login |

Posts filed under 'kritika'

Második blikk: The Neighborhood + Happy Together

2018. 10. 11. 18:50 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2018/19,kritika

The Neighborhood – 1×02: 4,5/10. (Pilotkritika itt.) Nem mondom, hogy bármelyik hétfő CBS-es újonc szitkom maradandó élményt okozott volna, szóval nem is egyszerű feleleveníteni azt, hogy mit gondoltam róluk két napja. De az biztos, hogy a The Neighborhood az értékelhetőbb, a fenti képen látható két figura miatt chemistry-je miatt. A gond csak az volt, hogy az 1×02-nem jóval kevesebb közös jelenetük volt, akkor viszont megint kaptuk a tipikus és tényleg jól előadott, mulatságos poénokat.

Ezzel nem azt mondom, hogy a többiek nem rosszal (a kisebbik gyerek (Malcolm Butler tesója) simán lopja a show-t), egyszerűen csak nem ütik meg azt a szintet, hogy nézősé tennék a sorozatot. Az is érdekes dolog, hogy a két család közül a fekete famíliáról külön is megnéznék egy sorozatot, de a fehér önmagában annyira nem érdekes, ők csak a szomszédokkal együtt működnek.

Verdikt: kap még egy esélyt, de nyilván nem sok esélye van a maradásra.

Happy Together – 1×02: 3/10. (Pilotkritika itt.) Ennek a sorozatnak semmi értelme. Mármint így. Sem az alapfelállásnak, sem a címnek. Ugyanezt egy nagy családi szitkomként is meg lehetne írni, mindenféle keretsztori nélkül. Pár random történetelemet és poént akkor is el lehet sütni. Tipikus, helyenként szórakoztató limonádé, ami akkor a legviccesebb, amikor a főszereplők túljátszanak és fizikai komédiáznak.

Egyébként az már most elfáradt, hogy a fiatal harminc éves párt kvázi nyugdíjasnak mutatják, még akkor is, ha az írók ezen is poénkodnak, hogy mennyire abszurd ez a nézőpont. Verdikt: nem hiszem, hogy megnézem a harmadik részt, inkább valamelyik évadközit, hogy lássam, mi marad az alapkoncepcióból. Mert vagy unásig fogják ismételni, vagy totál kidobják és egy együttélős haverszitkommá teszik a sorozatot.

ui: Egyébként az WTF (és totál lényegtelen) kontinuitási hiba, hogy a feleség cipője két jelenet között megváltozott? Csak mert 3:35-nél felmegy az emeletre fehér cipőben van, majd pár másodperc múlva amikor belép az emeleti szobába (ami nyilván egy szomszédos díszlet), már valami totál más stílusú, drapp színű van rajta.

Survivor – A túlélők viadala 4. évad: a negyedik kiszavazás – írta Scat

2018. 10. 11. 16:20 - Írta: vendegblogger

19 comments | kategória: hazai termék,kritika,reality

Ezúttal nem négy nap telt el a törzsi tanácsig, most már a fene se tudja, mi alapján zajlanak itt a dolgok.

Spoilerek a tovább mögött. Tovább…

Pilot: Star Wars: Resistance – írta Ayrons

2018. 10. 11. 14:50 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: animáció,kritika,pilot-mustra

Elstartolt a Star Wars legújabb animációs spinoffja, a Star Wars: Resistance, az első előzetes nem épp a bizakodásra adott okot a sorozattal kapcsolatban, míg a második már annál inkább.

Fontos megjegyezni az elején, hogy David Filoni, aki a The Clone Wars-t és a Star Wars Rebels-t is készítette, itt bár készítő, már csak, mint általános executive producer vesz részt a munkálatokban (majd rendezni fog az élőszereplősben), ráadásul, a sorozat teljesen más animációs stílusban készült, mint az elődei,  ezzel folytatva azt a hagyományt az animációs SW-sorozatoknál, hogy mindegyik széria nem csak érában, de animációs stílusban is eltér az elődeitől.

Emellett azt a hagyományt is megőrizte a Resistance, hogy a rajongók egy része már az első reklámok után visszasírta az előző szériát, mondván az mennyivel jobb volt. Persze ez azzal is járt, hogy miután a Clone Wars-nál és a Rebels-nél is előjöttek e reakciók, az új sorozatnál már egekbe magasztalták azokat.

De visszatérve a Resistance-re: a szériánál a készítők az anime stílust vették alapul, aminek elsőnek megörültem hiszen Filoni régen közreműködött az Avatar: The Last Airbender-ben, így arra gondoltam, az lesz a mérvadó itt, az előzetes viszont ezt szépen darabjaira robbantotta, mint a Halálcsillag az Alderaant.

A cel-shading technika egy érdekes stílus, játékoknál és egyes sorozatoknál jól működik (ld. Knights of Sidonia, Archer, The Legend of Zelda: Breath of the Wild), de mondjuk a Transformers: Robots in Disguise-nál borzalmas volt és itt is ezt éreztem az előzetesek látván.

A bevezető után térjünk rá magára részekre. A tovább után némi spoiler is lesz.

Tovább…

The Flash: kezdett az 5. évad

2018. 10. 10. 21:20 - Írta: Necridus

28 comments | kategória: kritika

Ez mi volt? Valami furcsa érzés fogott el. Lehet, hogy élveztem a The Flash 5. évados kezdését?

Na jó, nyilván túlzok, mert azért láttunk kimondottan jó részeket az Arrow spinoffjától, de ilyet tényleg régen éreztem már, főleg azért, mert a 4. évad egyáltalán nem sikerült olyan jóra, mint amilyenre tervezték. Na de majd az új szezon lehet követi elődjét, s az 5. etappal ismét hatalmas javulást látunk minőség terén?

A tovább mögött máris spoileresen folytatom. Tovább…

Star Trek: Short Treks – The Runaway

2018. 10. 10. 14:58 - Írta: human

2 comments | kategória: kritika

Ezt most nem értem. Mármint a koncepció természetesen megvan: mivel tavaly szeptemberben indult a Star Trek Discovery, így igazából reklámkampányként tök jó ötletnek tűnt, hogy a 2. évad kezdetéig kisfilmekkel hidalják át az időt. Viszont akkor ezeknek valamennyire ütniük kéne, nem?

Csak mert az első rövidfilmre a ‘jó’ jelző semmiképp nem süthető el. Ami nekem kicsit gyanús is, hiszen ezek nem összefüggő történetek lesznek, avagy a legjobbal kellett volna indítani.

A U.S.S. Discovery fedélzetén Tilly zászlós váratlan vendégbe botlik, aki segítségre szorul. Az így egymásra találó, valószerűtlen páros tagjaiban több közös van, mint ami első látásra feltűnik.

Ez volt a rész hivatalos leírása, és kaptunk egy…, egy semmit, amit a már felépített díszletek között felvettek fél óra alatt. Nyugi, túlzok, volt benne egy kis korrekt CGI, de valójában csak két karakter beszélgetett olyasmiről, ami nem annyira érdekes. Nekem nem tett semmit Tilly-hez, csak azt támasztotta alá a családi háttere, amit eddig is sejtettem.

Mondjuk legalább behoztak egy új fajt. Nyilván érhető lesz a jelenlétük akkor is, amikor újra előkerülnek a sorozatban, nem építenek arra, hogy mindenki látta ezt a miniepizódot, de így igazából csak egy bottle résznek, vagy DVD-extrának érződött az egész The Runaway.

Második blikk: God Friended Me + A Million Little Things

2018. 10. 09. 19:00 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2018/19,kritika

God Friended Me – 1×02: 8/10. (Pilotkritika itt.) Ó, hát ebben a folytatásban minden megvolt, amiért szeretem az efféle embereken segítős, abszolút pozitív, cseppet sem cinikus sorozatokat – azt hiszem, az előző kritikában írtam is róluk. Remélem, marad továbbra is ez hol mosolygós, hol feelgood, hol elérzékenyülős a hangulat, az pedig, hogy ilyen szépen összeűzték a dolgokat minden szinten, nagyon hatásos volt.

Verdikt: simán nézős. Eddig. Ha bármi negatív vagy semleges is van benne, az a podcast-es szál, ami kissé erőltetetten van a képben, kvázi prófétává téve a főhőst. De egyébként eddig minden klappol, sokkal jobban, mint a tavalyi Kevin Saves The World esetében. Vajon idővel be fognak hozni valami átívelő szálat?

A Million Little Things – 1×02: 4,5/10. (Pilotkritika itt.) Valahogy csak csordogált ez a rész, sem a visszaemlékezések, sem a halott szála, sem a nyomozgatás nem volt erős. A sztorik kifutása felemelő volt, a rész végén a zenés montázs tényleg nagyon jó, az odáig vezető úton folyton elkalandozott a figyelmem. Lehet, hogy erősebb karakterek kellenének?

Nem rossz a sorozat, de nem több ennél a besorolásnál, márpedig ez édeskevés, még akkor is, ha jó a készítői szándék. Egész egyszerűen nem annyira érdekfeszítő, hogy kitartsak mellette. Arról nem is beszélve, hogy túlságosan is támaszkodik a sorozat a rejtély aspektusra, márpedig ez idővel gimmick-ké fog silányulni. A mostani felfedezés mondjuk hatásos volt, de nem annyira nagy dolog.

Verdikt: érzem, hogy az 1×03 után el fogom kaszálni – azt még megvárom, hogy mégis mit akarnak Eddie feleségével, aki most talán nem is szerepelt.

Doctor Who: kezdett a 11. évad – írta Spyblat

2018. 10. 09. 14:50 - Írta: vendegblogger

27 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

(A Doctor Who esetében mindig felmerül a “hol kezdjem el?”-kérdés, és az is, hogy melyik Doctor a legjobb – erre itt volt egy körkérdésünk rengeteg válasszal.)

55 év. Kimondani is durva, de ennyi ideje indult a Doctor Who. Vagy 13 év, ha az új részeket nézzük, de még ez is egy baromi szép eredmény. Most ismét showrunner-csere volt, és főszereplő-csere, szóval minden adott ahhoz, hogy megint csak tiszta lappal induljon a sorozat.

Elég nagy várakozás előzte meg az új szezont. Junkie szinten első sorban az új showrunner, Chris Chibnall személye miatt, aki nemrég a Broadchurch-csel bizonyított, meg amúgy is elég sok DW-epizódot írt már. Másodsorban azért, mert bevállalták a nemváltást, vagyis megkaptuk az első női Doktorunkat és ez önmagában ad egy érdekes újdonságot a szériának.

Persze személy szerint karra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy a sok negatív felhangba belefullad-e az évad, vagy ezen túl tudják-e tenni magukat egyes, keményvonalas rajongók? (A nézettség első körben pazar lett.) Abban biztos voltam, hogy mivel férfiból vagyok, azért meg kell szoknom, hogy a Doktor immár nem férfi, ezáltal én nem fogok tudni ezentúl ugyanúgy azonosulni vele, mint eddig.

Látva az évadnyitó azt kell, mondjam, hogy nem lesz itt gond, bizony meg fogom szokni őt. Spoilerekkel a tovább mögött folytatom. Tovább…

The Walking Dead: kezdett a 9. évad

2018. 10. 08. 22:23 - Írta: winnie

88 comments | kategória: kritika

That small group we had back in the beginning… We could do anything. That was right.

Bár már az 5. vagy 6. évadban sor került rá, most már tényleg véglegesnek tűnik a letelepedés. Ugrottunk másfél évet az időben, Rick-ék már profi módon gazdálkodnak, gondot maximum az egyre masszívabb zombicsordák terelése okozhat. Persze tudjuk, hogy ennyi csend után törvényszerű, hogy valami félre csússzon.

Számomra nem okozott ájulást az epizód, de én is beállok azok sorába, akiket reménnyel töltött el a kezdés, kifejezetten korrekt volt, kíváncsian néztem és kíváncsivá is tett. Annak pedig külön örültem, hogy az új showrunner rácsapott Greg Nicotero kezébe, mert rész közben nem is volt jelenet, amire negatívan reagáltam volna, hogy “basszus, a maszkos szaki már megint látott előző nap egy filmet!”. Sőt, inkább éreztem, hogy ez jól össze lett rakva, még ha nem is lett olyan mozgalmas.

60 perc ide vagy oda, pár kiemelt karakter mellett a premierben sokakat csak futólag, mutatóban láthattuk, lehet, hogy némelyik, korábban jobban előtérben lévő karakternek (Rosita, Tara, Eugene) nem is árt annyit, ha egy évadot végigstatisztál, hátha így a kiemelt és az új figuráknak több idő jut – egyszer muszáj lesz elfogadnia az íróknak, hogy mindenkit nem lehet egyenlő mértékben kezelni.

Nyilván most (egy ideig?) nem valami Big Bad lesz a feszültség okozója, az egyébként sem annyira jellemző a TWD-re, hiszen 8 évad alatt mindössze kettő volt, és gondolom, ilyen hamar nem akarnák ismételni magukat. Tippre a legalább 5 helyről származó népség között belső feszültségek idővel nőni fognak, aminek következményei lesznek.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Will & Grace: kezdett a 10. évad

2018. 10. 08. 18:15 - Írta: winnie

2 comments | kategória: kritika

You think you are some kind of a John Mulaney, but your humor is cruel like Daniel Tosh.

Nem mintha bármilyen lelki válságot okozna nálam, de kifejezetten meglep, hogy mennyire csendes volt itthon a fogadtatása a Will & Grace felélesztésének/folytatásának, pedig, ha van sorozat, ami ugyanazt szállítja, amit korábban is, akkor ez az. Persze mindezt nem a saját preferenciáimra támaszkodva mondom (azok ilyenek), hanem azért, mert azt hittem, népszerűbb volt itthon ez a szitkom. De nem hogy a junkie-k, még a tévék sem kapkodnak érte.

Mondjuk Amerikában sem szakította be a házfalat a sorozat, mint mondjuk a Roseanne, nálam sem lett nézős, bár a tavalyi nyitány korrekt volt, és a mostani kezdés is bőven elfogadható volt, de szerintem megint csak a régi széria rajongói fogják imádni, hiszen a legviccesebb rész egyértelműen Jack magánszáma volt – az efféle fizikai komédiát nekem is nehéz volt megállni mosolygás nélkül.

A Jack-show mellett a C-szálat Karen mellei kapták (totál feledhető), az A-sztorit pedig Grace találkozása egy Twitteres mufurccal, akit David Schwimmer alakít majd jó pár részben, és ki tudja, akivel talán némi romantika is kinéz majd, ha eleget gyötörték egymást a nővel. Ketten szerintem remekül működtek együtt, jó volt látni Schwimmer-t egy ilyen szerepben.

Akit pedig a 9. évados lezárás közvetlen folytatása érdekel, az várja ki a 10×02-t, mert elég feltűnő, hogy ez az évadnyitó eredetileg a második résznek lett szánva, csak David Schwimmer miatt hozták előre szezonkezdésnek.

Nincs itt meglepetés és semmi látnivaló, a Will & Grace továbbra is megbízható – a rajongóknak remek, a közömbösöknek elfogadható, helyenként szórakoztató (de nem lesz nézős – én ide tartozom), az utálókat pedig nem fogja meggyőzni szerintem.

Második blikk: The Cool Kids + Murphy Brown

2018. 10. 08. 16:25 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2018/19,kritika

The Cool Kids – 1×02: 5,5/10. (Pilotkritika itt.) Nem tudom, hogy nézni fogom-e a sorozatot, de bízom benne, hogy itthon többen felfedezik, mert talán az újak közül ez jönne be legtöbbeknek. Igen, olykor egyszerűek az egymásra halmozott idősemberes poénok (most a 60+-osok elmentek egy éjszakai szórakozóhelyre), de nagyon jó látni a veterán színészeket, ahogy élvezik, amit csinálnak.

Az 1×02-ban simán Leslie Jordan vitte a prímet, de tippre lesz ez másképp is. A chemistry nagyon jó, és ha valami nem is annyira vicces vagy kiszámítható, az előadásmód, vagy egymás lereagálása eladja azt. Verdikt: mint írtam, nem tudom, de egyelőre biztos, hogy maradok, tippre vagy ez, vagy a The Neighborhood marad meg az újonc komédiák közül első körben.

Murphy Brown – 1×02: 1/10. (Pilotkritika itt.) Erről nem is akarok nagyon írni, annyira szörnyű volt. Oké, eleinte csak humortalan (a kocsmai részeket lehetne azonnal a kukába száműzni, rém erőltetettek), de az, amit a sajtótájékoztatóval műveltek, nagyon, nagyon kutyába való lemenés. Egyrészt arra gondolok, hogy a kérdéseket összevágták az amerikai elnök szóvivőjének való életbeli reakcióival (pofavágás, random válaszok), másrészt a fullos, in your face kioktatásra, “tanításra”.

Nem azzal volt gond, amit mondani akartak, és lehet, hogy a régi Murphy Brown is csinált ilyet, de épp ez az a szintű tukmálás és prédikálás, ami kontraproduktív, ráadásul ami éjszakai talkshow-ba elfér, hiszen azokat egy délután alatt írják meg, az egy egyhetes írási ciklussal rendelkező sorozatnál nagyon ciki. Mármint, hogy nem futja többre. Verdikt: NEM!

The Good Cop: vége az 1. évadnak

2018. 10. 07. 21:45 - Írta: human

4 comments | kategória: kritika

Azt hittétek, winnie ír róla, mi? Neki is bejött, annak ellenére, hogy valamennyire lehúzta a kezdést, és kettőnk közül egyértelműen ő a nagy Monk-rajongó, és annak a készítője csinálta a The Good Cop-ot is. Nekem valahogy mindig csak a The Mentalist és a többi környékén voltak Adrian Monk nyomozásai, így konkrétan meglepett, hogy milyen tempóval haladtam a most tárgyalt Netflixes darabbal.

Pedig iszonyat sok minden szól ellene. Konkrétan a főszereplőtől a falra tudok mászni, még így 10 rész után is. Ezek szerint jól van megírva, hiszen ilyesmi lehetett a cél. Sőt, nekem Tony Danza karaktere is sokszor mellé ment, főleg amikor már a ki tudja hányadik dologhoz volt köze. Ez gondolom régimódi krimis alap, Miss Marple is bárhova ment, ott nyomoznia kellett.

Az alapokról winnie is írt a pilotkritikában. Egy fiatal gyilkossági nyomozóról szól, aki igyekszik pedáns lenni, hogy így teljes ellentettje legyen a korrupt, börtönt is megjárt zsaru apjának. Többnyire mindkettejüket belevonják a nyomozásba, de nem olyan a recept, hogy “külsősként” segít a rendőröknek az öreg. Csak hát kicsi a város, főleg az alvilág.

Hogy az antipatikus főhős, a “szódával elmegy” fater és a többi efféle ellenére mégis miért daráltam le (a kritika csúszott a premierhét miatt)? Mert az ügyek jók. Még ha van is sejtésünk arról, hogy ki a gyilkos, akkor is érdekes már maga a tett, na meg az is, hogy az elkövető mivel bukik le.

Nem azt mondom, hogy iszonyat bonyolultak az esetek, viszont még nézőként is jó érzés, amikor a csöpögtetett apróságokat összetesszük. Esetleg a nyomozókat megelőzve. Oldschool rejtvényfejtés. Mondjuk ilyen szempontból furcsa, hogy miért az egyik leggyengébb esettel kezdték, bár talán jó volt arra, hogy felvezessék a karaktereket.

Igazából ez szól a sorozat ellen is, a karakterek. Mert rengeteg idő megy el rájuk, de nagyjából két mellékszereplő vicces csak igazán. Már ha a friss nyomozónőt oda sorolom közéjük. Pluszban nekem a The Good Cop ritmusa is nagyon furcsa volt. Nem az, hogy régimódi a sorozat, meg jazz szól, hanem a vágás, a lendület akadozása.

A lényeg végül is az lenne, hogy aki érdekes ügyekre kíváncsi (manapság ezek ritkaságnak számítanak a műfajban), annak valamennyire ajánlott, mert a krimi rész, főleg a későbbi epizódokban, egész korrekt, viszont a sok karakterizálás inkább csak mosolygást ért, nem pedig a néző lekötését. Hogy az átívelő ügyről ne is beszéljek…

The Man in the High Castle: kezdett a 3. évad

2018. 10. 07. 18:07 - Írta: Qedrák

8 comments | kategória: kritika

Az alternatív valóságos Philip K. Dick-adaptáció, a The Man in The High Castle második évadja remekül sikerült, különösen a gyermekbetegségektől szenvedő elsőhöz képest. A remekül megkomponált történet elemei fogaskerekekként kattantak a helyükre, és akár azt is megtehették volna, hogy lezárják a történetet, és valami másba kezdenek bele.

Az Amazon azonban kért egy harmadik évadot is, hiszen elmondásuk szerint ez a legnépszerűbb szériájuk, és a fogadtatása is alapvetően pozitívnak tűnt. Ráadásul, kimondva-kimondatlanul, de a szolgáltató alighanem szeretné a sorozatait a sokkal nagyobb elismeréssel övezett Netflix alkotásai mellé emelni, és nagyon úgy tűnik, hogy a The Man in The High Castle-t szemelték ki az egyik prémium alkotásuknak is.

Az előzetesekben legalábbis a látványos részeket emelték ki, és bár már a második évad után is készült videó arról, hogy miként teremtették meg a hatvanas évek náci Berlinjét, a CGI segítségével most még látványosabb és még erőteljesebb külsőt akartak kölcsönözni neki.

Az említett trailerek alapján bennem azonban élt némi félelem, hiszen úgy is tűnhetett, hogy egy egyszerű “lelkes, egyszerű, amerikai hazafi ellenállók” versus “velejéig gonosz nácik” történetre redukálják le az eddigieket, ami lássuk be, hogy utoljára a nyolcvanas években működött érdekességként. Közben a készítő, Frank Spotnitz is otthagyta a sorozatot, így nem vártam a legjobb előjelekkel a folytatást.

Nos, azt hiszem, hogy az első két rész alapján a folytatásra nem lehet panasz. Egyértelműen látszik, hogy a hangulatteremtés még erőteljesebb hátszelet kapott. Általában, ha egy sorozatra azt mondjuk, hogy látványos, akkor többnyire nagytotálok, tömegjelenetek és ennek megfelelő operatőri és vágómunka jelenik meg lelki szemeink előtt.

A The Man in the High Castle egy ilyen versenyben alighanem néhány társával szemben alulmaradna, ám azt hiszem a készítők egy másfajta “látványosság-koncepció” mellett kötelezték el magukat, és ezt érdemes legalább annyira értékelni, mint más társaikat. Az egyes jelenetek mögé ugyanis aprólékos gondossággal kerültek a díszletek és a jelmezek, minden egyes részlet azt a célt szolgálja, hogy egy alternatív hatvanas években játszódó sorozatban érezzük magunkat. Ezt az erényt a harmadik évad csak felerősítette, de hozzátehetjük azt is: ott, ahol kellett, nagyon is éltek a hagyományos értelemben vett látványosság eszköztárával.

A sorozat eleje nem feltétlenül kínált nagy meglepetést, éppen csak úgy adagolták az információkat, hogy a következő rész mindig érdekes legyen valamiért. (Nem feltétlenül kell irdatlan nagy csattanókra gondolni). Az elején szereplők gyorsan elfoglalták a helyüket, vagy legalábbis felskicceltek egy várható utat, amit be fognak járni, és ennek alapján sejthetjük, hogy ki kivel fog majd a sorozatban összefutni.

Amire ráadásul gondosan ügyeltek, az az, hogy az elmúlt évadok eseményei kapcsán felmerült kérdéseket szépen elvágják, és úgy hozzanak be új szereplőket és új karaktereket, hogy azoknak meglegyen a megfelelő helyük, és ne “lógjanak ki” a cselekményből. Hogy pontosan mire gondolok, azt a tovább után részletezem, az első két részből származó kisebb spoilerek társaságában.

Tovább…

Next Posts Previous Posts