login |

Posts filed under 'Anglia lecsap'

The Durrells: a 2. évad – írta Natale

2017. 07. 17. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Sokunk gyermekkorának egyik kedvencéhez, a Durrell-könyvekhez nyúlt hozzá az angol ITV és készített belőle 6 részes évadokkal sorozatot. Ebből most a másodiknak lett vége, és már a harmadik is be van rendelve.

A sztori röviden annyi, hogy a 30-as években egy angol család (Durrellék) apuka nélkül, öt gyerekkel elköltözik Korfura ahol süt a nap és olcsó az élet. A Mama és a gyerekek (a legidősebb 23, a legfiatalabb 10) pedig ettől egyénileg mind ki tudnak bontakozni.

Az alapkoncepció az, hogy veszik a könyvek (pl. Családom és egyéb állatfajták) legjobb történeteit, aztán leforgatják őket gyönyörű helyszíneken és díszletekkel. Ezek mellett átívelő sztorikat írnak a kissé módosított karaktereknek. Ilyenek például a család pénzügyi gondjai vagy a Mama szerelmi ügyei. Ezt a három aspektust fogom megvizsgálni tovább után némiképp spoileresen.

Tovább…

Délelőtti videó 4.: Harlan Coben bemutatja: Az ötödik

2017. 07. 17. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Mivel korábban nem raktuk ki a Harlan Coben-féle The Five előzetesét (itt írtam a krimiről), és mivel a FilmBox nemrég ismételni kezdte, ezért pótlás következik, a tovább mögött megnézhető a szinkronos promó.

Tovább...

Videón is megnézhető a 13. Doctor

2017. 07. 16. 19:22 - Írta: human

37 comments | kategória: Anglia lecsap,video

A BBC egy rövid teaserrel is csigázza a rajongókat, amiken az új Doctor, Jodie Whittaker egy erdőben sétál.

Ez a hivatalos kép, de természetesen a tovább mögött nézhető az egész videó.

Tovább…

És a 13. Doctor…

2017. 07. 16. 16:30 - Írta: human

25 comments | kategória: Anglia lecsap,az év híre,hírek

JODIE WHITTAKER

Az eredeti poszt olvasható a továbbiakban:

Mivel a Wimbledon Men’s Singles végére ígérték, ami jelenleg zajlik, így nemsokára megtudjuk ki az új Doctor, ki veszi át Peter Capalditól a stafétát.

Az ötödik modern kori Doctor érkezik majd, hiszen Capaldi előtt Christopher Eccleston, David Tennant és Matt Smith mutatta meg, hogy mit tud a szerepben. Ők szép fehér férfiak, viszont idén talán megérett az idő valami váltásra?

Szerintetek milyen legyen az új Doctor?

A pletykák szerint Kris Marshall, Jodie Whittaker, Phoebe Waller-Bridge, Natalie Dormer, Michaela Coel, Tilda Swinton, David Harewood és James Norton is esélyes a szerepre. Van még pár név, de olyan oddsokkal, ami közelébe sincs már a valóságnak. Az előbbi listáról az első két név fizet a legkevesebbet, szóval ők a legesélyesebbek.

Meg fogják lepni a rajongókat, titeket, vagy biztonsági húzást csinálnak?

Holnap felfedik az új Doctort

2017. 07. 15. 19:00 - Írta: human

26 comments | kategória: Anglia lecsap,hírek,video

A wimbledoni tenisztorna vasárnapi férfi egyes döntője után felfedik a 13. Doctort. Ugyebár Peter Capaldi távozott, vagy távozik karácsonykor, őt fogja váltani az új név. Beharangozó videó a tovább mögött.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: In The Dark

2017. 07. 13. 11:30 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Pff… Nem gyakori, de itt egy angol krimisorozat, amiről még hírben sem írtunk semmit, pedig a készítője Danny Brocklehurst, aki Mark Billingham regényeit adaptálta, melyeknek egy bátor, mégis törékeny nyomozónő a főszereplője, aki épp gyereket vár. A 4 rész két történetet fog feldolgozni, a premier a héten már meg is volt.

Előzetes a tovább mögött. Szereplők: MyAnna Buring, Ben Batt, David Leon, Ashley Walters, Matt King, Clive Wood, Emma Fryer, Jamie Sives, Pearce Quigley, Georgia Moffett, Sinead Matthews és Jessica Gunning. Tovább…

The Loch (Loch Ness): az 1. évad

2017. 07. 12. 21:02 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Anglia lecsap,kritika

Az ITV átívelős krimisorozata, a The Loch az angol tévés premier előtt már lement más országban, és nem csak tévés platformon Loch Ness címmel, így bár a finálé csak a héten kerül adásba, az 1×06 már jó ideje elérhető, így tudok a teljes évadról nyilatkozni, de szokás szerint nem tervezek spoilerezni, szóval ezt csak az informálás miatt írtam.

A sorozat a Loch Ness tó menti Lochanfoy falucskában játszódik, és első látásra pont olyan, mint sok másik kisvárosi krimi, azonban több tekintetben mégsem annyira tipikus, nem egy új Broadchurch-öt kell keresni benne, ugyanis a The Loch egyáltalán nem a karakterekre koncentrál, hanem kifejezetten a bűntényre, ami igen komplexre sikeredett.

Nem is nagyon érdemes sok mindent ellőni a sztoriból, ami elég érdekes felépítésű, ugyanis rögtön a sorozat elején megmutatnak nekünk egy holttestet a tó mélyén. A csavar az, hogy erről aztán nem is esik szó jó ideig, köszönhetően annak, hogy senki sem tud róla – és nem ez az egyetlen infó, amit a készítő csak velünk oszt meg, így téve minket valamiféle cinkos játék részévé.

The killer dances ahead of us, leading us through his story. We need to make our narrative the dominant one. And to do that, we have to understand him.

A valós történet, vagyis a nyomozás tárgya egy kocogó által egy sziklafal tövében talált holttest. Ez nyilván elég megrázó egy olyan településen, ahol nem szokás más keze által halált halni, de idővel egyrészt kiderül, hogy a halott agyának egy részét kiszedték az orrán keresztül, plusz random egy emberi szív is előkerül, amiből azt a következtetést vonja le a besegíteni érkező nagyvárosi nyomozó, valamint törvényszéki pszichológus, hogy itt bizony sorozatgyilkos munkálkodik.

Ezúttal, ellentétben a Broadchurch-csel, nem kell arra gondolni, hogy a nagyvárosiak összeállnak a helyiekkel, kezdetekben inkább el akarják őket tessékelni a komoly nyomozás közeléből, így főhősünk, a Laura Fraser által alakított olykor félszeg, olykor a nyomokba bulldogként kapaszkodó családanya, Annie Redford mással kezd el foglalkozni, azonban az események mégis a fő szál közelébe sodorják őt.

Az egész sorozatban a furcsa körülmények fogtak meg, és tartották fenn a figyelmemet: maga a bűntény olyan volt, hogy semmi értelmét nem láttam egy ilyen kisvárosi közegben, szóval kíváncsi voltam a megoldására, hogy van-e normális motiváció rá. És ez a kirakós-jelleg a jellemző a The Loch-ra: minden karakter egy darabja a puzzle-nek.

Van bőven fókuszban lévő figura, és folyamatosan kerülnek képbe újak, illetve emelődnek ki mellékarcok, és tényleg mindenki játszik valamilyen szerepet az összképben, nincs mellékes jelenet, némelyiket az első részből később érdemes is volt visszanéznem, hiszen random bemutatások nyertek más értelmet, illetve sok minden ki is ment a fejemből, hogy már volt róla szó. (Ilyenek például a pilotban felvetett, majd elfelejtődött rejtélyek némelyike.)

A sok mellékszállal való operálás egyébként mindig kockázatos, simán benne van, hogy nem fogja az összes elnyerni a néző tetszését – egyiknél, másiknál magam sem tudtam, hogy viszonyulok hozzájuk, de azt éreztem, hogy amikor egy rövid időre akciózósba fordult a sorozat, és előkerültek normális fegyverek, akkor elég suta lett a végeredmény. (Nem lőfegyverekről van szó, az kivételesen üdítő volt, hogy a rendőrök sem pisztolyt rántanak, hanem viperát.)

Bár vannak kérdőjelek bennem az ügy és a megoldása kapcsán, de az vitathatatlan, hogy nagyon jól építették fel. És ez mind az esetre vonatkozik, mind pedig a nyomok adagolására, illetve a gyanúsítottak felsorakozására. És még véletlenül sem arról van szó, hogy mindenki gyanús lenne, inkább az ellenkezőjéről, hogy szinte senkiről nem tudtam elképzelni, hogy ilyesmit tegyen. A megoldás is elég ördögi lett.

Természetesen, mivel festői környezetben játszódik a sorozat, bőven kapunk szép tájképeket, de ezek más, hasonló krimikben mintha hangsúlyosabb szerepet töltöttek volna be. Oké, a tavat akár külön karakternek is kezelhetnénk, de ezzel inkább csak túlmisztifikálnám a jelentőségét, ezt a sorozatot nem a hangulata fogja meghatározni, még akkor sem, ha nagyon kellemesen ellensúlyozza a brutalitást.

Nyilván a The Loch nem lesz olyan elismert, mint több pályatársa, talán nem is olyan egyenletes a minősége, mint azt elvárnánk, azonban hiszem, hogy a visszafogott fogadtatásának fő oka az, amit már a bevezetőben is említettem, hogy a karaktereit eléggé hanyagolja, nem érzünk semmit az áldozatok családjainak gyászából, a felbolydult hangulatból.

Én azonban krimirajongóként ezen hamar túltettem magam, és simán lekötött az ügy kibogozása, szóval mondanom sem kell, hogy a végeredmény pozitívan csapódott le bennem. Még akkor is, ha az előbb említettek miatt jóval kisebb az érzelmi töltete a finálénak, pedig elég szörnyű dolgok történnek, és egyéb csúnyaságokra is fény derül.

Ez azt is jelenti, hogy állnék a második évad elébe, azonban, akárcsak a Broadchurch esetében, itt sem tudom, hogy ezt miképp oldanák meg, hiszen elég abszurd lenne, ha egy eddig gyilkosságmentes helyen a mostani eset után ismét történne valami disznóság. Plusz, valljuk meg, a karakterek sem voltak túl izgalmasak (a főhős sem), hogy nagyon követni akarnánk őket, szóval adná magát az antológiás formátum, hiszen van még település a tó mellett. Legalábbis gondolom.

The Take – írta Peti

2017. 07. 11. 14:50 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

Taboo. Peaky Blinders. The Take. Mi a közös ezekben a sorozatokban? Igen, Tom Hardy. Ha másért nem, miatta mindenképpen megéri megnézni ezt a 2009-es, 4 részes sorozatot. Na jó, ez erős, mert van azért bőven más pozitívuma is a Martina Cole regénye alapján készült darabnak – a könyv itthon Hatalom címen jelent meg.

Ott van például az alvilág, melynek ábrázolása kellőképpen kegyetlen, brutális, és ad az egésznek egy kis pikantériát a tudat, hogy mindezt női szemmel láttatják velünk – nem olvastam még semmi Cole-tól, de ezek után előszedek valamit tőle, annyi szent. Ahogy olvastam, előszeretettel kalandozik el a világ mocskosabb felén – hát, nem a The Take-ben cáfolt rá erre.

A cselekmény ugyanis száguld, nincs igazán üresjárat, jóllehet, ez egyúttal negatívum is, mivel néha olyan érzésem volt, hogy ugrottunk néhány hónapot a sztoriban, annak ellenére, hogy lett volna még bőven kibontani való. Így nem egyszer karakteridegen döntéseket kellett lenyelnem, nem kaptam magyarázatot olyan dolgokra, melyekre azért vártam volna.

Nem tudom, ki a ludas, talán a forgatókönyv írója? Nehezen hiszem el, hogy a regényben ennyire bakugrásos lenne a sztori, gondolom, ott jóval árnyaltabbak a dolgok, és kibontásra kerülnek bizonyos részek, melyekre a szabott játékidő alatt nem volt lehetőség. A néhol igen tévéfilmes kamerakezelésen és vágáson túl ez volt a leginkább zavaró.

Ezeken túllépve viszont kapunk egy olyan történetet, ami odaszögez minket a képernyő elé, olyan karaktereket, akikért lehet izgulni, vagy épp szívből gyűlölhetjük őket, és persze korhű hangulatot. Azt azért sajnáltam, hogy Brian Coxot nem használták ki még jobban, de még így is élményszámba ment minden pillanata. Mellette viszont valósággal tombolt Tom Hardy.

A börtönből szabadult, családjához visszatérő Freddie személyében annyira visszataszító, alávaló figurát jelenít meg, hogy csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Rühelltem, a halálát kívántam, minden percben a hideg futkosott a hátamon tőle, és ökölbe szorult a kezem. A legkisebb szimpátiát sem éreztem iránta, és ez annak a Tom Hardy-nak köszönhető, aki egyébként az egyik kedvenc színészem.

Még arra is képes volt, hogy a karakter megírásában lévő hiányosságokat (motiváció, jellem magyarázat) semmissé tegye a jelenlétével. Szóval, le a kalappal előtte! Róla szól ez a sorozat, a többiek inkább csak asszisztálnak mellette, valaki ügyesebben, valaki kevésbé.

A csapongó dramaturgiai ív, kissé összeszedetlen felépítés után kapunk egy egész kellemes és korrekt lezárást, ami képes némi katarzissal is szolgálni. Hardy-rajongóknak mindenképp kötelező a The Tale, ahogy a gengsztersztorik kedvelőinek is, de bátran ajánlom mindenkinek egy unalmas, esős délutánra, mert – még, ha nem is felejthetetlen – hibái ellenére legalább szórakoztató darab. 7/10.

Born To Kill

2017. 07. 10. 20:50 - Írta: winnie

5 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

Az angol Channel 4 négy részes minisorozata a tavasz egyik emlegetettje volt, ami nem véletlen, hiszen mostanában elég kelendőek a sötét tónusú bűnügyi sztorik, a Born To Kill pedig egy különösen necces témát feszegetett, hiszen a főhőse egy pszichopata hajlamokkal rendelkező tinédzser.

A tinédzser Sam fura figura. Egyszer félszeg, gátlásos figurának tűnik, akinek nincsenek barátai, másszor viszont rámenős és magabiztos srácnak, aki tisztában van a sármjával, és azt használja is, sőt, élvezi, hogy másokat manipulálhat. Így tesz szert egy barátra egy bully-zott fiú személyében, valamint megismerkedik egy ugyancsak elég fura lánnyal, aki nemrég jött apjával a kisvárosba.

Sam kívülről is tök normálisnak tűnik, mégis érezni, hogy valami nem stimmel vele. Az egyedülálló anya (apu börtönben van, de halottnak hazudja őt) által nevelt gyerek érzelmi élete nem tűnik túl gazdagnak, főleg, hogy a tükör előtt gyakorolja, hogy miképp adja elő magát hihetően. Kisvártatva pedig rájön, hogy mi az, ami igazán mosolyt tud csalni az arcára, ami mondhatni kielégíti őt.

A sorozat címe mindenképp beszédes és sejteti is azt, hogy hova akarják kifuttatni azt (már a pilotban elég kemény dolgok mennek végbe), de még így is sokkoló a történet, hiszen ezúttal nem egy felnőtt, hanem egy gyerek sivár lelki világát, kifacsart gondolkodásmódját ismerhetjük meg, s nyilván szülőként hátborzongató lehet belegondolni, hogy ilyesmi bárkivel előfordulhat, ki tudja, mennyire lehet észrevenni az efféle személyiség ismertető jegyeit.

Összességében kifejezetten bejött a sorozat, bár nem hiszem, hogy az év végi toplistámon helyet fog kapni, mert a végét egy kissé kapkodónak éreztem, még az 1×04 közben is azon gondolkodtam, hogy akár egy második évad irányába is lehetne kanyarítani az eseményeket ahelyett, hogy hirtelen mindent elvarrnának. Mégis ezt tették. Persze bármit lehet folytatni, azonban a sztori így lezártnak mondható, még akkor is, ha van egy parányi hiányérzetem.

A Born To Kill erőssége egyértelműen a lélektan ábrázolása volt, s Sam személyiségét itt még egy múltbéli szállal is próbálták gazdagítani, ami a 3-4. részben kerül kiemelésre, addig csak töredékes flashback-ek formájában van jelen, hogy agyalhassunk azon, hogy mi is történhetett.

Az efféle sorozatokban elég sok múlhat a színészi játékon, de nem hiszem, hogy panasz érhetné a teljesítményeket, Romola Garai, de főleg Jack Rowan nagyon meggyőző – amit utóbbi “művelt”, azt simán elnéztem volna több évadon keresztül is, mert maga a karakter elvetemültsége ellenére is nagyon érdekes volt, kellemes kihívás volt követni a gondolkodásmódját, szóval valahol sajnálom, hogy a mini(nek tűnő) formátum mellett tették le a voksukat a készítők.

I don’t need you.

Ez többek között annak köszönhető egyébként, hogy maga a sorozat sem tipikus pszichopatás széria volt, hanem inkább romantikus történetbe helyezett coming of age, felnövés sztori – mondhatni épp a pszichopatás szál történeti sarokpontjai voltak a legkiszámíthatóbbak, a többi vonása sokkal “vonzóbbra” sikeredett.

Pilot-mustra: White Gold – 1×01

2017. 07. 07. 19:52 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Excluding the literal sense, there are three types of wanker in this world.

Á, van egy stílus, aminek nagyon nehezen állok ellen sorozatokban. Ez az, amikor a főhős a néző és a közte lévő “negyedik falat” úgy bontja le, hogy sima, éteri narrálás helyett a kamerába beszél, mint a House of Lies vagy a House of Cards.

A White Gold tökéletesebben nem is kezdődhetett volna. Na, nem arra gondolok, hogy Ed Westwick alsónadrágban vonaglik a tükör előtt, hanem hogy meghalljuk, hogy a Laura Brannigan-féle Gloria-ra rázza magát (rögtön leesik, hogy a 80-as években járunk), illetve, hogy alig egy perc elteltével felénk fordul és elkezd magyarázni. Innen már nehéz lett volna elrontani.

WHITE GOLD – 1×01 – 7,5/10

Szerencsére a kibeszélés a folytatásban is megmaradt (ráadásul úgy beszél hozzánk, hogy tudja, hogy a “jövőből” figyeljük őt), de még véletlenül sem csak ez adja el a komédiát, ami pár házakhoz kijáró ügynökként is melózó ablakkereskedőről szólez a rövid részlet mutatja be őket. Igen, elég röhejesen hangzik, de ez volt akkortájt a menő, és jól is keresnek vele, köszönhetően pióca természetüknek, mely révén a leendő vevők bepalizása sem áll távol tőlük.

Nyilván lesznek, akik csuklóból (és logikusan) a The Inbetweeners-hez hasonlítják majd a sorozatot (adja magát a készítő és a 3-ból 2 főszereplő miatt), de a White Gold azért több annál, mintha csak a 80-as évekbe helyezték volna az egykori nagy kedvencet, bár tény, hogy a munkahelyi szál mellett a haver-, a bro-komédia dominál benne. (És talán egy családi szál révén még pár mélyebb gondolat magvát is elvetik.)

Sosem hittem volna, hogy a Gossip Girl után ezt mondom, de Ed Westwick hengerel (lehet, hogy ehhez csak haza kellett mennie Angliába?), rámenős, magabiztos, tapló, bullshitel, ami kell (még a múltját is megismerjük), de a partnerei sem rosszabbak nála, az egészet számomra mégis a sorozat kettőssége adja el, miszerint mai szemmel elég cikinek tűnik az, ami harminc éve nagyon menő volt.

One more thing, salesmen are like vampires. Never invite one into your home. Once you do, we won’t leave your side until we taste blood. Not even for a piss.

Természetesen a 80-as évek a tipikus öltözékekkel, tárgyakkal, stílussal és kísérő zenei anyaggal is együtt jár, így lesz a White Gold fél órára tökéletes kikapcsolódás – vagy éppen arra a 3 órás darára, amit a BBC is pártolt, hiszen egy adagban kiadta az összes epizódot.

Remek volt a kezdés, és lelövöm, hogy a folytatás is hasonló jóra sikerült. Nem azt mondom, hogy teli szájjal röhögős poénok vannak a White Gold-ban, nem poénokra akarták kihegyezni, inkább csak nagyon szellemesen van megírva, kifejezetten találóak benne a beszólások, alázások, illetve üzleti praktikák.

Szóval augusztus huszadika

2017. 07. 07. 13:15 - Írta: winnie

9 comments | kategória: Anglia lecsap,kampány

Az Episodes 5. évadja a magyar nemzeti ünnepen debütál a képernyőn, mi pedig nyilván egy nappal később láthatjuk majd. Mit ne mondjak, ideje volt már, a régi előzetest már vagy tízszer megnéztem, pedig nem szokásom.

Délelőtti videók 6.: Ex On The Beach

2017. 07. 07. 12:40 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,reality,video

Most már itthon is van valamennyire fogalma a közönségnek az Ex On The Beach reality-formátumról, hiszen az Exek az édenben az alapján készült (nem néztem a nézettségét, de nem volt nagy visszhangja – bukott, mint az Éden hotel első két évadja?). Az MTV International júniusban már a 7. évadot indította el belőle, és meg kell, hogy mondjam, mi sehol nem vagyunk hozzájuk képest, a hazai változat kifejezetten konszolidált volt.

A tovább mögött a hivatalos promó, egy hosszabb részlet, egy vicces kérdezz-felelek, valamint az első hat játékos bemutatkozó videója – elég súlyos arcokat sikerült összeszedni. Aki szereti a műfajt, és a trash-be hajlás sem zavarja, annak kötelező, a jó casting elég sok röhögést eredményez. Tovább…

Previous Posts