- Someone tell me please where to find a virgin in this country.
- Erm, difficult.

Szerintem ez egy jó rész volt, viszont rossz kezdés. Ezen kijelentést akkor nem tartom csak, ha végig a komoly drámát akarják erőltetni, még kevesebb poénnal, mint eddig. A rész végén leadott előzetes alapján mondjuk könnyen előfordulhat. Na jó, akkor is tartom.

Végre folytatódott az a tinisorozat, amilyet Amerika nem mert kitermelni még, így az angolok voltak kénytelenek (bár egy remake a tervasztalon van már). Szex és drogok agyba-főbe, ahogy azt kell. Vagy nem kell. Eléggé lehúzósra sikeredett ez a 40 perces kezdőrész, ennél még tavaly a teljesen új csapattal is viccesebben indítottak.

De igazából nem is a lehúzás a baj, nem amiatt mondom azt, hogy rossz kezdőrész, hanem mert az elején és a végén mindenkinek markánsabb szerepe kéne legyen, hogy csak később ágazzanak szét a szálak. Ehelyett megkaptuk Thomas drámáját, amiben nagyon távolról tűntek fel a csaján kívül a többiek, teljesen súlytalanul. Olyan volt, mintha a 4. részt néznénk, nem a pörgős premiert.

Obi-Van Kenobi is like God but with better weapons.

A zene viszont, hát szóval ott még most is alig tudnak hibázni. A kezdő képsorok mellé csatolton kívül szinte az összes tetszett. Minden rész után ki kéne adniuk egy válogatás cd-t, hogy ne kelljen egyesével vadászgatni őket.

Pontszámilag? Mint rész, simán 7/10, a harmadik évad elején bemutatkozott új csapatból az egyik legjobb karakterrel egy nagyon baba drámát hoztak, csak hát ezt picit későbbre kellett volna időzíteni.

Jövő héten ugyanitt kibeszélünk, mivel heti poszt nem lesz, csak a 4. rész után valahol még egy, meg a finálé után.

A múlt héten és a mostanin visszatért végre az összes sorozata az adónak, vagyis a fontosabbak, és egy dolog világossá vált számomra, de azt a végére hagyom, mert ez volt a reklám előtti cliffhanger.

Psych

A három visszatérőből ez jött be legjobban. Tök jó így nézni sorozatot, hogy nem lőtték le tényleg előre a vendégszereplőket. Itt épp egy akciósztár komédiázik kicsit Shawnékkal, egy nem túl bonyolult ügy során. Plusz még egy Unit-os ismerős is akadt. Plusz még a képen látjátok, ki tűnt fel ismét. Úristen mennyi ismert név futott össze egy rész elejére, belehúztak a téli premiernél azt hiszem.

Burn Notice

Ez vicces volt, olyan szempontból, hogy Jeffrey Donovan és a komolyabb színészet két külön dolog. Itt viszont nagyon kellett volna alakítania, ami nem ment neki. Minden jelenet amikor hihető taplót kellett volna hoznia vicces lett, mert egyszerűen olyan volt, mintha valami karikatúrát néznél. Hogy venné be bárki is a való világban a figurát komoly emberként? Nyilván nem adom fel a nézést, mert átlagban jó a sorozat, de hosszabb szünet utánra, a nagy “legjobb sorozat” dumák után ez bizony rossz rész lett.

White Collar

Úgy alakult, hogy a múlt héten meg most is volt már rész, de semmi sem csábított vissza a nézéshez. Nekem ez a sorozat lehet, ennyi lesz. Az első résztől lejtmenet a hatalmas butítás miatt, most akad sok jobb néznivaló, de ki tudja mit hoz a téli olimpia és az amiatti sorozatszünetek.

És igen, végre nekem is leesett, miért januárban volt kvázi a sweeps, a rengeteg vendégszereplővel mindenhol, hát mert téli olimpia lesz, sok sorozat nem adja végig a februárt úgy néz ki, szóval nem azokkal az adatokkal fognak talán dobálózni.

Nem tökölök, rögtön a lényegre térek: nekem eddig háromból kettő az arány. Mármint ha a Human Target eddigi nézhető epizódjairól van szó.

Persze, vakarhatnám a fejem, hogy „jaj a második rész után filóztam egy személyes cancel-ön”, de hát ez marhára nincs így, akármennyire is rossz volt az az epizód (mert hát az volt), egy akciósorozat sok esélyt kap errefelé, legalábbis ha minimális esély van arra, hogy jó legyen. Most pedig erről van szó. Mondjuk nem a megvalósítás, hanem a szereplők terén, mivel tartom, hogy a casting zseniális lett szinte.

Nem szálltunk nagyon el, természetesen a CGI, a bunyók és a kaszkadőrös jelenetek nincsenek a topon, mondhatni teljesen B-filmesek, de a rágógumis szórakozásba még pont beleférnek. Egyúttal ki is jelenthetjük, hogy a pilotra nem sokkal költhettek többet, mint mondjuk a harmadik részre, tehát a pénzhiány az átlagos minőségen, sorozaton belül nem fog megmutatkozni.

Elmondom mi volt az, ami végképp a tovább nézendő listára tette a Human Targetet: Jackie Earle Haley. Nem is arról van szó, hogy jó színész, hanem jól van megírva a figurája. Ahogy a pilotnál mondtam, ő a sötét múltas klisé, de működik, feldobja a jófiúkból álló csapatot, hihető, ahogy embereket fenyeget.

Bár lehúzom a pontszámot 6/10-re, mivel a második rész, mondjuk ki, borzasztó lett, de hogy maradok, az is tuti. Hétfőn Jack, szerdán Chance – jöhetnek.

She’s not particularly sharp, that woman.

MUHAHA! Bocs. Szóval végre folytatódott a Damages, s ezúttal is megpróbálnám hetiben nézni, de van egy olyan érzésem, hogy megint nem fog menni. Naná, hogy ismét széttörték nekünk az időszerkezetet, hiszen a jelen mellett pislogunk vissza pár hónapot a múltba, valamint szokás szerint 6 hónapot előre is ugrunk, hogy lássuk, mi lesz a sztori vége. S tesszük mindezt úgy, hogy közben WTF-hegyekkel hintik meg utunkat a készítők. (A fő WTF-ről itt nyilatkoztak meg itt – aki látta a 3×01-et az olvassa.)

Az alapsztori egy meglett családfő 70 milliárdos Ponzi-trükkje köré összpontosul, ezt nem is akarom ragozni tovább, jó látni az ismerős arcokat a famíliában és akörül. Patty Hewes ellenük vonul, miközben Ellen is jelen van, de ő immáron ügyészi vonalon, inkább csak hallomásból kíséri az ügyet, hiszen valami drogbalhéval foglalatoskodik.

Ez az alapfelállás, mármint hogy Patty és Ellen külön vannak jelen (egyelőre) mindenképpen másfajta megközelítésnek ad módot, de szerencsére a készítők előkapták mindazon módszereket, amivel eddig is remek sorozattá tették a Damages-t. (Remélem jönnek még vissza régi arcok és remélem visszautalnak pár régi eseményre, hogy az új nézőnek esélye ne legyen:) Viszont, hiába osztok le simán egy 7/10-et a feszült és ütős nyitánynak, egyelőre még nem nagyon látom, hogy miképpen lehet egy nagyon húzós sztorit felépíteni a megismert szituáció, tények köré. Naná, hogy nem, nem én írom.

Mindenesetre ez akadálya lehet annak, hogy hetiben nézzem, mert nem a jelen ügy felett érzett izgalom miatt folytatnám tovább azonnal, hanem inkább a bedobott csali, a hat hónap múltán történő események miatt. Én pedig nem akarok a készítők játékszere lenni. Tudom, már az vagyok. Majd darálok. Hátha sok spoiler-be belefutok. És addig is, lehet bizakodni abban, hogy bejön az 1% és nem a mostani lesz az utolsó évad.

Az ilyen részeknél érzem azt, hogy milyen jó lehet darálni a sorozatot. Bizony, a héten alig halad előre a sztori és még buta vagy okos akció sem nagyon volt ezt ellensúlyozni. Lássuk spoilerekkel.

Tovább…

If we don’t handle this right, Luke may have an unhealthy attitude towards sex… or agro-business.

Á, a kezdeti döcögés után, mostanra már teljesen megvett a Modern Family és nem elég, hogy Ed Norton és Elizabeth Banks után vendégszerepelt a sorozatban Chazz Palminteri és Benjamin Bratt is, sutyiban feltűnt Kristen Schaal (tudjátok, Mel, a Flight of The Conchords-ból, aki tegnap ünnepelte 32. születésnapját), és még érkezik Judy Greer is, szóval… vita nincs, az idei legjobb szitkomújoncról beszélünk. De, izé… Van egy kis gondom.

Az a gondom, hogy bármennyire is képes vagyok alámerülni egy sorozatban, sokszor analizálok. A Modern Family-t pedig túlzottan is lehet analizálni. Ugyanis minden sorozat epizódjai általában 3 cselekményszálból épülnek fel: az A-sztori a fő történeti vonal, s emellett ott egy B-sztori (3-4 jelenettel), a mellékes, s egy C, ami vagy egyenrangú B-val, vagy csak 2 jelenetes, alacsonyabb rangú, afféle érdekesség, komikus szál. Így használják ki a szereplőket. Például a Lost-ban is.

Amikor ez eszembe jut, akkor mindig kicsit kiábrándulok ebből a körzős-vonalzós világból. A kedvenc állatorvosi lovam mindig is a Las Vegas volt, ahol majd minden epizód úgy nézett ki, 2-3 szereplő kap egy sztorit és tőlük, sokszor szinte teljesen függetlenül a másik 1-2-3 is kap egy sztorit, így a tipikus Las Vegas-rész állt egy 25 perces és egy 10 perces, egymás mellett futó történetből. És ez számomra kissé illúzióromboló, mármint, ha két ennyire különálló darabból áll össze egy sorozat. (A hasonló szerkezet a krimiknél nem zavar annyira valamiért, ott két ügy van, oké, de egy sorozatban nem lehet mindenkit foglalkoztatni egy sztoriban?)

Akkor mit mondjak a Modern Family-ről? Annak idején, pár éve a CBS-en, épp a Modern Family-ben a Mitchell-t alakító Jesse Tyler Ferguson főszereplésével volt a The Class című szitkom (benne Andrea Anders és Lizzy Caplan is), ahol nagyon zavart, hogy a 8, találkozón összejött volt osztálytárs A-B-C sztorijai sokszor csak párhuzamosan futnak egymás mellett, kereszteződések, találkozások nélkül. Ez nem volt meglepő, hisz eleve megoldhatatlan volt, idegenekről szólt a sorozat, akik találkoztak, majd szétrebbentek, s később csak kisebb csoportokba látták egymást.

A Modern Family-re mindez hatványozottan igaz, hiszen 3 családról szól, akik az epizódok zömében azért találkoznak, de az 1×11 vagy az 1×12-nél fordult elő megint, hogy annyi volt az egyébként jó epizód, hogy az egyik család kapott 10 percet, a másik 6-ot, a harmadik 5-öt és kész. Én pedig néztem EGY 22 perces szitkom címén HÁRMAT: egy 10 perceset, egy 6 perceset meg egy 5 perceset, melyeknek valaki véletlenül összekeverte a jeleneteit.

Mondom még egyszer, ezzel nincs semmi gond, a Modern Family a legjobb a mostani országos újonc komédiák közöt, de fura belegondolni, hogy van, amikor elég egy-két 5-6 perces sztorit írni (”Claire és Phil ebben a részben csinálják ezt”) és kész is az epizód. Minek szenvedni 20 percesek kitalálásával? Persze ez általában nem tűnik fel a nézőnek, nekem sem szokott, de ha feltűnik, valamiért elkezd kattogni az agyam.

Tudom, “minek él az ilyen?”, de még mindig jobb, mintha erőlködve próbálnának mindenkit beírni egy fő sztoriba, mert akkor persze az lenne a baj. Meg aztán hiába van három család egy sorozatban, tényleg nem találkozhatnak minden részben.

Ezekkel a nőkkel mindig gond van. Ennyit kell tudni a sorozatról? Valójában pedig annyit, hogy megérkezett A CGI-sorozat, véresen és szőrösen (mindenhol), borban fürödve. Fuck the Romans.

A történet, nos hát a címből kitalálható, Spartacus-ról szól, aki gladiátorkodása után holmi felkelést fog vezetni. Ilyen az, ha valaki beleun a munkájába, vagy rabszolgának adják a nejét. A kezdőrészben az mutatják be, hogy miképp kerül először az arénába, a kilógó mellel éljenző nézők elé.

Nem nehéz kitalálni, hogy melyik piaci résre vetődött rá a Starz csatorna ezzel a sorozattal: azokra a férfiakra és nőkre, akik a Rómán lógtak, de mivel annak már vége, így anyag nélkül maradtak. Mostanáig.

Azt ki kell emelni, hogy a Spartacus nem a realizmus kategóriában lesz emlegetve, hiszen a készítők nem csak technológiában, hanem szellemiségben is a 300-at követik. Erről azt hiszem a fentebbi kép is eléggé szépen árulkodott. Durva, hogy legalábbis egy pilotnyira, de sokkal kevesebb zséből majdnem hozták egy 2 éves mozifilm látványát. Várj, mondom érthetőbben. Tehát a sorozat ugyanazzal a technikával készül, mint anno a 300 és a Sin City (vagy a sorozatok közül a Sanctuary). Végig zöld háttér előtt veszik fel minimáldíszletekkel és minden amit a szereplők közvetlen közelén kívül látunk, az grafika sőt, még a szereplők környékén fröcsögő vér is az természetesen. Mindez teljesen képregényessé teszi az egészet, amit a rengeteg vizuális túlzással meg is erősítenek.

Nem kertelek, ez nagyon durván véres popcorn lett. Értéket nem itt kell keresni, de a pilot alapján rohadt szórakoztató kardos-b*szós időtöltésről van itt szó. Hát igen, a Starz fizetős kábelcsatorna, így nem tökölnek: káromkodások, mellek és egyéb, többnyire levágott testrészek tengere tűnik fel a képernyőn, takargatás és finomkodás nélkül. Mint említettem, képregényes a megvalósítás, így bizony itt is túloznak, de úgy, hogy vigyorogni fogsz rajta. Konkrétan a káromkodást értettem most ez alatt, mivel néha csak úgy a semmiért teszik, over-the-top baromságként, de szórakoztatóan.

Mindezek mellett azt is megtudhattuk, hogy Róma az orvostudománnyal is durván előrehaladott volt, hiszen az orgiák során a plasztikázott mellek is feltűnnek, legalábbis a mellbimbó helyezkedése alapján ez valószínűleg az. Na mindegy, nem a hitelességre mentek, ez mindenhol látszik.

Pontszám? Nos, a pilot valahol 7/10 körül, nem szaroztak benne. Ha tartanák az erőszak/cicik/diplomáciai kavarás arányát az tök jó lenne, mert általában az ármánykodás túlzása miatt szoktak unalomba fulladni a hasonló művek. Visszakanyarodva posztom elejéhez, Spartacus kálváriáját bizony egy szőke nő indítja el, aki a férje fülét rágja, mielőtt felfedi az aduászait, ezzel mindenféle folyamatot elindítva.

- Come on, you owe me!
- For what?
- For fingering Vicky underneath the bleachers.
- That was in middle school. Get over it.
- I’m sorry. I didn’t realize there was a time limit on broken hearts.

Nem, nem teszek úgy, mintha nem tudnám az okokat, de az Amerikai Pite-sorozat óta valamiért a tini szexkomédiákat sokan alantas műfajnak tartják, pedig akad jó és rossz is közülük, már, ha a filmeket nézzük. Sorozatban nem volt eddig túl gyakori a műfaj, s a Blue Mountain State sem tinikről szól, hanem már egyetemista huszonévesekről, viszont az nem meglepő, hogy a BMS nem a tantermekben játszódik, hanem a focipályán és a koleszszobákban. Igen. Haverok, buli, szex és persze pár, a pisikaki vígjátékokra jellemző altesti megoldás – meztelenség nélkül, melltartókkal és egy-két fenékkel, mint a lányolvasóknak kedveskedő képen is látszik.)

BLUE MOUNTAIN STATE – 1×01 – 6/10

Nem kell megijedni, nincs benne (egyelőre) amerikai focimeccs, mindössze a csapat adja a sorozat magját (a köcsög cséká, az új fiú futójátékos, a csereirányító és a kabalaállat pozíciójára ácsingózó lúzer, meg a kiképzőtiszt edző), s láthatunk némi beavatást meg edzést. Meg tusolást. És persze, mivel a focistáknak jó, 10/10-es lányokat végkimerülésig, akik az eyecandy faktort hivatottak emelni.

A BMS nem akar több lenni, mint ami, egy szórakoztató, fiatalos agymenés, amiben felesleges értéket keresni, hiszen a cél csak az ökörködés és nem a minőségi humor prezentálása. Tipikus haverokkal röhögős sorozatról van szó, aminek a pilotja abszolút feelgood, vérmérséklettől függően végig mosolyogja vagy röhögi az ember, esetleg undorodva elfordul, behány a sarokba, majd a száját óvatosan megtörölve a fájlt is törli a shift+F8-kombinációval.

A műfaj előzetes ismeretében tehát a pilot hozta a kellemes időtöltést, utána reppent is a 2. rész a playlist-be, ami jelent valamit, a nagy kérdés, hogy mennyire sikerül majd egyensúlyt tartani az alpári poénok és a feelgood-faktor között, illetve, hogy a karaktereket nem áldozzák-e fel a humor oltárán. Egyelőre ugyanis (naná!) a mellékalakok emlékezetesebbek, mint főhősök.

(Azóta megvolt a második rész is, ami egy fokkal gyengébb lett és amiben a maszturbáció és a pisi után a kaki került terítékre, valamint egy vaginában felejtett gyűrű.)

A sorozat, amitől a WB-s minőség, az Everwood és Gilmore Girls hangulatának visszatérését vártuk. Hát, mondjuk ki, nehéz feladat megközelíteni is a két emltett nevet, így sajnos a Life Unexpectednek sem sikerült, viszont még így is a jelenlegi The CW csatorna legjobb műsora a dráma műfajban, csak hogy a SupNatosok ne üssenek le.

A történet röviden annyi, hogy a szalagavató éjszakáján kufircolt ez a két fiatal, csak b*sztak védekezni, így bizony teherbe esett a lány. Hopp előre ugrunk 16 évet és majdnem 9 hónapot, az örökbe adott lány megjelenik, hogy ő hivatalosan, bíróságilag is felnőtt akar lenni, írják már alá a papírt a bohó, most már 32 éve körüli szülők. Csak az én elmondásomban bonyolult.

A lényeg, hogy a srác azt hitte, abortusza volt a teherbe esett lánynak, de természetesen ez nem így történt, hanem inkább megszülte és utána örökbe adta, bízva abban, hogy egy újszülött kisbaba kelleni fog rendes embereknek. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ezért is akarja 16 évesen felnőttnek nyilváníttatni magát a lány, mivel nem a legjobb nevelőszülőkhöz került az évek során. Természetesen nem jön be a számítása, így végül a két vér szerinti szülő gondnoksága alá kerül ideiglenesen (már látok egy részt amikor ez lesz támadva, és majd izgulhatunk, hogy elveszik-e tőlük?).

Most már tényleg a sorozat erősségére térek, ami természetesen nem a történetben leledzik, hanem a karakterekben. Ha a CW újoncfelhozatalát nézzük, akkor egyszerűen meglepő, hogy ezúttal mindenki első látásra kedvelhető. A fiatalon hibázó pár, akik erőteljesen gyerekesek, de most kénytelen lesznek felnőni picit, a haverok, na és persze a lány, Lux, akinek a neve a sorozat nevéből ered, ha jól megnézitek. Itt nyilván semmit nem bíztak a véletlenre, rajta simán elvérezhetne az egész, de a 19 évesen 16-ot játszó Brittany Robertson tényleg tündér.

Tényleg van benne valami a csatorna dicső múltjából, amikor még mertek igazi érzelmeket normálisan képernyőre vinni, viszont a rész végén egy olyan borzasztó kavarást csináltak az írók, ami miatt nem tudom teljesen felhúzni, csak 7/10 pontig az értékelést. Nem akarom teljesen leírni, majd meglátjátok, de tipikusan előrevetít pár szokásos kavarást, klisét, amikre már nem vagyunk kíváncsiak a pilot láttán.

A XXI. század első felében néhány neves marketingcég és óriás médiabirodalom elhatározta, hogy komoly expedíciót indít az amerikai tinédzserlányok lelkének legmélyére. Olyan mélyre próbáltak hatolni, ahová előttük még csak nagyon kevesen jutottak el, és ahonnan a John Hughes vezette csapatot kivéve senki sem tért vissza soha hasznos teherrel. Nemzetközi összefogásuk célja az volt, hogy végre fény derüljön arra, Robert Pattinson hulláján, néhány Lady Gaga cédén és a végzős bálkirálynőnek járó koronán kívül vajon most mit rejt ez a nem ismert tartomány.

A küldetést nehezítette a hosszan gomolygó sűrű lila köd, a könnycsatornák rendszeres áradása illetve a mélyebbnél-mélyebb rétegekben megbúvó természeti jelenségek és válaszreakcióik zavarodottsága. Mindez azt eredményezte, hogy “a korszellemet mindig alaposan lereagáló” ABC Family úgy döntött, ő sem akar kimaradni a jóból és a The Secret Life of the American Teenager mellé kísérőnek tavaly nyáron berakta a Make It or Brake It c. tornászlányokról szóló (tini) drámaszériát. A döntésük eredményes volt, hiszen a nyári tíz rész alatt a sorozat megtalálta közönségét, így most januárban az első szezont kiegészítendő – utólag berendelt – tíz részt is elkezdte sugározni az adó, s már lehet is készülni a nyáron startoló 2. évadra.

Az alapszituáció unalomig ismert, végy néhány tinédzsert és azok első látásra – de csak első látásra – funkcionáló családjait, rakd össze őket egy kisvárosi mikroklímába és adj melléjük egy koncepcionális hátteret (itt ennek Colorado állam egy kisvárosa és a torna, mint versenysport felel meg) amelyen keresztül megszűrve mutatod be mindennapjaikat, küzdelmüket egymással és önmagukkal. Azt nem állítom, hogy a sorozat az első tíz részben ennél tovább ment, azt viszont igen, hogy a fenti kritériumokat maradéktalanul és profi módon teljesítette.

A tinédzserlányok természetesen itt is tinédzserként gondolkodnak és cselekszenek, annyi különbséggel, hogy a felelősségtudatuk a versenysport miatt kicsit eltér az átlagostól, céljaik vannak és azok teljesülésének érdekében minden eszközzel hajlandóak élni (akár egymás ellen is). A történések láncát Emily indítja el, aki friss érkezőként tehetségével belezavar a tornaklubban Lauren, Kaylie, Payson triójának édes életébe.

Tinisorozat lévén a szülők itt is tipikus szülőknek tűnnek, azonban a felszín alatt naná, hogy ennél sokkal bonyolultabb kapcsolati szálak, elfojtott vagy éppen elfojtatlan érzelmek és kimondatlan gondolatok között gyötrődnek, lányaik komoly céljaihoz pedig hasonlóan elkötelezetten csatlakoznak. A történések láncát Lauren apja indítja el, aki ugyan bénán, de legalább eredményesen zsarol. Lelke rajta.

A kisváros és a sportklub itt is olyan, mint bármelyik másik: mindenki ismer mindenkit, és mindenkinek megvan a véleménye a másikról, amit véletlenül sem mondana annak szemébe. A nyugalom szigetének látszik mindkettő, miközben messze van az idilli állapottól, nagyon messze. A történések láncát Sasha, az ex-olimpikon edző indítja el, aki új szemléletet és komoly szigort hoz a klub életébe.

A sztoriról nagy spoilerek nélkül ennél többet nem szívesen írnék, de ami nézhetővé, élvezhetővé tette mindezt, az a szkript. Ez egy tini-drámasorozat, elkerülhetetlenek benne a klisék, de a karaktereknél szinte kivétel nélkül összhangban van a motiváció és a cselekvés (nem kell néznünk értetlenül – “és ezt így hogy?”), nincsenek elvarratlan szálak és üresjáratok, illetve a giccsfaktor is tűrhető méreteket ölt. Az írók már az első néhány részben gyorsan megalapozzák a felállást és a történéseket, a későbbiek során pedig ezekből ügyesen lépnek tovább, bontják ki és mélyítik a szálakat. A tovább mögött folytatom képekkel és spoilermentesen.

Tovább…

Huhh, megnyugodtam. Azért valahol érdekes, hogy a rész legjobb jelenete az volt, amikor nem Jack-ért kell aggódni. Sajnálom, így a 8. évadban már csak a vége felé fogok izgulni érte. Ennek ellenére minden jelenete remek, amikor rendet rak, csak olyan cliffhangert (még ha csak reklám előttit is) felesleges már berakni, amikor ő van veszélyben.

Jövő héttől lehet spoileresen jövünk, de most csak röviden annyit jegyeznék meg, hogy szerencsére bejött a tegnapi tipp, és a 2*2-es premierből a második felvonás már izgalmasra sikerült. A 4. rész vége meg egyszerűen duplán ütött. Mi lesz még itt? És milyen vendégszereplőket szereztek már? Egy kis zsaru szerepben is tök ismerős arc, a BSG egyik főmuftija, satöbbi.

Az egyedüli aki durván rossz, az a CTU főnök, olyan a testtartása, testbeszéde, mintha valami szolga lenne, nem tudtam komolyan venni egy percre sem eddig.

Aki az első 4 részre fogadott, az vesztett. Sorry. Fenékig.

- What is this about?
- Jack Bauer.

Idézet, és ennyiben a sorozat lényege össze is foglalható gyorsan. Nem értem, miért nem fogta fel egy CTU-főnök sem ennyi idő alatt, hogy felesleges ellentmondani neki — de persze muszáj, hiszen ez lendíti előre néha a sorozatot.

Az első kérdésem rögtön az lenne, hogy elfelejtettek igazán ütős évadkezdést írni? Még a legrosszabb évadjaiban is durvábban kezdett a 24. Oké, kicsit igazságtalan vagyok, hiszen általában az első 4 rész végére pörgött tetőfokára az izgalom, szóval ma este (holnap hajnalban) már majd többet tudunk.

Viszont hiába furcsa kicsit a kezdés, azért Jack mégiscsak Jack. Ismét be kell vetnie magát, hiszen van egy szál, amit csak ő követhet. Nem tudom pontosan mennyivel járunk az előző évad vége után, de felépült, és Kimmel a Los Angelesbe költözést tervezi NY-ból, mivel nagypapa lett, többet akar a családdal lenni.

Jól olvastátok, jelenleg a Nagy Almában van, úgy bizony, Los Angeles és Washington után újabb helyszínre költözött a sorozat, ami természetesen jót tett neki. Az itteni CTU-központ eléggé hitech akar lenni, de inkább olyan erőlködős a cucc, valahogy nem kaptak el vele. Itt az évad elején a főszál az, ebbe az 5. perc környékén avatnak be minket, hogy valakik meg akarnak akadályozni egy ENSZ-ben zajló béketárgyalást, mindezt holmi merénylettel nyélbe ütve.

És akkor nézzük a szereplőket. Először is Chloe visszatért, viszont csavartak a szupergeekségén, ami szerintem jó húzás. Majd meglátjátok mit, nem lövöm le teljesen. Aztán itt van Freddie Prinze Jr., aki szerintem haverkodni fog rendesen Jackkel, na meg “Starbuck”, aki tök fura nőies ruhában, főleg, hogy én a Bionic Womant anno nem néztem, így most sokkolt először. Ezen kívül még sokan mások is, de egyelőre nem túlzottan

Egy reményemet szeretném most elmondani nektek: ne legyen a CTU-ban besúgó. Köszi. És akkor tegyék meg tétjeiket, Jack mikor beszél az elnökkel, hányadik részben? Ez egy 7/10 volt, jóindulattal, remélem a hétfő esti duó hetes fölé, vagy akár 8 pontra is húzza.

Na, nem fogok poénkodni a nickemmel. A lényeg, hogy Kanada úgy döntött ideje megint előzni az USA-t kicsit, így pár nappal előbb tolták le a premiert. A másik fontos dolgot pedig az, hogy akciósorozatról van szó, így friss levegő a tévében, vagy valami ilyesmi.

A sorozat arról szól, hogy van egy magáncsapat, áll jelenleg két emberből, akik előcsalogatják a rád vadászó merénylőt. A csapatot úgy kell elképzelni, hogy Chi McBride, a Pushing Daisies afroamerikaija ül az irodában, míg a Boston Legalből és Fringe első részből megismert szőke csávó beveti magát az akcióba. Ha fenyegetést kapsz és a zsaruk nem érnek semmit, akkor hozzájuk kell fordulni. Olyan testőrfélék, elősegítik, hogy előbújjon a merénylő, aztán megoldják a helyzetet.

Sajnos nem lehet annyira éltetni a sorozatot, hiába volt a cold open remek. Csak néztem, hogy “wow, mi lesz itt?”, aztán jött a főcím és a langyosabb ügy. Eléggé a tékában alsó polcon levő filmek történetére hajazott, és a megvalósítás sem múlta őket felül annyira.

Konkrétabban: látszott a pénz, de ennél később tuti kevesebb lesz, így nem remélek sok jót. Volt benne remek akció is, amikor egy szellőzőben bunyóztak az odavágott, de aztán majdnem negálták is a pozitív élményt, amikor nem sokkal később (1 perc) felgyorsítottak egy verekedést, hogy izgalmasabb legyen. Hiába na, nem volt idő a végtelenségig gyakorolni a koreográfiát.

Amit mindenképp említeni akartam még, hogy Jackie Earle Haley (Watchmen, Freddy) is állandó szereplőnek volt beírva. Basszus, ezen tökre meglepődtem, mert már nem emlékeztem, hogy ő is lesz benne. Az a helyzet, hogy ő kapta a legjobb figurát a pilotban, a sötét oldalról érkező csapattagot. Ez azt jelenti, hogy régebben tőle kellett volna megvédeni a csapatnak az ügyfeleit, de már nincs gond, mert szerencsére átállt. És mint említettem, a pilot legjobb pillanatait szállította is, pedig senkit nem lőtt le.

Részemről 7/10. Azt kérded miért? Hát mert akciósorozatok között helyezzük el és ha jól megnézzük, a 24-nél azért kevesebb, de rengeteg régebbi próbálkozást simán üt.

Január 25-én indul a Showtime picit sem hype-olt új sorozata, a La La Land, mely Marc Wootton műve, aki színésztársaival mit sem sejtő Los Angeles-ieket viccel majd meg jól. Aki ismeri Woottoon munkásságát, gondolom ott lesz a premiernél, én szégyenszemre passzolok. Bár…, még jó is elsülhet a dolog a tovább mögötti promó alapján. Meg aztán mégiscsak Showtime.

Tovább...

Mintha sweeps lenne, mindkét kedvenc komédiám olyan vendégsztárokkal érkezett a héten. A Community ugye Jack Blackkel és mégvalakivel, a 30 Rock pedig a James Francót vetette be, bár neki mostanában nem annyira idegen a tévézés, meg hát régen sem volt, hiszen ott az a bizonyos Freaks and Geeks főszerep a múltjában. Viszont Blackkel összehasonlítva, mondjuk ki, James sokkal jobb szerepet kapott.