login |

Posts filed under 'kritika'

Iron Fist: az 1. évad

2017. 03. 26. 21:10 - Írta: superpityu

20 comments | kategória: kritika

Bevallom, amikor először láttam, hogy sokan miként vélekednek az Iron Fist-ről, szinte biztos voltam benne, hogy még a Luke Cage-nél is lassabban fogok a sorozat végére érni. Ehhez képest alig egy hét alatt végeztem vele, de ettől még nem lett jobb a végeredmény. Ahogy a pilotírásnál, úgy most is azt tudom mondani, hogy ez egy becsületes iparosmunka, de nélkülöz bármiféle kreativitást, vagy pluszt, amitől igazán kiemelkedő lenne.

Lássuk a tovább mögött, hogy mire futotta a készítőknek. Nagyjából spoilermentes leszek. Tovább…

The Voice: kezdett a 12. évad – írta diapolo

2017. 03. 24. 14:50 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: kritika,reality

Sőt, már a The Battles is megkezdődött.

Külön örömmel ültem neki ennek az évadnak – mikor végre időt tudtam szakítani rá – mert tudtam, hogy Gwen visszatér. Hiába, Gwen Stefani, ahogy 10 éve, úgy most is képes a férfiszíveket megdobogtatni. A zsűritagok annyiban nem változtak, hogy az előző évadban feltűnt Alicia Keys maradt erre a szezonra is, Blake és Adam nélkül pedig nincs is már Voice Amerikában.

Az évadkezdésről egy kicsit bővebben a tovább után. Tovább…

Survivor – 34×04: The Rock

2017. 03. 23. 18:15 - Írta: winnie

18 comments | kategória: kritika,reality

I did not consent.

Oké, ez minden idők egyik legcsavarosabb része volt, elég őrült, a gond csak az, hogy olyannyira, hogy még most sem nagyon lehet tudni, hogy mi is történt. És talán ez így is van jól. Mondom ezt annak ellenére, hogy történetmesélési hiányosságnak is elmenne a dolog.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Making History: 3 rész után

2017. 03. 23. 14:49 - Írta: human

6 comments | kategória: 2016/17,kritika

Férfiasan bevallom, hogy az időutazósok közül winnie negatív kritikája után semmi kedvem nincs belenézni a Time After Time-ba. Viszont a Making History-t muszáj volt bevizsgálnom, hiszen mégiscsak komédia, méghozzá korrekt koncepcióval.

A sorozat alapja röviden annyi, hogy a főszereplő az apja cuccai között talál egy időgépet, aminek segítségével a múltban csajozik. Vagyis pontosabban beleszeret egy nőbe, és visszajár hozzá, miközben modern dalokkal, találmányokkal és történetekkel szórakoztatja, amiket sajátjaiként ad elő.

Yeah, ride away you sexist pig.

A probléma az, hogy ez a románc a függetlenségi háború útjába áll. Konkrétan a csajozás a pillangó, ami mindent megváltoztathat a jövőben. Ebből bármi lehetett volna, még akár valami dráma is. Sajnos a sorozat sem döntötte el igazán, hogy mit akar.

Az a legnagyobb bajom így 3 rész alapján, hogy össze-vissza csapkodnak a készítői. Egyrészt ott van a jelenben lúzer, viszont a múltban sztár főhős, akinek a szerencsétlenkedése vicces lehetne.

Aztán az elmaradt háborút mégis tető alá kéne hozni. Ide simán elférne társadalomkritika is, amivel próbálkoztak a fegyveres téma elővételével, de nem mertek igazán mögé állni. Ellenben az ezen a sztorin felvezetett karakterekből simán lehetne akár egy füves vígjáték is.

Konkrétan az egyik főszereplő mondja, hogy az átlagemberek hatalmas tettei az igazi történelemformálók, így a legendaként ismert személyek mindennapi baromságai tök szórakoztatóak lehetnének. Vagyis voltak is a 2. részben valamennyire.

S ha mindez nem lenne elég, még valami dráma is jelen van, mivel a csaj a jövőbe rángatva rájön, hogy a pasija mások dalaival szédítette. Micsoda konfliktus, de persze ezt sem merték vagy tudták rendesen megírni. Egyszerűen csak a sorozatnak ki kellett volna állni egy dolog mellett.

Szerintem a múltban történő dolgoknál kellett volna maradniuk, és azt végigvinni egy 13 részes midseasonön – talán a fináléban a jövőbe rángatva a csajt.

Nyilván vissza fognak még utazni az időben, hiszen vannak furcsa dolgok a mostani jelenben, de sajnos nincs egységes hangulata a sorozatnak. Pedig láthatóan főleg a füves filmeket tekintették inspirációnak, legalábbis minden, ami a múltban történik olyasmi lendületű és humorú, a castingról nem is beszélve.

Valószínűleg akkor sem jönne be mindenkinek, ha olyan lenne ahogy felvezettem, viszont legalább egy bizonyos célközönséget elérhetne ahelyett, hogy leül a sok szék között a földre. Tényleg nem tudom, 5/10 a pontszám mondjuk, de nem igazán akarom folytatni.

Into The Badlands: kezdett a 2. évad

2017. 03. 22. 21:30 - Írta: winnie

15 comments | kategória: kritika

Posztapokaliptikus, motorizált feudális jövő szúró- és vágófegyverekkel, de lőfegyverek nélkül? Come to daddy! Azonban rutinos öreg rókaként (oké, inkább azért, mert anno nem én írtam a pilotról) kivártam az AMC-s Into The Badlands első évadjával a második szezon premierjének közeledtét, így nem kellett majd másfél évet malmoznom, míg megkapom a folytatást.

Az S1 hat része gyorsan, pár nap alatt leszaladt, a sorozat nagyon bejött (remek látvány, marha jó harcművész koreográfiák, látványos bunyók, frankó és átgondolt világ), készen álltam a második, immáron hosszabb szezonra. Ami hat hónapos ugrással, természetesen alapozással és paradigmaváltással indult.

A végével kezdem: bejött a kezdés, kíváncsian várom a folytatást, főleg azt, hogy miképp fogják az egyéni sztorikat érdekessé tenni, ugyanis a szezon legnagyobb változtatása abban érhető tetten, hogy míg az 1. évad egy nagy, masszív történet volt (kvázi felvezetés, egy hosszú pilot), addig a második 4 vagy 5 teljesen különálló szálon indul el, mint például a Humans, hogy aztán nyilván összeérjenek a sztorik.

Ez persze elkerülhetetlen volt, de mindenképp szoknom kellett, hogy Sunny külön van és robotol, M.K. külön van és tanul, Az Özvegy külön van, Ryder-ék külön vannak és még ott van Veil is – le a kalappal a készítők előtt, hogy mindezt bevállalták, hiszen kockázatos a dolog, elég egy-két kevésbé érdekel alsztori és máris kész a baj.

De mondhatjuk, hogy eleve ez volt a terv, hiszen míg az első évadot a hatalmi harcok mellett egyetlen ember vágya és öntudatra ébredése mozgatta, addig most szinte mindenkinek megvan a saját célja, ráadásul kellemes meglepetés volt látni, hogy az Into The Badlands világa megnyílt, már nem csak a Badlands a helyszín. S bár a sztori nyilván vissza fog térni oda, de jó látni, hogy máshol is van élet.

Azt felettébb érdekes volt tapasztalni, ahogy humort csempésztek az eddig eléggé komor hangulatú sorozatba Nick Frost érkezésével – az ő szála Sunny-val azonnal érdekes lett, de egyelőre nem látom, hogy M.K, de főleg Veil részéről hogy fogják felturbózni a sztorit – ők is kapnak új szereplőket?

Amivel nem volt gond, az az akció. Ha az első évad közben írtam volna kritikákat, akkor lett volna miről beszélni többször és hosszasan, most viszont nyilván nem mondok sok újdonságot azzal, hogy megint mennyire jól néztek ki a harcok – más sorozat nem is engedheti meg magának, hogy egy külön hongkongi stábot foglalkoztasson teljes munkaidőben csakis arra a célra, hogy koreográfiát tanítsanak és rögzítsék a harcművész jeleneteket.

Nem lesz egyszerű, ha felül akarják múlni az első szezont, de már a 2×01-ben is voltak erre törekvések, hiszen nem csak a női osztag tette megint oda magát, hanem Daniel Wu is átment Jackie Chan-be, amikor igába verve tartott demót a bányászoknak. (Ehhez persze hozzá kell tennem, hogy nyilván csak az fogja értékelni a verekedéseket, aki szereti ezt a repkedős stílust és a menthetetlen badass-séget. Ja, és nem klasszikus Vu-hsziáról van szó, nem kell megijedni.)

Mondom, bejött a kezdés, de gondolom, leginkább azért, mert benne voltam a flow-ban – gőzöm sincs, hogy másfél év kihagyás után hogy fogadtam volna ezt az alapozást, a figurák felrakosgatását és az első lépések megmutatását. Mindenesetre pozitívum, hogy jelenleg bőven van lehetőség bemutatni a hatalmi játszmákat, a karaktereket, magát a világot, valamint annak a mitológiáját M.K.-en keresztül.

Hunted: vége az 1. évadnak

2017. 03. 22. 18:12 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika,reality

Kicsit szkeptikus voltam a CBS idei reality-s nagy dobása (kapott egy atomerős amerikai focis felvezetést is), az “embervadászos” Hunted kapcsán, húztam-halasztottam a bepróbálását, még akkor is, ha a premierkritikánk elég pozitív volt. Aztán, amikor elhatároztam, egy teljesen korrekt kezdést láttam, majd pedig kommentben azt a választ kaptam, hogy érdemes folytatni.

Innentől kezdve elég gyors dara volt a Hunted, és odáig merészkedtem, hogy azt mondjam, hogy az év első pár hónapjának nagy tévés meglepetése volt számomra.

A linkelt kritikában leírtuk a lényeget, ami annyi, hogy adott 9 páros (az üldözöttek) és talán ugyanennyi üldöző egység (hunter), akiket egy központ irányít. Az egészet úgy kell elképzelni, mint a Scotland Yard című társasjátékot (vagy hazai klónját, a Police 07-et): az üldözöttek kapnak egy kis előnyt, elbújnak a figyelő szemek elől a 3 amerikai államot lefedő játéktáblán, és “túl kell élniük” 28 napon át anélkül, hogy ne kapják el őket. Akkor jár a nyeremény.

Az üldözők amellett, hogy felhasználhatnak mindenféle hozzáférhető infót, követési lehetőséget (kamerák, lehallgatás – persze csak “játszásiból”) annyi segítséget kapnak, hogy bizonyos időközönként az üldözötteknek meg kell mutatniuk magukat, ami ATM-es pénzfelvétel nyomán valósul meg, ekkor a központnak leadják a drótot, hogy hol vannak és hogy néznek ki.

Itt jön be egyébként a Hunted egyik, és talán fő gondja: nincs szabályismertetés, a néző nem tud mindenről, amiről a játékosok (például, hogy egy helyen nem tartózkodhatnak x napnál tovább, nem mehetnek vissza ugyanahhoz a segítőhöz, stb.), nem tájékoztatják arról – nem mondom, hogy rossz volt a sodródás, sőt, elég hamar túltettem magam rajta, és hátradőltem élvezni, amit látok. Mondjuk a fináléban, amikor kiderült, hogy a végén is vannak külön szabályok, megint csak néztem egyet. (Mondjuk gyakran a napok számát sem ismertük.)

A reality érdekessége (és legnagyobb “találmánya”), hogy nem egyszerre menekül a képernyőn a 9 csapat (a valóságban gondolom egy időben, de ennek nem néztem utána), hanem fokozatosan “indítják őket”, így látjuk őket – van, akikre majdnem egy teljes évad jut, másokra 1-2 rész, gondolom, attól függően, hogy mennyire érdekesek, vagy mennyire történtek velük dokumentálható és prezentálható dolgok.

A spoilerek előtt összességében annyi, hogy nagyon jó volt a Hunted, ami egész pontosan azt fedi, hogy jó volt nézni, és elég profi módon volt összerakva, izgalmas és szórakoztató lett. Szívesen ajánlanám is a reality-ket nem ismerőknek, a gond csak az, hogy épp ők lesznek azok, akik egyes produkciós kérdéseken fennakadnának (rekonstruálás és társai), amin a műfajt értők és (túl) jól ismerők nem. Szóval lehet, hogy mégiscsak realityprofiknak ajánlott.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Samurai Jack: kezdett az 5. évad – írta Balumedve

2017. 03. 22. 14:50 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: animáció,kritika

Több mint egy évtized „pihenő” után visszatért Samurai Jack az ötödik évadjával. Gondolom, sokan várták már ezt a régóta esedékes folytatást, mert valljuk be, ha valami igazán megérdemelt egy lezárást, az Jack kilátástalan harca a démoni Akuval.

Sok minden megváltozott 2004 óta: a sorozat csatornát váltott (a Cartoon Networkről az Adult Swimre került), az akkori rajongók egy teljes generációja felnőtté vált, volt olyan munkatárs az eredeti stábból, aki már nem tért vissza a folytatásra. Szóval felmerül a kérdés, hogy mennyire maradt hű önmagához Samurai Jack?

Kezdjük talán a képi világgal, ami mindig is kiemelte a kortársak közül. Ahogy megszokhattuk, most is gyönyörű minden képkocka, az egész atmoszféra maradt a régi. A grafikusok már nem papíron dolgoznak, áttértek inkább a digitális eszközökre, de továbbra is mindent kézzel rajzolnak.

Az új technológia jelentősen leegyszerűsítette az egész készítési folyamatot, amit leginkább a kidolgozottabb, részletekben gazdagabb képeken lehet észrevenni. A közkedvelt harcjelenetek és montázsok továbbra is szerves részei a sorozatnak.

Akármennyire is szerettem az első négy évadot, egy kicsit mindig is zavart, hogy ennyire gyerekbarátnak kellett lennie a felnőttes téma ellenére is. Ez alatt az ellenfeleket értem, akik az elején, ha élőnek is tűntek, mire Jack felnyársalta őket, vér és belek helyett fogaskerekek és drótok látványa fogadott minket. Most, hogy az Adult Swimen fut a sorozat, ez megváltozott. Hentelés továbbra sincs, de már jóval több vér folyik annál, hogy gyerekeknek is ajánlhassam.

A gyártást megnehezítette az Aku hangját kölcsönző színész, Mako Iwamatsu halála, de Genndy Tartakovsky végül talált valakit, aki elég jól tudja utánozni az általa megformált Akut. Viszont, már hallottam olyan emberekről, akiknek bántja a fülét az új szinkronhang, de én azok közé tartozom, akik elégedettek a végeredménnyel. Egyszerre komikus és fenyegető, amilyennek lennie kell.

Már két rész ment le az új évadból, úgyhogy óvatosan klikkeljetek, a tovább mögött spoilerekkel folytatom!

Tovább…

Pilot: Oasis

2017. 03. 21. 21:10 - Írta: human

23 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Baromira remélem, hogy ebből az Amazonos scifi-pilotból sorozat lesz. Úgy ültem le a elé, hogy még van egy kis dolgom, de megnézem az első mélypontig. 59 perccel később pedig a szolgáltatót anyáztam, hogy ha ehhez lesz folytatás, akkor arra még mennyit kell majd várnunk.

Úgy tűnik, a hivatalos leírást el is lehet felejteni, mivel ennél sokkal érdekesebb a történet. Mondjuk nem tudom két sorban hogyan lehetne ezt átadni, de szerencsére a kritikába bármennyit írhatok. Először is leszögezném, hogy az univerzum két végén szenvedő házaspárból semmi sem igaz.

Az Oasis az emberiség első állandó kolóniájának építéséről szól, miközben a Föld nagyon rossz állapotban van, és ez még nem minden. Maga a bázis egy a galaxisunk szélén levő bolygón készül a gazdagok számára. Először csak munkásokat küldenek dolgozni rajta, teljesen logikusan állnak neki az építkezésnek, viszont az ott történtek miatt a vezető egy régi ismerősét, egy papot kér a helyszínre.

Mi itt kapcsolódunk be, láthatjuk ahogy a papot elviszik a kilövési helyre, megérkezik és a többi. Mindezt valami rohadt jó kidolgozással. Sorozatos szempontból a Battlestar Galactica és az ahhoz hasonlók ugrottak be kinézetileg, a nyilván nem giga költségvetést jól rejtegetik, és a gyarmat díszletén, ahol a legtöbb dolog történni fog pedig nem is annyira spóroltak.

Az egészen pedig a hab a zene. És értem, hogy az Interstellar is milyen messzire nyúlt vissza a soundtrackjéhez az időben, de most teljesen az ugrott be. Mármint, hogy ebben másolják valamennyire, de nem bántó módon, hanem valóban jól. Mondjuk a zenei rendező Brian Eno, szóval így már mindent értek. Minimum egy pontot adott a végéhez.

Innentől egy picit spoileres leszek, mert az adja meg az igazi pluszt a pilotnak. Akit lázba hozott az, amit eddig tud a sorozatról, az mindenképp nézze meg a poszt tovább olvasása mélkül. Ide is teszem a 8/10-es pontszámot még segítségnek. Menjünk a tovább mögé, nem? Tovább…

You Are Wanted: az 1. évad

2017. 03. 21. 15:05 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Európa is létezik,kritika

Sorozatos aranykorban élünk, amit egyre inkább uralni kezdenek a streaming szolgáltatók. De szerencsére a junkie-k ízlése elég sokrétű. Múlt héten közülünk például human Love-ot és Snatch-et darált, superpityu Iron Fist-et (mindhárom friss, teljes évados premier), én pedig a You Are Wanted-et és a Beau Séjour Hotel-t kezdtem el nézni tömbösítve. Mit ne mondjak, eléggé különböző az érdeklődési körünk.

Először a You Are Wanted-del végeztem, ami az Amazon német nyelvű hackelős thrillerje mindössze 6 részben. A sztorijával nem kell sokat tökölni: egy fiatal családapát meghackelnek, és azt veszi észre, hogy szétesik az élete. Jön a nyomozás, a családféltés és a menekülés, utóbbi két fronton, hiszen egyik oldalon a hacker, a másikon a rendőrség szorongatja.

Ja, és mindez természetesen Németországban zajlik, talán Frankfurt-ban – az mindig nagy plusz pont, ha nem Vancouver-t látjuk a képernyőn, most pedig elég komoly súllyal jelen van a helyszín, nagyon jó ízt ad a sorozatnak.

Az a helyzet, hogy a You Are Wanted már a koncepciójával is nagyjából lakossági forgalmazásra készült akciófilmre emlékeztet, pont ilyen sztorik szoktak random tévéfilmként menni. Úgyhogy mindenképpen a megvalósítás és a történetszövés révén volt esélye kiemelkedni, gondoltam, a színészekkel nem lesz gond, mégiscsak a német krémmel forgatnak.

És azt hiszem, hogy ezen a téren nem is vall szégyent a sorozat. A megvalósítás a látvánnyal és a zenével legalábbis nekem bejött, a történetnek pedig voltak olyan időszakai, amikor nem arra ment, mint amire számítani lehetett. A sima hackelős sztori először a Black Mirror egyik harmadik évados részére kezd hasonlítani, majd onnan már egy komolyabb paranoiás műfajba csap át terrorizmussal.

A gond az volt, hogy a vége felé már nem igazán maradt feszültség, illetve kérdőjel a néző fejében, inkább csak várta az elkerülhetetlen hepiendet. Oké, a legvégén elég szemét dolgot eszelt ki a főgonosz, de ahogy a főhős letudta őt, az több volt, mint csalódás, nagyon snassz módon hárították el a nagy veszélyt. Miközben pedig próbálták nagyon összetettnek és bonyolultnak mutatni a sztorit, a tettes motivációjára mintha magasról tettek volna. (Meg egyébként is, a karakterek nagyon, nagyon vékonyak, némelyik személy szál a semmibe visz, vagy teljesen véletlenszerű.)

Igen, hullottak el fontosabb szereplők is, de valahogy a sztori szerkezete szétesett, meglazult, és minden jó ötletre jutott 2-3 ihletetlen is. Ráadásul bármennyire is meglepők voltak a cold open-ek a részek főcímei előtt, túl sokáig csak lógtak a levegőben, mint ahogy az a pár snitt random flashforward is elég furán vette ki magát. (A legviccesebb számomra egyébként a random pillanatban megjelenő kommandósok voltak, akik kvázi plot device-ként mindig jelezték, hogy mikor kéne menekülniük a főszereplőknek.)

Nem bántam meg, hogy néztem a You Are Wanted-ot, mert szórakoztató, és a részek többsége simán jobb volt, mint közepes, de az összkép ezúttal nem olyan erős, mint az epizódok képzeletbeli átlagosztályzata, inkább csalódásnak mondanám, afféle jobb pillanatokkal rendelkező, “egynek elmegy”-sorozatnak.

A sorozat streames, szóval az egész évad felszaladt a netre, és van egy olyan érzésem, hogy miképpen én is, mások is végignézték úgy, hogy nem feltétlenül értékelnék olyan magasan a sorozatot. Egyszer majd utána kellene járni, hogy mi ennek az oka, szerintem hasonló lehet a hozzáállásunk, mint George Mallory-nak a Mount Everest-hez, aki a kérdésre, miszerint miért mászta meg, azt mondta, hogy “mert ott volt”.

Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy ez a konstrukció alapból szinte biztossá teszi a folytatást, a You Are Wanted esetében a 2. évadot. A sztori persze lezárt, de van egy kiskapu, amit még cliffhanger-nek sem neveznék, mindenesetre megnyitják, hogy ne higgyük azt, hogy csak minisorozatról van szó. (Akinek viszont az első pár rész nem jön be, az jó eséllyel a folytatást sem fogja komálni.)

A You Are Wanted itthon is elérhető az Amazon Prime-on, bár nincs magyar specifikációja. Cserébe egy csomó felirat és szinkron (például angol is) van hozzá, hátha valaki nincs otthon a németben.

This Is Us: vége az 1. évadnak

2017. 03. 20. 21:25 - Írta: winnie

20 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Rég írtam helyzetjelentést a This Is Us-ról, de a legutóbbi megszólalásom óta eltelt időben egy pillanatig nem okozott csalódást az NBC sorozata. Folyamatosan szállította a remek pillanatokat, legyen szó meglepő húzásokról vagy érzelmesekről, tényleg az volt az érzésem, mintha nem tudnának hibázni a készítők. Nos…, a fináléig nem is tudtak hibázni. De ott az a fránya 1×18…

Tudom, hogy az elején nagyobb WTF-húzásokkal operált, de az évad második fele megmutatta, hogy a This Is Us nem szorul rá ilyesmire, nem kellenek “nagy dolgok”, ahhoz, hogy működjenek a karakterek, és a közöttük lévő viszonyok. Mondom ezt még akkor is, mintha a készítők úgy érezték volna, hogy márpedig nekik folyamatosan ilyesmin kéne agyalniuk a sorozat kezdése és pedigréje miatt.

És, ha már a WTF-okat nem lehetett halmozni, egy kissé műfajidegen dologgal álltak inkább elő: a rejtéllyel. Oké, nem mondom, hogy az a bizonyos haláleset nem érdekel (mert nyilván igen), de ettől még hiszem, hogy az írók és a sajtó képviselői is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, mintha annyit osztana vagy szorozna a dolog – és félő, hogy az “elvárások” miatt nem is fogják annyira jól kezelni, de nem akarom az ördögöt a falra festeni.

Manapság elég gyakran szót emelek a Modern Family-stílusú sorozatok ellen, amikben valójában nem is egy sztorit kapunk részenként, hanem 3, külön futó minisztorit – ezért is tetszik a Life in Pieces, mert ott nem próbálják ezt maszkolni, simán 4 külön történetet mutatnak be. Azonban a This Is Us, köszönhetően a karaktereinek és a történetmesélésének elérte nálam azt, hogy szó szerint egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy 10-15 perces meséket látok egy-egy epizódban.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

The Walking Dead – 7×14: Csak a köret

2017. 03. 20. 17:49 - Írta: human

109 comments | kategória: kritika

A húst ennénk, erre továbbra is a köretet tolják elénk, pedig már csak két rész van az évadból. Valaki szóljon már a TWD készítőinek, hogy ahonnan merítenek, azok művészfilmek, nem pedig popcorn darabok. Mármint tippre az utóbbihoz kéne közelebb állnia a sorozatnak, ha már sokáig az egyik legnézettebb volt, még ha van is benne “filozófia”.

Ezen a héten is tisztán látszott, hogy művészieskedni akartak, hiszen van egy kiképzős montázs videójátékbaa illő hegedűs zenével és nagyon koncentráló arcokkal. Gyorsan le is rombolták az utóbbi hetek jobb részei utáni pozitív hangulatomat, bár nevetni azért tudtam rajta. A tovább mögött már spoilerek is lesznek.

Tovább…

The Catch: kezdett a 2. évad

2017. 03. 20. 16:15 - Írta: winnie

Add comment | kategória: kritika

My name is Alice Vaughn.

Hahh, ez a kezdés megadta az alaphangot a The Catch második évadjának, amit ismét megpróbálnak újragondolni, hiszen a pilot után már egyszer megpróbálták megmenteni a sorozatot. A mostani mentési kísérlet keretén belül a heti ügyeket is eltüntetik (maradnak azok, amiknek közük van az átíveléshez), és afféle szappanos romantikázós komédiává alakítják a The Catch-et, amiben azért csibészkednek is.

Az első évad kezdése tavaly nagy csalódás volt, de minden fogadkozásom ellenére maradtam, és a 10 részes szezon végére nem is bántam meg. Persze csak lájtos limonádé volt, ami a totális kiszámíthatóságot (miszerint a pilotban szétválasztott két főszereplő, ahogy vártuk, gyorsan össze lett boronálva) pár új bűnöző karakter behozásával kicsit feldobta – a 2. évadra John Simm állandó is lett. (És Jacky Ido hál’ istennek már nem az.)

A szezon (amiről minden tervem ellenére végül csak nem írtam) éppen azért volt túlságosan kiszámítható, mert annyira utaztak az írók a csavarokra, arra, hogy mindenki átver mindenkit, hogy a néző nem elég, hogy számított bizonyos húzásokra, hanem egyenesen tudta, hogy mi az, amit el is lehet hinni abból, amit lát. Most nem hivatkozok a feljegyzéseim alapján epizódszámokra, de mindez nagyon fájó volt.

Mint ahogy az is, amilyen tempóban pörgették előre a sztorit, volt olyan epizód, amin belül háromszor változott a status quo, miközben egy pillanatig nem tudtunk érzelmileg kapcsolódni a történésekhez. Pár jó színészi alakítás azért szórakoztatóvá tette az összképet, és némelyik átverés is működött, de üres és felületes maradt a szezon, amit egy kínos fináléval koronáztak meg.

Minden szkepticizmusom ellenére azért kíváncsi voltam a 2. évadra, még örültem is, hogy csak most ültem neki, mondván két rész alapján jobban fogok ítélni, de azt kell mondjam, hogy a 2×02-re már nem is lesz szükségem. Az évadnyitó ugyanis elég szürkén kezdődött, de a legvégén lejtmenetbe kapcsolt, és a végén beleállt a földbe, úgyhogy részemről le is sújtott a kasza.

Egyrészt képesek voltak még valakit a túloldalról Alice-ék oldalára hozni a közös munka reményében (Sonya Walger-ért már az 1. évadban is aggódnunk kellett volna olykor, ezt nem értettem, hogy gondolták az írók – most dettó ez a helyzet, kit érdekel egy sokszoros gyilkos?), másrészt meglépték a manapság ordasnak számító, kettős ügynök klisét, harmadrészt pedig szültek egy felesleges testvért Alice-nek.

Nem mondom, hogy nem vicces olykor T.R. Knight, de a figurája is fárasztóan hülye, ráadásul simlis, mint kiderült kábé mindenki Alice családjában, így természetesen nem volt meglepetés, hogy valami rosszban töri a fejét. Ahogy írtam, a közepes kezdés egy idő után sajnos kevésbé tolerálhatóba csúszott át az évadnyitó, a végén pedig már komolyan aggódtam a mentális állapotomért…

Previous Posts