login |

Posts filed under 'Kanada odavág'

Pilot-mustra: Michael: Every Day – 2×01

2017. 01. 25. 16:53 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Wow. Even after five years I feel like I’m the only patient.

Második évad és mégis pilot? Igen. Nem tudom, hogy van-e olyan olvasó, aki látta 2011-ben a Michael: Tuesdays and Thursdays című kanadai komédiát, de ha igen, akkor ő valamennyire vághatja, hogy miről van szó. Ugyanis a Michael: Every Day annak a folytatása – az eredeti kaszája után valamiért most fel lett élesztve ez a pszichiáteres/pácienses sorozat.

MICHAEL: EVERY DAY – 2×01-02 – 6/10

 

Rögtön két rész jött ki múlt héten, és erre szükség is volt, hiszen a 2×01 csak arra szolgált, hogy az egykoron egymással terapeuta/páciens-viszonyban lévő duót (akik a régi cím alapján keddenként és csütörtökönként találkoztak) egymás mellé tereljék, a valódi sorozat csak a második 20 percben kezdődött el, amikor is egymásra talált a két régi ismerős, hogy ezúttal minden nap beszélgessenek, mert szorítja Michael-t az idő.

A Michael: Every Day afféle vicces In Treatment-nek (azaz Terápiának) is felfogható, hiszen a részek egy jelentősebb részét a rendelőben töltjük beszélgetéssel, ráadásul a (nem túl jó) pszichiáter is jár egy pszichiáterhez, ugyanis elég durva depresszió gyötri, aminek épp egykor volt betege feltűnése vethet véget. (Szegény Michael kilábalni látszott a bajaiból, amikor egy utazás előtt pánikrohamot kapott a reptéren.)

Persze mivel nemcsak egy helyszínes és két szereplős a sorozat, ezért a fenti összehasonlítás csak részben állja meg a helyét, sőt, Michael terápiája hiszem, hogy nem is lenne elegendő ahhoz, hogy eladja a sorozatot, így (nyilván a régi sorozatból) visszatérő szereplőkkel beleleshetünk mindkét főkarakter magánéletébe is.

Összességében kellemesen awkward (ööö, fura, feszengős) a végeredmény, nem visszafogott, a durvább és harsányabb poénoktól sem riad vissza. Nyilván a 2×02 sokkal jobban tetszett, elég sok infót közölt a karakterekről nekem, mint új nézőnek, bár azt sajnálom, hogy Matt Watts (ő a páciens) karakterének személyisége egyelőre részben még mindig talány. Cserébe Bob Martin nagyon él annak ellenére, hogy az évad elején már megölt valakit, majd a lakását is sikeresen felgyújtotta.

Azt mondjuk egyelőre nem érzem, hogy mennyire lesz nézős, de korrekt volt a kezdés, és ha egy fokkal jobban bejöttek volna a mellékszereplők (talán csak a titkárnő volt, aki tetszett), akkor nem lenne gond a végső ítéletemmel.

Délelőtti videók 3.: Cardinal

2017. 01. 25. 11:14 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Kanada odavág,video

Hunting a killer. Hiding a secret.

Ki szereti a havas tájon játszódó, átívelős, kisvárosi krimiket? Nekik van egy jó hírem, mert nem csak a Fortitude folytatódik a héten, hanem elindul a kanadai Cardinal is. A CTV sorozatának főszereplője Billy Campbell, akinek karaktere egy eltűntnek hitt gyerek megölésének ügyében folytat nyomozást társával (Karine Vanasse).

A sorozat alapját Giles Blunt John Cardinal Mysteries-könyvsorozata szolgáltatta. További szereplők: Deborah Hay, Alanna Bale, Glen Gould, David Richmond-Peck, Gail Maurice, John McCormick, Kristen Thomson, Brendan Fletcher és Allie MacDonald.

Az előzetes, illetve egy elég durva részlet (a holttest megtalálása) a tovább mögött. Tovább…

Schitt’s Creek: kezdett a 3. évad

2017. 01. 24. 18:15 - Írta: winnie

6 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

Az egyik nagy szívfájdalmam, hogy ez a kanadai komédia, aminek nemrég kezdett a harmadik szezonja, egyszerűen nem képes nézőssé válni. Pedig, mint a pilotkritika alatt is írtam, nem hiányozna sok ahhoz, hogy megmaradjon.

Mivel minden évad elején megkapják az esélyt a saját kisvároska szánalmas moteljébe kisemmizett kényszerülő, egykor kőgazdag család kalandjai, így most is csekkoltam a kezdést, de pár jól sikerült pillanat és a színészek nem fognak maradásra késztetni.

Lehet, hogy azért, mert túl harsányak a karakterek (nem véletlen, hogy még mindig Stevie a legszimpatikusabb), vagy mert túl banálisak a szituációk, de persze előfordulhat, hogy csak a poénos(nak szánt) helyzetek nem túl kreatív kijátszása, és túlhúzása riaszt el.

A mostani kezdés sem volt semmi extra, némi romantikus félreértés, még egy kis romantikus félreértés, hogy kicsit kavarogjanak az érzelmi szálak, felnőtt fronton pedig helyezkedés és ülésezés, mindez a szokott családi “összetartással” megspékelve.

Szóval Jim apukája ide, Kevin anyukája oda, még mindig valami hiányzik a sorozatból, és a kezdetekhez képest azt veszem észre, hogy már a 12 Monkeys-ban kattantat játszó, itt inkább kimérten poénkodó Emily Hampshire sem annyira átütő. Egy biztos, hogy az nem segít a Schitt’s Creek-en, hogy hiányzik belőle mindenféle báj, pedig az ilyen színészgárdánál dzsóker lehetne.

Persze még továbbra is elviselhető a végeredmény, minimum közepes, de manapság, amikor tényleg az utólag pótolt komédiáim vagy a random, a Netflix-en bepróbált régebbi angol szitkomok között folyton kötelezően nézősökbe botlok, egy Schitt’s Creek-re továbbra sem fogok időt pazarolni szánni.

Pilot-mustra: Throwing Shade – 1×01 / The Beaverton – 1×01

2017. 01. 23. 18:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Tudom, hogy a hírkommentálós műfaj nem klasszikus, fiktív sorozat, de mégiscsak komédia valahol – például sokan szeretik itthon is a dolgokba mélyebben belemenő Last Week Tonight with John Oliver-t. Rajta én is tudok mulatni. Azonban van a műfajnak egy olyan szegmense, amit egyszer régen, nagyon régen még szerettem, de manapság már elmosolyodni sem tudok rajta – ezt újabb két pilot bizonyította.

Szóval akár kérdéssel is kezdhetném a posztot, miszerint van-e manapság olyan, nem egyszemélyes hírkommentes sorozat, ami figyelemre érdemes? Nyilván egyszemélyes, ülök/állok és beszél(get)ek-stílusban az éjszakai talkshow-k vonatkozó szegmensei mellett ott a The Daily Show, a Last Week Tonight vagy a Full Frontal with Samantha Bee (esetleg szexes tematikában a Not Safe with Nikki Glaser), és talán az angoloknál előfordul ez-az, de Amerikában manapság nem nagyon találok.

Múlt héten a podcast-ből kinőtt Throwing Shade indult el a TvLand-en, tavaly év végén pedig a szatírikus, paródia újságból továbblépő kanadai The Beaverton. Előbbiben élő közönség előtt trumpozott és popkult híreket kommentált meleg, illetve női szemszögből Bryan Safi és Erin Gibson, utóbbi meg simán kamu híradóként funkcionált, olykor külső tudósítókat kapcsolva.

(Még 2011-ben írtam két Onion-ös tévésorozatról, amik ugyancsak ebbe a műfajba tartoznak, bár azok (mivel az Onion-ről volt szó) kamuhírekkel foglalkoztak: pár villámtréfa, némelyik anyagba kicsit jobban is belementek és ennyi. Akkor még a “vagy bejön, vagy nem jön be”-kategóriába tartoztak ezek. Ma már nem.)

Nyilván nem nőttem ki a műfajból, hiszen a korosztályom lehet a célcsoport (mondjuk a hírérzékenyebb része, én sportot űzök a napi aktualitások kerüléséből), de valamiért hiába nyomják tele jó poénokkal ezeket a sorozatokkal, olyanokkal, amik papíron működnek, amik olvastán elismerően bólogatnék, semmi reakciót nem váltanak ki belőlem.

Lyukas a fejem, de gondolom, hasonló itthon is volt, vagy önálló műsorként, vagy valamelyik szórakoztató magazin részeként. És akkor még jókat röhögtem rajta, pedig nem hiszem, hogy jobban lett volna megírva, mint a mostaniak. Csakhogy mindkettő címben említett próbálkozást (a többivel együtt) tök fájdalmas volt nézni (0/10?)  mert egyik sem csalt mosolyt az arcomra. Talán majd másnak bejönnek.

Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy egy csomó, nullköltségvetésű kábeles komédia hogyan szerez meg folyton olyan színészeket vendégszereplésre, mint Will Ferrell, miközben országos csatornán ez marha nagy szó lenne. Oké, nyilván pár órás forgatás volt, és szívesség, de akkor is.

Délelőtti videó 3.: Mary Kills People

2017. 01. 20. 11:25 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Az egyik legérdekesebbnek ígérkező januári újonc a Mary Kills People. A Global új sorozatát event-ként reklámozzák, és kórházi dráma lesz, ami az asszisztált öngyilkosságokra koncentrál. A főhős egy sürgősségis orvos, egy egyedülálló anya, aki halálos betegségben szenvedő pácienseket segít át a túlvilágra. Miután a rendőrség gyanakodni kezd, mindent meg kell tennie, hogy folytathassa tevékenységét.

A kanadai sorozatot Amerikában a Lifetime fogja átvenni, a tovább mögött a promója. Szereplők: Caroline Dhavernas, Jay Ryan, Richard Short, Lyriq Bent, Charlotte Sullivan, Greg Bryn. Tovább…

Van Helsing: az 1. évad

2017. 01. 18. 14:50 - Írta: DennyKeh

4 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

A Syfy a tavalyi év egyik őszi nagy(?) dobásának szánta a vámpíros fantasy sorozatát, a Van Helsinget, ugyanis egyből, pilot nélkül berendelte a sorozatot, és az eredmény: remek koncepció, gyér megvalósítás. Félreértés ne essék, engem rendkívül lekötött, mint néző, viszont kritikai szemmel élve, rengeteg elszalasztott lehetőség volt ebben az évadban.

winnie-nek a kezdés nem igazán jött be, és ahogy a kommentekből kiderült, elég sokan másban reménykedtetek, mint amit kaptak. Szó mi szó, az elején a nézőben inkább keltette posztapokaliptikus sorozat érzését, mintsem egy vámpírokkal teli sorozatét. Ez azonban nem marad így sokáig.

A Van Helsing simán lehetne az egyik legjobb vámpíros sorozat, ha az írók és készítők kihasználnák azt a potenciált, amit az alapötlet rejt. Szórakoztatónak szórakoztató, de mindent egybe vetvey közepesnél jobbat nem lehet adni az évadra. Neil LaBute-nak sokkal jobban össze kellene szednie magát, ha meg akarja tartani a nézőket, és jobb évadot akar letenni az asztalra.

Az első pár részre a flashback-ek voltak inkább jellemzőek, megmutatták, hogy mi is történt pontosan a Felemelkedés előtt, így joggal remélhettük, hogy pár kérdésre választ sikerül kapni. Nos, alig tudtunk meg valamit, mondhatni csak az derült ki, hogy főhősnőnk immúnis a harapásra, valamint képes visszaváltoztatni a vámpírokat emberré.

A Van Helsing egészen az 1×07 végéig egy nagy kórházban játszódik, ahol kapunk csoporton belüli viszálykodást, miközben egy “sorozatgyilkos” is rejtőzik a csapatban, de érkeznek hívatlan is vendégek, akik megbolygatják karaktereink összeszokott csapatát. A sorozat a 8. résztől kezd izgalmassá válni, amikor már hőseink is mozgásban vannak.

Számomra mindenképp pozitívum, hogy nem fukarkodtak a karakterek kinyírásával, bátran mertek ilyet húzni, bár egyikük halála sem hatott meg igazán, mivel egyáltalán nem kaptunk háttérsztorit róluk, így nem is tudtunk senkihez sem úgy komolyabban kötődni. Tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Pilot: Pure

2017. 01. 17. 19:20 - Írta: human

1 comment | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Azt hiszem, a Pure mögött mindenképp az állhat pozitívumnak, hogy mennyire a valóságból merít, mivel pont egy ilyesmi történt pár éve: a mennoniták összefogtak a mexikói kartellekkel, és drogot csempésztek nekik.

A történet tulajdonképpen nem bonyolult: a főszereplője egy frissen kiválasztott lelkipásztor, aki igyekszik a mennonita közösségét megtisztítani a külvilág mocskától. Ugye ez lenne az egész mennonitaság lényege, a modern világ káros befolyásának elutasítása. Olyasmik, mint az amish-ok, csak kevésbé különülnek el az átlagemberektől.

Na meg drogcsempészek. Azért bíznak meg bennük a mexikói drogkartellek, mert egy viszonylag zárt közösséget alkotnak, akik igazán csak a sajátjaikkal hajlandóak dolgozni. És a törvény segítségét sem veszik gyakran igénybe, inkább megoldják maguk között.

Pont ezért kerül bajba a friss lelkipásztor, mivel közreműködik a “banda” egyik tagjának lebuktatásában, így bekényszerítik az egész drogbizniszbe. De gond egy szál se, mivel egy régi barátja, aki most rendőr, segítségével majd belülről bomlasztja a szervezetet.

A fentiek alapján ebből bármi lehetett volna. Új remekmű is, de sajnos nem jött össze. Egyrészt kanadai az anyag, a CBC-n megy, szóval nincs egekben a költségvetése. Ez képileg nem annyira baj, bár feltűnően kevés helyszín van már a pilotban is, mivel jó pár ötletes megoldást láthatunk. Például rögtön a kezdés egy autóbaleset, és nagyon jól vágják körbe, hogy olcsón, de mégis élvezetesen kerüljön a képernyőre. (Mondjuk rögtön utána az egyetlen Adobe After Effects-es főcím siralmas.)

A gond inkább ott van, hogy az írószobába sem a legbriliánsabb elmék kerültek. Ilyen siralmas párbeszédeket rég hallottam, mint itt néha elhangzanak. Arról nem is beszélve, hogy a Pure-t is sújtja a “kitaláltam ezt a jó jelenetet, random idetesszük a plotot elősegítendő”-betegség. Arra gondolok, hogy az író nézte a The Wire-t, azt gondolta, hogy “huhh, ez fasza”, majd átvette. Csak hát nem rakta körbe odavezető szálakkal.

A fentiek sajnos a színészekre is állnak. Bár a felnőttek némelyike elmegy, de amit a gyerekcastingnál műveltek, azt néha fájdalmas nézni. Nem is akarnék többet erre pazarolni.

Nem azt mondom, hogy nézhetetlen volt a Pure pilotja, voltak egész jó pillanatai, de 5/10-nél nem tudnék rá többet adni. Pedig az alap jó, de akit meggyőztek vele, azzal én már nem találkozom jövő héten.

Pilot-mustra: Workin’ Moms – 1×01

2017. 01. 16. 19:27 - Írta: winnie

4 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Már az előzetesnél elmorfondíroztunk azon, hogy vajon egy szülés után ismét dolgozni kezdő anyukákról szóló komédia a szülés után ismét dolgozni kezdő anyukáknak jöhet-e be (vagy azoknak, akik már átéltek hasonló szituációt), vagy épp azoknak, akik nem voltak hasonló helyzetben? Én annak ellenére az előbbit mondanám, hogy nekem is kifejezetten bejött a kanadai CBC sorozatának a pilotja.

WORKIN’ MOMS – 1×01 – 7/10

 

A sztorit tényleg leírtam az előbb, pár szülés után lévő barátnő tapasztalatait ismerhetjük meg: egyikük viszonylag hamar visszatér elég sok elkötelezettséget kívánó munkahelyére, a másik szülés utáni depresszióban szenved, a harmadik megint terhes lesz – a negyedik azt hiszem, hogy még nem tűnt fel.

Nagyjából el lehet képzelni, hogy milyen vicces és kínos, érzelmes és macerás szituációkba keveredhet egy kisbabás anya, ha nem csak a gyerekére kell koncentrálnia (na jó, azért meg tudtak lepni), és természetesen, ha ezekbe a helyzetekbe közel sem tökéletes, esendő karaktereket eresztünk, akkor minden adott a mosolygáshoz vagy a röhögéshez – nem és élethelyzet alapján pedig az együttérző bólogatáshoz.

A Workin’ Moms klasszikus készítői sorozat, lerí róla, hogy saját tapasztalatból, illetve meglátások alapján íródott, az pedig már csak hab a tortán, hogy Catherine Reitman nemcsak készítő, hanem főszereplő.

És éppen ez az egyéni hang adta el a pilotot, meg az olykor igen merész humor. A női nézőpontból persze az is adódik, hogy a férfiak olykor háttérbe szorulnak, vagy némiképp pofozózsákokká válnak, de nem erre az aspektusra koncentrálnak, s ez még véletlenül sem hátrány, nem kell, hogy minden róluk szóljon.

Remélem, a pilot frissessége a folytatásban is megmarad, mert mindenképpen pozitív, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozik, amik nem nagyon kapnak teret a tévés produkcióban.

Délelőtti videó 3.: Michael: Every Day

2017. 01. 16. 11:22 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

2011-ben volt egy kanadai szitkom, a Michael: Tuesdays and Thursdays, amelynek egy évad jutott, s idén ezt élesztették fel Michael: Every Day címen. Szóval valójában második évadról van szó, amely 6 részes lesz és egy páciens-terapeuta viszonyról van szó benne, a cím minden bizonnyal a látogatások időpontjára utal.

A Matt Watts és Bon Martin főszereplésével készített sorozathoz csak a tovább mögötti videót találtam, amiben részletek és interjúszeletek vannak.

(Megjegyzem egyébként pár éve a Showtime-on volt egy Michael & Michael Have Issues című komédia, amiről semmi emlékem sincs, azon ritka sorozatok közé tartozik, amiknek még a létezését is elfelejtettem, pedig én még a Testees-re is emlékszem – mi lett volna, ha abba az irányba indul el az FX… Na, annak ehhez semmi köze nincs.) Tovább…

Délelőtti videók 4.: Schitt’s Creek

2017. 01. 11. 11:55 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Kanada odavág,video

Fura, de szegény Schitt’s Creek, ha amerikai lenne, akkor biztos, hogy nagyobb figyelmet kapna itthon, mert a stílusa sokaknak bejövős lehetne. Meg végülis Eugene Levy is valamennyire ismert arc, bár az American Pie már elég régi film. Normális promót nem találtam, a ma induló 3. évadhoz, ezért a tovább mögött egy fura promó, egy részlet, és egy reggeli talkshow-s beszélgetés Eugene Levy-vel, amiben bőven mutogatnak részleteket.

(Oké, Catherine O’Hara és Chris Elliott is elég ismert, én mégis Emily Hampshire-t emelném ki, mert elég ritka, hogy valaki két sorozatban legyen állandó, és ő ugyebár a 12 Monkeys-t is nyomja – az már csak hab a tortán, hogy mindkettőben a legjobb karaktert kapta.)

Tovább...

Délelőtti videó 2.: X Company

2017. 01. 11. 10:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Pár óra múlva visszatér a Magyarországon forgatott kémsorozat, az X Company, melynek 3 perces ajánlója nézhető meg a tovább mögött, amiben a showrunner-ök beszélnek az új, és egyben utolsó szezonról.

Tovább...

Délelőtti videók 3.: Workin’ Moms

2017. 01. 10. 11:41 - Írta: winnie

5 comments | kategória: Kanada odavág,video

Ma indul a kanadai CBC-n a Workin’ Moms című komédia, és mivel köztetek is vannak dolgozó, kisgyerekes anyák, ezért szerintem akadhat közönsége is a sorozatnak. Catherine Reitman sorozata 4 ilyen anyáról szól, akik a munkahelyi életüket, a családot és a gyereknevelést próbálják egyensúlyban tartani.

A tovább mögött 3 vicces, rövid előzetes nagyjából képet ad arról, hogy a szereplők miféle problémákkal fognak szembenézni. Szereplők: Catherine Reitman, Juno Rinaldi, Jessalyn Wanlim, Dani Kind. Tovább…

Next Posts Previous Posts