Nem sokat lehet mondani egy szkeccs show-ról, de úgy tűnik, kicsit fogyott Demetri lendülete. Hiába na, egy 40 perces jó standup összeállítása vagy egy évbe kerül, nehéz 6*20 percet összehozni évadonként folyamatos minőségben. Azért akadtak ebben a kezdésben is jó pillanatok, plusz még egy Lost-szereplő is beugrott.

Tovább...

Bár nagyon sokan húzták már a szájukat a Supernatural 5. évadjával kapcsolatban, én férfiasan megvallom: eddig bizakodtam. Tudniillik számomra a Supernaturalt sosem a főszál tette erőssé, hanem a karakterek illetve a rendkívül feelinges környezetű procedural felépítés, és ezt az évad első fele remekül hozta részről részre. Aztán egyszer csak megerősödött bennem az érzés, hogy az egész valóban csak időhúzásként van jelen, valójában a sorozat írói se tudják, mit akarnak kezdeni a Winchester-testvérekkel. És az eheti rész (illetve a téli szünet utáni kettő) ezt tökéletesen bizonyítja.

Pedig minden bizodalmam ebben az epizódban volt. Adott volt ugyanis az egész sorozat egyik legjobb epizódja, a 4×03, amelyben Dean a múltba kerülve találkozott szüleivel, és lelebbent a fátyol a YED fő motivációjáról is, ami lényegében az első 4 évadot meghatározta. Ilyen háttérrel szerintem minden casting-hír olvasónak felcsillant a szeme, amikor meglátta, hogy ismét a múltba-révedős részre kell számítani, főleg, hogy az epizód eredeti címe Back to the Future II volt. Aztán persze jól pofára estem. Spoilerekkel folytatom a tovább mögött. Tovább…

Mi történt? Látjátok ezt a képet? Jóllakott mosoly, a kedvenc sorozata végre visszatért a képernyőre, rögtön 80 percnyi, egy filmnyi adaggal. Ezt fejezi ki, nekem is hasonló volt az arcomon, de gyorsan lehervadt a jókedvem, hiszen basszus, a jövő hét annyira de annyira messze van, hogy az kimondhatatlan.

I don’t understand! Én sem, de azért lássunk spoilereket is, csak akkor kattints ha megvoltak a részek.

Tovább…

És egyben sorozatzáró is, mivel a második évaddal együtt maga a sorozat is korai véget ért. Mit kaptunk tehát a Joss Whedon és Eliza Dushku nevével fémjelzett scifi-sorozattól? Egyedi történetet, a szokásos Whedon-féle jellemfejlődést, ipari mennyiségű mindfuckot és a második évad közepétől Lostot alázó WTF-mennyiséget. Meg persze némi keserű szájízt, miközben nagyjából a teljes junkie társadalom fejében ott visszhangzik a kimondatlan kérdés: minek mentél a Fox-hoz, Joss?

Először a második évadról pár mondatban: itt látszott igazán, hogy mit is akart Whedon kezdeni ezzel a sorozattal. Sötét, igen húzós morális kérdéseket feszegető, nagyon egyedi hangulatú volt a 2×04-től kezdve az összes rész. Pörgős, fordulatos, meglepő, egy szóval zseniális. Méltó szereplője a Whedonverse-nek olyan nevek mellett, mint a Firefly, Buffy, vagy Angel. Szeretném azt hinni, hogy ha a kezdetektől fogva ilyen a sorozat, akkor jobb lett volna a nézettség, de azt hiszem ez se segített volna. Egyszerűen nem a Fox-ra, nem országos adóra kellett volna tenni a Dollhouse-t, és kész. Ahol a csatorna beleszólt a készítési folyamatba, ott buta és unalmas részeket kaptunk, ahol nem, ott meg tátottuk a szánkat, és a padlót verte az állunk.

Az utolsó rész adott nekünk egy majdnem kerek lezárást (erről spoileresen később), főszál lezárva, a főbb szereplők sorsát lerendezték, pacsi: nyugodtan bele lehet kezdeni, nem kell attól tartani, hogy levegőben lógó zárást kapunk. Külön kudos a poszt-apokaliptikus világért, sikerült egy picit még tovább vinni az Ephitaph One által már megismertetett világot, és végre nem csak flashback formájában láttuk a jövőt, hanem ténylegesen ott játszódott a cselekmény.

Tudom ajánlani nyugodt szívvel a sorozatot mindenkinek, mivel még a gyengébb részei is nézhetőek, az eyecandy-t meg több frontról is tolják az arcunkba (Eliza Dushku, Amy Acker, Dichen Lachman – vannak képes postjaink is: ITT, meg ITT és ITT). Ha valaki még nem kezdte volna el, most még megteheti akár szinkronosan is, ugyanis a RTL Klub műsorra tűzte a sorozatot, hétfő este 22:20-kor kell odakapcsolni. (Persze a rohamosan csökkenő nézettség fényében nem tudom meddig fogja húzni műsoron.) Folytatás a tovább mögött, spoilerekkel.

Tovább…

Erről van szó. Egyszerűen nem tudom, miért tetszett jobban, mint a múlt heti, hisz nem történt több dolog benne, de mégis sokkal nagyobb érdeklődéssel néztem. Néha van olyan, hogy „20 perc múlva ott leszek”-et ejtenek el valamelyik fontosabb szálon, én meg csak ülök, hogy jó, de addig melyik unalmasat kell néznem? Hát, most nem volt ilyen, elrepültek a percek. Innentől spoilerek.

Tovább…

Egyike a blogon elhanyagolt sorozatoknak, pedig HBO-minőségről lenne itt szó, vagy mi a fene. Anno a pilot után elhatároztam, hogy azért kap még valamikor esélyt, s majdnem 3 év után ez meg is történt, a többi pedig…

Szóval ködös tél, három hetes szünet a legtöbb sorozatban, az igazi klasszikusokból már alig van talonban, be kell osztani őket (még van hátra egy kis Wire, tökre jó), úgyhogy eldöntöttem: adok a Big Love-nak még egy esélyt. A jóllakott karácsonyi hangulat remek alkalom egy 3 feleséggel rendelkező mormon kalandjainak követésére. Hát többnyire tévedtem.

Azt egy percig sem tagadnám, hogy a sorozat minőségi, remek díszletek és 1-2 rész alatt megszokott remek szereplők, kivéve az egyik feleség apja, de itt már látjátok is a főbb gondot. Bizony, ha ez az első gondolat egy sorozat kapcsán, akkor arra nem éri meg pazarolni az időt, így a 7. rész környékén fel is adtam, ezúttal lehet, hogy végleg. Ugorjak pár évadot?

A legfőbb gondom talán az, hogy végig unalmas maradt. Vagyis a feleségekkel a családi dráma elment, hiszen érdekes kívülről látni a többnejűséget, hogy vajon miért mehetnek bele nők ilyenbe, és miképp bír el ezzel egy férfi, de ennyi nem volt elég a készítőknek. Már az első részben is behoztak egy olyan szálat a főszereplő múltjából, alvilágosat, ami ott is zavart, és hát lássuk be, a gyors megoldására semmi esély.

Pontozni nem is akarnám, mert az értékei mellett ez több ásítást hozott, mint érdeklődő pillanatot. Valaki spoiler jelzéssel leírhatná, hogy végül miképp rendezték le a tartozás/részesedés új üzletekből dolgot.

Ej, szegény midseason-sorozatok, melyek közül a The Deep End különösen rossz helyzetben van, hiszen el nem tudom képzelni, hogy valaki úgy istenesen várta volna a premierjét. Amerikában sem volt nagy nyüzsgés a készülékek előtt a nézettség alapján, pedig, ha akarom simán ráhúzom a “Grey’s Anatomy az ügyvédi irodában” palástot, azt pedig tudjuk, hogy a GA mennyire népszerű. De nem, a The Deep End-nél nem arról van szó, hogy béna és ezért elpártolnak az emberek tőle, hanem eleve “senkit” nem érdekel. Meg béna is. (A már a 2. részt is betesztelő “senkiket” kommentben keressük!)

THE DEEP END – 1×01 – 4/10

No komment. Összehívták a stábot egy közös fotózásra. Klikk és nagy lesz a kép.

Kórházas Ügyvédes sorozat, öt négy (de nemsokára öt)  lelkes, egyetemről kiröppenő medikussal ügyvédtanonccal, szemét(kedő) főorvossal főnökkel, akinek beceneve is van: Náci a Sötétség Hercege. Jó, nem viccelődünk, de a lényeg, hogy páran belepottyannak a mély vízbe, miközben az egy ideig regnáló Billy Zane amiatt aggódik, hogy visszatért a régi főnök. Ennyi. Jönnek az ügyfelek, akadnak titkárnők is, gubancolódnak a személyes kapcsolatok és minimum 3 aktus is történik az epizódban, szerencsére a tárgyalótermet elkerülték, inkább csak egyezkedések voltak az asztalnál.

Mivel nem krimiről van szó, így a komolyabb bűncselekményeket (egyelőre) feledni kell, egy kis gyerekelhelyezés, némi végrendelkezés, halvány minisztorik vannak a pilotban, amelyeket ugyan csavargatnak, érdekesen próbálnak tálalni, de a bennük hordozott dráma súlytalan, túlságosan megoszlik a néző figyelmbe a 9-10-11 állandó szereplő között. És ezen a ponton gondolkodtam el azon, hogy valószínűleg az fog leragadni a sorozat mellett, akinek valamelyik szereplő, színész vagy karakter bejön. Biztos lesz, aki Matt Long miatt (Jack a Jack  & Bobby-ból) nézi, más pedig egyéb szereplő két szép szeméért, részemről bőőőőven elég lenne, ha a szende Addy-t (Tina Majorino) látnám feltörni és a magabiztos Beth-et szenvedni. A többiek…, izé, szóval karakterize nem erősek. (Persze az említett két lány sem, egyedül a mentor emelkedhetne ki, de ő olyan irritáló, hogy eltakarítanám a fenébe.)

Tehát az elsőszámú gondom az volt a The Deep End-del, hogy nem érdekes. Nem érdekes, mert annyi a szereplő, hogy nem tudtam kivel törődni igazán, szinte mindegyik tanonc kapott saját ügyet, de zajlottak az események a főnöki szinten is, legalább két szálon, így el lehet képzelni, hogy egy ügy mennyi figyelmet és kifejtést kapott. Pontosan. És mindezek ellenére megszórták a pilotot ismerős arcokkal, Meredith Monroe-tól kezdve Timothy Omundson-on át egészen Kate Burton-ig. A végeredmény nem lett rossz, de igazán jó sem. Mondhatnám, hogy “egy sorozat a sok közül, maradhat”, de nem mondom, hiszen tudjuk, hogy amelyik sorozat ebbe a kategóriába soroltatik, azt elkaszálják, hiszen az ember nem nagyon teheti meg azt, hogy “egy a sok közül” sorozatokat nézzen a sok igazán nézős mellett.

De most tekintsünk el attól, hogy érdektelennek találtam. Engem igazán az döbbent meg, hogy az ABC-nek annyira bejött a forgatókönyv, hogy miután 2008-ban elvérzett a sorozatterv a pilotszezonban, 2009-ben újra megpróbálkoztak vele – a régi szereposztás itt olvasható, oldalt, abban Morena Baccarin lett volna a mostani szőke ügyvédlányka. Szóval az a fő gondom, hogy nem látom a projektben azt, amiért az ABC ilyen lelkesen próbálta sorozatosítani: nem penge a történet, nem ütnek a párbeszédek, nem pöpecek a karakterek. Pedig a háromból egy is elég lenne. Oké, jól, illetve jobban is elsülhetett volna, lehetne sikeres is, de hogy csak a szkript alapján, a szavak és a jelenetek szintjén nincs benne semmi wow-faktor (magyarul: váú-faktor), az tuti biztos.

- Someone tell me please where to find a virgin in this country.
- Erm, difficult.

Szerintem ez egy jó rész volt, viszont rossz kezdés. Ezen kijelentést akkor nem tartom csak, ha végig a komoly drámát akarják erőltetni, még kevesebb poénnal, mint eddig. A rész végén leadott előzetes alapján mondjuk könnyen előfordulhat. Na jó, akkor is tartom.

Végre folytatódott az a tinisorozat, amilyet Amerika nem mert kitermelni még, így az angolok voltak kénytelenek (bár egy remake a tervasztalon van már). Szex és drogok agyba-főbe, ahogy azt kell. Vagy nem kell. Eléggé lehúzósra sikeredett ez a 40 perces kezdőrész, ennél még tavaly a teljesen új csapattal is viccesebben indítottak.

De igazából nem is a lehúzás a baj, nem amiatt mondom azt, hogy rossz kezdőrész, hanem mert az elején és a végén mindenkinek markánsabb szerepe kéne legyen, hogy csak később ágazzanak szét a szálak. Ehelyett megkaptuk Thomas drámáját, amiben nagyon távolról tűntek fel a csaján kívül a többiek, teljesen súlytalanul. Olyan volt, mintha a 4. részt néznénk, nem a pörgős premiert.

Obi-Van Kenobi is like God but with better weapons.

A zene viszont, hát szóval ott még most is alig tudnak hibázni. A kezdő képsorok mellé csatolton kívül szinte az összes tetszett. Minden rész után ki kéne adniuk egy válogatás cd-t, hogy ne kelljen egyesével vadászgatni őket.

Pontszámilag? Mint rész, simán 7/10, a harmadik évad elején bemutatkozott új csapatból az egyik legjobb karakterrel egy nagyon baba drámát hoztak, csak hát ezt picit későbbre kellett volna időzíteni.

Jövő héten ugyanitt kibeszélünk, mivel heti poszt nem lesz, csak a 4. rész után valahol még egy, meg a finálé után.

A múlt héten és a mostanin visszatért végre az összes sorozata az adónak, vagyis a fontosabbak, és egy dolog világossá vált számomra, de azt a végére hagyom, mert ez volt a reklám előtti cliffhanger.

Psych

A három visszatérőből ez jött be legjobban. Tök jó így nézni sorozatot, hogy nem lőtték le tényleg előre a vendégszereplőket. Itt épp egy akciósztár komédiázik kicsit Shawnékkal, egy nem túl bonyolult ügy során. Plusz még egy Unit-os ismerős is akadt. Plusz még a képen látjátok, ki tűnt fel ismét. Úristen mennyi ismert név futott össze egy rész elejére, belehúztak a téli premiernél azt hiszem.

Burn Notice

Ez vicces volt, olyan szempontból, hogy Jeffrey Donovan és a komolyabb színészet két külön dolog. Itt viszont nagyon kellett volna alakítania, ami nem ment neki. Minden jelenet amikor hihető taplót kellett volna hoznia vicces lett, mert egyszerűen olyan volt, mintha valami karikatúrát néznél. Hogy venné be bárki is a való világban a figurát komoly emberként? Nyilván nem adom fel a nézést, mert átlagban jó a sorozat, de hosszabb szünet utánra, a nagy “legjobb sorozat” dumák után ez bizony rossz rész lett.

White Collar

Úgy alakult, hogy a múlt héten meg most is volt már rész, de semmi sem csábított vissza a nézéshez. Nekem ez a sorozat lehet, ennyi lesz. Az első résztől lejtmenet a hatalmas butítás miatt, most akad sok jobb néznivaló, de ki tudja mit hoz a téli olimpia és az amiatti sorozatszünetek.

És igen, végre nekem is leesett, miért januárban volt kvázi a sweeps, a rengeteg vendégszereplővel mindenhol, hát mert téli olimpia lesz, sok sorozat nem adja végig a februárt úgy néz ki, szóval nem azokkal az adatokkal fognak talán dobálózni.

Nem tökölök, rögtön a lényegre térek: nekem eddig háromból kettő az arány. Mármint ha a Human Target eddigi nézhető epizódjairól van szó.

Persze, vakarhatnám a fejem, hogy „jaj a második rész után filóztam egy személyes cancel-ön”, de hát ez marhára nincs így, akármennyire is rossz volt az az epizód (mert hát az volt), egy akciósorozat sok esélyt kap errefelé, legalábbis ha minimális esély van arra, hogy jó legyen. Most pedig erről van szó. Mondjuk nem a megvalósítás, hanem a szereplők terén, mivel tartom, hogy a casting zseniális lett szinte.

Nem szálltunk nagyon el, természetesen a CGI, a bunyók és a kaszkadőrös jelenetek nincsenek a topon, mondhatni teljesen B-filmesek, de a rágógumis szórakozásba még pont beleférnek. Egyúttal ki is jelenthetjük, hogy a pilotra nem sokkal költhettek többet, mint mondjuk a harmadik részre, tehát a pénzhiány az átlagos minőségen, sorozaton belül nem fog megmutatkozni.

Elmondom mi volt az, ami végképp a tovább nézendő listára tette a Human Targetet: Jackie Earle Haley. Nem is arról van szó, hogy jó színész, hanem jól van megírva a figurája. Ahogy a pilotnál mondtam, ő a sötét múltas klisé, de működik, feldobja a jófiúkból álló csapatot, hihető, ahogy embereket fenyeget.

Bár lehúzom a pontszámot 6/10-re, mivel a második rész, mondjuk ki, borzasztó lett, de hogy maradok, az is tuti. Hétfőn Jack, szerdán Chance – jöhetnek.

She’s not particularly sharp, that woman.

MUHAHA! Bocs. Szóval végre folytatódott a Damages, s ezúttal is megpróbálnám hetiben nézni, de van egy olyan érzésem, hogy megint nem fog menni. Naná, hogy ismét széttörték nekünk az időszerkezetet, hiszen a jelen mellett pislogunk vissza pár hónapot a múltba, valamint szokás szerint 6 hónapot előre is ugrunk, hogy lássuk, mi lesz a sztori vége. S tesszük mindezt úgy, hogy közben WTF-hegyekkel hintik meg utunkat a készítők. (A fő WTF-ről itt nyilatkoztak meg itt – aki látta a 3×01-et az olvassa.)

Az alapsztori egy meglett családfő 70 milliárdos Ponzi-trükkje köré összpontosul, ezt nem is akarom ragozni tovább, jó látni az ismerős arcokat a famíliában és akörül. Patty Hewes ellenük vonul, miközben Ellen is jelen van, de ő immáron ügyészi vonalon, inkább csak hallomásból kíséri az ügyet, hiszen valami drogbalhéval foglalatoskodik.

Ez az alapfelállás, mármint hogy Patty és Ellen külön vannak jelen (egyelőre) mindenképpen másfajta megközelítésnek ad módot, de szerencsére a készítők előkapták mindazon módszereket, amivel eddig is remek sorozattá tették a Damages-t. (Remélem jönnek még vissza régi arcok és remélem visszautalnak pár régi eseményre, hogy az új nézőnek esélye ne legyen:) Viszont, hiába osztok le simán egy 7/10-et a feszült és ütős nyitánynak, egyelőre még nem nagyon látom, hogy miképpen lehet egy nagyon húzós sztorit felépíteni a megismert szituáció, tények köré. Naná, hogy nem, nem én írom.

Mindenesetre ez akadálya lehet annak, hogy hetiben nézzem, mert nem a jelen ügy felett érzett izgalom miatt folytatnám tovább azonnal, hanem inkább a bedobott csali, a hat hónap múltán történő események miatt. Én pedig nem akarok a készítők játékszere lenni. Tudom, már az vagyok. Majd darálok. Hátha sok spoiler-be belefutok. És addig is, lehet bizakodni abban, hogy bejön az 1% és nem a mostani lesz az utolsó évad.

Az ilyen részeknél érzem azt, hogy milyen jó lehet darálni a sorozatot. Bizony, a héten alig halad előre a sztori és még buta vagy okos akció sem nagyon volt ezt ellensúlyozni. Lássuk spoilerekkel.

Tovább…

If we don’t handle this right, Luke may have an unhealthy attitude towards sex… or agro-business.

Á, a kezdeti döcögés után, mostanra már teljesen megvett a Modern Family és nem elég, hogy Ed Norton és Elizabeth Banks után vendégszerepelt a sorozatban Chazz Palminteri és Benjamin Bratt is, sutyiban feltűnt Kristen Schaal (tudjátok, Mel, a Flight of The Conchords-ból, aki tegnap ünnepelte 32. születésnapját), és még érkezik Judy Greer is, szóval… vita nincs, az idei legjobb szitkomújoncról beszélünk. De, izé… Van egy kis gondom.

Az a gondom, hogy bármennyire is képes vagyok alámerülni egy sorozatban, sokszor analizálok. A Modern Family-t pedig túlzottan is lehet analizálni. Ugyanis minden sorozat epizódjai általában 3 cselekményszálból épülnek fel: az A-sztori a fő történeti vonal, s emellett ott egy B-sztori (3-4 jelenettel), a mellékes, s egy C, ami vagy egyenrangú B-val, vagy csak 2 jelenetes, alacsonyabb rangú, afféle érdekesség, komikus szál. Így használják ki a szereplőket. Például a Lost-ban is.

Amikor ez eszembe jut, akkor mindig kicsit kiábrándulok ebből a körzős-vonalzós világból. A kedvenc állatorvosi lovam mindig is a Las Vegas volt, ahol majd minden epizód úgy nézett ki, 2-3 szereplő kap egy sztorit és tőlük, sokszor szinte teljesen függetlenül a másik 1-2-3 is kap egy sztorit, így a tipikus Las Vegas-rész állt egy 25 perces és egy 10 perces, egymás mellett futó történetből. És ez számomra kissé illúzióromboló, mármint, ha két ennyire különálló darabból áll össze egy sorozat. (A hasonló szerkezet a krimiknél nem zavar annyira valamiért, ott két ügy van, oké, de egy sorozatban nem lehet mindenkit foglalkoztatni egy sztoriban?)

Akkor mit mondjak a Modern Family-ről? Annak idején, pár éve a CBS-en, épp a Modern Family-ben a Mitchell-t alakító Jesse Tyler Ferguson főszereplésével volt a The Class című szitkom (benne Andrea Anders és Lizzy Caplan is), ahol nagyon zavart, hogy a 8, találkozón összejött volt osztálytárs A-B-C sztorijai sokszor csak párhuzamosan futnak egymás mellett, kereszteződések, találkozások nélkül. Ez nem volt meglepő, hisz eleve megoldhatatlan volt, idegenekről szólt a sorozat, akik találkoztak, majd szétrebbentek, s később csak kisebb csoportokba látták egymást.

A Modern Family-re mindez hatványozottan igaz, hiszen 3 családról szól, akik az epizódok zömében azért találkoznak, de az 1×11 vagy az 1×12-nél fordult elő megint, hogy annyi volt az egyébként jó epizód, hogy az egyik család kapott 10 percet, a másik 6-ot, a harmadik 5-öt és kész. Én pedig néztem EGY 22 perces szitkom címén HÁRMAT: egy 10 perceset, egy 6 perceset meg egy 5 perceset, melyeknek valaki véletlenül összekeverte a jeleneteit.

Mondom még egyszer, ezzel nincs semmi gond, a Modern Family a legjobb a mostani országos újonc komédiák közöt, de fura belegondolni, hogy van, amikor elég egy-két 5-6 perces sztorit írni (”Claire és Phil ebben a részben csinálják ezt”) és kész is az epizód. Minek szenvedni 20 percesek kitalálásával? Persze ez általában nem tűnik fel a nézőnek, nekem sem szokott, de ha feltűnik, valamiért elkezd kattogni az agyam.

Tudom, “minek él az ilyen?”, de még mindig jobb, mintha erőlködve próbálnának mindenkit beírni egy fő sztoriba, mert akkor persze az lenne a baj. Meg aztán hiába van három család egy sorozatban, tényleg nem találkozhatnak minden részben.

Ezekkel a nőkkel mindig gond van. Ennyit kell tudni a sorozatról? Valójában pedig annyit, hogy megérkezett A CGI-sorozat, véresen és szőrösen (mindenhol), borban fürödve. Fuck the Romans.

A történet, nos hát a címből kitalálható, Spartacus-ról szól, aki gladiátorkodása után holmi felkelést fog vezetni. Ilyen az, ha valaki beleun a munkájába, vagy rabszolgának adják a nejét. A kezdőrészben az mutatják be, hogy miképp kerül először az arénába, a kilógó mellel éljenző nézők elé.

Nem nehéz kitalálni, hogy melyik piaci résre vetődött rá a Starz csatorna ezzel a sorozattal: azokra a férfiakra és nőkre, akik a Rómán lógtak, de mivel annak már vége, így anyag nélkül maradtak. Mostanáig.

Azt ki kell emelni, hogy a Spartacus nem a realizmus kategóriában lesz emlegetve, hiszen a készítők nem csak technológiában, hanem szellemiségben is a 300-at követik. Erről azt hiszem a fentebbi kép is eléggé szépen árulkodott. Durva, hogy legalábbis egy pilotnyira, de sokkal kevesebb zséből majdnem hozták egy 2 éves mozifilm látványát. Várj, mondom érthetőbben. Tehát a sorozat ugyanazzal a technikával készül, mint anno a 300 és a Sin City (vagy a sorozatok közül a Sanctuary). Végig zöld háttér előtt veszik fel minimáldíszletekkel és minden amit a szereplők közvetlen közelén kívül látunk, az grafika sőt, még a szereplők környékén fröcsögő vér is az természetesen. Mindez teljesen képregényessé teszi az egészet, amit a rengeteg vizuális túlzással meg is erősítenek.

Nem kertelek, ez nagyon durván véres popcorn lett. Értéket nem itt kell keresni, de a pilot alapján rohadt szórakoztató kardos-b*szós időtöltésről van itt szó. Hát igen, a Starz fizetős kábelcsatorna, így nem tökölnek: káromkodások, mellek és egyéb, többnyire levágott testrészek tengere tűnik fel a képernyőn, takargatás és finomkodás nélkül. Mint említettem, képregényes a megvalósítás, így bizony itt is túloznak, de úgy, hogy vigyorogni fogsz rajta. Konkrétan a káromkodást értettem most ez alatt, mivel néha csak úgy a semmiért teszik, over-the-top baromságként, de szórakoztatóan.

Mindezek mellett azt is megtudhattuk, hogy Róma az orvostudománnyal is durván előrehaladott volt, hiszen az orgiák során a plasztikázott mellek is feltűnnek, legalábbis a mellbimbó helyezkedése alapján ez valószínűleg az. Na mindegy, nem a hitelességre mentek, ez mindenhol látszik.

Pontszám? Nos, a pilot valahol 7/10 körül, nem szaroztak benne. Ha tartanák az erőszak/cicik/diplomáciai kavarás arányát az tök jó lenne, mert általában az ármánykodás túlzása miatt szoktak unalomba fulladni a hasonló művek. Visszakanyarodva posztom elejéhez, Spartacus kálváriáját bizony egy szőke nő indítja el, aki a férje fülét rágja, mielőtt felfedi az aduászait, ezzel mindenféle folyamatot elindítva.

- Come on, you owe me!
- For what?
- For fingering Vicky underneath the bleachers.
- That was in middle school. Get over it.
- I’m sorry. I didn’t realize there was a time limit on broken hearts.

Nem, nem teszek úgy, mintha nem tudnám az okokat, de az Amerikai Pite-sorozat óta valamiért a tini szexkomédiákat sokan alantas műfajnak tartják, pedig akad jó és rossz is közülük, már, ha a filmeket nézzük. Sorozatban nem volt eddig túl gyakori a műfaj, s a Blue Mountain State sem tinikről szól, hanem már egyetemista huszonévesekről, viszont az nem meglepő, hogy a BMS nem a tantermekben játszódik, hanem a focipályán és a koleszszobákban. Igen. Haverok, buli, szex és persze pár, a pisikaki vígjátékokra jellemző altesti megoldás – meztelenség nélkül, melltartókkal és egy-két fenékkel, mint a lányolvasóknak kedveskedő képen is látszik.)

BLUE MOUNTAIN STATE – 1×01 – 6/10

Nem kell megijedni, nincs benne (egyelőre) amerikai focimeccs, mindössze a csapat adja a sorozat magját (a köcsög cséká, az új fiú futójátékos, a csereirányító és a kabalaállat pozíciójára ácsingózó lúzer, meg a kiképzőtiszt edző), s láthatunk némi beavatást meg edzést. Meg tusolást. És persze, mivel a focistáknak jó, 10/10-es lányokat végkimerülésig, akik az eyecandy faktort hivatottak emelni.

A BMS nem akar több lenni, mint ami, egy szórakoztató, fiatalos agymenés, amiben felesleges értéket keresni, hiszen a cél csak az ökörködés és nem a minőségi humor prezentálása. Tipikus haverokkal röhögős sorozatról van szó, aminek a pilotja abszolút feelgood, vérmérséklettől függően végig mosolyogja vagy röhögi az ember, esetleg undorodva elfordul, behány a sarokba, majd a száját óvatosan megtörölve a fájlt is törli a shift+F8-kombinációval.

A műfaj előzetes ismeretében tehát a pilot hozta a kellemes időtöltést, utána reppent is a 2. rész a playlist-be, ami jelent valamit, a nagy kérdés, hogy mennyire sikerül majd egyensúlyt tartani az alpári poénok és a feelgood-faktor között, illetve, hogy a karaktereket nem áldozzák-e fel a humor oltárán. Egyelőre ugyanis (naná!) a mellékalakok emlékezetesebbek, mint főhősök.

(Azóta megvolt a második rész is, ami egy fokkal gyengébb lett és amiben a maszturbáció és a pisi után a kaki került terítékre, valamint egy vaginában felejtett gyűrű.)