Az istenkirály Elit alakulat producerei úgy érezték, hogy lehet még mesélni a második világháborúról, csak épp az európai hadszínteret kell elhagyni hozzá. Mit lehet még mondani? Hát mondjuk a csendes-óceáni csatákat lehet felemlegetni. A Pacific így végül rögtön egy kis történelemleckével indít, a Pearl Harbor utáni helyzetet ismertetve.

Igazából tényleg csak azért működhet a sorozat, mert ezen a terepen másfajta a harcmodor. A legszebben az mutatja be, amikor a tengerészgyalogosok partra szállnák azokból a tipikus csónakokból, amit a sok D-Day feldolgozásban már láthattunk, a parton pedig semmiféle harc nem fogadja őket, visszább vonult az ellenség. Utána pedig csak bolyonganak a dzsungelben, kicsit elveszve, hogy mi a fene van. És ezt kell majd ismételgetniük a sok szigeten, egyenként? A japánok harcmodora itt elég érdekes.

A megvalósítás gyönyörű. Persze beleöntöttek egy csomó pénzt, így annyira nem meglepő. Mintha nagyvászonra termett volna, teljesen filmes az egész. Mondhatnánk, hogy persze, minden HBO sorozatnál így van, de nem, mert a Big Love, de még a How To Make It in America is inkább a kisképernyőre illik, ez viszont nem annyira. Persze pont ettől “ez nem tévé, ez HBO”. Jó lehetett moziban látni az újságíróknak.

Hogy a szereplőgárdáról ne is beszéljünk. Nyilván nem A-listás sztárok, de egyszerűen mindenki jó volt. Még a kemény apukák is, akik feltűntek egy percre, a srácok bevonulása környékén a búcsúzkodáskor, aztán két tekintettel kellett kimutatniuk az érzéseiket fiaik felé, hiszen akkoriban igazi férfi még nem beszélhetett nyíltan.

Maga a csapat, amit követünk, meg szinte csak kedvelhető karakterekből áll, fájni fog egy-két halál, azt hiszem. Mindezt úgy mondom, hogy bőven akad itt dicsőséges felhang, ami egy kicsit sok is lehetne, de ezt felróni nem tudom, az átlagosnál nem túlozták el jobban.

A minisorozatok előnyeit és hátrányait is tökéletesen lehet érezni a Pacific első részén.

Mondom azért: a kezdéskor nem kell akkora csali. Már a forgatókönyv írásakor tudják, hogy körülbelül mennyi rész lesz, szép nyugisan el lehet mesélni a történetet. Ha ez a Foxon indult volna, akkor tuti, hogy egy brutál csata közepén kezdenek, cold openként, aztán főcím és flashback, ehelyett most megkapjuk a nem kapkodós kibontást, ami remek.

Természetesen nem kerülhetjük el az Őrület határánhoz való hasonlítást. Vagyis hát amennyire emlékszünk a filmből. Konrkétan itt is megpróbálnak filozofálni; a Pacific is behozott egy gondolkodó, merengő embert, hogy az ész is kaphasson teret a katonák közötti bajtársiasság és az ellenség furcsa viselkedése miatti fokozott érzelmi állapot mellett. Mit ér egy háborús film önmarcangolás nélkül manapság?

Mint kezdőrész, szerintem 8/10 simán. Az ilyenek miatt imádom a minisorozatokat, hogy szépen felépítve a karaktereket, 8 órában el lehet mesélni egy történetet. Nem kell kapkodni, nem kell folyamatosan hatásvadásznak lenni. Ez egy nagy film, és ebből a szempontból is kiválónak tűnik.

A durva promózáson látszik, hogy az HBO újraéledésének egyik zászlóshajójáról van szó. Itthon pedig még inkább, 1 nappal Amerika után vetítik, tele volt minden plakátozva és a moziban is láttam az előzetest szinte minden film, amire mentem.

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 44 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

A sorozat azzal kezdődik, hogy Peter Krause (Sírhant Művek) fut, mivel ő edz. Kacsintás? Tök mindegy, mert innen még rengeteg esélye van a sorozatnak. Például itt a másik rögtön a képen.

Pontosan, az ott Lauren Graham (Gilmore Girls). A sorozat pedig arról szól, hogy semmiről, a mindennapokról. Vagyis hát egy nagyobb családról, 4 testvérről (a felosztás: 2-2), akik elég közel laknak egymáshoz ahhoz, hogy mindennap közösen lógjanak, támogassák a másikat, ha épp megbotlana. Tipikus családi drámával állunk szembe, amiben vannak jó és, hát, rossz pillanatok is.

A pilot konkrétan csak a színészeken múlott. Mármint ha belegondolunk, akkor bizony az írók nem túlzottan remekeltek, a rendezés bár profi volt, de kicsit unalmas, semmi kiemelkedő, a fényképezés dettó, ilyesmik. Szóval nagy súly nehezedett a szereplőgárdára, hogy a szürkeséget kiszínezze kicsit, és szerintem sikerült nekik. Ebből bizony egy kedvelhető család lesz.

Ami zavaró a kezdőrészben, hogy összedobottak voltak a történések, mindenki kereste benne a helyét. Talán egy jó karakterbemutatás volt a több mint 10-ből. Rendben, szóval ennyi fontos szereplőnél nehéz jól indítani, baromi kemény meló mindenkit rendesen felvezetni, nem is sikerült tökéletesen. Az viszont biztos, hogy a potenciált érezni, a további esélyek kuponjai kiutalva.

Külön figyelnivaló lehet a pilotban, hogy Lauren Graham helyén eredetileg Maura Tierney (Abby a Vészhelyzetből) lett volna, csak ez utóbbi betegsége miatt ugrott be Graham. És basszus, ezt mintha érezni is lehetne, persze lehet csak belemagyarázom. Graham olyasmi mint a Gilmore-ban, nem nagy színésznő továbbra sem, de kedvelem, viszont pár jelenete simán jobban működne Tierney-vel.

Összesen 7/10, nekem felemelkedett az 5-6-os középszerről, de pár szálért kicsit mérges vagyok az írókra. Nem akarom elspoilerezni, de baszki, akkora klisé lesz az egyik, és olyan mondvacsinált problémákat hozhat a jövőben, hogy brrr, ha valamin elvérzik a sorozat az ez lesz.

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 21 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

Az EM: HE-ről már nagyon régóta tervezek írni, főleg, hogy Nagy házalakítás címen már elég sokan ismerik a Viasat3-ról, de most az Undercover Boss kurrensebb. Miről is szól? Kicsit a Secret Millionaire-hez hasonlít, ahol milliomosok élik koldusok életét: itt nagy cégek vezetői vállalnak munkát a legalsó szinten. Az ő tapasztalataikat láthatjuk viszont. (Ugyebár kamerák kísérik őket, így az a fedősztorijuk, hogy ők a randomjózsik, akiket dokumentumfilmesek követnek, amint alapmunkákat próbálnak be egy napra.) Az első részben egy hulladékfeldolgozós főnök volt az alany, a második a Hooters, a harmadikban pedig a 7-11 egyik főnöke. Ők azok, akik 4-5 melót kipróbálnak, majd leszűrik a tapasztalatokat és megpróbálnak javítani a cégen.

A feelgood-faktor pedig ott jön be a képbe, hogy a főnök minden egyes meló során becsületes, jómunkásemberekkel dolgozik, akik előtt a végén felfedi magát és megjutalmazza őket. Vagy, ha negatív tapasztalatokkal lett gazdagabb, akkor megmondja a magáét. De persze jórészt az előbbiről van szó, vagyis a néző könnybe lábadt szemekkel nézhet pár inspiráló átlagembert, akik ráadásul még méltó jutalmukat is elnyerik a végén.

Ennyi. Ha valaki annyira könnyezős és meghatódós, mint én, ha más szerencséjétől jól tudja érezni magát és nem irigykedik, akkor neki tuti telitalálat az Undercover Boss. Elég nézni, nem gondolkodni és jól érezni magunkat. Persze, ha belegondolunk, akkor látszik, hogy minden epizód látványosan ugyanúgy épül fel kezdve a bemutatkozástól az átlagemberek megjelenésén át a Nagy Problémáig, aminek ügyében telefonálni is kell. És az is nyilvánvaló, hogy a “szereplőket” nem random választják, hiszen kell a műsor, hanem a készítők pontosan tudják a sok előinterjú és szondázás után, hogy kik fogják inspirálni a Cégvezetőt, aki dettó meghatódik és rádöbben, hogy vállalata miféle olyan kihívásokkal küszködik, melyekről neki fogalma sem volt.

Persze jól tudom, hogy ez a műfaj sokaknak megfekszi a gyomrát, hiszen van, aki elemez és mögé akar látni. Más, mint én, inkább csak nézi, élvezi és nem gondolkodik el azon, hogy az Extreme Makeover: Home Edition-ben miképp fogja kigazdálkodni a rászoruló család új, 500 négyzetméteres házának rezsijét? (Sehogy. Aztán megírják a lapok, hogy újabb átalakított házat adtak el.) Vagy, hogy mikor lopják el a Pimp My Ride-ban feltuningolt kocsikat?  Értitek, mire gondolok. A műélvezeti határ nagyon vékony és mindenki a maga látásmódja szerint kezeli ezeket a műsorokat. Nekem nincs bajom a célzott szívhez szólással és az egyértelmű manipulációval.

Nálam, hiába tartom minimum 7/10-re az Undercover Boss-t, mint ahogy az Extreme Makeover: Home Edition is gyakran megindít az emberi történeteivel, nem a műfaj képviselői nem tartoznak a nézősek közé. És nem azért, mert rosszak vagy repetitívek. Manapság az ember lehet, hogy inkább néz kőkemény fikciót (drámával, csavarokkal, WTF-rajzással) vagy jó komédiát, mintsem kvázi ajándékozást, megható sztorikat. Én legalábbis most, amikor annyi minden néznivalóm van, biztos nem Undercover Boss-t vennék elő. Viszont, mivel nem igényel 100%-os koncentrációt, tömegközlekedésre tökéletes, azonban a babázás közbeni fél szemmel való nézést passzolnám.

(A sorozat eredetije egyébként, minként a Secret Millaionaire-é is, angol.)

© winnie for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 6 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra, reality.

A fő tanácsuk amúgy egyértelműen az, hogy pénz, pénz, pénz. Már a marha jól sikerült főcím is ezt szajkózzák, miközben teljesen hipsteresen helveticáznak egyet a jó képekre. Mert a helvetica jó, meg a képek is. Szóval az első 30 másodperccel meg is vettek legalább két részre, aztán a többi történéssel talán háromra is.

A történet annyi, hogy két jó barát, vagyis három, két férfi és egy nő, pénzt akar keresni, csillogó életet elérni, mindezt különböző módon. Az egyikőjük természetesen nem befutott művész, mert az kell. A másik úgy tűnik az a srác, aki minden apróságot el tud intézni, vagy legalábbis ezt hiszi. A lány pedig saját galériát akar talán, de legalábbis képek eladásából fenntartani magát.

Az egész úgy van fűszerezve, hogy rengeteg ismerősük már be is futott, olyanok akikkel középiskolában haverkodtak most ezer dolláros (nemtom pontosan mennyi, de A Művészen levő ing+farmer kombónál klasszisokkal többe kerülő) öltönyben feszítenek, meg befutott fotóművészek, és hasonlóak, szóval ők már “made it”, főszereplőink pedig még nem.

Amire semmiképp nincs panasz, az az összegereblyézett színészcsapat. Tök jó volt úgy leülni, hogy az egyik kedvelt színésznőm szerepléséről nem is tudtam, erre a főcímnél látom kiírva a nevét. (Sossamonról van szó.) A többiek is jók, legalábbis teljesen illenek a szerepre, az egyedüli baj, hogy Lake Bell állandónak volt kiírva köztük, így tudjuk kábé merre fog alakulni az a szál.

Összességben olyan 7/10 a pilot, mert nagy kiemelkedést nem tudok mondani, haveros rész pedig még nem elég erős, de nagyon profi kezdés mégis, érdekel hova építkeznek. Az külön kellemes csalódás volt, hogy az előzetesben mintha nem lett volna annyira filmes hatás kamerailag, sima videónak tűnt, mint mondjuk a Curb, de nem, ilyen téren is teljesen minőségi a How To Make It, nem spórolnak.

Az Entourage-hoz való hasonlítgatás amúgy elkerülhetetlen, hiszen nézzünk már a producerek listájára, az adóra ahol megy, a hosszára, az egy soros történetre. Szerintem illik is rá, haveros bulizós, csak ezek a srácok itt lentebbről indulnak, mint Vince, akinél ugye egy sikerfilm, vagyis az áttörés után után csatlakoztunk be; itt pedig még kell a nagy termék, amivel híresek lesznek. Azért ne csak erről szóljanak a kommentek.

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 23 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

A történet, nos hát a címből kitalálható, Spartacus-ról szól, aki gladiátorkodása után holmi felkelést fog vezetni. Ilyen az, ha valaki beleun a munkájába, vagy rabszolgának adják a nejét. A kezdőrészben az mutatják be, hogy miképp kerül először az arénába, a kilógó mellel éljenző nézők elé.

Nem nehéz kitalálni, hogy melyik piaci résre vetődött rá a Starz csatorna ezzel a sorozattal: azokra a férfiakra és nőkre, akik a Rómán lógtak, de mivel annak már vége, így anyag nélkül maradtak. Mostanáig.

Azt ki kell emelni, hogy a Spartacus nem a realizmus kategóriában lesz emlegetve, hiszen a készítők nem csak technológiában, hanem szellemiségben is a 300-at követik. Erről azt hiszem a fentebbi kép is eléggé szépen árulkodott. Durva, hogy legalábbis egy pilotnyira, de sokkal kevesebb zséből majdnem hozták egy 2 éves mozifilm látványát. Várj, mondom érthetőbben. Tehát a sorozat ugyanazzal a technikával készül, mint anno a 300 és a Sin City (vagy a sorozatok közül a Sanctuary). Végig zöld háttér előtt veszik fel minimáldíszletekkel és minden amit a szereplők közvetlen közelén kívül látunk, az grafika sőt, még a szereplők környékén fröcsögő vér is az természetesen. Mindez teljesen képregényessé teszi az egészet, amit a rengeteg vizuális túlzással meg is erősítenek.

Nem kertelek, ez nagyon durván véres popcorn lett. Értéket nem itt kell keresni, de a pilot alapján rohadt szórakoztató kardos-b*szós időtöltésről van itt szó. Hát igen, a Starz fizetős kábelcsatorna, így nem tökölnek: káromkodások, mellek és egyéb, többnyire levágott testrészek tengere tűnik fel a képernyőn, takargatás és finomkodás nélkül. Mint említettem, képregényes a megvalósítás, így bizony itt is túloznak, de úgy, hogy vigyorogni fogsz rajta. Konkrétan a káromkodást értettem most ez alatt, mivel néha csak úgy a semmiért teszik, over-the-top baromságként, de szórakoztatóan.

Mindezek mellett azt is megtudhattuk, hogy Róma az orvostudománnyal is durván előrehaladott volt, hiszen az orgiák során a plasztikázott mellek is feltűnnek, legalábbis a mellbimbó helyezkedése alapján ez valószínűleg az. Na mindegy, nem a hitelességre mentek, ez mindenhol látszik.

Pontszám? Nos, a pilot valahol 7/10 körül, nem szaroztak benne. Ha tartanák az erőszak/cicik/diplomáciai kavarás arányát az tök jó lenne, mert általában az ármánykodás túlzása miatt szoktak unalomba fulladni a hasonló művek. Visszakanyarodva posztom elejéhez, Spartacus kálváriáját bizony egy szőke nő indítja el, aki a férje fülét rágja, mielőtt felfedi az aduászait, ezzel mindenféle folyamatot elindítva.

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 104 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

- Come on, you owe me!
- For what?
- For fingering Vicky underneath the bleachers.
- That was in middle school. Get over it.
- I’m sorry. I didn’t realize there was a time limit on broken hearts.

Nem, nem teszek úgy, mintha nem tudnám az okokat, de az Amerikai Pite-sorozat óta valamiért a tini szexkomédiákat sokan alantas műfajnak tartják, pedig akad jó és rossz is közülük, már, ha a filmeket nézzük. Sorozatban nem volt eddig túl gyakori a műfaj, s a Blue Mountain State sem tinikről szól, hanem már egyetemista huszonévesekről, viszont az nem meglepő, hogy a BMS nem a tantermekben játszódik, hanem a focipályán és a koleszszobákban. Igen. Haverok, buli, szex és persze pár, a pisikaki vígjátékokra jellemző altesti megoldás – meztelenség nélkül, melltartókkal és egy-két fenékkel, mint a lányolvasóknak kedveskedő képen is látszik.)

BLUE MOUNTAIN STATE – 1×01 – 6/10

Nem kell megijedni, nincs benne (egyelőre) amerikai focimeccs, mindössze a csapat adja a sorozat magját (a köcsög cséká, az új fiú futójátékos, a csereirányító és a kabalaállat pozíciójára ácsingózó lúzer, meg a kiképzőtiszt edző), s láthatunk némi beavatást meg edzést. Meg tusolást. És persze, mivel a focistáknak jó, 10/10-es lányokat végkimerülésig, akik az eyecandy faktort hivatottak emelni.

A BMS nem akar több lenni, mint ami, egy szórakoztató, fiatalos agymenés, amiben felesleges értéket keresni, hiszen a cél csak az ökörködés és nem a minőségi humor prezentálása. Tipikus haverokkal röhögős sorozatról van szó, aminek a pilotja abszolút feelgood, vérmérséklettől függően végig mosolyogja vagy röhögi az ember, esetleg undorodva elfordul, behány a sarokba, majd a száját óvatosan megtörölve a fájlt is törli a shift+F8-kombinációval.

A műfaj előzetes ismeretében tehát a pilot hozta a kellemes időtöltést, utána reppent is a 2. rész a playlist-be, ami jelent valamit, a nagy kérdés, hogy mennyire sikerül majd egyensúlyt tartani az alpári poénok és a feelgood-faktor között, illetve, hogy a karaktereket nem áldozzák-e fel a humor oltárán. Egyelőre ugyanis (naná!) a mellékalakok emlékezetesebbek, mint főhősök.

(Azóta megvolt a második rész is, ami egy fokkal gyengébb lett és amiben a maszturbáció és a pisi után a kaki került terítékre, valamint egy vaginában felejtett gyűrű.)

© winnie for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 20 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

A történet röviden annyi, hogy a szalagavató éjszakáján kufircolt ez a két fiatal, csak b*sztak védekezni, így bizony teherbe esett a lány. Hopp előre ugrunk 16 évet és majdnem 9 hónapot, az örökbe adott lány megjelenik, hogy ő hivatalosan, bíróságilag is felnőtt akar lenni, írják már alá a papírt a bohó, most már 32 éve körüli szülők. Csak az én elmondásomban bonyolult.

A lényeg, hogy a srác azt hitte, abortusza volt a teherbe esett lánynak, de természetesen ez nem így történt, hanem inkább megszülte és utána örökbe adta, bízva abban, hogy egy újszülött kisbaba kelleni fog rendes embereknek. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ezért is akarja 16 évesen felnőttnek nyilváníttatni magát a lány, mivel nem a legjobb nevelőszülőkhöz került az évek során. Természetesen nem jön be a számítása, így végül a két vér szerinti szülő gondnoksága alá kerül ideiglenesen (már látok egy részt amikor ez lesz támadva, és majd izgulhatunk, hogy elveszik-e tőlük?).

Most már tényleg a sorozat erősségére térek, ami természetesen nem a történetben leledzik, hanem a karakterekben. Ha a CW újoncfelhozatalát nézzük, akkor egyszerűen meglepő, hogy ezúttal mindenki első látásra kedvelhető. A fiatalon hibázó pár, akik erőteljesen gyerekesek, de most kénytelen lesznek felnőni picit, a haverok, na és persze a lány, Lux, akinek a neve a sorozat nevéből ered, ha jól megnézitek. Itt nyilván semmit nem bíztak a véletlenre, rajta simán elvérezhetne az egész, de a 19 évesen 16-ot játszó Brittany Robertson tényleg tündér.

Tényleg van benne valami a csatorna dicső múltjából, amikor még mertek igazi érzelmeket normálisan képernyőre vinni, viszont a rész végén egy olyan borzasztó kavarást csináltak az írók, ami miatt nem tudom teljesen felhúzni, csak 7/10 pontig az értékelést. Nem akarom teljesen leírni, majd meglátjátok, de tipikusan előrevetít pár szokásos kavarást, klisét, amikre már nem vagyunk kíváncsiak a pilot láttán.

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 48 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

A sorozat arról szól, hogy van egy magáncsapat, áll jelenleg két emberből, akik előcsalogatják a rád vadászó merénylőt. A csapatot úgy kell elképzelni, hogy Chi McBride, a Pushing Daisies afroamerikaija ül az irodában, míg a Boston Legalből és Fringe első részből megismert szőke csávó beveti magát az akcióba. Ha fenyegetést kapsz és a zsaruk nem érnek semmit, akkor hozzájuk kell fordulni. Olyan testőrfélék, elősegítik, hogy előbújjon a merénylő, aztán megoldják a helyzetet.

Sajnos nem lehet annyira éltetni a sorozatot, hiába volt a cold open remek. Csak néztem, hogy “wow, mi lesz itt?”, aztán jött a főcím és a langyosabb ügy. Eléggé a tékában alsó polcon levő filmek történetére hajazott, és a megvalósítás sem múlta őket felül annyira.

Konkrétabban: látszott a pénz, de ennél később tuti kevesebb lesz, így nem remélek sok jót. Volt benne remek akció is, amikor egy szellőzőben bunyóztak az odavágott, de aztán majdnem negálták is a pozitív élményt, amikor nem sokkal később (1 perc) felgyorsítottak egy verekedést, hogy izgalmasabb legyen. Hiába na, nem volt idő a végtelenségig gyakorolni a koreográfiát.

Amit mindenképp említeni akartam még, hogy Jackie Earle Haley (Watchmen, Freddy) is állandó szereplőnek volt beírva. Basszus, ezen tökre meglepődtem, mert már nem emlékeztem, hogy ő is lesz benne. Az a helyzet, hogy ő kapta a legjobb figurát a pilotban, a sötét oldalról érkező csapattagot. Ez azt jelenti, hogy régebben tőle kellett volna megvédeni a csapatnak az ügyfeleit, de már nincs gond, mert szerencsére átállt. És mint említettem, a pilot legjobb pillanatait szállította is, pedig senkit nem lőtt le.

Részemről 7/10. Azt kérded miért? Hát mert akciósorozatok között helyezzük el és ha jól megnézzük, a 24-nél azért kevesebb, de rengeteg régebbi próbálkozást simán üt.

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 32 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

A sorozat alapját igazából csak összefoglalni lehet, mert nagy átívelő szál vagy ilyesmi az nincs, hiába összefüggő részek, nem pedig heti nyomozás-eset-vagy hasonló. Tehát annyi az egész, hogy pár 45 fölötti csávó életébe tekinthetünk bele, napról napra. Az egyikük elvált és szerencsejáték függő, a másik lecsúszott színész, a harmadik pedig várja, hogy az apja átadja neki a családi vállalkozást, de ez valószínűleg nem fog megtörténni.

Azért tetszett leginkább, mert olyan illiúziónélküli. Igazából nem végletekig lehúzó dráma, bár most nem akarnék 48 lenni, de közben meg vannak vidám pillanatai is. Konkrétan az utóbbi hetek leghangosabb röhögését produkáltam a rész elején. Akkor még azt hittem, hogy vígjátékos lesz végig, de nem, a szar helyzetekben való helytállásról lesz itt főleg szó.

A szereplőválasztás abszolút jó lett. Mármint a Szeretünk, Raymond!-os csávó itt tök normális, míg abban nézhetetlen, Scott Bakulával sincs gond (legutóbb Chuck apja volt a sorozatban, hogy az ismert közelmúltját említsem) és hát Andre Braugherrel meg aztán főleg nincs baj, hiszen szinte mindenben remekelt eddig, még a Poseidonban is.

Amit nagyon remélek, hogy a szerencsejátékos csávóból nem lesz az a klisé, amikor túl nagyot fogad aztán behajtás meg hasonló – a pilotban ügyesen játszottak ezzel, elkerülve a kínos húzást. Részemről ez bizony 7/10-es kezdőrész lett, tuti nézem a második részt (a sorozat jelenleg valahol 5 körült tart).

© human for Sorozatjunkie, 2010. | Permalink | 9 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

PARADOX – 1×01 – 7/10

A pilot-nak úgy ültem neki, hogy semmit sem tudtam a sorozatról, mert még előzetest sem nagyon találtam, így nincs is szándékomban túl sokat elárulni róla, legyen elég annyi, hogy egy, a Napfelszínt, napkitöréseket vizsgáló tudós (a szöszölőknek itt a “sci” is “fi” mellé:) gépére letöltődik pár furcsa kép, mindegyik azonos időkóddal, melyek azt jelzik előre, hogy ezek bizony a jövő egy időpillanatából származó képek. (Kész, innentől sucker vagyok. Elfogult.)

Lehet, hogy már ez is sok infó, mindenesetre mit tegyen ilyenkor az ember? Hinni kezd, szól valakinek vagy kételkedik, hogy valami ronda átverésről szól? Bármennyire fejvakarásra készteti az embert a felütés, a Paradox pilot-jának kezdete azért döcög, de szerencsére idővel beindul a dolog, főleg, ahogy egyre inkább fogyni kezd az idő, amikor oldódnak meg a rejtélyek, amikor a helyére kerülnek a mozaikdarabkák. S a végén, miközben görögnek a feliratok, azon kapja a magát az ember, hogy jól szórakozott.

Ez utóbbi a lényeg, de más kérdés, hogy utólag, ha elemezgetni akarunk, akkor eszünkbe juthat, hogy alapjába véve nem sok értelme volt a pilot-nak, a történéseknek, köszönhetően annak, hogy <nem árulom el, mert spoiler lenne>.

De remélem, hogy mindez csak azért volt így, mert mégiscsak egy alapozó első részről van szó, ráadásul, amikor az ember várja a szokásos cliffhanger-t, azokat a befejező képsorokat, amiket nagyjából a 20. percben előre lehetett sejteni, akkor csak sikerül az utolsó másodpercben akkorát csavarintani egyet a sztorin, hogy az ember várja a december 1-jét, amikor is a 2. rész adásba kerül. Várja, mert kíváncsi, hogy mivel állnak elő a folytatásban.

A Paradox egyébként Manchester környékén játszódik és szerencsére a szereplők nem valami brutális angol nyelvjárást beszélnek, azt viszont még nem sikerült eldöntenem, hogy a főhősnőt hova tegyem: olykor jó volt, olykor nem éreztem elég karizmatikusnak. (Angol sorozatról van szó ráadásul, szóval szerencsére nem csak modellalkatú szereplők vannak benne.)

A pilot 58 perces, a sorozat keddenként megy a BBC-n, a 2. rész december elsején kerül adásba.

© winnie for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 55 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra.

Tehát akkor, van egy csapat fiatalkorú bűnöző valami lerobbant angol kisvárosban, akiknek közösségi munkát kell végezni és egy nap jön valami vihar, amitől szuperképességeik lesznek. Hogy ne legyen egyszerű, mindenki érzi, hogy a vihar változást hozott, de nagyon lassan ébrednek rá arra, hogy szuperképességeket, és abból is milyet szereztek.

Természetesen mivel angol sorozatról van szó, ráadásul kábelre készültről, így, basszus, töménytelen mennyiségű káromkodást eresztenek el a főszereplők, hogy a második részben feltűnő cicikről ne is beszéljek. Bizony, valóságközelibbé hozták a “hős” témát. Főleg ugye csínytevőkről van szó, így nyilván az sem biztos, hogy jó kezekben vannak ezek a képességek.

Mellesleg nem csak szórakozós vígjátékos a Misfits, némi thriller/horror beütése is van. Konkrétan a felügyelőtisztjük is ott volt a vihar idején, csak ő éppen bekattant, így aztán az alábbi tekintettel és egy fejszével rohangált egy darabig összevissza.

Mindehhez vegyük hozzá a marha jó castingot, és már rendben is vagyunk. A főszereplő nagydumás kihúzza a gyengébb tudású társait is a szarból és jó néhány jelenetet meg tud menteni. Szerencsére azért tinisorozat szinten a csapat többi részével sincsenek nagy gondok.

Persze ne menjünk el szó nélkül a negatívumok mellett sem, így meg kell említenem, hogy sokszor látszik a kevés pénz a sorozaton. Nem is a szuperképességek bemutatásánál, hiszen oda pont olyanokat választottak, amiket olcsón meg tudnak csinálni, hanem egyszerűen kevés helyszínen játszódik, néha sok az ismétlődés. De ez belefér, csak gondoltam azért nem hallgatom el.

Ja, és ezen kívül: a főcím talán a legjobb amit láttam idén. Míg az amerikai sorozatok 5-10 másodperces akármiznek, addig itt valami eszméletlen jó cucc lett összerakva. Posztolni is fogjuk egyik nap, bár addigra mindegyikőtök látja, hiszen most rohantok a videóhoz, vúúúú. Minden hibája ellenére ez bizony 8/10-es élmény.

(A sorozat jelenleg a 3. rész után tart, és hozott a pilot után meglepiket, de ne lője el kommentben az a pár ember aki már látta. Most maradjunk csak az első résznél.)

© human for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 60 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra.

THE LEAGUE – 1×01 – 8/10

Igen, a bal szélen Jon Lajoie vigyorog. Jobb oldalon meg a Worst Week Villám Géza hasonmása.

Simán, simán 8/10. Eszméletlen jó volt. Annyira elkapott, hogy újra is néztem a pilot-ot. Legszívesebben kivágnám az első 10 percet és feltölteném a YouTube-ra vagy valahova, hogy aki kíváncsi, legalább azt csekkolja (hátha más is kattan, mint én), mert van egy olyan érzésem, hogy egyébként kis rétegsorozatként el lesz feledve a The League.

It’s Matt Friedman, the Oracle. He’s a fantasy football genius. No wife, no job, just pure football knowledge.

Ugyanis teljesen igaza van human-nek, ez nem lesz mindenki teáscsészéje, és nem csak azért, mert a történet magját egy baráti társaság Fantasy Football-bajnoksága jelenti, ami már eleve pár amerikai focis poént elsikkaszt sok embernél. (Ki fog röhögni azon, hogy az egyik srác bedraftolja Keyshawn Johnson-t?)

Tim Brady, motherfuckers!

Tény, hogy a focis beszólások mindent visznek, de szerencsére nem csak a focira van kihegyezve a pilot, azokat a poénokat pedig mindenki megérti, ahol az álomcsapatos focijáték felhasználásával, előcitálásával a való életben, valós problémákat próbálnak megoldani a szereplők, kezdve a munkától (anyám…!) egészen a magánéletig.

Az FX az otthona a szitkomnak, így természetesen csúnya szavak és altesti poénok előfordulhatnak, de ettől még a pilot alapján a The League afféle egymást szívatós, egymáson röhögős haveri szitkom lett 5 pasival, pár feleséggel és barátnővel, vagy 20 hét idézetével és amerikai focival nyakon öntve. Fanatizmusról fanatikusoknak – mi a sorozatos junkie-ságunkkal azt hiszem, át tudjuk érezni a dolgot.

I’m the commissioner of this league, not the stickerbitch.

Előbb a Secret Girlfriend, majd a The League – máris elkezdek más szemmel nézni a kritikusokra, hiszen nagy hype-ot egyik sem kapott, sőt. Ezért nem szabad rájuk hallgatni. Meg ránk sem.

© winnie for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 6 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

V – 1×01 – 7/10

Az alapsztorival nem foglalkozom, az ID4-et sokan látták, sőt, a fanatikusoknak az eredeti, 80-as évekbeli kibővített minisorozat is megvolt – utóbbit én kihagytam, mint ahogy nagyon sok tévés scifis próbálkozás elkerült. A pilot-ban felskiccelték nekünk az állandó szereplőket, a tévés műsorvezetőt, az FBI-ügynököt, a papot ás társaikat, majd szép lassan elindították egymás felé hőseinket, hogy találkozzanak, miközben baljós árnyak (kik ezek és mit akarnak) vetülnek a segítségüket felajánló, békével érkező idegenekre.

A kezdés már csak azért is pozitív volt, mert a legtöbb szereplőt sikerült megkedveltetnie velünk/velem az íróknak, egyedül a lázadó kamasz irritál, de őt ugyebár megölik a 2. részben a története nyilván elég fontos lesz a sorozat egészét tekintve, így egyelőre kénytelenek vagyunk lenyelni a békét békát.

A sztoriról és a megvalósításról bár nem tudok szuperlatívuszokban (értsd 10/10) beszélni, , nincs szó hajletevésről, de minden abszolút a helyén volt, vizuálisan jól nézett ki a sorozat, a negyvenegynéhány perc alatt üresjárat nem nagyon volt, huss elröppent az idő és ahogy megszokhattuk, csavartak párat az eleinte mindenképpen lineárisnak tűnő sztorin. Bár minden pilot ilyen lenne. Viszont…

A nagy a kérdés a folytatás, a hogyan tovább? Hol lesznek a fő hangsúlyok, hány főszál lesz (egyelőre úgy 3 van), lesznek-e újonnan jövő szálak, illetve mekkora hangsúlyt fog kapni az összeesküvéses sztori, az idegenek eljövetelének politikai, vallási vonatkozása, valamint, hogy mennyiben fog a V az emberekre, azok cselekedeteire koncentrálni és mennyiben az idegenekre, az ő taktikájukra, szándékaikra és hátterükre (ld. kultúra, történelem)?

A V-ből ugyanis egy nagyon szerteágazó sztorit lehet összehozni, kérdés, hogy mi az alkotói szándék – a biztosabb, sokszor látott/olvasott történet interpretálása vagy valami újdonságnak számító? A 2-3. részre ez is ki fog derülni.

© winnie for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 40 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

WHITE COLLAR – 1×01 – 8/10

Kell ragozni? Nem hiszem. Szélhámosos krimisorozat, benne az FBI ügynök, az általa elkapott okossármoslazabűnöző, az FBI-tanonclány és az ügynökfeleség (Tim DeKay, Matt Bomer, Marsha Thomason és Tiffani Thiessen), igaz Marsha Thomason csak a pilot-ban szerepel, a továbbiakban lecserélték Natalie Morales-re (Wendy Watson – The Middleman), de a felhozatalra csak csettinthetünk, nem csak színészek, de karakterek terén is.

- So you tear off the filter?
- Yeah. But I’m hardcore.

Közhely, de egy ilyen sorozatnál, ha valakinek bejönnek a karakterek, akkor minden más másodlagos, épp ezért a remek pilot után annyira nem félek a 2. résztől – még akkor sem, ha a Royal Pains pilot-ja csúnyán átvert minket. A White Collar karakterei meg teljesen jók, a köztük lévő kölcsönhatás perfekt, az pedig, hogy a műfaj heist-szerű, átverős, számomra tényleg csak hab a tortán. A hangvétel abszolút laza, látszik a színészeken, hogy élvezik a játékot és még a rendező is stílust szabott a pilot-nak. Tipikusan mosolygós, olykor felkacagósra sikeredett ez a majd egy óra, abszolút jó hangulatot teremt.

Ami meglepett, hogy az évad végi cliffhanger-t már most megalapozták azzal, hogy átívelő, egyszerre magánéleti és rejtélyes szálat csempésztek a White Collar-be (a cím a fehérgalléros bűnözésre utal), így egyedül azt sajnálhatjuk, hogy már sosem derül ki, hogy Marsha Thomason leszbikus karakterét vajon meghódította volna-e okossármosszélhámosunk. Szerintem simán. Szóval röppen a 8/10 és nem azért, mert a White Collar feltalálná a spanyolviaszt, nem fogjuk emlegetni a klasszikusok között (egyelőre), de nincs túl sok olyan sorozat, mely feltétel nélkül így szórakoztatja az embert.

© winnie for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 25 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

Először is, a pénzöntést úgy értettem, hogy a pilot kidolgozása marha jó volt, konkrétan ütötte az ABC másik nagy őszi sorozatának, a FlashForwardnak a minőségét. Nyilván nem tökéletes, de ahhoz képest, hogy 1996-ban mennyibe kerülhetett a Függetlenség napja, most kevesebb pénzből simán jobb minőséget hoztak tévén. És még csak nem is Windows-t futtatnak az alienek.

Igen, idegenek jönnek az űrből, ez a sorozat kezdőállása a sakkjátszmában. Nyugis reggelnek indul, mindenki nekikészül az átlagos napjának, erre hatalmas űrhajók jelennek meg a világ fővárosai fölött, a hajók alja átalakul képernyővé és egy bombázó csaj azt mondja, hogy békével jöttek. Mi mással jöttek volna? Utána nem robbantanak fel mindent, hanem egy nagy összeesküvés fog kibontakozni. Ezt már lelőtte az előzetes, meg hát sorozattá csak ezen a módon lehet húzni az alapfelállást.

A pilot legjobb pillanatai, amikor az idegenek társadalmi rendjéről tudunk meg dolgokat, na meg hát maga az alap, hogy “helló, megjöttünk, nem lövünk”. Igazából pont ezért csalódás picit, hogy tipikus összeesküvéses dolog lesz belőle villámgyorsan. Kár, hogy nem élhetne meg egy olyan sorozat a tévében, ahol az intelligensebb faj már belátta, hogy nem érdemes harcolni és tényleg segíteni akarna az emberiségnek. Itt is meg lenne az alap hozzá, hiszen valami 65 ismert, de általunk kezelhetetlen betegség gyógymódjával érkeznek, viszont a céljaik miatt ugye ez is csak fegyver a kezükben kvázi.

Amit mindenképp pozitívumként kell még megemlítenem, hogy a szereplőgárdában egy annyira antipatikus arc sincs, mint a FlashForwardban a főnyomozó. De tényleg, a V ezzel már nekem durván előzte a másik országos scifit. A trükkök is jobbak, a nők is jobbak, minden jobb, csak a felvázolt folytatás nem.

Hogy pontot is aggassak rá, szerintem 7/10, viszont a rész végére kibontakozott helyzet miatt annyira nem város a folytatása. A nézettség amúgy kiemelkedő, szóval meglátjuk hogy alakul.

A folyatás mindenképp érdekes lesz olyan szempontból, hogy most novemberben lemegy 4 rész, aztán szünet, és csak jóval később folytatják. Plusz lehet tényleg nem a legjobb irányba haladt a V készítése, hiszen a showrunnert lecserélte a csatorna, lehet ezerrel vitte a mocsárba a történéseket az általunk még nem látott részekben.

© human for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 184 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

THE JEFF DUNHAM SHOW – 1×01 – 1,5/10

Amerikai standup terén én amatőr vagyok, pár nevet ismerek, de YouTube-videóknál tovább nem jutottam, önálló műsort vagy DVD-t még nem néztem. human már sokkal profibb és a Filmbuzin többször hozta fel a műfajt, bár ő gondolom előnyben részesíti a régi iskolát, Denis Leary-t és brancsát, Dunham-et nem kedveli, bár azért sokszor írt róla. Jókat is. Persze amatőrségem ellenére is jól ismerem Jeff Dunham-et, aki talán itthon a legismertebb kinti humorista és szerintem sokan vannak oda Achmed-ért, a halott arab terroristáért. “Silence, I’ll kill you”, ugyebár.

Nos, Dunham megkapta sorozatát, mely rekordnézettséggel nyitott és a második hétre rekordmértékben zuhant, ami nem is csoda, mert ritka pocsék volt a pilot. Illetve nem is pocsék, hanem egyszerűen nem vicces. Dunham jó arc a standupok során, de a The Jeff Dunham Show-ban még csak szimpatikus sem volt: kiáll a színpadra a közönség elé, mint egy bizonytalan Kiefer Sutherland-imitátor, két reklám közt bábut vált és hasbeszél, plusz saját vagy bábus szkeccset konferál fel a bábuival. Ennyi.

Ettől még lehetne vicces a TJDS, de sem a felkonf, sem a jelenetek nem azok (kivéve talán az Achmed-féle DVD-s blokkot). A műsort Walter-rel kezdi, Achmed-del folytatja, majd jön Peanut és Bubba J. és egymást  múlja alul velük.Pedig még Brooke Hogan is cameo-zik neki. (No komment.)

Próbálkozott már máskor standupos a Comedy Central-on sorozattal, Dave Chappelle a The Chappelle Show-val kultarc lett, ott volt Carlos Mencia a nézhető Mind os Mencia-val, idén pedig láthattuk Demetri Martin-t is, akinek teljesen jópofa lett a sorozata (Írtunk is róla. Többször is.), de Dunham a borzalmas 1. résszel már a második megtekintés lehetőségét is elvette tőlem.

ui: Nem magamat igazolandó, hiszen biztos sokaknak bejön, de még nem nagyon láttam a MetaCritic-en, a kritikusok véleményeit összegyűjtögetó oldalán ennyire lehúzott (20%) sorozatot.

© winnie for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 19 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

Elismerem, hogy a képen látható hölgy 30 másodpercet volt a részben, muszáj volt mégis ezt tennem illusztrációnak. Hát igen, a sorozat kábelre készült, káromkodással meg minden mással, ami ezzel jár. De várjatok csak, előbb elmondom, mi a fene is az a Fantasy Football.

Igazából nem valami bonyolult dolgot kell elképzelni. Az egész lényege az, hogy mindenki összeállít magának egy álomcsapatot aktuális focistákból Mindegy, eredetileg hol vannak most, a Giants-ben vagy a Titans-ben, ez fantasy, szóval mindenhonnan a legjobbat választhatod. Na, persze nem csak úgy, sorban megy a pickelés, szóval ha mondjuk 5-en vagytok, akkor az első elviheti a legjobb játékost, a második már csak a második legjobbat, és így tovább. Aztán ahogy megy az NFL odakinn, úgy az általad választott játékos statisztikájával szerzel pontokat. Tehát ha a Giants-ből választottad az irányítód, akkor amikor a Giants játszik és aktív az embered, azzal szerzel pontot. Amikor meg a Titans játszik és onnan van az RB-d, aki aktív a meccsen, akkor azzal szerzel pontot. Szerintem érthető. Nyilván ahogy halad előre a szezon, és elérünk a kieséses részig és mondjuk ha a Giants kiesik, akkor azzal a játékosoddal nem szerzel már több pontot, akármilyen jó játékos is magában a csávó, ha nincs pályán. Na ez leegyszerűsítve a Fantasy Football.

Mivel itthon tényleg nem népszerű, így nehéz átérezni az 5 főszereplő pasi közötti versengést, ezért marad egy kicsit párkapcsolatos dráma meg kicsit haverkodós fekete komédia, sok beszólással. Alapból nem is érted, hogy ezek hogy ismerik egymást, de ahogy elkezdik a szívatást, meg kiderül a múltjuk, úgy már esetleg érhetőbb lesz.

Az biztos, hogy nem véletlen került a Sunny in Philadelphia közelébe, de hiába inkorrekt ez is politikailag, így elsőre nem győztek meg. Nyilván vannak benne marha jó részek, most nem tudom jól elmondani, de egy gyerekes zsákbanugrálós versenynél például hangosan lehetett röhögni, ahogy mindenki más csemetéjének szurkolt a pálya szélén, hiszen az döntötte el a pickelés sorrendjét. Mondtam, hogy nem lesz jól elmondva. Na, tehát vannak benne jó részek, de közben meg sokszor üresen kong, ötletek nélkül.

Valahol olyan, mint az improvizálós sorozatok. Lehet, ez is az? Tudjátok, amikor csak nagyjából van megírva a jelenet, aztán mindenki csinálja ahogy tudja. Igazából tudnék mondani hasonló sorozatokat, de azokról nem sokan hallottak itthon. Azért egyet mégiscsak említek: Free Ride. Mondtam, hogy öten ismerjük itthon, felesleges hasonlítani — a Curbhöz meg még inkább felesleges lenne, mert az is hasonló sematika, de azért azon érezni a zsenit.

Szóval valahol ilyen improvizálós hangulatú (még ha nem is az), beszólogatós pár poénos, de a pilot maga 5/10. Esélyt még kap, mert ha összerázódnak a szereplők, akkor már csak a politikailag inkorrekt humora miatt is érdekesebb lesz, mint az országos tévén futó sorozatok nagyja.

© human for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 34 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

Röviden az a sorozat alapja, hogy egy volt szélhámos segíti az FBI-t. Természetesen jobban megalapozzák az egészet, de a 20. percre után már ez a lényeg. Mivel igazából buddy movie valahol, tulajdonképpen a Catch Me If You Can továbbgondolása, így a két karakter közötti interakció viszi el a hátán az egészet. Konkrétan az első közös ügyük nem volt annyira izgalmas, remélem később komolyabb és okosabb bűnözőkre vadásznak majd.

Igazából ez marha nehéz stílus, mert elvileg okos tolvajokat kapnak el nehezen, de igazán okos bűntényt kitalálni tök nehéz lehet, főleg ha a 80-as IQ-sokat sem hagyhatják ki a nézői buliból. Ezt csak azért mondom, mert adva van FBI-os manus, akinek segítség kell, így ez utóbbi kéne okosabb legyen, de például itt a kezdőrészben is van olyan nyom, amit, ha nem tudna értelmezni egy FBI ügynök, akkor Amerika már darabokra lenne robbantgatva, annyira buta lenne az igazságszolgáltatás.

A Kapj el, ha tudsz továbbgondolást komolyan lehet venni valamennyire, hiszen 3 évig üldözte a rosszfiút, mire elkapta, az meg egyik nap csak úgy kisétál a börtönből. Gyorsan utánaered és újra elkapja, viszont így születik meg közöttük a megállapodás. Szerelmek és szép nők is vannak a képben, de azt már meghagyom a felfedezés örömének. Az egész sorozatban van egy olyan játékosság, macska-egeres hangulat, ami kellemesen feldobja.

Mert hát látszik, hogy sok szélhámosos filmet megnéztek előtte, és természetesen a főszereplő csávó a legjobbak keveréke lett. Old school, magabiztossággal visel akár kalapot is manapság, meg a legmenőbb régebbi öltönyöket, ha épp úgy adódik. Az ízlése mellé természetesen sármos, meg elvileg okos. Valójában az FBI ügynököt alakító Tim DeKay is marhajó, csak a karakterének kicsit több kibontás kell. A szép nőket pedig meglepő módon nem Tiffani Thiessen képviseli, sőt.

Igazából ennek a sorozatnak most veszettül szurkolok, hiszen végre érkezett valami a Burn Notice nyomába, helyére, pótlásnak. Laza, annak ellenére, hogy a pilotban végig hideg volt; bár van benne dráma, de nem túlozták el, és az apróságok teljesen feldobják. Az első rész alapján a következő rész mindenképp bevizsgálandó, de ha az gyenge lesz a harmadik még úgy is. 7/10, mert egy picit elnagyolták a bűntényt, hiába volt több mint 50 percük rá, viszont a karaktereket legalább rendesen bemutatták.

© human for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 32 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

A történet amúgy annyi röviden, hogy a nő 2 év munka után a családjának élt, egészen addig, amíg az államügyész férje börtönbe nem került kurvázás és korrupció miatt. Ez utóbbi hamisnak tűnik, de hogy más csajokkal hetyegett az biztos. A nő kiáll mellette a sajtótájékoztatón, a minap láttam valami sorozatban vagy filmben, hogy miért, röviden: a teljes megsemmisítés ellen. Persze pipa a nő a férjére, de azért valamennyire civilizáltak, talán a gyerekek miatt. Amúgy bonyolultabb a kapcsolatuk, de mindegy, a férfi börtönben, a nő pedig újra munkát kell vállaljon. És innen jönnek a súrlódások, hiszen csak kezdő ügyvédi állást kap egy cégnél, egy 25 éves nyikhajjal versenyezve a véglegesítésért.

Az első ügye akár érdekes is lehetett volna, ha nem lenne kicsit unalmas a téma. Legalábbis nekem. Aki odavan az ügyvédes sorozatokért az nem fog csalódni. Egy látszólag bűnös, nőt kell védenie (aki persze nem az), sőt, a cég által kiadott stratégia alapján, ami természetesen hibás, ebből lesz súrlódás az egyik főnökkel. Igazából valahol rossz volt nézni, ahogy szinte mindenki lekezelte a férje miatt, nagyon sok sz*ron kellett átgázolni a rész során, de kitartott és legyőzte a sárkányt. A pilotban a legjobb figura egyébként az, aki a cégnél segít neki nyomozni, olyasmit kideríteni amit esetleg a rendőrök nem szúrtak ki.

Valójában a szereplőgárda is tök korrekt. Egyrészt Julianne Margulies tényleg jól hozta a főhősőnőt. Annyira nem kedvelem, de igazából belekötni nem tudok (pedig akartam:). Ezen kívül tökre piros pont a Sport Nights-ból érkező srácért, a nyomozásban segítő csajt pedig már említettem. Az egyedüli aki kicsit sok volt, az a Gilmore Girls-ből jelentkező Logan, akinek rendes neve is van, csak nem ugrik be. Ugyanaz a lekezelő és tejfelesszájú srác, akit a pilot alapján komolyan venni nem lehet. Később nem tudom mit mutat, de amit itt produkál, az kevés.

Többször írom, hogy profi, korrekt, ez mondható el ide a végére is. Sajnos újat nem tud hozni (mint mondjuk a Justice a tényleges tettes bemutatásával tavaly vagy tavalyelőtt), és számomra pont nem lépte át a határt a nézős mezőkre. Szerintem ez az összhangulat alapján 35 és fölöttiekre van célozva, de ezzel nyilván ellenkezni fogtok.

© human for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 12 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.

Pontosabban nyilván POV, hiszen semmi lövöldözés nincs, és magyarul meg belsőnézetes komédia. Mindezt Gordon Freeman stílusban. Ez azt jelenti, hogy a főszereplő, akinek a szemszögéből látjuk, az egy deka, vagyis hangnyi szót sem ejt ki a száján, csak a többiek dumálnak. Az egyedüli kommunikáció amit látunk tőle, hogy SMS-t ír. Igazából engem ezzel meg is vettek, de villámgyorsan. Bizony, ilyen jelenleg nincs Amerikában a tévében.

Nyilván csak a technikával nem lehetne hosszabb távon eladni, így lássuk miről is szól: egyetemista korú srácok meg lányok bulizgatnak (tanulás nincs is benne, lehet, már az élet határán járnak). Olyan Skins idősebb módon? Drogozás sincs egyelőre, meg annyira jó zenék sem, csak a buliról szól a pilot. Itt jön be amúgy, hogy teljesen modernre vették az egészet. Valami ilyesmi akart lenni tavaly a Quarterlife, de míg az az unalom tengerének partján vergődött, addig ez simán pörög. Gyors vágások, bomba jó nők, néhol hatalmas dumák.

When you bring a bitch into the store, we ask that you keep it on a leash.

Honnan is indultam? Ja igen, tehát modern. Például a főszereplő haverjai egy idióta videóval 2 millió nézőt szakítanak maguknak a CollegeHumoron, aztán nekiállnak a következő vírusvideójuknak, mert ők annyira kreatívak. Folyamatosan texteléssel, Skype videóchattel, meg hasonlókkal lendül előre a sztori, szóval ahogy a modern fiatalok egy jó része dobja össze a találkozókat, de azért van némi magánéleti dráma is: a csávóval szakít az őrült csaja, aztán visszaveszi, aztán féltékeny más nőkre, de közben a csávó tényleg összehaverkodik ezzel a secret girlfrienddel, aki tök normális, és nem egy hárpia, de egyelőre még csak a régi nővel bicajoznak.

Valójában röviden annyi, hogy fiatalok ismerkednek meg buliznak, amíg tehetik. Senki nem veszi vérkomolyan magát, csak élvezik az áramlatot. Részemről 8/10 simán megy a pilotra. A Secret Girlfriendbe pedig belehabarodtam. Úgy ismerkednek össze, hogy a popóját bámulja, a csaj meg “Hé, a melleim idefenn vannak!”, aztán GTA4-eznek nyugiban, meg kocsmában lógnak, meg sztriptízbárban kajálnak, mivel ott marha jól főznek, ilyesmi. És most rosszul foglaltam össze, de igazából az tetszik benne, ahogy olyan természetesen kezeli az egészet.

Az biztos, hogy bár itt is vannak klisék, kicsit geekes a sorozat, de a karakterek tuti, nem a Big Bang Theory-féle szociális fóbiás lúzerek, hanem csak jól érzik magukat.

A végére csak egy figyelmeztetés maradt, aki a DV-kamerás képet, néhol rossz bevilágítást nem bírja, s a Cloverfieldet csak emiatt utálta, az semmiképp ne oltson, hogy nem szóltam előre, mert ez is olyan. Csak kevésbé himbálózik a kép, de tűéles BluRay-teszt tuti nem lesz belőle soha. És hát tényleg nem megtalált kameráról meg értelmetlenül kamerázó fazonról van szó, hanem el kell fogadni, hogy FPS, vagyis POV a sorozat.

© human for Sorozatjunkie, 2009. | Permalink | 50 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: kritika, pilot-mustra.