Tizenhatodjára végnak neki a Nagy Útnak, mi pedig egy cseppet sem unjuk. Vagy beszéljek inkább csak a magam nevében? Nem kicsit késtem el a kritikával/kibeszélővel, de legalább pár óra múlva már az új részen lehet csámcsogni. Üröm kontra öröm, nincs ezzel baj.

Cserébe ti már nem nagyon emlékeztek a nyitányra, én viszont igen. Megint akadt pár stunt casting, amivel nincs gond, ha jók a karakterek, s ha már a Survivor-ös Rob & Amber duónak örültem (7. évad és All Star évad), akkor itt sem gond Jeff és Jordan jelenléte, még akkor sem, ha az egyikük megnyerte saját reality-jét. (Megjegyzem első blikkre tipikusan a mindenkit verő párosnak tűnnek, de az eddig elejtett mondataikból simán kinézek egy végzetes bakit. Mentálisat.)

A többi csapat szokás szerint elég változatos képet ad: ezúttal a női duók mindegyike idősebb, vagyis a dupla eyecandy-ről le kell mondanunk, viszont a lányoknak ott vannak a tesók és a cowboyok, gondolom. Vagy a zsaruk, akiknek szurkolnék is, ha látnám, hogy bennük van a pengeség.

A nyitányról: tömegközelekedéses kezdőcsavar érdekes volt, de semmi extra lett, a repteres forgatókönyv csődöt mondott, de poén volt, és papíron a 16×01 feladataiban végképp nem volt semmi érdekes. Menni, mászni, szaladni (egy négyzetmétert lefesteni, WTF??) és vége. Rém egyszerű, szinte teljesen lineáris szakasz, ahol az esik ki, aki utoljára száll ki a repülőből. Ilyenkor sírom vissza, hogy nincs lehetőség dupla szezonnyitóra, mert bármennyire is szeretem a kezdést, az a 10 perc is a rész esszenciájából veszi el az időt.

Mondom, papíron semmi érdekes nem volt, de hogyhogy nem, a készítőknek megint malacuk volt. Vagy csak értenek hozzá? Jöttek az izgalmak, a szokásos összeomlások, a feladatok leírásának félreértelmezései (nem csak egy büntetés a végén, WTF!), majd a téves feladatmegoldás (a szoba kipingálása priceless), szóval bőőőven élvezhető volt a nyitány. 7/10.

Viszont a detour nélküli első szakasz rémesen össze volt tömörítve és, mondjuk ki, a vége felé még bénán is volt vágva, legalábbis a road block során baromira nem lehetett észlelni, hogy az egyik csapat miképp lett hirtelen utolsó előttiből harmadik, mint ahogy a többieknél is kilógott kicsit a lóláb. Nem baj, ez legyen a legnagyobb baj, nem?

ui: Vajon kik lesznek a rosszak, az örökké veszekedősek?

Mi van meg? A spoilerek között elmondom. Mellesleg úgy tűnik, hogy az előző rész környékén eldöntöttek valamit a forgatókönyvírók, aminek mi csak örülhetünk. Most már tényleg a spoilerek jönnek, de előbb egy kis főzőshow.

Tovább…

Az a helyzet, hogy ez most kicsit kevés volt. Szerencsére nem húztak fel minket teljesen, kaptunk pár választ az előző évekre, meg a részben emlegetett dolgokra is, de sajnos voltak idegesítő részek is. Innentől spoilerek.

Tovább…

Spoilermentes kritika következik a mai hazai premier alkalmából. (Előzmények illetve a történet leírása: human pilot-kritikája: 5/10, winnie pilot-kritikája: 6/10.)

Showtime-sorozatról van szó. 30 25 percesről. A kritikusok istenítik, a legtöbb junkie-kartárs is, akiknek adok a véleményére, de… Szóval én nem, nem istenítem, aki pedig azzal jön, hogy milyen jól van megírva a Nurse Jackie, azt biztos elküldöm a francba. (Egyedül a pilot végecsavarjánál tudtam elismerően bólogatni.)

A leggázabb szabadkozás a “lehet, hogy bennem van a hiba” kezdetű, de ezúttal nem tudok másképp nekiállni a kritikának, mert tudom, hogy bennem van a hiba. Valamiért ugyanis ezek a 25-30 perces epizódokból álló komikus drámák nem jönnek be. Nem kattantam rá sem a Weeds-re, sem a Californication-re, sem az Entourage-ra, sem a United States of Tara-ra, s bár korrekt volt, de a Hung sem nyűgözött le.

Ez az a műfaj, ami több mint egy szitkom, mégis kábé szitkomidő alatt akarnak kifejteni egy részt. Ez pedig gáz, mert így szinte semmire nem jut idő, inkább életképeket kapunk, amiket van, aki kifejezetten élvez, engem viszont zavar a sok papírvékony karakter, a normális történet hiánya. Szó se róla, egy percig nem bántam meg a Nurse Jackie nézését, kellemes, a viccek általában poénosak, a drámai pillanatok általában valóban drámaiak, de túl instant oldódó a sorozat, túl “az egyik fülemen be, a másikon ki”.

A Nurse Jackie-t természetesen Jackie, azaz Edie Falco cipeli a hátán, de az a röhej, hogy a legtöbb karakter is teljesen rendben van, mégsem történt meg az ilyen esetben várható rákattanás. A 25 perces részekre kapunk egy halom állandó szereplőt: egy halálaranyos és nyüzüge kezdő nővért, a szokásos meleg ápoló(ka)t, egy érdekes, de sokszor idegesítő orvosnőt, egy baromira nem érdekes orvost, egy gyógyszerész szeretőt, meg egy főnöknőt, aki mondjuk a comic relief lenne, de engem speciel baromira zavart, hogy neki annyi a szerepe, hogy az egyik részben véletlenül drogot fogyaszt, a másikban meg véletlenül a liftben beragad – huhh, de vicces, egyébként a szerepe lényegtelen.

Igen, a Nurse Jackie is azon sorozatok közé tartozik, ahol eldöntik előre, hogy melyik karakter mit csináljon az adott epizódban (”legyen idegösszeroppanása”), az elhatározást pár jelenet megírása követi, majd pedig a maradék 3-4 percet feltöltik történettel, esetleg szentelnek a részben megjelenő 2 betegnek is egy-két párbeszédet. Ennyi. Tartalom nulla, pár vitriolos megjegyzés, amin mosolyogni lehet, de legalább földön jár a sorozat, hiszen a való életben sincsenek nagy sztoriszálak, inkább csak történik ez-az.

Aki szereti az ilyen fél órás sorozatokat, annak bejöhet a Nurse Jackie, aki pedig nem…, nos annak is. Én, amellett, hogy ilyet kegyetlenül tartalmas mondatokat fogalmazok meg, úgy értékelem 4/10-re a kábé 3 sorban leírható sztorival rendelkező első évadot, hogy elismerem: megnéztem, nem untam, nem bosszankodtam, nem zavart, de mégsem érdekel egy fikarcnyit sem a 2. évad.

A Nurse Jackie hibái mindössze akkor jönnek elő, amikor az ember elkezd gondolkodni azon, hogy milyen is volt a sorozat, mik a negatívumok. Ezért ne kezdjen el senki “kritikákat” írni, mert abszurd módon hirtelen leértékelődik a kritika tárgya. Hátradől és élvezi. Semmi más nem kell.

(Ja, az inkonzisztenciákról oldalak tudnék teleírni, de nem teszem, csak megemlítem, hogy az írók döbbenet, hogy mennyire nem tudtak mit kezdeni a pilot után felállított helyzettel. Ott bemutattak egy hátfájós, kvázi drogos főnővért, erre építették az egész sorozatot, de szokásos módon csapdába írták magukat és ezzel a sztorivonallal nem tudtak sokat kezdeni, inkább csak erőltetve írtak bele egy-két “drogos” jelenetet – dettó ez a helyzet a fizikai Tourette-es dokival. És hasonlóan trehány módon kezelik az eltelt időt, hiszen egyszer 2-3 hét van két esemény között, majd hirtelen megint csak 1-2 nap, ld. a több epizódon át húzódó iskolaváltásos sztori és a kórházban talált gyerek sztorija közötti összehanghiány.)

Ez a sorozat most bemutatja nekünk az amerikai álom elérésének módját. Először is, áruljunk hamisítvány ruhákat, aztán ne várjunk 4-ig azzal, hogy ráhajtsunk a csajra, és persze kérjünk kétes alakoktól kölcsön pénzt. Várjatok, van még jó tanácsuk számunkra, de előbb egy kép a részből.

A fő tanácsuk amúgy egyértelműen az, hogy pénz, pénz, pénz. Már a marha jól sikerült főcím is ezt szajkózzák, miközben teljesen hipsteresen helveticáznak egyet a jó képekre. Mert a helvetica jó, meg a képek is. Szóval az első 30 másodperccel meg is vettek legalább két részre, aztán a többi történéssel talán háromra is.

A történet annyi, hogy két jó barát, vagyis három, két férfi és egy nő, pénzt akar keresni, csillogó életet elérni, mindezt különböző módon. Az egyikőjük természetesen nem befutott művész, mert az kell. A másik úgy tűnik az a srác, aki minden apróságot el tud intézni, vagy legalábbis ezt hiszi. A lány pedig saját galériát akar talán, de legalábbis képek eladásából fenntartani magát.

Az egész úgy van fűszerezve, hogy rengeteg ismerősük már be is futott, olyanok akikkel középiskolában haverkodtak most ezer dolláros (nemtom pontosan mennyi, de A Művészen levő ing+farmer kombónál klasszisokkal többe kerülő) öltönyben feszítenek, meg befutott fotóművészek, és hasonlóak, szóval ők már “made it”, főszereplőink pedig még nem.

Amire semmiképp nincs panasz, az az összegereblyézett színészcsapat. Tök jó volt úgy leülni, hogy az egyik kedvelt színésznőm szerepléséről nem is tudtam, erre a főcímnél látom kiírva a nevét. (Sossamonról van szó.) A többiek is jók, legalábbis teljesen illenek a szerepre, az egyedüli baj, hogy Lake Bell állandónak volt kiírva köztük, így tudjuk kábé merre fog alakulni az a szál.

Összességben olyan 7/10 a pilot, mert nagy kiemelkedést nem tudok mondani, haveros rész pedig még nem elég erős, de nagyon profi kezdés mégis, érdekel hova építkeznek. Az külön kellemes csalódás volt, hogy az előzetesben mintha nem lett volna annyira filmes hatás kamerailag, sima videónak tűnt, mint mondjuk a Curb, de nem, ilyen téren is teljesen minőségi a How To Make It, nem spórolnak.

Az Entourage-hoz való hasonlítgatás amúgy elkerülhetetlen, hiszen nézzünk már a producerek listájára, az adóra ahol megy, a hosszára, az egy soros történetre. Szerintem illik is rá, haveros bulizós, csak ezek a srácok itt lentebbről indulnak, mint Vince, akinél ugye egy sikerfilm, vagyis az áttörés után után csatlakoztunk be; itt pedig még kell a nagy termék, amivel híresek lesznek. Azért ne csak erről szóljanak a kommentek.

Dicsértem már eleget a sorozatot, így most nem ismételném önmagamat, hiszen tavaly már itt elég részletesen kifejtettem a véleményemet, és azóta a minőségben nem sok változás történt. Egy kicsit ugyan visszavettek, de gyakorlatilag az utóbbi négy rész alatt is nagyjából ugyanazt kaptuk, amit már megszokhattunk a TVD-től. Érdekes történetet, jól kidolgozott, múlttal rendelkező karaktereket.

Le mertem volna fogadni, hogy a sír kinyitását elhúzzák az évad végéig, de buktam volna ezt a fogadást. Ráadásul még sikerült is meglepniük engem. Nem tudom, hogy az írók vagy a könyv érdeme-e, de az remekül látszik, hogy mindig halad valamerre a történet, így nem toporgunk egy helyben. Az meg csak mostanában tűnt fel nekem, hogy a TVD bizony eléggé szerializált sorozat, és ez tetszik. Mielőtt rátérnék a legutóbbi epizódra, pár szó az előző részekről is, mert azok vezették fel a mostani eseményeket.

Az elmúlt hetekben új szereplőket ismertünk meg, illetve a már ismert karaktereket sikerült kicsit elmélyíteniük az íróknak. Gondolok itt az új töri tanárra, akinek megismertünk egy darabot a múltjából, valamint az is nyilvánvalóvá vált, hogy miért jött a városba. Plusz az 1×11-ben váratlanul felbukkant egy új lány Jeremy életében, aki nagyon érdeklődik a Gilbert napló iránt, s nem is ok nélkül teszi ezt Anna (Malese Jow), amint ez hamar ki is derül. Az előző héten ismét betekintést nyerhettük Mystic Falls múltjába, és ekkor láthattuk először a sorozatban Kelly Hu-t is. Innentől már spoileresen folytatom.

Tovább…

Sokan nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy egy sorozat adott epizódjának a vázát az írói stáb melyik tagja jegyzi elsősorban. Ha a showrunner ír egy részt, néhányan felkapják a fejüket, egyébként semmi. Pedig ha az ember belegondol, hogy mi lehet az oka annak, hogy két alapvetően egyforma rész között ekkora különbség legyen, akkor csakis az író személyére lehet fogni.

Egy hete még arról panaszkodtam, hogy az írók se nagyon tudják, mit akarnak kezdeni a főszállal, ezért egy helyben toporognak, a monster of the week részeket pedig a karakterfejlődéssel próbálják eladni, ami nem épp a legcélravezetőbb út, tekintve, hogy nyakunkon az Apokalipszis. És íme itt van egy rész, ami teljesen procedurális epizódnak lett felvezetve, és ha belenézünk, lényegében teljesen az is volt - azzal a különbséggel, hogy szellemek, démonok és egyéb nyalánkságok helyett kaptunk egy lovast. Nem kéne ekkora javulásnak lennie, de Ben Edlund mégis megcsinálta, és egy jóval az évadátlag feletti epizódot kaptunk. Szokás szerint a legextrémebb ötletek vegyítéséből. Mind már annyiszor. Tovább! Tovább…

Ez csak szerintem volt most egy sokkal lehúzóbb évad? Úgy nézett ki, az underdog viszonylagos felemelkedéséről lesz szó, erre csak olyan szálak sorakoztak fel, amikből láttad, hogy nem sülhet ki sok jó. Spoileres évadkibeszélő a tovább mögött, az új nézők inkább valamelyik régi írásra kattintsanak.

Bocs, a tovább előtt még megismételném a hírt, hogy a következő lesz az utolsó Friday Night Lights-évad, de legalább 13 rész még biztosan vár ránk.

Tovább…

Slay everyone, trust no one.

Áhh, rég volt ilyen, hogy az első részben minden játékos nevét tudtam. És a dupla epizódos kezdés arra is lehetőséget adott, hogy szinte mindenki kapjon elegendő képernyő időt. Oké, páran többet, páran kevesebbet, de mindenkit láttunk. Russell például elég keményen jelen volt és elgondolkodtam a vágáson: azt az illúziót akarják kelteni a nézőben, mintha a többi játékos ismerné őt, mintha nem egymás után forgatták volna a két évadot? (Gondolom nem vetítették le nekik az S19-et. Mindegy. Fura volt.)

Mivel reality-epizódokat nem nagyon szeretek/tudok osztályozni, így maradjunk annál, hogy abszolút kielégítő volt a kezdés, az ismerős arcok miatt nem gondolkoztam azon, hogy mi mennyire érdekfeszítő, szerintem az sem zavarna, ha minden epizód dupla lenne. Egy ideig legalábbis.

Igaz, ennek a résznek a felvezetését nem kicsit elhúzták, de mindig is a játék startja előtti pillanatokért voltam/vagyok oda leginkább, mondhatni bevonulás-sucker vagyok. Igen, itt is jó volt látni az ismerősöket, ahogy az első snittekben csak részleteket mutatnak belőlük és úgyis felismerhetőek voltak, és az is jópofa volt, ahogy ők is meglátták (és oltogatták) egymást.

Kíváncsi vagyok, hogy az All Star-évad milyen jellemzőket fog hozni ezúttal, kapnak-e tiszta lapot a milliomos győztesek vagy az egymást ismerők (utóbbira nincs sok sansz), változnak-e a játékosok, változtatnak-e saját, régi karakterükön, taktikájukon (Russell nem tette, bár az idolt még nem kereste). És az is érdekel, hogy mennyi visszatekintést kapunk.

A játékok mindenesetre régi évadosak voltak, ezért plusz pont, főleg, hogy ilyesmire sosem szoktam emlékezni. Igaz, a szokásos sírásom: bármennyire is jó television, nem vagyok oda a játék közbeni sérülésekért, a durvulásért. A kétkezes beintésért courtesy of Sugar igen, de a sérülésekért nem, főleg, ha Jeff még büszkén ismételgeti is.

Szóval a rész igazi fan epizód volt, a tovább mögött némi spoiler azért elfér. (A főcímben mostani képek vannak? Mert, ha igen, akkor nem kéne előre látnom, hogy egyesek tuti nem esnek ki addig, míg sárosak nem lesznek egy versenyben.)

Tovább…

Hétfőn befejeződött Anglia a világ legjobb rablós-csalós-átverős (magyarul heist) sorozatának aktuális évadja. Ha valaki még mindig nem tudná, miről van szó: itthon Vagányok – Öt sikkes sittes címmel ment a tévében többször is, és amúgy az itthon is rendkívül népszerű, Svindlerek című dokumentumsorozat anyaszériájáról van szó. Ajánlott mindenkinek legalább bepróbálni (annak pedig főleg, aki szereti a Leverage-t), hiszen 6×6 = 36 egy órás, remek epizódról van csupán szó, ha daráig fajulna a dolog. De most térjünk inkább rá a hatodik évadra.

Egy dolog biztos: a Hustle már messze nem olyan erős, mint fénykorában. Pár éve még egy akkora világgazdasági válságot, mint ez a mostani, könyörtelenül kihasználtak volna, most pedig csak megemlítették egy-két részben. Érezhető, hogy egyszerűen kifogytak az ötletek. Sejthették ezt az írók is, hiszen idén már meg se erőltették volna magukat, hogy hatalmas mindfuckokkal szolgáljanak minden rész végére.

Ennek volt köszönhető az, hogy a 6 epizódból háromban még csavar se nagyon volt, ami azért eléggé fura egy ilyen műfajú sorozatnál. Ugyanakkor az így felszabadult írói kapacitást máshová fektették: a karakterekbe, s ez nagyon jó ötlet volt. Ami nem megy, nem kell erőltetni, helyette keresni kell egy másik erősséget. És ők megtalálták. Ennek köszönhetően azt kell mondjam, hogy a tavalyi mélypont után mintha kicsit magára talált volna a sorozat. A tovább után folytatom, spoilerekkel.

Tovább…

Bár ez a hét megint csak a max 6/10-es magasságában ért fel, és sok minden nem is történt, legalábbis minden brutál kiszámítható volt, de egy badass pillanat miatt muszáj írni neki külön posztot. Innentől spoiler.

Tovább…

Persze már korábban elkezdődött, de az igazi verseny mégiscsak a Hollywood Week keretében startol el, ahol a legjobbakat választják ki a visszahívott versenyzők közül. Itt már nem a röhögés és a rácsodálkozás, hanem a feszültség lesz jellemző az epizódokra. No meg persze a túlhúzottség.

Szokás szerint a sok sorozat miatt már nem nagyon emlékszem a 8, vagyis 7+1 selejtező epizód legjobbjaira (maximum a kisfilmjeikre), szóval egyelőre nincs is favoritom, de az mindig tanulságos, ahogy a zsűritagok az általuk kiválasztott legjobbak közül hazazavarnak pár embert azzal, hogy nagyon bénák. Mégis ki juttatta tovább őket?

A meghallgatások egyébként nem voltak rosszak, de kiemelkedőek sem. És pár  zsűritag is akadt, bár csalódás, hogy Neil Patrick Harris vagy Kristin Chenoweth csak fél epizódnyit volt jelen, s pont Victoria Beckham zsűrizett 3 napon át. (Az utolsó jelenése mérföldekkel jobb volt, mint az előző.)

Nem értem, hogy miért csökkentették 10 percre a Lost részek játékidejét. Várjunk csak – basszus, ez durván elrepült megint. Volt aki tíz percnél többnek érezte? Spoilerekbe vágunk.

Tovább…

A stáb bizakodik a folytatásban, legkésőbb májusban dől el, hogy kell-e az NBC-nek a Heroes 5. évadja (nem, nincs elkaszálva, hiába kommenteli egy-két ember), akár kevesebb résszel, addig mindenesetre a finálé utolsó képkockája.

A részről majd fogunk írni, gondolom, de nem baj, ha van itt egy bejegyzés jelzésképpen. A mi kibeszélőnkben (eddig) inkább jókat írtatok a zárásról, ellenben külföldi fórumokon elég sokat rosszat olvasni. Az utolsó 1-2 percet azért megnéztem, de nem volt különösebben felajzó, többet vártam, bár egy-két érdekes lehetőséget felvethet.

Nem sokat lehet mondani egy szkeccs show-ról, de úgy tűnik, kicsit fogyott Demetri lendülete. Hiába na, egy 40 perces jó standup összeállítása vagy egy évbe kerül, nehéz 6*20 percet összehozni évadonként folyamatos minőségben. Azért akadtak ebben a kezdésben is jó pillanatok, plusz még egy Lost-szereplő is beugrott.

Tovább...