login |

Ezek pedig a legjobb tavalyi főcímzenék

2016. 07. 28. 16:49 - Írta: winnie

13 comments | kategória: díjátadó,video

Tegnap megnézhettétek a 2016-os Emmy-re jelölt főcímeket (dizájn alapján), most pedig itt vannak a zenék. Tavaly érdekes módon nem volt átfedés a két kategória között, idén viszont van. Szokás szerint itt is újonc sorozatok vannak, hiszen nem sok széria vált menet közben főcímzenét – és csak 2015. júniusa óta bemutatottak.

A tovább mögött a zenéjükkel Emmy-esélyes intrók: Crazy Ex-Girlfriend (Rachel Bloom és Adam Schlesinger), Jessica Jones (Sean P. Callery), Narcos (Rodrigo Amarante), The Night Manager (Victor Reyes), Sense8 (Johnny Klimek és Tom Tykwer) és The Whispers (Robert Duncan) – ez utóbbi meglepett, és azt mutatja, hogy tényleg bármilyen sorozatnak lehet sansza.

Tovább...

Hírpéntek – The Whispers-kasza!

2015. 10. 23. 09:10 - Írta: winnie

23 comments | kategória: hírek

  • Mai magyar premier: Új csaj 1. évad
  • Premier: Hemlock Groves S3, Drifters S3, Pawn Star S9 (őszi), Restaurant Impossible: Ambush S12, Great White North S1 + Finálé: Hemlock Groves S3, Carnival Eats S2 + az Amazon ma ingyen elérhetővé tette a The Man in The High Castle – 1×02-t
  • Az ABC elkaszálta a The Whispers-t.
  • Chris Carter szerette volna visszahívni a The X-Files rebootjához Vince Gilligan-t és Frank Spotnitz-ot is az írók közül, de nekik van most saját sorozatuk, mint ahogy a színészek közül Robert Patrick és James Pickens Jr. nem tudott jönni másik, állandó szerepük miatt.
  • Az NBC production commitment-et vállalt (ez elvileg feltételes sorozatberendelés) egy új komédia, a Dumb Prince esetében, melynek készítője Charlie Grady, executive producere pedig Amy Poehler. Egy trónörökösről, aki saját módszereivel vezeti a “családi vállalkozást”, így a mádia kereszttüzében élő rokonok élete kaotikussá válik.
  • Pilotszkript: The 43 – NBC/BBC, minisorozat, 6 rész, készítő: Erik Jendresen. Igaz történet alapján a II. világháború utáni évekből egy zsidó szabadcsapatról, akik Anglia utcáin harcoltak a fejét felütő fasizmus ellen.
  • Simon Cowell fogja váltani Howard Stern-t az America’s Got Talent zsűrijében. (Fura olvasni egyébként, hogy Cowell évek óta lobbizott, hogy ő kerüljön Stern helyére, hiszen mégiscsak ő a műsor egyik tulaja, de nem engedték neki, csak most, hogy a rádiós kiszállt.)
  • A Lip Sync Battle 2. évad januárban kezd a Spike-on, de 11.19-én kap egy különkiadást. Ennek szereplői: Seth Rogen, Joseph Gordon-Levitt és Anthony Mackie
  • Pilotszkript: The Call Of The Stryx – csatorna nélkül, készítő: John Harrison. Az egyik legnépszerűbb francia képregény alapján egy amerikai titkosügynökről, akit lejáratnak és menekülésre kényszerül, miközben összeáll egy zsoldosnővel, hogy tisztára moshassa a nevét. Eközben pedig olyan hatalmi csoportosulásra bukkannak, mely kormányok felett ível át, és szuperteremtmények egy fajára, akik már jó ideje lakják a Földet.
  • Új sorozat: Still The King – CMT, komédia, főszereplő: Billy Ray Cyrus, Joey Lauren Adams. Egy kiégett country énekesről, aki számára kiderül, hogy van egy 15 éves lánya.
  • Julie Plec blogolt megint a The Originals és a The Vampire Diaries legutóbbi részéről.
  • Állandó szerep: Nikki M. James – BrainDead (CBS)
  • Interjú: Kolosi Péter (az RTL Klub vezérigazgató-helyettese), Lilu, Máté Kriszta, Hadas Krisztina (a Keresem a családom műsorvezetője és készítői), Jeff Probst (a Survivor műsorvezetője), Erika Christensen (Wicked City), Joel McHale (a The Soup műsorvezetője),
  • Vendégszereplő: Anne Heche – Quantico, Tobias Menzies – Game of Thrones, Jay Huguley – The Walking Dead (visszatérő), Louis Talpe – Of Kings and Prophets (visszatérő), Lindsay Wagner – NCIS,
  • Az ABC újabb Shondaland-pilotszkriptet vett, bár a Still Star-Crossed készítője nem Shonda Rhimes. Egy YA-könyv adaptációjáról van szó, mely a Rómeó és Júlia történetét folytatja annak tragikus vége után. Tehát a középpontban a Capulet és Montague-konfliktus lesz.
  • A 11.14-i Saturday Night Live házigazdája Elizabeth Banks lesz, zenei vendég Disclosure.
  • A Partyzánok utolsó hete már nem civilekkel, hanem a korábbi X-Faktor szériáiból megismert énekesekkel zajlik.
  • Az E! berendelte az I Am Cait 2. évadját.
  • A The Great Christmas Light Fight 3. szezonja 12.07-én kezd az ABC-n. Új zsűritagként Carter Oosterhouse és Taniya Nayak érkezik.
  • A Warner stúdió szerződést között Tip “T.I.” Harris-szel, és pilotot fog adni neki.
  • I Love Kellie Pickler címmel a CMT dokureality-t indít az egykori American Idol-osról, mely főleg a családi életéről fog szólni.

The Whispers: vége az 1. évadnak

2015. 09. 08. 14:50 - Írta: dzsiaj

22 comments | kategória: 2014/15 finálék,kritika

A másodikra pedig nem túl jók a kilátások, mivel a nézettség végig csökkenő tendenciát mutatott, az évad vége felé kifejezetten gyenge számokat hozva, szóval meg lennék lepve, ha a bitang cliffhanger, amit a záró percek felvázoltak, megválaszolásra kerülne.

Whispers1

Az igazság az, hogy amúgy sem nagyon hiszem, hogy az új helyzettel sok mindent tudtak volna kezdeni ezek az írók úgy, hogy az tényleg valami újszerű legyen. Ettől persze még nagyot változott volna a status quo, hiszen a már az elején beharangozott invázió megtörtént ugyan, de egyáltalán nem úgy, ahogy arra számítottam (számítottunk?).

A lényeg, hogy nem láttunk nagy robbanásokat meg hatalmas űrhajókat, helyette váratlan fordulatot vettek az események (tényleg), de a spoilert félők kedvéért ebbe most nem megyek bele, inkább spoilermentesen folytatom.

The Whispers-2

A The Whispers alapvetése, hogy néhány kisgyerek rejtélyes, felnőttek által nem látható, de ettől még egyáltalán nem képzeletbeli barátra tesz szert. Ő Drill, aki az elektromos hálózatban lakik/utazik, és kalandos játékra hívja az általa megszólítottakat: ha megtesznek neki egy szívességet, cserébe ő is megtesz nekik valamit, amire nagyon vágynak.

Csakhogy Drill nem véletlenszerűen választja ki pajtásait: mindannyian befolyásos szülők gyermekei, és az általuk elvégzendő „csínytevések” sem ártatlanok. Hamarosan baljós minta rajzolódik ki tetteikből, melyekkel lehet, hogy egy földönkívüli inváziót készítenek elő.

Whispers5

Drill says he can help you get what you want, if you help him get what he wants.

A helyzet az, hogy teljesen meg tudom érteni a pilot után vagy a menet közben kiszállókat, a sorozat ugyanis nem a minőségi dialógjaival, kedvelhető szereplőivel vagy a vaslogikájával hódította el kevéske rajongóját, sokkal inkább a korrekt alapötlet, a helyenként tényleg ötletes fordulatok, és persze a kíváncsiság szegezte képernyő elé a maradókat.

Ha a The Whispers legnagyobb erényét kellene kihangsúlyoznom, az minden bizonnyal a csúcsra futtatott, pörgős, 3 részes végjáték, amelyből ráadásul szerintem nem is a finálé volt a legjobb, hanem a „whodunit” krimibe átforduló, gyermeklélektannal operáló 11. epizód.

The Whispers-1

– You corrupted our children.
– If parents paid more attention to them, I wouldn’t have been able to. But they’re always alone, watching TV, playing video games. So who’s really corrupting the children, Claire?

Leggyengébb pontnak talán nem is a winnie által rejtélyeskedés kedvéért való rejtélyeskedést mondanám, sokkal inkább a karaktereket: a sorozat úgy akar az érzelmek húrjain játszani, hogy közben a szereplők többsége, bár önmagában nem idegesítő, de az írók nagyon is idegesítő, hülye döntésekre kényszerítik őket.

Ezek után kifejezetten szemöldökráncolósan hatnak az egy-egy epizód végére, valószínűleg a takarítónő által válogatott, förtelmesen gyenge dalok.

Whispers7

Ha már karakterek: a sorozat merészet húzott azzal, hogy sok gyerekszereplővel kombinál, mivel a gyerekek- legalábbis szerintem- a legtöbb sorozatban teljesen feleslegesen vannak jelen, sokszor csak a cukiságfaktor miatt. Cserébe viszont nagyon is idegesítőek.

Ezt a dilemmát a The Whispers sem tudta teljesen a helyén kezelni, de kezdjük a jóval: Harper például úgy telitalálat, ahogy van, a kiscsajt meg kell zabálni. Nem is véletlen talán, hogy az őt játszó Abby Ryder Fortson az elmúlt két évben még két másik sorozatban is visszatérő karakter volt (Transparent, Togetherness), nyáron pedig az Ant-Manben „tüneményeskedett”.

Whispers4

Henry (Kyle Harrison Breitkopf) teljesen közömbös volt számomra. Szerettem volna megkedvelni, de annyira semmilyen volt, hogy helyenként a létezéséről is elfeledkeztem, pedig az írók gondoskodtak róla, hogy a neve a leggyakrabban kiejtett szó legyen a főszereplők száján.

A végére maradt Minx (Kylie Rogers), akiről menet közben azt jegyeztem fel, hogy „nála idegesítőbb kislány nincs a világon. Ennyi.” Tényleg: egy kanál sósavban meg tudtam volna fojtani, és a tévézés isteneihez imádkoztam, hogy minél előbb nyírják ki a karaktert. Mintha ilyet be merne vállalni országos adó, hehe.

Mindez persze nagyban köszönhető volt annak is, hogy Minx a szezon feléig erős befolyásoltság alatt állt. Onnantól viszont 180 fokos fordulatot vett, és bár erre egy petákot nem tettem volna fel, mire lepergett az első évad, a legerősebb karakter lett az övé. Nem ám csak a gyerekek közt. Az egész sorozatban.

Whispers6

– You both had opportunities to stop this, but you failed because you weren’t willing to do one simple thing.
– And what’s that?
– Sacrifice.

Merthogy a felnőttek közül konkrétan senkiről sem tudok szuperlatívuszokban beszélni. Oké, nyilván nem ez a széria az, ahová a Royal Shakespeare Company-ből kell szereplőválogatni, de mondjuk egy Lily Rabe-től (American Horror Story) annál azért többet várok, hogy minden részben hülye fejjel könnyezzen valami miatt.

Ha valakit mégis ki kéne emelni, akkor az nálam egyértelműen a túlságosan is háttérbe szorított Jessup (Derek Webster) lenne. Ő az, aki végig hiteles tudott maradni, és elhitette velem, hogy teljesen komolyan veszi a szerepét, és nem azon sopánkodik magában, hogy hogy verhette át ennyire az ügynöke, mikor ezt a szerepet szervezte neki.

Whispers2

Ettől mondjuk még nem lesz nézhetetlen a sorozat, sőt. A témája, a nagy átívelés miatt éppen hogy az jár jól, aki mondjuk most adná a fejét a megnézésre, hiszen ráérő időtől függően 1-2 este alatt mindenre választ kap; ez az a széria, amit darálva sokkal könnyebb megemészteni.

A The Whisoers pontosan illeszkedik az elmúlt évek országos, high-concept kínálatába, tehát semmivel sem gyengébb, mint mondjuk a The Event. Viszont nem is jobb. Akinek herótja van már ezektől a sorozatoktól, ne kezdjen bele feleslegesen, akinek viszont még belefér egy-két ilyen „B”-kategóriás szórakoztatás a táncrendjébe, ne fogja vissza magát.

Rossz CGI-alert: The Whispers

2015. 09. 07. 17:45 - Írta: winnie

8 comments | kategória: baki,video

Nem tudom, hogy mennyi esély van ilyesmire, de hátha be tudtok segíteni – poén lenne rendszeresen kirívóan rossz számítógépes megoldásokat kirakni a Junkie-ra. de tényleg csak szélsőségesen bénákat. Olyat, mint a múlt heti döbbenetes Tyrant-jelenet, vagy a Once Upon a Time összes háttérgrafikája. Persze ehhez nem elég pusztán a jelzés, valakinek ki is kell tudnia vágni a jelenetet, amihez nekem sem tudásom, sem kapacitásom nincs. Na, majd kiderül – kommentben vagy mailben jelezhettek.

A mostani eset elvileg nem annyira kirívó. A tovább mögött a The Whispers – 1×13 egyik béna CGI-jelenete látható. Persze lehet, hogy így mozognak a valóságban ezek a járművek, és talán ilyennek is álmodták meg, de ettől még megérdemli az említést a jelenet. (Köszi az áttöltést Godem-nek!) Tovább…

Finálé előtt: The Whispers

2015. 08. 30. 22:10 - Írta: winnie

15 comments | kategória: video

A The Whispers is leköszön. Én már rég leköszöntem róla, de fél szemmel azért követem a dolgokat, és abszolút nem bántam meg, hogy nem maradtam. Viszont remélem, akiknek az elején bejött a sorozat, azok továbbra is pozitívan nyilatkoznak róla. Vélemény?

A kibeszélő halott, nyilván nem ez lett az új rajongói scifi, de a halvány esély megvan a 2. szezonra, és a tovább mögötti finálépromó szerint egy jó fináléra is van sansz. Tovább…

Délelőtti videók 1.: Főcímek

2015. 08. 09. 10:22 - Írta: winnie

19 comments | kategória: video

Mint múltkor írtam, a mostani nyári, új sorozatok közül jó párnak lett főcíme, a tovább mögött megint négy intrót lehet megnézni. Egyrészt azért, hogy eldöntsük, melyiket tették igazán oda, melyik a legjobb. Másrészt pedig azért, mert hátha olyanra sikerült, hogy felkelti az ember figyelmét – még ha nem is ez a funkciója.

Sorban a mostaniak:

  • a tegnapi berendelés örömére a Sense8 2 percese, amiről komolyan nem tudom, hogy mennyire áttekerős és mennyire végignézős egy darálásnál
  • a True Detective 2. évados nyitánya, amire sokan kíváncsiak voltak. Ezúttal megosztó volt az intró, ami alatt Leonard Cohen “dalol”
  • az ABC-s, inváziós scifi, a The Whispers creepy főcímet kapott
  • a Tut című fáraós mini pedig klasszikusat/művészieskedőst

Tovább...

Emlékeztető: Suttogók 1. évad

2015. 07. 20. 20:47 - Írta: winnie

16 comments | kategória: ajánló

Ma. 21:00. FOX. The Whispers – 1×01 (pilotkritika + magyar promó + szinkronhangok)

Elsőnézős- és szinkronvélemények jöhetnek!

Nem sokkal az amerikai premiert követően itt van Drill, a képzeletbeli barát, aki kisgyerekek fülébe duruzsol huncutságokat. A koncepció kifejezetten tetszett, de nálam eddig a The Whispers a nyár egyik legnagyobb csalódása, annyira idétlen módon van megszerkesztve, ahogy a kritikában utaltam rá, amolyan “azért rejtélyeskedünk, hogy rejtélyeskedhessünk”-módon írták, ami elég nagy FAIL a szememben.

Imádom a rejtélyeket, azt, hogy vannak, ráadásul túlélem, ha nem oldódnak meg és évekig hajkurásszuk az igazságot, ami odaát van, de kell, hogy alapja legyen a titkolózásnak. A The Whispers-ben nincs alapja, csak annyi, hogy “nem mondjuk el neked, mert csak!”. Mindezt nyakon öntötték a nem túl érdekes karakterekkel és tipikus történetvezetéssel, és suhogott is a kasza. Viszont, másoknak meg bejött, szóval… Most az a nagy kérdés, hogy megkapja-e a második szezont.

Délelőtti videó 2.: Suttogók

2015. 07. 20. 11:22 - Írta: winnie

Add comment | kategória: video

Ma érkezik a FOX-ra az ABC kvázi idegeninváziós scifisorozata, aminek alapja egy Ray Bradbury-sztori, és amiről mát kétszer is írtam (itt és itt), nem éppen pozitív hangnemben, de a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott. A tovább mögött megnézhető a magyar promó. Csak én érzem ezt az előzetest semmilyennek? Mármint nulla figyelemfelkeltés, igazából alig árul el valamit.

Tovább...

The Whispers: az 5. részes csavar

2015. 07. 01. 19:25 - Írta: winnie

11 comments | kategória: kritika

Nem, nem gondoltam meg a kaszámat, a 3. rész után ment nálam a levesbe a The Whispers, de mivel a kibeszélője teljesen halott, gondoltam a maradóknak, illetve a kaszáló kíváncsiaknak kirakom ezt a posztot. Nem feltétlenül arról, ami történt, hanem ahogy történt.

Arról van szó, hogy az 1×05-ben közelebb kerültünk az igazsághoz, történt egy nagy felfedezés. Oké, nem egy nagy WTF, de eddig elvileg nem nagyon volt arról fogalmunk, hogy ki/mi suttog a gyerekek fülébe, csak annyit tudtunk, hogy adott egy Drill nevű izé, ami az elektromos hálózatban közlekedik és mindenféle dolgokra kéri szegény befolyásolható kölyköket, hiszen ő maga nem képes tárgyakat mozgatni, vagy bármit csinálni. Ellenben meggyőző “képzeletbeli barát”. Akinek van valami terve. (Az 5. részben már olyasmit akart elérni Drill, amire egy gyerek nem volt képes, cserébe viszont meggyőzőt erről egy felnőttet.)

De nem ez a lényeg, hanem, hogy a “nagy felfedezés” az eredeti terv szerint nem az 1×05-ben történt volna meg, hanem már a pilotban. Csak a pilotból kivágták a jelenetet és áthozták ide. (Nem láttam a részt, de tippre azért kellett visszamennie Wes-nek Maliba, hogy oda bevághassák az 1×01-es, Maliban játszódó jelenetet.)

Lehet, hogy tök lényegtelen a dolog és senki nem válaszol rá, de a nézőket kérdezem, hogy biztos, hogy jó ötlet volt titkolni ezt az egészet idáig? Nem kellett volna ellőni a pilotban a “csavart”? Videó híján a tovább mögött képben tudom megmutatni, hogy mi is történt az 1×05-ben. Tovább…

The Whispers: 3 rész után

2015. 06. 20. 20:20 - Írta: winnie

16 comments | kategória: 2014/15,kritika

A Stitchers mellett a The Whispers nálam a nyár másik übercsalódása. Ennek a pilotja még elment, csak valamivel volt gyengébb a közepesnél, mert a gyerekeket gyilkolászásra felhasználó földönkívüliek (vagy valamik, nem derült ki) sztorijában volt valami érdekes, azonban a folytatásban csak még jobban kidomborodott az 1×01 legnagyobb hibája, a rejtélyeskedés kedvéért történő rejtélyeskedés.

Ez az a sorozat, ahol a reklámszünet azután következik, hogy elhangzik kikerekedett szemekkel a következő kérdés:

Do you have any idea what you have here?

Húúúú! Mi lehet a válasz? REJTÉLY! Amire válaszolunk…, de csak a reklám után! És akkor sem. Ez így nagyon ócska, pedig nem is érdekelt, amit mondani akart – és itt van a legnagyobb gond. (Egyébként is tele van a sorozat ilyen jelentőségteljesnek és súlyosnak beállított, de egyébként totális üres mondatokkal.)

Meg a folyton minden kérdésre jelentőségteljesen hallgató, vagy a “Nem tudom, majd kiderül, ha odaérünk”-mantrát hajtogató szereplő is unalmassá válik egy idő után, még akkor is, ha teljesen olyan koncepció mentén működtetik, mint a Person of Interest-ben Root-ot, csak neki nem egy szuperszámítógép duruzsol a fülébe.

Ép ésszel fel nem foghatom, hogy miért ez a készítői megközelítése a történetnek. Főleg, hogy itt állunk három rész után és kábé sehova sem jutottunk el.

Van egy szimpatikus, de folyton sírásra görbülő Lily Rabe-ünk, pár zombiként viselkedő cuki kisgyerekünk, jópasink és néhány papírmasénk – meg suttogásaink és vibráló fényeink. De szinte senkinek a sorsa nem izgat, nincs személyisége a karaktereknek.

És mindennek fejében még rettenetesen kiszámítható is a sorozat. Legutóbb is a pszichiáteres történetszálnál átlátszóbb a világon nincs, az pedig, hogy a Suttogók ennyire primitív (fékről hallottak-e?) módszerrel próbálkoznak, annál már csak az volt a bosszantóbb, hogy egy FBI-ügynök olyan névjegykártyát használ, amin csak munkahelyi vonalas szám van.

S ha mindez nem lenne elegendő, még nyúlós is a The Whispers, ha valamit elhúznak, akkor ezt. Ugyanis ahelyett, hogy lezajlanának az események, teljesen random, de valójában semmi egyéb következményt nem jelentő akadályokat iktatnak közbe (baleset, pékfeleség, stb.), hogy ne a 10. vagy a 20. percre jussunk el addig, míg valami történhetne, hanem a 40. percre, hogy minden másra csak a következő részben kerüljön sor.

Felőlem… De akkor nélkülem. Tudom, nem vagyok nagy veszteség. A közepesen gyenge kezdés után, ez a sorozat is 2/10-re állt be nálam.

A The Whispers folytatásában

2015. 06. 04. 15:22 - Írta: winnie

Add comment | kategória: video

Az ABC új, földönkívüli inváziós scifi-sorozata hétfőn kezdett korrekt nézettséggel, itt írtunk róla kritikát (nektek egy fokkal jobban bejött, mint nekem), a tovább mögött pedig meg lehet nézni az évadelőzetest, hátha vannak bizonytalanok.

Tovább...

Pilot-mustra: The Whispers – 1×01

2015. 06. 02. 22:02 - Írta: winnie

32 comments | kategória: 2014/15,kritika,pilot-mustra

Földönkívüli invázió, csapó… sok?! Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a The Whispers ezen a vonalon indul el. Oké, nyilván eleve így hirdették a sorozatot, ráadásul könyves alapja is van, a Ray Bradbury által írt Zero Hour, melyből egyébként tévés epizód is készült (itt nézhető) a The Ray Bradbury Theater – 5×02-es epizódjaként.

Oké, az alap tehát ismerős, nincs új a nap alatt, de ezzel nincs gond, kedvelt témáról van szó, a kérdés, hogy most mi az idegenek célja, ezt hogyan akarják elérni, és milyen eszközökkel.

THE WHISPERS – 1×01 – 4/10

Előrebocsátom, hogy a nemtetszésem ellenére (a cinikus énem nyer, egy junkie-t ez a megvalósítás nehezebben fog meg) ez egy olyan high concept pilot volt, ami simán beszippanthat valakit, akinek bejön a “világ”, a konfliktus módszertana, a kérdések érdekessége; szóval egy esélyt simán lehet adni – ráadásul elsőre a nézettsége is jó volt. A gond az, hogy az 1×01 abszolút nem ad arra alapot, hogy megbízzak a készítőkben, és a mai kínálat mellett hatalmas hiba, luxus volt részükről,

Más sorozatokkal kapcsolatban is emlegettem már azt, hogy a készítő elvár a nézőktől egy bizonyos fokú bizalmat, hogy vele tartsanak az utazásra, az 1. évadra, azonban a bizalom elnyeréséért tenni is kell valamit. És az rohadtul nem elég, ha a rejtélyeskedés kedvéért rejtélyeskednek (pont ezt említettem a Wayward Pines-kritikámnál, hogy ott valamiért engem sokkal kevésbé zavartak a kérdőjelek), ha mindenféle random infót csepegtetnek, és ha a világ legelcsépeltebb módján építik fel a csavarjaikat.

A történet? Egy kisgyerek valakivel beszélget, akit mi nem látunk, s mint kiderül, más sem lát. Ez a képzeletbeli barát (bizonyos Drill) ad neki pár utasítást “játékból”, amit a gyerek követ, és ezzel megöli az anyját. (Oké, manipulatív, de szívszaggató jelenet volt, ahogy a kislány lereagálta a dolgot…, azonnal megutáltam a földönkívülieket – ha ugyan róluk van szó.)

Az FBI felfigyel az ügyre, kiküldik az egyik, traumák által sújtott ügynöküket (frissen meghalt férj, hallását vesztett kisfiú), aki felfedezi, hogy nem ez az egyetlen ilyen eset.

Kapunk még három szálat emellé: egy újabb, suttogásokat halló kisgyereket a válófélben lévő anyjával, egy fura tárgyat felfedező katonát (vagy kormányembert) Afrika egyik sivatagjában, valamint egy titokzatos, emlékét vesztett szakállas hobót, aki olykor arabul beszél, és a suttogások körül sertepertél.

Az idegenek tehát a gyerekeket használják fel gyilkosságokra és céljaik elérésére, az okok ugyan nem ismertek, de sejthetőek, megtudjuk, mihez kötődtek az áldozatok családjai. A fő karakterek (köztük 2,5 kisgyerek – necces vállalkozás) viszont nem nagyon kötődnek hozzánk, kivéve talán a szimpatikus, sírós arccal kemény ügynöknőt, de talán őt is csak azért kedveltem, mert Lily Rabe alakítja.

Tudjuk, hogy valakik terveznek valamit, hogy a kisebb eseményeket valami nagyobb is fogja követni, hogy valamikor történni fog valami, de ezeket a kriptikus morzsákat a hajunkra kenhetjük ilyen tálalásban, semmire nem jók. Még az sem, amikor a sivatagban találnak egy böhöm nagy “morzsát” és elkezdik vizsgálni, ami a pilot legunalmasabb perceit hozta.

Feljebb említettem a csavarokat. Ez az, ahol bejön, hogy az embernek nem ez az első sorozata, szóval elvileg nem fair a készítőket hibáztatni, hiszen amit írtak, az működött volna 20 éve, de ma már közel sem annyira. Leírom fehérrel mire gondolok – spoiler, ha kijelölitek: megtudjuk, hogy 3 hónapja meghalt a főhős férje (a “profi” rögtön felteszi a kérdést: Biztosan?), megtudjuk, hogy a főhős gyereke nem tud beszélni (a “profi” rögtön felteszi a kérdést: Biztosan?) – naná, hogy nem halt meg és naná, hogy megszólal a gyerek…

(Ezzel kapcsolatban a legcikibb az volt, hogy kétszer is eljátszották, hogy egy-egy karakter kapott egy fényképet/fantomképet és direkt csak egy szeletét mutatták meg nekünk, plusz a karakterek reakcióját, miszerint ismerik a képen látható illetőt. Ez annyira látványos volt, annyira mesterséges, hogy még akkor is gáz lett volna, ha így nem esik le azonnal a nézőnek, hogy nyilván olyan valaki van a képen, aki szerepel a sorozatban, akit már láttunk – és mivel kábé egy karakter jöhet szóba, ezért…)

De mondom, a fenti csak az én analizáló énemet zavarta annyira, hogy két bekezdést szánjak rá ennyire feltűnően kisiskolás megoldásokat ritkán látni. A fő gondom az volt, hogy nem kaptunk semmi olyat a kezdésben, amiért azt érzem, hogy bíznom kéne a készítőkben, akinek semmilyen hangulatot, baljós miliőt nem sikerült teremteniük.

Lehet, hogy a felvezetés után nagyon érdekes lesz a sztori, a potenciál mindenképpen megvan benne, sok dologra kíváncsi vagyok, hogy mi?, hogy? és merre?, de ezeket a kérdéseket az 1×13 után is feltehetem egy nézőnek, ennyi nem elég a maradáshoz.

Szóval csak a pilot alapján ez is tipikusan olyan sorozat, aminek a kezdeti csalódás után vagy mindenképp adok még két részt, vagy pedig megvárom a 3-5. epizód környéki véleményeket, hogy érdemes-e befektetni.

Previous Posts