Nincs mese, most már írok a Jeremiah-ról. Eddig vártam, hátha valamelyik csatorna behozza, de ha így megy tovább, a végtelenségig fogok várni. (Fogadjuk, hogy holnap fog jönni a hír a hazai premierről.) Van egy olyan érzésem, hogy nem vagyunk sokan, akiknek “megvolt” a Jeremiah, pedig a sorozat még a Showtime kvázi hőskorából származott, amikor még nem karcolni akartak és elég gyakran scifit adtak, ld. Odyssey 5, Stargate első 5 évad, Total Recall 2070 vagy az új The Outer Limits.

A Jeremiah anno 2002-ben indult és a 20 részes első évadot egy 15 részes második követte, igaz, már akkor, évad közben lehetett tudni, hogy nincs nagy nézettség (plusz a készítő is összekapott a csatornával…), mert elég hülye időrendben, kettesével mentek le az utolsó részek. A sorozat a posztapokaliptikus műfajt gazdagította, az alaphelyzet szerint 2006-ban egy járvány (The Big Death) kiirtotta a felnőtteket, csak a gyerekek maradtak életben - a pilot pedig 2021-ben veszi fel a fonalat.

Még mielőtt véleményezném, muszáj megemlíteni, hogy a Jeremiah készítője és majdnem az összes rész írója egy bizonyos J. Michael Straczynski, aki annak idején tévés körökben volt kultikus arc, hiszen első sorozata a Babylon 5 volt (de stábíró volt a Gyilkos sorokban és a Jake és a dagiban is) – valahol nagy veszteség, hogy a Jeremiah után le is lépett a tévézés világából és a képregényvilágban lett ellentmondásos, de annál nagyobb név. Kábé, mint Joss Whedon, csak utóbbi közel sem volt képregényileg olyan termékeny.

Szóval Straczynski neve jól cseng scifis körökben, Luke Perry-é pedig, aki a főszereplő Jeremiah-át alakította, a BH90210 miatt a tinik körében volt ismert, de persze ezzel a 2 évaddal simán lemosta magáról a gyalázatot, mit rákentek a századok. Perry = Jeremiah, ez azóta egyértelmű, ő az, aki keresi-kutatja a mitikus Valhalla szektort, amit víruskutató apja említett még halála eltűnése előtt annak kapcsán, hogy ott talán van normális élet, nem csak az a totál lepusztult lét, ami szinte mindenhol. Ergó ez a hit élteti benne a Reményt.

Jeremiah, utazásai során megismert vándorismerősével, Kurdy-val rója az utakat (a 2. évadban Sean ‘Samu’ Astin és Joanne ‘Warehouse13-Myka’ Kelly is állandó szereplő lesz), s az átívelő szálat hajkurászva keveredik a posztapokaliptikus világban különböző “kalandokba” a klasszikus módon: megment ezt, segít annak, elkapja amazt – általában minden történéssel megpendítve a Valhalla-szálat, mellyel kapcsolatban az első évad során jó pár felfedezés történik, hogy aztán a második szezon tovább bonyolítson a cselekményen. (Bár a 2. évad végén a legtöbb szál el van varrva, JMS természetesen folytatta volna a sorozatot, ha lett volna rá lehetősége.)

Itt kéne most egy kritikai áttekintésnek következnie, de mivel csak ajánlóról van szó, ezt kihagyom és javaslom, hogy az érdeklődők olvassanak kommenteket, csekkolják a többiek tapasztalatát, mert azzal nem menne sokra senki, ha leírnám, hogy tetszett a sorozat, végignéztem – mert sajnos nem ma volt és megvallom, már nem emlékszek sok mindenre. Többek között a legfontosabbra sem: arra, hogy vajon mai szemmel nézve is megállná-e a helyét, s éppen ezért lehet, hogy nemsokára ismét bele fogok vágni a Jeremiah-ba, ami naná, hogy első látásra szerelem volt, hiszen a posztapokaliptikus műfaj a szívem csücske, legyen szó filmről vagy játékról, esetleg sorozatról. De mint tudjuk, utóbbiból nincs túl sok, legutóbb a Jericho tűnt fel, jövőre várható a Day One (amiből minisorozat lett időközben), plusz a TNT-s, Spielberg-es, Noah Wyle-s pilot adhat még okot a reményre.

ui: A posztapok műfaj tévés (és mozis) hanyagoltsága felett érzett fájdalmamat csak növeli, hogy a Jeremiah 1. évadja után a 2. nem jelent meg DVD-n. Az 1. évad jelenleg 29 dollárért kapható az Amazon.com-on.

Bár a méltatlanul elfeledett kategória nem teljesen illik rá, egyszerűen csak a blog születése előtt játszódott le odakinn, itthon meg nem is tudom adták-e valaha is a Spin City-t. Pedig hát, ha a készítőre ránézünk, akkor ez pár embert érdekelhet Bill “Scrubs” Lawrence miatt.

Bizony ám, jól látjátok, a sitcom, amiben 3 évig volt Michael J. Fox a főszereplő. Ő van a kép jobb oldalán, ha valaki nem ismerné fel. Baloldalt pedig az egyik vendégszereplő, akivel az időutazást is szóbahozták a sorozat 3 falán belül, kikacsintva a közös múltjukra. Hát ennyi, aki ez alapján nem rohan nézni, az… nos annak még pár információ.

A Spin City amolyan West Wing-szerű sorozat, csak nem dráma, hanem vígjáték, és nem az ország, hanem csak New York ügyeivel foglalkoznak benne, na meg a főszereplők magánéletével, ami az átívelő szál. Mindezt egy néha kicsit kirakatemberként, néha pedig tényleg Polgármesterként viselkedő főnökkel. De valójában nem ő a lényeg, hanem az emberek, akik úgymond aládolgoznak, akik miatt működik a város.

Ahogy néztem, iszonyat fejetlenséget figyeltem meg a sorozatban. Összevissza cserélt részek, nem működő szálak és szereplők nyom nélküli kiírása. De ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy mondjuk az egyik női főszereplő mindenféle említés nélkül tűnt el két évad között, mintha sosem létezett volna, mintha mindig nélküle dolgoztak volna. Konkretizálva: Connie Britton (mostanában a Coach neje FNL-ben), aki szerintem összeveszett a sorozat készítőivel. Ezt azért mondom, mert Bill Lawrence ugye a Scrubs-ot ütötte össze a Spin City után, és mindenkinek adott benne kisebb szerepet, kivéve Connie-nak.

Valójában a fejetlenség szerintem a csatorna beleszólása miatt volt. A vetítési sorrend variálása ugye egyértelműen, de az írásba is beleszólhattak. Ezt olyankor lehet kiszúrni, amikor JD-szerűen álmodoznak a szereplők a második vagy harmadik évad alatt, vicces jeleneteket képzelnek el a fejükben, aztán 3-4 rész után ez a réteg is nyomtalanul eltűnik a sorozatból. Biztos nem tetszett a fókuszcsoportnak, vagy hasonló, de látszik, hogy Lawrence próbálgatta a szárnyait úgymond.

Amiről még mindenképp akartam pár betűt ejteni, az Michael J. Fox. Bármikor szóba kerül a Spin City, mindig megjelenik pár kétes, flamelő alak, hogy a szemét kilépett meg magára hagyta a sorozatot. Egyszerűen nem tudom, hogy az előbbi kijelentéseket hangoztató emberek mit néztek. Merthogy a harmadik évad alatt (annak a végén lép ki) tisztán látszik, hogy Fox betegsége erősödik. Sokkal örökmozgóbb meg hasonló lesz. Az első évadban is tele van energiával, de a harmadikban az már másfajta sajnos. És hogy mennyire nem szívesen lépett ki, az abból is látszik, hogy Lawrence meghívta a Scrubs-ba, na meg a Spin City 4. évadában is vendégszerepelt picit.

És ha már Fox kilépéséről szó volt, akkor említsük meg, hogy a helyére nagy nevet kellett szerezniük, ami valljuk be, sikerült. Hogy ki érkezett? Hát Charlie Sheen. Most már biztos vagyok benne, hogy a Two and Half Menben magát alakítja, mert itt is ugyanaz a nőcsábász figura, de centire, csak a Spin City-ben többet van öltönyben. És úgy tűnik Sheen csak a Charlie névre hallgat, mivel mind a Two and Half Menben, mind pedig itt ez a keresztneve a szereplőnek, akit alakít.

A sorozat amúgy nagyon kellemes sitcom, amolyan “nézed és vigyorogsz”. Tipikus karakterek, de olyan esetlenek, meg hülyék, hogy megkedveled őket pillanatok alatt. Egyedül a fentebb említett eltűnéseket és kidobott történet szálakon nehéz túltenni magunkat kicsit.

Részemről a sorozatnak 7/10-es átlagot adnék. Még a végére megemlíteném, hogy rengeteg kikacsintás van. Heather Locklear leszólja a valóságban volt pasiját, utalnak filmekre amikben szerepeltek, ilyesmik. Apróságok a popkultúrában kicsit több filmet látottaknak, 4. fal bontogatás.

utóutóirat: Heidi Klum a fénykorában, több rész, vendégszerepel. uff.

Ha azt mondom 40 éves szűz, akkor felkapod a fejed? A Felkoppintvára még nem, majd ha lesz szinkronosan gondolom, de ezen két alapvetés vígjáték készítője, Judd Apatow, jegyzi a Freak and Geeks sorozatot főleg. Ez most tipikusan az a helyzet, hogy végzel a 18 résszel és rögtön jöhetne a folytatás, de sajnos nincs, mert ennyit forgattak belőle összesen. Néha nem értem az NBC-t, hiszen a Freaks and Geeks bizony olyan minőséget képvisel, amit tévén ritkán látni.

Miről van szó? Egy középiskolás sorozatról ami 99-ben készült, de a 80-es években egy unalmas kisvárosban játszódik. Azon belül is az iskolában két jól elkülöníthető csoportulásról (a címből kitalálható a két csapat megoszlása), akiket csak az köt össze, hogy a freak-ek közé tartozó lánynak a testvére a geekek közé tartozó egyik fiú. Amúgy tipikusan olyasmi a részek lezajlása, hogy külön szálon folyik a Freakek és a geekek élete. Ez most nem lett túl átütő bemutatás, de jobban nem tudom leírni jelenleg.

• Freaks: az iskola bajkeverői. Szexelnek, füveznek, lógnak az órákról, meg ilyenek.
• Geeks: a science fiction rajongók (tipikus). Izmuk nulla, meg minden, szóval amit megszokhattunk a geekek ábrázolásánál. Nem túl népszerűek, de hát így is a cheerleader lányokra buknak teljesen felszínesen, azok meg nem rájuk nyilván.

Na jó, nem kertelek, lassú a tempó néha, főleg az elején, de mivel megéri ezért meg kell szokni. Lassú tempó alatt azt értem, hogy beszélgetések nem Sorkini tempóban zajlanak, hanem szép nyugisan, szüneteket tartva. Szóval olyan hétköznapian, hiszen senki sem olvassa a másik a másik gondolatait, ez nem a nyugati szárny.

Azon kívül, hogy a poénok ütnek néha, hogy dramedy ellenére a dráma nem túl súlyos sosem, hogy teljesen filmes a megvalósítás… Szóval ezeken kívül a szereplőgárda is parádés. Kezdve rögtön a főszereplő lánnyal, Linda Cardellini, akinek msotani képet elnézegetve nem mondanám meg, hogy ennyire szerethető volt régen, pedig igen. Aztán itt van Marshall a How I Met-ből, egy nagyon apró szerepben feltűnik Wallace a VM-ből (de fiatal itt a csávó, lol). De a többiek is baromi jók.

Tipikusan feelgood a sorozat, olyan “végig mosolygod és jobb kedved van utána” hangulatot áraszt, csak sajnos gyorsan elfogy. Egy hétig sem tartott ki, pedig alig van időm most sorozatokat nézni. Amit még megemlítenék, az a főcím. Mind a 18 alkalommal végignéztem, annyira eltalálták a készítői a hangulatot. Egy tablókép fotózás a témája, és a betépett arcot amit 1-2 freak vág, hát kész röhej minden egyes alkalommal.

Mivel zárhatnám mással, mint egy hangulatvideó a sorozatból, a főcím zenéjére.

Ennyi volt. Azt hiszem ilyen intenzív darálás után mindenképp marad valami hiányérzet, akkor is ha nem volt világmegváltó a sorozat, csak 20 perces könnyed szórakozás adagokat nyújtott. Itt az írásom Malcolm-ról. Intenzív alatt pedig azt értem, hogy 18 nap alatt letudtam a 7 évadot, kivéve az első 2-3 évadban a klipshow részeket. Még egy jó sorozat távozott a FOX-tól tavaly.

Azon gondolkoztam, hogy a FOX újoncai a többi adóhoz képest sokkal nagyobb számban buktáznak, a régiek meg azért fogynak az évek során.

Az utolsó rész nézettsége 4.7/7 volt, ami FOX viszonylatban annyira nem is rossz, szóval vagy a színészek akartak mást csinálni, vagy pedig ekkora nézettséghez sokkal több pénzt kértek. Ugye 7 év a nagy fordulópont általában, mert az elején valami olyasmi szerződést kötnek, ami most nem ugrik be teljesen tisztán, de szinte biztos vagyok benne hogy jól rémlik.

Na meg persze itt jól lehet lezárni, mégiscsak Malcolm végez a középiskolával, és szétszéled valamennyire a család.

Akkor lássuk, a nyári darálásaim első áldozatát. Olyan szinten berántott, hogy a múltkor pont egy résznyit késtem valahonnan. Pedig hát nem egy nagy sorozat, kommentben majd biztos megjegyzik páran, de nekem egykeként érdekes egy ilyen elfuserált fiútestvér-csapatot nézni, méghozzá aláröhögés nélkül, azaz nincs konzervkacaj.

Pedig az alapfelállás full tipikus, egy teljesen szétzuhant család, hmm ez lehet nem is a legjobb szó rájuk, de ennyi. Egy házaspár és 4 fiútestvér. Ami meg kiemeli a többi tipikus családos sitcom közül az a fiúk közötti állandó verekedés, hogy ők a környék legrosszabb gyerekei, akik ha nagyon akarnak akkor is csak nehezen tudnak jók lenni. Egész egyszerűen ha van 10 lehetséges választás előttük, és abból csak az egyik rossz, akkor is annál kötnek ki. Még azzal dobták fel ezt az alapot, hogy Malcolm különösen okos, magasan kiemelkedik a családból intelligenciában, így még ez is gyötri. Van egy rész, amikor kikapcsola az agyát, hát az valami fenomenális.

Amúgy arra épül az egész sorozat, hogy a srácok valami bajban kötnek ki, hogy sehova sem lehet menni velük, mert annyira rosszak, és hogy sosem tudod, mi a fenét találnak ki az írók akövetkező részben, mert nincs az a gyerekkor ahonnan ennyi hülyeséget lehet meríteni részről részre, meg évadról évadra.

A kedvenc karakterem Francis volt az elején. Erről jut eszembe, ez is tetszik, hogy tulajdonképpen egy ilyen 5-10 perces sitcom a sitcomban dolgot kerítettek neki az írók. Az első évadban azzal szembesülünk, hogy katonai középiskolába küldték a szülei, mert annyira rossz volt. Utána meg részekben fel-feltűnik, de úgy, hogy csomószor max. egy telefonbeszélgetésnyire kapcsolódik csak a családjához. Ő a szuperbad, a szülőkkel lakós tesók felnéznek rá, annyi csínytevést, meg hasonlókat követett el.

A második kedvencem meg Reese, aki buta, de legalább szinte mindig vicces jeleneteket szállít. És csak utánik jön Malcolm. És a lista legvégére tenném Lois-t. Egyszerűen annyira utálatos nőszemély, hogy a való életben hasonlóval szinte lehetetlen lenne kibírni szerintem.

Szóval most ezzel ütöm el az időmet, már az 5. évadban vagyok, és nem tudom abbahagyni. Egyszerűen nem megy. And you’re not so big. Na lehet oltani.

Fura helyeken kap az ember “ihletet”. Tegnapelőtt színházban jutott eszembe a The Jury című sorozat, mivel nem csak sorozatjunkie vagyok, hanem “12 dühös ember”-junkie is és ezért az Újpesti színházas és Nemzeti Színházas előadás után most, a Vidéki Színházak Találkozóján kötelező volt a Soproni Petőfi Színház keddi vendégjátéka a Tháliában. (Ráadásul, hogy sorozattéma legyen, naná, hogy pont Selmeczi “Jack Bauer” Roland volt a nyolcas esküdt.) (És, naná, hogy a Nemzetiben éppen Kulka “House” János a nyolcas esküdt.)

Whatever. Szóval tegnapelőtt jutott eszembe, hogy anno 2004-ben a FOX azt hitte, hogy megreformálhatja az amerikai tévézést és kipróbálta, hogy milyen lenne nyáron sorozatokat adni. A kísérlet bebukott és vele együtt a meglehetősen szépreményű koncepcióval bíró The Jury is, melyben minden rész azzal kezdődött, mint a 12 dühös ember, vagyis az esküdteket beterelték a szobájukba, hogy döntsék el, hogy bűnös-e vagy ártatlan az éppen aktuális vádlott.

A 12 dühös emberrel ellentétben itt nincs hármas és nyolcas esküdt, nincs visszatérő negatív és pozitív főhős, hanem minden epizódban másik 12 ember tárgyal más bűnügyet. Amikor meghallottam a koncepciót, akkor már tudtam, hogy az én sorozatom lesz, de talán éppen ez a felállás is ütötte agyon a nézők szemében a The Jury-t. Azzal magyarázták a buktát, hogy ezért a néző nem nagyon tudott kötődni egy szereplőhöz sem, s bár való igaz, hogy voltak visszatérő szereplők, például a törvényszolga, az ügyvédek, akik az állítólag unalmas esküdtmegbeszélést szakították meg folyton kavarásaikkal, mellékszálaikkal – nem is nagyon nem jött be nekem jött be ez a mellékkavarás.

Egy epizód amúgy folyamatos esküdtbeszélgetésekből állt, melyekből szép lassan (akárcsak a 12 dühös emberben) megismerhettük a tárgyalt bűnügyet, kaptunk egy csomó flashback-et (a FOX még szavaztatta is a nézőket a képernyőn, hogy bűnös-e vagy ártatlan a vádlott), hogy a legvégén, a végső döntés meghozatala után kommentár nélkül megmutassák nekünk, hogy pontosan mi is történt. Színtiszta dráma volt felsőfokon a sorozat – bár el kell ismernem, hogy valami tényleg hiányzott belőle, nem ért fel saját személyes hype-omhoz.

A sorozat különálló részekkel bíró, 10 rész ment le belőle. Talán egy próbát megér, mert tényleg nagyon érdekes az alapfelállás. A megvalósítás már kevésbé, sajnos.

Lehet, hogy most merész kijelentést teszek, és jó pár Friends-rajongó majd jól megnézi az első részt és leszólja a picsába, de nekem ez a sorozat a 90-es évek talán legjobb sitcomja (98-01, kicsit csaltam, és a Scrubs váltja 2001-től). Na persze mostanában láttam, mert ugye itthonra behozni a sitcomokat csak módjával merik. Azért a Friends-et említem, mert… nem is tudom. Hagyjuk, nem lenne jó hasonlat. Itt három jó barát a főszereplő, de minden sorozatban vannak barátok, szal ez nem elég.

Először is azt kell megjegyeznem, hogy egy rosszabb karakter van a sorozatban, de végül ő is megtalálja a helyét, na jó kettő, elismerem. Pete és Ashley. Nem tudom ki az aki beindul Ashley-re, ezen voltam kiakadva mindig, amíg Berg hajtott rá.

Hogy mitől jött be veszettül? Egyrészt csatlakozott Nathan Fillion is a csapathoz idővel – mekkora gagyi az IMDB sorozatokra, Nathan-höz több részt írnak mint a tényleges főszereplőkhöz -, ez most lehet spoiler volt, de azért sitcomnál ez nem olyan nagy veszteség, és hát hatalmas, amit alakít, a másik pedig Ryan Reynolds. Na kábé ők viszik a hátukon a sorozatot. Igazából nem tudok jól és viccesen mesélni, így inkább most kihagyom egy-két kedvenc jelenetem felidézését, de hihetetlen mennyit tudnak hülyülni.

A Girl-t majdnem kihagytam a címből. Shannon (a Monk-ból ismerős lány, igen), tipikusan olyan akit jó lenne ismerni, csak úgy. Normálisan elcseszett gondolkozással rendelkezik meg minden.

Az egész sorozat arra épül, hogy Berg és Pete lakótársak, meg baromi jó barátok, és Shannon, az ő legjobb barátjuk meg egy emelettel fölöttük (legalább nem szemben). Pete még építésznek tanul, meg Berg is valaminek, csak nem tudja pontosan mit akar kezdeni az életével, Shannon meg azoknak a cégeknek a PR-arca, akik szennyezik a környezetet, szóval utálja magát meg őt is utálja mindenki aki tudja mivel foglalkozik. A két srác meg abból él, hogy egy Pizzázós helyen dolgozik. Na itt kapcsolódunk be, de persze jön a baromi sok karakterfejlődés az arcunkba idővel.

Szóval, hogy gyorsan lezárjam az egészet, egy 4 évadot megélt eléggé szórakoztató sitcomról regéltem nektek röviden, ha kijönne a DVD itthon akkor human ajánlásával matrica kerülne rá (még kinn sem jött ki). Kicsit szokni kell, de szerintem megéri.

UPDATE by winnie: A sorozat címe igazából Two Guys, a Girl and a Pizza Place, csak a 3. évadtól lett címcsere.

UPDATE 2 by winnie: És az első évadot vetítette az MTV mégpedig “Két srác, egy csaj és egy pizzéria” címmel, ha valaki keresné.

És nem rontották el a magyar címet. A sorozatról majdnem elég lenne csak annyit mondani, hogy Denis “fucking” Leary. Azaz a dühös standup komikus a 90-es évek elején, és mellesleg a már most kult Rescue Me főszereplője.

Az alapok röviden: Denis Leary egy ír zsarut játszik, aki csalja a nejét. Emellett cinikus fasz, erőnléte nulla. Szóval amit megszokhattunk, ez a szerep áll jó Denis-nek, de ez nagyon. A munkatársai is olyanok néha, mintha most szabadultak volna az őrültek házából. Aki követi a Rescue Me-t, és a még előtte készült The Job-ot nem látta, annak sok ismerős alak lesz itt közöttük.

Ha kategóriába kéne sorolni akkor a dramedy-t ragasztanám rá. Ez az a sorozat, amiben olyan morbid humorok vannak, hogy sírva lehet nevetni, de a magánélet már itt is erős. Aztán a Rescue Me-ben persze tovább dolgoztak a drámán. Tehát még egyszer, ez az a sorozat, amilyen manapság már nem nagyon születik, főleg országos tévén. A kábelesek, meg az FX meg csak ilyesmiket vállalhat be, mivel az előfizető felnőtt közönség erre vevő. Nem véletlen, hogy a Rescue Me is az FX-n fut. Egyszerűen nem illenek a témák csak kábelre. Oda viszont nagyon.

Sajnálom, hogy csak két évadot ért. Olyan politikai inkorrektségek vannak benne, hogy öröm nézni. meg a már említett morbid humor (a hullás rész, huhh). És az, hogy egy rész csak 20 perc még rátesz pár lapáttal az élményre. Mármint látszik, hoyg alig férnek el a formátumban, úgyhogy pereg minden ezerrel, repkednek a poénok és halad a történet.

A kinti vetítéséről is pár szó. Ha jól veszem ki, midseasonban mutatták be még 2001-ben, akkor lement 6 részt, aztán a rákövetkező évben még 13, szintén midseasonra kárhoztatva. És ennyi. Lehet le sem ment 13, most nincs kedvem megnézni. Az tuti, hogy a második évad dvd-n 13 rész van. Amúgy az ABC-n ment, ők bántak vele ilyen mostohán.

A lényeg az, hogy aki még nem látta ezt a sorozatot, azt az AXN kisegíti, mivel ott megy szinkronosan. Az All time toplistámban nekem személy szerint elég magasan helyezkedik el ez a sorozat. DVD-n angolul berendelhető az amazonról, midneki megtalálja. Értékelésnek egy 9/10-et szórok ki. Az egyetlen egy dolog ami miatt nem lehet siratni az az, hogy Denis következő sorozata még ennél is jobb.

1994 igen erős év volt. Ekkor indult útjára a Jóbarátok, a Vészhelyzet, és nem mellesleg egy másik kórházas sorozat: a Chicago Hope. Míg az NBC sürgősségi osztályon játszódó gigavállalkozását a mai napig tartó, bár erősen hullámzó siker jellemzi, a CBS Chicago Hope kórháza csak hat évadot ért meg. Igaz, sokak szerint a Vészhelyzetnek se kellett volna többet: az eredetihez képest már szinte csak új orvosszereplőkkel operáló sorozat (operáló, érted! :)) jó párszor kifulladt már, de valahogy mégis végignyomta a 12. évadot is, és szeptemberben menthetetlenül jön a 13. kemény év a sürgősségin.

A Chicago Hope David E. Kelley kreálmánya, akinek a nevéhez többek között az Ally McBeal, A Boston Legal, az Ügyvédek (The practice) és a Kisvárosi rejtélyek (-gyilkosságok?) (Picket Fences) fűződik. Kelley maga is jogot végzett ember, így érthető a vonzódása a tárgyalótermek világához: a Chicago Hope egyik legnagyobb erőssége épp az volt, hogy a kórházi környezetbe ezt a vonalat is bevitte. Az első évadokban állandó szereplő Peter MacNicol (Numb3rs – Gyilkos számok, Ally McBeal) a kórház jogászaként szerzett felejthetetlen perceket a tárgyalóteremben, ami legtöbbször úgy végződött, hogy az ügyvédekkel nem túlzottan szimpatizáló bíró felszólítására a közönség felé kellett fordulnia, és saját magát "undorító kis féregnek" kellett titulálnia. A Chicago Hope-ban ugyanis általában hajmeresztő dolgok történnek, merész műtétek, öntörvényű orvosok, meredek műhibák: van dolga bőven jogászunknak, akit ráadásul ehhez képest nem is nagyon becsülnek sokra.

A fővonal azonban (szerencsére) nem ez: akárcsak a Vészhelyzetben, itt is néhány orvos és nővér sorsát ismerhetjük meg, miközben epizódról epizódra a kórház több osztályán vendégeskedő betegek különleges, legtöbbször szokatlan, morbid, humoros, vagy egyszerűen csak drámai kalandjait is követhetjük. De az egész valahogy mégis teljesen más, mint odaát a másik chicagói kórházban Carter dokiéknál. Kapunk néhány hihetetlenül jól működő karaktert: itt van mindjárt Geiger doktor, aki az első évadokban borzolja a nézők idegeit; Mandy Patinkin (aki mostanában a Gilkos elméket (Criminal minds) kutatja) talán minden idők legzseniálisabb őrült dokija, még bőven Doktor House előtt: érdekes, hogy mindketten megkapták Szakácsi Sándort magyar hangnak, és nem csak ez a közös bennük. Geiger doktor teljesen öntörvényű, nagypofájú, szenvedélyes, bunkó és elmebeteg, miközben persze ő a világ legjobb mellkassebésze, akinél csak úgy röpködnek a bypass-műtétek, és attól sem riad vissza, hogy egy csimpánzt használjon szívdonornak, vagy pár epés megjegyzés kíséretében ugyan, de beoperáljon egy olyan donorszívet a páciensbe, amit előtte a figyelmetlen főnővér elejtett és végigrúgdosott a folyosón. A Chicago Hope-ban mindig belefér egy-egy kísérleti módszer, extrém szituáció, amivel a szimpatikus személyzeti vezető (Hector Elizondo – már miatta is megéri az egész) idegeire mennek az orvosok, ám ő állja a sarat.

A Chicago Hope figuráinak gyilkos humoruk van, szerethetőek, bár olykor túlontúl szentimentálisak – ez a sorozat is elköveti azokat a hibákat, amelyek miatt nem szeretjük a kórházas-szenvedős történeteket: súlyos lelkifröccsök a menthetetlen betegekkel, magánéleti problémák mind-mind kíméletlenül előjönnek az évadok során. A magam részéről ezeket már nem nagyon tudom igazán feltétel nélkül befogadni, de szerencsére a Chicago Hope-ot mindig megmentette újra és újra fellendülő sodrása. Itt még a folyamatosan beáramló új szereplők is érdekesek, a betegek szerepében időről időre feltűnő kisebb-nagyobb sztárok játéka külön öröm, és a humor mindig a segítségünkre siet, bár ez sem vígjátéksorozat, hanem kimondott dráma. Az igényesebb fajtából.

Mégis, valahogy nem jutott el a tömegekhez ez a sorozat, legalábbis itt Magyarországon biztosan nem. A jóemlékű TV3 kezdte el adni először, ám ez akkoriban az induló új csatornák sorozatdömpingje miatt szinte teljesen elveszett, a későbbi ismétlés ellenére is. A leadott három évadot később, a TV3 brutális meggyilkolása után a Magyar Televízió is leadta, sőt, ők megkockáztatták azt is, hogy a klasszikus szinkronnal folytassák a sorozatot, ám ők is abbahagyták a negyedik évad végeztével: nem csoda, a királyi televízió még a 24-et is haza tudta vágni itthon, két szupertitkos, éjfélkörüli vetítésével, amiről valószínűleg még a Szabadság téren sem tudott mindenki.

Így azonban itthon totális érdektelenségbe fulladt a sorozat vetítése, egy olyan sorozaté, ami ennél biztosan többet érdemelne: a Vészhelyzet árnyékában indult, mégis nagyon is működő önálló stílust alakított ki, amely Amerikában különböző kisebb "tabuk" ledöntésével (is) híressé vált: állítólag itt lehetett országosan először hallani a "shit" szitokszót, illetve emlékezetes volt egy 15 éves lány műtét utáni félmeztelen jelenete is. Ez bár így nem tűnik olyan nagy számnak, állítólag azelőtt nem volt ilyesmi :)Akár így, akár úgy, nekem személy szerint nagyon hiányzik, és már bánom, hogy annak idején nem vettem fel az ismétléseket. Akárcsak azt, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint reménytelen, hogy folytassák a zseniális szinkronnal, vagy esetleg az elejétől leadják az egészet, hogy végre megmutathassam sorozatrajongó barátaimnak, akik csak értetlenül néznek rám, ha párás szemmel azt rebegem: "Bezzeg a Chicago Hope, az milyen jó sorozat volt!" :)

Az HBO késő esti sorozata nevében is vállalja, hogy a 90-es évek közepén népszerűvé vált Def Comedy Jam spinoffja.Az eredeti sorozat olyan komikusokat tett ismertté, mint Dave Chappelle, Chris Tucker vagy Bernie Mac, de gyakran megfordult a színpadon Martin Lawrence és Chris Rock is. A 2002-ben indult Def Poetry Jam formájában és alkotógárdájában (Stan Lathan, Russell Simmons) is sokat kölcsönzött a sikeres elődtől, de itt a viccek helyét komolyabb témák vették át.

A koncepció rendkívül egyszerű és talán pont ezért hatásos: a kiválogatott művészek egymást követik a kevés díszlettel megvalósított színpadon, ahol néhány percben elmondhatják gondolataikat a zenebizniszről, az iraki háborúról, vagy bármilyen aktuális témáról. A nézők aktívan reagálnak is az elhangzottakra, a spontán taps és a bekiabálások még természetesebbé teszik ezt az amúgy is közvetlen műfajt.Bár a műsor nevében a költészet szó szerepel, ez sokkal inkább előadóművészet, márcsak azért is, mert a szereplők nagy része egyáltalán nem hagyományos költő. Többségük a tengerentúlon egyre népszerűbb slam műfajt űzi, mely a hiphop hétköznapi szókimondását ötvözi a szónoklattal és a költészettel.

Felirat hiányában az szövegek megértéséhez stabil angol nyelvtudás szükséges, de cserébe bravúros rímeket és remek gondolatokat kapunk az utca emberétől.A válogatás során alapvető szempont volt, hogy minél többféle személyiség megforduljon a színpadon, így kerülhetett a képbe fehér középiskolai tanár, kínai komikus, fekete aktivista és mexikói diáklány is. Megnevettetnek, elgondolkodtatnak, vagy meghökkentenek, de minden esetben nyomot hagynak a nézőben.A műsort Mos Def színész-rapper-énekes vezeti, aki korábban gyakran szerepelt slam rendezvényeken, így teljesen hiteles arca a produkciónak.

Persze ebből nem lenne megfelelő nézettség (és akkor sorozat sem), így az amatőrök mellett minden epizódban felbukkan néhány sztárvendég is. Így került a műsorba a tudatos szövegvilággal rendelkező zenészek nagy része, mint Ani DeFranco, Alicia Keys, Common, Kanye West, KRS-One vagy a Fugees tagjai.A másik sztárvendéggel általában az idősebb értelmiséget célozza meg a csatorna. Ők korosodó tudósok, írók, színészek, akik több évtizedes életművükkel kiérdemelték az emberek figyelmét. Ezzel a változatos felállással minden epizód széles közönséget tud megszólítani, de a hangsúly a fiatal, feltörekvő előadókon van.

Eddig 5 évadot (38 részt) sugárzott az HBO, melyek mind ki is jöttek DVD-n. A 6. évad felvételei várhatóan idén ősszel kezdődnek és jövő nyáron kerülnek adásba. Addig is innen letölthettek 7 korábbi epizódot.Sok dicsérő jelzőt mondhatnék még, de az elrontaná a bejegyzés többé-kevésbé objektív hangulatát, így azokat álnéven fogom beírogatni a kommentek közé. Aki elég erősnek érzi az angol tudását, annak mindenképp javaslom, hogy próbálja ki ezt a sorozatot. Érdemes a fenti linkről is letölthető s04e01 és s04e04 epizóddal kezdeni. Aki pedig szeretne hasonlót hallani magyar nyelven, az látogasson ki a Sziget Fesztiválra augusztus 11-én, ahol a slam műfaj egyik első hazai szárnypróbálgatását kísérheti figyelemmel.

Az Action (Tiszta Hollywood) a legjobb hollywood-i insider sitcom, ever. Muszáj a méltatlanul elfeledettek között most megemlítenem. Természetesen a FOX rendelte be még a nagyon kisérletezgetős kedvében, és manapság esélye sem lenne képernyőre jutni, maximum valami kábeles csatornán. Persze ott talán életben is maradhatna, de nem a cancelen fogok bosszankodni, vagy nem csak főleg. Igazából ezt nehéz éltetni, mert látni kell, de azért megpróbálom.

Főhősünk velejéig romlott ember, egy cinikus köcsög, és Jay Mohr-t én innentől jegyzem. Azt hittétek House a cinizmus istene? Tévedtetek. House ugye alapvetően jó ember, és sokakon segít is a sajátos módján. Peter Dragon nem segít senkin, csak magán. Néha megcsapja önnön múlandósága, olyankor próbál kicsit jó lenni, de nem tart sokáig, mint ahogy az érzelmei sem. Egyenesen a pokolba tart, nyilván.

Mivel producer ugye, és Hollywoodban, így kapunk kicsi betekintést. Tudom, romlott vagyok, de valószínüleg nem az Entourage az igazi insider, mivel feelgoodságba nem férne bele (az is alap azért, de ezt már mondtam). És nem is ez a sorozat az igazság esszenciája, hanem valahol a kettő között. Mondanom sem kell már, hogy ez bizony nem feelgood, hanem geci és romlott.

Azért nem lenne esélye, mert egész egyszerűen tökös. És kikacsintós. És nagyon mocskos, nem csak káromkodásilag. És ebben nem lenne sikk vendégszerepelni, míg a már emlegetett Entourage még Cameront is rábírta az Aquamanra. Mellesleg megariszpekt mindenkinek, aki vállalta a feltűnést mégis, pl Sandra Bullock magát játssza, amint dühöng mert Peter kitette a a szexvideójukat a netre. Keanu és Salma Hayek is tiszteletét teszi, meg még páran mások. A legjobban tetsző rész, amikor Peter azon elmélkedik, hogy sorozatot kéne forgatni róla, ahogy összehozza az új filmjét, de a beszélgetőpartnere szerint egy csatorna sem vállalná be. Ezt kevesen értették most azt hiszem, mindegy, kikivánkozott.

A sorozat alapja amúgy az, hogy Peter legutóbbi filmje bukása után az újat próbálja összehozni, és ezért bizony sokat kell térdelni, meg nyalni. Nincs kecmec. Volt felesége az ő gyerekét várja, de újra házasodott a pénze miatt egy homokoshoz, akinek a szép asszony látszat kell és akivel mellesleg Peternek is van üzeleti ügye. Aztán hősünk összejön egy kurvával, és minden egyes dugásért fizet neki – nem, nem járnak, ez nem a Pretty Woman. De említhetném az író lidércnyomását is, akit egyszerűen semmibe vesznek, természetesen nagyon gecin.

A sorozat nekem 9/10, és a kötelezők között az örök helye. Örülök, hogy a fox idén februárban végre rászánta magát a dvd kiadásra, így hét év után. Amúgy meg volt már itthon is tévében, az RTL adta, valamikor nagyon éjjel. Bocs, hogy kivételesen ennyit káromkodtam, de hát ez illik hozzá.

Na irány megvenni a DVD-t, még pont van idő ezt is bepótolni mielőtt elkezdődik az igazi évad. Legközelebb egy másik kultról regélek nektek. Ne feledjétek: Matt Damon Oscar-díja az Apokalipszis eljövetelének első jele.

A sorozat egy csonka évadot élt, vagyis annyit sem, 13 részt, amiből végül le sem ment az összes odakinn. Biztos nem nézték sokan, a Kitchen Confidentialt sem, pedig az is kitűnő darab.

Mondjuk nem véletlenül elfedett, mivel nem is került adásba. Az NBC akkor mág nagyon magasan horda az orrát a Jóbarátok sorozat brutális nézettsége miatt, úgyhogy ennek nem is szorított helyet anno a műsorában, hiába gyártatott le 6 részt belőle. Hozzánk, mint a már volt szó róla Brilliant-but-cancelled és a BravoTv juttatta el, akik a Love Monkey-t sem restellték leadni.

Kedves olvasók, ez a 6 rész ami megtekinthető volt, kegyetlenül vicces. Az alaptörténet ugye nulla, menő ügyvéd elhatározza, hogy inkább tanár lesz, mert undorodik már az üzleti világtól. Ami miatt vicces, az a sok eltalált szereplő, és Nikki Cox fehér sapkában copfos hajjal. Yummie.

Bankhead a tökéletes idióta, Jake szerepében hozza a szokásos minőséget Bateman, és az Alias-ban és Felicity-ben (meg ősztől a Heroes-ban is) is játszó Greg Grunberg brillirozik Jake legjobb barátja szerepében, mellesleg a srác 40 éves az imdb szerint.

A sorozat általam javasolt, úgyis csak 6 rész az egész, és egy 8/10, bár tuti ellaposodott volna, de ennyi idő alatt nem tette meg. Bírom az ilyen sorozatokat. Kiváncsi vagyok hány olyan pilotot látunk majd brillianton, amikből marhára örültünk volna, ha lesz sorozat, de nem lett.

Két dolog miatt nem siratom ezt a rohadt jó sorozatot, az egyik hogy Jason Bateman (tényleg ez a színész neve, könyveket is forgató olvasóink tudják miért van itt a “tényleg” szócska, a filmeket nézők csak sejtik, mivel az Amerikai Pszichó film egy nulla a könyv brutalitásához képest). Hú de eltértem, nézzük akkor még egyszer. Szóval Jason Bateman nélkül az abszolúlt kult de sokak által utált, általunk imádott Arrested Development nem lenne az igazi, sőt elképzelhetetlen. A másik Nikki Cox, aki innen egyenesen a Las Vegas-ba ment, és ott jobban is mutat.

Mondjuk mehetett volna a méltatlanul elfeledve kategóriába is, de egy ilyen klasszikusokkal foglalkozó ág is elfér, majd szépen végigszánkázok azon a sorozatokon, melyek nem mai gyerekek, és éppen ezért nem kapnak kellő figyelmet sem, mégis mondjuk itt figyelnek a polcomon.

Anno, mikor a Boomtown-nak elolvastam az alapsztoriját azonnal éreztem, hogy a benne lévő gimmick-et csont nélkül le fogják tolni a torkomon, mert annyira tetszett az ötlet. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy vajon meg lehet-e valósítani 1 évadon keresztül hasonló színvonalon , de utólag kénytelen vagyok azt mondani, hogy sikerült. (Megjegyzem annyira bíztam a készítőkben, hogy ez volt az első DVD, amit anno rendeltem, ráadásul totálisan látatlanban. Bevált, de ilyen hülyeséget azóta inkább nem csinálok:)

Szóval Boomtown. Graham Yost sorozata volt – ő az, aki a mostani évadra a Jeff Goldblum-os Raines-t dobta össze – és arra az egyszerű trükkre épített, hogy adva vagyon nekünk pár fix szereplő (nyomozók, járőrök, mentősök, ügyész, média, tűzoltók, szemtanúk + persze a bűnözők) és adva van egy bűnügyi sztori. A csavar pedig, hogy a történéseket minden szereplő szemszögéből megnézhetjük, persze úgy összevágva, hogy a végén lehetőleg az ágy alól kelljen összeszedni az állunkat.

Többet, felesleges is írnom. Megemlíthetem a szereplőket, akik kevésbé ismert nevek a nagyközönségnek, de jól ismert sorozatos arcok: Donnie Wahlberg (most a Runaway-ben lesz), Neil McDonough (Medical Investigation – erről is lesz majd szó), Mykelti Williamson vagy Jason Gedrick (Murder One – erről is), de nem is ez a lényeg, hanem a megvalósítás. Ez a sorozat hozta nekem egyszerre az ötletes, remek formátumot valamint a sokszor sokkoló poénszerű lezárást, több nem is nagyon kell az egyszerű lelkemnek.

A kriktikusok mindenesetre istenítették a sorozatot, ellenben díjakkal már nem halmozták el (mindössze egy legjobb filmzene Emmy-jelölést gyűjtött be.) Azt persze mondanom sem kell, hogy a téma nem annyira kommersz, hanem igazi ínyenceknek való, így a sorozat bukott nézettségileg, mégis ennek ellenére az 1. évad után az NBC berendelte a 2. évadot (mint anno a FOX a Tru Calling-ot) is és bepróbálta egy másik napon – de a bukta továbbra is bukta maradt, így a 2. szezonból csak 6 rész készült el. (Ez utóbbiak sajnos nem is jelentek meg DVD-n, ellenben az első évad rendelhető az amazon.com-ról 27 dollárért.)

ui: Nyilván anno nekem azért tetszett az idei Lost-nyitány is, mert az is a filmklasszikusokból merített “több szemszögből más értelmet nyerhetnek a cselekmények” elvre épített (még akkor is, ha csak plusz infót kaptunk, nem más értelmet).

Miről is van szó? Jön valami csúnya idegen kristályizé, és jól megfertőzi egy hajó legénységét, amitől sokkal ellenállóbbak, erősebbek és persze csúnyán gonoszak is lesznek. Ők aztán kiúsznak a partra, és elkezdenek jól megfertőzni másokat is… Persze van egy titkos kormányügynökség, vagy mi, amelyik megpróbálja megakadályozni őket ebben, és lehetőleg rájönni, mit is akarnak a csúnya gonosz idegenek a mi kis bolygónkon… Tök jól hangzik, nem? Szerintem azért nem annyira.

Anno az ötödik rész után azt mondtam, hogy ennyi elég is belőle. Akkor az volt a véleményem, hogy a történet abszolút sablonos, így minden fordulat előre kiszámítható. Persze nem csak a storyline, de az egyes epizódok is, mivel mindegyik ugyanarra a vázra épül – csúnya gonosz fertőzöttek próbálnak csúnyán gonoszkodni, de a csipet-csapat végül megállítja őket. Gondoltam teszek egy próbát, hátha jobb lett. Nem lett.

Továbbra is kiszámítható, sablonos, unalmas, de hozzátehetném a rétestészta-effektust is. Nem szeretem azokat a sorozatokat – leszámítva persze a nem összefüggő nyomozósokat – ahol több rész kihagyás után is úgy érzem, nem hagytam ki semmit. Hát basszus, ha már egy főszálra épül az egész, akkor legalább haladjon a történet, nem? És bár benne van Carla Gugino, de még ő sem éri meg a 45 perc időpocsékolást. Azért azt is el kell mondjam, volt egy meglepetés, ami úgy-ahogy még tetszett is, de vajon ki ül le úgy sorozatot nézni, hogy”az első 400 perc uncsi, de aztán majd lesz egy meglepetés, kivárom”?? Abszolút érthető, hogy cancel a sorozat, kár volt belekezdeni. Inkább adták volna a pénzt Joss Whedonnak.