login |

Posts filed under 'kritika'

The Flash: kezdett a 4. évad

2017. 10. 17. 17:10 - Írta: superpityu

41 comments | kategória: kritika

This house is bitchin’.

Én nagyon szerettem volna adni a The Flash-nek egy utolsó esélyt, de egyszerűen képtelen volt élni a lehetőségével. Annyi minden lehetne ebben a sorozatban, amiért képes lennék szeretni, de sajnos egyre kevésbé hasonlít az első évadjára. 

Tavaly egyszer már elkaszáltam a sorozatot, de engedve a kíváncsiságomnak, csak feccöltem időt a felzárkózásba. De igazából arra akarok kilyukadni, hogy az évek során mennyire keveset fejlődtek a karakterek.

Gondolok itt a sorozat hősnőjére Iris West-re, aki még az első szezonokban tök átlagos volt, addig már tavaly is egyre többször volt irritáló, míg itt vagyok a 4. évad kezdésénél és nem nagyon találok rá szavakat. Nem számoltam már egy idő után hányszor kívántam neki fájdalmas kínhalált, de szerintem förtelmes amit ebben az epizódban leműveltek vele.

De nem, nem csak Iris nem fejlődik (vagyis inkább fejlődik, csak visszafelé), a többiek sem nagyon brillíroznak. Wally futkorászik, örül magának, benyögi párszor, hogy Team Kid Flash és ennyi. Joe hiába kapott maga mellé egy nőt, így sem tud több lenni, mint eddig.

Akit igazából kedveltem a premierben az Cisco, aki még mindig egy szerethető karakter, és Caitlin, akinek viszont a sztoriját megint sikerült visszaléptetni oda, ahol egy éve jártunk. De csak ennyi nem fogja nálam megmenteni a sorozatot, a népes gárdából két pozitív előjelú szereplő édeskevés. Mert hát Barry, a főhősünk sem teheti ki az ablakba, amit sokszor csinál. 

Ugrottunk hat hónapot előre az időben, elég sok dolog változott azóta, főleg a csapat dinamikájában. Iris főnököt játszik, Wally, Cisco és Joe pedig mintha csak sima gyalogosok lennének egy unalmas sakkjátszmában, Caitlin pedig megy a saját feje után, amíg nem kell a segítsége, hogy valami eszméletlenül gyorsan és nevetségesen feloldják a tavalyi cliffhangert

Adja magát a kérdés, hogy érdemes-e még aggódni a karakterek sorsáért, mert tudjuk már tudjuk, hogy a többi Arrowverse sorozat is milyen áldozatokat hozott a premierekben.

Igazából a 4×01 előrevetítette, hogy kivel kell idén szembenéznie a csapatnak, elismerem, hogy ez még abszolút érdekes is lehet a későbbiekben, hiszen végre nem egy újabb speedster lesz a főellenség, hanem The Thinker, akit nem lefutnia kell Barry-nek, hanem az eszén kell túljárnia. Legalábbis jelenleg így gondolom.

Elhihetitek, én akartam szeretni ezt a kezdést, de egyszerűen képtelen vagyok pozitív hangnemben nyilatkozni róla. Ha esetleg az évad kikupálódik, akkor visszanézek rá, de így, ebben a formában, nem vagyok kíváncsi a The Flash-re. 

Az anime is sorozat: Princess Principal

2017. 10. 17. 14:50 - Írta: Qedrák

2 comments | kategória: animáció,anime,kritika

Azt hiszem, hogy senkinek nem kell ecsetelnem azt, hogy egy fiatal lányokból álló csapatról készült sorozat esetében milyen buktatók merülhetnek fel.

Bizonyára mindannyian láttunk már olyan animét, amelyben túl sok mindent áldoztak fel a fanservice érdekében ahhoz, hogy értékelhető alkotást lássunk. Amikor körvonalazódott számomra, hogy a Princess Principal miről is szól, akkor látatlanban azt hittem, hogy egy újabb, jól meghatározható kör számára készült darab került ki a gyártósorról. A kémes alapsztori, amely egy iskolában rejtőzködő lánycsapatot vázolt fel, nem tűnt erősnek, sőt inkább kifejezetten sematikus alkotást vártam.

Tévedtem.

Röviden fogalmazva, a Princess Principal egyszerűen menő. 

Nem állítom azt, hogy minden tekintetben kimagasló szériát láthattunk, de jól esett nézni ezt a fajta vagányságot. Nagy meglepetésemre eredeti alkotásról van szó, tehát nincs se manga, se light novel, se visual novel, se valamilyen játékhoz kapcsolódó előzménye. Ez egyébként néha nagy előnyt jelenthet, hiszen ilyenkor nem kell ragaszkodnia az adaptációnak az eredeti üteméhez, hanem a saját idejét úgy oszthatja be, ahogy akarja. És, hogy miért menő a Princess Principal?

Egyetlen szó a válasz: steampunk.

Elképesztően erős munkát végzett a hátterekkel foglalkozó csapat, ez egy olyan anime, amelyet egyszer feltétlenül megnéznék a lehető legjobb felbontásban az elérhető legnagyobb képernyőn. Emellett hihetetlenül jól kivitelezett látványvilágot kapunk, gőzgépekkel, tejlevesszerűen szmogos Londonnal, viktoriánus viseletekkel és számos további steampunk élettérrel.

A világ, ahol járunk, a 19. század végi Londont idézi fel nekünk, ám a történelemben akadt némi csavar. A virágkorát élő Albion Királyság a kavorit nevű, antigravitációs ásvány felfedezésének köszönhetően a leghatalmasabb birodalommá növekedett az egész világon. A szociális egyenlőtlenségek azonban forradalmat robbantottak ki, és az ország kétfelé szakadt.

Az egyik felén megmaradt az Albion Királyság, míg a másik oldalon az Albion Nemzetközösség győzedelmeskedett. A két állam megosztotta Londont is egy hatalmas fallal. Ebben a hidegháborúra emlékeztető, mégis a boldog békeidők eszközeivel operáló világban kell főhőseinknek kémként boldogulniuk. Hál’istennek az iskolai szálat rendkívül minimálisra szorították le, amivel csak emelték a sztori színvonalát, így nem kell az arcunkat kaparni a béna háttértörténet miatt, ami időnként a hasonló felépítésű darabokat jellemzi.

A tovább mögött spoilermentesen folytatom.

Tovább…

Dirk Gently’s Holistic Detective Agency: kezdett a 2. évad

2017. 10. 16. 21:05 - Írta: superpityu

11 comments | kategória: kritika

Fulfill the prophecy! Find Him! Find Dirk Gently!

Mindfuck! Visszatért a legfurcsább és az egyik legjobb tavalyi sorozat és ismét bizonyította, hogy még mindig képes újat mutatni. Az előző évadban is sokszor eldobták a sulykot, de amit most is letettek az asztalra már a cold openben, na, arra nehéz akármit is mondani.

Egy több mint két hónapos időugrás után vesszük fel a történet fonalát, látjuk mennyi minden történt a szereplőkkel ez idő alatt. Persze rengeteg szálon indulunk, de mivel minden mindennel összefügg így már a premierben is összeér pár kapocs, miközben megismerkedünk az új karakterekkel.

Nem elég, hogy az alapgárda is baromi erős, de melléjük behozni Tyler Labine-t, mint egy kissé kótyagos seriffet, vagy éppen John Hannah-t bajuszpödörgetős gonoszként egyszerűen fantasztikus.

Aki nem ismeri a sorozatot, azoknak csak ajánlani tudom, teljesen rendhagyó a mai drámák és komédiák mellett. Sokkal összetettebb, és nem igazán rágja a néző szájába, az összes történést, cserébe egy ponton sem ül le az. Mindig van valami meglepő csavar, ami el tudja gondolkodtatni a nézőt. Néhol annyira over-the-top és szokatlan, hogy elmondani sem lehet, mennyire furcsa élmény nézni.

A megvalósítás pedig pazar, látszik raja, hogy nem sok pénzből készül el, de mégis igényes, többek között annak köszönhetően, hogy bőven vannak benne kreatív ötletek, amelyek elvonják a figyelmet a tipikusságról. Például a 2×01 egyik jelenete alatt Del Shannon-tól szól a Runaway, amit magam sem tudom, mikor hallottam, hiszen nem túl gyakran futok bele ilyen dallamokba, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ez a szám mennyire tökéletesen festi le az egyik új szereplőt és a vele egy pillanatra összekacsintó régieket.

És ha már zene, akkor mindképpen jár még mindig a pacsi a sorozathoz szerzett muzsikáért, aminek bizonyos taktusaitól még mindig kiráz a hideg annyira jó. De spoilerekkel folytatom a tovább után. Tovább…

Tóth János: túl az 1 évad felén

2017. 10. 16. 14:50 - Írta: Desmond Wallace

7 comments | kategória: hazai termék,kritika

Attól, hogy valaki anya, akár még az is elképzelhető, hogy tud annyit dolgozni, mint egy normális rendes ember.

Már elég régóta képernyőn van a Duna komédiája, de a nézettsége nem túl fényes, és nem hiszem, hogy az olvasók közül túl sok állandó nézője lenne a Tóth Jánosnak. Pár hete még azt mondtam volna, hogy megértem, mert annyira nem erősek az epizódok, de most már úgy látom, hogy határozottan fejlődőképes ez a sorozat. Persze ehhez rengeteg részre volt szükség. (A pilotról itt írtunk.)

Az 1×26 simán lehetett volna akár évadzáró is, de ez első 26 rész csak az évad első fele volt. Az 1×27-től kezdett erősödni a komédia, és kétségtelen, hogy az 1×31 volt az eddigi legjobb epizód a sorozat történetében. Azok az állásinterjúk egészen fergetegesek voltak. szó szerint dőltem a röhögéstől a párbeszédek alatt.

Tóth János nem egy kedvelhető ember. Sokszor bunkó, előítéletes, hímsoviniszta és rasszista, de talán egy picit azért ő is fejlődőképes. Némi előrelépést felfedezhetünk a karakterét illetően. Szerencsére azonban nem csak rá épül a sorozat, hiszen itt van Balázska is, aki legalább annyira főszereplő, mint János. Neki is megvannak a saját problémái, de sokkal normálisabb ember, mint a nagybátyja.

Ami nagyon fontos, hogy a főszereplők mellett a mellékszereplők zöme is szórakoztató figura. Angyalt ugyan nem igazán csíptem az elején, de mostanra már egészen megszoktam. Ildikót viszont még mindig fölöslegesnek tartom, de a többiekkel tényleg nincs bajom.

Ha az alakításokat nézem, akkor Mucsi Zoltán viszi a prímet, de Csémy Balázs is méltó partnere a rutinos színésznek. A mellékszereplők közül pedig mindenképpen az operettmániás Böcskeit alakító Kőszegi Ákost kell kiemelnem, aki lubickol az anyakomplexusos mostohaapa szerepében.

Summa summarum: ha valaki még nem látta volna, vagy kaszálta az elején a Tóth Jánost, mindenképpen adjon neki még egy esélyt. Részemről az 1×31 sima 8/10 volt. Bízom benne, hogy a folytatásra is marad ez a növekvő tendencia, amit az utóbbi hetekben tapasztalhattunk.

Pilot: Mindhunter

2017. 10. 15. 21:20 - Írta: human

22 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Nem akarok kertelni: ma este 6 körül álltam neki a sorozatnak, valójában már két részt láttam, és alig várom a harmadikat. Pedig pénteken nyugodtan halasztottam, hogy majd ráérős tempóban nézős sorozat lesz a Mindhunters, aminek a pilotját David Fincher rendezte, nem olyannak tűnt, ami darára termett, erre most itt tartok.

A történet hiába baromi egyszerű, a sorozatgyilkosos témák rajongói mindenképp nézzék meg – persze mások is, lebeszélni aztán főleg nem fogok senkit. Erről szól röviden: az FBI profilalkotóinak születéséről. Ők azok, akik igyekeznek kitalálni a sorozatgyilkosok viselkedését és következő lépését.

Természetesen ez a tudomány sem a semmiből jött, és pont ebből a sorozatból fogjuk nagyjából megtudni, hogy mégis honnan. Ez azt is jelenti, hogy eleinte csak a belső késztetés és kíváncsisága hajtja a főhőst a gyilkosok jobb kiismerésére, és az elismeréshez a betokosodott rendszerrel és gondolkodással kell elbírnia majd.

Ez amúgy a nézőre is érthető, mármint szerintem eleinte a jó rendezés – az első két résszel Fincher fektette le az alapokat, amiket a többiek követnek majd – és a kíváncsiság az, ami ott tartja az embert előtte. Legalábbis magamon teljesen ezt vettem észre.

A felépítés alapján gondolom, a végén Mansonnal beszélgetnek majd, de már most is iszonyat furcsa gyilkosok kerültek elő. Egyszerűen érdekes, hogy mi veszi rá őket a rémtetteikre.

Mindezt megvalósításilag úgy kell elképzelni, mint a Zodiac-ot? Már ha Fincher munkásságára gondolok, akkor egyáltalán nem a Seven-re hasonlít a Mindhunters. Képileg sem, durva mennyit fejlődött a rendező, mert hiába imádom a korai filmjeit, mostanság már sokkal visszafogottabban támaszkodik a vizualitásra.

De az előbbit félresöpörve: hiába teljesen más a filozófiája a Mindhunternek, valahogy a True Detective első évadja ugrott be közben. Persze itt nincs nihilista Cole, de valahogy hasonlóképpen vizsgálják az emberi lélek sötétségét.

A végére mindenképp azt mondanám még, hogy ha leültök elé, mert érdekesnek tűnik, akkor két részt mindenképp adjatok neki, főleg, hogy mindkettőt Fincher rendezte, és csak a harmadiktól vette át más. A pilot csak a végére kezd igazán érdekes lenni, de utána jelentősen javul a helyzet, szóval adok rá egy 8/10-et. Gondolom, a végén még jelentkezem.

(Mivel Netflix-es a sorozat, ezért az egész szezon felkerült egyszerre. Lesz majd évadkritika is, de addig kommentben, ha lehet vagy spoiler nélkül fogalmazzatok, vagy jelöljétek a spoilert, és azt is, hogy honnan való.) 

The Good Place: kezdett a 2. évad

2017. 10. 15. 15:50 - Írta: CyClotroniC

13 comments | kategória: kritika

Az igazán jó cliffhangerek egyik ismérve, hogy azon túl, hogy egy jókora gyomrossal küldi el a nézőt a szezonközti szünetre, később kezd is vele valamit, ne adj Isten, alapjaiban újrastrukturálja vele magát a sorozat, mint teszem azt a The Leftovers is tette.

Míg a drámák közt is akad bőven olyan, ami inkább csak vaktölténnyel riogat, addig a The Good Place-nek köszönhetően van jelenleg egy olyan országos komédiánk is, ami nem csak, hogy ambiciózus, de iszonyúan okosan is szövi a történetét.

Mike Schur tavalyi sorozata eléggé megosztó fogadtatásra talált nálunk a Junkie-n, hiszen kapott már hideget, langyosat és meleget is tőlünk, ám mivel jómagam is az utóbbi tábort erősítem, tennék még egy toborzókört itt a főoldalon, mielőtt rátérnék az erősen spoileres részekre.

Kezdve rögtön azzal, hogy mennyire borzasztóan friss élmény egy országos szitkomnál, hogy spoilerekről beszélhetünk. A The Good Place esetében viszont ez nagyon is áll, mert nem csak az első évad fináléja okozhatott meglepetést, de annyira high-concept – gyakorlatilag sci-fi – szériáról van szó, hogy minden epizód rendszeresen egy kisebb fordulattal ér véget, ami ugyan tény, hogy se nem elvárás, se nem elegendő, de kétségtelenül sokat dob az összképen.

Ehhez persze kell egy elegánsan egyszerű alapsztori is, ami remek táptalajt szolgáltat ahhoz, hogy gyakorlatilag bármit építhessenek belőle az írók. A pilot első perceiben Eleanor Shellstrop (Kristen Bell) kinyitja a szemét egy békés váróteremben, Michael (Ted Danson) beinvitálja az irodájába, majd nyájas hangon közli vele, hogy halott, de aggodalomra semmi ok, hiszen példamutató életének hála, a Jó Helyre került.

A gond viszont az, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, hiszen Eleanor Shellstrop finoman szólva sem egy mintalélek, ám ezt esze ágában sincs az égiekkel megosztani. Helyette csupán a mellé beosztott lelki társát, Chidi-t avatja be a titokba, aki történetesen etikát és filozófiát tanított földi életében, így közös erővel megpróbálnak Eleanor-ból jó embert faragni.

Felzárkózni viszonylag könnyű, hiszen alig több, mint 6 óra alatt be lehet érni a rajongókat a 2×05-nél (a Netflix-en fent van végig magyar felirattal is – és hetiben kerül fel), ráadásul egy próbát minimum megér, ha valami újra, frissre és frappánsra vágytok.

Tény azonban az is, hogy a sorozat inkább okos, mint klasszikus értelemben vicces, és bár kifejezetten sokféle humorral operál – a háttérben elszórt street food táblás viccektől kezdve a teljesen meta dolgokig -, nem egy térdcsapkodósan kacagós, harsány darabról van szó, ami szerintem még az előnyére is válik.

A szereposztás kifogástalan. Kristen Bell karizmája például elengedhetetlen ahhoz, hogy Eleanor minden földi tette ellenére szeretnivaló maradjon, akinek tiszta szívből szurkolhatunk, míg Ted Danson rutinos, nüanszokkal teli játéka a részemről simán megért volt legalább egy Emmy-jelölést, de a mellékszereplőket alakító zöldfülűbb gárdát is csak dicsérni lehet.

Emellé kapunk még egy kifejezetten kreatív díszlettervezést és egy olyan kaliberű írást, ami egyszerre hat játékos improvizációnak, mégis az utolsó apró részletig ki van előre minden találva benne. Úgy fajsúlyos, hogy egy percig sem szűnik meg mellette könnyednek limonádénak maradni.

The Good Place tehát a beszürkült, elkényelmesedett országos szitkomkínálat bevállalós, vagány antitézise, aminek tényleg inkább az ötletességén vigyorgok elégedetten bólogatva, mint a humorán, de épp azt szeretem benne, hogy valami más.

Ha kedvet kaptatok a sorozathoz, ne olvassatok tovább, se itt, se máshol, sőt még a hozzászólásoktól is óva intenék mindenkit. Tényleg a lehető legkevesebb tudással érdemes belevágni, elvégre majdhogynem minden kanyarban várja az embert valami kisebb-nagyobb meglepetés. Ha viszont szinten vagytok, lapozzatok bátran a tovább mögé, ahol a második évad első öt részéről lesz szó spoileresen.

Tovább…

Arrow: kezdett a 6. évad

2017. 10. 14. 20:00 - Írta: superpityu

50 comments | kategória: kritika

Szóval ott hagytuk tavaly abba, hogy a sorozat készítői egy nagyobb cliffhangerrel zárták a baromi jó 5. évadot. nem is volt kérdés, hogy visszatérek, még akkor sem amikor teljesen egyértelmű volt, hogy nem lesz itt nagy mészárlás a két szezon között. 

A 6. szezon kezdése nagyjából azt hozta, amit vártam tőle. Sok gyökeres változás nem történt ugyan, de a karakterek dinamikájában akadnak meglepetések, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lepett meg semmi, mert volt pár jobb húzás, amikre nem igazán számítottam. Spoilerekkel folytatom a tovább után.  Tovább…

Második blikk: The Gifted

2017. 10. 14. 16:30 - Írta: winnie

7 comments | kategória: 2017/18,kritika

Kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesz a FOX X-Menes sorozatának, a The Gifted-nek a második része a mezei nézőkre (mint én), illetve azokra, akik a képregényeket ismerve vágtak bele. Hiszen utóbbiak pontosan tudják, hogy miért érdekes az, hogy a főhősök vezetékneve Strucker, illetve, hogy a rész végén feltűnik Garret Dillahunt alakításában egy bizonyos Dr. Campbell. (Feltételezem, hogy Roderick ‘Rory’ Campbell-ről van szó.)

Mármint arra célzok a fentiek kapcsán, hogy érdekes lehet úgy nézni a sorozatot, hogy valaki számít az újabb és újabb célzásokra, infómorzsákra, illetve tudja (tudni véli), hogy esetleg milyen húzásokra számíthat a folytatásban, és nagyon várja ezeket, és ezért is köti le őt (persze mindig kiderülhet, hogy valami csak kikacsintás, puszta easter egg), és úgy is, hogy a nézőnek gőze sincs, hogy milyen irányba mehetnek az események, illetve mi derülhet ki egyes karakterekről.

A legrosszabb tippre az, ha valaki nem ismeri a képregényeket, és csak utánaolvas a dolgoknak, mert akkor tényleg kimarad minden mókából, a felfedezés öröméből, így nem is nagyon akarnék most ezekre a részletekre kitérni, szerintem érdemes önmagában nézni a sorozatra. És úgy egyelőre egy teljesen korrekt természetfeletti darab benyomását kelti.

Egyrészt azért, mert ideális mennyiségben adagolják az akciót, a mutánsképességeket és a feszültséget, másrészt pedig, mert a szokásos módon több szálon futó sztori minden tagjában jelen van az érzelmi töltet.

A hatóságok által faggatott apa (aki mellé még egy flashback-szálat is felvezettek suta módon, hogy egy új szereplő érkezését megalapozzák), a Mutant Underground és a veszélyben lévő család , valamint a börtönben lévő mutáns sem csak lóg a levegőben, mindegyik mögött van egy több rétegű sztori, amivel valamelyest közelebb hozzák őket – nyilván az utóbbi a legzsengébb és legtipikusabb (hányszor láttuk már az “új hal a börtönben” történetet?), viszont bőven rejt lehetőséget magában, ha mernek eltérni a kliséktől.

Plusz mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az egyik fő X-Menes motívum is jelen van, valamennyire rezonálhat a sorozat a mi társadalmunkra, illetve a jelen politikai, közéleti helyzetére, kérdés, hogy a készítők ennek kapcsán mennyire lesznek merészek, mennyire akarnak üzenetet sugározni, mélyebbre hatolni bizonyos problémák boncolgatása terén.

A The Gifted egyelőre egy teljesen tisztességes mutánsos, szuperképességes sorozatnak tűnik (6/10) egy elég megbízható készítővel, szóval olyannak, amibe nyugodtan “bele lehet fektetni”, hiszen számíthatunk arra, hogy ahogy nőnek a tétek, élettel telnek meg a karakterek és komplexebbé válik a sztori, meg fogja jutalmazni a kitartó nézőt – annak idején a Gotham-hez viszonyultam kábé így.

A kérdés csak az, hogy csupán valami tisztességesbe megéri-e invesztálnunk az időnket a még fényesebb jövő reményében, és a nézők válasza a kérdésre jó eséllyel a The Gifted élettartamára is befolyással lesz.

Pilot-mustra: Valor – 1×01

2017. 10. 14. 14:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) A piros pont mindenképp jár a CW-nak, hogy kimerészkedett a komfortzónájából (persze annyira nem, hiszen a szappan, az szappan). Nemrég egy középkori sorozattal és egy krimivel négy évadot is képesek voltak lehozni, most meg berendeltek egy katonai, rejtélyközpontú sorozatot. A nagy kérdés csak az, hogy mi alapján, mert el nem tudom képzelni, hogy az általuk bekért szkriptek még a Valor-énál is rosszabbak voltak.

VALOR – 1×01 – 2,5/10

Pedig nekem általában be szoktak jönni a CW újoncai, legalábbis a képregény-sorozatok kivételével több is a képernyő elé ragasztott (hogy aztán első évados kaszát kapjanak, ld. Containment, No Tomorrow, Frequency), de a Valor esetében már a pilot durva nagyot hasalt a szememben. Pedig nem is annyira katonás a sorozat, hanem inkább pilótás, Helikopter-pilótás. Nem mintha ez bármit is számítana.

A főhős egy szomáliai bevetésen keveredik galibába, miután valakit valahonnan kimentenek (nem kötik az orrunkra, az akciót se nagyon látjuk, csak halljuk, ahogy kommandóznak a távolban a katonák), aztán ugrunk egy hónapot, és kiderül számunkra, hogy egyrészt a lányt még mindig gyötrik a rémálmok a történtek kapcsán, másrészt pedig kitüntetést kap pilótatársáváal, és ismét munkába állhat.

Ehhez persze fájdalomcsillapítókra, meg jó pár olyan karakterjellemzőre lesz szüksége, amik rém kliséssé teszik őt, kábé minden katonai közhelyet megkap (oké, a dobolás annyira nem az), megtudjuk, hogy van pasija (szintén zenész…, mármint nem dobos, hanem katona), illetve azt is, hogy társával együtt valamit titkolnak, ami a bevetésen történt, és ami két katona fogságba esésével járt. (Meg is indítanak valami nyomozást.)

Túlléphetünk a cseppet sem megkapó karaktereken, és azon, hogy a két főszereplőnek mennyi játékidő kell, hogy egy elhagyatott helyen felajzva egymásnak essenek, és azon is, hogy a pilótanő PTSD-je eléggé bekavar abba, hogy ismét melózhasson, de persze ő nem akarja hagyni magát. A gond itt az, hogy miért gondolta bárki is, hogy a rejtélykomponens bármilyen szinten is érdekes lesz?

Egy: nem tudjuk, hogy mi a francért nem árulják el az igazságot (mint ahogy az igazságot sem tudjuk, de persze flashback-ek révén ez fel fog tárulni.) Kettő: rohadtul nem érdekel senkit két, alagsorban, hadúri fogságban sínylődő névtelen katona, akikről a világon semmit nem tudunk. Három: nyilván valamilyen összeesküvés áll a háttérben, meg randomneves titkos szervezet, hogy valami egy ezerszer látott összeesküvős sztorit lehessen szőni a történtek köré.

Oké, a sorozat nem epizodikus, hanem átívelős, de ettől még nem lesz jobb, mint a SEAL Team vagy a The Brave, maximum annak, akinek tetszik a kiképzés és a párkapcsolati kavarás, vagy esetleg a két eyecandy főszereplő. Mert rajtuk kívül csak CGI-helikopterek és ihletetlen megoldások töltik ki a játékidőt.

Supernatural: kezdett a 13. évad – írta Necridus

2017. 10. 13. 22:10 - Írta: vendegblogger

20 comments | kategória: kritika

Saving people, hunting things, the family business.

Nos, a családi vállalkozás idén se csődölt be, s már januárban bejelentették a munka folytatását, amit végre megkaptunk. Immáron 13. éve szállnak szembe a Winchester testvérek a természetfeletti erőkkel.

A nyitány pontosan ugyanott veszi fel a fonalat, ahol májusban hagytuka tovább mögött kissé spoileresen folytatom.

Tovább…

Van Helsing: kezdett a 2. évad

2017. 10. 13. 20:50 - Írta: DennyKeh

Add comment | kategória: Kanada odavág,kritika

Nem is tudom, hol kezdjem. A múlt héten visszatért a Syfy tavalyi nagy dobásának szánt Van Helsing, és ez az évadnyitó vegyes érzelmeket keltett bennem. 

Tavaly egész izgatott voltam a sorozatot illetően, de most teljesen elfeledkeztem róla, ha nem lett volna kitéve, hogy visszatér, el is siklottam volna felette. Bár a véleményem ettől még nem változott: remek koncepció, gyér(ebb) megvalósítás.

Az évadnyitóban sokkal több akciójelenetet kaptunk, mint az egész első szezon során, amelyek közül néhányat sikerült igen jól megvalósítani, egyik-másik viszont már vicc tárgyának is csak alig ment el. Az S2 egyébként hajszálra pontosan ott kezdődik, ahol az évadzáró véget ért – a tovább mögött már spoileresen folytatom. Tovább…

Legends of Tomorrow: kezdett a 3. évad

2017. 10. 13. 19:20 - Írta: superpityu

20 comments | kategória: kritika

Even vigilates have to pay their bills.

Nem gondoltam, hogy a rendkívül köhögős első szezon után sikerül összehozni egy rendkívül szórakoztató 2. szezont a sorozatnak, és ki tudja, miért, valahol abban sem bíztam, hogy esetleg a 3. évad kezdése jól fog elsülni. Tévedtem.

Szóval a Legends of Tomorrow jött, látott és győzött. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire nem veszi komolyan magát ez a sorozat, és ez az, ami baromi jól áll neki, talán ezért is kedvelem sokkal jobban, mint a The Flash-t és a Supergirl-t. Ebben az epizódban is miket vállaltak már.

Szóval a fináléban rendesen megkavarodott idővonal és a paradoxonok miatt elég nagy káosz alakult ki a Földön, de gond egy szál sem, mert ezt a cliffhangert baromi gyorsan feloldották, ráadásul egészen jól. Na, de menjünk a spoilerekért a tovább mögé. Tovább…

Next Posts Previous Posts