login |

Posts filed under 'Anglia lecsap'

Humans és az embertesztek

2018. 08. 13. 21:40 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Anglia lecsap,fun,video

Végre kikerült a 3. évados értékelésünk, így búcsúképpen (vajon lesz 4. évad?) a tovább mögött egy kis bolondozás a Humans színészeivel: Gemma Chan, Emily Berrington és Tom Goodman-Hill (Anita, Niska és Joe) vetette magát alá egy számítógépes tesztnek, mely azt volt hivatott megállapítani, hogy az alany ember vagy android.

Tovább...

Emlékeztető: Sr. Ávila 4. évad + Oxfordi gyilkosságok 3. évad

2018. 08. 11. 19:42 - Írta: winnie

1 comment | kategória: ajánló,Anglia lecsap

Ma. 20:00. Cinemax. Sr. Ávila – 4×01
Ma. 21:00. Epic Drama. Endeavour – 3×01

Humans: a 3. évad – írta Andris

2018. 08. 09. 21:48 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Elérkeztünk a Humans fantasztikus 3. évadjának a végéhez is.

Nekem winnie-hez hasonlóan mindig is az tetszett talán a legjobban ebben a sorozatban, hogy rendkívüli alapossággal, és odafigyeléssel tárgyalják a különféle jellemi és társadalmi kérdéseket. És teszik ezt úgy a készítők, hogy mind az egyénre, mind egy átlagos családra, vagy éppen a társadalom egészére nézve megmutatják, hogy hogy hat(hat)na az, hogy ha „hús-vér” androidok járkálnának közöttünk, tehát teljes körű képet adnak.

Aki még a nézők táborában maradt a harmadik évre is, egyet érthet azzal, hogy a Humans elsősorban egy gondolkozós dráma, mintsem egy akciódús, pörgős sci-fi, noha az alaptörténetből kifolyólag néha össze lehet zavarodni, hogy most milyen műfajt is nézünk. És ehhez mérten kell véleménnyel élni erről a sorozatról, de erről az évadról különösen.

A továbbiakban spoilerekkel folytatom.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: Age Before Beauty

2018. 08. 09. 11:30 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,video

Pár napja mutatta be a BBC ezt a komédiát, ami totál a semmiből bukkant fel, még csak hírt sem írtam róla, ami ritka.

A sorozat egy háztartásbeli anyáról szól, akinek az ikrei kiröppentek a fészekből, így üresség támad az életében. Ekkor toppan be kedves barátja (és sógora) és megkéri arra, hogy mentse meg a családi vállalkozását, egy lepukkant, manchester-i szépségszalont.

Előzetes a tovább mögött. Szereplők: Polly Walker, James Murray, Kelly Harrison, Robson Green, Sue Johnston, Lisa Riley, Vicky Myers és Madeleine Mantock, aki most már Charmed-ozik. Tovább…

Emlékeztető: Doctor Foster 2. évad

2018. 08. 08. 21:01 - Írta: winnie

2 comments | kategória: ajánló,Anglia lecsap

Ma. Duna. 21:40. Doctor Foster – 2×01 (szinkronos előzetes)

Délelőtti videó 4.: Doctor Foster 2. évad

2018. 08. 08. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Milyen jó a magyar nézőnek, hogy nem kellett 2 évet várnia az első és a második évad között, nem? Főleg, hogy el sem tudtuk képzelni, hogy mi jöhet a folytatásban. A zseniális Doctor Foster új szezonja ma kezd a Duna csatornán, a szinkronos előzetes a tovább mögött.

Tovább...

Délelőtti videó 3.: Hang Ups

2018. 08. 08. 11:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Az angol Channel 4 új komédiája a Web Therapy című Lisa Kudrow-sorozat alapján készült, ami anno a Showtime-on ment négy évadon át, azelőtt pedig szimpla websorozat volt – afféle Terápia, csak viccesen. A főhőse egy terapeuta, aki válaszúthoz érkezik az életében, és webkamerán keresztül kezdi el kezelni a pácienseit. (Értsd: a kezelések elég statikusak, hiszen csak webkamera-képet látunk, de persze van ekörül egyéb történet is.)

Előzetes a tovább mögött. Főszerepben Stephen Mangan, valamint Katherine Parkinson, a páciensek között pedig ott van (némelyikük minden részben): David Tennant, Charles Dance, Richard E Grant, Sarah Hadland, David Bradley. Tovább…

Délelőtti videó 5.: Cuckoo

2018. 08. 07. 12:22 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Most ér azt mondani, hogy “ez a sorozat még megy?”, mert a Cuckoo 3. évadja két és fél éve került képernyőre, és bár azóta a BBC3 berendelte a 4. és 5. szezont is, a folytatás csak tegnap érkezett meg.

Az első évadban még Andy Samberg volt a jövevény a családban (nem jött be annyira, itt írtam róla), utána Taylor Lautner váltotta őt, és idén is ő nyomja Greg Davies mellett, aki továbbra is zseniális. A tovább mögötti promó híján 3 részlet nézhető meg. Tovább…

Last Tango in Halifax – írta Marcus

2018. 08. 05. 16:22 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: Anglia lecsap,kritika

A Last Tango in Halifax négy évadot ért meg 2012 és 2016 között a BBC-n. Sikere azonnal egyértelmű volt: az első évad után megkapta a brit szériáknak járó legmagasabb kitüntetést, a BAFTA-díjat. A sorozatot több helyen romantikus komédiaként definiálják, de akkor sem járunk messze az igazságtól, ha a manapság olyan divatos comedy-drama megnevezéssel illetjük.

Első ránézésre azonban a Last Tango in Halifax nem tűnik többnek egy egyszerű szappanoperánál. A történet a következő: a hetvenes éveik közepén járó Alan és Celia Észak-Angliában élnek, és az internet segítségével ötven év elteltével újra egymásra találnak. Mindkettőjüknek néhány évvel korábban halt meg a házastársa, és miután kiderül, hogy gimnazista korukban mindig is tetszettek egymásnak, elhatározzák, hogy bepótolják az egymás nélkül eltöltött évtizedeket, és összeházasodnak.

A későbbiekben fontos szerepet kap Caroline, Celia lánya és Gillian, Alan lánya, valamint egyre népesebbé váló családjuk is. Caroline, miután tönkrement a házassága, viszonyt kezd egyik kolléganőjével az iskolában, aminek ő az igazgatója, és nem tudja, hogy árulja el gyerekeinek, hogy új partnere valójában egy nő.

Gillian szintén családi gondokkal küzd: férje öngyilkossága után egyedül neveli fiát és vezeti farmját, valamint hadilábon áll az alkohollal is. Közben sógora, akihez titokban vonzódik, azzal vádolja, hogy valójában ő ölte meg a férjét.

Nem elég, hogy az alapkoncepció elég meghökkentő, az újabbnál újabb csavarok egy pillanatra sem hagyják pihenni a nézőt. A meglehetősen irreálisnak mondható történetvezetést fokozza, hogy a szereplők mind kicsit saját maguk karikatúrái: aki nem veti meg az italt, az itt önpusztító alkoholista, aki pedig élvezi az ellenkező nem társaságát, azt férfifaló hedonistaként ábrázolják.

A fordulatok azonban meglepő módon a négy évad alatt nem válnak kiszámíthatóvá, sőt fárasztóvá vagy túlzottan abszurddá sem – bár a harmadik évad elején rövid időre felmerül annak a veszélye, hogy a sorozat saját magát fogja ismételni, szerencsére hamar újra önmagára talál.

Valószínűleg annak köszönhető, hogy a Last Tango in Halifax ki tud lépni a szappanoperák sablonjai közül, hogy rendkívül tehetséges alkotók dolgoztak rajta. Az írója Sally Wainwright, akinek többek között a Happy Valley és a Scott & Bailey is köszönhető, és aki elmondása szerint saját édesanyja történetét dolgozta fel némileg átalakítva.

A két főszereplőt világszinten elismert színészek alakítják: Derek Jacobit 1994-ben ütötte lovaggá Erzsébet királynő a Shakespeare-színjátszás terén végzett szolgálataiért, Anne Reid pedig Angliában minden bizonnyal nagyobb ismeretségnek örvend, mint nálunk, de talán van, aki emlékszik rá például az Upstairs, Downstairs-ből vagy az Our Zoo-ból.

Szintén jól ismert arc Caroline, akit Sarah Lancashire, a Happy Valley rendőrnője játszik, és a Gilliant megformáló Nicola Walker is. Ami viszont a szereposztást tekintve a sorozat egyik szégyene, hogy Caroline fiának, Williamnek a szerepét a harmadik évadban se szó, se beszéd egy másik színész veszi át. Az Oxfordban tanuló fiú karakterét elegánsan is ki lehetett volna írni az évadból, ehelyett sajnálatos módon ezzel a megdöbbentően gagyi megoldással éltek.

A színvonalas alkotógárdán kívül ki kell emelni, hogy a sorozat minden szempontból olyan témát boncolgat, ami igazán egyedülálló. Az időskori szerelem, vagy önmagában az meglett kor pozitív bemutatása a filmekben és sorozatokban elég ritkának számít, de fontos szerepe van abban, hogyan értékeli önmagát a – talán legtöbb időt a képernyők előtt töltő – nyugdíjas korosztály.

Számomra azonban az volt a legmegkapóbb, hogy a Last Tango in Halfiax néhol eltúlzott harsánysága ellenére is a fontos pillanatokban az összetartás és az elfogadás mellett állt ki. Központi tanulsága úgy foglalható össze, hogy szeretettel és megértéssel minden akadály legyőzhető – és nem a társadalmi hovatartozás, a politikai elköteleződés, a nemi identitás számít. Mindezt pedig szívhez szóló, kifinomult és érzékeny eszközökkel közvetítette.

Jelenleg meglehetősen kétséges a sorozat sorsa, hiszen bár hivatalosan nem jelentette be a BBC, hogy nem fogják folytatni, a 2016-os dupla karácsonyi különkiadás óta nem sok új információ látott napvilágot a széria jövőjével kapcsolatban. Pontosabban mégis: nem túl biztató hírek a színészek részéről.

Derek Jacobi 2017 végén arról beszélt, hogy nincs sok esély arra, hogy a sorozatból további részeket készítsenek, hiszen Sally Wainwright nagyon elfoglalt. Bár ezt a BBC egyik szóvivője cáfolta, a tény tény marad: Wainwright írta a forgatókönyvét a Gentleman Jack című sorozatnak, amit idén kezdett el forgatni a BBC, most pedig a Happy Valley harmadik évadján dolgozik.

Reméljük, hogy még lesz lehetőségünk viszont látni Alant, Celiát és családjuk összes szeretnivalóan különc tagját, de ha mégsem így alakul, akkor is négy rendkívül szórakoztató és „nagyon angol” évadot tölthettünk velük együtt.

Délelőtti videó 1.: BBC

2018. 07. 31. 10:22 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,video

A BBC is kapott egy, az év hátralévő részére vonatkozó csatornapromót, amiben viszont újdonságokból is akadnak snittek, például olyan sorozatokból, mint a The ABC Murders, The Long Song, Informer, a Les Miserables, a Mrs. Wilson, The Little Drummer Girl, The Cry, The War of The Worlds, Press, Wanderlust Gentleman Jack, Black Earth Rising vagy a Bodyguard.

Nem semmi, basszus. És mindről írtunk, csak használjátok a keresőt.

Tovább...

Doctor Foster: az 1. évad

2018. 07. 27. 21:05 - Írta: winnie

13 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Angliában nem túl gyakran ütik meg a sorozatnézettségek a 10 milliós álomhatárt, a Downton Abbey óta a Call The Midwife jár ott konstansan, plusz a Broadchurch is felkapaszkodott idővel ebbe a magasságba. És a Doctor Foster, ami szinte azonnal a sztratoszférában indított nézettségileg, és azóta sem akar csökkenni.

Az okok ismeretlenek. Mármint, hogy egy ilyen egyszerű alapsztorival, hogy robbanhatott ekkorát.

Már volt egy írásunk a Doctor Foster-ről, amiben az első évad rövid ajánlója mellett a 2. évados premierről volt szó, és gondoltam, hogy ha már megvolt a magyar bemutató, akkor még egyszer nem árt felhívni rá a figyelmet – már csak azért is, mert nagyon ritka, hogy ennyire bejöjjön számomra egy (papíron semmi extra) pilot – de akkora érzelmi töltet volt benne, hogy nagyot ütött. Plusz akkor egy külön posztban a 2. évadról is ejtenék pár szót.

Szóval mit is tud ez a sorozat? Egy (látszólag) idilli körülmények között élő párral nyitunk, ők pedig egy reggeli szeretkezéssel, majd jöhet a reggeli-készítés, hogy a fiuk indulhasson az iskolába. Azonban elég egy buta véletlen, a feleség nem találja a sálját, a férje pedig felajánlja neki az övét – és minden összeomlik körülöttük. Ennek az apróságnak köszönhetően örökre megváltozik az életük az 5 részes első szezon végére.

Az ok? Egy szőke hajszál. A köztiszteletben álló orvosként dolgozó feleség pedig sötét hajú. Mindez persze nem kellene okot adnia a gyanakvásra, de a fülbe történő bogár-elültetésre tökéletesen alkalmas, és mondanom sem kell, hogy innentől kezdve minden egyes férjével kapcsolatba álló és lépő szőke nőre másképp néz, ott is gyanús jeleket vél felfedezni, ahol nem kéne, sőt, a paranoia annyira elhatalmasodik rajta, hogy követni kezdi a férfit.

Innentől kezdve pedig végképp nem tudni, hogy kiben és miben bízhat Dr. Foster, aki annak ellenére, hogy értelmes és okos nő, eléggé fejest ugrik a nyúlüregbe, pedig pontosan tudja, hogy ha ott azt találja, amire számít, akkor azt nehezen tudná feldolgozni.

Mivel sorozat lett a történetből, az annyira nem spoiler, hogy tényleg van valami a háttérben, azonban ennek felgöngyölítéséig és kezeléséig eltelik némi idő, miközben érzelmek kavalkádján küzdi át magát a főhős, aki amellett, hogy totális megalázottságot érez, teljesen tanácstalan, sokáig maga sem tudja, hogy mit tegyen, lenyelje mindezt vagy sem, mennyire tartsa szem előtt saját, és mennyire fia sorsát, meg egyébként is, mit tegyen a férjével, akit szeret, és akiről pontosan tudja, hogy nagyon szereti őt.

És talán ez az egyik legkardinálisabb tényező ebben a lélektani drámaként induló, és később valami másba átforduló szezonban. Nem arról van szó, hogy a másik fél elhidegült volna tőle, hogy a kapcsolatuk rutinná vált volna, és ez okozott volna mindent. Szóval jogosnak tűnik a fene nagy őrlődés, és az azt követő, olykor cseppet sem racionális tettek Dr. Foster részéről, de egyszerűen beleőrül abba a kérdésbe, hogy “MIÉRT???”.

A házassági dráma (ami eskü, hogy nem hajazott langyos melodrámára, nekem tényleg nagyon valódinak tűnt annak ellenére, hogy biztos lesznek olyanok, akik ezen vagy azon felhúzzák a szemöldöküket) mellett pozitív volt, hogy a főhős “doktorságát” sem hagyták lógva, a munkahelyi történet is elég komoly szerepet kapott az őt beszippantó spirálban, és egyes páciensek is kiemelt szerephez jutottak, és nem csak abban, hogy bemutassák, hogy jó orvosról van szó.

A tettek mellett bőven rágódhatunk morális kérdéseken, eléggé el nem ítélhető cselekedeteken, azon, hogy a cél mennyire szentesíti az eszközt, illetve, hogy mennyire feszegethetőek az orvosi titoktartás határai. Abban is biztos vagyok, hogy a főhős nem mindenki szimpátiáját fogja elnyerni, bár az már kevésbé kérdés, hogy a néző kinek a pártjára fog állni.

A szuper pilot után szinte végig tartotta a szintet a szezon, nem egy csúcspontja és váratlan húzása volt a sorozatnak, és ehhez az sem kellett, hogy bűnügyi történetbe vagy vérengzésbe torkolljon. Nyilván mindennek a katalizátora a főhőst alakító Suranne Jones zseniális játéka volt

Negatívumként szinte csak azt tudom megemlíteni, hogy az első két részben háromszor vagy négyszer elég fura véletlenek hoznak össze szereplőket ilyen-olyan szituációkban – vagy lehet, hogy némelyik csak nekem tűntek véletlennek? Ettől még egyik-másik megoldás kicsit erőltetettnek tűnt, de ha valamit, akkor ezt képes voltam elnézni a sorozatnak.

Nem néztem meg rögtön 2015-ben a Dr. Foster-t, de végig ott volt a várólistámon, és amikor végre sorra került, akkor már tudtam, hogy az elmúlt időszak egyik legjobb sorozatélménye volt. S tényleg minden flikkflakk, provokáció vagy gimmick nélkül tette mindezt, pusztán zsigeri emberi érzelmekre alapozva.

Az 1. évad egyébként abszolút lezárt (már amennyire le lehet zárni egy ember életét), nem kiáltott folytatás után, de ekkora sikert nem volt értelme nem meglovagolni. És szerintem a fináléig kitartó nézők közül kevesen fogják megállni azt, hogy ne nézzenek bele az S2-be, már csak azért is, hogy lássák, mégis merre indulnak el. Az, hogy mennyire fogja érdekelni őket az új irány, az persze más kérdés. Nemsokára kitérek erre is.

Elege van…

2018. 07. 27. 13:13 - Írta: human

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kampány

…magából? A Pilkington által készített és főszerepelt Sick of It előzetese elég fura, míg ez a plakát … is az, csak a rosszabb értelemben? Vagy csak úgy, Karlosan?

Previous Posts