy sehova nem tudjuk lerakni és féltünk, hogy nem is engednek be vele. Amikor vége lett, akkor persze már láttuk kifelé a telefonokat zacskókban sorakozva. (Hülye voltam, hogy nem olvastam újra a korábbi posztot.)

Sikerült középre beülnünk, onnan egész jól belátható volt később a színpad. Az összes díszlet le volt takarva a kezdés előtt. Bemelegítésnek leadták az előző epizódot, valamint a tavalyi flashmobosat. Persze volt warm up emberke, egy idősebb pali, aki próbálta hangulatba hozni a közönséget – aki táncolt vagy énekelt, kapott érte ajándékot.

Kérdezték arról az embereket, hogy kinek mit jelent a sorozat. Volt, aki azt mondta, hogy neki a barátságot, egy idősebb nő elmesélte, hogy az elhunyt lánya imádta a TBBT-t, ezért az ő tiszteletére eljött az egész család. (Szerencsére minket már elfelejtett, amikor jelentkeztünk a kérdéskor, hogy ki jött külföldről, így elkerültük a szereplést. Egyedül a Tankcsapda szövege jutott volna az eszembe, azt hiszem, nem igazán örültek volna, ha lefordítom nekik angolra.)

82027

Közben elkezdték a forgatást. Mindig csak azt a díszletet nyitották meg, amelyiknél a felvétel volt. A labor, Sheldonék és Wolowitzék lakása, meg Kripke irodája volt most a stúdióban – a forgatott részben sajnos pont nem volt a lépcsőház. Csak egy jelenet miatt építettek egy teljesen új, ideiglenes díszletet, amibe még egy autót is bevittek. Ezt nem láthatta senki, mert nagyon szélen volt, de tévén mutatták.

Az egész hetes próbafolyamatnak köszönhetően előadás közben nem nagyon hibáztak a színészek, nem is vették újra sokszor a jeleneteket. Egy viccesebb baki volt, amikor a laborba próbált Leonard bemenni, de valaki az asztal szélét rátolta az ajtóra, és nem tudta kinyitni.

A szövegeket ritkán írták újra az írók (2 éve a Friends with Better Lives forgatásán voltunk, ahhoz képest sokkal ritkábban), viszont érdekes volt látni, hogy a kamerák szögét gyakran változtatták. Az egyik poénnál a közönség legalább fél percen át röhögött, majd Kunal Nayyar (Raj) megvárta, hogy elhallgassunk és akkor mondta tovább a szövegét. Amikor újra felvették, már direkt jóval hamarabb kimondta a mondatot, nem várta meg a röhögés végét. Kíváncsi vagyok, melyik verziót választják majd – amikor várt, az sokkal jobban jött ki.

A zárójelenet előtt Kaley Cuoco (Penny) és Johnny Galecki (Leonard) odajöttek a közönség előtti korláthoz, megköszönték, hogy részt vettünk, és elmondták, hogy hányadik epizódot láttuk.

bbforg

Szünet egyébként nem volt, ha ki kellett menni valakinek mosdóba, egy biztonsági őr kísérte ki. A legvégén pedig egész hamar kitereltek minket, így nem vártuk meg, hogy lesz-e lehetőség beszélgetni a színészekkel. Nagyon jó élmény volt, ha valaki junkie és Los Angeles-i utazást tervez, mindenképpen szervezzen be egy forgatási programot, kábeles sorozatok egész évben készülnek, némelyik országos sorozatot pedig ősz elején elkezdik, és egészen áprilisig tartanak a munkálatok, csak a nyár holtszezon.

Török Gábor a House of Cards-ról és Frank Underwood-ról

2015. 08. 28. 20:30 - Írta: winnie

19 comments | kategória: insider

A hazai streamszolgáltatásokat bemutató sorozatunkban legutóbb elértünk a UPC által kínált MyPrime-ig, melynek a sorozatos kínálatáról itt lehet tájékozódni. A kínálatból szokás szerint netes exkluzív darabokat tartom legfontosabbnak, ilyen például a Breaking Bad, melynek 5. szezonja még nem ment szinkronosan a tévében – és ilyen a House of Cards, mely sehogy sem ment még tévében, s már jó ideje elérhető az első 2 évad magyar változata.

Mivel Walter White már lejárt lemez (csak viccelek, ő örök), ezért az antihős szellemet továbbgörgető Frank Underwood-dal és munkásságával akartunk most foglalkozni, azonban nem úgy, ahogy eddig már sokszor kitárgyaltuk, hanem más megközelítésből. Egész konkrétan arra voltunk kíváncsiak, hogy egy politológus miképp látja a House of Cards-ot, illetve hogy az abban ábrázolt dolgok milyen kapcsolatban állnak a hazai és az amerikai politikai viszonyokkal.

Török Gábor - House of Cards

Kérdéseinkre Török Gábor, a Corvinus Egyetem docense válaszolt, akit a Facebook-oldalán is követhettek.

– A sokak által alapvetésnek tartott politikai dráma, a The West Wing egy valamilyen szinten idealizált Fehér Házat mutatott be. A House of Cards viszont egy gyakran eltúlzottan cinikus és hataloméhes világot fest le. Mit gondol, melyik áll közelebb a valósághoz?

– Őszintén szólva én Az elnök embereit is szívesen néztem, mert sok fontos politikai dilemmát mutatott be, de a HoC még a kétségtelenül eltúlzott cinizmusával is sokkal reálisabb. Amúgy is azt gondolom, hogy a politika legnagyobb kihívása éppen a cinizmus. Nem kell ahhoz a kizárólag hatalmi politikát ismerő és azt rettenetesen élvező Frank Underwoodnak lenni, hogy a politikus úgy vélje, ezt a játékot nem lehet másképp játszani. S miután felismeri, hogy az eszközök mennyire fontosak, egy idő után könnyen elfelejtheti, hogy azt eredetileg milyen szép és nemes célok szolgálatába akarta állítani.

A politika jelentős részben technika: hogyan kell problémákat megfogalmazni, hogyan kell az embereket meggyőzni, hogyan kell szavazatokat szerezni, hogyan kell egy pártban befolyásosnak maradni. Aki ezekben jó, az végső soron bármilyen politikát képes lehet sikeresen menedzselni. Innen már csak egy lépés, hogy az értékek lényegtelenek is legyenek, és csak a technika számítson. Minden tiszteletem azoké a politikusoké, akik a politikai tehetségüket csak a saját értékrendjük érvényesítésére használják, és képesek ellenállni a cinizmus csábításának. Politikai tehetség nélkül sokkal könnyebb elvhűnek maradni.

– Lehetne magyar House of Cards-ot készíteni, érdekelne a közönséget egy ilyen sorozat? Illetve a hazai politikai elit képes lenne fikcióként kezelni a sorozatot?

– Ne felejtsük el, hogy a sorozat nem teljesen fikció: az eredeti brit verzió szerzője maga is többször nyilatkozott arról, hogy sok személyes tapasztalatát beépítette a filmbe. Miután Margaret Thatcher kabinetfőnöke volt, később pedig a Konzervatív Párt alelnökeként is dolgozott, talán elképzelhető, hogy nem csupán a fantáziáját kellett használnia, amikor megírta a sorozat alapját jelentő könyveit.

Hogy Magyarországon hogyan fogadnának egy ilyen sorozatot, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nagyon jót tenne, ha több politikai témájú könyv vagy film születne. El is árulok egy titkot: régóta gondolkozom azon, hogy egyszer írnom kellene egy politikai regényt. Alapvetően két okból. Egyrészt, mert sok mindent, amit tudok és gondolok a magyar politikáról, egyszerűen más módon nem lehet elmondani. Másrészt, mert csak egy ilyen műfaj lehet alkalmas arra, hogy széles közönség kezdjen el gondolkozni azon, hogy miről is szól valójában a politika, mit jelent politikusnak lenni, mi mozgatja őket, mit várhatunk el tőlük.

Frank Underwood-3

– Mit lát Frank Underwood legnagyobb gyengeségének?

– A kiszámíthatóságot. Ha valaki mindig az aktuális érdekei alapján cselekszik, és minden eszközt igénybe is vesz a hatalmi céljai eléréséhez, az egy idő után nagyon kiismerhetővé válik. Egy másik Underwood olvasni tudná, és a saját pályáján győzhetné le.

– A House of Cards második szezonjában végignézzük egy elnök bukását, és azt, ahogy a pártja kihátrál a népszerűtlenné váló politikus mögül. Magyarországon előfordulhatna, hogy a párt a nagyobb bukást és évekre jelentéktelenné válást elkerülendő önmaga buktatja, illetve a saját elnökét?

– Előfordulhat? Már előfordult. Bár Medgyessy Péter nem volt az MSZP elnöke, de azért mégis tanulságos átgondolnunk, ahogy 2004 nyarának végén az MSZP és az SZDSZ megbuktatta azt az embert, akivel 2002-ben legyőzték Orbán Viktort. Mint ahogy Gyurcsány Ferenc – ma már tudjuk: nagyon elkésett – 2009-es megbuktatása is analóg lehet. Mindkét esetről nagyszerű és tanulságos film készülhetne, ha lehetne napi politikai célok nélkül foglalkozni a témával.

A tovább mögött folytatódik a beszélgetés. Tovább…

Black Sails: sorozatszinkron a színfalak mögül (2. rész) – írta AJ

2015. 03. 17. 14:48 - Írta: vendegblogger

14 comments | kategória: insider,szinkron

(Bocs a 2. résszel való késésért, nem AJ tehet róla, hanem mi – human)

A Kőszegi Ákossal való beszélgetés után visszanéztem a stúdiószobába, ahol javában zajlott a munka, miközben a második olyan színészre vártam, akivel szerettem volna interjút készíteni.

A Fekete vitorlák szinkronizálása közben egymásnak adták a kilincset az ismert színészek, előfordult az is, hogy a szünetben egy másik sorozat részeiből is vettek fel jeleneteket, amiket szintén végigültem, naná, hiszen érdekel a szinkron és nem utolsósorban azért, mert így több színészt is láthattam munka közben.

Az egyik szünetben például Orosz István lépett be az ajtón, akit szintén a kedvenceim között tartok számon. A nagyobb szünet előtt azonban volt lehetőségem Szentgyörgyi Ritával, a TVR-hét újságírójával közösen interjút készíteni Debreczeny Csabával, aki a John Silver nevű szereplőnek kölcsönzi a hangját a sorozatban. A tovább mögött folytatom vele, Nemes Takách Katával és Szabó Simonnal. Tovább…

Zombinak lenni jó mulatság?

2015. 03. 08. 14:20 - Írta: winnie

2 comments | kategória: insider,video,websorozat

Eddig is tudtuk, hogy a The Walking Dead zombijai elég nagy körültekintéssel készülnek, de most a folyamat részleteit is láthatjuk (hmm, a két korábbi werkfilmet lekapta a YouTube, ezek fenn vannak valahol?), ahogy katalogizálják a maszkokat meg minden. Mindezt a Scott Ian’s Bloodworks című websorozat egy novemberi epizódjából, amelyben Scott Ian (aki egyébként az Anthrax gitárosa) kapott egy lehetőséget arra, hogy zombuljon – pont a legutóbbi epizódban.

A tovább mögött megnézhető a 10 perces rövidfilm, webizód sminkeléssel, zombikkal és Greg Nicotero-val. Ahogy a két zombi kezet fog…, priceless. (Egyébként meg novemberben került fel a netre ez a Bloodwork-rész, ami meglep, mert némiképp spoileres volt Rick kinézetét illetően.) Tovább…

Black Sails: sorozatszinkron a színfalak mögül (1. rész) – írta AJ

2015. 02. 17. 14:55 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: insider,szinkron

– Hova készül?
– A Sorozatjunkie-ra.
– Ó, jee!

A szinkronstúdiókba így, sokadik alkalomra is ugyanolyan élmény ellátogatni, és bár elsőre azt gondoltam, hogy nem sok újdonságot tudnak mutatni, mégis, amíg ott voltam nem egy olyan pillanat volt, amikor szó szerint a földről kellett összegyűjtenem az állam darabjait.

A Paramount Channel-nek és a Masterfilm Digital-nak köszönhetően leshettem be a Black Sails, vagyis a Fekete vitorlák magyar változata készítésének kulisszák mögé és beszélgethettem el a szinkronrendező, a hangmérnök és a produkciós vezető mellett az általam legnagyobbra tartott szinkronizáló színészekkel.

Az ilyen stúdiólátogatások alkalmával mindig ámulatba ejt, hogy egy ilyen, kicsinek nem nevezhető, de mégis behatárolt épületben milyen mértékben koncentrálódik a szinkronszakma krémje. A nap folyamán olyan színészeket láttam testközelből mint Schmied Zoltán, Rosta Sándor, Lux Ádám, Kálid Artúr, Udvarias Anna, Bogdányi Titanilla, Molnár Ilona, Halász Aranka vagy éppen Kassai Ilona, de a sort azt hiszem elég sokáig tudnám még folytatni.

Persze feltehetitek a kérdést, hogy mi ezen ilyen meglepő, lévén ez is a munkájuk része, én pedig a munkahelyükön néztem meg őket. A helyzet azonban az, hogy teljesen más, mikor a tévében hallod a színészek hangját és más amikor a hátad mögül, vagy éppen az orrod előtt szólal meg egy-egy ismert orgánum, és ugrik be róla azonnal színészek és karakterek garmadája.

A Masterfilm Digital-nál, viszonylag otthonosan mozogtam, már ha az, hogy voltam már náluk korábban kétszer is feljogosít az ilyen kijelentésekre. Mindenesetre nem voltam ismeretlen sem a produkciós vezető, sem pedig a szinkronrendező számára. Ugyanis a Fekete vitorlák magyar változatát ugyanaz a Hornyák Mihály készíti, aki többek között A bura alatt, a Sherlock és Watson, a Jackie nővér és a szerintem nagyon jó Boston Legal szinkronjáért is felelős.

Amíg vártam, hogy benézhessek a stúdiószobába, addig egy kis drukk lett úrrá rajtam, ugyanis nem más volt az első színész, akit megnézhettem munka közben, majd utána beszélgethettem is vele, mint a személyes kedvencem, az általam tényleg legjobbnak tartott Kőszegi Ákos. A várakozás közben találkoztam Makranczi Zalánnal, aki a beosztásával ellentétben korábban vette fel a saját tekercseit, így sajnálatomra nem tudtam vele interjút készíteni, pedig nagy élmény lett volna, mert pont olyan laza volt, amilyennek a tévében is mutatta magát és amilyen érzést kelt a hangja, ha meghallom egy sorozatban.

Az interjú azért sem jöhetett volna sajnos össze, mert pont ekkor lépett be az ajtón Kőszegi Ákos, akit én mindenképp meg szerettem volna nézni és hallgatni munka közben. A stúdióhelyiségben minden színész előtt megfelelő magasságba állította a hangmérnök a mikrofont, majd a jelenet ismertetése után kezdődhetett a szinkronizálás. Az egyik meglepetés akkor ért, amikor láttam, hogy az epizódok elején levő „ez történt az előző részekben” szegmenst nem a korábban szinkronizált jelenetekből vágják össze, hanem egyszerűen praktikus okok miatt ezeket a pár másodperces részleteket újraszinkronizáltatják a színészekkel.

A másik meglepetés akkor ért, amikor Kőszegi Ákos bő öt perc szinkronizálás után sem bakizott és a legcifrább mondatokat, külföldi neveket is gond nélkül ejtette ki, és nem hogy érthetőségében nem volt hiba, de a hangsúlyok is mind rendben voltak. Ez pedig azért is nagy szó, mivel az adott jeleneteket nem nézik meg a színészek előre, maximum csak elolvassák a jelenethez tartozó szövegrészüket és ezek, valamint a szinkronrendező instrukciói alapján rakják össze, mi fog történni a karakterükkel.

A hangsúlyok eltalálásban a szövegkönyvön kívül a fejhallgatóból szóló eredeti hangsáv is nagy segítséget jelent. Nem tudom, pontosan mikor is volt Kőszegi Ákos első bakija, de hogy az aznapra tervezett két epizódot szinte percek alatt megcsinálta az tényleg lenyűgöző volt. Az interjú során pedig megbizonyosodhattam róla, hogy mennyire alázatos, szakmája iránt elkötelezett színészről is van szó.

A tovább mögött a vele készült interjúmat olvashatjátok.

Tovább…

Game of Thrones: A Day in the Life

2015. 02. 09. 13:30 - Írta: winnie

1 comment | kategória: doku,insider,video

Az HBO pár órája leadta a Game of Thrones 5. évadjának készítéséről szóló 25 perces filmet, melyben a spanyol, az északír és a horvát munkafolyamatokba is bele lehet pillantani. Nem semmi lehet koordinálni ezt az egészet. A tovább mögött megnézhető a Game of Thrones: A Day in the Life. Tovább…

Érdekel a showrunner munkája?

2014. 11. 11. 13:15 - Írta: winnie

9 comments | kategória: doku,insider,mozifilm,szavazás

Az átlagnézőt biztos, hogy csak az érdekli igazán, ami a tévéjébe kerül, az elkészítés módja nem nagyon – éppen ezért sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy miképpen kerül képernyőre egy tévésorozat.

Számomra viszont mindig is az utóbbi volt az érdekes, főleg, ha valami olyasmiről van szó, amihez közöm nincs gyakorlati téren, például a főzés vagy éppen a tévésorozatok írása. Annak idején, a blog indulásakor ezért is próbáltam sok ezzel kapcsolatos infót megosztani és szerintem az új sorozatos generáció felcseperedésével ideje lenne ismét beindítani valami elméleti posztförgeteget. (Ezt nyilván én fogom megtenni, de abban biztos vagyok, hogy idehaza vannak, akik sokkal többet és sokkal jobban tudnak a tévésorozatok írásáról, szóval bármilyen hozzájárulást szívesen veszek levélben, akár még a marsallbotot is átadom a nálam képzettebbeknek. Másképp be kell érnetek velem.)

Amikor délelőtt kiraktam a Showrunners: The Art of Running a TV Show előzetesét, eszembe jutott, hogy vajon a keményvonalasabb sorozatnézőket jobban érdekli-e az átlagnál a tévésorozatok készítése – ld. a szavazásunkat. Mert ha igen, akkor a film, aminek a plakátját is láthatjátok, nekik szól, mint ahogy a készített interjúk kimaradt részleteiből összeállított könyv is, amit az Amazon-ról 11 dollárért meg lehet rendelni.

Érdekel a sorozatok készítésének folyamata?

  • Igen, szeretek olvasni a színfalak mögötti munkáról. (83%, 1,099 Votes)
  • Nem. Csakis a végeredmény. (17%, 227 Votes)

Total Voters: 1,326

Loading ... Loading ...

Íme a plakát. Rajta 7 névvel. Oké, ezek igen híres showrunner-ök, nyilván a filmben ugyancsak szereplő Bill Prady, Janet Tamaro, Mike Royce vagy Matthew Carnaghan nevét kevesebben ismerik, de vajon megy mindenkinek a nevük sorozatokhoz való csatolása, tudjátok, hogy most épp melyik sorozaton dolgoznak?

Délelőtti videó 3.: Showrunners: The Art of Running a TV Show

2014. 11. 11. 11:55 - Írta: winnie

12 comments | kategória: doku,insider,mozifilm,video

Nyáron már kiraktunk egy előzetest a Showrunner-filmhez, s most, a megjelenés alkalmából itt egy újabb trailer a tovább mögött. A Showrunners: The Art of Running a TV Show egyelőre egy Los Angeles-i moziban látható és az iTunes-on, s miképp azt a címe is lefesti, a film egy, a showrunner-ök munkájáról szóló dokumentumfilm. Vagyis számomra kötelező. Nemsokára írunk róla bővebben is.

Tovább...

The Final Shot – A Farewell to Boardwalk Empire

2014. 10. 26. 14:30 - Írta: winnie

10 comments | kategória: insider,video

Pár óra és örökre leköszön a Boardwalk Empire, de addig lenne egy kötelező videónk a rajongóknak a tovább mögött. Az HBO egy fél órás különkiadással búcsúzott a sorozattól, melyben a készítők és a színészek beszélnek az emlékeikről, a díszletekről, jelmezekről, kedvencekről, mindenféle részletről. Tovább…

Video Game H​igh School a kulisszák mögül – írta Shana

2014. 09. 15. 22:22 - Írta: vendegblogger

15 comments | kategória: insider,találkozó,websorozat

Volt már írás a geekeknek szóló, 10.13-án folytatódó Video Game High School korábbi évdjairól itt a Junkie-n, úgyhogy én át is ugranám a bemutatást és a sokkal érdekesebb kulisszák mögötti résszel kezdeném, mivel részt vettem a websorozat harmadik, egyben befejező évadának készítésében, mint “Lead Assistant Editor” (vezető vágó asszisztens).

Ha valaki azt hiszi, hogy ez a meló nem jelent mást, mint egy sötét vágószobában ülni egyedül egész nap heti 50 órát, nos az nem téved nagyot, de azért akadnak alkalmak, amikor összefuthatunk a színészekkel, vagy éppenséggel meghallgathatunk egy telefonbeszélgetést, amiben egy nem aprócska hollywood-i sztárral beszél a producer telefonon, és próbálja meggyőzni miért is lenne az neki jó, ha megjelenne a sorozatban 5 percre. De ugorjunk vissza a legelejére.

Be kell valljam, amikor elkezdtem dolgozni a projekten, fogalmam nem volt arról, hogy ki az a Freddie Wong – persze rákerestem, de hogy mennyire kultikus figura, elsőre nem tűnt fel elsőre. Mentségemre szólva időm se volt nagyon megnézni a sorozatot, a pilotig jutottam, ugyanis pénteken hívtak fel, hogy menjek be másnap a forgatásra, én állásinterjúra készültem, ők meg leültettek egy félig működő PC elé, hogy akkor kezdhetek. Mikor meghallottam, hogy websorozatról van szó, őszintén nem erre számítottam, egy profi forgatás kellős közepébe csöppentem.

Első napom emiatt elég húzósra is sikeredett, ugyanis a producerrel való beszélgetés közben kiderült, hogy nem annyira vagyok képbent, mire a producer irtóra meglepődött, én meg elütöttem azzal, hogy végülis Freddie Wong sem tudja, hogy én ki vagyok, szóval kvittek vagyunk.

Másnap aláírattak velem egy 3 ujjnyi vastag titoktartási szerződést, úgyhogy elnézést, de komoly neveket nem fogok emlegetni, aki akar úgy is utána néz az IMDB-n a szereplőknek. Ami pedig ezt követően jött, arra mondkák, hogy shit just got serious.

Pár napig a forgatáson vágtam, úgyhogy lehetőségem volt az összes színésszel összefutni, később átköltöztettek a Rocket Jump irodájába, ami totál olyan, mint a Youtube belülről, csak kisebb. Kellemes volt, munkaidőmet én osztottam be, de persze volt egy elég komoly határidő, amit tartani kellett, plusz hiába haladtam jól, minden nap újabb adag anyag érkezett, mivel a forgatás még javában zajlott.

Érdekes volt, hogy napról napra egyre minőségibb anyagot kaptam (kábé ekkor szántam rá egy hétvégét, hogy felhozzam magam a sorozattal), többek között létrejött a szó szerint “a kanál kiesett a számból”-szitu, amikor egy helikopteres felvételen látható HATALMAS gyárépület egyszer csak felrobbant. Azonnal ment is az SMS az ismerősömnek a forgatáson, hogy “Ez most komoly, felrobbantottátok?”

Azon már nem is lepődtem meg, mikor 48FPS-sel egy autó húzott rá a rámpára és a levegőben szintén felrobbant, megpördült, majd fejjel lefelé leesett. Ezeket a snitteket 4-5 kamerával vették fel, ebből kábé 2 volt használható, szóval a lelkes amatőr utóíz többször érezhető volt munkám folyamán.

Két igen emlékezetes helyzet volt, amit el tudok mesélni. Az elsőn a mai napig jókat nevetek. Alapvetően eléggé el tud ragadni a hangulat, ha kiemelkedő színészi játékot látok, és higgyétek el nekem, ebben volt jó pár ilyen. Nem azt mondom, hogy Oscaros alakításokról van szó, fiatalok a srácok és még csiszolódniuk kell, de volt egy-egy jelenet, amelyek láttán megemeltem a kalapomat előttük.

Szóval ülök a gép előtt, egy komolyabb jeleneten vagyok túl, spoiler nélkül a 3×04-ben szereplőinknek egy igen komoly tragédiával kell szembenézniük és Jimmy Wong alakítása megindított, szó szerint megkönnyeztem. Kicsivel később kivágódik a szobám ajtaja, Jimmy áll velem szemben, és pislog rám, elnézést kér, az öltözőt kereste. Én meg kissé megilletődve majdnem odaszóltam, hogy nagyon sajnálom a történteket, persze még szerencsére időben kapcsoltam, ő meg időben le is lépett, hogy jót röhögjek magamon.

Másik nap meg ültem a gép előtt, amikor a producer, a rendező és az író bejönnek telefonnal a kezükben, rögtön leesett, hogy fontos megbeszélésük volt és az én szobám a legcsöndesebb az egész irodában. Dolgoztam tovább, ők meg a kihangosított telefonon csevegtek. A sztori közepébe csöppentem, de ekkor történt, amit fent is említettem: egy igen komoly színész képviselőjével folyt a tárgyalás.

Nagyon bírtam ahogy ezek hárman előadták a jelenetet meg a háttérsztorit, olyan lelkesedéssel meséltek egymást erősítve, hogy a végén már nekem is kedvem támadt eljátszani a szerepet. Végül sajnos nem tudom, hogy sikerült-e meggyőzni, amúgy a hangsúly egyértelműen a Mennyiért?-kérdésen volt, és nem azon, hogy van-e kedve az illetőnek. Remélem, összejött, mert maga az ötlet fenomenális, és kifejezetten csak azzal a színésszel működhet.

Az én munkámról röviden: avagy mi a fenét is csinál egy Lead Assistant Editor. Többnyire csak átnéz, válogat, kukába dobja a hasztalan snitteket, és sorba rendezi a használható anyagokat. És azért ‘Lead’, mivel kérhet maga mellé további asszisztenseket, akik alá dolgoznak, de erre nekem nem volt szükségem. Továbbá, ha valamelyik felvétel egyik snitten sem használható, azt jeleznem kellett minél előbb, hogy újra vehessék.

De a kedvenc részem az a gag reel, a bakis anyag válogatás volt, ami lényegében csak egy mellékfeladat, vagyis ha láttam valami vicces, elrontott felvételt, azt nem a kukába kellett dobnom, hanem el kellett mentenem.

Persze nem csak móka és kacagás volt a munka, akadtak feszültebb időszakok is. Ott volt a rengeteg technikai probléma, amikre szerencsémre volt egy eszméletlen lelkes és megbízható technikus, aki velem kiválóan kommunikált, de valamiért a producerrel ez már nem ment neki. Egyik nap a producer berontott a szobába és kérdezte, hogy megvannak-e a 30. nap felvételei. Mondtam, hogy nem, azokat én még nem kaptam meg, ami elég gyanús volt 2 nappal később.

A producer erre a haját tépte, mindenkit felhívott, akit csak elért, hogy mekkora óriási nagy probléma van, hogy mégis hol lehet az anyag? Aztán kiderült, hogy még tart a backup másolása, mert az az anyag nagyjából tízszer nagyobb volt a többinél. De ez megmagyarázta a producer viselkedését is, az volt a legdrágább nap, valószínűleg a költségvetés 80%-a ott úszott volna el.

A forgatás végeztével aztán kissé megtelt az addig csendes és békés iroda, Freddie és Matt is állandóan ott lógtak. A grafika gyártása is megkezdődött, amihez nekem kellett kigyűjteni az anyagokat, plusz közben volt valami üzletkötés a Lionsgate stúdióval, amitől mindenki megkergült, de szó szerint. Volt nagy öröm, ami minden bizonnyal a végeredményen is meg fog látszódni.

Közben utolértem magam a sorozattal, szóval van összehasonlítási alapom, és komolyan mondom, ez már totál minőségi munka. A készítőknek sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a gyerekesebb poénok és a komoly mélyebb háttérsztori között. Freddie Wong videóin eddig is látszott a tehetség és a lelkesedés, de most komolyabb összeget toltak alá, hogy ezt felerősítsék.

Ajánlom mindenkinek a harmadik, egyúttal befejező évadot, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágyik. 6 rész, nagyjából mindegyik 50 perces. A végeredményt persze még én sem láttam, izgatottan várom, hogy milyen lett a végső grafika és a hangvágás.

Nagyjából 3 hónapot dolgoztam a Video Game High School 3. szezonján, elég intenzíven, mondhatni éjjel-nappal, olykor azzal is álmodtam, úgyhogy nem tudom azt mondani, hogy nem kötődöm hozzá és nem vagyok elfogult, de én még ilyen minőségi websorozattal tényleg nem találkoztam.

The Walking Dead-utánpótlás őszig

2014. 07. 31. 21:10 - Írta: winnie

4 comments | kategória: insider,video

Aki figyelte a híreket, az láthatta, hogy az elmúlt hetekben két remek The Walking Dead-doksit is bemutatott az AMC. Nem azért voltak remekek, mert annyira zseniálisan sikerültek (lehet, hogy annyira, még nem láttam őket), hanem mert elkészültek. Én legalábbis mindig örömmel fogadom az efféle insider filmeket. Mondjuk nem tudom, hogy mennyire újak az anyagok és mennyire régiek.

A tovább mögött meg lehet nézni az Inside The Walking Dead és az Inside The Walking Dead: Walker University című filmeket – mindkettő 43 perces. Előbbi egy klasszikus, színfalak mögötti, interjús doku, utóbbi pedig a zombistatiszták felkészítéséről szól. Tovább…

Next Posts Previous Posts