login |

Posts filed under 'pilot-mustra'

Pilot: 9JKL

2017. 10. 04. 16:15 - Írta: human

5 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Mark Feuerstein rajongók előre, mert másnak még csak ajánlani sem lehet ezt a sorozatot. Mondom ezt úgy, hogy a jó sok alánevetős sitcomot toltam már le a junkie születése óta, és azokhoz viszonyítom a CBS új premierjét.

A történet Mark Feuerstein élete alapján íródott valamennyire, amikor a válása után és 2 nagyobb projektje között kénytelen volt a szülei melletti lakásba költözni. Mivel az ősök továbbra is kisgyerekként kezelik, mintha nem felnőtt férfi lenne, így gondolom kitalálható, hogy mi lesz a 9JKL felépítése.

Mondhatnám, hogy az alapfelállásból bármit ki lehetne hozni, de egyszerűen annyira siralmasra van megírva az egész, hogy még a legklisésebb poénokat sem tudják rutinosan elsütni. Pedig Feuersteint profik és sorozatpestisek veszik körül, akik már feltűntek itt-ott.

A legrosszabb számomra most az volt, hogy nem értettem, a közönség mi a fenén nevet? Mármint oké, technikailag tényleg csattanó van ott, de nagyjából egy 3 éves az, akinek az elhangzó szöveg jó lehet. Erre borulnak az élőben ott levők minden mondat után.

Arról ne is beszéljünk, hogy a tényleg színészt alakító főszereplő munkájáról semmi nem volt a pilotban. Teljesen családi a megközelítés, tipikus helyzetekkel és hozzájuk messziről látszó, de még rosszul is előadott poénokkal.

Komolyan mondom, hogy még ennyit írni sem volt kedvem róla, erre most adok egy 1/10-et, legyen ilyen is. Amúgy vicces, de a cím tudom, hogy egy tényleges lakcím lenne elvileg, vagyis lakásszám, de olyan, mintha a billentyűzetre ütöttek volna, annyira ott van egymás mellett az a JKL.

Pilot-mustra: Seal Team – 1×01

2017. 10. 04. 13:15 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Miért…?

Oké, tényleg csak a teljesség kedvéért ejtek szót a CBS katonai, küldetés alapú drámájáról, na nem mintha bárkit is érdekel egy második írás róla, főleg, hogy a The Brave fényében nagyjából borítékolni lehet, hogy mit gondoltam a SEAL Team-ről. Vagy a Seal Team-ről. Aminek eredetileg ugye Jim Caviezel lett volna a főszereplője, csak azok a fránya kreatív nézetkülönbségek…

SEAL TEAM – 1×01 – 2,5/10

Aki szereti a műfajt (vagy a Six-et), az nyilván nézni fogja, és nem éreztem gáznak megvalósításilag a második felét, David Boreanaz meggyőző és az első részek alapján sokkal jobban átjön a karakterizálása, mint Mike Vogel-é a The Brave-ben. Az pedig, hogy volt a bevetésen kutya, akit leeresztettek a földre, majd még kamerát is kapott a fejére, minimum plusz fél pontot ért.

Ez lesz az a katonás sorozat, aminél hazamegyünk majd az elit harcosokkal, egyelőre csak kettőt követtünk, az egyiket gyereket váró feleség, a másikat némiképp kuszák viszonyok fogadták, és egyik sem tett sokat hozzá a karakterekhez, akikről a bázison a viselkedésük alapján sokkal többet meg lehetett tudni, ráadásul akadt egy-két ígéretes karakterdinamika is a katonák között.

A Seal Team a főhősét egy korábbi trauma révén közelíti egyébként meg, kötelező módon terápiás kezelésre van utalva, mert megkapta a legtipikusabb szakaszvezetős klisét, miszerint valaki meghalt az irányítása alatt. Ez a szál nyilván bővebben ki lesz majd fejtve, de ahogy az otthoni részek, itt is csak érzelmi fröccsöt kaptunk, mert egyébként a bevetésen nem volt helyen andalgásnak, ott szólt a metál.

A bevetés egyébként egy snatch and grab-missön volt Libériában, sokat robbantó, burnuszos csúnyaember volt a célpont, ami előbb némi elemzős drámát, majd katonák közti minibalhét eredményezett, de egy pillanatig sem érződött, hogy komolyabb tétről lenne szó.

Tényleg a karaktereken, illetve a körítésen fog múlni, hogy a Seal Team és a The Brave közül kinek melyik jön be, mert minden más tekintetben a kettő eléggé egykutya. Egy komolyabb kritikaírónak ilyet nem lenne szabad leírnia, de ez is elvesztette a figyelmemet annyira 10 perc után, hogy kábé a felét értettem annak, hogy éppen mi történik. De hős vagyok, szóval végignyomtam, de tippre soha többet.

Pilot: The Gifted

2017. 10. 03. 21:30 - Írta: human

18 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Megérkezett a Heroes-pótlék? Bár úgy tűnik, erre a kérdésre a pozitív választ a kommentek között fogjátok megtalálni, mivel számomra nem lett az. Pedig bíztam a FOX sorozatában a trailerek alapján.

A történet középpontjában a kormány által üldözött mutánsok állnak. Vagyis egy család, ahol az apa a hatóság oldalán áll egészen addig, amíg ki nem derül mindkét gyerekéről, hogy ők is különleges képességekkel bírnak, és hát a vérért mindent. Ez mondjuk érhető motiváció.

Így kezdődik a menekülés. Jönnek a Sentinelek, az FBI-szerű mutánsüldöző szervezet, akik el akarják vinni a kölköket, szóval a család kénytelen azokhoz fordulni segítségért, akik lekapcsolásában tulajdonképpen eddig közreműködtek. Ez lesz az átívelő szál, a földalatti mutánsmozgalom “apró cseprő” gondjainak elhárítása, és gondolom, az üldözöttek jogainak elismerése.

Ja igen, mindez az X-Men univerzumban játszódik, de már a nagyok, Loganék eltűnése után, akik így nem is tudnak segíteni senkinek.

Gondolom, nem meglepő, hogy a rohanás jön. Na, nem a karaktereké, hanem az, hogy mennyi mindent zsúfoltak a premierbe, csak hogy eljussanak az akcióig, ami egy üresen kongó, szinte falak nélküli épületbeli szaladgálást jelentett. Tényleg nem valami művészi dologhoz hasonlítanám, csak a már említett Heroes ennél lassabb, misztikusabb építkezéséhez, amivel szemben a The Gifted bőven alulmarad.

Egyszerűen olyan dolgokat tettek bele, amiket ki kellett volna érdemelniük. Nyilván ez fanfiction rész, de tegyük fel, hogy a fél másodperces drámai nézéses flashback helyett indítottak volna az autóbalesettel, utána “3 évvel később”, és a rész végén lehetett volna szép keret a háttér felfedése. Esetleg utána csöngetnek.

De az 1×01-nél maradva: egy érzelmi csúcspont sem működik. Egyszerűen többet kellett volna mutatniuk és látnunk például, ahogy az apa szereti a gyerekeit, úgy máris átéreznénk, hogy felad értük mindent, hiába volt eddig a mutánsok vallatása a munkája. Pedig ez a kettősség jó alap, csak nem sikerült rendesen építkezni rá.

Amúgy a szereplőgárda jó, rengeteg színészt kedvelek innen, és a megvalósítás is elmegy. Oké, ezt utóbbit csak megelőlegezem, mivel a fő akciójelenet felépítése inkább megmosolyogtató volt. Olyan, mintha az évad közepén járnánk, és nem lett volna elég idejük kitalálni jobbat a rendelkezésre álló 8 nap alatt. Bár az is lehet, hogy újraforgatások voltak. Szóval ezt egyelőre még nem rónám fel a sorozatnak, mert több érzelemmel a trükkök simán elmennének.

Basszus, nem akartam ennyire negatív lenni, szóval ha félreteszem a csalódásomat, akkor reálisan legalább egy 6/10-et tudok azért szórni rá. Ráadásul ennek mindenképp adok esélyt, szemben valami Inhumans-szel, pedig abban még a nevem is benne van valamennyire.

Pilot: Wisdom of the Crowd

2017. 10. 03. 18:00 - Írta: human

4 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Huhh, ébresztő! Brr. Na, akkor lássuk, mit tud a CBS új, izraeli alapokon nyugvó krimisorozata, ami a közösségi nymozást teszi előtérbe. Az gondolom nem meglepő, hogy mindezt teljesen valóságtól elrugaszkodottan teszi. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a Szilícium-völgy agyai fogják megváltoztatni a bűnüldözést.

A történet egy milliomosról szól, aki a lánya megölésének évfordulójára készíttet egy olyan programot, ami összeköti a tenni akaró embereket, hogy közösen vegyenek részt az igazságszolgáltatásban. És természetesen mindenki felvállalja ezt, hiszen tenni akar a város jobbá tételéért.

Akkor jöhet a feketeleves? Az egyik az, hogy a lágy megölése a pilot alapján nem lesz elég átívelő szálnak, pedig a rész végére pont ez kap cliffhangert. Nincs benne elég változó, nem fektették le rendesen az alapjait. Persze ez kicsit a pilotbetegségre vezethető vissza, de annyira nullák a karakterek, és olyan keveset árultak el az ügyről, hogy egyszerűen nem érdekel senkinek a sorsa.

A zsúfoltság sajnos azt is eredményezte, hogy a 40 perc körüli játékidőben nem csak a fő szálat kellett bemutatniuk, hanem mellette még egy kisebb, heti ügyet is megoldanak, így vezetve fel azt, hogy miképp válik a főszereplő lányának ügyében való nyomozásból a rendőrség eszközévé a kifejlesztett rendszer.

Komolyan mondom, nekem már néha a külsősök besegítése is sok volt, hiába szült olykor jó sorozatokat, de ami a Wisdom of The Crowd-ban megy, az aztán végképp siralmas. Teljesen meghatóra és epic-re van beállítva ahogy az emberek besegítenek, közben meg a józan paraszti eszem csak azt látja, hogy mennyien járnának pórul a valóságban. Persze, két bűnözőt egy random járókelővel kell lehallgatni – ennél még az APB is hihetőbb volt…

Arról ne is beszéljünk, hogy nem véletlenül kapnak képzést a nyomozók, hiszen nagyon sok mindent be kell tartani az eljárás közben. Ezt nem lehet azzal lesöpörni, hogy önként adja fel mindenki a privacy-jét, főleg, hogy lassan mintha ezt sulykolnák nekünk alapállásként, szerintem idővel el is hiszik az emberek, hogy nem tehetnek semmit ellene, hogy mindezt el kell fogadniuk.

Visszatérve a sorozatra: annyi buktató van egy nyomozásban, ami miatt a gyilkos szabadon távozhat a tárgyalásról, hogy lehetetlenség az egész felállás, amit a Wisdom of the Crowd próbált elénk tárni. Mondhatni ez volt a végső döfés, nem pedig a tény, hogy Jeremy Pivenre mennyire nem illik ez a főszerep.

Részemről random, 5 alatti krimi eddig a WotC, mondjuk 3/10, de szerintem ennek három esélyt sem adok, annál többet ér az időm, és szerintem a tietek is. Aki nem ért egyet, az most szóljon.

Pilot: Me, Myself and I

2017. 10. 03. 16:30 - Írta: human

8 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Mommy’s song is psychokiller.

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Még egy mosolygós pilot, mert… nem is tudom, ilyen komédiára vágynak az emberek, nem pedig jó poénosra vagy tényleg kreatívra? Ez a premier például olyan volt, mint valami független dramedy film kezdése.

A történetet csak röviden venném át: egy férfi életét látjuk 3 idősíkon át. Az egyik a gyerekkorát mutatja be, a másik a 40-es éveit, a harmadik pedig a 60 fölöttieket. A pilotban ezek között jó az adok-kapok, az információkat kellően adagolják, viszont el sem tudom képzelni, hogy ez tényleg hosszabban kifejtve is konzisztensen működhet.

Arról ne is beszéljünk, hogy a végén levő öreguras rész egy főbb szálat gyorsan ki is nyírt az egészből. Mármint csak pislogni tudtam azon, hogy a szerelmi részt látszólag le is tudták, hiszen akkor mivel lesz tele? Vagy csak félreértettem valamit?

Amúgy nem akarok teljesen negatív lenni, mivel még a három idősík melletti rohanós pilot közben is egész jól szórakoztam. Mondhatni rohadt aranyos volt a My, Myself and I kezdése, viszont elsőre a kissrác és a 40-es pasi szála bőven elég lenne, és akkor talán jobban el lehetett volna merülni a karakterekben.

De persze országos tévén elképzelhetetlen, hogy a pilotban ne legyen benne minden hozzávaló, így nem játszhattak olyat, hogy a 3 idősík kap 3 részt, és utána keverik őket. Vagy nem is tudom, mit kellett volna csinálni, de valami kreatívabb megoldást, mint ami ez lett.

Legyen a kezdés mondjuk 6/10, de ez a sorozat simán olyan, aminek adok még pár esélyt, mert ha a karakterek kibontása mellett az információkat sikerül továbbra is jól adagolniuk, akkor akár jó is lehet idővel ez a CBS-komédia.

Pilot-mustra: Ten Days in The Valley – 1×01

2017. 10. 02. 17:46 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Az ABC idén is bevállalt egy átívelős krimit, amit anno kábelre még Demi Moore főszereplésével fejlesztettek, de országosra már Kyra Sedgwick-kel készült el. Nyilván a műfaj rajongójaként kíváncsi voltam, hogy mi újat hoz a Ten Days in The Valley, mármint azon kívül, hogy a főhős éppen egy tévésorozat-író, konkrétabban egy krimi showrunnerje.

TEN DAYS IN THE VALLEY – 1×01 – 3,5/10

Csak ennyi?, kérdezhetném. Valójában ez a pilot nem volt semmi extra, csak alapozott és elszórta a főbb szereplőket a sakktáblán erre a 10 részre (egy csomó potenciális sztoriszál kapott EGY jelenetet), szóval ilyen szempontból akár közepes is lehetett volna a szememben, de az, hogy került bele pár olyan momentum, amit ki nem állhatok a műfajban, eléggé lehúzta a szememben. Nyilván, aki nem krimirajongó, az lehet, hogy sokkal jobban fogja értékelni a látottakat.

Szóval van egy showrunnerünk, aki egyedül álló anya, és neki rabolják el a kislányát. Ő ugyan a gyanús fejű férjére gyanakszik, hogy csak a gyerekért folytatott harc részeként nyúlta le a kislányt, de nézőként tudjuk, hogy valaki kitervelhette az egészet, mert pont akkor került sor minderre, amikor anyu az éjszaka közepén a háza mellett lévő kisházban dolgozott, drogozott és aludt, miközben a gyerek maga volt.

Igen, naná, hogy a volt dokufilmes főhősnek van jellemhibája dögivel, sietnek is kihangsúlyozni, hogy nem elég, hogy munkamániás, meg hanyagolja a lányát (persze imádja is emellett), meg iszik és drogozik, még hazudik is, amit pláne krimivel foglalkozó, a rendőri munkát ismerő emberként nem vártam volna tőle, és többek között ez volt az egyik olyan aspektusa a kezdésnek, amiért enyhén szólva sem voltam oda. Értem, miért tette, de MIÉRT? Ez annyira mesterséges dolog az írók részéről.

Jane-en kívül persze megismerjük a környezetét, bejárónőtől és drogdíler írópalántától kezdve a tesóján és annak férjén át egészen valami fura tippeket adó figuráig és a munkahelyi oldalig (asszisztens, többi író, rendező, még színészek is) – mondanom sem kell, hogy ez abszolút bejött (sorozatforgatáson is voltunk, sőt, az írószobába is beültünk), bár el nem tudom képzelni, hogy mi köze lehet a munkájának, a showrunnerségnek az egész gyerekrabláshoz. Bár, ha a nyomozásba segít be a “szakmai tudással”, akkor…, ki tudja?

És emellé még gyerekkori flashback-eket is sikerült benyomni a pilotba (vagy sorozatrészleteket?), hogy egyelőre kontextus nélkül lebegjenek, hogy mire értelmük lenne, mindet elfelejtsünk.

Mindig is ellene voltam a mesterséges feszültségkeltésnek, vagy amikor kamu módon valami izgalmassal kezdenek egy részt, de itt nagyon hiányzott volna egy erős indulás, mert elég sokáig semmi érdekes nem történik a pilotban, maximum várjuk, hogy mikor rabolják már el azt a szegény gyereket – ráadásul utána is azzal telik az idő, hogy a karakterek rájöjjenek arra, amit nézőként tudunk, miszerint emberrablás volt, nem csak szülői perpatvar.

Persze ahogy mondják is a sorozatban, nem sprint a sorozatos műfaj, hanem maraton, de ha a néző az elején panaszkodni fog mondjuk arra, hogy nem túl érdekesek a karakterek vagy hangulattalan az első rész, akkor nem fog addig maradni, hogy beérhessen a célba. Oké, a Ten Days in The Valley-ben láthatunk stílusos Los Angeles-i képeket, de ettől még nekem valahogy nagyon steril volt a körítés.

Mondom, nem feltétlenül volt gáz ez a pilot, maximum ingerszegény, de nálam így hatalmas csalódás. Persze szerintem azért maradok a harmadik részig, hátha valamennyire sikerül felkelteniük az érdeklődésemet a karakterek iránt (és nem csak szappanos húzásokkal…), mert annyi nem elég, hogy a főhős egy nem túl szerethető figurának írják meg.

Abban biztos vagyok, hogy ebben a kezdésben szinte mindennek jelentősége volt, főleg azoknak a jeleneteknek (volt legalább kettő), illetve mondatoknak, amiket nem érteni, hogy miért nem maradhattak volna ki. Idővel nyilván ki is bontakozik majd valami kapcsolati háló (már most látszik, hogy mindenkinek lesz titka meg csavarnak szánt titkos kapcsolata…), meg motivációs folyamatábra, de egyelőre nem érzem azt, hogy bármi újjal kecsegtetne ez a sorozat, egyelőre csak egynek tűnik a sok közül.

Pilot: Marvel’s Inhumans

2017. 10. 01. 22:54 - Írta: superpityu

32 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Megérkezett az ABC újabb Marvel-sorozata, ami messze alulmúlta minden várakozásomat. Mit is beszélek, hiszen már akkor lankadt a lelkesedésem a sorozat iránt, amikor kiderült, hogy Scott Buck lesz az Inhumans fejese, akinek a Dexter utolsó, jogosan szapult szezonját és a tavasszal debütáló, szintén boxzsákként használható Iron Fist-et köszönhetjük.

Persze innen még lehetett volna nyerni, de már az első előzetesek is gagyit sugalltak, ami sajnos be is igazolódott a dupla pilot végére. Pedig próbálkoztak, hiszen még moziba is küldték az első két epizódot amelyeket IMAX-kamerákkaal vettek fel. A mozis premierről itt írtunk.

Na, de miről is szól az Inhumans? Hiszen az Agents of SHIELD második szezonja elég jól feldolgozta a témát. Sőt olyan, mintha innen vennék fel a fonalat Inhumans-ben is, de nem is nagyon kerül máshogyan képbe semmi az univerzumból. Olyannyira, hogy meglepő módon még a terrigenesis effektet sem vette át az Inhumans a SHIELD-től. Fura.

Szóval az Embertelenek egy csoportja elhagyta a Földet és a Holdon élnek látszólag békében. Persze egy növekvő populáció, egy megkérdőjelezhető döntéseket hozó király és egy áskálódó testvér szentháromságából simán összejön az egyik legegyszerűbb fordulat, amit fel is használ a sorozat. A királyi családot elárulják és egy részük a Földre kerül, természetesen nem egy helyre, hanem szerteszét szóródva Hawaii területén.

Konkrétan a másfél órás pilot ennyit fed le, és van benne pár kavarás még a múltban történt dolgokkal. Hiszen azért az első évad 8 epizódjába még egy szerelmi háromszög(szerűséget) is bele akarnak szőni, miközben a főszereplők ősei is szembe kellett, hogy nézzenek valami hasonló szituációval.

Alapjáraton ezzel a felütéssel nincs is sok gond, maga a megvalósítás és a rengeteg blőd párbeszéd az, ami egyszerűen megöli az egész pilotot. Annyira idétlenül oldják meg benne a dolgokat, hogy nehéz szemet hunyni felettük. De még az idétlenség sem lenne annyira rossz, ha legalább koherens lenne az epizód szerkezete. De még véletlenül sem az. Random dobálóznak a jelenetekkel, főleg akkor érződik amikor a tudósnő bukkan fel pár másodpercre, teljesen megtörve a rész nem is nagyon létező dinamikáját.

A logikai bukfencek, a teljesen egyértelmű megoldások túlhúzása szintén rontanak az élményen. Ráadásul az egészet átjárja valami butaság, amit nem is nagyon tudok hova tenni. És emellett egész nyitánynak olyan naiv a megközelítése.

Öröm az ürüben, hogy a színészek nem rosszak. Iwan Rheon hozza a formáját, remek antagonista itt is, Anson Mount megnyerő, karizmatikus főhős, és mindezt úgy teszi, hogy meg sem szólal, neki jár a keksz. De az igazi meglepetés számomra Serinda Swan, aki teljesen jól lehozta a karakterét. A többiek nem sok időt kaptak, de azért ennyi alapján sem nagyon tudnám egy lapon említeni a fenti nevekkel őket.

Szóval igazából nem mondanám nézhetetlennek az Inhumans kezdését, voltak benne jó, illetve biztató dolgok, de amikor valamit rosszul csinál, akkor azért rendesen belenyomja a hülyeséget a néző arcába. Részemről ez max 3/10, pedig lehetett volna valami jó is ebből.

De legalább Lockjaw baromi aranyos. 

Pilot-mustra: Will & Grace – 9×01

2017. 10. 01. 17:45 - Írta: winnie

4 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Sajnos idén nyáron nem volt időm arra, hogy gyarapítsam a ‘régiségek’ rovatot, de most örülök csak annak, hogy anno elindítottam, mert 2015-ben már írtam a viszonyomról a Will & Grace-szel, és arról, hogy milyen volt megnézni akkor (először) az első három részt. Azok alapján ugyanis az általam random részek alapján nagyon, nagyon nem kedvelt sorozatot “már-már visszafogottnak, ráadásul aranyosnak és mérsékelten szórakoztatónak” találtam.

Na, az utóbbi két jelző a feltámasztásra is igaz valamennyire, a visszafogottság még véletlenül sem, de elnézve ezt a pilotot (illetve hivatalosan a 9. évados premiert), abszolút úgy éreztem, hogy a régi nézőknek tetszeni fog a felmelegítés. Nem csak azért, mert pusztán nekik készült volt, hanem mert tele volt willésgrace-izmusokkal.

Mivel valójában nem pilotról van szó (bár kapunk felhozást, és az eredeti finálét is elhessentik nekünk), ezért nem is szenvedek osztályzással, nyilván nem én vagyok a célközönség, nagyjából közepesnek éreztem a végeredményt, és jobbnak, mint a többkamerás komédiák kétharmadát. De ettől még nem leszek W&G-néző.

– Wow, you are so good.
– Eh, people throw around the word “hero” too much.

Pedig Debra Messing és Eric McCormack nagyon jó együtt, topon van a chemistry a közös jelenteikben, és Sean Hayes-nek is vannak zseniális pillanatai, de ő még mindig egy-, na jó, kétpoénos, és amikor túlzásba viszik a harsányságot nála, akkor elvész a sorozat bája (számomra). Megan Mullally-t pedig én már korábban sem tudtam értelmezni az eredetiben, ezzel a rajzfilmfigura-hanggal. A The Big Bang Theory is siker egy csipogó szereplővel, nyilván nem véletlen, hogy nagy közönségkedvenc a figura, de nálam mínuszos.

Tippre a régi W&G-epizódokhoz képest több volt a politika (mondhatni a helyszín miatt full politika volt a rész) a 9×01-ben, de az is biztos, hogy miután lekommentálták a mostani helyzetet, hogy átérezzük, hogy a jelenben vagyunk, ebből vissza fognak venni, mert elég hamar repetitivitásba csapnának át a dolgok.

– It’ll be different this time.
– Will it?
– Yes. ‘Cause all the other times we’ve done this, we thought it would be different, but this time, we know it’s gonna be exactly the same. And that’s what makes it different.

Pilot-mustra: The Brave – 1×01

2017. 09. 30. 11:30 - Írta: winnie

2 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

The defense of the United Statesand its citizens relies increasingly on two groups: the intelligence analysts in Washington, who uncover and interpret threats, and the Special Forces operators tasked with elminating them.

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Már csak a “These are their stories.” hiányzott onnan meg a ding-ding, és akkor kész is a Law & Order: Army.

Úgy akartam kezdeni a mondandómat, hogy megvan az első nemezisem, de utána eszembe jutott, hogy a The Orville-ért sem voltam oda. A franc se tudja, hogy miért örültem meg hirtelen akkor, amikor kiderült, hogy a The Brave csak a katonai küldetésekkel fog foglalkozni, a szereplőket már nem kíséri haza, mert az olyan katonai-taktikai-megmentős sorozatok, mint az E-Ring vagy a The Unit totál hidegen hagytak.

THE BRAVE – 1×01 – 2,5/10

Most már emlékszem, hogy azokkal mi volt a bajom, mert a The Brave felidézte. Valamiért nagyon pikkelhetek a militarista drámákra, mert lehetnek bármilyen igényesen, mélyen vagy pörgősen elkészítve, egyszerűen nem tudnak lekötni. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezt a pilotot is vagy 10 szeletben néztem csak végig.

Egy random epizodikus sztorival (Szíriában elrabolnak rosszemberek egy orvosnőt) mutatják be a sorozat alaphelyzetét: van egy elemzéssel foglalkozó hírszerző központ (3 kiemelt elemzővel), és egy világkörüli bevetésekre specializálódott pár fős szakasz, akik általában olyan feladatokat kapnak, amiket nem csak puszta tűzerővel lehet megoldani, hanem okos(nak hitt) taktikázással, nyomkövetéssel, beépüléssel.

Vannak sorozatok, amiken nem nagyon van mit elemezni, mert egyszerűen rátapintanak az ember achillesz-sarkára. Láttam, hogy mi történik a pilotban, próbáltam odafigyelni mondván, hogy egy katonai procedural olyan, mintha krimit néznék, csak itt nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos, hanem az, hogy miképp lehet sikeresen végrehajtani a küldetést, amibe természetesen nehezítő tényezőket pakolnak, de képtelen voltam.

Hiába a papíron feszült helyzetek, egyszerűen a megvalósítás mentes volt minden izgalomtól, a karaktereket random párbeszédekkel próbálták megalapozni, és folyton egymás fülébe beszéltek, hol Amerika és Szíria között, hol pedig a terepen rádiózva, miközben követnek valakit. Ezeket a személytelen, interurbán kontaktusokat nehéz élvezetessé tenni, és állandóan úgy érzem, hogy csalás, amit csinálnak, hiszen Anne Heche cheat kódokat használ és műholdképek alapján irányít.

Nem azt mondom, hogy nincs korrektül megvalósítva a The Brave, vagy bármelyik aspektusa béna lenne, egyszerűen csak nem köt le az efféle, pedig a készítők próbáltak mélyíteni is a dolgokon, bár kissé patikamérleg alapon, hiszen a katonai küldetésbe azért bevontak egy érzelmi szálat és egy morális problémát, bár nem értem, miért volt a rugózás, ha ilyen lazán meg lehetett oldani a helyzetet.

We are fighting people that want to wipe us off the planet. That means we have to be as ruthless as they are.

A végén a teljesen valószerűtlen hepiendet megpróbálták egy röhejes (de persze ettől még drámainak szánt) cliffhanger-rel feloldani, ami mintha a 90-es évekből maradt volna ránk, én pedig elgondolkodtam, hogy mi volt ezzel a célja a készítőknek. Már persze azon kívül, hogy igazolják, hogy az ellenség tényleg bitangrosszemberekből áll. (A küldetés zárása egyébként is rossz szájízt hagyott bennem.)

Pilot: Star Trek: Discovery

2017. 09. 29. 21:30 - Írta: dzsiaj

43 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

(human “laikus” pilotkritikája) És akkor jöjjön még egy írás, mert… Star Trekből sosem elég? Ez persze költői kérdés volt, nyilván semmi sem elég, ha az egyik kedvenc univerzumomról van szó.

A véresszájú fanatizmustól azért messze állok. Igen, láttam és szerettem az összes sorozatot, és láttam a filmeket is. Az anyaszériát annak idején még a TV3 kínálatában fedeztem fel, és innentől egyenes út vezetett később a TNG-hez, a Deep Space 9-hoz (amely véleményem szerint a mai napig a legjobb darab a sorozatok között – itt bokszoltuk le, hogy ki szerint melyik a nyerő), a Voyager-hez, és végül az Enterprise-hoz.

Ezek tükrében vállaltam, hogy rajongói szemmel is megosztok egy véleményt a Discovery-ről, de tőlem ne várjátok az összes rejtett easter egg kivesézését (jónéhány online oldal megtette ezt már helyettem), mert ahhoz azért kevés vagyok. Kommentben viszont nyugodtan jöhetnek az esetleges felfedezések. A tovább után folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Pilot: Absentia

2017. 09. 29. 14:30 - Írta: Neoprimitiv

44 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Hat év után amnéziásan kerül elő a halottnak hitt FBI ügynök, hogy rögtön gyanúba is keveredjen – mi ez, a Blindspot és a Homeland zabigyereke?

Nagyjából ez volt az első reakcióm, amikor tavaly ilyenkor kiderült, hogy miben lesz látható Stana Katic a Castle után. Mit mondjak, nem voltam túl lelkes ettől az első hallásra minden eredeti ötletet nélkülöző szinopszistól. Aztán az újabb információk némi reményt csöpögtettek a szívembe, hogy hátha nem is lesz ez rossz az AXN izreli gyártású krimije.

Kezdem az elején: nem tudom, ki rakta bele a promó szövegbe az amnézia szót, de a sorozatot nem látta, az biztos. Emily Byrne, az elrabolt és megkerült FBI ügynök ugyan masszív PTSD-vel küzd, de szó sincs amnéziáról. Nem tud használható információkat adni a fogvatartójáról, mert az végig maszkban volt, de emlékszik a családjára, a korábbi ügyeire, mindenre.

Éppen ez az évadnyitó és remélem az évad egyik fő konfliktusforrása: ő hat év után ott venné fel a fonalat, ahol elvesztette, csak közben az élet tovább lépett. A férje (aki egyben kollégája is volt) közben újranősült, a mostanra nyolc éves kisfia az új nőhöz, Alice-hez kötődik anyjaként. (Megjegyzem, pár nagyon hangsúlyosan fényképezett beállítás azt sugallta, hogy lehet, hogy a nőnek több köze is van a történtekhez, mint amit láttunk. Ha ez csak vörös hering, azt sem bánom, a szituáció önmagában is elég drámai.)

Ez az a helyzet, amelyikben mindenki szarul érzi magát, pedig senki nem tehet róla, és ez szükségszerűen aláaknázza a kapcsolatokat.

Ehhez jön párhuzamos szálként a nyomozás, aminél az epizód végére megkapjuk a kötelező csavart is. Ezen a téren nem mondanám, hogy különösebben lázba hozott a sorozat, de ezt nem rovom fel hibának: egy expozícióban nehéz olyan helyzetet felvázolni, amit ne láttunk volna már többször. Hozzák a kötelező szintet, kapunk egy csomó megválaszolatlan kérdést (ki és miért rabolta el, miért nem ölte meg, miért akarta, hogy megtalálják és miért most, stb.), de ha csak a nyomozásról szólna a sorozat, akkor valószínűleg ezen a ponton kaszálnám. Ezen a szálon nem volt olyan WTF pillanat, amiért azt mondanám, hogy ezt nézni kell.

A műfaj és a főszereplő, Stana Katic miatt sokan a Castle-lel kereshetik a párhuzamot, pedig szerintem a sorozat inkább azoknak fog bejönni, akik a Jessica Jones-t szerették. Ott is legalább akkora hangsúlyt kapott az, hogy hogyan reagál a főhős a dolgokra, hogyan kötődik másokhoz, mint az, hogy mire reagál.

Ha marad ez a struktúra, akkor az Absentia legalább annyira lesz lélektani dráma, mint krimi. Részemről ennek nagyon örülök, mert legyünk őszinték, a Castle első pár évadja után Katic-nak nem sok játszani valója volt, többet foglalkoztak a hajával, mint a karakterével. Itt van lehetősége színészkedni, mindent belead, és látszik, hogy ha nem egy olyan showrunner instruálja, aki csak a teatralitást keresi, akkor tud is.

Annak is örültem, hogy nem tették maradéktalanul szimpatikussá. Az “engem tartottak fogva, míg te egy másik nővel dugtál”-beszólás a karakter szemszögéből teljesen érthető volt, nézőként pedig kapott érte egy szép nagy fekete pontot, nem kell őt feltétel nélkül szeretnünk.

A későbbiekben szerintem Patrick Heusingernek, aki Emily férjét alakítja, lesz hálásabb a szerepe és az eddigiek alapján meg is tudja majd oldani. Pillanatnyilag nálam ő az első számú áldozat, aki bármit lép, valakibe szükségszerűen belegázol. A többiek (az új feleség, Emily testvére, az FBI főnök és a rendőrségi nyomozó) egyelőre nem sok játszani valót kaptak.

Volt persze olyan is, ami nem tetszett a pilotban. Nem tartom jó jelnek, hogy egy “realista” megközelítésű thrillerben már az első részben sutba dobják a hihetőséget a forgatókönyv kedvéért. Nincs az az isten, hogy a valóságban az áldozat ex-férje aktív résztvevője lehessen a nyomozásnak, főleg az után, hogy a börtönben összeveri azt, akit elítéltek az ügyben, mint kiderült, ártatlanul. De ugyanígy nonszensz, hogy hat évnyi rabság után másnap terepakcióra vigyék a pszichésen masszívan instabil áldozatot. Persze mindkét jelenet nagyon hatásos volt, de ha sztori oldalon csak úgy fognak tudni csúcspontokat kreálni, hogy közben fogjuk a fejünket, az baj lesz.

A másik közbevetésem, már inkább technikai jellegű, hogy nekem a beltéri jelenetek hangja sokszor nagyon sterilen szólt, pont ahogy a magyar sorozatoknál is szokott. Vagy az utószinkron az oka, vagy az amerikai hangmérnökök más beállításokkal dolgoznak, de sokszor hiányzott az “atmoszféra” a beszélők körül, ami kizökkentett a hangulatból. Hozzáteszem, én eredeti hanggal néztem, a magyar nyelvű előzetesek alapján megállapítottam, hogy köszönöm, a magyar szinkron továbbra sem nekem való.

Összességében mondjuk 7/10-re pontoznám a kezdést, nagyon sok függ attól, milyen hangsúlyokkal viszik majd tovább az évadot.

Számomra most a karakterek belső konfliktusai az érdekesebbek, de a nyomozós részen is van annyi kérdés, hogy ott is bőven van tere a készítőknek. Egy biztos, hogy az AXN-nek, illetve a Sony-nak látottak alapján nincs oka szégyenkezni.

Pilot: SEAL Team

2017. 09. 28. 21:30 - Írta: human

21 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Elkerülhetetlen a The Brave-hez való hasonlítás? Ja nem, mert azt is alig nézték meg páran, hiába katonás, és a CBS-re érkező SEAL Team is csak David Boreanaz miatt kaphat talán esélyt itthon, nem pedig a témája miatt.

A történet gondolom, meg fog lepni mindenkit: egy SEAL csapatról szól. Komolyan mondom! Mondjuk ha jobban belegondolok, akkor inkább a szintén CBS-es The Unit lehetne az elődje, mert itt is az a pláne, hogy a katonák visszajönnek a küldetésről, és a családjukat is látjuk. Bár mondjuk minek…?

Egy dolog mondjuk biztos, hogy míg a The Brave közben borzasztó nézni a washingtoni irányítóközpontot, addig itt jobban működött a keverék, mivel az akciót kevesebb oda nem illő dolog szakítja meg. Az egész jobban össze van rakva, vagyis a kettő közül ez a nézhetőbb.

A sorozat legnagyobb előnye is az akcióiban rejlik, amihez a Sicario és a Zero Dark Thirty adhatta a modern ihletést. Persze rosszabb azoknál, de azért bőven simán nézhető volt a végeredmény. Az én problémám inkább az, hogy 22 részben nézzem? Mármint még ha a pilot közepessége nem is annyira zavaró, de ez a keménykedés és felületes dráma, heti akció koktél 22 részben hogy működhet?

Nyilván idővel jobban ki lesznek dolgozva a karakterek, értelme lesz a családoknak, és egy pilothoz képest itt nem is rohantak annyira, de valami mégis hiányzott ahhoz, hogy érdekeljen a sorsuk. Ahogy megjósoltam, sokszor jöhetünk majd ősszel a tisztességes iparosmunka kifejezéssel, de erre tényleg az illik. Sehova sem lendül ki, semmi igazi ötlet nincs benne.

Mondjuk aki katonai akciós sorozatra vágyik, és csak egy ilyesminek adna most esélyt, az szerintem a SEAL Teammel próbálkozzon, hátha bejön neki. Részemről 5/10, ténylegesen ajánlani senkinek nem tudom, hiába David Boreanaz a főszereplő.

Next Posts Previous Posts