login |

Posts filed under 'Kanada odavág'

When Calls The Heart – írta Alice

2017. 12. 16. 18:50 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

Mivel ennek a hangulatos családi kosztümös sorozatnak már az 5. évadját is berendelték, érdemes lenne hosszabban is szót ejteni róla a Junkie hasábjain is, ráadásul magyar berkekben igazából szinte sehol sem írnak róla. Egy kissé mintha hátrányban lenne. Egyrészt még sosem járt a hazai tévében, másrészt borítékolom, hogy sokak a Hallmark szó hallatán azonnal menekülőre fogják. Bár értelemszerűen megvan egy alap célközönsége, kár lenne ennyivel elintézni.

A sorozat 2013 őszén egy bevezető tévéfilmmel indult, ezt követte különféle reboot megoldásokkal kapcsolódva eddig 4 évad. Évadonként átlagban 10 részt számolhatunk, csemegeként dupla epizódokkal és évadon kívül mozgó bónuszrészekkel, mint pl. a Downton Abbey-nél. Ha valaki csatlakozni szeretne, éppen időben van egy őszi-téli darához, mivel az utóbbi években mindig februárban jöttek az új részekkel.

„Nagyfilmes” alapozást láthattunk már a Dr. Quinn-nél vagy akár a Battlestar Galacticánál is, arra mindenképp érdemes figyelni – reboot ide vagy oda – hogy a sorozattal való ismerkedést feltétlenül ezzel a bevezetővel érdemes kezdeni, mert világteremtésben, hangulatban kihagyhatatlan.

Itt már elhangzott, hogy a sorozat atyja Michael Landon Jr., akinek tudjukki az apukája, de én ezt a vonalat most hanyagolnám, inkább a Hallmark jelenséget említeném meg. A Hallmark szóról többnyire cuki képeslapok, tömény(telen) amerikai giccs, no meg romkomok, családi filmek tömkelege jut eszünkbe, maradjunk most annyiban, hogy ez is amolyan álomgyár, ahonnan a mennyiség és a minőség harcából jó kis alkotások is kikerülnek a futószalagról, szerencsére.

Nálam sok jó pontot szereztek, amikor kis hazánkban is megjelentek. Nem tudom, annak idején kinek volt Hallmark csatornája, de nekik hála az új évszázad első éveiben olyan – akkor hiánypótló, először leszinkronizált – filmeket, minisorozatokat kebelezhettem be, mint mondjuk Children of Dune vagy a levadászhatatlan brit kosztümös The Moonstone, sőt, volt pár ütős saját gyártású kalandfilmjük is, irtó hangulatos werkfilmekkel. Arról nem is beszélve, hogy először ők adták le nálunk a Dr. Quinn sorozat összes létező részét, méghozzá napi(!) adagolásban – a kortárs rokonlelkek bizonyára átérzik ennek jelentőségét.

Az általuk gyártott filmekről jóval vegyesebbek a benyomásaim. Hálát adok az égnek, hogy sorozatunk olyan, amilyen, és nem hallmarkosabb, mert elég vékony a határvonal, és bizony a mai napig vannak olyan filmjeik, amik számomra egész egyszerűen nézhetetlenek, annyira ömlengősek és cukormázasak, és akkor a harmatgyenge forgatókönyveket, valamint a vallási és egyéb szemléleteket nem is említettem: ezek mind benne vannak a pakliban, ha belekezdek egy ismeretlen darabba.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül, kitérve arra, hogy mire is hasonlít a When Calls The Heart, hogy kiknek ajánlom. Tovább…

Délelőtti videó 5.: Cardinal

2017. 12. 13. 12:20 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Kanada odavág,video

A kanadai Cardinal első évadját is nagyon szerettem, és most a Billy Campbell valamint Karine Vanasse főszereplésével készített kanadai krimisorozat folytatódik. Lehet, hogy a sok hóról le kell mondanunk, de a lényeg a történet és a karakterek, nem? A 01.04-én kezdő 2. évad első előzetese a tovább mögött.

Tovább...

Délelőtti videó 3.: Burden of Truth

2017. 12. 13. 11:30 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Kanada odavág,video

Januárban kezd a kanadai CBC új sorozata Kristin Kreuk főszereplésével. Szerializált kisvárosi jogi drámáról van szó egy, a ranglétrán gyorsan előrelépkedő ügyvédről, aki ott hagyja menő, városi cégét, hogy szülővárosában egy elég ellentmondásos ügyön kezdjen el dolgozni. És végül ott is marad, hiszen bizonyos lezáratlan személyes ügyek is marasztalják.

Előzetes a tovább mögött. További szereplők: Peter Mooney, Alex Carter, Ben Ayres, Nicola Correia-Damude, Meegwun Fairbrother, Star Slade. Tovább…

Pilot: Ghost Wars

2017. 12. 05. 14:59 - Írta: human

4 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

(Igen, a premier már jó pár hete megvolt, de csak most jutottunk el idáig, viszont a műfaj miatt kár lenne szó nélkül hagyni. És így legalább a többiek is tájékozódhatnak a vélemények alapján.)

Valahol hihetetlen, hogy a Daredevilben nagyot alkotó Vincent D’Onofrio most egy ilyen gagyiban látható. Pedig a Ghost Wars a Syfy komolyabbnak szánt próbálkozásai közé sorolható.

A Ghost Wars-ban a szellemek agresszívak és el akarnak intézni egy elszigetelt alaszkai kisvárost, mert azt hiszik, hogy a helyiek miatt ragadtak ott. Szerencsére van pár nyugodtabb lény is, akik önként maradnak az élők közelében és segítik őket valamennyire. Sőt, a pilot végi cliffhanger még több rejtélyt villant fel.

Nagy vonalakban erről lenne szó, de kicsit konkrétabban: a főhős anyja egy boszorkány volt, és most a fiúnak muszáj elfogadnia a sorsát, kiteljesíteni az örökölt természetfeletti képességeit, és segíteni a helyieken. Akik amúgy babonásan félnek is tőle, mert szerintük miatta sújtja átok a környéket.

Komolyan mondom, ez még akár korrekten is elsülhetett volna. Mondjuk erről az esős, hideg környezet is tehet. Valahogy megkapó a táj, legalábbis ha úgy nézünk rá, hogy horror történethez szolgáltatja a hátteret. A probléma ott kezdődik, hogy nagyjából senki sem ért a minőségi sorozatgyártáshoz a közreműködők közül, kivéve a már említett D’Onofrio-t, aki nyilván egyedül nem tudja megmenteni a sorozatot.

Konkrétan a színészek és a vágás valami siralmas. Utóbbinak például szinte semmi ritmusa nincs, előbbiek pedig a legfélelmetesebb jeleneteket egyszerűen nevetségessé teszik. Van egy rész, ami a boncnok részén játszódik hullák között, amikor lekapcsolódik az egyik lámpa, meg becsapódik az ajtó, és a karakterek viszont végig úgy beszélnek, mintha teáznának – nagyon-nagyon gagyi volt.

Amúgy azt, hogy a csatorna komolyabbnak szánta a sorozatot, úgy értem, hogy persze a költségvetés nem túl magas, de valóban ijesztő szellemtörténet prezentálása tűnik a kitűzött célnak, nem pedig valami bé-filmes hülyülés, mint a csatorna legtöbb kanadai berendelésénél. Lásd pl. a Killjoys-t, vagy épp a producer másik sorozatát, a Van Helsinget.

Pontozni nem akarnám, sajnos legjobb esetben is csak közepes a Ghost Wars, így biztos, nem maradok.

Délelőtti videó 5.: Mary Kills People

2017. 11. 29. 12:20 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Kanada odavág,video

Igen. Igen. IGEN!

Még egy évet sem kellett várni rá, már nyakunkon a remek Mary Kills People második szezonja. Az éjsötét dramedy első évadjáról már írtunk (pilotkritika, évadkritika), nem meglepő, hogy számomra kötelező a folytatás – a tovább mögött a 2. évados promó, amiben Caroline Dhavernas továbbra is embereket öl.

Tovább...

Délelőtti videó 5.: Trailer Park Boys: Out Of The Park: USA

2017. 11. 22. 12:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Legutóbb Európa volt a célpont, most pedig az Egyesült Államok. Még idén visszatérnek Bubbles-ék a Netflix-re, hogy mindenféle baromságot csináljanak ebben az áldoku-sorozatban, és a tovább mögötti előzetes alapján jó pár celebbel is összefutnak utazásuk közben.

Tovább...

Délelőtti videó 3.: The Indian Detective

2017. 11. 22. 11:30 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Kanada odavág,video

Az The Indian Detective a kanadai City Tv-re a héten, a Netflix-re pedig decemberben érkezik. A Frank Spotnitz és Smita Bhide komikus krimisorozatának Russell Peters a főszereplője, és egy toronto-i nyomozóról szól, aki váratlanul szülei szülőföldjén, Indiában kénytelen gyilkossági ügyben nyomozni.

Kanada és India mellett Dél-Afrikában is forgott a sorozat, aminek az előzetese a tovább mögött nézhető meg. További szereplők: William Shatner, Christina Cole, Mishqah Parthiephal, Hamza Haq és Anupam Kher. Tovább…

Délelőtti videó 3.: Fubar Age of Computer

2017. 11. 21. 11:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Na, a Fubar megvan valakinek? 2002-ben mutatták be a mozikban az ál-dokumentumfilmet, 2010-ben pedig folytatást is kapott – pár hete pedig a kanadai Viceland-re megérkezett a tévés spinoff, a Fubar Age of Computer. A főszereplő marad David Lawrence és Paul Spence (Deaner és Terry), akik felfedezik az internetet és ebből próbálnak meggazdagodni. 8 részben.

Mivel kanadai és áldoku, ezért gondolom a Trailer Park Boys-os közönségnek ajánlható, csak ez egy fokkal talán extrémebb. Teaser videók és egy 4 perces színfalak mögött anyag a tovább mögött. Tovább…

Délelőtti videó 5.: Mohawk Girls

2017. 11. 20. 12:20 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Kanada odavág,video

Emlékszem, a kanadai APTN sorozatát azért nem tudtam elkezdeni anno, mert elég sokáig nem is volt elérhető. De ez már a múlté, a Mohawk Girls 5. évadja múlt héten indult, s bár fogalmam sincs még mindig, hogy milyen a sorozat, a tovább mögött hosszú, S5-előzetes alapján akár jó is lehet a mohawk csajok története.

Tovább...

Pilot-mustra: Frankie Drake Mysteries – 1×01

2017. 11. 13. 15:02 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Imádom a krimiket. A kosztümös krimiket pedig még jobban. Lehet, hogy azért, mert azokban korlátozottak a lehetőségek, és sokkal több, minden múlik az agymunkán? Annak idején ugyanis az íróknak, ha fair-ek akartak lenni, valamennyire látható nyomokat kellett adagolniuk, ma viszont elég valamit meghackelni, vagy mikroszkóppal megvizsgálni a nyomozás menetének tovább gördítéséhez, ami valljuk meg, túl egyszerű.

Nyilván minél régebbi egy krimi, annál érdekesebb lehet a megvalósítása, nagy vágyam lenne egy római korban játszódó Steven Saylor-sorozat, de azért a készülő Rózsa nevével is be fogom érni. Addig pedig itt van az 1920-as évek Kanadájában játszódó Frankie Drake Mysteries, ami első blikkre kiköpött mása az ausztrál Miss Fisher’s Murder Mysteries-nek. (Egyébként meg a Murdoch Mysteries készítőitől jött.)

FRANKIE DRAKE MYSTERIES – 1×01 – 3/10

O-ó, igen. Rég rossz, ha még elfogultan is csak ennyire jött be a kezdés. Persze lehet, hogy éppen a műfaj iránti rajongásom miatt viszonyulok így a pilothoz, de valami rettenetesen vékony végeredményt kaptunk, és még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon túlzsúfolták volna a felvezetésekkel a pilotot.

A főhősünk egy magánnyomozónő – egy olyan korban, amiben nyilván a nyomozást nem a nők reszortjának tekintették. Neki van egy társa, illetve együtt dolgozik informálisan egy női rendőrrel, valamint halottkémmel is, így alkotnak ők egy múlt századi Women’s Murder Club-csapatot. (Kár, hogy nagyjából csak a nem túl érdekes főhősről tudunk meg valamit, a többieknek nem sok minden jut.)

Az első rész ügye egy ékszer elrablásáról szól, amibe nagyon erőltetetten húzzák bele a magánnyomozót (és az is végig erőltetett, hogy miért akar annyira az eset végére járni), és ami valójában rémesen érdektelen, mert hiába vázolnak fel egy korrekt mitológiát, annyira kevés ismeretlenes egyenletet kapunk (értsd: kevés a gyanúsított), hogy a megoldást kizárásos alapon hamar ki lehet találni. És ez egy kriminél sosem jó, legalább is, ha az ember törni is akarja a fejét.

A helyzetet pedig az súlyosbította, hogy már az első 15 percben olyan szappanoperás dologra derült fény az ügy kapcsán, hogy tényleg nem is értettem, hogy miért nem kezdték az egész sorozatot inkább azt ezt követően kialakuló status quo-val (vagy vártak pár részt, hogy megalapozzák), miért kellett ennyire valószerűtlen dolgot a semmiből bedobni?

Persze az egészet inkább a hangulat fogja eladni, és ebben azért elég jó a Frankie Drake Mysteries. A Miss Fisher-hez hasonlóan itt is szól a zene (az a régi, rézfúvós. jazz? ragtime?), szépek a ruhák és a díszletek, olykor furák a vizuális trükkök, és a stílus habkönnyűre van véve, szinte lebeg a sorozat. Azonban ennek maradéktalan élvezetéhez is kelleni fog még pár rész, ennyiből nem lettem a rabja.

Simán benne van, hogy a Frankie Drake Mysteries egy marha jó, fun sorozat lesz, jópofa szóváltásokkal, szerethető, tűzről pattant karakterekkel és persze némi aktuálpolitikai felhangokkal, de ahhoz sokkal több kell, mint ez az első rész – nem csak nyomozások, hanem karakterek, sőt, színészek terén is. Mert bár szimpatikusak voltak a szereplők, de olykor nagyon esetlen volt, ahogy előadták magukat. Nem azt mondom, hogy művi volt az összkép, de valahogy nem gördült.

A sorozat előzményeként elkészült egy 6 részes websorozat is, az A Frankie Drake Mysteries Cold Case, ami itt tekinthető meg.

Anne with an E : az 1. évad – írta ayren

2017. 11. 11. 16:50 - Írta: vendegblogger

28 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

Réges régen, egy messzi galaxisban, amikor még nem létezett internet, se laptop vagy okostelefon, az emberek kizárólag tévében néztek sorozatokat.

Akkoriban, a hozzám hasonló idősebb junkie-k fiatalkorában, miközben hullt kint a hó, és frissen sült sütemény illata terjengett a lakásban, kellemes szombat délutáni szórakozásnak számított megtekinteni a Lucy Maud Montgomery regényei alapján készült tévés adaptáció, az Anne of Green Gables (Anna), majd később a társsorozat, a Road to Avonlea (Váratlan utazás) epizódjait.

Mindkét széria helyszíne a kanadai Prince Edward-sziget, a kor, melyben játszódnak, az első világháború előtti boldog békeidők. Montgomery a tévésorozatok alapjául szolgáló könyvekben saját letűnt gyermekkorának állított emléket, és ez fajta, a gyermekkor ártatlansága és boldogsága utáni sóvárgás volt az, ami megfogott engem annak idején. Meg persze a rendkívül bájos humor.

Idén megérkezett az Anne of Green Gables legfrissebb adaptációja, amit a nosztalgia okán örömmel üdvözöltem.

Már a pilotban feltűnt több dolog, ami érzésem szerint eléggé eltér a nyolcvanas évekbeli verziótól, és mivel a különbségek később csak markánsabbnak bizonyultak, nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal az alkotók szabadabban kezelték az irodalmi alapanyagot, amit egyesek nyilván üdvözölni fognak, mások meg siránkoznak rajta.

Az immár klasszikussá avanzsált történet középpontjában egy Anne Shirley nevű tizenhárom éves lelencgyerek áll. Anne véletlenül kerül egy idősödő, gazdálkodó testvérpárhoz, ők ugyanis az árvaháztól egy fiút kérnek, hogy legyen segítségük a farm körüli munkákban, de valami félreértés folytán egy kislányt küldenek helyette a vonaton.

Az Anne múltját megvilágító flashback-eknél éreztem először, hogy a régi sorozattal ellentétben a készítők egy komorabb és egyben realistább hangot ütnek meg. Nem véletlenül emlegetik időnként a Jane Eyre-t a történetben. Dickens Twist Olivérje és a Brontë-regény az a két irodalmi mű, amiből mindannyian megismerhettük a viktoriánus árvaházak sivár és embertelen világát, ahonnan a lány is érkezik.

A visszaemlékezésekből kiderül, hogy Anne-t időnként ugyan magához veszi egy-egy sokgyerekes család, de a kor bevett szokása szerint csak ingyencselédnek és dajkának kell nekik, ráadásul sokszor verik is. Az árvaházban sem talál barátokra, az ottani gyerekek tévedhetetlenül megérzik, hogy Anne más mint ők, és ezért üldözik és kiközösítik.

Anne, mint annyi bántalmazott gyerek, a rideg valóságból a képzeletébe menekül. Varázslatos világot, igazi menedéket teremt magának, tele hercegnőkkel és hős lovagokkal, hogy képes legyen túlélni a hétköznapokat. Sokat olvas, ezért korához képest művelt, választékos beszédű és gyors észjárású kislány.

A farmon életében először megismeri az igazi szeretetet. A szótlan Matthew Cuthbert szinte rögtön a szívébe zárja, de nővére, az eleinte elutasítónak tűnő Marilla sem tud sokáig ellenállni a gyermekből áradó hebrencs bájnak és túláradó energiának. Rájönnek, hogy kaptak egy lehetőséget az élettől megismerni a szülőség örömeit és felelősségét, és úgy döntenek, hogy örökbe fogadják a kislányt.

Anne végre otthonra talál, de a kalandjai nem érnek véget. A múltjából és erőteljes személyiségéből fakadóan számos konfliktusa támad a közvetlen környezetében élőkkel. Meg kell küzdenie az előítéletekkel, de a bátorságának, okosságának és empátiájának köszönhetően sikerül úrrá lennie minden helyzeten, és megnyernie a körülötte élők szimpátiáját és elismerését.

A mindennapi élet apró-cseprő eseményei és összeütközései lehet, hogy kevésnek tűnnek manapság, a pörgősebb cselekményű sorozatok korában, de ebben a sorozatban engem tökéletesen kielégítenek. Az Anne with an E erőssége ugyanis a szerethető karakterek mellett a szép fényképezés, a hangulat, és a nosztalgia egy egyszerűbb(nek tűnő) kor után.

Bár úgy vettem észre, a készítők megpróbáltak némi extra izgalmat csempészni a történetbe: én őszintén szólva a rablásra és a cliffhangerre nem emlékszem az első szériából vagy a könyvből, de javítsatok ki, ha tévedek.

A hangnem időnkénti elkomorulása óhatatlanul azzal jár, hogy az új feldolgozás veszít valamennyit az előző sorozatot jellemző bájból és humorból, amit részemről kifejezetten sajnálok, mivel pont ezek voltak azok a stíluselemek, melyek a képernyő előtt marasztottak.

A főszereplő tizenöt éves Amybeth McNulty kifejezetten tehetségesnek tűnik. Külsőre igazi csupa kéz és csupa láb, szeplős kis bakfis, köze nincs az amerikai filmekben megszokott válogatottan szép fiatalokhoz, mégis abszolút megnyerő az általa megformált, energiáktól szinte szétrobbanó Anne. Tipikus tinédzser abból a szempontból, hogy egyik végletből a másikba esik: hol a felhők közt jár a lelkesedéstől, hol teljes apátiába süllyed – persze nem komolyan, csak a kamaszok mindent túldramatizáló módján.

Állandó rajongása is nagyon jellemző erre a korosztályra: rajong a legjobb barátnő státusz birtokosáért, a „lelki társ” Diana Berry-ért (Dalila Bela) , de szinte ugyanezzel az intenzitással rajong a könyvekért, a napfelkeltékért, a puffos ujjú ruhákért, és úgy egyáltalán mindenért, amiért csak rajongani lehet.

Egyik példaképe Josephine néni, akivel a feminista vonalat és a leszbikusságot jelzésszerűen behozzák a sorozatba. Utóbbit az update-elés miatt megértem, de mégsem örülök neki. Egyszerűen nem érzem a Montgomery által megteremtett világba illőnek, ahogyan a gyerekbántalmazás képi megjelenítését sem. Pont az a gyermeki ártatlanság veszik el velük, ami a nyolcvanas években készült verzió (és a könyvek) védjegye volt.

Egyetlen dolgot tudnék felhozni McNulty alakítása kapcsán, ami zavart: időnként hajszálnyit soknak éreztem, az erőteljes színészi jelenlét néha zavaróan harsánynak bizonyult. A kevesebb talán több lett volna. De azt hiszem, ez nem a fiatal színésznő hibája, hanem a színészvezetésé.

A felnőtt szereplők közül kiemelném R. H. Thomsont, aki a visszafogott, kevés beszédű, de meleg szívű Matthew Cuthbertet személyesíti meg. Ha egyeseknek ismerősnek tűnik, az nem véletlen. Huszonegynéhány évvel ezelőtt ő alakította Jasper Dale-t, a feltalálót a Road to Avonlea-ban.

Plusz pontnak tartom a kiskorú mellékszereplők castingolását. Eddig még senkit se találtam irritálónak, ami gyerekszínészek esetében viszonylag ritkának számít. A Gilbert Blythe-ot játszó Lucas Jade Zumann korához képest kellően érett gondolkodású és vonzó karaktert állít elénk, a butuska Rubyt alakító Kyla Matthews játéka pedig néha kifejezetten hitelesnek tűnik.

A főcímet először kicsit idegennek éreztem a sorozat szellemiségétől, de miután rájöttem, hogy Anne fantáziájának kivetítéséről van szó, már nem zavart. Tulajdonképpen még stílusos is a szecessziós jelleg miatt, ami illik a korhoz, melyben a történet játszódik, ugyanakkor meg mégsem, mert az a fajta vidéki, puritán életmód amibe Anne belecsöppen, fényévekre áll mondjuk, a Gustav Klimt-féle századfordulós, pezsgő és dekadens bécsi életmódtól. Szóval az ellentmondásosság nincs feloldva, mégis sikerült megbarátkoznom vele.

És mivel ambivalens érzelmeim nemcsak a főcímre, hanem valahogy az egész sorozatra is igaznak bizonyultak, alapvető tetszésem ellenére a pontszámom nem több, mint 6,5/10, pedig mielőtt elkezdtem nézni, a nosztalgia-faktor miatt tényleg nagyon szerettem volna többet adni.

Az Anne with an E-t a korábban képernyőre adaptált verzió rajongóin túl ajánlani tudom a kosztümös filmek kedvelőinek, valamint azoknak, akik szívesen mártóznak meg egy letűnt, idillikusabb (vagy legalábbis a 21. századból nézve idillikusabbnak hitt) világban, ahol még az emberi kapcsolatok és emberi értékek számítottak a legfontosabbnak.

Délelőtti videók 5.: Frankie Drake Mysteries

2017. 11. 06. 12:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Ehh, de nagyon reménykedem, hogy ez olyan jó lesz, mint amilyennek látszik!

Ma kezd Kanadában a CBC új, könnyed, kosztümös krimisorozata, ami ha akarom a Miss Fisher’s Murder Mysteries-re hasonlít (mert női főszereplős és 1920-as évek), ha akarom, akkor pedig a Murdoch Mysteries-re (mert mégiscsak Kanadáról van szó). A lényeg, hogy krimi, szóval részemről várós. És végre előzetes is vannak hozzá a tovább mögött, interjúrészletekkel. (Bővebben a sorozatról a teaser-nél írtunk.)

Bónuszvideónak pedig egy 6 részes websorozat nézhető meg afféle előzményként a sorozathoz A Frankie Drake Mysteries Cold Case címen.

Tovább...

Previous Posts