login |

Posts filed under 'Snake olt!'

A horror mesterei feltámadnak még egyszer

2006. 01. 24. 23:07 - Írta: Snake Plissken

2 comments | kategória: antológia,Snake olt!

Éppen nemrég énekeltem meg a Showtime-ot és a drágalátos édesanyjukat,mert szexuálták leadni a Takashi Miike-részt a Masters of Horrorantológiából. Most úgy tűnik, kompenzálni szeretnék a (nem túl nagylétszámú) nézőket azzal, hogy megrendelték a második szezont is. Egyikszemem sír, és a másik sem túl boldog, mivel hát az epizódok színvonala(kevés kivételtől eltekintve) elég alacsony színvonalon mozgott, ha geci lennék, azt mondanám, szar volt.

Szóval szar volt.

És közönségsiker sem lett, de sebaj, az maradjon a huszonnégynek, alosztnak, meg az ilyeneknek. Így hát tényleg nem látok más okot arra, hogy a Showtime-nakminek kell még egy évadnyi horrormester, csak azt, hogy ezzel akarjákmegvigasztalni a hoppon maradt rajongókat. Bár még az is lehet, hogymásodik nekifutásra már jobbat produkálnak. Meglátjuk.

Itt van a hír angolul.

Mindenesetre van néhány rendező-ajánlatom, ha olvassa egyShowtime-illetékes. George A. Romeróval megegyezni, Neil Marshall-tbemutatni, Takashi Shimizu-val félni, Lloyd Kaufmannal röhögni,Cronenberggel betorzulni (már ha nem vette el a kanadai eszét a Historyof Violence, és nem akar ezentúl Oscarra hajtani), Michele Soavitelőrángatni (róla már azt hittem, csak tv-filmeket fog rendezni, errenem ott vigyorog a neve a Gilliam által direktált Grimm stáblistáján?),Rob Zombie-t megfűzni, Lamberto Bavát elérni (épp most csinál valamihorror-thriller mittudoménmicsodát John Hannah-val, Laura Harringgel ésPete Postlethwaite-tel).  Szívesen mondanám Jörg Buttgereitot ésHerschell Gordon Lewis-t is, de ha Miikétől beszart a csatorna, tőlükgarantáltan hasmenésük lesz. És, bár úgyse teljesül, de Sam Raimit ésPeter Jacksont is gyorsan visszarángathatnák, nehogy véglegblokbásztörökbe temetkezzenek.

És nehogy elfeledjék azt a műfajt,amivel karrierjük kezdődött és amiben a legjobbak.

Miike pápá

2006. 01. 20. 00:09 - Írta: Snake Plissken

3 comments | kategória: Snake olt!

Nem gondoltam, hogy hírt fogok írni, de most kivételt teszek.

A Showtime-on megy a Masters of Horror c. sorozat, ahol a horrorfilm nagyágyúi (például John Carpenter, Dario Argento, Stuart Gordon) gyűltek össze, hogy egy-egy rövid történettel szórakoztassák a népet. Azzal, hogy az antológia sajnos mind minőségileg, mind nézettségileg alulmúlja a várakozásokat, most ne foglalkozzunk. A lényeg, hogy a japán fenegyerek, Takashi Miike (Audition, Ichi the Killer, Visitor Q) is rendezett egy részt, amit talán minden néző (beleértve saját magamat is) nagyon várt.

Ám a Showtime fejesei, miután megnézték az Imprint névre hallgató részt, úgy döntöttek, hogy ők ebből nem kérnek, “ez túl durva” (mégis mi a faszt vártak Miikétől? neveletlen hercegnő nyolcat?). A főproducer, Mick “gagyi stephenking-tévéfilmeket csináló” Garris pedig nem tudta és nem is nagyon akarta megvágni Miike ópuszát, így a Showtime befosott és nem adja le az epizódot.

A történet a 19. században játszódik, egy amerikai újságíró (Billy “kivételesen nem rosszfiú” Drago) Japánba utazik, hogy megkeresse eltűnt szerelmét, egy prostituáltat. Egy rejtélyes szigeten lévő bordélyházban összebarátkozik egy torz arcú kurvával (Youki Kudoh az Egy gésa emlékiratai-ból), aki mesélni kezd, szeretője haláláról, a férfi szerelméről és titokzatos abortuszokról, vagyis egy szokásos kis Takashi Miike-filmecske lehet.

Aggodalomra azért semmi ok: a DVD-n már rajta lesz, ahogyan a vágatlan Argento-rész is (az eredetiből ki lett nyírva egy jelenet, amelyben a címszereplő ragadozó hölgyemény nyammog egy embereset az egyik áldozata farkán. hiába, Argento készen állt tökön rúgni az amerikai nézőket, szerencsére még vágottan is az ő része a legjobb és a legkeményebb az összes többi közül). Addig is a Showtime új nevet kap: Masters of Being a Pussy.

Itt angolul is elolvashatjátok a hírt.

Amikor az infantilizmus találkozik az ötlettelenséggel

2006. 01. 11. 00:10 - Írta: Snake Plissken

4 comments | kategória: Snake olt!

Mint az itteni társaság legkevésbé sorozatkedvelőbb (enyhe kifejezés) tagja, elég nehéz feladat elé lettem állítva az Emily’s Reasons Why Not-tal. Az egy dolog, ha egy sorozat máshonnan veszi az alapötleteit, mert istenem, annyi film és sorozat készült már, elég nehéz manapság eredetinek lenni bármilyen téren, de ha egy sorozat esetében már más sorozatok is megemlíthetőek ihletforrás (értsd: lopás) címén, az már kurva nagy gáz.

Apropó: cím. Már maga a cím is szarul hangzik, de az még semmi ahhoz képest, ami ebben a 20 perces borzalomban történik. Na akkor a történetizé: Heather Graham (Hollywood egyik leggyatrább, ám egyben az egyik legszebb színésznője, odaát van ilyenből néhány, pölö Jessica Alba) egy sikeres csaj, jó munkával, és egy jóképű férjjel. Az utóbbival szív, mivel hogy a faszi megcsalja (ahogy viselkedik, meg is értem), ezért most szingli, jöhetnek a pasik, akiket kitárgyal a totál érdektelen barátnőjével és az idegesítő, bassza-már-pofán-valaki klisébuzi haverjával és elemezgetika farok-lehetőségeket, valamint a hibáikat, amiből öt van (fájv rízönsz, értem?). Eredetiség? Ugyan, a fasznak se kell az. Hogy Szex és NewYork, meg Ally McBeal (Bridget Jones-t nem is merem megemlíteni)? Ki nem szarja le? Lányosak vagyunk, infantilisek vagyunk, tízíkúsak vagyunk, élvezzük a sorozatot. (Ha a tisztelt olvasó egyik kategóriába se tartozik, úgy ajánlott ezen sorozat elkerülése.) Három részletben tudtam megnézni ezt a részt, ami egy 20 perces alkotásnál nagy gebasz. Ha nincs bekapcsolva közben a tv-n a Wigan-Arsenal, lehet, túl se élem.

Szóval készüljünk fel 20 percnyi bárgyú ripacskodásra, természetesen poénok nélkül, de azok úgy se kellenek egy sitcomba. Heather Graham továbbra is képtelen értékelhető színész teljesítményre, folyamatos vigyorgását egy kertitörpe is megirigyelhetné. Karrierjének csúcspontja maradt a Killing Me Softly, ahol elég sokat mutatkozott pucéran. (Nem, ott sem színészkedett, de nudizott, és mivel jó csaj, nem is bántam. Még nem késő beszállnia egy pornóba.) Egyébként ő élvezi az egészet, vagy 15 különféle ruhában és frizurával jelentkezik, ami köztudottan minden nőnél létszükség. Van egy barátnője, aki úgy ott van, szegény rohadtul szürke, de meg is érdemli, ekkora szarban égeti magát. Ott van a klisébuzi, aki elég indok lenne a homofóboknak, hogy elkezdjék szisztematikusan kiirtani a világ melegebb részét (nem lehetne egyszer szakítani az ilyen klisé karakterekkel? Val Kilmer a zseniális Kiss Kiss Bang Bangből rá a legjobb példa, hogy lehetne). Van még a geci kínai csaj szereplő is, hiába, az amcsik nagyon frusztráltak amiatt, hogy a ferdeszeműek folyton lenyomják őket. Van még két férfi, az egyik a félrelépő férj, aki rohadtul unja az egészet és az első rész faszi-opciója, aki úgy néz ki, mint Cillian Murphy jobbik fele (értsd:nem gonosz).

Én eléggé laza ember vagyok, sok mindent kibírok, még a Doom is tetszett (lőjetek!), de hogy ezt a sorozatot nem tolerálom, az hétszentség. Már-már annyira vicces, mint egy tüdőembólia, de persze nem is én vagyok a megcélzott csoport (bár nem tudom, kiket célozhattak meg, talán tízéves, szőke kislányokat). Életem végén még vissza fogom sírni ezt az elbaszott néhány percet.

Next Posts