Azért érzitek, hogy sweeps van. Legpörgősebb részek, legnagyobb drámák, minden mi szem szájnak ingere. Ebből természetesen a House sem maradhatott ki. Lássuk csak, hogy miképp alakul eddig az évad. Aki még nem látta az eheti részt annak is nyugi, nem ilyen hatást vált ki:

Tovább…

Most vagyunk ott, hogy egy icipici időhúzás érezhető a Dexteren. Ez még mindig az egyik legjobb szezonja, eddig jobb, mint az előző évad, de amikor pár résszel ezelőtt felfedték azt, amit kellett, akkor húztam picit a számat. Jól van, mondom spoileresen, nyugi, nem ködösítek tovább, főleg egy ilyen képnél.

Tovább…

Mohinder is dead.

Basszus…! Úgy tudtam, hogy Mohinder az, aki mindent elszúrt. Amióta az első részben elindult Amerikába és HRG beült a taxijába, csak a bajt keverte, ehh. Mindegy. A fenti mondat zene volt füleimnek.

Azt hiszem, mindent elmond rólam, hogy a Heroes-on kívül a FlashForward, a V, a Modern Family, a Parks and Recreation és az Office az a pár sorozat (értsd: nem reality), amivel szinten vagyok*. Meg a The League. Ki tudja miért, de igen, a Heroes is köztük van, már-már azt tervezem, hogy ledarálom a 3. évad második felét, mert kíváncsi vagyok, hogy az tényleg sokkal rosszabb volt, vagy ugyanilyen, csak valami kifacsart okból a sorozat nekem a “leromlása” után jön be?

Freeze!

Hiába nem láttam az előző évadokat, eddig a 4. évad bizonyos szolid. Egy kiemelkedően jó rész volt, az előző, 4×09-es megdöbbentően eseménytelen (indítványozom, hogy aki a tipikus “a cliffhanger-t nem a köv. részben, hanem az azutániban oldjuk fel” megoldást meri használni, arra bitó várjon!), de nem hánytam, mert volt némi csordogálás, a Sylar-es csikicsuki nem volt rossz, bár nyilván jobban tetszett volna, ha nem tartom úgy, hogy a rosszfiút már rág ki kellett volna írni.

Ladies…, how was your day?

Abban a részben is meghalt egy főszereplő, most is meghalt egy, meg van egy olyan érzésem, hogy nemsokára meghal egy újabb  – más kérdés, hogy a legtöbb halál továbbra is ideiglenes. Lényeg, a lényeg: a 4×10 megint a korrekt rész érzetét plántálta el bennem, olyan 6-7/10-es volt, köszönhetően annak, hogy kiderültek érdekes dolgok a múltról (miért mindig a múlt az érdekes?).

No meg, annak, hogy akadtak benne olyan dumák (ld. az idézetek), melyek kifejezetten viccesek voltak és nem is akadt sok bosszankodnivaló az epizódban, ami nem váltotta meg a világot, nem tette okosabbá a legtöbb Hőst, de legalább lekötötte az embert. Ja, és persze a kérdés: tisztult a kép atekintetben, hogy az írók milyen irányba akarnak haladni?

* human-nal ellentétben, nincs esélyem hetiben sorozatokat nézni, mindig beállok 1-2 hetes lemaradásra, affene sem érti, hogy miért. Mondjuk érti. Mert egyrészt a pilotokat ezerrel kell nézni, másrészt a kibeszélőesélyes sorozatokat, mint a Heroes, a V és az FF, érdemes előre venni. Ez a bloggal jár:)

You’re nothing but a junkie.

Még mindig nem tudok napirendre térni a cím felett. Oké, a 80-as években nem voltak keresők, de manapság vicces. Pacsi az alkotóknak. Nem csak a címért, hanem a részért is, mert jó volt. Nálam visszaszökkent 7/10-re a V és nem azért, mert annyira felsőbbrendű lenne. Jelen állapotában a V nem annyira intelligens, mint inkább pörgős, rejtélyes, izgalmas, machinálós, “mi fog kisülni ebből?” sorozat.

Tudjátok, én vagyok az, aki nem stresszelt a Függetlenség napját megtekintve, hogy így vírus, meg úgy vírus. Általában a szórakozásért nézem a filmet/sorozatot, utána visszacsöppenek az életbe és nem morfondírozom rajta. A V azoknak készült, akik ugyanezt teszik. Megnézik a részt, utána lökik is be a következőt. (Nem, nem fogom kimondani, hogy nem a V az új Lost, isten ments.)

És mivel én “az” vagyok, ezért a V – 1×03 bejött, még akkor is, ha az egyik főcsavar kissé átlátszónak tűnt, túl logikus lépés volt. A dolgok szokás szerint zajlottak Juliet fronton, a papi fronton, a néger fronton, a tini fronton, a V fronton és nagyon halványan a riporteri fronton, de mégsem tűnt töredezettnek a szerkezet, valahogy jól voltak összemosva a szálak és, bár a tinifront a legkevésbé “hiteles” (hülye szó, de csak ez jutott eszembe) és leginkább idegesítő, ott is történt végre valami fejlődés.

Egyébként meg csak a szokásos kérdések merültek fel, s gondolom fognak még felmerülni sokáig: kik ezek és mit akarnak? Beindult a diplomácia, folytatódott az ellenállás szervezése, előkerült a Fifth Column és persze az izgi “ki a V? ki nem V?” kiegészült a “ki az áruló, ki nem áruló?” játékkal. Jövő héten minifinálé, nyilván nagy cliffhanger-rel, én maradok néző, az biztos, mert a V jó móka. Bé-ízű, nem tagadom, de nagyon hiányoznak az ilyen sorozatok a nyomozós-orvosos-szappanos palettáról.

Tudom, hogy a kibeszélőben kitárgyaltuk már, de megint remek részt hozott a Survivor. 8,5/10. Naná, hiszen minden rész remek, amikor valami “FIRST” történik, amikor valami először esik meg. Mostanság, az elmúlt évadokban volt pár ilyen “első”. Azok az arcok! És a tribal council zene!

De…, persze hátulütője is van az “elsőknek”, hiszen másodjára már közel sem olyan izgalmasak, sőt, némelyik “elsőt” érdemes is megakadályozni szerintem, hogy megismétlődhessen, mert idővel mindenki majd az “elsőt” akarja másolni. Gondolok itt a kamu idol gyártására (courtesy of kedvenc kis kínaink) például, ami nálam másodikra közel sem volt vicces. De nem ez a lényeg, hanem, hogy ilyen kiesést senkinek nem kívánok. Spoilerek a tovább mögött.

Tovább…

Ez az a helyzet, amikor ülünk és nézünk ki a fejünből, hogy mi van. Egyszerűen nem értem, hogy a pilot után miképp ronthatták el ennyire.

Sajnálom, mert az első rész tényleg remek volt, de úgy tűnik elkiabáltam, hogy jó szórakozás érkezett. Olyan, mintha valaki beszólt volna, hogy még annál a kezdésnél is vegyék butábbra, de egyben komolyabbra. Miért nem lehet egy jó kis szélhámoskodó nyomozós sorozatot csinálni?

Van a két marha jó főszereplő, a mellékszerepekbe is jó színészeket hoztak össze, erre elszúrják. Először is, nem igazán érezzük a White Collar dolgot, azaz hogy okos öltönyös bűnözők után mennek. Ennek leginkább az a fő oka, hogy buták akiket elkapnak, nagyon minimál dolgon. Bár elég sok nyomozós sorozat van a tévében, mégis elférne egy olyan amelyik nem a gyilkosságok körül zajlik, de sajnos nem ez lesz az.

Arról már nem is akarok igazán sokat fecsegni, hogy a főszereplők között hiába jó a kémia, jól tudják egymást szívatni, de igazából nincs szükség a bevont bűnözőre, nélküle is simán megoldódnának az ügyek. Vagyis próbálják köré írni a részeket, hogy legyen dolga a felderítésben, de ezt érezni csak, hogy erővel van központban.

Elmondom, hogy a második részben micsinál a főgonosz. Tehát az FBI-tól kér valamit egy túszért cserébe, az átadást a Central Parkba szervezi. A nagy csele az, hogy nem a megbeszélt helyen várja az átadó ügynököt, hanem (figyelem) az 1 percnyi futásra levő szökőkútnál. Biztos mert oda már tuti nem jutottak ügynökök, vagy nem tud alkalmazkodni a nagy FBI az ennyire kicsit megváltozott helyzethez. És rengeteg ilyen baromság van.

Szóval a pilot kapott annyi pontot amennyit, aztán részenként vesztett egyet a sorozat, így jelenleg 4/10-nél jár szerintem.

Hmm, ezúttal jóval több negatív, mint pozitív véleményt olvastam, s nem egy ember, akárcsak én, úgy vélte, hogy most lenne ideje kaszálni a FlashForward-ot. Ez van, pedig nekem az első pár rész még nagyon bejött, az előző is teljesen jó volt, viszont az 1×08-at ugyan lötyögve simán elnézte az ember, de szomorú volt valahol, hogy ennyire érdektelenné tették.

Oké, megint megismertünk, illetve kibővítve láttunk 2 FF-t (nemsokára elfogynak, ajaj), sőt, még két flashback is volt, de meglepően tapasztalom, hogy a sorozat elején előforduló “random ember flashforward-ja” jelenség szinte teljesen eltűnt – már, ha nem számítom a múltkori epizód levelét. Ez nem tudom, hogy jó-e vagy sem, én ilyesmire (is) számítottam a pilot után.

Az 1×08 inkább helybenfutás volt, a szokásos módon pár karakter előtérbe került, néhányan visszaszorultak a cserepadra, de… egyébként semmi. Az 1×07 “meeeh”-szerű rész végi WTF-ja kapott egy random megoldást (oké, nyilvánvalóan fontos összeesküvéssel megspékelve), a rosszfiúk ugyancsak kaptak egy teljesen random és hiteltelen kártyapartit, míg a fő vonal végén, az utolsó másodpercekben egy ideig nem is tértem magamhoz, hogy komolyan ezt szánták WTF-nak? Talán, ha három Eiffel torony lett volna, nem három csillag…

Szomorú. Az epizód is az volt. 3,5/10. Maximum. Mondom, ez jó kiszállási pont. Aki csak a válaszokért akarja nézni, annak ajánlom a kibeszélő kommentjeinek, vagy heti posztjainknak az olvasását, bár utóbbi jövő heti jelenlétére nem veszek egyelőre mérget.

Az a helyzet, hogy a Secret Girlfriend volt az ősz másik nagy meglepetése a Bored To Death mellett. Tudjátok, ez az az FPS-komédia, vagyis a POV inkább az illő rövidítés. Hát igen, ennyivel volt vége, ami valahol szomorú, de amint tudunk a második évadról szólunk majd.

A sorozat végig tartotta a minőséget. Akinek nem tetszett a pilot, annak ez rossz hír, akinek viszont igen, az örülhetett folyamatosan. Egyszerűen nem volt gyengébb rész. Az rendben, hogy összesen 6 epizód, vagyis 12 történetet láthattunk összesen, ennyibe sűrítve nincs annyira higulás, de mégis szép teljesítmény ez a készítőktől.

- That’s it, I’m getting rich.
- You’re gonna get a job?
- Fuck no. Pirate treasure, it’s out there I’m finding it.

Szóval végig tartották a receptet, ami ennyi: jó dumák és jó bulák. Áá, ezt a szót annyira nem kedvelem, de a gagyi rímért most leírtam, üssetek. Szóval nem annyira modellek, hanem tényleg amolyan hotgirl-ök, ez alól egy akváriumban lakozó hölgy volt csak a nagy kivétel. Bár lehet a többi lány között is akadtak szakmabeliek, de valahogy mégis így képzeljük Los Angeles-t (mi, kik nem ott lakunk), hogy vannak ennyire bomba csajok csak úgy mindenfelé, befutásra várva. Ez az amikor valami poszterre azt mondjátok, hogy “Ez jó csaj, az utcában 10-ből 3 jobb nála!?”, igen, ebben a sorozatban gyűlnek ezek a hármak.

A lényeg, hogy a Secret Girlfriend első évadjáre egy 8/10 elrepült. Üdítő nem országos tévére szánt fiataloknak szóló sitcomot nézni, hiszen itt szinte mindent lehet. Legfőképp úgy célozni nézőket, hogy nem a legnagyobb közös halmazt keresik belőlük, ezáltal kilógó és ténylegleg modernebb fiatalfelnőttes sorozatot csinálni. Most komolyan, a Secret Girlfriend nem geek sorozat, de a technológiát normálisabban és hangsúlyosabban használta végig, mint mondjuk a Big Bang Theory. Webes videók, videochat telefonon, hasonlók. Olyan természetességgel kezelték a kütyüket, ahogy azt te vagy én teszem a mindennapokban.

Hát ez pont arra indult, amitől tartottam, de ez még nem indok arra, hogy bénán is írják meg. Azt hiszem a V sem lesz az igazi scifi áttörés része.

Tovább…

Mondd azt, hogy a második évad nem veri agyon az elsőt. Na, mered? Shawn Ryan egy zseni? Bele sem merek gondolni, hogy mit művelt volna showrunnerként, ha már az első résztől az ő kezében van az irányítás.

Ahogy a második évad premierjénél mondtam, meg mertek végre lépni pár komolyabb változtatást. Aztán ahogy haladtak előre a részek egyre inkább látszott, hogy a frissebb minőség megmaradt. Mondjuk ehhez kicsit jobban el kellett rugaszkodniuk a valóság talajától, valahogy több hatalmat adni a főcégnek, de ez bejött, működnek a részek, van feszültség.

A Tim Roth által alakított figurát kicsit keményebbre vették, adtak neki valami komolyabb múltat, hogy értsük miért ilyen, aztán uccu neki. Mondjuk ez azzal is járt, hogy még inkább one-man-show lett a sorozatból, de hát minek sztár főszereplő, ha nem használják ki, ugye.

Ahogy mostanra már az ügyek sem mindig valami gyilkosság körül forognak, legalábbis nem azt kell kitalálniuk, hogy ki a gyilkos, aki akármikor elárulja magát egy apró félmosollyal – nem ilyen egyszerű. Ugye a sorozat röviden összefoglalva annyi, hogy Lightman világhírű hazugságszakértő, aki néha besegít az FBI-nak.

Bár néhol elég klisésre vették az ügyeket, legalábbis az elejüket, viszont sok sorozattal ellentétben itt sikerül kikapcsolni az agyat és egyszerűen van feszültség. Még ha nem is izgulunk igazán a főszereplőért, akkor is van. Érdekes, ahogy némelyik ügy kibontakozik, ahogy néha megvezetik a professzort. Egyszerűen Shawn Ryan? A Lie To Me mostanra ismét a hétfő kötelező sorozata lett nálam.

Ejha, ezt nevezem! Mint derült égből a villámcsapás. human kritikája után csak kötelességből álltam neki a The League című szitkom pilot-jának, mert azért illik tisztában lennem az újonc sorozatokkal, erre talán az egyik legkellemesebb idei meglepetést szállította. (Nagyjából úgy, mint az év másik sportról is szóló komédiája, az Eastbound & Down.)

THE LEAGUE – 1×01 – 8/10

Igen, a bal szélen Jon Lajoie vigyorog. Jobb oldalon meg a Worst Week Villám Géza hasonmása.

Simán, simán 8/10. Eszméletlen jó volt. Annyira elkapott, hogy újra is néztem a pilot-ot. Legszívesebben kivágnám az első 10 percet és feltölteném a YouTube-ra vagy valahova, hogy aki kíváncsi, legalább azt csekkolja (hátha más is kattan, mint én), mert van egy olyan érzésem, hogy egyébként kis rétegsorozatként el lesz feledve a The League.

It’s Matt Friedman, the Oracle. He’s a fantasy football genius. No wife, no job, just pure football knowledge.

Ugyanis teljesen igaza van human-nek, ez nem lesz mindenki teáscsészéje, és nem csak azért, mert a történet magját egy baráti társaság Fantasy Football-bajnoksága jelenti, ami már eleve pár amerikai focis poént elsikkaszt sok embernél. (Ki fog röhögni azon, hogy az egyik srác bedraftolja Keyshawn Johnson-t?)

Tim Brady, motherfuckers!

Tény, hogy a focis beszólások mindent visznek, de szerencsére nem csak a focira van kihegyezve a pilot, azokat a poénokat pedig mindenki megérti, ahol az álomcsapatos focijáték felhasználásával, előcitálásával a való életben, valós problémákat próbálnak megoldani a szereplők, kezdve a munkától (anyám…!) egészen a magánéletig.

Az FX az otthona a szitkomnak, így természetesen csúnya szavak és altesti poénok előfordulhatnak, de ettől még a pilot alapján a The League afféle egymást szívatós, egymáson röhögős haveri szitkom lett 5 pasival, pár feleséggel és barátnővel, vagy 20 hét idézetével és amerikai focival nyakon öntve. Fanatizmusról fanatikusoknak – mi a sorozatos junkie-ságunkkal azt hiszem, át tudjuk érezni a dolgot.

I’m the commissioner of this league, not the stickerbitch.

Előbb a Secret Girlfriend, majd a The League – máris elkezdek más szemmel nézni a kritikusokra, hiszen nagy hype-ot egyik sem kapott, sőt. Ezért nem szabad rájuk hallgatni. Meg ránk sem.

Azt hiszem, a rossz hírrel kezdem, szóval üljetek le. A Bored to Death első évadja csak 8 részes volt, így már véget is ért. Most pedig fel lehet ugrani, ha esetleg eddig nem olvastátok a hírt, mert a második évad jövőre érkezik. Miről is van szó? Az ősz legjobb sorozatáról.

Nyilván páran felszisszentek, mivel nem értenek egyet, esetleg el akarták most is sütni azt az unalmas poént, hogy a címét követte a sorozat, hiszen a berendelés óta nem sütötte el szinte minden újságíró. Nincs gond ezzel sem, nem az ő kenyerük a szerencsétlen magányomozó íróról szóló sorozat, de hogy Zach Galifianakis (Másnaposok), Ted Danson (marhasokminden, pl. Damages) és Jason Schwartzman triója hatalmas, azt egyszerűen nem lehet vitatni. Amikor épp nem különféle magaslatokon jár a forgatókönyv, akkor is feldobják a srácok a jeleneteket. És én mondom nektek, ilyen hullámvölgyből kevés van.

Vegyük például ezt a részletet a fináléból. Valahogy így kell felnőtteknek csatázni? És akkor láthattok még egy marha jó vendégszereplőt is, csak úgy mellesleg, már ha kattintottatok.

- It was like a real date, we didn’t even kiss.
- What are you in, the fifth grade?
- I lost my virginity in the fifth grade.
- What was his name?
- Father Francis.

Az egész sorozatot ilyesmi jellemezte amúgy, jól elhelyezett mondatok, apróságok amik viccessé teszik. Természetesen volt sok füves poén is, nem csak azért, hogy a stonerek nézzék, hanem mert a “hősök” annyira unják a szuper életüket valahol. Klisés lehetne, de közben mégsem a tipikus és gagyi látványos szenvedés amit művelnek, így nem fordul utálatba a néző részéről, hogy “jaj szegény gazdag csávó, ma csak egy szupermodellel fekszik le, búhúú”.

Pár hete írtam Twitteren, hogy forgatókönyvre ennek a sorozatot Emmy-t kell adni és ezt továbbra is tartom. Főleg, hogy az első évad végére még jobb is lett, mint amilyen a kezdete volt. A legtipikusabb példa amúgy az, amikor a főszereplő tanakodik, hogy vajon a bizonytalansága vagy esetleg valami más miatt hagyhatta el a nője, mond is valami példát. Ennyi, az a “vagy” ott az amin vigyorogsz. Kár, hogy most meg kéne magyaráznom, de igazából meg felesleges lenne.

Amúgy az alaptörténet annyi, hogy a főszereplő elakadt az új regényével, ezért béna (szó szerint) magánnyomozónak áll, mert azt képzeli, hogy ő Marlowe. Közben meg egy újságba is ír, ahol Ted Dawson alakítja a tulajt, miközben a legjobb barátját Galifianakis hozza nekünk képernyőre, aki egy elesett béna, de közben marha jó rajzoló. Aztán rajt, nézhetjük a hülye kalandjaikat.

Az évadra simán 8/10 részemről, számomra ez volt az HBO legnagyobb dobása mostanában.

Az évad általatok legjobban és általunk második legjobban várt sorozata megérkezett, s mivel már mindenki véleményt nyilvánított az 1. részről, így én sem maradhatok le. Maga az idegenes-megszállós műfaj annyira nem vonz, általában csak a filmet látom benne, viszont a testrablós, embernek álcázós történetek mindig is bejöttek mozgóképen, így a V-re is kíváncsi voltam. Főleg arra, hogy hogyan fogják sorozatosítani, mennyire lesz epizodikus és mennyire szerializált.

V – 1×01 – 7/10

Az alapsztorival nem foglalkozom, az ID4-et sokan látták, sőt, a fanatikusoknak az eredeti, 80-as évekbeli kibővített minisorozat is megvolt – utóbbit én kihagytam, mint ahogy nagyon sok tévés scifis próbálkozás elkerült. A pilot-ban felskiccelték nekünk az állandó szereplőket, a tévés műsorvezetőt, az FBI-ügynököt, a papot ás társaikat, majd szép lassan elindították egymás felé hőseinket, hogy találkozzanak, miközben baljós árnyak (kik ezek és mit akarnak) vetülnek a segítségüket felajánló, békével érkező idegenekre.

A kezdés már csak azért is pozitív volt, mert a legtöbb szereplőt sikerült megkedveltetnie velünk/velem az íróknak, egyedül a lázadó kamasz irritál, de őt ugyebár megölik a 2. részben a története nyilván elég fontos lesz a sorozat egészét tekintve, így egyelőre kénytelenek vagyunk lenyelni a békét békát.

A sztoriról és a megvalósításról bár nem tudok szuperlatívuszokban (értsd 10/10) beszélni, , nincs szó hajletevésről, de minden abszolút a helyén volt, vizuálisan jól nézett ki a sorozat, a negyvenegynéhány perc alatt üresjárat nem nagyon volt, huss elröppent az idő és ahogy megszokhattuk, csavartak párat az eleinte mindenképpen lineárisnak tűnő sztorin. Bár minden pilot ilyen lenne. Viszont…

A nagy a kérdés a folytatás, a hogyan tovább? Hol lesznek a fő hangsúlyok, hány főszál lesz (egyelőre úgy 3 van), lesznek-e újonnan jövő szálak, illetve mekkora hangsúlyt fog kapni az összeesküvéses sztori, az idegenek eljövetelének politikai, vallási vonatkozása, valamint, hogy mennyiben fog a V az emberekre, azok cselekedeteire koncentrálni és mennyiben az idegenekre, az ő taktikájukra, szándékaikra és hátterükre (ld. kultúra, történelem)?

A V-ből ugyanis egy nagyon szerteágazó sztorit lehet összehozni, kérdés, hogy mi az alkotói szándék – a biztosabb, sokszor látott/olvasott történet interpretálása vagy valami újdonságnak számító? A 2-3. részre ez is ki fog derülni.

Ennyire esélytelennek nem is tudom, mikor éreztem duót. De, tudom. Amikor Svédországban a szénaboglyás random feladatot csinálták és egy páros egyszerűen nem találta meg az útjelzőt.

Pedig a héten nem terveztem, hogy írok a TAR-ról, de ezt muszáj kiemelnem a múlt heti kritikámból. Pedig nem olvasok előre, nem nézek promót. És pont most sikerült leírom. Vicces. Más mondandóm nincs. Köszi.

Na jó, max annyi, hogy ritka unalmasnak résznek indult a legutóbbi (nem zavart, nem azért mondom), eléggé szétszakadtak a csapatok, egymástól teljesen függetlenül csinálták  feladatokat, a vágás sem volt érdekes, de utána jött a switcback, egy régi klasszikus feladat megidézése és a producereknek elég volt hátradőlniük, hogy a versenyzők végezzék helyettük a munkát. (Igazából én szágyellem magam, hogy ilyen egyszerű módon érdekessé tehető egy műsor. Bár, biztos volt, akinek nem jön be az efféle frusztráló, véletlenre épülő roadblock.)

- They did this one season and one person did it for 8 hours
- Why an earth did you tell me that right now?

NFL-rajongók még emlékezhetnek, hogy két hónapja írtam a Hard Knocks 5. évadjáról, melynek főszereplője ezúttal a Cincinnati Bengals volt – az évad azóta persze lement, hozta a Hard Knocks szokásos príma minőségét, jó volt betekinteni egy amerikai foci csapat edzőtáborába és jó volt látni azt is, hogy egy kutyaütő csapat hogy készül az idényre.

Mármint azt hizzük, hogy kutyaütők, hiszen tavaly 4-11-1-es idényt produkáltak, hiszen 1990 óta egyszer voltak csak rájátszásban és csak egyszer produkáltak pozitív szezont. Erre most… Ikszkjúz mi?? 6-2-0? Bevallom férfiasan, rögtön más szemmel néztem az idei Hard Knock 5 epizódjára, melyek eleve úgy kezdődtek, hogy pár ígéretes játékos elég csúnyán lesérült.

Ahhoz képest nem is rossz eszméletlengigakirály ez a kezdés és jó volt látni így utólag ismét, hogy az HBO-sorozatban kiemelt arcok miképp teljesítenek idén, szóvak ezentúl azt hiszem, állandó program lesz a Hard Knock idény előtti és közbeni megtekintése. Riszpekt a készítőknek – miért nincs DVD?

Ja, és tudom, hogy vannak jó páran, akik szívesen nézték volna a sorozatot, de nem volt rá lehetőségük, nekik ajánlom ezt a YouTube-linket (alulról érdemes kezdeni), ugyanis ez a felhasználó az összes 5. évados epizódot felpakolta. Kérdés, hogy mikor fogják lekapni onnan. Addig is tessék nézni, s bár a szuperlassítások így megosztón kevésbé látványosak, a minőség így is korrekt.

ui: az HBO-nak fekete pont, hogy ennyire elhanyagolták a honlapot. Van rajta pár jó videó, de semmi más.

Most kezdhetném azzal, hogy ez az a Supernatural-rész, amit minden valamirevaló sorozataddiktnak látnia kéne. Kezdem is. Ezt tényleg látni kell.

De komolyan. Eddig is sejtettük, hogy Eric Kripke akármihez nyúl, tökéletes paródiát tud belőle csinálni a sorozaton belül (a legendás „Monster Movie”), de mégis féltem valahogy, amikor a promóban ellőtték, hogy most hasonlóra készül az amerikai televíziózással. Aztán mégis megcsinálta.

Kezdjük azzal, hogy nekem összességében eddig sokkal, de sokkal jobban bejön az ötödik évad kezdése, mint a negyediké. Ugyan az individuális részek között van jó pár gyengébb, de a korai évadokra jellemző monster of the week ötvözése az apokalipszissel eddig mindig nagyon jól sült el. Most is.

Ha a cold open nem lett volna elég felvezetés (én bevallom már akkor azt hittem, lefordulok a székről, amikor bemondta a hang, hogy „Supernatural is filmed before live studio audience”, és bejöttek a fiúk mosolyogva), jött utána a sitcom-főcím, a tandemmel, és már meg volt alapozva a hangulat. Igaz, gyorsan ellőtték a Trickster újra megjelenését, már ha a promó nem lett volna egyértelmű, de sebaj. A „Mystery Spot”-tal ellentétben úgyse ez volt a nagy WTF a részben. Hanem a sorozatparódiák a tovább után – képekkel.

Tovább…

Mivel sitcom, így nyilván nem lesz minden héten kidumálója, de erről a második részről muszáj ejteni pár szót, annyi minden történt. Aki a premierről olvasna, és arról, hogy mi a fene is az a fantasy football, az erre fáradjon.

Na ilyen az, ha valaki nagyon beleszól egy sorozatba és egyben ilyen az, amikor a beleszólás jól sül el. Konkrétan olyan érzés, hogy valaki okos megnézte a pilotot, aztán odament a készítőkhöz, hogy ezen és amazon kéne változtatni, ha ezt vállaljátok akkor berendeljük a soroztot. A showrunnerök pedig belementek az alkuba.

Először is csináltak még egy egyedülálló palit, méghozzá pont abból, akinek a feleségében nem nagyon volt a jövendőbeli részekre puskapor, csak egy utálatos unalmas bige lett volna valószínűleg. Na, neki bye-bye gyorsan. A foci még hátrébb szorult, ami szintén nem baj, hiszen így univerzálisabb lett a sorozat, bár azért néha elejtenek itt is neveket, de többnyire tényleg csak egy hobbi, amit komolyan vesznek, és elég ennyit tudnunk róla.

A fókusz teljesen a társaságon belüli marhulásokra és a férfiak meg nők közötti egyensúlyra, párkapcsolatokra tolódott. Mivel még egy csávó egyedüálálló, így a csajozós oldal is erős lett — a creepy meg a füves nem lett volna elég a mérleg azon serpenyőjébe — a házas oldal pedig továbbra is marha erős. Ami itt pozitívum, hogy az Earlből ide teleportált Nadine Velazquez, aki a szülés miatt megnagyobbodott melleire panaszkodik végig.

Hogy számszerűsítsem is, a második rész simán verte az elsőt, egy 6/10 minimum járt neki. Így tovább, én már tuti maradok.

Ez lesz az év leghullámzóbb minőségű sorozata? Legutóbb a 4. rész után találkoztunk, amikor is épp alulmúlták amit alul lehetett múlni, aztán az 5. részben folytatták a lejtmenetet, hogy utána — ja igen, ezt már csak a spoiler jelzés mögött.

Tovább…

Tudom, hogy human azt írta, hogy remek a pilot, tudom, hogy sixx személyre szabottan is ajánlotta nekem, tudom, hogy a kommentek is pozitívak voltak, de valamiért nehezen kezdtem neki a pilot-nak. Még egy átverős, sármos bűnözős sorozat? Kell ez nekünk? HÜLYE KÉRDÉS!!! Naná, hogy kell. Főleg, ha ilyen jó.

WHITE COLLAR – 1×01 – 8/10

Kell ragozni? Nem hiszem. Szélhámosos krimisorozat, benne az FBI ügynök, az általa elkapott okossármoslazabűnöző, az FBI-tanonclány és az ügynökfeleség (Tim DeKay, Matt Bomer, Marsha Thomason és Tiffani Thiessen), igaz Marsha Thomason csak a pilot-ban szerepel, a továbbiakban lecserélték Natalie Morales-re (Wendy Watson – The Middleman), de a felhozatalra csak csettinthetünk, nem csak színészek, de karakterek terén is.

- So you tear off the filter?
- Yeah. But I’m hardcore.

Közhely, de egy ilyen sorozatnál, ha valakinek bejönnek a karakterek, akkor minden más másodlagos, épp ezért a remek pilot után annyira nem félek a 2. résztől – még akkor sem, ha a Royal Pains pilot-ja csúnyán átvert minket. A White Collar karakterei meg teljesen jók, a köztük lévő kölcsönhatás perfekt, az pedig, hogy a műfaj heist-szerű, átverős, számomra tényleg csak hab a tortán. A hangvétel abszolút laza, látszik a színészeken, hogy élvezik a játékot és még a rendező is stílust szabott a pilot-nak. Tipikusan mosolygós, olykor felkacagósra sikeredett ez a majd egy óra, abszolút jó hangulatot teremt.

Ami meglepett, hogy az évad végi cliffhanger-t már most megalapozták azzal, hogy átívelő, egyszerre magánéleti és rejtélyes szálat csempésztek a White Collar-be (a cím a fehérgalléros bűnözésre utal), így egyedül azt sajnálhatjuk, hogy már sosem derül ki, hogy Marsha Thomason leszbikus karakterét vajon meghódította volna-e okossármosszélhámosunk. Szerintem simán. Szóval röppen a 8/10 és nem azért, mert a White Collar feltalálná a spanyolviaszt, nem fogjuk emlegetni a klasszikusok között (egyelőre), de nincs túl sok olyan sorozat, mely feltétel nélkül így szórakoztatja az embert.

Jó, persze, említsük meg a mostani Survivor-epizódot, ami remekül mutatja, hogy miért is olyan jó formátum a Survivor és, hogy mire kell nagyon figyelni a játékosoknak.

Oké, a legnagyobb részekkel nem versenyezhet a mostani, leginkább azért, mert a merge miatt az eleje kevésbé volt izgalmas, egy Best Of-epizód pedig végig az, de a végén olyannyira a puszta taktikáé volt a főszerep, hogy az ember csak kapkodta a fejét és a szokásos két lehetséges végkimenetellel bíró kisszavazás hirtelen vagy 5 verziót hordozott magában.

A tovább mögött némi spoiler és 4 videó: az első kieső megérkezése a luxus pihenőhelyre, vagyis a kettő Ponderosa videó + az egy percessé összevágott, de a valóságban 8 perces kiszavazás (ha érdekel, hogy ki kire és miért szavazott) + a kieső 3,5 perces első reakciója, amiből általában 20-30 mp-et kapunk.

Tovább…

You can run and you can hide, but you can’t escape what’s coming. No one can.

Valamikor a reggeli hírekben írtuk, hogy az első nagy WTF a 7. részben fog eljőni a FlashForward-ba. Való igaz. Eljött. Több kommentelőnél ez mentette meg a sorozatot. Lehet, hogy csak egyetlen részre? Kiderül – én maradok egyelőre a rajongótáborban, nekem nem kellett megmenteni, de azokon a véleményeken elmorfondírozok, hogy talán a 2-3. részben is meg lehetett volna húzni a dolgot.

Spoilermentesen legyen elég annyi, hogy az 1×07-ben több olyan dologgal is foglalkoztak, amiket páran kifogásoltak kommentekben, hogy “miért nem?”. A rész (kap egy 8/10-et) már az elején beszippantott, amikor kiderült, hogy a www.alreadyghosts.com honlapot létrehozták azoknak, akik nem láttak FF-t, vagyis vélhetően halottak lesznek április 29-én.

Maga a fő téma természeténél fogva elég lehúzós, s sikerült a sztorit emlékezetesen interpretálni, s ezúttal a kisebb történetekkel (Szakáll, KisDoki) sem volt probléma: megjelent egy korábban beharangozott karakter, újabb két főbb szereplő FF-jára derült fény,valamint megtudtuk, hogy nemsokára egy japán vonal is fel fog tűnni a sorozatban, s ami a legfontosabb, maga a sztori felvette a kissé ugyan kiszámítható, de kiszámíthatóságában is ütős irányt, hogy nagy placcsanással végig vigye azt.

És akkor most hogyan tovább? Nyilván lehet találgatni, s ezért írtam anno a pilotkritikánál, hogy kíváncsi vagyok, hogy miképpen fogják a készítők kezelni a jövőt. Most már lehet róla fogalmunk, bár az epizód vége gondolom elbizonytalanítja az embert. Más kérdés, hogy én lehetek az egyetlen, akinek az utolsó másodpercek nem ütöttek annyira. Vagy nem volt kellő alapozás az előző részekben vagy pedig a viszonylagos ellentmondások miatt vontam meg a vállam, hogy “megtörtént, na és?”. Egyelőre ez a vonal sajnos túlságosan lóg a levegőben, nagyon messze van a többiektől és kár lenne, ha csak önmagáért létezne, hogy “ilyen is van”.

(Csak eszembe jutott, hogy efféle sztorikat igazából lehetetlenség megcsinálni történeti lyukak nélkül, főleg, mivel a sorozat a formátum miatt csak egy mikroközösségre és látomásaira koncentrálhat. Épp ezért is jogos a készítők azon terve, hogy több, egyes országokra szabott FlashForward-ot is lehet készíteni, hiszen nem csak a mi hőseink dolgoznak, nyomoznak, fedeznek fel dolgokat, hanem mások is. Azonban a sorozat élvezetéhez mindenképp szükséges a néző részére

Persze nem, mint a 2×04-2×05-ben, de még mindig a Pyrex-szel kezdek, s csak utána jön a The Office. (Oké, ha péntek, akkor a Survivor-rel kezdek, de utána…!) Ezúttal Megan Mullally (Karen a Will és Grace-ből) nézett be egy vendégeskedés erejéig a sorozatban, én meg folyton azon gondolkodom, hogy milyen lenne egy hétre beugrani a forgatásra.

Főleg azért, mert akárcsak a The Office-nál, itt sem tipikus módon készülnek a részek, hiszen folyton forognak a kamerák és több tucat órányi nyersanyagból (heti 55 óra) vágják össze a 21 percet. Az első két képen a rémült dolgozók reagálnak a hívatlan vendégre.

Ja, és akárcsak a The Office-ban, itt is elkezdték szép lassan kiemelni a mellékkaraktereket. Kár, hogy nézettségben nincs akkora ugrás, mint a The Office 2. évadnál.

A végén a nemes bosszú.

Az van, hogy a premierről csak winnie írt, a sorozat kezdőrésze egy hatalmas káosz volt, mégis akadt benne valami potenciál. Erre az NBC is gyorsan rájött, hiszen berendelte a teljes 22 részes szezont. Oké, nem a potenciálra jöttek rá, hanem nézték az árakat meg a nézettségeket, de olyan szép lenne, ha egyszer csak a minőség alapján születne döntés.

Na azért nem kell tökéletes drámát elképzelni, de hogy egy korrekt szappanoperát láthatunk az tuti. A Mercy majdnem hozza a Grey’s Anatomy első évadjának a szintjét, csak néha komolyabban veszi magát. Bizony, bármikor ki merem azt jelenteni, hogy a mostani Grey’s Anatomy-hez képes az a sorozat is jó volt a kezdetekor. Van aki szerint most is, nincs azzal baj, csak olyan szenvelgős nekem.

De most kanyarodjunk a Mercy-hez. Tehát az alapfelállás az, hogy a nővérekről szól a sorozat. Ééés ennyi. Azt kell rögtön mondanom, hogy egy Traumához képest, ami szintén kiemelt a nagy egészségügyi apparátusból egy osztagot, a nővérek életét sikerült valamennyire érdekesre írni. Nyilván klisésre, de nézhetőre.

Bár jókat írok a sorozatról, de azért nem kell nagyon eltévedni, ez bizony szappan ezerrel. Minőségi szappan, Tyler Durden is árulná. Mondok egy példát, csak hogy az over the top baromságot át tudjátok érezni, és eldönteni ez alapján miképp is álltok hozzá: bármikor konfliktus van két szereplő között, akkor egy súlyos esettel oldják fel ezt. Például az egyik doktor fúj az egyik nővérre, már majdnem komolyabb lépésekig, befújásig és kirúgásig fajul a dolog, aztán csak ők vannak ott egy betegnek, akit meg kell menteni, és a nővér rendesen támogatja a dokit közben, aki még csak egyszer csinált olyan beavatkozást és nagyon fél, hogy nem fog sikerülni. Pikk-pakk, a közöttük lévő feszültséget el is fújták. Ez van akinek marha jó (jelen), van akinek viszont az agyára fog menni.

Ami nem tetszik, az a főszereplő és az iraki múltja. Férje volt itthon, de a háborúban összejött egy doktorral. Hazajött a csatatérről, a férje mellett döntött, erre feltűnt az a bizonyos, hogy neki ő kell, kivárja amíg a nő végképp összeveszik a párjával. Na, ez a szerelmi háromszög nem kéne, de az azért korrekt benne, hogy a csaj konzisztens eddig. Mármint a volt szerető csak vár csak vár, de a nő nem ugrik rá néha, meg fekszik vele össze, hanem tényleg próbálja rendbe hozni a férjével a házasságot.

A másik negatívum pedig az, hogy néha túl komolyan veszi magát a sorozat. Arra kell itt gondolni, hogy túl sok benne a halál meg a nehezebb dráma. Lehet sokaknak ettől lesz jobb a sorozat, de a játékos részek annyira jók néha, hogy egy brutális halál (az 5. rész vége) amolyan fejbekólintós, és egyszerűen sok.

Részemről 6/10 a sorozatra, nem lett kötelezően nézős, de azért vasárnapra már le szoktam tudni a heti részt, és valamennyire hiányozna is a sorozat. Az biztos, hogy a pilot alapján nem gondoltam volna ezt, annyira random dolgok voltak benne. Amúgy külön piros pont azért, hogy van rendes főcím.

Nem tudom minden héten lesz-e írás a sorozatról, de ezt a második rész most mindenképp megér egy bekezdést spoileresen. Aki a premierről olvasna az errefelé teheti. És akkor most a spoilerek.

Tovább…

I’m a doctor.

Óóó, neeeee! – kábé ez volt a reakcióm, amikor a legfrissebb Heroes-epizód elején megláttam a lenti snittet. Eddig tartott a jólét. Aztán persze mégiscsak az évad legjobb részét láthattam, de most az egyszer köszönet a készítőknek, hogy előre figyelmeztettek. Mert, ha nem szólnak és úgy történik meg a találkozás… “Made a mistake”, my ass!

Persze, hogy az évad legjobb része volt a 4×08, hiszen a Heroes készítői megint írtak egy filler-t és azt általában szeretni szokta a nép, bár olykor inkább megosztja őket. Tudjátok, az 1×17-re (Company Man) gondolok vagy az 1×20-ra (Five Years Gone – bazz, nem is láttam egyiket sem, de fejből vágom az epizódszámukat, vicces). Majd megmondjátok, hogy volt-e hasonló a 2-3. évadban.

Az mindenesetre biztos, hogy ha másért nem, ezért jó, hogy van egy Hiro-nk: most ugyanis fogta magát, a bakancslistáját és visszament a múltba. 3 évvel. Ezzel pedig máris egy sztori volt az epizód (na jó, másfél), nem volt se Peter, se Nathan, se TracyNikiJessica, se Parkman, se senki. Viszont “visszatért” 3 régi ismerős hős, akik annak idején elhullottak, kettőről ráadásul nem is tudtam. (Plusz mellékszereplők is voltak régről.)

Persze, mivel időutazás volt benne, biztos lehet lyukakat találni a történet szövetén, ezt rátok bízom, de most jó volt nézni a sorozatot, sőt, még röhögni is sikerült olykor pár beszóláson, meg a westernes beállításokon. És még a melléksztori sem zavart, érdekes pluszt adott nekünk HRG-ről. Persze a végén Samuel barátunk a történetet visszakötötte a jelenhez és folytatta begyűjtő útját, de az a gáz, hogy hiába jó Robert Knepper, ő lenne elvileg a főgonosz, de az ember kedveli őt és egyelőre azt sem látni, hogy pontosan milyen fenyegetést jelent.

Megjegyzem egyébként röhej, hogy én, aki nem néztem az első 3 évadot, éppen a mostanit követtem minimum 8 részig, de legyen ez az én bajom. Egyáltalán nem kiemelkedő a Heroes 4. évad, de nem is gáz. Való igaz, csak csordogál, vannak benne idegesítő és unalmas karakterek, de sem az új karakterekkel, semmi képességeikkel nincsenek nagy gondjaim.

Ráadásul vannak a sorozatnak kifejezetten jó pillanatai és, ami igazán meglepett, ezúttal nem arra megy ki a játék, hogy 38 perc langyos víz után kapjunk az utolsó két percben egy olyan WTF-ot, amitől kiesünk az ablakon. Nem is tudom, hogy mikor volt benne igazi WTF, inkább csak wtf-ocskákat szegélyezik a sorozatot, szóval az 5,5/10-es évad 7/10-es része után is maradok természetesen.

Azaz amikor öntik a pénzt. Igazából furcsa, hogy a remake-eknél a reklámokat úgy kezelik, mintha mindenki ismerné az eredeti sorozatot, így ami a V pilotjában a 35. perc körül derül ki, az a plakátokon simán látható volt. Nem mondom meg pontosan, mire gondolok. Amúgy tetszett a kezdés, de.

Először is, a pénzöntést úgy értettem, hogy a pilot kidolgozása marha jó volt, konkrétan ütötte az ABC másik nagy őszi sorozatának, a FlashForwardnak a minőségét. Nyilván nem tökéletes, de ahhoz képest, hogy 1996-ban mennyibe kerülhetett a Függetlenség napja, most kevesebb pénzből simán jobb minőséget hoztak tévén. És még csak nem is Windows-t futtatnak az alienek.

Igen, idegenek jönnek az űrből, ez a sorozat kezdőállása a sakkjátszmában. Nyugis reggelnek indul, mindenki nekikészül az átlagos napjának, erre hatalmas űrhajók jelennek meg a világ fővárosai fölött, a hajók alja átalakul képernyővé és egy bombázó csaj azt mondja, hogy békével jöttek. Mi mással jöttek volna? Utána nem robbantanak fel mindent, hanem egy nagy összeesküvés fog kibontakozni. Ezt már lelőtte az előzetes, meg hát sorozattá csak ezen a módon lehet húzni az alapfelállást.

A pilot legjobb pillanatai, amikor az idegenek társadalmi rendjéről tudunk meg dolgokat, na meg hát maga az alap, hogy “helló, megjöttünk, nem lövünk”. Igazából pont ezért csalódás picit, hogy tipikus összeesküvéses dolog lesz belőle villámgyorsan. Kár, hogy nem élhetne meg egy olyan sorozat a tévében, ahol az intelligensebb faj már belátta, hogy nem érdemes harcolni és tényleg segíteni akarna az emberiségnek. Itt is meg lenne az alap hozzá, hiszen valami 65 ismert, de általunk kezelhetetlen betegség gyógymódjával érkeznek, viszont a céljaik miatt ugye ez is csak fegyver a kezükben kvázi.

Amit mindenképp pozitívumként kell még megemlítenem, hogy a szereplőgárdában egy annyira antipatikus arc sincs, mint a FlashForwardban a főnyomozó. De tényleg, a V ezzel már nekem durván előzte a másik országos scifit. A trükkök is jobbak, a nők is jobbak, minden jobb, csak a felvázolt folytatás nem.

Hogy pontot is aggassak rá, szerintem 7/10, viszont a rész végére kibontakozott helyzet miatt annyira nem város a folytatása. A nézettség amúgy kiemelkedő, szóval meglátjuk hogy alakul.

A folyatás mindenképp érdekes lesz olyan szempontból, hogy most novemberben lemegy 4 rész, aztán szünet, és csak jóval később folytatják. Plusz lehet tényleg nem a legjobb irányba haladt a V készítése, hiszen a showrunnert lecserélte a csatorna, lehet ezerrel vitte a mocsárba a történéseket az általunk még nem látott részekben.

Amerikában 8 rész ment le, Kanadában 9, de szerencsére az ottani Space Channel leadta a maradék 4-et és, aki lemaradt volna, annak jó hír, hogy január első heteiben érkezik a teljes 1. évad DVD-n is…, de a Defying Gravity-nek annyi, James Parriott, a készítő elmondta, hogy a díszleteket ledózerolták, a színészeket szélnek eresztették. (Szerencsére azt is elmondta, hogy miképp folytatódott volna a sorozat a tervezett 3 évadban: itt és itt lehet elolvasni az interjút két részben.)

Mint ahogy a kritikában is írtam, a 3. rész után már nem tartottam a scifi-sorozattal, amit itthon is elég sokan dobtak, de szerencsére egy keménymag azért kitartott és tőlük azért elég jókat olvastam – hátha ez valakit meggyőz egy későbbi darálásról. Én még visszatértem a 13. részre, megnéztem a finálét, mely felhozott némi “előzményklippel”, amit elég kaotikus volt, nekem bőven megtette volna annyi, hogy a az 1. évad végére már elértek hőseink a Vénuszra.

Hogy közben mi történt, arról nem értekezek (biztos sok minden), inkább csak a finálé kapcsán jegyzem meg, hogy eléggé elnyújtott volt az utolsó 40 perc, s bár ugyan megjelent egy-két újabb kérdőjel, de az első fejezetet azért korrekt módon lezárták a készítők. Mármint persze, ami a jelent illeti, hiszen a flashback-ek során történnek érdekességek, melyek egy részét a fenti linken megválaszolja a készítő.

Sajnos azonban az elnyújtottságnál is erősebb volt a giccsfaktor hatása, ráadásul az utolsó pár percben vagy négy különböző csók is elcsattan, az utolsó tízben pedig megszólalnak a romantikus popszámok – szerintem ennek a tényezőnek elég erős szerepe volt abban, hogy itthon sem lett akkora siker a Defying Gravity. Mármint netszerte. Pedig remek látvánnyal rendelkezett a sorozat, amellett nem szabad szó nélkül elmenni.

Ettől eltekintve, mindent egybevetve abszolút pozitív, hogy már a finálé előtt kiderült, hogy mi is volt a küldetés valódi célja, hogy pontosan mi is Béta (nem húzták el a Nagy Választ a sorozat végéig), az más kérdés, hogy a válaszok kinek mennyire jöttek be, mennyire voltak eredetiek, mennyire közhelyesek.

Olvasva azonban azt, hogy még mi várt volna a nézőre a sorozatban, amondó vagyok, hogy a 2-3. évad jóval ütősebb lett volna.

Írtam anno a premiernél, hogy jó kis karaktereket hoztak össze, s általában nem is szokott zavarni, hogy olykor inkább a karakterekre mennek rá a készítők, mintsem a tudásra, de az idei Project Runway nagyon lehangoló lett. Nem azt mondom, hogy rossz nézni, mert nem rossz, talán egy cseppet érzem gyengébbnek az évadot, mint a régi, Bravo-s évadok. Sőt, a Models of The Runway kifejezetten dob rajta, de…

Tudjuk, hogy a biztonság kedvéért minden nem egymást kiszavazós reality-nél kiírják, hogy a zsűri a készítőkkel is konzultál a kiesők személyéről, viszont komolyan nem értem, hogy sikerült olyan top5-öt, sőt, top6-ot kialakítani, amelyből nem hogy egyértelműnek tetszik a győztes személye, de még a top3-at is ki lehet találni? Minden idők leggyengébb döntősei? A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Elértünk ide is, az országos tévén futó újoncok között nálam a Community és a Middle küzd a dobogóért. Már a pilotnál is lehetett érezni, hogy ha nem is a legjobb, de normális lesz a cucc, aztán lepergett pár rész, az eredményét meg az előbb mondtam.

Valahogy úgy éri el a pozíciót, hogy egy részben a Malcolm in The Middle-re hasonlít, a címet is innen vették, not!, ez nyilvánvaló. Viszont másrészről pedig teljesen szórakoztatóan festik fel a “szeressétek egymást gyerekek” üzenetet a képernyőre, hiszen nem gazdagok, sok mindenük nincs, de azért megvannak, minden szívás ellenére.

Mostanra az anyuka is megkedvelhető a bagázsból, így végre a teljes csapat korrekt. A legjobb arc természetesen a kissrác, aki a pólójának suttog, ha épp olyanja van. Meg a “Janitor” a Scrubs-ból, aki kicsit bárdolatlan itt is, hogy úgy mondjam, miközben tör-zúz az emberek lelkében pár mondattal. Igazából mindenki felsorolható sorban, hagyjuk is.

Amúgy az 5. részben volt egy olyan jelenet, amikor végképp a dobogó közelébe tettem a sorozatot. Befizetnek 500 dollárt egy pszichológia tesztre, és a csaj aki végezte az örömmel tudatja velük az eredményt, miszerint a kölkük nehezen illeszkedik be társaságba, a barátkozással hadilábon áll. Ennyi. Azt az arcot amit vágnak, hiszen nyilván ennyit még ők is tudtak, azt el lehet képzeni, főleg miután rájönnek, hogy a nő ennél többet nem fog tudni mondani az ügyben, megoldási javaslata pedig főleg nem lesz.

A lényeg a lényeg, mostanra 7/10 a sorozat nálam, teljesen város már hétközben.