login |

Posts filed under 'Anglia lecsap'

Délelőtti videó 3.: Britannia

2017. 05. 02. 11:25 - Írta: winnie

12 comments | kategória: Anglia lecsap,video

Régebben azt mondtam volna, hogy a Britannia hype-os vagy fanfavorit sorozat lehet, de látva, hogy a Vikings sikere ellenére a The Last Kingdom nem nagyon érdekli a hazai közönséget (mint ahogy a Beowulf: Return To Shieldlands sem érdekelte), ebben ma már közel sem vagyok biztos. De majd kiderül.

A Sky és az Amazon közös, történelmi sorozata angol-francia koprodukció, 43-ban játszódik és a középpontjában a brit sziget római inváziója áll Boudicca, az ikonikus harcosnő felemelkedésével, és kapcsolatával Cassius-szal. (Még konkrétabban két riválisról szól a sztori, akik egy harcos nők és hatalmas druidák által irányított területen élnek – utóbbiak ráadásul képesek megidézni az alvilágot is. A római invázió fenyegetésének köszönhetően a két nő összeáll, hogy visszaverje a hadakat.)

A tovább mögött a 2 perces előzetes, a főszereplők: Kelly Reilly, David Morissey, Zoë Wanamaker, Stanley Weber és Hugo Speer. A forgatás helyszíne Prága és Wales volt. Tovább…

Délelőtti videó 1.: Episodes

2017. 04. 30. 10:22 - Írta: winnie

5 comments | kategória: Anglia lecsap,video

Basszus, ez legalább másfél év, vagy még annál is több. Amerikában augusztusban tér vissza az Episodes egy utolsó szezonra, de Angliában elvileg már májusban. Utóbbi azért ‘elvileg’, mert előzetest még nem látok hozzá (lehet, hogy van), de a tovább mögött megnézhető Matt LeBlanc komédiájának 5. évados promója.

Tovább...

Broadchurch: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is.

2017. 04. 27. 21:20 - Írta: winnie

20 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

It’s only sex.

Nagy erős első szezon és egy kissé ellentmondásos, de egyébként átgondolt és legalább nem másolat második évad után bitang erős harmadik menetet produkált a Broadchurch. Le a kalappal Chris Chibnall előtt, egy érzelmileg az embert igencsak megviselő, “társadalmi” üzenete(ke)t is hordozó történetet ismét egy klasszikus átívelős, “Ki a tettes?” krimiként tálalt, és a szememben abszolút sikert aratott.

Tényleg nagyon jó évaddal búcsúzott a Broadchurch. Nem mondom, hogy nem kell “bele fektetni”, de megéri.

A szezon egy nemi erőszakkal indult, s később még más csúnyaságok is kiderültek, de a középpontban végig ez az eset állt, és amellett, hogy a tettes kiléte volt a kérdés, a kisváros reakcióját is láthattuk a történtekre, hiszen ilyen településeken nem nagyon lehet titkolni az effélét. (Az már csak hab a tortán volt, hogy a mellékszálak segítségével elég komplexre sikerült kihozni az ügyet, a kiemelt karakterek mindegyikének megvolt a maga szerepe.)

De távolról sem a megoldáson múlott a sorozat sikere (volt benne, ami meglepő lehetett, így nem biztos, hogy mindenkinek bejött), és ha ezt egy whodunit?-krimi esetében el lehet mondani, akkor az azt jelenti, hogy valamit jól csinál a készítő. A Broadchurch 3. szezonjában pedig megannyi tényező volt, ami mozgásban tartotta a történetet.

Egyrészt visszatért jó pár régi szereplő, illetve…, szóval el sem mentek, de saját sztorit kaptak. Beth konkrétan és észrevétlenül be lett vonva a történetbe, de a családja egyébként is kiemelt szerepet kapott, és ezek a magánéleti szálak számomra épp annyira hatásosak (és dühítőek?) voltak, mint a fő eset.

Why aren’t we enough?

Természetesen továbbra is maradt a környezet, amiről már sokszor leírtam, hogy mennyire megkapó volt, mennyire árasztotta magából a hangulatot, s ezt, ha nyakon öntöttük a továbbra is eszméletlen jó zenével, akkor biztosak lehettünk abban, hogy nem mosolyogva fogunk felkelni a részek végén. (Inkább szitkozódva, ha arra gondolok, hogy a záró képsor után, bár érthető módon, de rögtön belepofázott a stáblistás lecsengetésbe a csatornahang…)

You know what I realised? I’m too nice, Miller.

Krimi ide, fontos történet oda, a sorozat lelke továbbra is Miller és Hardy kapcsolata maradt, Olivia Colman és David Tennant, sokszor leírtuk már, de zseniálisak voltak együtt – azok a tekintetek és arckifejezések, a reakciók… És nagyon pozitív volt, hogy a szokásos munkakapcsolat mellett elég sok privát pillanatuk is akadt – az utóbbi lányával kapcsolatos szál a 3×07-ben végképp átbillenthette kettejük egymáshoz való viszonyát.

Negatívumként tényleg csak azt tudom felhozni, hogy egy ponton, de tényleg csak egyetlen egy ponton átment az erőszakkal kapcsolatos párbeszéd társadalmi hirdetéssé, hegyibeszéddé, de ez tényleg csak nagyon rövid volt. Plusz, bár mint írtam, a legtöbb régi szereplőnek adtak korrekt anyagot, a tiszteletes elég súlytalan maradt számomra, Arthur Darvill szerintem lecserélhető lett volna bárkivel.

A Broadchurch mindig képes volt érzelmek elég széles skáláját kiváltani belőle, és ez idén sem volt másképp. Bár nyilván továbbra is gyakran a szomorúság, a düh vagy a tehetetlenség munkált bennem, hiszen pontosan tudom, hogy milyen világban élünk, hogy miképp gondolkodnak egyes emberek.

Nem fogom tovább ragozni, nagyon tetszett ez a szezon, az év egyik legjobbja volt eddig.

– I’ll see you tomorrow, Miller.
– Fine. See you tomorrow.

Pilot: The White Princess (The White Queen 2. évad) – írta Qedrák

2017. 04. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Megint egy sorozat, amit láthatunk itthon is a kinti premierrel egy időben, hiszen a Starz-os A fehér hercegnő az HBO GO-n is elérhető. Pedig nem volt minden vargabetűtől mentes az útja. Az előzménysorozatnak(?) számító szériát, a The White Queen-t a BBC mutatta be 2013-ban, ahol nem hozott elég nézőt, így nem rendeltek be tovább évadokat belőle. Az Egyesült Államokban azonban már más volt a helyzet, ezért jöhetett a folytatás.

A The White Princess Philippa Gregory hasonló című regényének (és vélhetően A király átka című, részben vele egy időben játszódó művének) az adaptációja. Az eltelt idő egyúttal azt is jelentette, hogy a színészgárdát szinte teljes egészében lecserélték, csak egy-két jelentéktelenebb mellékkarakter maradt a megelőző szériából. Ez részben azt a benyomást erősíti, hogy egy teljesen külön alkotásról van szó.

Ugyanakkor a forgatási helyszínek, a díszletek vagy éppen a főcím zenéje változatlan maradt, sőt, egy-két régi jelenetet is felhasználtak, úgyhogy egy kicsit egybefonódott az új és a régi történet, ahogy a Yorkok és a Lancesterek rózsája egyesült a főcímben Tudorrá.

A látottak alapján az egyes szám első személyben, a címszereplő Elizabeth of York (Jodie Comer) szemszögéből íródott könyv, inkább csak sorvezetőként szolgált, az első részben legalábbis számtalan jelenetet láthattunk, amelyek a könyvben egyáltalán nem szerepeltek. A Kuzinok háborúja-sorozatnak egyébként ez a darabja nyomasztóbbra sikeredett, mint a korábbiak, ami betudható a témaválasztásának.

1485-öt írunk, a bowsworthi csatát követően a York-ház elbukott, Tudor Henrik (Jacob Collins-Levy) francia csapatokkal megerősített katonái pedig birtokba vették Angliát. Az új király és környezete azonban nem lehet biztos abban, hogy stabilan birtokolja a királyságot, uralmuk ugyanis meglehetősen ingatag. Veszélyt jelent rá a titokban megszöktetett Richard herceg, akiről a Tudorok úgy tudják hogy halott.

De veszélyt jelent rájuk nézve a többi York-ági leszármazott is, ezért a trónt úgy lehet a leginkább biztosítani, hogy a későbbi VII. Henrik elveszi Elizabeth of Yorkot. A két félnek persze nem fűlik a foga a házassághoz, hiszen a bukott uralkodó, III. Richárd, a szeretőjévé tette az unokahúgát, aki akkor már elméletben Henrik jegyese volt.

Az első epizódban e házasság körül forognak az események, ahogy a két érintettet finomabb és kevésbé finomabb eszközökkel ráveszik, hogy mondják ki egymásnak az elsősorban a királyságot boldogító igent.

A The White Queen pilotja nem kapott itt túl hízelgő kritikát, főleg annak okán, hogy ott gyorsan össze kellett boronálni a királyt és Elizabeth Woodville-t. Tulajdonképpen az új sorozatban is megkapjuk ezt, csak éppen ellenkező előjellel: a romantikus sztori helyett kapunk egy kényszerházasságot, amelyet egyik fél sem akar.

Ez már egy árnyalattal érdekesebb helyzetet teremt, főleg azért is, mert a könyvben a főhősnő teljesen aláveti magát a Tudor-uralomnak, és legfeljebb a belső monológjain keresztül értesülünk arról, hogy kissé másképpen értékeli a helyzetet, mint az anyósa vagy a férje. Itt ellenben egy dacoskodó hercegnőt kapunk, aki csak morogva veszi tudomásul a megváltozott politikai realitásokat.

Az előzménysorozathoz képest valami itt sem változott: a környezet ugyanolyan steril maradt, mint régen, ami kissé színházi jellegűvé varázsolta a látottakat. Hogy egy kicsit hazabeszéljek, a széles körben kevésbé ismert, Magyarországon forgatott történelmi sorozatok (Pillars of The Earth, The Last Kingdom) simán verik ezt. A relatíve kevés statiszta, és a nem túl sokat használt nagytotálok csak erősítik ez a benyomást.

A lecserélt szereplőgárda egyébként hozza a kötelezőt, lefelé senki nem lógott ki, viszont megjegyezhető alakítást keveset lehetett látni. A két anya és anyós (Elizabeth Woodville – Essie Davies, Margaret Beaufort – Michelle Fairley) karakterét játszó színésznő közül utóbbit alighanem mindenki ismeri a Game of Thrones Catelyn Starkjaként, de talán előbbi sem teljesen ismeretlen a kotnyeles nyomozó Miss Fisher-ként, vagy a GoT 6. szezonjának színésznőjeként.

Fairley mostani alakítását nagyjából úgy érdemes elképzelni, mintha az ottani személyiségéből kivonnánk mindent, ami szimpatikussá tette, hogy a helyére némi vallási fanatizmus kerüljön. Érdekes volt látni, hogy ő az előzménysorozat színésznőjétől, az amúgy remekül alakító Amanda Hale-től még néhány gesztust is ellesett.

Míg a fiatalokat egymás utálata és a dinasztiájuk iránti lojalitás mozgatja, addig a két anyának a múlt árnyaival kell megküzdenie: Margaret Beaufortnak azzal, hogy két ártatlan gyermek életén keresztül vezetett az út a fia királyságáig, a boszorkányos hatalommal bíró özvegy királynénak pedig azzal, hogy a hatalmát felhasználva a lánya utódainak az életét átkozta meg korábban.

A történelmi hűségről egyébként nem igen érdemes beszélni, az első epizód zárásában szinte mentegetőzésképpen írták ki, hogy a létező személyek karaktereit a sorozat kedvéért átformálták, de ez már az eredeti Philippa Gregory-mű esetében is így volt.

Már az előzménysorozat sem feltétlenül arról volt híres, hogy jelmezeiben és külsejében a Rózsák háborúját idézte volna fel. A fehér hercegnő sem különb ezen a téren, de egy romantikus történelmi regényre épülő sorozat esetében ez azt hiszem megbocsátható.

Az eredeti szériát követőknek mindenképpen érdemes belevágniuk a folytatásba, megkapjuk azt az élményt, amit a The White Queen-től. Akik most kezdenék el, azok alapvetően egy tisztességes iparosmunkát láthatnak amit, ha értékelni kellene, akkor nagyjából 6,5/10-re lehetne belőni.

Délelőtti videók 5.: Murder in Successville

2017. 04. 26. 12:20 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,video

A Murder in Successville manapság az egyik legérdekesebb formátumú sorozat, egy nyomozós, improvizálós, celebutánzós agymenésről van szó, ami olykor rém szórakoztató, főleg, ha a színészek, illetve hírességek elnevetik magukat. A 3. évad kezdődött most, ennek az előzetese van a tovább mögött, egy részlet, valamint egy elröhögős kikérdezős jelenet.

Tovább...

Délelőtti videók 3.: Born To Kill

2017. 04. 26. 11:30 - Írta: winnie

7 comments | kategória: Anglia lecsap,video

Az angol Born To Kill még múlt héten indult el a Channel 4-on, de szerintem már mondtam, hogy képtelen vagyok tartani az újoncok előzeteseivel a tempót – tényleg minden napra jut egy vagy több, és akkor mit szóljon a néző?

Egy pszichothrillerről van szó egy tinifiúról, aki megpróbál felülkerekedni pszichopata vágyain, amikor először lesz szerelmes egy lányba, miközben a családja és a közege nem tud arról, hogy milyen valójában a srác. Oké, ez így hátborzongatóan hangzik, a kritikák is azt írják róla, hogy túl sötét.

A tovább mögött két előzetes. Szereplők: Jack Rowan, Romola Garai, Daniel Mays, Lara Peake. Tovább…

Vera: a 7. évad – írta Eloise

2017. 04. 25. 19:35 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Nagyon vártam a Vera új évadját (itt írtunk bővebben a krimiről), és egyáltalán nem kellett csalódnom. A történetek nagyon érdekesek voltak, a Vera és az őrmestere, Aiden közötti kapcsolat pedig egyre jobb lett, és a rendőrségi csoport is jóval több szerepet kapott, mint korábban. Azt pedig talán már mondanom sem kell, hogy a tájak és helyszínek továbbra is lenyűgözőek maradtak.

Ahogy már korábban is írtam Joe, a korábbi őrmester távozása némi űrt hagyott maga után, amit látszólag Aiden nem igazán tudott betölteni. Viszont mostanra sokat változott a helyzet, Verával nagyon jól megértik egymást, személyes dolgokat is megosztanak, ráadásul képesek egymáson és önmagukon nevetni.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.
Tovább…

Délelőtti videó 3.: Little Boy Blue

2017. 04. 25. 11:30 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Anglia lecsap,video

Tegnapi premier volt az angol ITV-n a Little Boy Blue, mely valós eseményeken alapuló dráma egy 2007-ben történt gyilkosságról, aminek áldozata egy iskolás fiú volt, s mely a szülők ezt követő megpróbáltatásaira koncentrál, valamint a gyilkos bíróság elé állítására. Főszereplő: Stephen Graham, Sinead Keenan és Brian F. O’Byrne, készítő: Jeff Pope.

Előzetes a tovább mögött. Tovább…

Grantchester: a 2. évad + a karácsonyi különkiadás – írta Eloise

2017. 04. 23. 16:00 - Írta: vendegblogger

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Pár óra és itt a harmadik évad kezdése, szóval szerintem érdemes lenne felidézni az egyik legjobb angol krimit.

Egy kiváló írásban mizchris bemutatta a sorozat első évadát, viszont a Grantchester második szezonjáról, valamint a karácsonyi különkiadásról eddig nem esett szó. Pedig érdemes lenne beszélni róla, hiszen a sorozat hangvétele, ha nem is jelentősen de megváltozott, és történt jó néhány esemény, amiről az embereknek valószínűleg eltérő véleményük van.

Több morális kérdés is nagy hangsúlyt kapott. A legtöbb vita a halálbüntetés körül fogalmazódott meg. De szó volt házasságtörésről, kiskorú elleni erőszakról vagy homoszexualitásról is.

A sorozat hangvétele észrevehetően sokkal sötétebb lett. Ez leginkább annak köszönhető, hogy mind Sidney, mind pedig Geordie nehéz időszakon megy keresztül, és próbálják megtalálni újra a céljukat az életben. Sajnos ezt leginkább a pohár fenekén keresik, ami egyikük személyiségének sem tesz jót.

A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Délelőtti videók 3.: Hospital People

2017. 04. 23. 12:30 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,video

A Hospital People egy új angol komédia, ami pénteken indult el a BBC-n, és aminek pilotjáról már írtunk, hiszen része volt a Comedy Playhouse 2016-nak. A sorozat a Brimlington kórház dolgozóit követi áldoku stílusban, és minden szerepet a készítő, Tom Binns alakít. Például a kórházi rádió műsorvezetőjét, az igazgatót, egy természetgyógyász betegszállítót, egy fociőrült papot és egy hipochonder beteget.

A tovább mögött egy előzetes és egy részlet. Tovább…

Pilot: Guerrilla

2017. 04. 20. 21:45 - Írta: human

4 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Bevallom, mostanában egy kicsit tele vagyok a fontos filmekkel és sorozatokkal. Mármint amik ezt az első betűtől teljesen komolyan tolják. Egy Atlanta sokkal jobban leköt, miközben foglalkozik például a faji kérdésekkel is, méghozzá teljesen őszintén. Ez alapján kitalálható, hogy milyen kedvvel ültem a Sky és Showtime (mini)sorozata elé, amire teljesen illik a komoly jelző.

A történet a 70-es évek Londonjában játszódik, ahol épp egy bevándorlók és feketék elleni kemény törvényt akarnak hozni, ami nem tetszik pár érintettnek. Mármint ez a sorozat nagyon leegyszerűsített alapja, ennél azért sokkal rétegesebb, ami nem meglepő, hiszen az egyik legkomolyabb, de alig ismert drámát, az American Crime-ot készítő John Ridley hozta tető alá.

Nyilván most kéne annak jönnie, hogy “de”…, de valamennyire tényleg tetszett. Teljesen értem, hogy miért volt ez a pilot szerkezete, és a lassú, kicsit művészieskedő részekre is szükség volt, hiszen pont azt mutatta be, ahogy egy helyben topog a feketék mozgalma. Viszont ettől még untam, vártam, hogy valami történjen már.

Aztán persze megkaptam a “történéseket”, amikor bevetették a a Scotland Yard direkt feketék ellen alakított részlegét, akik a tüntetés közben “véletlenül” halálra vernek valakit botokkal.

És innentől elég gyorsan eszkalálódik a cselekmény, hiszen a főszereplő páros (egyikük tanár a másik pedig ápolónő), elhatározza: kiszabadít egy politikai foglyot. Mindezt azért, mert szerintük ő a mozgalom mögé tud állni, cselekvésere inspirálni másokat. Elég a szavakból és a békés tüntetésekből. Így lesznek harcosok a sima aktivistákból.

Mindezt eszméletlenül jó szereplőgárdával teszik. Bár a plakáton Idris Elba az egyik nagy név, és jó látni, azonban a kezdésben csak 2 jelenete volt – mondjuk abból az egyik elég erős. Viszont Freida Pinto teljesen meglepett, akkorát húzott, ő mutatta be legjobban békésből harcosba való átváltozást.

A rendezés és a vágás eleinte nem győzött meg, ezek a bejátszott flashback emlékek rohadtul hatásvadászok voltak, még ha pár karakter kapcsolatát, múltját is építették velük gyorsított eljárással. Még pár apróság volt amit zavart, de igazából az építkezés után már helyrerázódott az egész.

Elvileg tényleg lezárt a sorozat, 6 részes, szóval miniként kezelhető. Akit jobban érdekel, az mindenképp nézzen bele. Pontozni nem igazán tudom, a fontoskodás után még tetszett is, de valahogy mégsem érdekel annyira a folytatás, hogy azonnal nézzem.

Ilyen volt Heil Honey I’m Home

2017. 04. 19. 18:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Az angolokat nem kell félteni, ha komédiáról van szó, nem?

1990-ben került bemutatásra az egyik legellentmondásosabbnak tartott angol komédia, a Heil Honey I’m Home, ami mindössze egy epizód után kaszát kapott. Az ellentmondásosság oka pedig az, hogy a főhőse egy bizonyos Adolf Hitler volt. Az 1937-ben játszódó szitkom pedig az 50-es évek amerikai tévés komédiáinak lett volna a paródiája.

El lehet képzelni, hogy milyen volt a fogadtatása – vajon a mai szemmel is hasonló lenne? A tovább mögött megnézhető a teljes pilot, ami már jó pár éve YouTube-kuriózum. A poszt apropója pedig az, hogy a minap megjelent egy interjú a készítővel (érdekes olvasnivaló), Geoff Atkinson-nal, aki még ma is aktív tévés író. Tovább…

Next Posts Previous Posts