login |

Posts filed under 'pilot-mustra'

Pilot: The Punisher

2017. 11. 17. 18:20 - Írta: human

20 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

I had a good home but I left.

Azaz kezdett az másfeledik évad? A Daredevil 2. szezonjában Frank Castle eredettörténete volt a legjobb, és 6 hónapos ugrással most azt folytatták. A kezdés alapján baromi jól. Vagyis.

Tényleg csak az előbbit tudom idézni, ha már a sorozat íróinak is ez a mániája a helykitöltésre. A történet Frank bosszúja után kezdődik 6 hónappal, amikor is “a Punisher halott”-hírek után nyugodtan dolgozik egy építkezésen (mekkora tökéletes klisé!). Éjszakánként a múltja gyötri, nem csak az, ami a családjával történt, hanem ami odaát, a háborúban.

Az új munkahelyén egy lelkes fiatal srác ismerkedik meg vele, és amikor ő bajba kerül, akkor feltámad Frankben egy kicsit a Megtorló. Naná, nem tud nyugodtan meglenni magában az igazságtalanságok közben. Mivel csak ennyivel nem lehetne kitölteni 13 részt, így a maffia is képbe kerül. Ha még ez sem lenne elég, akkor egy Homeland Security ügynök Frank osztagának régi ügyei utáni nyomozásba merül. Persze itt látszólag itt is magasra vezetnek a szálak.

Szóval lassan minden elkezd összefüggni mindennel, és akkor el is jutottunk az egyik negatívumhoz. Na, nem a nagyobbá váló ügyhöz, hanem a dolgok ismétléséhez. Szerintem Frank rutinját és démonait nem kéne ennyiszer bemutatniuk és megerősíteniük. Látjuk, hogy vége a hadjáratnak, aztán egy karakter még ki is mondja, meg effélék. Szögelik a túlhúzott plotot?

De még is így elkapott a sorozat hangulata ezerrel. Talán mert az egésznek a középpontja a legbeváltabb akciófilm klisékre épül, remek kidolgozással. Valahol jó látni egy ennyire nem tökölő karaktert: ha ő felrobban, akkor ott nincs megállás látszólag.

Csak ne bonyolítsák túl. És itt most a veteránok találkozóján felvetett politikai kérdésekre gondolok. De mivel azok nyilván nem véletlenül kerültek bele, így majd meglátjuk hogyan kerülnek kibontásra. Egyelőre nyilván folytatom, mert minden hibája ellenére sima 8/10 a kezdés.

Mivel Netflixes a sorozat, így természetesen már az egész évad rendelkezésre áll. Majd arról is lesz írás, de most maradjunk a kezdő résznél, és ha a későbbiekről beszéltek akkor azt jelezzétek és spoilermentesen tegyétek.

Pilot: Future Man

2017. 11. 14. 21:25 - Írta: human

3 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

(A Hulu a teljes évadot elérhetővé tette, és legkésőbb pénteken winnie jön az évadkritikával. Addig kommentben inkább csak véleményezzetek, ha lehet ne spoilerezzetek az első két rész utánról, vagy ha muszáj, akkor jelezzétek.)

– What is it you want, money?
– What’s money?
– Fuck, they’re commies, we have no leverage.

A Hulu új scifi-akció komédiája olyan szépen javít a 2. részében, hogy öröm volt nézni. Ha valaki az alábbi írás, vagy épp a koncepció miatt belenéz, az semmiképp se adja fel!

A történet röviden… Nos, rengeteg filmből merít, főleg a The Last Starfighter-ből (Az utolsó csillagharcos, na). A főszereplője egy kutatóintézet takarítója, aki a szabadidejében egyre jobbá válik egy játékban. Amikor sikerül megcsinálnia az utolsó pályát, akkor hirtelen megjelenik két ember a szobájában azzal, hogy a jövőből jöttek, és a játék csak egy teszt volt, amivel meg akarták találni az emberiség megmentőjét.

Nem mondom, ebből valami nagyon gyenge dolog is kisülhetett volna, amit a pilot sajnos eléggé sugallt is. Nyilván kellett az alapozás, ezt nem vitatom, csak épp a humor nem volt túlzottan erős benne, pedig egy komédiáról lett volna szó. De aztán…

Aztán jött az 1×02, amin már rengetegszer tudtam felröhögni. Mondjuk a túl sok filmes utalás még itt is jelen volt, viszont mellette működtek a nem kikacsintásra épülő poénok is. Nem csak úgy magukban viccesek a beszólások, hanem szépen egymásra épül minden, hogy a végén a csattanó igazán üthessen. Amint nekem tetéz, hogy a káosz felé száguldás mindig a kedvencem az ilyen komédiákban.

Azt is megjegyezném, hogy a szereplőgárda is parádés. Vagy csak Eliza Coupe a gyengém? Mondjuk ő a komolyabb figura, aki a két, másképpen idióta társa mellé kell, akiket Josh Hutcherson és Derek Wilson alakít. Utóbbi amúgy a legjobb, szinte már spinoffért kiált a karaktere ennyi alapján is. Mondjuk ki: lopja a show-t.

A pontszám sima 7/10, mert a pilot lehetett volna jobb. Az első két részt egyébként a Preacher mögött álló Seth Rogen és Evan Goldberg rendezte.

Pilot-mustra: Frankie Drake Mysteries – 1×01

2017. 11. 13. 15:02 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Imádom a krimiket. A kosztümös krimiket pedig még jobban. Lehet, hogy azért, mert azokban korlátozottak a lehetőségek, és sokkal több, minden múlik az agymunkán? Annak idején ugyanis az íróknak, ha fair-ek akartak lenni, valamennyire látható nyomokat kellett adagolniuk, ma viszont elég valamit meghackelni, vagy mikroszkóppal megvizsgálni a nyomozás menetének tovább gördítéséhez, ami valljuk meg, túl egyszerű.

Nyilván minél régebbi egy krimi, annál érdekesebb lehet a megvalósítása, nagy vágyam lenne egy római korban játszódó Steven Saylor-sorozat, de azért a készülő Rózsa nevével is be fogom érni. Addig pedig itt van az 1920-as évek Kanadájában játszódó Frankie Drake Mysteries, ami első blikkre kiköpött mása az ausztrál Miss Fisher’s Murder Mysteries-nek. (Egyébként meg a Murdoch Mysteries készítőitől jött.)

FRANKIE DRAKE MYSTERIES – 1×01 – 3/10

O-ó, igen. Rég rossz, ha még elfogultan is csak ennyire jött be a kezdés. Persze lehet, hogy éppen a műfaj iránti rajongásom miatt viszonyulok így a pilothoz, de valami rettenetesen vékony végeredményt kaptunk, és még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon túlzsúfolták volna a felvezetésekkel a pilotot.

A főhősünk egy magánnyomozónő – egy olyan korban, amiben nyilván a nyomozást nem a nők reszortjának tekintették. Neki van egy társa, illetve együtt dolgozik informálisan egy női rendőrrel, valamint halottkémmel is, így alkotnak ők egy múlt századi Women’s Murder Club-csapatot. (Kár, hogy nagyjából csak a nem túl érdekes főhősről tudunk meg valamit, a többieknek nem sok minden jut.)

Az első rész ügye egy ékszer elrablásáról szól, amibe nagyon erőltetetten húzzák bele a magánnyomozót (és az is végig erőltetett, hogy miért akar annyira az eset végére járni), és ami valójában rémesen érdektelen, mert hiába vázolnak fel egy korrekt mitológiát, annyira kevés ismeretlenes egyenletet kapunk (értsd: kevés a gyanúsított), hogy a megoldást kizárásos alapon hamar ki lehet találni. És ez egy kriminél sosem jó, legalább is, ha az ember törni is akarja a fejét.

A helyzetet pedig az súlyosbította, hogy már az első 15 percben olyan szappanoperás dologra derült fény az ügy kapcsán, hogy tényleg nem is értettem, hogy miért nem kezdték az egész sorozatot inkább azt ezt követően kialakuló status quo-val (vagy vártak pár részt, hogy megalapozzák), miért kellett ennyire valószerűtlen dolgot a semmiből bedobni?

Persze az egészet inkább a hangulat fogja eladni, és ebben azért elég jó a Frankie Drake Mysteries. A Miss Fisher-hez hasonlóan itt is szól a zene (az a régi, rézfúvós. jazz? ragtime?), szépek a ruhák és a díszletek, olykor furák a vizuális trükkök, és a stílus habkönnyűre van véve, szinte lebeg a sorozat. Azonban ennek maradéktalan élvezetéhez is kelleni fog még pár rész, ennyiből nem lettem a rabja.

Simán benne van, hogy a Frankie Drake Mysteries egy marha jó, fun sorozat lesz, jópofa szóváltásokkal, szerethető, tűzről pattant karakterekkel és persze némi aktuálpolitikai felhangokkal, de ahhoz sokkal több kell, mint ez az első rész – nem csak nyomozások, hanem karakterek, sőt, színészek terén is. Mert bár szimpatikusak voltak a szereplők, de olykor nagyon esetlen volt, ahogy előadták magukat. Nem azt mondom, hogy művi volt az összkép, de valahogy nem gördült.

A sorozat előzményeként elkészült egy 6 részes websorozat is, az A Frankie Drake Mysteries Cold Case, ami itt tekinthető meg.

Pilot: Ryan Hansen Solves Crimes on Television*

2017. 11. 10. 21:25 - Írta: human

12 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

You need to shut up when you talk.

Megjött a sorozatjunkie-k sorozata! Komolyan mondom, aki ott van a szeren egy ideje, és figyeli a tévés szakma alakulását, sok sorozatot látott, az mindenképp nézzen bele a YouTube Red komédiájába. A cím valami nyomozós anyagot sugall, de helyette a sorozatos és filmes húzások, meg a sztárság kiparodizálása folyik benne ezerrel.

The mayor is a big VMars fan.

A történet tényleg annyi, hogy Ryan Hansen, a színész (akit sokan a Veronica Mars-ból ismerhetnek) besegít a rendőrségnek a sztáros és szakmájába vágó ügyekben való nyomozásban. És mindezt a Negyedik Fal folyamatos lerombolásával teszi! Első körben is a Castle és hasonló krimik kifigurázása van műsoron, ahogy igazából nem is tudja, mit keres az ügyekben, mert segíteni nem annyira tud, de a folyamatos kikacsintással aztán főleg nem kímél senkit.

CW is not a network, bro.

Tényleg nehéz összefoglalni a Ryan Hansen Solves Crimes on Television* esszenciáját, így csak azt tudom mondani, hogy meg kell nézni az első részt. Konkrétan eljutni a végéig. Mivel ingyenes a pilot, ezért ki is raktam külön posztban.

Viszont akire nem hatnak az általam kiragadott idézetek (amikben még vissza is fogtam magam), az sajnos nem most találja meg az új kedvencét, hiszen csak ezekben van kreativitás, meg persze a sok cameóban (szakadtam némelyiken), és nem a bűnügyek terén.

Network television is creatively bankrupt.

A másik problémám pedig, hogy a két főszereplő között nincs szinte semmi kémia. Nem a “will they, won’t they?” esélyére gondolok, hanem egyszerűen nem adják jól egymásnak a labdát, pedig haverzsarus lenne közöttük a viszony, a folyamatos szívatással, ami mögött pozitivitás is lapul ezerrel, hogy idővel kialakuljon valami barátság is a két fél között.

Of course we have Star Wars in Cleveland, okay, beam me up, Scotty.

Minden hibája ellenére is 8/META körülire értékelném a kezdést, mivel sorozatjunkie-ként egyszerűen borultam nagyjából mindegyik Negyedik Falas részen. Ahogy kiszólnak a kamerakezelésre, a walk and talkra, a zsarufilmek végére, a… Á, sorolhatnám még ezerrel.

Pilot-mustra: The End of the F***ing World – 1×01

2017. 11. 09. 21:20 - Írta: winnie

16 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Ó, ez tipikusan darálós sorozat. Nem véletlen, hogy ki is adták egészben a teljes első szezont Angliában a tévés sugárzás mellett. És én is darálni fogom, márpedig ilyenkor inkább évadkritikát szoktam írni, de mivel az első rész marha jó volt, ezért mindenképp írok egyet a kezdésről is (18 perc…, na hiszen!), hogy legalább két írás szülessen a The End of the Fucking World-ről.

THE END OF THE F***ING WORLD – 1×01 – 8,5/10

Persze a Channel 4 igencsak sötét humorral rendelkező, képregény-alapú (ő az) sorozatát nyilván azok fogják értékelni, akik szeretik az elborultságot, de ez azt hiszem, ezt nem is kell mondanom, hiszen elég egy pillantást vetni a történetre vagy a képekre.

A főhős egy tinédzser srác. Egy pszichopata tinifiú, mint a Born To Kill-ben, aki mindezt tudja magáról (narrál, így ismerjük a beteg gondolatait), hiszen az istenért nem képes érzéseket előcsiholni magából, kisállatokat öldös, és úgy érzi, hogy most már elég tapasztalt ahhoz, hogy “szintet lépjen”, és egy embert is az áldozatai között tudhasson. Ezért kapóra jön neki egy lány, akit véletlenül megismer, és aki látszólag hajtani kezd rá.

A csavar az, hogy ezután a lány nézőpontját is megismerjük (több nézőpontú narrálás – az egyik kedvencem), de mint írtam, még 20 perc sincs a pilot, így nem akarok mindent elspoilerezni, főleg, hogy a sztori csak az évadnyitó végén indul be, akkor kezdődik meg a két főszereplő közös utazása.

Adott két éretlen, elég konkrét világlátással rendelkező karakter, akik kvázi alig ismerik egymást, mégis olyan szituációba kerülnek, hogy egymásra vannak utalva valamilyen szinten. Ez már önmagában is vicces helyzetekre ad lehetőséget, de az, hogy ennyire elcseszett figurákról van szó, még szórakoztatóbbá teszi a dolgot. Már persze akkor, ha ezt az éjsötét tónust helyén tudjuk kezelni.

De szerencsére a készítők nem érik be a két fő karakterrel, hanem megvalósítás terén is ráerősítenek a humorra, a The End of the F***ing World snittjei elég ütősek, legyen szó visszaemlékezésekről vagy fantáziaképekről, és a beállításai is elég átgondoltak, sőt, azokról csak most utólag asszociáltam a képregényes alapra.

Csak 18 perces volt a pilot, de olyan szinten rám szabták ezt a stílust, hogy azonnal indítottam volna a második részt is, csak ugye, előbb a kötelesség. (És persze azt nagyon remélem, hogy ez a lendület ki fog tartani a továbbiakban is. De hogy a francba ne tartana ki, hiszen még csak most kezdődik a sztori.

Pilot-mustra: SWAT – 1×01

2017. 11. 09. 15:03 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Komolyan mondom, hogy még az első rész nézése közben is azt gondoltam magamban, hogy hiába tetszik, amit látok, csak nem fogok nyolcast adni rá. Hát, milyen már az, hogy egy CBS-es “nyomozós” (nem nyomozós, hanem rendőrös, kommandós, de mindegy) pilotot így értékeljek (remélem, az Elementary nem hallja meg)? De nem jött össze, mert a SWAT kezdése végig lekötött és szórakoztatott. Lehet, hogy lesz egy új Flashpoint-unk?

SWAT – 1×01 – 8/10

Betalált, na, nem szégyellem, még akkor sem, ha tudom, hogy annak ellenére, hogy mindketten pozitívan nyilatkozunk róla, nem ez lesz az idei menő országos újonc. Sőt, simán lehet, hogy az 1×03 után kukázni fogom, de ettől még ebben a nyitányban minden a helyén volt. És, hogy miért? Mert nagyon a bevált és (ez a fontosabb) működő recept szerint írták. Nyilván sokaknál ez negatívum lesz, de a klisékre és ismerős panelekre mindig azt szoktam mondani, hogy nem véletlenül válnak klisévé és ismerős panellé. Ezek a húzások működnek.

A SWAT kezdése is tele van ismerős momentumokkal, olyanokkal, amiket szinte vár az ember. Felvezető akció lövöldözéssel (ami be is indítja a kommandós sorozat pilotsztoriját), elszúrt bevetéssel, öreg mentorral, új főnökkel, csapaton belüli ellentéttel, főnökségre ácsingózással és koppanással, “szemét”, rivális SWAT-csapattal (mint a CSI-ban Eckley-ék), romantikus szállal, és még újonc is volt benne.

A poén, hogy mindegyik szálon azért csavarintottak egy kicsit (a sokszor unalmas újonc-szál például az egyik kedvencem volt, a konfliktusokkal és a beilleszkedéssel), de ettől még persze az egész tankönyv-szerű volt, és mégis, vagy talán pont ezért nagyon bejött. Bár lehet, hogy csak a megvalósításon múlott.

Mert szemben a The Walking Dead-esekkel, Justin Lin gondolom, tud akciókat rendezni. Gőzöm sincs, mi az oka, de az itteni lövöldözések nem zsibbasztottak le, hanem érdekesek maradtak, és a többi jelenet is elég dinamikus lett, működött, helyenként remek snittekkel és kaszkadőr kunsztokkal.

A karakterek semmi különösek, a többségről szinte semmit nem tudunk, de fura, hogy míg más sorozatokban ezt érdektelenséggel hozom összefüggésben, itt a színészek miatt kíváncsi vagyok rájuk, hiszen ott van Jay Harrington, akire a komédiái után kíváncsi vagyok (mondjuk róla tudjuk, mit érez, még ha nem is beszél), ott van Kenny Johnson (a The Shield után pláne érdekel ott a személye), és ott van Lina Esco is, a csapat női tagja, akit legutóbb a Flaked-ben eléggé megkedveltem.

Szóval itt sincsenek (még) karakterek, meglepett, de Shemar Moore figurája is eléggé snassz, tipikus lelkiismeretes jófiú (felüdülés az ilyen!), de vele az élen egyszerűen mindenkit szimpatikusnak találtam, és ezért nem írtam le a bagázst. Meg aztán ismerjük a mantrát, “Bízunk egy Shawn Ryan-ben!”.

A történetről semmit nem írtam, de még azt is pozitívumként könyvelem el. Tudom, hogy manapság az aktuális témák egyeseket zavarnak (gondolom, mert elcsépeltek, mindenki akar írni hasonlót), de ezeket így kell prezentálni, itt ismét csak kapott egy csavart az első blikkre kiszámíthatónak tűnő sztori (a rendőrök is elindultak a tévúton), aminek valóban volt krimiszaga is, nem csak ismeretlen tettesekre írták meg. Nem lógott ki itt sem a lóláb.

(Az vicces egyébként, hogy míg a karaktereket is rendben lévőnek éreztem, pont az az ázsiai srác nem jött be, aki a pilot idején még nem is volt állandó szereplő valamiért, csak később léptették elő azzá, gondolom, mert annyira bevált. Annyi baj legyen.)

Pilot: Damnation

2017. 11. 08. 21:30 - Írta: human

10 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

I’ve done wicked things in this world, and every day i’m trying to make up for that.

A sztrájkolás véres dolog volt a 30-as években. Legalábbis a USA új sorozata alapján mindenképp ezt a következtetést lehet levonni.

A történet 1930 környékén játszódik Amerikában, amikor egy kisváros bankja nem túl tisztességes eszközzel ki akarja véreztetni a közeli farmokat, hogy a bedőlő hitelek miatt megszerezzék a környék földjeit. Az ottani lakosok viszont ezt egy szélhámos pap segítségével nem tűrik.

Idővel az is kiderül, hogy több forog itt kockán, mint pár ember. Most ki kéne keresnem a Wikin, hogy a szakszervezetek miképp alakultak ki…. Na, megtettem, hát nem így, hanem 40 évvel korábban (most már ezt is tudom), pedig a történet nagyon olyasmi szagú. A lényeg úgyis a Bruce Willis-es The Lats Man Standing-re hajazó hangulat lehet sokak számára.

Konkrétan rég láttunk ennyi fejlövést egy rész alatt, hiszen a hatalmi játszmák erőteljes erőszakba fordulnak. Mindezt technikailag elég jó megvalósításban kapjuk. Nem, nemcsak a vérengzést, hanem az egész korhangulatot, úgy tűnik a USA akar magának egy újabb presztízs drámát a Damnationnel. Mondjuk a pilot alapján épphogy lecsúsznak róla, de később még javulhat a helyzet.

Amit muszáj kiemelnem még, hogy Logan Marshall-Green a baromi jó (és tragikus sorsú) Quarry után idejött gonoszkodni, és az ellenfelét alakító Killian Scott se semmi castingnak tűnik. Szinte várom, hova vezet kettejük ellentéte, hiszen a pilotot ez a szemben állás emelte ki számomra a középmezőnyből.

Kicsit nehéz pontoznom ezt a kezdést, ami olyan volt, mint egy első fejezet – a túlzott felvezetős stílus miatt legyen 7/10, de ebből tényleg kisülhet valami jó.

Amit máig nem értek, hogy mocskos 30-as évek, szesztilalom, fejlövések, de a meztelenséggel meg képmutató a csatorna. Olyan illúzióromboló, mert előtte tényleg mintha realista akarna lenni, erre szemérmeskedik. Na de ez legyen a legnagyobb baj, nem?

Pilot: SMILF

2017. 11. 07. 21:15 - Írta: human

3 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Nehéz az élet 30 alatti egyedülálló anyaként – főleg ha az ember színészetből akar megélni? A Showtime szerzői sorozata (SMILF = Single Mother I’d Like To F***) ebben merül el, láthatóan a Better Things-hez hasonló, helyenként komikus őszinteséggel, csak kicsit gyengébb forgatókönyvekkel.

A történet tényleg ilyen röviden összefoglalható: a főhős egyedülálló anya próbál gondoskodni a gyerekéről, és közben még azért élni is szeretne kicsit. Ez baromi nehéz, hiszen a 20-hoz közeli férfiak nem pont ilyen nőt keresnek maguknak, ők nem igazán akarnak gyerekkel foglalkozni, pláne nem máséval.

Ezzel összehasonlítva érdekes kontraszt, hogy a nőt elhagyó pasi pedig elég könnyen talál magának új párt, aki viszont simán mer foglalkozni a kisgyerekkel. Semmi turbófeminizmus nincs ebben, csak a valóság bemutatása az egész. Pont ez a sorozat ereje a depresszió mellett. Ez utóbbi miatt gondolom nem sok nézője lesz, ahogy a Better Things sem sok hazai junkie-t tart meg, pedig nem csak szerintem az ősz legjobb sorozata.

A SMILF esetében is az áll fenn, hogy hiába 20 perc körüli a rész, és van benne egy-két viccesebb jelenet, azért ez bőven a drámák közé érkezett a pilot alapján. Már ha a főszereplő látható depressziója nem lenne elég az odasoroláshoz. Kár, hogy valahogy hiányzik az egészből a lendület, inkább csak ötletek és apróságok egymás után dobálása az egész első rész.

Mondjuk a sorozat pont ezek miatt egy olyan női nézőpontról szól, amiből nem láttunk tizenkettő egy tucatot már máshol. Mindezt úgy, hogy a főszereplő Frankie Shaw egyben a sorozat készítője is, és így nem egy férfi értekezik kintről a helyzetről. Már csak ezért is érdemes belenézni.

Nem is tudom, a pontozással hova húzzak, mert a realista apróságok teljesen érdekesek voltak, de hogy a pilotnak semmi tényleges ritmusa nem volt, az is tény. Olyan 6/10 a kezdés, de a maradósabb fajtából.

Pilot: S.W.A.T (SWAT)

2017. 11. 06. 19:32 - Írta: human

6 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Megjött Az Akciósorozat? Bevallom, egyáltalán nem vártam a CBS őszi újoncát, főleg azért, mert mostanra 3 katonás sorozaton vagyunk túl országos tévében, amihez még beállt ugye kettő kábelről. Persze most akciózsarukról van szó, nem terepre küldött különleges egységekről, de akkor is. Innen szép meglepetést okozni?

Nyilván tudom, hogy a SWAT egy remake, de igazából ez nem sokat jelent a tényleges részt tekintve, hiszen eléggé modern problémákról szól, a pilot például konkrétan a #blacklivesmatter témához nyúl – a zsaruk oldaláról. Erre még akár azt is mondhatnák, hogy merész dolog.

Amúgy maga a széria végül inkább a Hawaii Five-0 kihívója lehetne, ha nem egy csatornán menne vele. A végső recept egy kis nyomozás és sok akció lett, amit meghintettek a komolyabb témaválasztással, hogy végül egy nagyon furcsa fordulathoz jussanak vele.

Ami nekem eladta az egészet, az a kidolgozás volt. Komolyan mondom, ritkán látni ilyen dinamikus akciókat tévében. Nem akarom az égbe éltetni a jeleneteket, hiszen az igazi tét hiányzott belőlük, és ki tudja, mennyi pénz és idő van a folytatásra, hogy maradjon a minőség, de egyszerűen jó volt nézni. Szerintem legalább a kezdőjelenetet csekkolja mindenki, aki kedveli a stílust.

Ezen kívül még pozitívumnak említeném azt is, hogy hiába mozgat rengeteg szereplőt a pilot, mégis tudták a készítői tartani az arányt. Pedig a szokásos “újonc érkezik, akin keresztül be lehetne mutatni mindenkit”-sémával dolgoztak, de aztán mégsem tömték tele információval a kezdő részt. Nem lett túlzsúfolt a végeredmény.

Az érzelmi töltet később megérkezhet, meg a karakterépítés is, és ha maradnak a jó akció, akkor akár fogyasztható is lehet a SWAT. Mondjuk valahogy le kell vetkőznie a nyomozós sorozatos idiótának nézést, avagy amikor a szereplők egymás között levezetik a következtetéseket, ami a nézőnek magyarázást jelenti tulajdonképpen.

Nem is tudom, hova pontozzam, de egy 7/10-et legalább kell adnom rá a pilot minden hibája ellenére. Persze az akciósorozatok között értem ezt a besorolást. Talán Shawn Ryanéknek ezúttal összejön idővel egy nagyobb dobás?

Pilot: Loudermilk

2017. 11. 03. 20:30 - Írta: human

Add comment | kategória: kritika,pilot-mustra

House doktor mostantól egy templomban segít alkoholistáknak leszokni. Tessék, gyorsan össze is foglaltam az Audience Network pár mosolyt érő sorozatát, bár az tény, hogy a főszereplő trágárságért nem megy a szomszédba.

A történet tényleg ennyi, egy eléggé cinikus csávóról szól, aki miközben persze csak magát védi ezzel a viselkedéssel, függőknek segít abban, hogy letegyék a piát. Mondjuk House-nál egy kicsit jobban törődik mások érzelmeivel, de jó pár jelenet közben a kedvenc dokink ugrott be, például rögtön a kezdő percekben.

Arra viszont nem jöttem rá, hogy miért is tudnám ajánlani a Loudermilket. Pedig jó, hiszen a mélyebb témák mellett többször lehet tényleg mosolyogni is a poénokon, de valahogy mégis a középszerűség felé sodródik a minősége.

Bár minden szereplő meg van alapozva valamennyire, de mégis Ron Livingstonon múlik minden, hiszen teljesen ráépül a sorozat. Viszont annak ellenére, hogy örök kedvenc az Office Space, itt nem tudom éltetni a színészt. Valahogy nem olvadt bele a rendező által megteremtett világba, hanem látszott rajta, hogy erőteljesen színészkedni próbált.

Igazából nem is tudok sokkal több mindent elmondani a Loudermilkről. Egyszerűen semmit nem mozgatott meg bennem. Nem tipikus komédia, vagyis dramedy, de közben nincs is tele kreativitással vagy érdekességgel. Azt, hogy nem mond újat a függésről pusztán egy pilot alapján nem rónám fel neki, de kíváncsi vagyok hányan jutnak majd el az évad végéig.

Részemről a kezdés tipikus 6/10. Nem az, amit már nézés közben megbán az ember, hanem valahogy máshogy közepes.

Strike Back: kezdett a 6. évad

2017. 11. 02. 15:10 - Írta: human

14 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

És ez pilotkritikának is tekinthető, hiszen a Sky és a Cinemax koprodukciója reboot, amiben új csapattal élesztik fel ezt az akciósorozatot. Értelemszerűen tehát a korhatáros tartalom és a meztelenség is marad – cold shower?

A történet amúgy folytatódik, bár új karakterekkel. Azzal kezdik, hogy elvileg megszűntek a Section-ök, aztán kiderül, hogy mégsem. Ha valaki most kapcsolódna be: a Strike Back olyan különleges egységekről, vagyis egységről szól, mely tagjait a legnehezebb, legletagadhatóbb küldetésekre vetnek be.

Mivel akciósorozatról van szó, így gondolom nem meglepő, hogy a klisékönyvet is felcsapják. Avagy szinte az összes katonai séma előkerült már ebben a “pilotban” is: csapattársak elvesztése, információszerző küldetés, fogolyszabadítás és még valami, ami nem ugrik be. A kérdés persze ismét csak a kidolgozás lehet.

Az sem meglepő gondolom, hogy az új csapat összeszedése miatt, valamint a 4-5 akciójelenetnek köszönhetően eléggé zsúfolt lett ez a premier. Ugyanis nem csak a két főszereplőt kellett összehozniuk, de igazából a köréjük szervezett emberek, és a főnökük (akit viccesen Captain Reynolds-nak hívnak) is bemutatásra került sajnos.

Azért szomorkodom kicsit, mivel a Strike Back az első évad kivételével a főszereplők közötti kémiára épült, amiből itt most alig kaptunk. Persze a recept maradt, egy laza amerikai és egy komolyabb brit fogja egymást ugratni, miközben a főszálon szállított terroristát elkapják. Ez utóbbi persze csak feltételezés a részemről, de ez a papírforma.

Igazából az őszi katonás sorozatok közül még talán ez a legjobb. Vagyis azokat már fel sem tudom idézni… ja megvan, Valor, The Brave és SEAL Team. Az biztos, hogy valamennyire jobban szórakoztam ezen, szóval aki csak egyet néz meg ebből a négyből, az erre vetődjön rá. És utána bízzon abban, hogy a kezdés után tudnak még szintet lépni.

Pilot: Gunpowder

2017. 10. 23. 14:55 - Írta: Qedrák

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

A Gunpowder egy 3 részes minisorozat, amelyet a BBC mutatott be hétvégén, és amelyet elsősorban Kit Harington nevével próbáltak eladni az előzetesek, de mellette olyan ismert színészek is felbukkannak a képernyőn, mint Liv Tyler vagy Mark Gatiss.

A cím a lőpor-összeesküvésre utal, amely egy 1605-ben meghiúsított merényletkísérlet volt az angol király és a Lordok Háza ellen. Nálunk talán kevésbé ismert, de a briteknél komoly kultúrtörténeti jelenséggé nőtte ki magát, irodalmi alkotások, rádióműsorok, tévésorozatok sora hivatkozott rá. A Guy Fawkes-maszkokat viszont azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, pedig ő elsősorban azért vált híressé, mert őt találták meg az előkészített lőporos hordók mellett.

A sorozat az összeesküvés köré szövődik, és azt mutatja be, hogy a tagjai miként jutottak el odáig, hogy végső kétségbeesésükben kísérletet tegyenek az angol nemesi elit levegőbe röpítésére.

A politikai helyzetet alapvetően jól és részletesen tárja elénk. 1605-ben I. Jakab uralkodott Angliában, aki skót királyként I. Erzsébet kijelölt örököse volt az angol trónon. Míg a Tudor-dinasztia uralmát meghatározta a katolikus-protestáns ellentét, addig Stuart-ház első uralkodója alatt már inkább a protestánsok győzelme utáni pillanatokat nézhetjük végig.

A sorozat főhőse Robert Catesby (Kit Harington), aki egy elszegényedőfélben lévő angol nemes. Titokban gyakorló katolikus, ami hozzájárul ahhoz, hogy a vagyona folyamatosan elolvadjon, mivel a nyilvános hitvallások elmaradása miatt a királyi hatóságok folyamatosan büntetéseket rónak ki rá. Catesby kénytelen végignézni, amint a vagyona elolvad, a hite miatt bebörtönzik, a környezete pedig csak titokban gyakorolhatja az igaz hitet.

Az ellenpont Robert Cecil (Mark Gatiss), I. Erzsébet királyné egykori jobbkeze, aki Jakab alatt is megőrzi befolyását, és folyamatosan arról győzködi a királyt, hogy számolja fel az utolsó katolikus fészkeket is Angliában. Jakabnak azonban oda kell figyelnie arra is, hogy a katolikus Spanyolországgal nemrég megkötött békét ne rúgja fel.

A sorozat történelmi vonatkozásban, legalábbis az első rész alapján, alapvetően rendben van, nem írja nagyon át az eseményeket, bár sok mindent nem is mutatott be. A 17. század legelejének viseleteit, fegyverzetét vagy éppen élettereit viszont látjuk a képernyőn is, (az igazán tájékozottak azért észrevehettek pár apró tévedést, amely azonban a cselekményt nem zavarta meg).

A kezdéssel azonban egy kicsit az volt a bajom, hogy talán túlságosan is hatásvadász lett.

Ez alatt elsősorban arra gondolok, hogy az első epizód feléig mindössze kettő(!) jelenetet láthattunk, a házkutatást és a kivégzést. Ez részben jól sült el, hiszen a megfelelő zenével kombinálva hatásosan adta vissza a házkutatásnak a feszültségét és lehetővé tette, hogy a színészek megmutassák a tudásukat. Az arcokon és a lassú mozdulatokon sokat idéző kamera azonban nem barátja a türelmetlenebb nézőknek.

A kivégzéses jelenetet pedig teljes egészében értelmetlennek éreztem ilyen sokáig elhúzni. Az is megfordult a fejemben, hogy ez az egész csak költségcsökkentési célból lett ennyire túlpörgetve, hiszen az epizód második felében már egy átlagos sorozat sebességével és jelenetszámával pörögtek az események.

Említettem, hogy a színészeknek a jelenetek elnyújtása nagyobb teret adott. Bevallom azonban, hogy nem vagyok benne biztos, hogy Kit Harington nem ugyanazt a karaktert játszotta el, mint a Game of Thrones-ban, legalábbis a komfortzónájából egyetlen pillanatra sem kellett kilépnie. Igaz, pontosan ezért hiányérzetem sem támadt, ahogy a többiek sem maradtak adósak a karakterükkel kapcsolatban, talán Mark Gatiss-nél láttam azt, hogy mintha kissé túljátszotta volna a szerepét.

Ahhoz képest, hogy ez (elvileg) csak egy 3 részesre tervezett sorozat, az epizód végén egyedül az elhatározás megszületéséig jutunk el.

Ha azzal a sebességgel folytatja az események bemutatását, amellyel eddig dolgozott, akkor a Gunpowder könnyen kicsúszhat az időből, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennél azért gyorsabb lesz a folytatás. A kevés tartalom miatt viszont hosszabban írni elég nehéz a kezdésről, hiszen aránylag kevés történést láthattunk a képernyőn. Éppen ezért reménykedem abban, hogy a folytatás többet fog nyújtani.

Ezt leszámítva összességében egy kellemes kikapcsolódást és történelmi utazást láthatunk, semmi többet, de talán a limitált epizódszám okán könnyebb szívvel néz bele majd mindenki.

Previous Posts