Á, legszívesebben azt mondanám, hogy irány megnézni a pilot-ot úgy, hogy semmit nem tudsz róla (még a bekezdést sem olvasd végig, mert a végére elárulom a műfajt), de a téma nem mindenki zsánere. És az se, hogy csajos sorozat. Én is csak annyit tudtam a Being Erica-ról, hogy kanadai (ajajj:), illetve, hogy időutazós, de csitt.

BEING ERICA – 1×01 – 8/10

Mostanság nézegettem pilot-okat, egyéb részeket, de azon kaptam magam, hogy szinte semmi sem jött be, gyenge és közepes epizódok jutottak nekem. Naná, hogy arra kezdtem gyanakodni, hogy velem van a baj – vannak ilyen időszakai az embernek. Talán megcsömörlöttem, telítetté váltam, nem tudom… A Being Erica-t is halasztgattam, de kedd este végre nekiálltam és a pilot megtekintése után azonnal a 2. részt akartam.

Nem pontozom túl, de ritkán jön be úgy pilot, hogy tudom, hogy igazából nincs szó világmegváltásról, viszont talán éppen a fenti csömör miatt hihetetlen jól esett egy végig élvezhető, mosolyt, sőt nevetést kiváltó, humoros történet, amivel kapcsolatban el is feledkeztem arról, hogy időutazós. (Valahol sajnálom is, hogy tudtam róla, pedig milyen jó lett volna nézni a hebrencskedést, hogy aztán zutty, kiderüljön, hogy még időutazás is van benne. Akkor lett volna csak 9/10.)

Mi is az alaphelyzet? A teremtésnek csak egy vesztese van: Erica Strange. Szegény szerencsétlennek tartja magát, folyamatosan rossz döntéseket hoz, például a mai napon kirúgják és még a pasija is dobja. De persze minden rosszban van valami jó, mert egy névjegy formájában rámosolyog a szerencse.

A sztorit nem is akarom ragozni tovább, az időutazós aspektusról is csak annyit mondanék, hogy afféle “önnön rossz döntés jóvátevős”, gondoljunk a My Name is Earl (lista) és a Quantum Leap (időutazás) mixtúrájára - ettől még nem is lenne ennyire nyerő az ötlet. Viszont a főszereplő Erin Karpluk olyan szinten viszi a hátán a sorozatot, annyira karizmatikus (és már-már over-the-top) hősnő, hogy lehetetlen nem szeretni és szurkolni neki. Az év felfedezettje, még akkor is, ha csak pár nap telt el 2009-ből.

A szerethetőséget ráadásul még egy vagon zenével is nyakon öntik, amelyek olykor szájbarágós szöveggel bírnak, talán nem is mindig fantáziadúsak, de dettó vastagon benne vannak a hangulati tényezőben. És valahol sajnáltam is, hogy az általában jó hangulat olykor komolykodásba csap át, de kell az, hiszen azért a tanulságok levonása elég erősen rányomja a bélyegét a pilot-ra.

- What about paradoxes, hmm? Butterfly effect, Back to The Future?
- I love that movie.
- If I change the past, wouldn’t that cause, like World War III in the present?

Szóval, mint fennen írtam, 8/10, de rég élveztem ennyire pilot-ot, szóval akár több is lehetne. Talán a hangulat az oka, talán a főszereplő (simán el tudom képzelni, hogy másnak túl sok volt), nem tudom, de amint leütöm az utolsó betűt, csekkolom a 2. részt és szurkolok, hogy megszakadjon a “kanadai átok” velem kapcsolatban. Akit érdekel a téma, hoppla, de még egyszer mondom, ez tipikusan csajos sorozat.

(Nem tudtam kiverni a gondolatot a fejemből, hogy milyen egyszerű ötlet is elég, hogy ennyire bejöjjön egy sorozat minimum egy embernek. Itthon simán meg lehetne valósítani egy hasonlót...)

Itt a kanadai 24, ezzel reklámozták a The Border-t. Igazából nekem semmi bajom nincs a kanadai sorozatokkal, csak valahogy mindről lerí, már nagyon távolról, hogy kanadai. Oké, a Little Mosque on a Prairie-t (még!) nem láttam, a Regenesis meg kivétel, ami holmi szabály erősít, de a többiek (First Wave, Charlie Jade, Corner Gas, de még a Canada’s Next Top Model Miss Tricia “6″ Helfer-rel és még sokan mások) valahogy a remek alapszituáció ellenére a “meeeh” hangot csiholták ki belőlem. Sajnos a The Border is, pedig lehet, hogy érdekes lesz. Idővel. Kérdés, hogy kap-e.

THE BORDER – 1×01 – 4/10

A “Border” határt jelent, s mint olyan az Egyesült Államokat a Kanadától elválasztó kerítésre (IS) utal és a helyszín Toronto, ahol a szeptember 11-i eseményeket követően eléggé ráálltak a határ őrizetére, a Bevándorlási Hivatal odacsap, mint Doszpot Péter - a pilot pedig egy terroristának hitt személy hajkurászásával kezdődik, hogy megadja az alaphangot. Igen, kérem, végre egy popcornnak tűnő sorozat a sok kritikuskedvenc lila között. Ilyen is kell, nem? (Csekk a 3. rész röpke, 15 másodperces előzetesét ízelítő gyanánt. Nem spoileres.)

Kanadai a sorozat és Kanada jó ideje azzal küzd, hogy hazai termékre szoktassa az amerikai sorozatokon szocializálódott polgárokat, s éppen ezért a Border első részében jól meg is kapja a magáét az USA, ugyanis pár akció rész között nem kicsit odamondogatnak az amerikai kormányügynökségeknek. Hiába, no. Más nézni egy kanadai szériát, itt még az obligát családi szál sem echte amerikai, de attól még felesleges…

Ínséges időket élünk, a sorozat pedig az etikai kérdések mellett mégis csak szolgál akciókkal, nyomozással, amit meg kell becsülnünk. S bár a The Border elején valami Sleeper Cell-hez vagy 24-hez hasonló szerializáltabb sorozatot vizionáltam terrorizmus-vonalon, nagyon úgy néz ki, hogy részenkénti eseteket kapunk.

De már csak emiatt is, hogy nem felvezetésnek tekintem az 1×01-et, nem is tudom különösebben felpontozni: nem volt annyira érdekes az ügy és sem a viszonylag sok mellékkarakter, sem a főhős nem fogott meg különösebben. Egyszerűen valahogy az egész langyos volt, hiába a 18 milliós rekordköltségvetés, viszont azt elismerem, hogy valóban “más”, ami még jól is elsülhet.

A folytatást, amelyben már Sofia Milos (CSI: Miami) is beszállt, egyelőre még nem néztem meg. Most hétfőn volt a kanadai CBC-n a harmadik rész, ha látta valaki, akkor biztathat vagy elveheti a kedvemet. Ahogy olvasom az első rész 710 ezer nézővel nyitott, a második 600 ezret hozott, de hogy ez csatornaviszonylatban mit jelent… (Az 1. évad 13 részes, eddig 3 rész ment le. Aki nem tudja, mit tegyen, annak egy 2. részes, 40 másodperces promó.)

Hétfőnként, CBC, 21.00 – A sorozat honlapja