login |

Lost Away

2017. 07. 31. 17:15 - Írta: human

1 comment | kategória: fun,video

A tovább mögött egy mashup a Tom Hanks-es Cast Away és a Lost alapanyagából, avagy, hogyan reagáltak az Oceanic 815 utasai Hanks figurájának pár húzására. Ahh ez a zene.

Tovább…

Tegnap volt, augusztusban még lesz?

2015. 04. 09. 16:37 - Írta: winnie

15 comments | kategória: fun

Lost-anonimok

2014. 09. 22. 22:59 - Írta: winnie

36 comments | kategória: a hét kérdése

És persze úgy korrekt, hogy ha az “imádók” és az “utálók” mellett kapnak megszólalási lehetőséget a Lost-szüzek is. Fel a kezekkel! Ki nem látott egy teljes részt sem a sorozatból? Miért? Tervbe van véve azért, vagy nincs az az isten?

“Utálom a Lost-ot, mert…”

2014. 09. 22. 22:58 - Írta: winnie

58 comments | kategória: elmélkedés

Nem, nem én, nyugi. A Lost, hiába lett eddig a szavazásainkon minden idők legjobb sorozata a többség szerint (2008 (eredmény) – 2012 (eredmény)), elég sok hater-rel, gyűlölővel is rendelkezik. Van, aki az eleje, más a közepe vagy a vége miatt köpködi a sorozatot – ebben a jelenségben csak az a zavaró, amikor valakinek mindenről “AZ” jut eszébe – olykor teljesen randomposztoknál tör ki a flame. De ez van, nem lehet mit tenni.

Viszont itt most mindenki nyugodtan kiírhatja magából a frusztrációját a sorozattal, vagy a sorozatot imádókkal kapcsolatban. Vagyis arról, hogy miért utálja a Lost-ot.

(Én nem utálom, viszont még mielőtt azt hinné valaki, hogy az OFF kommentekkel azért van bajom, mert nem szeretem a másféle véleményt, jelzem, hogy a finálé előtti napon én voltam az, aki írt egy “Hol romlott el a Lost”-bejegyzést – kaptam is érte. Azóta sem láttam a 6×09-6×16-os részeket. De a finálé nagyon szép volt.)

Ma 10 éves a LOST – írta wilson

2014. 09. 22. 22:11 - Írta: vendegblogger

68 comments | kategória: kritika

A csütörtök hajnali kelés; a torrent korszak előtt a fájlfeltöltő oldalakon még aktív linkek vad keresgélése; az epizódok utáni több órás kóválygás és fejrázás; az évadzárók alatt és után megtriplázódott pulzusszám; a várakozás miatti frusztráció; az ezernyi megválaszolatlan kérdés, az ezernyi lehetséges magyarázat és rajongói teória; hat teljes év után az elkerülhetetlen búcsú.

Tíz éves a LOST, és nem tudok anélkül gondolni rá, hogy ne rögtön a fentiek jutnának eszembe. Nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy sorozatra (pedig mennyire nevetséges fanfictionöket olvasgatni, olyan emberekről hallani, akik számára elmosódik a határ a valóság és a fikció között), mert nekem több, mint egy sorozat. Egy élmény, ami éveken át végigkísért, valami, amire mindig lehetett számítani, amire mindig lehetett várni, egy biztos pont egy amúgy teljesen kiszámíthatatlan életben.

Kellemes és kellemetlen emlék, tömény érzelem, igazi hullámvasút – több, mint sorozat, mert egész egyszerűen nem létezik (és lehet, hogy soha többé nem is lesz) még egy ilyen. Mert lehet zseniális a Breaking Bad keménysége, a Sons of Anarchy kegyetlensége, a The Wire mondandója, de egy dolog csak a LOST-ban volt – kemény, igazi érzelmi töltet, általában teljesen kiszámíthatatlan fordulatokkal, csavarokkal tálalva.

És arról, hogy a LOST mennyire kiszámíthatatlan, mesélhetne például az ABC egykori elnöke, Lloyd Braun is, aki 2002-ben egy a túlélésért küzdő csatornát örökölt meg, hogy onnét alig két évvel később, nem önszántából távozzon, de csak azután, hogy zöld utat adott minden idők egyik legdrágább pilot epizódjának.

Hogy mi került ebben ennyibe, az persze csak később derült ki: a LOST eredetileg egy teljesen hagyományos sorozat lett volna, amely ötvözni kívánta a Számkivetett, a Survivor és az itthon egyáltalán nem ismert Gilligan’s Island legfontosabb elemeit, visszahozva a mainstreambe a lakatlan szigetet, mint helyszínt. A feladat nem bizonyult egyszerűnek, a “Nowhere” néven futó első szkript megfeneklett, a sorozatot pedig csak a 2004 januárjában a legénységbe igazolt J.J. Abrams, illetve az általa behozott és Damon Lindelof mentette meg a pusztulástól.

A felek érdekes egyezséget kötöttek: az ABC engedte, hogy Abramsék természetfeletti elemeket használjanak, cserébe viszont (az Alias példáján okulva) meg kellett ígérniük, hogy a sorozat nem lesz túlságosan szerializált, élvezetéhez és megértéséhez nem kell az összes epizódot megnézni, és nem lesz egy olyan, központi rejtély sem, ami csak az egyes részek összerakásával érthető meg. És körülbelül ennek a tárgyalásnak az első pár perce volt az, amikor a készítők nem hazudtak az ABC szemébe.

Mert mit kaptak ők, és mit kaptunk mi? Egy, a flashbackek miatt látszólag epizodikus, de egyébként szuperszérializált sorozatot, ahol nem csak, hogy minden egyes epizódot meg kell nézni a cselekmény megértéséhez, de a háttérben elkezdett felépülni egy központi rejtély is, amit nemhogy nem lehetett megérteni, de a rá utaló jeleket általában észre se lehetett venni – a háttérben elrejtett díszletelemek, a képkockák közé suvasztott nyomok, az idegen nyelvbe, titkosírásba, képletekbe rejtett morzsákat egy átlagos néző vagy soha, vagy csak nagyon ritkán volt képes észrevenni és persze értelmezni.

A LOST így lényegében egy monumentális kirakós játékká vált, amely részről részre egyre nagyobbra dagadt, és csak az újabb évadok érkeztével volt hajlandó nyitni egy kicsit a szelepen, engedve valamennyit a robbanásközeli állapotot elérő nyomáson, amely a rejtélyt megfejteni óhajtó elkötelezett nézők vállán pihent. És pont ezek miatt lett a LOST akkora siker már a bemutatása pillanatában.

A forgatási helyszínnek választott Hawaii, — a LOST összes epizódja itt készült (kivétel egy londoni forgatás), még az Európában, a Közel-Keleten vagy az Egyesült Államok más részein játszódó jelenetek is — a pilothoz odacipelt igazi, monumentális repülőgép darab, és a több mint egy tucat állandó szereplőből álló színészi gárdából jött ki az első epizód 10-15 millió dolláros költsége.

Az ABC-t birtokló Disney sok bizalmat nem fektetett a LOST-ba – az irreálisan magas gyártási költség, a gazdasági szempontból extrém helyszínválasztás, a csatorna általános nézettségének mélyrepülése pont elég volt ahhoz, hogy a showt elindító Lloyd Braunnak kitegyék a szűrét… ami több, mint ironikus, tekintve, hogy a premierre 18.65 millió néző ült le, a LOST pedig ezt követően hat teljes évadot élt meg.

És hogy miért ültek le hetente több millióan a képernyő, több millióan pedig a számítógép elé? Azért, mert már a pilotban megkapták azt, amit sorozat addig még soha sem adott meg — ekkor indult meg az a forradalom, amely áthelyezte a hangsúlyt a nagyköltségvetésű, méregdrága filmekről az országos és a kábeles televíziós műsorokra.

Elkezdtek figyelni a tálalásra: például felvettek operatőröket, akik kompozíciókban gondolkoztak, és nem szuperközelikben, semmitmondó képekben, zeneszerzőket, akik jelenetekhez írtak, és nem liftzenét gyártottak (Michael Giacchino túlzás nélkül minden idők egyik legjobb soundtrackjét hozta össze az évek során), írókat akik képesek voltak előre látni, és nem részről részre dolgoztak, sarokba szorítva saját magukat, onnét olyan klisékkel keveredve ki, mint a holtukból visszatérő, az emlékeiket elvesztő, vagy a mindenkivel kavaró főszereplők.

És manapság már tudjuk, hogy ez a forradalom nemhogy nem állt le, de még mindig tart, és eljutottunk oda, hogy már a tripla-A kategóriás sztárok úgy beszélnek a televíziózásról, mint a kiégett csillagok nyughelyéről, hanem egyenesen hajkurásszák az ilyen szerepeket – elég csak Kevin Spacey-re gondolni, akit manapság már inkább a House of Cards kegyetlen politikusaként ismernek, sem mint mondjuk az Amerikai szépség Lester Burnhamjaként.

A csinos csomagolás persze mit sem ért volna tartalom nélkül, és ha valamiben, hát ebben a LOST soha sem szűkölködött: a közel két órás pilot a “maroknyi ember egy lakatlan szigetre” zuhan koncepcióból egy epizódon belül eljutott a “mi az isten történik itt?”-végpontig, amihez egy a trópusi szigetre tévedt jegesmedve, a fákat éjszaka ledöntögető, a jelek szerint emberevő, titokzatos szörny, egy 16 éve ismétlődő rádióadás, és a menekülés esélyének tovatűnése asszisztált. Amire az amerikai tévénézők közül 18 millióan azt mondták, hogy “oké, akkor én kivárom ennek a végét” – és milyen jól tették.

Mert hát további rejtélyben, megmagyarázatlan kérdésben, jelenségben később se volt hiány – olyannyira nem, hogy a LOST mind a mai napig az egyik legkomplexebb mű, amit valaha csináltak, és amihez még komplett enciklopédiát is gyártottak, hogy a tömegek elhitethessék magukkal, hogy azt elolvasva értenek mindent. A jegesmedvét, a donkey wheelt, az időutazást, a flashbackeket, az othersöket, Locke-ot, a Fekete embert, a számokat, a végzetet.

THE CONSTANS

A LOST ezzel vált többé, mint egyszerű televíziós alkotássá: a köré felépített mitológia páratlannak és megismételhetetlennek bizonyult, annak ellenére, hogy műfaja, a high concept már jóval előtte is létezett, és olyan klasszikusokat szült, mint a Csillagok háborúja, vagy épp a Majmok bolygója.

Hogy a high concept sikeres kivitelezése mennyire nehéz, arra nem nehéz példát találni: elég csak megnézni azokat a sorozatokat, amik a LOST sikere után gondolták magukról, hogy “ez bizony nekem is menne”. És most akkor mondjuk legalább kettőt – mert ezek voltak azok a szériák, amik egyáltalán nem alkottak maradandót, és maximum csak azért emlékszünk rájunk, mert olyan látványosan, és olyan gyorsan buktak el, mint a követő évben a Threshold / Invasion / Surface-trió.

A méltó utódnak/riválisnak szánt Flashforward is alig egy szezon után tért nyugovóra, és az örökébe lépő Fringe már az első szezon végeztével képtelen volt magát a “nagy tervéhez” tartani, 180 fokos fordulatot véve az eredeti irányhoz képest, ami a Battlestar Galacticának meg ugye egyáltalán nem is volt, hiába áltattak minket ezzel évekig.

Visszatekintve persze a LOST sem volt utolsó betűig kitalálva előre (mint egyik sorozat sem), ezt Lindelof és az általa showrunnernek hívott Carlton Cuse se tagadta soha – ők szinte biztosak voltak abban, hogy 13 rész után kaszát kapnak, úgy készültek, hogy beleadnak apait-anyait abba a félévadba, amit jut neki. (Később viszont, a 3. évad után kitűzték a végedátumot, így onnantól kezdve konkrétan tudtak tervezni mindent.)

Ezt előzetesen, ha akarják, sem tehették volna, tekintve, hogy a későbbi évadok munkálataiba tényleg beleszólt a véletlen és az élet: az írósztrájk,és persze a casting. Ott van például Jack karaktere, aki eredetileg már a pilotban meghalt volna (és ezért az ABC a szerepet Michael Keatonnak szánta, mert egy epizódra ki tudták volna fizetni a gázsiját), Kate, aki ezt követően átvette volna a vezetést, Dominic Monaghan, aki Sawyer szerepére jelentkezett, és a meghallgatása után írták meg neki Charlie-t, vagy Yunjin Kim, aki pedig Kate akart volna lenni. Na meg persze Michael Emerson, aki annyira jó színészi alakítást nyújtott, hogy előbb a három epizódra szóló szerződését hosszabbították meg, aztán karakterét, Bent a LOST-mitológia egyik legfontosabb emberévé nevezték ki.

Mert hát azért ez a sorozat mégiscsak ezekről a karakterekről, az emberekről, a köztük lévő kapcsolatokról, titkaikról szólt, és ezeket szinte mindig sikerült úgy tálalni, hogy az ne legyen túlzottan giccses, vagy épp kiszámítható, még akkor sem, ha a legtöbből azért csöpögött a melodráma. De egyszerűen olyan karakteresek voltak, hogy főbb vonásaikat még tíz év távlatából is gond nélkül fel lehet idézni: Charlie önfeláldozását, Desmond kitartását, Locke hamisnak bizonyuló öntudatát, Ben kiapadhatatlan kétszínűségét.

Hogy az őket megformáló színészek közül néhányan nem a maximumot nyújtották, az persze már a castingért felelősek bűne, ahogy azt se fogjuk elfeledni soha, miként nem lehet egy sorozatba a semmiből új, állandónak szánt szereplőket életre kelteni, hogy vagytok Nikki és Paulo, de hát még a legnagyobbak is tudnak hibázni.

Van, akik szerint kicsit, van, akik szerint nagyot – egy sorozatot, amely teljesen átitatta magát a rejtélyben és a misztikumban egész egyszerűen nem lehetett volna úgy befejezni, hogy az mindenkinek jó legyen, főleg, ha hat teljes éven át húzzák, főleg, ha közben ezernyi rajongói teória ömlik mindenhonnan, az alkotók esetleg ellentmondásba keverednek, meggondolják magukat néhány dolgot illetően, vagy olyan elemeket használnak, amit rajtuk kívül az égvilágon mindenki máshogy értelmez (Például az eredeti sugárzás stáblistájába berakott képek az üres szigetről nem azt jelentették, hogy a hat évad eseményei sose történtek meg, és valójában mindenki halott volt, a Sziget pedig a purgatóriumként funkcionált, az csak az ABC “ötlete” volt).

A LOST-ot ezért se fogjuk soha se elfelejteni, és ezért is fogunk még tíz, húsz, harminc év múlva is beszélni róla. Rengeteget vett el, de rengeteget adott is. Elindított, és egyben le is zárt egy korszakot: a LOST után a színészeknek nem volt ciki sorozatban szerepelni, a szériák rajongóinak nem volt már kínos sorozatokról áradozni, a televíziózás újból eseménnyé vált – az évadzárók utáni több hónapos várakozás egy olyan élmény volt, amit a mostani generáció már soha se fog átélni, köszönhetően a darálásnak, a Netflix-modellnek.

A LOST egyszeri és megismételhetetlen volt: pont, mint egy jegesmedve a dzsungelben.

Lemaradtam, mit csináljak?

A LOST pótlása szerencsére a világ legkönnyebb dolga: itthon a teljes sorozat megjelent DVD-n, de a legjobb minőség elérése érdekében mindenképp a Blu-Ray változat ajánlott, amely eredeti árán ugyan annyiba kerül, mint két Trabant, de aki hajlandó lemondani a magyar feliratról (és az értékelhetetlen magyar szinkronról), az a Zavvin szinte mindig elcsípheti közel 60%-kal olcsóbban. Persze szabadság nem jár hozzá – 6 évad, 121 epizód, 7260 perc, 121 óra játékidő több, mint ami egy hétvégi darálásba belefér, de hát a legendák már csak ilyenek: még 8 percbe zsúfolva is élvezetesek.

Comic Con: Lost

2014. 08. 09. 00:01 - Írta: winnie

55 comments | kategória: video

Nemsokára elérkezik a Lost premierjének 10. évfordulója, de a Comic Con is megemlékezett a sorozatról, hiszen 10 éve ott kerül bemutatásra először – ha nem számítjuk az idő előtt a netre kiszivárgó verziót. A lényeg, hogy a képregényes rendezvényen bemutattak egy rövid összeállítást a sorozat legjobb, legismertebb jeleneteiből – ez van a tovább mögött. Nosztalgia gyanánt.

Elkezdtem azon gondolkozni, hogy megemlékezzünk-e valamiképp a blogon is a 10. évforduló alkalmából a Lost-ról? (Mégiscsak minden idők legjobb sorozata lett szerintetek két szavazásunkon is: 2008 (eredmény) – 2012 (eredmény).) Lehet, hogy elő kéne keríteni a legnagyobb Lost-tudort egy überkritika ügyében, ami afféle örökös irányadó poszt lehetne a sorozatról, és segítene azoknak, akik nem tudják, hogy belekezdjenek-e. Tovább…

Délelőtti videók 3.: Lost

2014. 03. 19. 11:55 - Írta: winnie

28 comments | kategória: video

Az RTL Klub Híradója foglalkozott a Lost-tal. Akkor itt a helye a beszámolónak – csekk a 2 perces riportot a tovább mögött.

Már azt hittem, hogy benézték és azt hiszik, hogy tényleg 10 éve indult, de elhangzik, hogy ősszel lesz a jeles nap. Most “mindössze” annyi történt, hogy az idei PaleyFest-en Lost-panel is volt, amin a készítők mellett 7 színész is jelen volt. Szóval mindenképp jeles az alkalom így is. Akit érdekel, a tovább mögötti második videóként a teljes beszélgetést (68 perc) is megnézheti. Vagy lementheti MP3-ban, hogy meghallgassa. Műsorvezető: Paul Scheer.

Tovább...

Délelőtti videó 1.: Intelligence (+ Lost)

2014. 01. 08. 09:30 - Írta: winnie

34 comments | kategória: video

Az év promója! Vagy még korai? Tudom, hogy most volt a premier, de ezt muszáj, hiszen a CBS kőkeményen kihasználta, hogy sorozataikban ott van pár Lost-színész és köréjük felépítette az Intelligence új előzetesét (a tovább mögött), aminek a főszereplője Lost-színész, Sawyer, alias Josh Holloway. (Már csak azért is érdemes megnézni, mert az első percben az Intelligence-t sem nagyon spoilerezi.)

Tovább...

Moment of Lost

2013. 05. 06. 19:12 - Írta: Hooligan

58 comments | kategória: moment of zen

A Lost 6 évadja 16 bites videójáték formájában

2013. 01. 10. 14:22 - Írta: winnie

18 comments | kategória: fun,játék,video

Azt hiszem, hogy az újabb 16 bites sorozatos játékadaptáció nem csak a Lost rajongóinak kötelező, de annak a pár embernek is, aki nem volt oda annyira a sorozatért. A CollegeHumor röhögős videója a tovább mögött. Másodjára is kerülnek elő új poénok.

Tovább…

A Lost és a befejezése

2012. 12. 02. 20:30 - Írta: winnie

223 comments | kategória: a hét kérdése,video

(Aki akarja, kezdje a tovább mögötti videóval, melyben a készítő, Damon Lindelof elmagyaráz pár dolgot a befejezésről, hogy mi volt benne és miért volt benne, hisz ő is tisztában van azzal, hogy sokan máig félreértésben vannak (az Arrow-pilot kikacsintása megvolt?), azt hiszik, hogy ami a szigeten történt, meg sem történt, hogy mindenki halott volt, meg ilyenek… Nagyon hasznos videó.)

Jól van, beszéljük meg. A befejezést. Terápiás jelleggel. Kulturáltan. Mert a Lost, ami ugye ismét kihoztatok minden idők legjobb sorozatának (nem meglepő, hogy a legtöbb junkie-nak ez a legnagyobb kedvence), még mindig sokakban jelen van és van, vannak, akiknek tényleg mindenről a Lost jut eszébe és úton-útfélen ez random posztokban ki is nyilatkoztatja. Hátha idővel ez szűnni fog egy ilyen kibeszélőnek köszönhetően.

És most nem is annyira a sorozatról szóló vélemények érdekelnek (azokat már sokan sokfelé leírták – volt, aki imádta, volt aki utálta mindenkinek nem lehetett a kedvére tenni), hanem a Lost befejezéséről szólóak, mert tényleg érdekelne, hogy mért ennyire legendás. Ugyanis sokan imádták, de sokan azóta is emlegetik negatív előjellel. Engem elfogultsággal talán nem is lehet vádolni, mert 5 jó évad után a 6. szezon nagyon nem jött be, a 8-9. résznél kaszáltam is a sorozatot (egyszer talán bepótolom, poén lesz) – mert miközben human számára 10 perceseknek tűntek a részek, nekem másfél órásaknak.

Viszont a záró részt nyilván látnom kellett, és azt nagyon szépnek, érzelmesnek tartottam, pontot tett az i-re, volt, aki meghalt, más élhette tovább életét. Pár év távlatából érdekes lehet elolvasni a posztokat és a kommenthegyeket:

Hogy is mondta Damon Lindelof?

From all of us who made the show, we really hope that you don’t feel it was a waste of your time. We hope that you spent the entire night not just thinking about the finale on a story level, but that you were emotionally affected by it.

There are two feelings that you feel when you watch the ending of a television show. The first is the feeling that you have of just understanding that the show is over and the second is what your response is to actually what’s happening on the screen.

What I liked about the Soprano’s finale was that it changed the experience because when Chase cut to black, suddenly that feeling of “the show’s over” was replaced by “is my cable out?” – he kind of changed the conversation about it.

For us, we tried to write the last two and a half hours of the show so that those two feelings would feel like they were the same thing. So, you’re feeling of saying goodbye to the show – of the show not being around anymore – was actually literally perfectly paralleling what we were showing you on the screen.

If you had an experience anything like that, then it was mission accomplished.

If you didn’t, we blew it and I apologize.

Tovább...

Lost – Ahogyan még sosem láttad

2012. 07. 10. 20:01 - Írta: Hooligan

93 comments | kategória: fun,video

Van egy jó hírem annak, aki még nem kezdte el az éves Lost-daráját. Alighanem a világ legkeményebb Lost-rajongója ugyanis fogta az egész sorozatot, a kimaradt jeleneteket és a webre készült részeket és időrendben újravágta.
Az eredmény: 8 évad, 86 rész, 86 óra.
Mother of Jacob!!!!

Amint befejezem a Gyilkos elmék-darámat (végre valaki nézi az itteniek közül!) azonnal nekiugrom az újravágott sorozatnak, talán még be is számolok a tapasztalataimról. Annyi biztos, hogy az első rész azzal indul, hogy… Hát nem azzal, hogy Jack kinyitja a szemét. A srác honlapján lehet nézelődni a beszerzés iránt. Az biztos, hogy atomdurva a cucc. A tovább mögött az Oceanic 815 zuhanása. Spoileresen, újravágva, 10 percben.

Tovább…

Previous Posts