The Cube – 1×01 – 7/10: Angol vetélkedő, melynek lényege, hogy a játékos bemegy egy nagy, hi-tech, plexi kockába és feladatokat old meg, amiket “a kocka ad neki”. Igen, kvázi személyiséggel ruházzák fel a kockát, amiben ügyességi és koncentrációs feladatok várnak a játékosra, akinek 9 élete van (plusz két segítsége: egyszerűsítés és próba). A feladatok egyszerűek (menj végig egy sávon csúkott szemmel, dobj be egy labdát a kosárba, szedj össze időre 25 golyót, ejts bele egy golyót a csőbe), azonban a “kockában minden nehezebb”.

Sima ügyességi vetélkedőről van szó, egy csavarral, sok szuperlassítással, meg Mátrixos 360 fokos, kameraforgatásos fényképezéssel. Látványos, de lassú a játék, hisz a versenyző két feladat között kijön a kockából, hogy csevegjen a műsorvezetővel, így az első adás két játékosa 45 perc alatt kábé 6-7 feladatot oldott meg, igaz azoknak sokszor nekimentek. Fura koncepció, itthon szerintem drága lenne, de játékosként jó poén lehet. Nézőként viszont lassú, idővel feladatokra kezdtem tekerni. (Pénz: 1000 font – 2000 – 10000 – 20000 – 50000 – 100000 – 250000 – hét próba és tied a főnyeremény.)

So You Think You Can Dance Canada – 2×01 – 5/10: Nekem ez még nem megy, szokni kell. Már korábban is elmerengtem azon, hogy sok reality-nek van külföldi verziója, így logikus lenne egy Survivor-rajongónak az angol Survivor-t is néznie, hiszen a játék alapjába véve ugyanaz. És mégsem nézem. A külföldi Top Model-eket sem (még), mást sem.

Pedig egy tehetségkutatóműsornál végképp nem lehet sok különbség, csak annyi, hogy Kanada, Ausztrália vagy Anglia legjobb hangját vagy táncosát keresik (egész évben lehetne Idol-okat nézni). De a SYTYCD Canada akkor sem jött be. Fura, hogy lassú, hogy annyit beszélnek, s hiába volt benne vendégzsűriként Mary Murphy, fura, hogy az amerikai verzióban “csak koreográfus Jean-Marc Généreaux a nagykutya. Szóval olyan kanadai narancs volt az egész.

Dragons’ Den – 7×01 – 6/10: Majd írok a Shark Tank-ről, az amerikai verzióról is, de itt is rám tört, hogy mennyire másabb a kivitelezése az angol produkciónak, mint az amerikainak. Ennyire amerikanizálódtam volna? Sokkal bőbeszédűbb az angol, műsorvezetője van, aki szánkba rág mindent narrációjával (”XY befektető, hogy azon rágódik, hogy jó-e az ajánlat.” Erre XY megszólal: “Azon rágódom, hogy jó-e ez az ajánlat…”) – na, őt ki kéne vágni a francba.

Hiába letisztult, sallangmentes az egész, hiába volt ez jóval hamarabb, egész egyszerűen nehezebben fogyaszthatóbb, statikusabb, mint az amerikai verzió. Túl kommersz vagyok. Ja, és a szerkesztés nagyon kiismerhető volt.

Egy ötlet, így talán több infót tudok átadni, több infót tudok kapni az elemzett sorozatokat tovább nézőktől, hogy érdemes-e folytatni és a lelkiismeret sem fog gyötörni, mert nem írok meg valamit. Persze általában csak rétegprojektekről fogok röviden írni, amik alapból nem sokakat érdekelnek. Valamiért egy ilyen posztot könnyebb megírni, mint egy “nagy” kritikát.

The Great American Roadtrip – 1×01 – 3,5/10: 7 család, nagy RV-kben utazik a 66-os úton, nevezetességeket néznek és részenként megállnak egyszer valami sorversenyre, feladatra, hogy annak győztese jutalmat kapjon, a 3 leggyengébb közül pedig egy másik versenyen hazamenjen valaki.

A koncepció rém közhely, a tempó nulla, altatójellegű volt a pilot, az utazás ugyan hoz pár karaktermomentumot, de mivel nem verseny, az egész csak 2 sorverseny és kész. Csak azért, mert van két remek karakter benne (New York-apu, Alabama-anyu), nem fogom tovább nézni. Hacsak nem mondjátok. Nem rossz volt, csak unalmas. Vannak sokkal jobb reality-k.

More To Love – 1×01 – 5/10: Nagy Ő kövéreknek, ennyi. Randireality, 1 férfi (155 kiló, de jóvágású), 20 nő (a legkönnyebb 85 kiló, de általában 100 fölöttiek), Érdekes, korrekt kezdeményezés, lehet, hogy érdeklődve is nézném, de mostanság még The Bachelor-t sem tudtam sokat nézni, pedig eskü, nem vetem meg a műfajt.

Viszont pilot-nak ez megint csak semmilyen volt. Jöttek a csajok, bemutatkoztak, beszélgettek egymással és ötöt hazaküldtek. Ennyi, nem több, nem sikerült beletenni azt a bizonyos pluszt, s igazából csak egy elfogadható karakter volt a csajok között, naná, hogy ő kapta az utolsó (vagy utolsó előtti?) rózsát gyűrűt. Arra azért kíváncsi leszek, hogy lesz-e csavar.

Tosh.0 – 1×01  – 2/10: Nem mai gyerek a Comedy Central üdvöskéje, de ha már plusz részeket rendeltek, pár szó essék róla is.

A műsorvezető Daniel Tosh és ööö… Izé… Szóval… Az az igazság, hogy random nem szoktam YouTube-ot nézni, nem indítok el “vicces” vagy “ez kész!” feliratú videókat, nincs erre nekem időm. Épp ezért az efféle műsor még jó is lenne, bár már volt belőle pár. Pár videó, pár szarkasztikus komment és egy aranyos rovat, ami hozta az egy pontot: ebben YouTube-antihősök revideálhatják magukat – ezeket itt lehet megnézni (elég erős a netes tartalom, ezt el kell ismerni).