Sorozatjunkie » kritika

Numb3rs: Ennyi volt! Ennyi volt?

winnie — Sun, 14 Mar 2010 16:06:31 +0000

Aki követte a híreinket, az pontosan tudja, hogy milyen helyzetben van a Numb3rs, hogy a CBS lerövidítette a 6. évadot 22-ről 16 részre, hogy a két főszereplőnek megengedték, hogy készülő pilotokban szerepeljenek, s tették mindezt annak ellenére, hogy a sorozat, az évad eleji visszaesés után nem egyszer péntek legnézettebbje. Oké, 18-49-ben nem mindig penge és a pilotszereplés sem jelent semmit, de ha a nemsokára a Numb3rs helyén induló Miami Medical siker lesz, akkor pénteken a sorozatzáró került adásba. Lehet, hogy akkor is, ha az új sorozat elhasal.

Aki ismer, régóta olvas, tudja, de ilyenkor úgy korrekt, hogy leírom: a Numb3rs nálam hamar bekerült a felejtős sorozatok közé. Pedig a pilot előtt nagyon várós volt, hiszen Sabrina Lloyd és a matek alkalmazása tuti kombinációnak tűnt. Utána mégis elpártoltam, mert a karakterek nem nyertek meg annyira, hogy a családi részek izgassanak és sajnos az ügyek sem voltak érdekesek. Később még csekkoltam pár epizódot véletlenszerűen, de a hatás mindig ugyanaz volt. Kell-e mondanom, hogy most is. Éppen ezért nem is osztályzom a 6×16-ot, mert attól, hogy nekem dögunalom volt, azért egy rajongó szerintem bőven megkapta azt, amiért szereti a Gyilkos számokat. (Ezt csak azért írtam le, hogy megtapsolhassuk a magyar címet.)

Igaz, hogy kaptak lehetőséget a készítők a lezárásra, de az idő kevés volt, így nyilván kissé kapkodónak tűnhetett az utolsó (pár) rész, de a finálé első hat percében megkapja a néző azt, amire várt. Sőt, mivel zárórészről van szó, természetesen kell bele esküvő, fő karakter megölése, lánykérés és nagy robbanás, de ezúttal csak kettő valósult meg ezek közül. (Azért vicces, hogy az első jelenetben szinte csak Don kollegái szerepelnek…)

A pár perces felvezetés után elkezdődhet a bűnügyi nyomozás is, ezúttal kissé nevetséges az eset: Don elejti a pisztolyát, valaki pedig magához veszi. Valahogy egy zárórészre többet vár az ember, s bár voltak érdekes aspektusai az esetnek, az egész volt inkább nevetséges. A matek pedig ugyan szóba került a közösségi hálózatok kapcsán, de a sok blabla felesleges volt, hiszen az ügyben inkább a rendőri eszközökkel jutottak előre. (Ami nem baj, hiszen az ilyen “segít a civil” nyomozósoknál, mint a Monk, a Psych, a Castle, mindig elgondolkodik az ember, hogy mi lenne a rendőrökkel, ha nem kapnának segítséget?)

Az ügy sajnos érdektelen volt tehát (a gyilkos meg a kicsit elmélázó operatőr miatt leeshetett sokaknak), a befejezés überrandom, de legalább behoztak egy ismerős arcot, így örülni igazán annak lehetett, hogy pár magánéleti szálat körbeudvaroltak az írók (nálam ez: “sok semmitmondó beszélgetés”), de annyira nem zárták le őket, hogy ne jöhessen a hetedik évad.

Jut eszembe, elég régen láttam Numb3rs-t, így megismerkedhettem az új állandó szereplőkkel (Nikki-t valamiért általános utálat veszi körül rajongói fórumokon), meglepve láthattam, hogy most Amita is besegít a zsaruknak, illetve, hogy itt is belebegtetik reklámszünet előtt, hogy mi fog történni a folytatásban. A lényeg, hogy a 6×16 végülis elment befejezésnek, de egy igazi finálétól azért lehet, hogy többet várna az ember.

Psych finálé, Hitchcock rajongóinak kötelező

human — Fri, 12 Mar 2010 14:23:41 +0000

Szerda este a USA leadta a buddy komédiákra hajazó nyomozós sorozat 4. évadjának fináléját, és az információ után jöhet a lényeg, amiben Hickcock előtt tisztelegtek kvázi. Tele volt hommage jelenetekkel, azaz az eredetiből kicsit átdolgozva átvett beállításokkal sőt, magát az ügyet is a klasszikusokra utalások vitték előrébb.

A kötelező kör nyilván az, hogy a főszereplők közötti hülyülések viszik előre továbbra is a sorozatot. Mi más vinné? Legjobb buddy-comedy tévében, nyilván nem Halálos fegyver-Shane Black szint, de azért jó. Az évadban ismét végig vagy szívatták egymást, vagy popkultúrára utalgattak, van John Cenával nyomoztak közösen.

Konkrétan a sorozat rövid múltja alatti legjobb vendégszereplőket hozták az évadban talán. És nem tököltek, volt hogy részenként többet is rögtön, mert hát miért ne. A múlt héten például a BSG-s félszemű, előtte meg volt többször is Rachael Leigh Cook, na és John Cena, ahogy említettem, aki egyenesen a Marine forgatásáról ugorhatott ide, olyan akciójelenettel indítottak.

Ami viszont csak félig tetszik, hogy Shawn kapott egy nagyobb ellenfelet. Vigyázat, most elárulom miről szól az előző évad fináléja és hogy ível ide, ugord a bekezdést ha ezeket nem akarod megtudni. Tehát az előző évad fináléjában egy marha okos sorozatgyilkos hívta ki Shawnt egy szellemi párbajra. Most azt vették elő, hogy nagyobb átívelő szál legyen, így gyorsan kiderült: volt egy pertnere az elkapottnak, aki most ismét vadászgat.

Összességében tetszett az évad, a pár gyengébb rész felett most hunyjunk szemet nyugiban, és 7/10 menjen. Mondjuk továbbra is inkább nyárra illene, így télen egyszerűen fura nézni. Ja és a szerelmi szállal most már rendesebben kéne kezdeniük valamit.

Lost 6×07 – Now, let’s talk

human — Wed, 10 Mar 2010 18:01:13 +0000

Látjátok, számomra ez tipikus az a rész volt, amiért a többi király epizódnál visszafogom a lelkesedésem picit, csak hogy legyen hova fokozni. Merthogy basszus, erre itt most simán el merem szórni az évad eddigi legjobbja jelzőt, karcolt, horzsolt, gyomrozott, és a többi; egyszóval uralkodott. Mikor lesz már jövő hét? Innentől spoilerek.

(...)
folytatódik: Lost 6×07 – Now, let’s talk (398 szó van hátra)

Nip/Tuck: VÉGE! Végre.

winnie — Tue, 09 Mar 2010 17:07:12 +0000

Vége. A 100. résszel. És nulla hype-pal. Semmi rekordnézettséggel, mint mondjuk a Monk fináléja esetében. És ez mindent elmond. Egykoron a Nip/Tuck, vagyis a Kés/alatt, az egyik legcoolabb (ocsmány szó, tudom) sorozat volt. Friss, újszerű és bátor. Bátor, azaz provokatív. Nem tudom, mikor jött el a fordulópont, de idővel a provokáció öncélú lett és az írók egyre inkább elszálltak attól, amit ebédszünetekben szívtak. Ennek eredménye pedig ez lett. Ez a finálé.

Nem fogok sokat spoilerezni, legyen elég annyi, hogy én ennyire semmitmondó, ennyire unalmas sorozatzárórészt még talán nem is láttam. Igen, a leginkább a sokkfaktorra építő sorozat fináléjának fő sokkja az volt, hogy Ryan Murphy a lehető legvisszafogottabb volt benne. Lehet, hogy ez többeknek bejött és lett is volna az elképzelésben ráció, hiszen szépen elvarrtak pár szálat, s miközben némelyik figura teljesen karakteridegent dolgot művelt, akár egy könnycseppet is elmorzsolhattunk volna értük. De én nem tettem.

Most komolyan, elég csak visszaemlékezni, hogy milyen zseniális évadzárórészeket írtak korábban Murphy-ék. Nem? Ilyen íróktól, a Glee közelsége ide vagy oda, nem egy snassz, 4/10-es utolsó részt várna el az ember. Nem húzom le jobban a pontszámot, mert nem volt botrányos, valahol értékelem a szolidságát a befejezésnek, de azt sajnálom, hogy egy cseppet sem lett emlékezetes. Oké, kaptunk egy-két rajongói kikacsintást.

A tovább mögött érdekességnek két állandó szereplő kiakadása karakterük sorsa miatt.

(...)
folytatódik: Nip/Tuck: VÉGE! Végre. (113 szó van hátra)

Keressük a könnyek kövét

Desmond Wallace — Mon, 08 Mar 2010 13:44:45 +0000

Ismét itt az ideje egy bejegyzést szentelni a Legend of the Seeker-re, mert van miről beszélni. Legutóbb a 2×07 kapcsán jelentkeztem, s ha emlékeztek rá, az a rész nagyon bejött nekem. Azóta már közel sem ennyire rózsás a helyzet. Miután megismertünk sok fontos karaktert a könyvekből, egy kicsit leült a történet, és jelenleg egy helyben toporgunk, a küldetés teljesítése meg még elég messze van.

Az ugyanis kicsit unalmas már, hogy minden részben jön néhány hülye katona, akiket a kis csapat gond nélkül legyőz. Ez Richard esetében nem is nagy probléma, hiszen mégiscsak ő lenne a Kereső, de Kahlanből nem biztos, hogy ennyire Xénát kéne csinálni, ráadásul az Inkvizítor Anya erőhasználata is kicsit nagyon túlzó. Rendben, ő a legerősebb inkvizítor, de az már erős túlzás, hogy semmi pihenésre sincs szüksége, miután használta az erejét – az első részekben még nem ez volt a helyzet. Bár ki tudja, lehet, hogy azóta már sok energiaitalt kortyol. A tovább mögött spoileresen folytatom.

(...)
folytatódik: Keressük a könnyek kövét (839 szó van hátra)

Zombie és Horatio

winnie — Sun, 07 Mar 2010 12:16:49 +0000

Oké, Rob Zombie nem tartozik nagy kedvenceim közé, de ettől még a rendezései eléggé emlékezetesek voltak, mondhatni egyéniek. Épp ezért voltam kíváncsi, hogy mi pluszt tud hozzátenni egy CSI: Miami-epizódhoz (8×16) a színészein kívül, hiszen Michael Madsen, William Forsythe, Malcolm McDowell és Sherri Moon Zombie is szerepelt (plusz Paul Blackthorne és egy rocksztár) a hétfői Horatio-szeánszban. Hááát, annyit feltétlenül hozott, hogy a főcím előtt képsorok némi (nemi) erőszakot, klasszikus horrort és metálzenét tartalmaztak, de egyébként…

ÚRISTEN! Tudom, hogy ehhez Zombie-nak végképp semmi köze, de most komolyan! Ennyire gyenge történetet hogy lehet összehozni? Lehet, hogy kóros a dolog, mert olvasom a CSI kibeszélőjében, hogy a vegas-iak sem remekeltek a héten, de ezt az epizódot elnézve magam sem tudtam volna válaszolni a kérdésre, miszerint miért kell néznem Horatio-t és csapatát. Oké, Horatio-nak volt pár nézése, két szemüvegfelvétele (”That’s a wrap”) és szélfútta haja a Hollywood-tábla előtt (hopp, igen, Los Angeles-be ugrott át a nyomozás), de egyébként döbbenetes érdektelenség és kliséhalom volt a bűnügy és a nyomozás.

Nem is akarok panaszkodni, de hogy egy 8. évados részben is a “Hopp, te vagy a gyilkos! Nem is árultam el neked ezt az infómorzsát, te pedig kibökted.” megoldást alkalmazzák, az elég ciki. (És az is, hogy random, a gyilkosság előtt csak azért rakatnak az egyik rendőrrel egy lehallgatót tök véletlenül a gyilkosság helyszínére, mert később jól jön az így kapott bizonyíték.)

De spongyát a megoldásra (a Los Angeles-i vonalé sem volt jobb), hiszen két olyan logikátlan gyilkosság, eset, nyomozás került terítékre a 8×16-ban, hogy azonnal azt hnné az ember, hogy csak tesztelik a nézőt, hogy mekkora baromságokat képes zokszó nélkül lenyelni és a rákövetkező héten is a képernyők elé ülni CSI: Miami-t nézni. De tényleg: értelmetlen gyilkosságok, értehetetlen indítékok, illogikus cselekedetek, döbbenetes sztoribéli lyukak, hihetetlen ergya írás – ezek jellemezték a CSI: Miami – 8×16-ot. Erős 3/10-es. Mert unni nem untam, hiszen Horatio sokat volt képernyőn. De…

Burn Notice – ez a harmadik évad volt

human — Fri, 05 Mar 2010 15:12:20 +0000

You never really know a car until drive it through a wall.

Tegnap este lezárult a Miamiban játszódó kémsztori egy pár hónapra. Kaptunk cliffhangert, főszálat, és ezúttal kevés bomba csajt, pedig az évad során már voltak ilyesmik is. Mike már rajta van az ügyön, látjátok a képen, mivel ez így nem jó.

Igazából ez az évad ugyanolyan volt, mint a többi. Egyszerűen nem értem minek erőltetik a főszálat hétről-hétre, ha egyszer alig léphetnek előre benne. Kell átívelő történet, ezt nem vitatom, csak ahhoz nem haladnak benne eleget előre, hogy minden héten emlegessék. Ebben nagyon hasonlítanak egy másik sorozatra, de ezt majd ott. Szóval az évad folyamán Mike foglalkozott egy bizonyos figurával, hogy az utolsó részben megtudjuk ennek mennyi értelme volt. Nem sok.

Ami viszont biztos, hogy a végére nagyon piromániásak lettek a készítők. Rájöttek volna egy módszerre amivel olcsón lehet robbantgatni? Vagy túl sok pénz maradt az utolsó két részre? A múlt héten annyi robbanás volt, hogy pislogni alig volt idő, erre a tegnapi rész úgy döntött megpróbálja utolérni ebben.

Ami viszont tetszett az évadban nagyon, azok pont a kisebb ügyek, amikre ezúttal kevesebb idő jutott. Tetszik, hogy egyre több rész van, így egyre több régi szereplőt hozhatnak vissza. Olyanokat akikkel már volt összetűzése volt Mike-nak, és ezt láttuk is. Konkrétan a Shieldes csávó ugrik be. Meg ugye a klasszikus ex-katonás kártyát is előhúzták Samnél, szinte a legjobb részt szállítva a csettintgetős hülyeséggel. Aki látta esetleg most vigyorog, helló.

Az is tény, hogy Bruce Campbell nélkül szerintem már otthagytam volna a sorozatot. Ő az a plusz a 3. évadban is, ami pont a nézendőbe billenti a mérleget olyankor, amikor a főszál “egyet előre kettőt hátra” mentalitása épp felbasz. Komoly arccal előadni a fentebb idézett szöveget, vagy a Horatio karikatúrát (nem is hittem el, hogy meglépték!), nos ezek azok amik feldobják a történéseket.

Így visszagondolva jó szívvel már csak 6/10-et tudok adni, mert túlzottan elrugaszkodott a valóságtól. Na meg amikor Donovan tahót játszott az egyik részben borzasztóan, az azért minimum egy pont mínuszban évadértékelésnél. Az elrugaszkodást meg úgy értem, hogy ha az FBI üldöz, azt nem két kocsival és nulla erősítéssel teszi, az ilyen “meneküléseket” kéne elfelejteni.

Pilot: Parenthood

human — Thu, 04 Mar 2010 13:37:35 +0000

You googled my sperm.

A sorozat azzal kezdődik, hogy Peter Krause (Sírhant Művek) fut, mivel ő edz. Kacsintás? Tök mindegy, mert innen még rengeteg esélye van a sorozatnak. Például itt a másik rögtön a képen.

Pontosan, az ott Lauren Graham (Gilmore Girls). A sorozat pedig arról szól, hogy semmiről, a mindennapokról. Vagyis hát egy nagyobb családról, 4 testvérről (a felosztás: 2-2), akik elég közel laknak egymáshoz ahhoz, hogy mindennap közösen lógjanak, támogassák a másikat, ha épp megbotlana. Tipikus családi drámával állunk szembe, amiben vannak jó és, hát, rossz pillanatok is.

A pilot konkrétan csak a színészeken múlott. Mármint ha belegondolunk, akkor bizony az írók nem túlzottan remekeltek, a rendezés bár profi volt, de kicsit unalmas, semmi kiemelkedő, a fényképezés dettó, ilyesmik. Szóval nagy súly nehezedett a szereplőgárdára, hogy a szürkeséget kiszínezze kicsit, és szerintem sikerült nekik. Ebből bizony egy kedvelhető család lesz.

Ami zavaró a kezdőrészben, hogy összedobottak voltak a történések, mindenki kereste benne a helyét. Talán egy jó karakterbemutatás volt a több mint 10-ből. Rendben, szóval ennyi fontos szereplőnél nehéz jól indítani, baromi kemény meló mindenkit rendesen felvezetni, nem is sikerült tökéletesen. Az viszont biztos, hogy a potenciált érezni, a további esélyek kuponjai kiutalva.

Külön figyelnivaló lehet a pilotban, hogy Lauren Graham helyén eredetileg Maura Tierney (Abby a Vészhelyzetből) lett volna, csak ez utóbbi betegsége miatt ugrott be Graham. És basszus, ezt mintha érezni is lehetne, persze lehet csak belemagyarázom. Graham olyasmi mint a Gilmore-ban, nem nagy színésznő továbbra sem, de kedvelem, viszont pár jelenete simán jobban működne Tierney-vel.

Összesen 7/10, nekem felemelkedett az 5-6-os középszerről, de pár szálért kicsit mérges vagyok az írókra. Nem akarom elspoilerezni, de baszki, akkora klisé lesz az egyik, és olyan mondvacsinált problémákat hozhat a jövőben, hogy brrr, ha valamin elvérzik a sorozat az ez lesz.

Lost – 6×06 – This is a gift

human — Wed, 03 Mar 2010 13:50:39 +0000

Na, ez még a múltkoriaknál is fordulatosabbnak érződött, de basszus, nem igaz, hogy csak 10 perces epizódokat ad az ABC. Spoilerek a tovább mögött.

Kérek egy puszikát, hu huhhúúúhu

(...)
folytatódik: Lost – 6×06 – This is a gift (299 szó van hátra)

24 – 8×10 – az óra amikor semmi nem történt

human — Tue, 02 Mar 2010 23:45:25 +0000

Fél bekezdésben össze lehetne foglalni, hogy a héten mi történt, annyiért meg a spoiler taget sem érdemes beizzítani. Ez bizony unalmas volt most, ismétléssel és érdekes történések mellőzésével. Kíváncsi vagyok mi lesz a 13. rész környékén a nagy fordulat, remélem nem az ami most kinéz.

American Idol 9: a legjobb(?) 24

winnie — Tue, 02 Mar 2010 18:44:46 +0000

Obviously the cougar here loves you.

Na, bevált Ellen? Elkezdődött a top12 kiválogatása, múlt héten kiesett két fiú ás két lány. Csak én érzem úgy, hogy idén, hiába hajtogatják az ilyenkor kötelező “ilyen erős még sosem volt a mezőny”, nincs igazán kiemelkedő egyéniség? Nyilván idő kell, hogy beérjenek, de az Adam Lambert-ek most otthon maradtak.

De akkor kik vannak? Az énekes tehetségkutatóknak mindig jó jel, ha (pozitív értelemben) végigfut az ember hátán a hideg egy jól sikerült dal hallatán, ld. mondjuk David Cook és a Hello. Ez is nagyon hiányzik. Nálam speciel mindössze Andrew Garcia tudta ezt elérni a Paula Abdul-féle Straight Up-pal. (Videó a tovább mögött.) Talán még Mary Powers képes lett volna rá, de őt kipottyantották, mint ahogy korai favoritomat, Ashley Rodriguez-t is.

- Bitch.
- What? Kara, no!

Nem baj, a Mishavonna Henson-emlékdíj idei kitüntetettje, Siobhan Magnus még tartja magát – a lányok közül talán az ő Wicked Game-je jött be, s nagy meglepetésemre a fiúk közül Casey James volt a legkorrektebb. Nem, Lilly Scott nem, őt annyira unszimpatikus, volt a zsűri felé tett már-már arrogáns gesztusaival, hogy legszívesebben hazazavartam volna.

Andrew Garcia lehet, hogy az új Danny Gokey, de volt már jobb is (ld. fent), viszont ettől még elég durva, hogy mennyivel több rajongója van a közösségi oldalakon (itt van minden versenyző címe), mint a többieknek. (Mekkora butaság volt vele és az anyu kedvenc fia néger sráccal zárni a Hollywood Week-et. okozott valakinek meglepetést a döntés?) S naná, említsük meg még az idei ifjonc, tinilány-kedvencet, Aaron Kelly-t, akire szerintem nem fog David Archuleta-féle “út a döntőbe” várni.

De majd kiderül. Másnak nyilván mások a favoritok, én pedig kíváncsi leszek, hogy jövőre milyen lesz visszaolvasni ezt a bejegyzést. Mert megvallom, hogy a tavalyi, top24-36 körüli bejegyzésekben (erre és erre gondolok), akadnak tök ismeretlen nevek. Egy biztos, a zsűri kemény volt, nem kímélte a top24-et, pedig ők választották ki őket. A producerek mindenesetre Andrew Garcia-t és Katie Stevens-t tették a legjobb pozícióba, utolsó előadónak az epizódjukban, ezzel jelezve preferenciájukat. Tovább mögött, mint írtam, Andrew Garcia és a Straight Up.

Caprica-kibeszélő

winnie — Tue, 02 Mar 2010 13:45:12 +0000

Nem normális, hogy éppen a Caprica-hoz nincs kibeszélő, de amíg nem látjuk a pilotot, addig esélytelenek vagyunk írni róla. Ettől persze egy poszt lehet itt mutatóban a sorozatról, melynek első szezonjából már hat rész lement (már nincs sok hátra az évadközi szünetig), aki akarja, kifejtheti véleményét a Battlestar Galactica elősorozatáról.

Olvasva a külföldi kritikákat és véleményeket azt találtam említésre méltónak, hogy a sorozat állítólag akkor érdekesebb, amikor a virtuális világban játszódik, s akkor lassul le, amikor a való világbéli, caprica-i intrikák kerülnek terítékre. Persze biztos vannak érdekes technológiai és morális felvetések, kérdés, hogy azok kitárgyalását érdekes karakterekkel végeztetik-e az írók.

Egy azonban biztosnak tűnik: a Syfy nem nagyon szól bele a Caprica irányvonalába. Hogy ez jó vagy rossz, azt majd akkor eldöntöm, hogy végre belekezdek a sorozatba. Mert engem továbbra is érdekel, csak ne lenne másfél órás a pilot!

Undercover Boss – 3 rész után

winnie — Sun, 28 Feb 2010 14:32:20 +0000

3 rész ide vagy oda, simán lehet csak pilotmustra, mert az látszik, hogy az epizódok szerkezete teljesen megegyezik. Szóval. Mindenki emlékszik, hogy az Undercover Boss-t pakolta be a CBS a Super Bowl utánra, s az is meglehet, hogy ezt sikerrel tették, hiszen a sorozatnál nem sok sikeresebb újonc van eddig. A gond az, hogy egy második évadot készíteni nehéz lenne belőle. De, aki szereti a feelgood reality-ket, mint az Extreme Makeover: Home Edition, annak lett még egy heti kötelező programja.

Az EM: HE-ről már nagyon régóta tervezek írni, főleg, hogy Nagy házalakítás címen már elég sokan ismerik a Viasat3-ról, de most az Undercover Boss kurrensebb. Miről is szól? Kicsit a Secret Millionaire-hez hasonlít, ahol milliomosok élik koldusok életét: itt nagy cégek vezetői vállalnak munkát a legalsó szinten. Az ő tapasztalataikat láthatjuk viszont. (Ugyebár kamerák kísérik őket, így az a fedősztorijuk, hogy ők a randomjózsik, akiket dokumentumfilmesek követnek, amint alapmunkákat próbálnak be egy napra.) Az első részben egy hulladékfeldolgozós főnök volt az alany, a második a Hooters, a harmadikban pedig a 7-11 egyik főnöke. Ők azok, akik 4-5 melót kipróbálnak, majd leszűrik a tapasztalatokat és megpróbálnak javítani a cégen.

A feelgood-faktor pedig ott jön be a képbe, hogy a főnök minden egyes meló során becsületes, jómunkásemberekkel dolgozik, akik előtt a végén felfedi magát és megjutalmazza őket. Vagy, ha negatív tapasztalatokkal lett gazdagabb, akkor megmondja a magáét. De persze jórészt az előbbiről van szó, vagyis a néző könnybe lábadt szemekkel nézhet pár inspiráló átlagembert, akik ráadásul még méltó jutalmukat is elnyerik a végén.

Ennyi. Ha valaki annyira könnyezős és meghatódós, mint én, ha más szerencséjétől jól tudja érezni magát és nem irigykedik, akkor neki tuti telitalálat az Undercover Boss. Elég nézni, nem gondolkodni és jól érezni magunkat. Persze, ha belegondolunk, akkor látszik, hogy minden epizód látványosan ugyanúgy épül fel kezdve a bemutatkozástól az átlagemberek megjelenésén át a Nagy Problémáig, aminek ügyében telefonálni is kell. És az is nyilvánvaló, hogy a “szereplőket” nem random választják, hiszen kell a műsor, hanem a készítők pontosan tudják a sok előinterjú és szondázás után, hogy kik fogják inspirálni a Cégvezetőt, aki dettó meghatódik és rádöbben, hogy vállalata miféle olyan kihívásokkal küszködik, melyekről neki fogalma sem volt.

Persze jól tudom, hogy ez a műfaj sokaknak megfekszi a gyomrát, hiszen van, aki elemez és mögé akar látni. Más, mint én, inkább csak nézi, élvezi és nem gondolkodik el azon, hogy az Extreme Makeover: Home Edition-ben miképp fogja kigazdálkodni a rászoruló család új, 500 négyzetméteres házának rezsijét? (Sehogy. Aztán megírják a lapok, hogy újabb átalakított házat adtak el.) Vagy, hogy mikor lopják el a Pimp My Ride-ban feltuningolt kocsikat? Értitek, mire gondolok. A műélvezeti határ nagyon vékony és mindenki a maga látásmódja szerint kezeli ezeket a műsorokat. Nekem nincs bajom a célzott szívhez szólással és az egyértelmű manipulációval.

Nálam, hiába tartom minimum 7/10-re az Undercover Boss-t, mint ahogy az Extreme Makeover: Home Edition is gyakran megindít az emberi történeteivel, nem a műfaj képviselői nem tartoznak a nézősek közé. És nem azért, mert rosszak vagy repetitívek. Manapság az ember lehet, hogy inkább néz kőkemény fikciót (drámával, csavarokkal, WTF-rajzással) vagy jó komédiát, mintsem kvázi ajándékozást, megható sztorikat. Én legalábbis most, amikor annyi minden néznivalóm van, biztos nem Undercover Boss-t vennék elő. Viszont, mivel nem igényel 100%-os koncentrációt, tömegközlekedésre tökéletes, azonban a babázás közbeni fél szemmel való nézést passzolnám.

(A sorozat eredetije egyébként, minként a Secret Millaionaire-é is, angol.)

Survivor – 20×03: alakul

winnie — Fri, 26 Feb 2010 15:18:53 +0000

Azon filóztam el, hogy

miért akarták a készítők beállítani úgy, mintha a többiek ismernék Russell munkásságát? Mert most már interjúkból tudjuk, hogy ő idegen volt számukra. Nem érdekesebb sztori, ha fekete lónak számít a szemükben, mintsem nagy machinátornak?
szeretem-e az all star-évadokat? (Igen.) Csak mert, sajnálom, de vesszőparipám az, ha valakit nem érdemei vagy hibái, hanem a múlt miatt akarnak kiszavazni. Mert nyert vagy mert haverja valakinek.
miért kellett beletenni a főcímbe a 20×03-as jeleneteket. Jól mutattak, ld. a képek, de akkor is. Ezentúl spoiler-alert az intró is? De legalább túl vagyunk a snittek egy részén.
ki fogja a Survivor és a The Amazing Race készítőinek kezét? Utóbbiban például sokszor pont akkor esik az eső, amikor drámai hatást vagy éppenséggel látványos elemet tud produkálni?
hogy hiába jók a karakterek és a beszélgetések, intrikák, de baromira meglennék az “egy sorversenyes” epizódok nélkül. Kettőt akarok! (Lehet, hogy annyi is volt? Legalábbis Jeff nem mondta Courtney-nak, hogy nem hagyhat ki két egymás utáni sorversenyt, aki így már egy ideje lazázik. Jeff azért megmagyarázta.)
mi a jó, ha felvezetnek egy kiesőt az epizódban, vagy, ha nem árulják el azzal, hogy nagyobb figyelmet fordítanak rá, kvázi hanyagolják?
mekkora változáson esett át az első, de még a 10. évadhoz képest is a Survivor külsőségekben. Gondolok itt arra, hogy van, aki ékszereket visel, vannak váltóruhák, a versenyzők flipflopban flangálnak olykor.
hittem-e volna, hogy a mindig zen Coach beint valaha is Jeff Probst-nak.
nem veszélyes hazudni valakiről, hogy aztán, ha paranoiás az a valaki, akkor hamar kiderítse, hogy ki hazudott róla?
a lenézett Coach majdnem másodjára mutatja meg, hogy azért fizikailag is képes egy-két dologra. A zen hatalma?
ki az a Candace és Danielle és utóbbi annak idején is ilyen erős volt mellkasban?

24 – 8×09 – amikor minden megváltozik

human — Thu, 25 Feb 2010 15:20:37 +0000

Az írók meghallgatták imáitokat, vagy nem? Spoileres sorok az eheti 24-részről.

(...)
folytatódik: 24 – 8×09 – amikor minden megváltozik (303 szó van hátra)

Lost – 6×05 – NANANAnanana

human — Wed, 24 Feb 2010 14:47:50 +0000

Majdnem sírok, mert alig pár rész van már csak hátra az új évtized egyik legjobb sorozatából. Ez majd külön cikk is lesz valamikor, de térjünk inkább az eheti hullámvasútra, vagyis részre, spoileresen természetesen.

(...)
folytatódik: Lost – 6×05 – NANANAnanana (370 szó van hátra)

The Amazing Race – 16×02: Oh my gravy!

winnie — Tue, 23 Feb 2010 23:10:53 +0000

They seem like smart people, they seem more like us.

Az év idézete? És ki hitte volna, hogy a potyogtató teheneket is ki kell(?) kockázni Amerikában?

Amúgy van kibeszélőnk, nem is terveztem írni az epizódról, de a készítőknek megint minden összejött. A vágók megint elemükben voltak a szöveg és a kép összehozásával, a feliratozást a fenti snitten nem kicsit meglepett, s nem is tudom, hogy poénnak szánták vagy sem, de muszáj volt kikapnom. Remek rész volt, 8,5/10. Spoilerek a tovább mögött.

(...)
folytatódik: The Amazing Race – 16×02: Oh my gravy! (274 szó van hátra)

The Amazing Race, a 16. évad

winnie — Sun, 21 Feb 2010 14:50:46 +0000

Tizenhatodjára végnak neki a Nagy Útnak, mi pedig egy cseppet sem unjuk. Vagy beszéljek inkább csak a magam nevében? Nem kicsit késtem el a kritikával/kibeszélővel, de legalább pár óra múlva már az új részen lehet csámcsogni. Üröm kontra öröm, nincs ezzel baj.

Cserébe ti már nem nagyon emlékeztek a nyitányra, én viszont igen. Megint akadt pár stunt casting, amivel nincs gond, ha jók a karakterek, s ha már a Survivor-ös Rob & Amber duónak örültem (7. évad és All Star évad), akkor itt sem gond Jeff és Jordan jelenléte, még akkor sem, ha az egyikük megnyerte saját reality-jét. (Megjegyzem első blikkre tipikusan a mindenkit verő párosnak tűnnek, de az eddig elejtett mondataikból simán kinézek egy végzetes bakit. Mentálisat.)

A többi csapat szokás szerint elég változatos képet ad: ezúttal a női duók mindegyike idősebb, vagyis a dupla eyecandy-ről le kell mondanunk, viszont a lányoknak ott vannak a tesók és a cowboyok, gondolom. Vagy a zsaruk, akiknek szurkolnék is, ha látnám, hogy bennük van a pengeség.

A nyitányról: tömegközelekedéses kezdőcsavar érdekes volt, de semmi extra lett, a repteres forgatókönyv csődöt mondott, de poén volt, és papíron a 16×01 feladataiban végképp nem volt semmi érdekes. Menni, mászni, szaladni (egy négyzetmétert lefesteni, WTF??) és vége. Rém egyszerű, szinte teljesen lineáris szakasz, ahol az esik ki, aki utoljára száll ki a repülőből. Ilyenkor sírom vissza, hogy nincs lehetőség dupla szezonnyitóra, mert bármennyire is szeretem a kezdést, az a 10 perc is a rész esszenciájából veszi el az időt.

Mondom, papíron semmi érdekes nem volt, de hogyhogy nem, a készítőknek megint malacuk volt. Vagy csak értenek hozzá? Jöttek az izgalmak, a szokásos összeomlások, a feladatok leírásának félreértelmezései (nem csak egy büntetés a végén, WTF!), majd a téves feladatmegoldás (a szoba kipingálása priceless), szóval bőőőven élvezhető volt a nyitány. 7/10.

Viszont a detour nélküli első szakasz rémesen össze volt tömörítve és, mondjuk ki, a vége felé még bénán is volt vágva, legalábbis a road block során baromira nem lehetett észlelni, hogy az egyik csapat miképp lett hirtelen utolsó előttiből harmadik, mint ahogy a többieknél is kilógott kicsit a lóláb. Nem baj, ez legyen a legnagyobb baj, nem?

ui: Vajon kik lesznek a rosszak, az örökké veszekedősek?

24 – 8×08 – megvan!

human — Wed, 17 Feb 2010 15:21:37 +0000

Mi van meg? A spoilerek között elmondom. Mellesleg úgy tűnik, hogy az előző rész környékén eldöntöttek valamit a forgatókönyvírók, aminek mi csak örülhetünk. Most már tényleg a spoilerek jönnek, de előbb egy kis főzőshow.

(...)
folytatódik: 24 – 8×08 – megvan! (187 szó van hátra)

Lost 6×04 – Hell Yes?

human — Wed, 17 Feb 2010 05:41:26 +0000

Az a helyzet, hogy ez most kicsit kevés volt. Szerencsére nem húztak fel minket teljesen, kaptunk pár választ az előző évekre, meg a részben emlegetett dolgokra is, de sajnos voltak idegesítő részek is. Innentől spoilerek.

(...)
folytatódik: Lost 6×04 – Hell Yes? (227 szó van hátra)