Írtuk nem is olyan régen, hogy az A&E csatorna december 2-án elindítja a Steven Seagal: Lawman című dokureality-t, melyben a híres színész visszatér abba a kisvárosba, ahol seriffhelyettes címe van, hogy dolgozzon kicsit a közért.

Nos, egyrészt a dokureality első része már nézhető az A&E honlapján, másrészt a kép alatt, a tovább mögött láthattok két igen alapos promót.

Tovább...

Tudom, hogy a kibeszélőben kitárgyaltuk már, de megint remek részt hozott a Survivor. 8,5/10. Naná, hiszen minden rész remek, amikor valami “FIRST” történik, amikor valami először esik meg. Mostanság, az elmúlt évadokban volt pár ilyen “első”. Azok az arcok! És a tribal council zene!

De…, persze hátulütője is van az “elsőknek”, hiszen másodjára már közel sem olyan izgalmasak, sőt, némelyik “elsőt” érdemes is megakadályozni szerintem, hogy megismétlődhessen, mert idővel mindenki majd az “elsőt” akarja másolni. Gondolok itt a kamu idol gyártására (courtesy of kedvenc kis kínaink) például, ami nálam másodikra közel sem volt vicces. De nem ez a lényeg, hanem, hogy ilyen kiesést senkinek nem kívánok. Spoilerek a tovább mögött.

Tovább…

Szoktam fogadni. Persze neten. És óvatosan. Biztosra megyek. Nem hazardírozok. Régen pár általam jól ismert és jól jósolható sporteseményre fogadtam (kézilabda, röplabda), ma meg inkább szórakozásra, entertainment-re. Kár, mert néhol már a magyar NBIII-as foci is fogadható, amivel frankón vissza lehetne élni, de mindegy.

Szóval szórakozás. Külföldi irodáknál a legjobb mozifilmek kezdőhétvégi bevételeire fogadni (afféle over/under fogadások vannak), s aki kicsit is ismeri a box office-t, simán jó fizetéskiegészítésre vagy extraprofitra tehet szert a megtett tét nagyságától függően. De lehet Emmy meg Oscar-győztesekre fogadni. Régen volt (talán ma is), hogy kaszált tévésorozatokra. És persze lehet valóságshow-kra fogadni, bár korábban voltak visszaélések az előre felvett sorozatokkal kapcsolatban (Survivor, The Amazing Race), ahol egy kis kör tudhatta, hogy ki nyer, de az élő show-k, mint az American Idol, az America’s Got Talent elég jó fogadási alapul szolgálnak.

Persze a sporteseményekkel ellentétben a kiesős műsorokat nem lehet short-olni, nem lehet arra fogadni általában, hogy ki NEM fog kiesni, így csak a kockázatosabb fogadások vannak jelen. És azért említettem az America’s Got Talent-et, mert hopp, a Csillag születikre is lehet fogadni a ToBet-nél. Íme a mostani adás odds-ai, itt volt elérhető, de mivel megy a műsor, már csak üres oldalt látni. De gondolom idővel kikerül a jövő heti fogadás is.

Gondolom van tuti továbbjutó, nem? Még akkor is, ha élő a műsor. Nem néztem az adásokat, de az 1,60-szoros szorzóval bíró Vásáry André neve megfutotta a selejtező után a bulvárkört és már korábban is hallhattuk, láthattuk őt, például neki illene továbbjutnia. Nemsokára kiderül. Csak gondoltam szólok a játékos kedvűeknek.

(Sőt, végre a magyar politika is jelen van a fogadóirodókban (kommentben no politika!), lehet fogadni a jövő évi választásokra, hátha valaki hosszabb távra feltenne némi pénzt, hogy vigaszt nyújtson magának, ha veszít a kedvence. Vagy fordítva. A lényeg, hogy tanulságosak az odds-ok. És némelyik bizony túlságosan a jelen helyzetre épít, ergó szinte biztosra lehetne menni. Már akinek van felesleges sok pénze.)

Vannak jóféle dokureality-k egyes csatornákon, melyekkel nem nagyon szoktunk foglalkozni. Az Operation Repo is ilyen, melynek 4. évadja a minap több mint 2 millió nézővel új nézettségrekordot ért el a truTv-n. A sorozat egy adósságbehajtó cég mindennapjairól szól: a jómunkás emberek az adós házához mennek és lefoglalják valamijét.

A tovább mögött egy teljesen elvetemült videón egy még elvetemült áldozat látható, akinek a DeLorean-jét (a Vissza a jövőben autó) akarják elvinni, mert nem fizetett. Az “áldozat” elég érdekesen reagál a behajtási kísérletre. (Vajon milyen lenne egy ilyen itthon? Vagy a másik érdekes dokureality, a Parking Wars, mely egy parkolási céget mutat be.)

Tovább...

Ennyire esélytelennek nem is tudom, mikor éreztem duót. De, tudom. Amikor Svédországban a szénaboglyás random feladatot csinálták és egy páros egyszerűen nem találta meg az útjelzőt.

Pedig a héten nem terveztem, hogy írok a TAR-ról, de ezt muszáj kiemelnem a múlt heti kritikámból. Pedig nem olvasok előre, nem nézek promót. És pont most sikerült leírom. Vicces. Más mondandóm nincs. Köszi.

Na jó, max annyi, hogy ritka unalmasnak résznek indult a legutóbbi (nem zavart, nem azért mondom), eléggé szétszakadtak a csapatok, egymástól teljesen függetlenül csinálták  feladatokat, a vágás sem volt érdekes, de utána jött a switcback, egy régi klasszikus feladat megidézése és a producereknek elég volt hátradőlniük, hogy a versenyzők végezzék helyettük a munkát. (Igazából én szágyellem magam, hogy ilyen egyszerű módon érdekessé tehető egy műsor. Bár, biztos volt, akinek nem jön be az efféle frusztráló, véletlenre épülő roadblock.)

- They did this one season and one person did it for 8 hours
- Why an earth did you tell me that right now?

Jó, persze, említsük meg a mostani Survivor-epizódot, ami remekül mutatja, hogy miért is olyan jó formátum a Survivor és, hogy mire kell nagyon figyelni a játékosoknak.

Oké, a legnagyobb részekkel nem versenyezhet a mostani, leginkább azért, mert a merge miatt az eleje kevésbé volt izgalmas, egy Best Of-epizód pedig végig az, de a végén olyannyira a puszta taktikáé volt a főszerep, hogy az ember csak kapkodta a fejét és a szokásos két lehetséges végkimenetellel bíró kisszavazás hirtelen vagy 5 verziót hordozott magában.

A tovább mögött némi spoiler és 4 videó: az első kieső megérkezése a luxus pihenőhelyre, vagyis a kettő Ponderosa videó + az egy percessé összevágott, de a valóságban 8 perces kiszavazás (ha érdekel, hogy ki kire és miért szavazott) + a kieső 3,5 perces első reakciója, amiből általában 20-30 mp-et kapunk.

Tovább…

Írtam anno a premiernél, hogy jó kis karaktereket hoztak össze, s általában nem is szokott zavarni, hogy olykor inkább a karakterekre mennek rá a készítők, mintsem a tudásra, de az idei Project Runway nagyon lehangoló lett. Nem azt mondom, hogy rossz nézni, mert nem rossz, talán egy cseppet érzem gyengébbnek az évadot, mint a régi, Bravo-s évadok. Sőt, a Models of The Runway kifejezetten dob rajta, de…

Tudjuk, hogy a biztonság kedvéért minden nem egymást kiszavazós reality-nél kiírják, hogy a zsűri a készítőkkel is konzultál a kiesők személyéről, viszont komolyan nem értem, hogy sikerült olyan top5-öt, sőt, top6-ot kialakítani, amelyből nem hogy egyértelműnek tetszik a győztes személye, de még a top3-at is ki lehet találni? Minden idők leggyengébb döntősei? A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Minden spoiler nélkül, már az előző heti epizód is olyan volt, hogy ha direkt így írják meg a készítők, akkor sem lehet volna…, ööö, nem izgalmasabb, hanem frusztrálóan valóságosabb, s a mostani résznél is hasonlóak voltak az érzéseim: egyszerűen minden a készítők kezére játszik. A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Ma. TV2. 19.00. Áll az alku Kovács Áronnal – 2×01
Ma. Viasat 3. 19.40. Mesterszakács – 1×01
Ma. RTL Klub. 21.20. Benkő feleséget keres – 1×01
Ma. RTL Klub. 22.30. Showder Klub – 4×01

Huhh, saját gyártású produkció-hegyek! Az Áll az alkuról nincs mit mondani, a Mesterszakácsról annyit érdemes, hogy meglepetésemre 20-25 perces lesz és napi (hogy ez jó-e, azt nem tudom), valamint hogy másnap 19.15-kor ismétli a csatorna, a Showder Klub az Showder Klub, a minőség függ a felhozataltól (KAP lesz a mai műsorvezető), ami még nagyon nem egységes színvonalú, a Benkő pedig…

Nos, lehet jósolni. A TV2-n két hete megbukott a börtönviselt celebek Hal a tortán-ja, amire lehet azt mondani, hogy “Naná!”, de ha siker lett volna, azt is meg lehetett volna ideologizálni. Benkőnél ugyanez a helyzet: ha bukás, akkor mondhatjuk utólag, hogy “persze, mert kit érdekel?”, ha meg siker, akkor azt, hogy “persze, mert a sok hülye nézi”. Na, de előre eltalálni, hogy siker lesz-e, az művészet.

Ami érdekes, mindegyik csatorna megnyomta új műsorát a mai Blikkben, lehet olvasni:

• Szexőrült! Bugyit tép, ciciket markolász Benkő – benne, hogy keményen kell vágni a műsort meg, hogy minden necces rész felkerül majd a netre. És ott az egyik Padödő-lány is. Mintha.
• Fertőző szakács Gianni műsorában.
• Nincs alku: kezdünk!

Worthless. No good. Nothing.

Persze, naná, hogy írok a részről, bár a történtek csak apropót jelentenek, inkább azon filóznék el, hogy mennyire nem fair az, hogy az első pár részben, mindig arról megy a duma, hogy erős kell, hogy maradjon a csapat, ezért folyton a lányokat és az öregeket akarják kiszavazni. Ja, és, hogy mennyire ász volt az a bizonyos évad, ahol az öregek összefogtak és kiszórták az alfahímeket az első pár részben (szegények, baromira nem tehettek erről, a testalkatuk pecsételte meg a sorsukat…). Vagy milyen volt látni a párszor előforduló férfitörzs vs női törzs felállásokban az előbbiek elbizakodottságát, majd koppanását.

Meg azért szóljunk arról is, hogy milyen ez az évad. Én, ahhoz képest, hogy mennyire bejött a premier, az elmúlt 2-3 részben rémes mélyrepülést vettem észre a Survivor-ön, nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ennyire gyenge szezont (=5/10) - szerencsére mások nem így gondolják, ahogy olvasom és a nézettség sem zuhan, szóval lehet, hogy csak nekem hiányzik az évadból valami. (A 19×06 már sokkal jobban tetszett szerencsére.)

Nem tudom, mi jelentheti a gondot, hiszen az csak egy faktor, hogy nagyon sok (20) a játékos és nem jut minden(ki)re idő, ráadásul a készítők ezt kompenzálták olyan epizóddal, ahol csak egy játék volt. De akkor is, valami nem klikkel nekem az évaddal, persze amíg nem találom az indokot, addig értelmetlen keseregnem: nem hiszem, hogy csak Russell irritálóságával magyarázható a dolog. (Megjegyzem, Russell kemény. Talán olyan kemény, mint Doszpot Péter. Ezt nem tudom, de kemény. Fizikailag nem a legfittebb, de szívós.)

Ez a mostani rész elég jól megmutatta, hogy miért nem fogok Szamoán nyaralni jövőre, ennyire nyomorúságos körülményeket talán még nem is láttam a sorozatban, s bár nagy ünnep fogadta az előbukkanó napot, el sem tudom képzelni, mennyire demoralizáló lehetett az, hogy még aznap újra eleredt, sőt, a tribal council alatt is ismét. Na, akkor spoilerezzünk egy kicsit a tovább mögött, egy videót is meg lehet nézni az utózöngékkel kapcsolatban. Amúgy meg hajrá, Dave!

Tovább…

Röviden vagy hosszan mondjam? Eszméletlen jó évad volt. Sikerült újoncot is berántania? Ja, hogy hosszan? Akkor kezdem a kályhánál. (A 6×01 kritikája és a valóságshow-k valóságáról való elmélkedésem megvolt, igaz?)

Nem kicsit döbbentett meg, hogy idén, a Viasatos szinkronos alámondásos verziónak köszönhetően mennyien ismerték meg a Hell’s Kitchen-t. (Más kérdés, hogy a fordítás is nagyon gáz, de az alámondásos stílus totálisan kinyírja a karaktereket. Meg a műsort. Persze nem annak, aki így kezdte nézni és nincs összehasonlítási alapja.)

Szóval köszi, Viasat, bár nyilván a 6. évadot nem a reality-t magyarul nézők követték végig. Most mondjam azt, hogy a legjobb évad volt? Mondom. Bár megvallom, nem nagyon emlékszem a régiekre (az 5.-et még meg sem néztem…), de az biztos, hogy mindegyik bejött és az is biztos, hogy még sosem volt ilyen egyértelműnek tűnő az első adásoktól, hogy kik lehetnek benne a legjobb 3-4-ben.

És mégis az egyik legjobb évad volt, gondolkodás nélkül kivágok rá egy 9/10-et, mert egyszerűen annyira bejöttek a karakterek. Igen, mindenki bagózott és tetovált volt szokás szerint, de volt magabiztos, harsány, visszafogott, tapló, frusztrált és elmebeteg is, csillagos ötös jár a castingosoknak. Főleg, hogy egy figurára sem mondtam volna, hogy nem akarom látni a képernyőn, senki nem irritált – naná, így könnyű nagyon jónak tartani az évadot. (Igen, én vagyok az egyik ember, akinek még Suzanne-nel sem volt semmi baja, jó arc volt, kevésbé megértett karakter. Ki a másik?)

És, ha a karakterekhez hozzávesszük a szokásos tempóját a Hell’s Kitchen-nek, a hihetetlen dinamikus szerkezetet, az adrenalint, a sérüléseket és előre nem számítható eseményeket, amiknek a készítők örültek, mint majom a farkának, és persze a szokásos magas hőfokon való égést (nem csak Ramsay tett oda magát, hanem “I’m ain’t no bitch” Joseph, Van vagy Tennille is), akkor végképp nem lehet okom panaszra, s kéne szuperlatívuszokat használnom végig, de ettől megkíméllek titeket.

Persze, ha már casting, akkor volt ez a Dave gyerek, akit nem tudom, hogy ki választott be a műsorba… Nem viccelek, nagyon jó arc, tán neki szurkoltam a legjobban, de ennyire belassult embert egy reality-ben… Persze az interjúkra gondolok, ahol a maga módján poénos, szórakoztató volt, de ettől még szerintem tipikusan az a típus, akit sosem tennének be közönségszórakoztatás céljából egy ilyen műsorba. És a HK készítői betették. És milyen jól tették.

Ami meglepett: nem tudom, hogy az 5. évadban is így le volt-e nyesve a finálé, de a régi dupla zárórészek fényében elég röpke volt a mostani zárás, bár nem hiányzott sem az étteremdekorálás, sem a szokásos gixer, amit meg kell oldani a séfeknek.

Dettó nem tudtam hova tenni, hogy ennyire kivágták az egész évadból a desszerteket – régen folyton jó állatorvosi ló volt a szufléval való szenvedés, de ezúttal (javítsatok ki, ha tévedek) voltak desszertek, de sosem foglalkoztak velük, nem arra jegyezték ki a konfliktusokat, ergó jó volt annak, aki a desszerteket kapta aznapra.

(Ja, meg muszáj megemlíteni a néhányak számára minden bizonnyal kiábrándító, “Tek titokzatos feltűnése a konyhában” snittet, ami a kiesése után született (megnéztem, tényleg), de ez már csak ilyen műfaj, el kell fogadni, kreatívnak kell lenni a szerkesztőknek, és olykor muszáj anyag híján is kihangsúlyozni azt, ami a megalapozott kiesést okozhatja. De azért illene jobban odafigyelni máskor. Persze ettől még egy ezredet sem vonnék le a végső érdemjegyből. Ramsay egy állat.)

Ma. Viasat 3. 21.00. How To Look Good Naked HUN – 1×01

A Viasat már csak ilyen. A Viasat megveszi a licencet. Nyilván nem sokakat fog érdekelni, pedig nem csak a lányoknak lehet érdekes ez az átalakítós reality (de nem úgy “átalakítós”), melyben nézvonzó elemként Lakatos Márk műsorvezet és Soma, valamint Nánási Pál szerepel. Még.

Egyszer volt, hol nem volt, az AXN eltervezte, hogy az amerikai, ázsiai és dél-amerikai The Amazing Race mintájára indít egy kelet-európai verziót is, mely azon országokban lett volna látható, ahol fogni lehet a KEu-s AXN-t. Elég régen meghirdették ezt, utána nagy csend volt, s tavaly az AXN nekünk is megerősítette, hogy előkészületi szaaszban leállt a produkció, sőt, tegnap, Gonda Péter producer Origós interjújában is szó volt erről az idő előtti kaszáról.

Úgy volt, hogy tizenegy pár utazik abból a hat közép-európai országból, hol van AXN, világkörüli vetélkedő lett volna, az amerikai mintájára. Végül szakmai viták miatt nem tudtunk megegyezni, kiszálltunk a projektből. Utána a Sváby-féle Interaktív vette át, de ők sem tudtak megegyezni, így az ötlet elhalt.

Ekkor ugrott be, hogy hoppá, nekünk van egy elsőkézből született beszámolónk a casting folyamatról, hiszen anno kapcsolatba kerültünk a magyar párossal. Ezt olvashatjátok el a tovább mögött.

Tovább...

Hát, eléggé sokkoló rész volt, mit ne mondjak, de szerencsére, akárcsak a Survivor esetében, a The Amazing Race készítői is megkínálják korrekt netes tartalmakkal a rajongókat. A CBS honlapján persze meg lehet nézni az összes matracos interjút teljes hosszában, de a lényeg az Elimination Station, ahova a kiesett versenyzőket küldik, hogy luxuskörülmények között ejtőzzenek – az ő napjaikat foglalják össze az Elimination Station-videók.

A tovább mögött a 15×03 után készített anyag, melyben kiderül, hogy mi volt az utózöngéje az eseményeknek és persze a megoldás is napvilágra kerül. (Nem akarok spoiler-es lenne, azért fogalmazok így.) Bónusznak utána ott az első két rész utáni videó is – lánykéréssel.

Tovább...

Ma. TV2. 19.30. Sztárral szemben – 1×01 (promó 1, promó 2, és sok bónusz videó az elmúlt napok megjelenéseiből)
Ma. RTL Klub. 19.30. Csillag születik – 2×01 (promó, Fókusz-riport a bénákról, vicces videó egy 77 éves versenyzőről, egy másik próbálkozás)

Zsivány az RTL Klub, mert eredetileg a 102 kiskutyát szánta mára, de miután kiderült, hogy a TV2 mostanra tervezi új játékos show-jának indulását, nem volt mese, előre kellett hozni a startot.

A Sztárral szemben előzeteseit fent linkeltük, a játékosok ismert emberekkel fognak jobbára fizikai feladatokban megvívni, aki nézi a Pro7-et, annak ismerős lehet a koncepció a Schlaag den Raab-ból, valahol arra fog hasonlítani a játék. Potenciál bőven van benne, a kérdés, hogy elkövetik-e a készítők a tipikus magyar hibákat, amiket egy jó műsorformátumot el lehet pusztítani. Meglátjuk, bizakodunk. (A mókázó ismert emberek: Talmácsi Gábor, Ganxsta Zolee, Schobert Norbert, Labancz Lilla, Rubint Réka, Bárdosi Sándor, Majoros Péter. Műsorvezető: Till Attila.)

A Csillag születik pedig az ismert tehetségkutató reality, melynek első évadja ugyebár megvalósításilag elég bénára sikerült, s bár nézettségben nyert, nyeregetett, de hozhatott volna többet is. A 2. évad mondhatni egy reboot lesz, új zsűritagokkal (Oroszlán Szonja, Fáy Miklós, Szirtes Tamás, Hernádi Judit) és átveszik a Got Talent formátumát (hivatalosan vagy nem hivatalosan, passz), vagyis az első pár adás válogatás lesz, lesznek gagyi jelentkezők is, hadd röhögjön a nép, lesz buzzer (csengő? duda?), amivel abba lehet hagyatni produkciót és ahogy néztem az előzeteseket, itt is a színpad oldaláról eresztik útjára a népet.

A CsSz is ígéretes formátum, amit ugyancsak jól el lehet szúrni: a siker kulcsa a jó és szigorú zsűri lehet, az öntömjénezés visszafogása és persze a minél kevesebb énekes-táncos produkció. Elhihetitek, hogy a jelentkezők tudásszintje csak sokadlagos tényező, kvázi hab a tortán, ha magas. Ja, a műsorvezetők nem változtak.

Uhh, pedig de szívesen kezdtem volna a The Amazing Race új nézőket verbuváló, hozsannázó dumával a kritikát, mert ugye a Survivor mellett a TAR az egyik legpopulárisabb és legizgalmasabb reality, mely szerencsére évadról-évadra egyre több hazai nézőt mondhat magáénak. Azonban nincs hozsanna, mert, mert a külföldi fórumokkal ellentétben a 15×01 ritka elcseszett rész volt a szememben. Még szerencse, hogy duplaepizódot kaptunk és a 15×02 korrigált, de…

Persze, tudom, ízlések és pofonok, de nem hittem volna, hogy az I Survived a Japanese Game Show buktáján nem okulva a készítők japán játékkal súlyosbítják a premiert, mely így annyiból állt, hogy start – repülő – japán stúdió – rulett – cél. Oké, tudom, hogy az lett az utolsó, aki, és az lett a vége, ami, de semmi érdekes nem volt abban, hogy már rögtön az első feladatnál bevárják a csapatokat, s mindezt súlyosbítva azok továbbhaladását a randommal intézik el, ergó tudhattuk, hogy aki a végére marad, az fog kiesni. (Oké, ez a kiesős elmélet is megbicsaklott, pedig tényleg csak be kellett volna sétálnia mindenkinek a célba, úgy hogy közbe vágásokkal megpróbálják azt érdekessé tenni.)

Szóval Amazing Race-nyitányt rég untam ennyire, le a totál randommal és a felesleges bunching-gal! A folytatás a feladat (nem volt detour) miatt azért érdekesebb volt, hozott jó momentumokat, de ettől még itt is kétszer összegyűjtötték a csapatot, ami a látszat ellenére annyira nem zavar, bár mindig sajnálom azokat, akiknek így a megérdemelt előnye elillan.

4/10 és 7,5/10 a két résznek, aki akar átlagol, de persze jóval fontosabbak ennél a karakterek, akiket egyelőre passzolok, mert hiába a két rész, nem érzem, hogy annyira el tudnám különíteni őket, mint mondjuk a 14. évad elején. Annyi biztos, hogy az első kiesőket mindig sajnálni szoktam, de például itt olyan csapat végzett először az utolsó helyen, akikért biztos, hogy nem hullattam volna egy könnycseppet sem.

Ráadásul a játékosok közül egy csapat egy gonosz csavarnak köszönhetően azonnal kiesett (nesze neked, feelgood TAR), bár nem tudom, mit csináltak volna a készítők, ha az előjátékot a 11. helyen záró, passzív-agresszív figura kiesett volna rögtön. (Igen, megvan a szokásos PA-srác, akit utálni fogunk, vannak itt profi pókeresek és Harlem Globetrotters kosarasok és szerencsére megint nincsenek győzelemre ítélt alfahímek, viszont a fiatal fiú+lány párok ismét csak döntőbe várhatóak.)

A fentiek ellenére persze a The Amazing Race-é még mindig az egyik leginkább várt 42 perc minden héten, hiszen minden negatívumtól eltekintve most is jó móka volt (őrült japán taxisok!), amit az ember agykikapcsolva élvez. Azért meg külön plusz, hogy az elején láthattuk a rohangáló operatőröket. (Azért meg mínusz, hogy a FOX-os 24-et nem említették, hogy dettó forgattak abban a mederben.)

Ma. Tv Paprika. 22.00. Casting – 1×01

Csak mert úgyis kedvelem a szakácsos reality-ket (kivéve a Top Chef-et) és mert, ha tévéz nézek, akkor szinte mindig a Tv Paprikára kapcsolom a dobozt. Mert kajákat nézni is jó. Meg tehetséges embereket, akik tudnak bánni a kajákkal.

A Casting pedig azért érdekes, mert sajátgyártású műsor, mely során a több száz jelentkezőből kiválasztják a csatorna legújabb tévés séfjét a’la The Next Food Network Star. Fél óra az adás, először a 12 döntős hat párban eldődöntőbe jut, majd onnan a 3 legjobb a nagy döntőbe. A rendszerre majd fény derül, a zsűriben Váncsa István, Szily Nóra, Zsigmond Gábor és Serényi Zsolt. Hátha jó lesz.

Nem terveztem írni a 2. részről, de hát, ha ilyen események történnek… A nyitány ugyebár a “túl gonosz” karaktertől volt hangos, a folytatás meg a durvulásról. Mindig is szerettem a jól megcsinált, egy-az-egy, vagy három-a-három elleni fizikai játékokat, ez afféle alantas nézői szokás, de általában mindig sikerült izgalmasan megoldani a keménykedéseket, melyek során nem egyszer a játékos karaktere is frankón előjött.

Azonban a 19×02 játékát nem is értem, hogy engedhették. (Oké, olvasom Jeff Probst blogjában, hogy ezt a Survivor-csapat szokta játszani a táborban, de akkor is.) Itt szerintem simán előre lehetett látni, hogy túlságosan eldurvulhat a küzdelem és pár tapló húzás a játékosoktól ezt bizonyította is – igaz, hogy például a kizárás afféle good television kategóriába sorolható, de abszolút szükséges volt. Sőt.

Azon pedig már nem is lepődik meg az ember, hogy újabb, játékelhagyást előidéző sérülés történt - ami egy Hell’s Kitchen-ben a készítők álma, az a Survivor-ben mostanság inkább rémálom, hiszen elég csúnyán boríthatja a tervet, az meg pláne, ha egy fanfavorit játékos távozik idő előtt. Az sem lehet véletlen egyébként, hogy ennyi játékos fejezte be a Survivor-t sérülés miatt az elmúlt pár évadban, ez a producerek felelőssége is.

Szóval mindezek nem tetszettek. Az sem szokott tetszeni, ha egy játékosnak nincs esélye, de azért szurkoltam, ráadásul, ha valaki hiányolta volna a premierben a játékosok bemutatását, akkor most megkapta, hiszen csak egy játék volt. (Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy volt másik játék is, csak nem mutatták nekünk és erre az esetre afféle B-verziós vágását kaptuk meg a védettség játéknak. Például a The Amazing Race-ben is előfordul, hogy nem kerül be egy nem túl érdekes feladat a végső vágásba, mert kár vele rabolni az időt.)

Viszont, ínnye, ez a játékosbemutatás! Ennyi ellenszenves karaktert rég pipáltam Survivor-ben. Tavaly Coach vagy Tyson is rosszfiú volt, mégis szívesen elnéztem őket, de most legalább 3-4 zavaró, idegesítő figura van az évadban és még mindig nem ismerünk jól mindenkit. Oké, lehet, hogy idővel megkedveli őket az ember, de az nem volt semmi, amit Yasmin levágott. Na, mindegy, 6,5/10, jöhet a következő rész, hol van már? Probst meg szokjon le arról, hogy vezetéknéven hívja némely játékost, mert rohadtul nem esik le elsőre, hogy kihez beszél.

Egyszer mindenkinek eljön az a pont az életében, hogy táncolnia KELL. Mindegy, hogy ez egy esküvőt, szalagavatót vagy ”Szenzésön Vájt” party-t jelöl, akinek nincs eleve lábában a bugi, annak komoly előkészületeket szükséges tennie a teljes égés elkerülésére.

Az én pillanatom valamikor a kilencvenes években jött el, amikor úgy döntöttem, hogy a kábé 6-8 havonta megrendezett – általános iskolai – diszkó fényét megjelenésemmel fogom emelni. Mindezt egy lány miatt tettem, akitől egy jól sikerült lassúzás után szerettem volna randit kérni, de a Flashdance és a Dirty Dancing c. opuszok beható vizsgálata sem készített fel eléggé arra, ami akkor történt…, ugyanis amikor a diszkó hevében még javában gyűjtöttem magamban a merszet a lekérésre és várva-várt lassú helyett egyszer csak kedvenc Prodigy-számom szólalt meg a hangszórókból.

Én levetkőzve minden félénkségem és civilizáltságom olyat roptam rá, hogy a füst megállt a levegőben, a cédé a lejátszóban, néhány ötödikes meg a fejlődésben. Pedig semmi különös nem történt, csak az, hogy egy az egyben végigcsináltam, amit Keith Flint az adott dal klipjében, de míg neki evvel rajongócsajok ezreit sikerült felizgatni egy pillanat alatt (gondolom), én pre-pubertás lányok százait idegenítettem el magamtól egy életre.

Közös múltam a tánccal kábé ezen a szinten meg is rekedt (néhány középiskolai felesleges kört leszámítva – lám így lesz valaki partyarc helyett inkább koncertlátogató), ellentétben azzal a 16 emberrel, akik nem kevés dollár és nem túl sok imázsépítés reményében leszerződtek táncolni a Dancing with the Stars kilencedik szezonjába.

Az Angliában Strictly Come Dancing, míg itthon Szombat esti láz címen futó valóságshow koncepciója rém egyszerű: hírességek elkotnak duót táncprofikkal és a nézőknek leginkább tetsző nyer. Az idei évadnyitón hétfőn a férfiak, kedden a nők versenyeztek két körben 1-1 standard és latin-amerikai tánccal, a második körben pedig ugyanarra a zenére egymást váltva érkeztek a párok a tánctérre – nézzük meg kinek hogy sikerült a bemutatkozás. Részletek a tovább mögött.

Tovább…

Uhh, ezt már rég közzé akartam tenni. A béna nézettséget hozó és kaszát előidéző angol Big Brother játékosai fene jófejeknek hitték magukat, amikor kvázi kiszöktek, vagyis megpróbáltak kitörni a BB-házból. Persze meg is kapták büntetésüket, bejelentették, hogy a nyertes nem kap pénzt, de végül engedték, hogy visszanyerhessenek valamennyit. Videó a tovább mögött.

Tovább...

Találtam egy The Ultimate Fighter 10 promót, a tovább mögé tettem, hátha valakinek bejön a küzdősport reality műfaja, illetve az, ha összezárnak 16 nagypofájú keménylegényt, akikkel senki sem szívesen találkozna egy sikátorban.

Tovább...

Ejha. Heavyweights, mondja az alcím, ezúttal valóban nem sz*rozott Dana White és csapata és nem elég, hogy nehézsúlyúakat hoztak össze (megint), hanem nagy neveket is. Hol van az már, hogy a The Ultimate Fighter-ben feltörekvő tehetségek, kvázi ismeretlenek gyürkőznek egymásnak? Ezúttal 4 volt NFL-játékos, egy IFC-bajnok is ott van a résztvevők között, no meg a YouTube utcai harcos nagyágyúja, Kimbo Slice, akinek köszönhetően a Spike reality-jének a nézettsége 2 millió körülről 4 millió fölé ugrott. Legalábbis a premier.

Aki nem tudja, hogy miről szól a reality (anno írtunk a TUF3-ról, de azóta semmi…) és a : ezúttal nem kell nagy szerelmeket és nyálat várni, hiszen a tét sokkal nagyobb, a 16 MMA, mixed martial arts harcosból a végén talpon maradó lehetőséget kap többek között, hogy profiként a UFC-ben ketrecbe lépjen (két csapat, minden részben egy bunyó egy-egy tag között kiesésre). És bizony, az eddigi győztesek egy részének teljesítménye is mutatja, hogy nem kutyaütők győzedelmeskednek.

Az, hogy ismét a nehézsúlyúak kerülnek középpontba, egyrészt nagy csatákat jelent, másrészt nem egyszer meglehetősen statikus küzdelmet, gyors fáradást, így kétélű a fegyver, s ez a 10×01 bunyójában is bebizonyosodott, ami egy újoncnak nem biztos, hogy bejött volna, de a UFC-profiknak lehet, hogy tetszett, főleg, hogy ennyire véres meccset nem is tudom, hogy láttam-e egyáltalán ebben a valóságshow-ban. Durva volt. Az is, hogy a 3. percre mennyire elfáradtak a küzdő felek. No kondi?

Igen, szokás szerint ismét némi szabályváltozás a TUF-ban, ezúttal nem volt 32-ből 16-ba selejtező, rögtön 16-an voltak a játékosok, közülük választottak az edzők: a jövőbeni The A Team-mozi B.A. Baracus-a, Quinton “Rampage” Jackson és Rashad Evans, aki anno a The Ultimate Fighter 2-ben tűnt fel. Az ötlet jó, miszerint megint két egymást nem kedvelő edzőt eresztenek egymásnak, más kérdés, hogy nekem egyelőre még nem voltak túl meggyőzőek. Igaz, Rampage kivonulása és a rész végi előzetesben az ajtó szétcsapása nem volt semmi. (Hmm, nem is tudom, lehet, hogy elfogult vagyok? Nekem a legjobb edződuó, nem meglepő módon, az első TUF-omból való, a TUF3-ból, a Tito Ortiz – Ken Shamrock páros. Más is így van ezzel?)

A nyitány abszolút korrekt volt, de nem osztályzom, hiszen itt mást várok el, mint egy Amazing Race-től, egy Survivor-től vagy Hell’s Kitchen-től, a TUF-ban nem a pörgés a lényeg, így műfajon belül 7/10 az értékelésem, a topreality-khez képest persze sehol sincs. Azon meg mosolyogok, hogy míg a The Ultimate Fighter a teljes egészében adott meccseivel elérte a 10. évadot (kábelen), addig országoson a hasonló minta alapján dolgozó bokszos reality-k (The Contender, The Next Great Champ) a nagy nevek ellenére is mekkorát országoson, pedig ott még a 2 perces bunyómeneteket is megpróbálták úgy vágni, hogy mozgalmasak legyenek.

Sajnos most lusta vagyok kivágni az előzetest a rész végéről (ha valaki megteszi, kirakom ), de azt mindig ugrani szoktam és utólag csekkolom csak, egyszerűen semmit nem akarok tudni a reality-k következő részéről. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel?

De mindegy, nem ez a lényeg, hanem azon morfondíroztam el, hogy bár a Survivor ugyebár az egyik legjobb sorozat, mely fut jelenleg, de vajon lenne-e kedvem többet nézni belőle? Elég a heti 38-40 perc vagy a 2 óra sem lenne elég? Mert az egy dolog, hogy a tévében kell a feszes tempó, de aki fanatikus (ld. kommentek a premierről), az mindent tudni akar a karakterekről. És, mint tudjuk, a reality az a műfaj, ahol szó szerint egy tonna nyersanyagból vágják össze az epizódot úgy, hogy hihetetlen sok mindent kihagynak. (Nem épp ez a kategória, de a Ponderosa-videókat is ezért jó nézni, azokat a színfalak mögötti felvételeket, amik bemutatják, hogy a zsűrinek kiszavazott játékosok, hogy múlatják az időt.)

Nyilván létfontosságú dolog nem marad ki, a szerkesztőkkel dolgozó vágók is megpróbálják sorozatként összerakni a részt, fősztorival, melléksztorikkal, de aki szereti a mennyiséget és jobban meg akarja ismerni az S19-es karaktereket, az kukkantson a tovább mögé, hogy csak a YouTube-ra mennyi minden pluszt felpakolt a CBS. Klikk. Egy csomó, a karaktereket jobban bemutató jelenet, interjú található ott, valamint a kiszavazott kiszavazás utáni monológja (pár perc, amiből adásban látunk 20 mp-et), a kiszavazott másnapi nyilatkozata, sőt, akár a kiszavazást is meg lehet nézni teljes egészében, azt, hogy ki, miket mondott a kamerába. Csak a filc ne surrogna…

Szóval, nem tudom, hogy érdemes-e olyasmiket is látnom, amiket nem akarnak megmutatni? Még akkor is áll a kérdés, ha mindezeket idő hiányában nem látjuk. Fura egyébként, hogy az ember a tempó miatt is kedveli a Survivor-t, ha sokkal lassabb lenne, akkor nem biztos, hogy rajongó lett volna – viszont azzal, hogy rajongó lett, érdeklődni kezd a többi anyag után is.

UPDATE: A tovább mögött a 19×02 promója, köszönet marteának.

Tovább...

I have an alliance with the dumb short-haired blonde. I have another alliance with the even dumber long-haired blonde. It’s my dumb-ass girl alliance.

Priceless. Ismét egy Survivor-évad, a tizenkilencedik, 20(!) játékos és nagy örömömre egyre több a hazai néző is. Uhh ennyi játékos…, kemény lesz, nagy kihívás és szerencsére ezúttal olyan a kezdés, ami akár az első szezonját kezdő Survivor-nézőt is beránthatja. Ezúttal ugyanis nem panaszkodom lassú kezdésre, bár abban biztos vagyok, hogy a lényeg akkor kezdődik, amikor 5-6-tal kevesebben lesznek.

Tudom, ha Survivor – 19×01, akkor csakis egy téma lehet, az új szupergonosz, akinek nyilván az a célja, hogy bekerüljön a Survivor történelmébe. Általában a reality-kben mindig csípem a rosszfiúkat, hiszen őket jó nézni, előjön a klasszikus love to hate, az “imádom utálni” jelenség, én speciel, bár Coach inkább idegesítő volt tavaly, szurkoltam neki, mint ahogy szurkoltam Johnny Fairplay-nek vagy a többi rosszfiúnak.

A mostaninak viszont… Tudom, hogy ő elég “hú!”, meg “ha!”, de azért van különbség a rosszfiúság és a bunkóság között, még akkor is, ha utóbbival határozottak a figura céljai. (Hmm, vajon az újonc nézőket el fogja riasztani vagy be fogja rántani “ő”? Gondolom a régieket is megosztja, nem?) Kell a kavarás, naná, de menetközben úgy éreztem, hogy egy könnycseppet nem hullatnék “érte”, ha már az első tribal council során kiszavaznák.

Igen, ebben bíztam, hogy minden idők legnagyobb koppanását láthatjuk, hiszen az első kiszavazások során klasszikus szcenárió, hogy azt csapják ki, aki leginkább szervezkedik. Szerencsére a remény, egy jelenettel itt is felvillant, bár azt a tanácsra való indulás előtti szegmenst nem nagyon tudtam értelmezni.

Bár a Survivor olyan, hogy akár minden héten lehetne róla írás, nem tudom garantálni az állandó jelenlétet, de olykor fogok írni róla, addig is, ez a bejegyzés marad a fix kibeszélő. A kezdés, bár egyelőre nem nagyon ismerjük a versenyzőket, 7,5/10. Tipikus magas Survivor-minőség.

The prize, which totals $1,000,000 is payable in a financial annuity over forty years, or the contestant may choose to receive the present cash value of such annuity.

Ez volt az első AGT, amit végignéztem és természetesen az utolsó is. Mert büntet. Rossz értelemben. Voltak ugyan benne tehetségek, akiket a producerek által rájuk erőszakolt dolgok olykor el is rontottak (a zsűri pedig rajtuk veri el a produceri döntéseket…), de egész egyszerűen röhej, hogy az “egymillió dolláros attrakciót” kereső verseny legjobbjai közé milyen nevetséges produkciók is bejutottak… Röhej.

Kábé annyira röhej, mint a műsor végén az apróbetűs részben kiírt fenti idézet, miszerint az egymillió dollár nem is egymillió, hanem évjáradék, annuitás, 40 éven át utalt 25 ezer dollár, vagy azonnal átvéve annak jelenértéke, majd-ti-megmondjátok-mennyi dollár. (Nem az évjáradékkal van a gond, máshol is van hasonló nyeremény, hanem, hogy folyton “egymilliós produkciót” emlegetnek, pedig közel sem kell “annyit érnie” a versenyzőknek. Ha egy együttes nyer, akkor ez évi zsebpénznek sem elég.)

Szerencsére nem is érnek annyit, mert bár a döntőben azért nagyrészt tehetséges versenyzők kerültek, ha akarták sem lehetett volna olyan színvonaltalan, mint egyes középdöntők, de mit sikerült a sokaságból kitermelnie a zsűrinek? 6 énekes produkciót, 2 táncosat, 1 zenéset és 1 standup comedy-t. Ennyi. Mintha csak a magyar fantáziátlanságot látnám. És közülük egy sem YouTube-szenzáció.

Nem mintha az énekesek, különösképp Barbara Padilla nem lenne nagyon jó, de jó és nem dolgozó operaénekest mindig lehet találni. Első blikkre tőle nem sajnálnám a sikert. Meg Hairo Torres-től, aki szenzációs, csak ő alapból jó, így nem lesz adásról-adásra szenzációsabb. Személyes favoritként még a Fab Five-ot említeném, jópofák a táncosok, de nyilván nem nyerhetnek.

Talán még az évadon belüli egyedisége miatt a Recycled Percussion jöhet szóba, meg a más kiesett Acrodunk-ot láttam korábban sikerre esélyesnek. de ha valaha is megmagyarázza nekem valaki, hogy egy teljesen mindennapi, nem is kiemelkedő kisgyerek táncduó, amiből ezer van itthon is, hogy kaphat ilyen véleményeket (csak mert cukik??), vagy a többi egy-a-sok-közül produkció miért jut tovább… Oké, tudom, 4. évad, erős az anyaghiány, de akkor is.

Nem tudom, az angol verzióban mennyire erős a produceri jelenlét (tuti, hogy nagyon, eleve ott van Simon Cowell, de talán nem ennyire feltűnő…), de itt rémes, hogy mennyire nincs szabad akarata egyes versenyzőknek, teljesen távolálló dolgokat erőszakolnak egyesekre, High School Musical-t meg Alicia Keys-t…

A baj ráadásul, hogy a nézőt is totál hülyének nézik a “Simon Cowell curveball”-lal meg a zsűri szabályborításával az elődöntőkben. (Persze. Az eredeti terv 8 versenyző volt a 2 órás műsorra. Nyilván.) Az évadra, a döntő előtt jár egy erős 2,5/10. Az egyik legrosszabb reality, amit valaha végignéztem láttam.

Sejtettük, hogy rövid lesz és tényleg rövid volt. És bár továbbra is nagy kedvenc marad, de a Criss Angel: Mindfreak 5. szezonja jókora csalódás volt számomra. Sajnos az 5 részben nem volt 5*40 perc kakaó, de tökéletesen megértem a készítőket, hiszen például David Copperfield évente állt elő új műsorral, míg Criss Angel 2005 óta 84 részt nyomott le az 5. évadig, mindegyikben kis trükkökkel vezetve fel a “nagy” attrakciót.

A kis trükkök között ezúttal is voltak baromi jók (itt kéne példákat hoznom, de a heti nézés átka, hogy nem jut sok eszembe), s épp ezért nem értem, hogy miért kell olyanokkal próbálkozni, mint az 5×05-ben a névelfelejtés. Nem érdekel, hogy vannak-e beépített emberek, de az efféle trükköket simán el lehet intézni ennyivel. S sajnos nem csak egy ilyen volt. Nem vagyok szkeptikus (de!), szeretem a végletekig túlhúzott Criss Angel-stílust, de a hideg ráz, ha hússzor elismételik, hogy most mit csinál az elme erejével.

Fura volt, hogy a részvégi nagy trükkök, bár beharangozták az “5-féleképp elszenvedett halált”, közel sem voltak haláliak, ld. tömeges lebegtetés, ami jól nézett ki, de ha egy szkeptikus meglátja, falnak rohan. Megjegyzem ezeknél az attrakcióknál azok az érdekesek, ahol nem tudjuk, mi lesz a végkifejlet. Hiába megy végig bottal az aknamezőn, ha egyértelmű, hogy nem hal meg, ergó nincs benne semmi érdekesség, főleg nem 10 percen keresztül.

Ja, még egy dolog. Én kérek elnézést, hogy ekkora hatással volt Angel-re Uri Geller. Az szerintem egyenesen pofátlan volt, hogy előadta (egy kis csavarral) azt a paintball-os trükköt, amit az amerikai Kiválasztottban, a The Phenomenon-ban is előadtak (Criss Angel volt az egyik zsűri, ugyebár) és még a magyarban is, aminek a videóját még mi is kiraktuk. WTF?

Sajnos az 5×05 nagy trükkje, a Hummeres-koporsós, is a Kiválasztottban párszor látott jóslós egy verziója volt, de az legalább kapott némi Criss Angel-ös szuszogást és dizájnt. Meg persze csavart is, bár az egyenkénti “jóslás” kissé meglepett. Befejezésnek nem volt rossz. Azért a sok insider, a Las Vegas-i előadásával kapcsolatos dolognak örültem. Egyszer úgyis eljutok oda.

Szóval, ha lesz hatodik évad, el kéne felejteni a gyépéseknek való százszori magyarázást, a gagyi rajzokat és felőlem a nagy trükköket is, ha a pár másodpercre felvillantott flashback-ek a régi részekből ennyivel érdekesebbek. (Oké, Carrot Top-ot is elfelejthetik felőlem.)

A tovább mögött a jövő heti ANTM egy előzetese, s mivel azok elég bénák, így utána még két részlet is van az új részből, a fotózás és egy reality check.

Tovább...

Igazán ráférne a szerencse a Top Model-re, ugyanis nézettségben eddigi talán leggyengébb évadkezdését produkálta a CW csúcsragadozója és nem hiszem, hogy csak azért, mert a FOX két igencsak 18-34 kompatibilis produkciót küldött ellene. Persze nem tudom az okát a visszaesésnek, de nem hiszem, hogy az lenne, hogy ezúttal csak 168 centi alatti lányok kaptak esélyt a befutásra. Szóval, aki együtt érez az alacsonyabbakkal, annak biztos jól fog esni ez az évad.

Szegények jól meg is kapják a magukét. Az egy dolog, jó poén, hogy a ház berendezése az alacsonyságukra utal, az viszont szemétség, vagy legalábbis egy cseppet sem hízelgő, ahogy a zsűrizésen fényképezték őket. Egyrészt nyilván kikötötték nekik, hogy lapostalpú cipőben jelenhetnek meg, másrészt pedig a beállítások (ld. felülről fényképezés vagy Tyra kétméteresnek való beállítása a közös kompzícióban) olyanok voltak, hogy túlságosan is nyilvánvalónak látszott a “kicsiségük”. Mondom, cseppet sem volt hízelgő.

Az sem igazán jött be, hogy az egyszeri néző nulla infót kapott arról, hogy miért tűnt el a reality-bõl az egyik zsűritag, Paulina Porizkova (szerencsére mi tudjuk), de persze nekik nem a magyarázkodás a dolguk, így ez meg sem lepett azután, hogy a legjobb 32-ből kiválasztott 14 lány egyikének meg nem jelenése is csak a “személyes problémák” indoklást kapta. Pedig bármennyire is irritáló volt a Jézus-fanatikus csaj, kíváncsi lettem volna, hogy miért nem szerepelhetett a Top Model 13-ban. (Neten gondolom rá lehet keresni, de nem töröm magam.)

És, hogy folytassam a morgást: baromira nem jött be, hogy már a kvázi első részben, a dupla epizód második felében sor került a makeoverre Ty-overre. Így közel sem volt olyan hatása, mint mondjuk a 3. részben, hiszen a lányokat még alig ismerjük, nulla az érzelmi hatása ránk, hiszen nem szoktuk meg, nem kedveltük meg őket, a régi énjüket, versenykép sem készült róluk a régi hajzattal…, szóval nem értettem. Bármennyire is kíváncsi vagyok az átfazonírozásra, egy részt várni KELLETT volna, nem?

Azt már nem is említem, hogy maga az átalakítás is egy nagy BLAH volt, hiszen egy-két kivétellel mindenki a “te fekete leszel”, “te meg szőke” vonatra szállt fel. Fantázia, halló! Valakinek keveset levágtak a hajából, másnak hozzátettek, két szemöldököt eltüntettek és kész. Big whoop. (Ráadásul nosztalgiázhattuk, mert például Rae olyan lett, mint az a fura akcentussal beszélő, nem igazán okoska lány 1-2 évaddal ezelőttről.)

Bár tudom, hogy a szépség megítélése totál szubjektív, de a modellek közül ezúttal nekem nem volt egy Fo sem, akire azt mondanám, hogy nagyon izgalmasan néz ki, inkább csak potenciált látok többekben, idővel kialakuló tetszést. Viszont, mint karakter bejönnek páran, így tudok szurkolni a ritkán megszólaló Nicole-nak meg…, oké, a törött bokájú Courtney-nak is. Meg a falusi Laura-nak, bár róla keveset tudtunk meg. (Ők sokkal inkább megragadtak bennem a furcsaságukkal, mint ahogy a Bambi-szemű Rachel is.)

Összességében az ANTM nyitánya, akárcsak a So You Think You Can Dance-é is, erős csalódás volt, 5,5/10. Persze nézhető, nem unatkoztam közben (azt mindig sajnálom, hogy tét nélküli a selejtezõ, hiszen az első körben kivágott lányok jó része, csak pár snittet kap), de nem volt az igazi. Pedig a fotózás koncepciója például teljesen jó volt. És jé, erről jut eszembe: a sminkeseket sem mutatták, ők sem kaptak kiírt nevet, képernyőidőt. Megvagyok nélkülük, csak meglepett.

Hááát… Van erre egy jó angol szó, az underwhelming. Olyan volt az évadpremier, csalódást keltő. Lehet, hogy azért, mert túl gyors volt a folytatás, vagy azért, mert csak egy órás, de ez így egy nagy semmi volt. 6 percnyi önpromó az elején, feleannyi a végén, alig 30 perc “tiszta játékidő”.

Mindebbe belefért ugyan pár táncos, de inkább montázsban mutatták a sokaságot, ráadásul egy bénával kezdtek, így elég nehéz volt belerázódni. Ráaádásul a szteppelés, bármennyire jópofa, ekkora mennyiségben sajnos elég unalmas volt, hiába zseniálisak a figurák. Minimális zsűrit kaptunk, még kevesebb Cat-et (szinte semmi interjú, semmi tömegelés, mintha ott sem lett volna), ez is annak ihatta meg a levét, hogy az 5. évad felvételei közben zajlottak a 6. évad selejtezői.

Szóval, ez a kezdet nagy jó indulattal volt 5/10, remélem a keddi, dupla adások már jóval élvezhetőbbek lesznek és nem csak annyi táncos látunk az első napról, hogy egy kezemen meg tudjam számolni őket. (Valljuk meg, utána vicces volt látni a több tucatot, akik bejutottak a koreográfia körbe.)

Uhh, ez kemény volt. El is felejtettem már, hogy milyen volt a tavaly, Dallas Cowboys-os kiadás. Bővebben itt írtam a Hard Knocks-ról, röviden legyen elég annyi, hogy egy amerikai focicsapat edzőtáboráról szóló dokumentumsorozat, ha úgy tetszik, dokureality. És bitang jó. A 4. évadbeli Dallas után ezúttal a Cincinnati vállalta a kamerákat. (Ja. Ne rettentsen el senkit, hogy ez már az 5. évad, hiszen minden évad új történetet jelent.)

Persze lehet, hogy elfogultság beszél belőlem, mert az insider cuccokért meg vagyok őrülve és az is lehet, hogy 4 évad után a színfalak mögötti dolgok már nem érdekelnek sok ember, de újoncoknak tökéletes lehet a Hard Knocks új szezonja, amely mai szemmel is meglehetősen modernnek tűnik, főleg a ma oly divatos szuperlassítások egyre gyakoribb alkalmazásával.

Kell-e mondanom, hogy milyen látványosak így egyes képek, de ezek mellett a kameraállások is megérnének egy misét. Persze a Hard Knocks lényege a történetmesélés, a klasszisok nyomon követése, az újoncok megismerése, megpróbáltatásaik közvetítése és a kegyetlen “kiszavazás”, hogy ki marad a táborban és ki nem.

Ez utóbbiból az 5×01 is tartalmazott egyet, kegyetlenebb volt, mint bármelyik Survivor-ben, ahogy egy Bengals-alkalmazott felkelti hajnalban a “kirúgott” játékost, hogy hogy van másfél órája, hogy összepakoljon, leadja a playbook-ot és beszálljon a mikrobuszba, ami viszi is a reptérre… Ezek nem mű reality-érzelmek, az biztos.

Mint ahogy nem mű az sem, hogy a Bengals-re igencsak rájárt a rúd, az 5×01 elég nagy hangsúlyt fektet az egyik poszt hiányposzttá való válására. Aki követi a híreket, az tudja, hogy kik sérültek meg az edzőtáborban, de nem lövöm el a “poént”. Azért még így is sokkoló, hogy a játékos az egyik napon még arról beszél a kamerába, hogy mik a módszerei, hogy készül fel, a másik napon pedig közlik vele, hogy neki véget ért a szezon…

Kemény, a kamera meg csak szenvtelenül forgott tovább (az HBO-s producerek meg a levegőbe csapkodnak, hogy velük van az isten), s talán még keményebb a játékosok reakciója, akik tudják, hogy velük is bármikor megtörténhet, hogy hordágyon viszik le őket a pályáról, talán valahol még örülnek is, hogy nem az ő számaikat húzták ki a sérüléslottón.

Az 5×01 pár játékossal és egy csapatrésszel foglalkozott, a többi epizód rávilágít majd a többiekre is, hiszen nem lineáris szerkezetű a sorozat, de annak örültem, hogy Ocho Cinco már itt kapott egy saját sztorit, mint ahogy az az Andre Smith is, aki első körös draftoltként (akkor) még nem írt alá a Bengals-höz. Az ő készülését is rögzítette az HBO, bár a helyére hívtak is egy nem draftolt újoncot is, akiről kiderül, hogy él-e élete nagy lehetőségével.

Hihetetlen jól összerakták az 5×01-et, minimum 9/10 jár rá, mert megvalósításilag remek volt (kép, történetmesélés: pipa). Ráadásul amellett, hogy insider-rajongó vagyok, NFL-elvonási tüneteim is vannak, de mindig jó látni, ahogy megérkezik a csapat, ahogy szobákat kapnak (a tévéért átmérőtől függően felárat kérnek, net dettó) és persze ahogy készülnek az idényre.

(Bár megvallom, az számomra elképzelhetetlen, hogy valaki olyan súlyproblémákkal érkezzen egy training camp-be, mint az egyik játékos. Hát, basszus, NFL! Nehogy már idénykezdéskor túlsúlyban legyen valaki! Otthon nem lehet kocogni?)