Hát, Anglia megint csak nem hazudtolta meg önmagát: ezúttal a Channel 4 állt elő egy olyan sorozattal, melyre a “zavarba ejtő” a legjobb jelző. A Cast Offs ugyanis egy áldokumentum-sorozat, mely egy (kitalált) valóságshow-ról szól, melyben hat fogyatékkal élő embert kiraknak egy szigeten, hogy próbáljanak meg együtt élni, boldogulni, miközben kamerákkal veszik őket.

CAST OFFS – 1×01 – 4/10

A koncepció alapját képező karakterek között van vak, siket, kerekesszékes, törpe, egy Thalidomide gyógyszer hatására “végtaghiányos” és egy kerubizmusban szenvedő (a színészek valóban rendelkeznek ezen “fogyatékokkal”). A sorozat pedig egyrészről az ő szigetelésük krónikája, másrészről pedig az évad minden részében középpontba kerül egyikük, hogy megismerhessük a történetét flashback-ek formájában.

Ennyi a koncepció, a műfajra talán a dramedy jelzőt lehetne ráhúzni, poénok és drámai(nak szánt) jelenetek váltják egymást, miközben a néző (jelen esetben én) nem tudja, hogy mit gondoljon. Mondom, zavarba ejtő, nem is tudtam, hová tenni a Cast Offs-ot, de mivel a szigetes események annyira nem hoztak lázba, a pilotban bemutatott kerekes székes srác története pedig bár korrekt volt, de inkább klisés, ezért a közepesnél gyengébb pontszám és a továbbnézés hanyagolása mellett döntöttem elsőre.

Pedig a téma érdekes, de a pilot középpontjába állított karakteren kívül nem ismertük meg annyira a többieket és a kezdő 42 perc nem nyújtott semmit, amiért kíváncsi lennék a sorozatra. Illetve hazudok, mert érdekelnek az előtörténetek, kíváncsi vagyok, hogy túllépnek-e a sablonokon (na, nem mintha ismerném a kerubizmus sablonjait…), de a Cast Offs is azon sorozatok közé tartozik, amit csak akkor folytatnék, ha valaki látva a 6 részes első évadot (vagy pár további részt) azt mondaná, hogy érdemes az időt beleinvesztálni, hogy van payoff a végén.

Az időbefektetés mellett van egyébként az, hogy az írók a Skins, a Shameless és a The Thick of Itt gárdájából kerülnek ki, de, ha a pilot nem győzött meg, akkor nincs értelme erőltetnem addig, míg valaki irányba nem állít és közli velem, hogy butaságot követek el a Cast Offs kihagyásával. A többieknek meg: aki nem tipikus, mondhatni eredeti sorozatra vágyna, annak nem kell tovább mennie.

Igazából nem véletlenül csúszott ez a poszt ennyit. Bár volt benne magánélet is, de azért az is közrejátszott, hogy egyelőre még nem dönthető el igazán a Scrubs-folytatás minősége, hiszen Dr. Jan Itor kivételével mindenki rendesen szerepelt a részben. Bocs, Carla nem, de egyelőre ő nem is hiányzott túlzottan.

Elmondom kit képzeltek JD helyére: az egyik újonclányt! Aki erre gondolt a promóképeket látva, az most megveregetheti a saját vállát. Valójában teljesen logikus döntés, nem azért mert JD olyan volt, mint egy lány végig, hanem mert így annyira nem hasonlítható JD-hez, nem pótlék, hanem egyszerűen más. És még jól is néz ki. Plusz álmodozásai is vannak.

A lényeg tehát, hogy igazán majd csak a 6. rész után tudunk dönteni, amikor is kifutnak a vendégszereplők és magára marad a folytatás végleges csapata, Cox-szal és Turkkel karöltve. Meg pár (egy?) újonccal tavalyról. Természetese Joe-val, aki a legjobb karakter volt az előző szezonban.

Mellesleg szerintem elég jó gárdát rántottak össze, remélem sikerül talpon maradniuk. Még az idegesítőnek írt csávó is jól lett castingolva. Mondjuk a valósághoz már nem tudom mennyi köze van ennek (nem orvosilag), hiszen Joe-t tavaly tanították, most meg már alá tartozik csomó medstudent, akiket még betegek közelébe sem szabadna engedni. Messze vannak attól a tudástól, amivel JD kezdte az első napját. Olyan fura, hogy tanterem, aztán rendes kórházban betegek között, meg ilyesmi. De meg lehet szokni.

Viszont úgy néz ki, hogy akármilyen rossz dolog is sül majd ki idén, 6 normális Scrubs részt azért fogunk kapni, hiszen megy a hülyülés az eredeti szereplőkkel ezerrel. Utána meg majd jövök a tényleges folytatással is egy írásról, addig pedig örüljünk a fejünknek és a “bónusz” részeknek, a DVD extráknak.

9 részt kellett megnéznem a The Middle-ből és a Modern Family-ből, hogy döntsek és a The Office, a Parks and Recreation, a The League és a Better Off Ted mellé felírjam őket a jelenleg nézős szitkomok közé. (A Scrubs DVD-n nézős, így tiszteletbeli tag.) Míg a többi simán (majdnem) egy szint, e két idei még egy kicsit lejjebb van, nem annyira zseniálisak, de bőven szerethetőek, így maradnak. (A két sorozatról írtunk már párszor, tessék a címre, majd a cím alatti címkékre kattintani.)

A Modern Family volt a könnyebb vétel, de a The Middle a színészválasztással és a sokszor fizikális(ish) humorral könnyebben nevetésre ingerel, elég csak a két főszereplő szülő közti 40 centis magasságkülönbségre gondolni. De a 3 gyerek kinézete esetében is biztosra mentek. Brick az Brick, a semmire sem jó Sue a fogszabályzója miatt hátrányos helyzetű, míg Axl biztos szerzett néhány lányrajongót azzal, hogy folyton alsónadrágban van. (Nem lehet egyszerű.)

Ja, és a feleség munkahelyi jelenetei kezdenek jobbak lenni, de végre a férj (The Janitor) is kapott munkahelyi jelenetet. Persze még mindig amondó vagyok, hogy a család viszi a pálmát önmagban.

Most megint bekuckolhatunk tél álomra, s várhatunk a következő TAR-ra, amit a napokban forgatnak. Az idei évad fináléja megvolt és…, nem is tudom. Jó volt, szó se róla, a TAR mindig jó (kivéve, ha családok vannak benne), de az évad elejét sokkal jobban élveztem, mint a végét, a remek pillanatok zöme is évadelőről van meg.

A fináléban végülis csak az volt a kérdés, hogy lesz-e nagy koppanás, hogy az a páros, mely nagyon erősen dominálta a mostani szezont, elszúr-e valamit, mert a többiekből nem néztem nagyon ki, hogy egyenlő feltételek között legyűrnék őket.

És az, hogy csak ez volt a kérdés, ezúttal azt is jelentette, hogy így a végére mindhárom pár többé-kevésbé semleges maradt nekem, egyiket sem utáltam, egyiknek sem szurkoltam sokkal jobban, mint a többinek – sajnos a nagyobb kedvencek az előző két körben kipotyogtak. A nyertesek pedig… (A tovább mögött ellövöm a poént.)

Tovább…

Amikor jöttek az első hírek az új vámpíros sorozatról, még nem gondoltam volna, hogy ennyire kellemes meglepetésként kell majd elkönyvelnem a látottakat. Egyszerű Alkonyat-klónnak gondoltam csak, egészen addig, amíg meg nem néztem a pilotot. Na nem mintha a pilot annyira fantasztikus lett volna, de az már akkor látszott, hogy ez a sorozat bizony le fog kötni, még akkor is, ha azért az első négy rész alatt nem keveset unatkozott az ember. (A történetről bővebben human és winnie is írt a pilotkritikájában.)

Szerencsére a történet teljes mértékben fenntartotta az érdeklődésemet, és végül nem bántam meg, hogy kitartottam a sorozat mellett, mert az 1×05-től magasabb fokozatra kapcsoltak Kevin Williamsonék. Ezek után már mindig úgy álltam fel az aktuális rész után, hogy a következő héten biztos visszavesznek a tempóból és romlani fog a minőség, de nem így történt. Részről-részre egyre jobb lett a TVD. Tíz részen vagyunk tehát túl, de a két hónapos szünet ideje alatt elmerenghetünk azon, hogy merre is tart ez a sorozat.

A színészek teljesen rendben vannak. Főleg Ian Somerhaldert emelném ki, aki igen meggyőzően hozza Damont, bár az is igaz, hogy remekül megírt karaktert kell eljátszania, ami nem biztos, hogy annyira nehéz feladat. A hősszerelmes Stefan (Paul Wesley) és Elena (Nina Dobrev) megformálása talán nem kíván annyira intenzív színészi munkát a színészektől, de az biztos, hogy a két utóbbi főszereplő kicsit halványabb teljesítményt nyújt, bár velük sincs különösebb probléma.

A mellékszereplők tábora is elég népes, így mindenki megtalálhatja a kedvenc szereplőjét a Vampire Diaries-ben. Hál’ istennek sok a sötétben játszódó jelenet, s ezek megadják a kellő hangulatot az ilyen típusú történeteknek. Ez azért is öröm, mert valljuk meg, mindig furcsán veszik ki magukat a napfényben szaladgáló vámpírok. Persze ez itt is előfordul, de tisztességes magyarázatot kapunk arra, hogy ez miként lehetséges.

A magyarázat mellé még egy kis Alkonyat-oltás is párosul, szóval poénok terén is rendben van a sorozat. Ráadásul még a régi vámpír hagyományokat se veszik semmibe. Bevezetőnek talán ennyi elég is, most nézzük a tovább után, hogy mi történt Mystic Falls-ban az elmúlt két hónapban, de innentől már spoileresen. Tovább…

Tipikusan arról az esetről van szó, amikor a sorozat készítői nem tudják jókor abbahagyni. Az előző heti rész már közelített a pilot minőségéhez kicsit, ha ott hagyták volna abba akkor még vártam is volna az évad másik felét, de nem, rá kellett tenni plusz egy hetet és egy marha rossz részt. Most ott tartok, hogy a sorozat visszatértekor nem biztos a folytatás részemről.

Azt mondjuk nem tagadom, hogy volt egy 5 perc, ami ebben az epizódban is működött, gyorsan be is tették azt a wtf jelenetet a végére, és máris nem voltunk rendben.

Most tök jó lenne azt mondani, hogy hullámzott a sorozat minősége, de igazból a pilottól kezdve folyamatosan csökkent csak, ami alól egy kivétel volt, de ezt már említettem is. Nem igazán értem, hogy miképp lehet ezt elrontani. Van egy sármos bűnözőjük, van egy morgó FBI ügynökük, van közöttük kémia, van egy csomó szép csaj, van egy New York, és akkor leülnek és ilyen rossz történeteket írnak mellé. Miért?

He is not in the van.

Hüpp, eljött hát. Lehet versenyezni, hogy kinek mikor törött el a mécses, vagy, hogy ki bírta ki könnyek nélkül, én meg visszaolvasom azt a hét kérdését, amikor arról volt szó, hogy ki hogyan reagálta le azt, amikor a kedvenc sorozata véget ért. Akkor még nem tudtam, milyen, most már igen. Ennyi volt a Monk, a befejezés méltóra sikerült.

8 évad, 125 rész, 5 állandó szereplő, nagyjából 10 fontosabb  mellékszereplő, s persze megannyi neves vendégszereplő neve fémjelzi a sorozatot. A készítők azt ígérték, hogy megoldják a sorozat fő rejtélyét az utolsó részekben, valamint hogy az évad második felétől elkezdik szépen elvarrni a többi szálat is.

S bár a Monk nem vált szerializálttá, utóbbi meg is történt, igaz a Trudy-gyilkossággal valójában csak a 8×15-16 foglalkozik, de azért a 8×09-től elkezdték módszeresen a karakterek sztorijait is lezárni (kaptunk aranyos WTF-ot is). Spoiler nélkül legyen elég annyi, hogy a 8. évad nagyrészt jó, sőt nagyon jó volt, bár éppen a vége felé becsúszott egy-két gyengébb epizód. És akkor jött a finálé, amit nem illendő osztályozni. A tovább mögött folytatom. Erős spoilerekkel.

Tovább…

Nagyjából egy hónapja elrajtolt (a mostanában szinte egyedüli) kedvenc fantasy sorozatunk második szezonja. Aki esetleg még most sem tudja, hogy miről van szó, az megtalálja a régebbi írásokat: félévad kritika és első évad fináléjának duplakritikája.

Az egyik legnagyobb változás, hogy kaptunk egy rövidke főcímet, amiben gyorsan bemutatják a főszereplőket, már éppen ideje volt. A másik ilyen pedig egy (az előző évad végén már bemutatott) visszatérő szereplő, mégpedig Tabret Bethell (Cara) eléggé dekoratív szerepében. (Deino gyorsan bele is szerelmesedett, azóta is tolja a kontentet, csekk EZT.) Ja és természetesen a főellenség, mivel az első évad végén Darken bácsi csúnya véget ér.

Értékelni most nem akarok, inkább csak leírom a véleményem az elmúlt 4 részről, aztán mindenki eldönti magának, hogy ez kell-e neki. De majd csak a Tovább… mögött, mert spoilerezek is kicsit.

Tovább…

Elmondom a menetét: fogod az eheti Fringe-részt és megnézed. Ennyi. Voltak már undorító dolgok a sorozat eddigi másfél évadjában, de eddig olyan epizód még nem akadt, ami majdnem visszahozta az ebédem. Hát, mindenből kell első.

Mellesleg ez pont egy olyan rész, amit olyanok is megnézhetnek akik amúgy nem követik a sorozatot, mivel főszálból semennyi nincs benne. Most hasonlított a legjobban az ős X-aktákra a Fringe, csak épp nem természetfeletti volt, hanem tényleg teljesen tudományszagú.

Paradox – 1×02: 8/10. (Pilot-kritika itt) Anglia válasza a FlashForward-ra? De jó elfogultnak lenni és isten áldja a BBC-t, hogy ilyen sorozatokat hoz nekem, az én időutazós, jövőbe látós lelkemnek, ez az a műfaj, stílus, ami hiányzik, de nagyon. Lehet, hogy (puzzle)darabokra lehetne szedni a Paradox-ot, a karakterek cselekedeteit, de ez nem változtat azon, hogy ez a puzzle-rakosgatós műfaj, ha kicsi is korrektül van megcsinálva, nagyon bejön nekem.

S bár tudom, hogy ilyen zenével, mint ami a Paradox-ban van, mesterségesen is lehet feszültséget generálni, de ettől még remek muzsika és maga a rész is csillagos ötös szórakozás volt. Mondom, nehéz ellenállnom a műfajnak. A tovább mögött egy részlet az 1×03-ból, sajnos a promót, ami a feliratok után volt, nem tudtam lenyesni.

Tovább...

So much of what is best in us is bound up in our love of family, that it remains the measure of our stability because it measures our sense of loyalty. (Haniel Long)

Az évadnyitó kritikámban azt találtam mondani, hogy “abban biztos vagyok, hogy ezzel a véggel jó pár évre teremtettek egy nemezist” emiatt a kijelentésem miatt szeretnék most elnézést kérni. Hogy miért? Ha továbbolvasol, elmondom.

Tovább…

Még szerencse, hogy pár hét és itt a 7. évad, de ha nem lett volna a Models of The Runway, akkor bizony keserűbb szájízzel emlékeznék vissza erre a szezonra. Oké, nem volt rossz, de valahogy a csatornaváltással mintha eltűnt volna valami a reality-ből. Vagy a városváltás a ludas? Hogy alig voltak állandó zsűritagok? Végülis kaptunk helyettük sztárokat, s bár Rachel Bilson is zsűrizett, de a pálmát magasan Milla Jovovich vitte el, a fene gondolta volna, hogy ilyen jó fej.

A döntő előtti írásomban nagyjából leírtam azt, amire gondoltam a végjátékkal kapcsolatban: túl egyértelmű volt? kiestek a színesebb egyéniségek és maradtak a kevésbé érdekesek? Nem tudom. 1-2 kivétellel a karakterekkel sem volt gondom és lehet, hogy én is ezt a 3 döntőst választottam volna, mint ahogy a győztesen sem botránkozik meg sok ember, sem az évados teljesítményét, sem a végső, kifutós alkotásait figyelembe véve, de akkor is…, valami ezúttal hiányzott.

Nem tudom, mi, holott egy kritikában azért érdemes lenne konkrétumokat megfogalmazni. Ez nem sikerült. Ettől függetlenül persze meg sem fordul a fejemben az, hogy ne nézzem a 7. évadot. Még csak az kéne! Tim Gunn FTW!

Rajongói bónusznak a tovább mögött meg lehet nézni két mostanában készült Craig Ferguson-interjút, az egyikben Tim Gunn, a másikban Nina Garcia a beszélgetőtársa.

Tovább...

Először is: a következő Heroes január 4-én lesz (duplarész). Másodszor vivát, hogy megint visszatért egy rég látott hős. Harmadszor pedig, hogy újabb szuperképességgel ellátott (mellék)szereplőt ismertünk meg. Meg persze annak a bizonyos dolognak.

A mostani részről előzetesen nem akartam írni, bár tudtam, hogy bizonyos szempontból jelentős rész lesz, viszont két dolog eszembe jutott a nézése közben. Először is meg mertem volna esküdni arra, hogy ugyanazt eljátsszák benne, mint a V – 1×03-ban (sőt, még most is azt mondatja velem a kisördög, hogy el is játszották, csak utóforgattak egy másik befejezést is a V láttán – nem tudom, melyik vallana inkább Samuel-re), másodszor pedig a fontosabb kérdés: vajon milyen lett volna eredetileg Robert Knepper karaktere, azaz Samuel?

Gondolok itt arra, hogy Samuel eredetileg, amikor Bryan Fuller és Tim Kring vezetésével felvázolták az évad térképét,  csak 6 részben szerepelt volna, mindössze idővel tették meg állandó szereplőnek. Viszont így utólag el sem tudom képzelni, mi lehetett az eredeti terv: kisebb hangsúly? másik főgonosz? korai halál? Nem tudom, s lehet, hogy sosem tudom meg, ráadásul ilyesmi nem érdekel egy Heroes-nézőt, csak az én insider agyféltkémet birizgálja.

A rész amúgy a szokásos Heroes 4. évados minőség volt, jelentsen ez mindenkinek azt, amit, részemről 6/10, s elkezdett érdekelni, hogy “ha nem ő, akkor mégis ki kell neki”, valamint a végén a montázs is tetszetős volt.

Vasárnap finálé, szóval előzetesen felmérem, hogy ki kinek szurkol, s a bejegyzés remek alkalom arra, hogy elvaddöfakkoljam magam a legutóbbi, kivételesen frusztráló rész miatt, ami nem jó volt, mert frusztráló, hanem gáz. És ezennel vissza is vonom azt, hogy a készítőknek minden összejön, mert Prágában bizony nem ez volt a helyzet. Tovább.

Tovább…

Na, kiderült, hogy mi okozta a FF-ot. Vagy mégsem? Vagy… Jelentem, ahogy az várható volt, a FlashForward a páros részben az összeesküvés elméletek híveinek is adott nyammognivalót, így most már meg lehet nézni a 9. résszel együtt. Én mindenesetre hadd akadjak ki azon, hogy (számomra) ismét milyen irreális dolgokat művel ez a Benford karakter. (Pedig régen még védtem a motivációit, de most… Reménytelen eset.)

Először hadd mondjak köszönetet a készítőknek, hogy ezúttal Szakállból visszavettek, ergó most a többiek sztorijával foglalatoskodtak, s sajnos az egészet némi Charles Dickens-es áthallással öntötték nyakon (ld. a filmrészletek), ami nagyon nem kellett volna. És igen, a rajongóknak szállítottak az írók jó pár WTF-ot, melyek közül a legnagyobbal kapcsolatban csak az a gondom, hogy bár így korrekt WTF, de csak ha igazat mondanak. Ha nem…, akkor mindössze írói fogás arra, hogy hüledezésre kényszerítsék a nézőt.

Szerencsére nem csak egy fronton történtek az események és ugyancsak szerencsére korrekt karaktermomentumok is akadtak, melyek közelebb vitték egy lépéssel egyik-másik szereplőt a FF-jához, csak ez a Benford…, ez a Benford kezdene valamit magával.

Mindegy, nem bosszankodom, bármennyire is átlátszó húzásokkal volt teli az 1×10, bőven akadtak pozitívumai (a zene, mint mindig remek volt), lőtték el egymás után a patronokat, erősítették a konspirációs szálat, ami viszont meglepő volt, hogy most már csak egy FF-ot bontottak ki, látszik, hogy kezdenek kifogyni belőlük, én pedig továbbra is sajnálom, hogy nem kapunk átlagemberes FF-minisztorikat.

Sebaj, az 1×10-ben feltűnt egy régen várt szereplő, plusz egy másik régen várt figura, ráadásul kaptunk egy lehetségrs új arcot, hogy még többen legyünk. A sok plusz és mínusz végül nálam egy 6/10-et adott ki, valamint elérte azt, hogy egyelőre simán maradjak a sorozattal. Határozottan korrekt rész volt.