“Ma”. 03:05. AMC. Preacher – 4×01-02 (premierkritika + finálékritika + szinkronos előzetesek) – természetesen csütörtök 23:00-kor volt az elsősugárzás, csak teljesen elfeledkeztem róla, így marad az ismétlés jelzése. Idén már dupla részekkel pörgetik ki a sorozatot, aminek a zárása valamikor fel fog kerülni itthon az Amazon Prime-ra is nyilván.

Tegnap érkezett az akciódús trailer a sorozathoz, de az Incite Inc. weboldalán a rajongók felfedezték, hogy még egy előzetes van a Westworld 3. évadjához. Vírusmarketing? És a tovább mögötti videóban meg is nézhető, hogy micsoda félreértésekkel lesznek tele a részek.

We’re here. Everywhere.

Kíváncsi leszek, hogy ki lesz az első, aki ledarálja itthon az Amazon Prime új sorozatát, és nem csak azért, mert a 90 perces pilotot kilenc 60 perces rész követi, hanem mert bármennyire is ultraerőszakos, ponyvás/képregény mókát ígér a sorozat, emellett igen súlyos témákat is boncolgat, és nem egyszerű felületesen és kókadozva nézni – az egyik pillanatban az ember azt látja, hogy pár gyilkos ontja a vért, majd nem sokkal később koncentrációs táborok válogatott szörnyűségeivel teszik indokolttá a 18-as korhatár karikát.

A sorozat egyébként (cseppet sem meglepő módon) valós alapokra építkezik, és a 70-es években játszódik (biztosan sok a green screen, de marha jól néz ki a világ), és a legérdekesebb benne az, amilyen stílusban megközelíti a komoly és erkölcsi szempontból sem egyértelmű témát – kíváncsi vagyok, hogy melyik volt előbb, a téma vagy ez a ponyvás műfaj, mert a kettő együtt igen különleges végeredményt ad ki.

HUNTERS – 1×01 – 7/10

Elég ütősen kezd a sorozat, egy kőkemény mészárlással, amit egy magas rangú politikus követ el, mert valaki leleplezi őt, mint náci háborús bűnöst. Ezt követően pedig megismerünk egy zsidó fiút, akit a körülötte zajló események egy rejtélyes és titkos szervezet közelébe sodornak, melynek feltett célja, hogy levadássza az Amerikában bujkáló (és általában jó életet élő) egykori nácikat, akik kezéhez elég sok vér tapadt.

A pilot azonban leginkább a srácról, Jonah-ról szól, a Piszkos tizenkettő-szerű csoportosulás (mindenki különféle háttérrel és szaktudással bír) csak az 1×02-ben mutatkozik be egy küldetés során (sajnos a csapatösszeszedés, illetve -bemutatás elég gyorsan lezajlik, de cserébe nagyon mulatságos és kreatív módon történik), de azért elindulnak egyéb, mellékszálak is: egyrészt a CIA kezd el nyomozni az egyik náci halálának ügyében, másrészt a nácikat is látjuk, ahogy machinálnak – egy kíméletlen bérgyilkost emelnek ki, valamint a Negyedik Birodalom beindításán ügyködő főmuftikat.

Nyilván azzal kell kezdenem, hogy aki a Hunters-t élvezni akarja, annak be kell fogadnia a stílusát. Az olykor szélsőséges humorát, az erőszakosságát és a megvalósítás egyéb kunsztjait. Ez nem mindenkinek fog menni, de az mindenképp pozitívum, hogy egyrészt a sorozat mer kockázatot vállalni, másrészt, hogy elég konkrét nézőpontja van – hogy ez mennyire fog a hátrányára válni (csekk valamelyik előzetest), de én nagyon élvezem ezt az elszállt, a sorozatot látszólag nem komolyan vevő megoldásokat.

A kérdés csak az, hogy a külsőségek, a vizuális kunsztok, a merész snittek és szélsőségesnek ható ötletek elnyomják-e a valódi tartalmat. Ez már sokkal inkább szubjektív lesz, de akármit is érez a néző, az a kérdés mindig előtérbe marad valamennyire, hogy miképp kell eljárni a háborús bűnösökkel, hogy minek kell tekinteni a kvázi önbíráskodókat, hogy elévülhetnek-e bizonyos tettek, illetve, hogy megváltozhat-e az ember – más kérdés, hogy a kisebb rosszat nem biztos, hogy túl nehéz beazonosítani, erről tesznek a készítők.

Ha viszont a külsőségek kapcsán csak a sorozat passzív kinézetét veszem, akkor piszok jó a látvány, a jelmezek és a díszletek engem teljesen lenyűgöztek, nagyon jól átadják a kort, az viszont meglepett, hogy a párbeszédek során a modernebbnek ható szófordulatokkal nem fukarkodtak.

Amiben a Hunters még nagyon jó, az az érzelmek bemutatása – főleg a negatív érzelmeké, a megvetésé, a gyűlöleté. Ahogy ábrázolják a zsidók viszonyát a nácikhoz, és ahogy látjuk azt is, hogy a nácik miképp viszonyulnak az általuk alacsonyabb rendűnek tartottakhoz, az elég hatásos módon “jön át”, és ez az egyik mozgatórugója a sorozatnak. Nyilván lehet nézni a hentelésért is (mindkét oldal kitesz magáért), de nem hiszem, hogy az, akinek csak ez a fontos, mindvégig jól szórakozna alatt.

Olykor jegyzetelek a sorozatok nézése közben, pár szót szokásom papírra vetni, és a Hunters nézése alatt kétszer is leírtam azt a jelzőt, hogy “vérfagyasztó“, szóval ezt mindenképp ki kell emelnem, mert hatással volt rám. És nem csak arra gondolok, hogy flashback-ek során láthatunk II. világháborús kegyetlenkedéseket (amiknek elviseléséhez gyomor kell), hanem a jelenben a Vadászok sem fogják vissza magukat, és nem egyszer előfordul, hogy úgy beszélnek valakivel, hogy mindkét fél tudja, hogy nemsokára kivégzésre fog sor kerülni.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a stílusmixtúrának a megítélése. Nyilván nagyon egyszerű Tarantino-ra gondolni a béfilmesre hangszerelt képsorok láttán, vagy amikor bedobják a karaktereket bemutató kártyákat mindenféle stilizált karakterpózzal, de ő is inkább csak egy hozzávetőleges irány, egy Becstelen Brigantyk is távol áll szerint a Hunters-ről.

Ez volt az a sorozat, aminek 5 perccel a kezdése után azon gondolkodtam, hogy talán megint 10/10 közelire osztályozhatok egy pilotot, de elég hamar kiderül számomra, hogy közel sem lesz ilyen egyszerű a dolgom. Ettől még tetszett a Hunters kezdése, de nem “nézette magát” a rész. Elég sokat alapoztak benne és rá kellett éreznie a hangnemére és a stílusára.

Abszolút hullámvasutas volt a tempója is, hiszen a mélybúvárkodós, valamint sokat beszélős részeket hol eltúlzott erőszakkal kísért akciójeleneteket, hol pedig feszült konspirálások váltották, valahogy minden akar lenni egyszerre a sorozat. Mondjuk nem tudom, hogy komolyabb karakterizálás a főhősön kívül mennyire fér majd bele – gondolom, a csapat tagjai kapnak egy-egy kiemelt részt.

Ez az oka annak, hogy azt sem igazán tudtam belőni, hogy milyen lenne az általános fogadtatása, hogy mondjuk a kritikusok az igényességét vagy a szándékos, ponyvás stílust veszik-e észre benne, illetve, hogy utóbbit nem tekintik-e a komoly téma komolytalan elintézésének. Akárhogy is, még közel sem vagyok meggyőzve, és abban biztos vagyok, hogy ha be is jön a folytatás (az 1×03 előtt állok), akkor sem fogok egyhamar végezni a szezonnal, itt tényleg “meg kell dolgoznom” egy-egy epizód végignézéséért

Bár számomra még mindig kérdéses a manga/anime élőszereplős adaptálásának megvalósíthatósága, hiszen amiket láttam azok között nem is tudom mi volt az, ami tényleg jól sikerült. Azonban élőszereplős tévésorozat-adaptációra még nem nagyon láttunk példát, így bármi előfordulhat, és a Netflix-nek már volt pár jobb sorozata. Ide érkezik a Cowboy Bebop (és az Avatar: The Last Airbender) – és most a One Piece-t jelentették be.

A manga megkerülhetetlen Japánban, konkrétan bekerült a Guiness rekordok könyvébe is a legtöbb megjelent példánnyal. A történet főszereplője Monkey D. Luffy, akinek a teste egy ördögi gyümölcs elfogyasztása után gumivá vált. A kalózaival közösen igyekszik megtalálni a legnagyobb kincset, a One Piece-t, amivel a kalózok királyává válhatna.

A készítő Steven Maeda lesz (ez az első saját sorozata, de olyanokba írt, mint a Lost, a CSI: Miami, Helix, Daybreak, Pan Am, Salvation), a társa pedig Matt Owens éesz.

A streaming szolgáltató első körben 10 részt kért a nagyon sikeres manga-anime franchise élőszereplős változatából, és arra a stúdióra bízták a megvalósítást, aki a Cowboy Bebop hasonló adaptálásán dolgoznak. Tetszett nekik amit eddig láttak?

Nyilván az eredetiért felelős Eiichiro Oda is kap executive produceri kreditet, és ő beszélt is kicsit arról, hogy miért ilyen lassan jött össze a projekt. Nagyjából azt mondta, hogy hiába jelentette be a produkció kezdetét 2017-ben, az ilyesmi elég hosszú időbe telik.

Azt már írtuk, hogy ősszel folytatódik a sorozat, de a tovább mögötti videóban kicsit még az első évaddal foglalkozhatunk. Nagyon érdekesen beszélnek arról, hogy mi minden volt in camera az ILM új technológiáinak hála, hogy használták a játékmotorokat, hogy a környezetet valós időben megalkossák. Valamennyire hasonlít a múltkori George Lucas-os videóra.

Ma megvolt a Hunters premierje (illetve ugye a teljes évad felkerült az Amazon-ra), és bár megfogadtam, hogy nem nézek belőle egy kockát sem addig, míg el nem kezdem a sorozatot, de csak elindítottam egy előzetest, hogy csekkoljam, volt-e már kint, és egy másodperc elég volt beleesnem a stílusába.

Gőzöm sincs, hogy maga a sorozat is be fog-e jönni, de nagyon nézném már (mikor lesz este???), így addig is egy színfalak mögötti anyagokat tartalmazó videót beraknék a tovább mögé. Ugye még senki nem darálta le a teljes szezont? (A 90 perces pilot és a 60 perces részek miatt elég kemény lenne.)

A Netflix depressziós animációs sorozata nem rég finálézott, a végére egyre többen fedezték fel maguknak. A tovább mögötti videó inkább nekik szól, hiszen 3-3 másodperceket kiemel minden epizódoból, az elejét elnézve elég jó ritmusban.

Van az a pilot felépítés, amikor szépen bemutatnak karaktereket, megmutatják, hol és hogyan élnek, mi is a kapcsolat köztük, és azután belekerülnek valami olyan eseménysorozatba, amit az egész sorozaton (legalábbis évadon) keresztül végigvezetnek…

…és van az a fajta, amikor az első percben megjelenik egy furcsa szellem, aki a halálról beszél, majd 1858-ból leadnak egy öt perces jelenetet, ahol kísértetekkel harcol egy teljesen random család, megreped egy porcelánbaba feje, majd mindettől teljesen függetlenül a jelenben egy csapat tinédzsert kezdenek alapozni.

Mondjuk megértem, hogy így kezdett a brazil (bár amerikai készítésű) Spectros – Árnyak között, ami tegnapérkezett a Netflixre magyar felirattal, mert ennek hiányában lehet, hogy már az első részt se néztem volna végig.

Visszaolvastam az ajánló posztot a sorozatról, hogy tényleg jót kezdtem-e el, mert egyszerűen nem tudtam összekapcsolni a kettőt. Aha, akkor ez is Netflix-szindrómában szenved, és a pilottól nem kéne csodákat várni, majd beindul, majd jobb lesz, majd a lényegre tér a széria?

De ez nem mentség afelől, hogy a prológus, azaz az első rész egyszerűen unalmas, és a szellemes kalandon kívül semmi újat nem mutat. Van egy jó tanuló tinilányunk, akit egy kemény csaj a suliban zaklat, ellopja a házidolgozatát és erőszakos vele, na meg van a bűnöző, csavargó srác, aki vonzódik a jó kislányunkhoz, valamit öccsét próbálja nevelni.

Egyikük sem tűnik túl érdekesnek – a pilot végén se -, de összekerülnek, majd elütnek egy lángoló testet, és megint megjelenik a szellem, aki közli, hogy mind meg fogunk halni. Rosszabb pillanatomban rögtön abba is hagytam volna a sorozatot, de a természetfeletti szál elég érdekesnek és újszerűnek tűnik ahhoz, hogy maradjak. (És kapunk még egy “csavart” is, ami megborítja az idővonalat.)

De ez sem a pilotnak köszönhetően, hanem a leírásnak, az ígéretnek. Jobb is, hogy csak 39 perces az 1×01 (a maradék hat epizód is kb 40-60 perces), mert a rész eleji szellemes küzdelmet és az égő ember elütését nem gondolom, hogy bővítették volna, inkább több karakteralapozást kaptunk volna, amiből így is bőven elég. Nem csak azért, mert már a természetfelettiségre vágynék, hanem mert ezek a karakterek már jól ismertek, egyszerűen csak mások játsszák őket más országban és más nevekkel. De a személyiségük már-már sablonosak.

Azt reméltem, hogy a pilot a szellemes jelenet után elég intense lesz, így nagyot koppantam, amikor a maradék 30 percben csak átlagos tinédzsereket alapoztak meg, ezért nem is tudtam élvezni. Ööö, 3/10? Többet nem adnék, még ha ezért le is harapja a fejem olyasvalaki, akinek bejött.

Nálam hiányzott az, hogy megmutassa, érdemes tovább nézni. Ez alatt leginkább a szellemsztori meg a jelen kapcsolatát tudom elképzelni, mert egyértelműen összefügg, mégsem utaltak erre. Egyszerűen csak mutattak az egyikből és a másikból is jeleneteket.

Ennek ellenére mégis folytatom, mert még bízok. (UPDATE: A második epizódban látomásban megjelent ugyanaz a hajléktalan egy másik tinédzsernek. Na, itt valami komolyabbról van szó?)

A tegnapi után mára is jutott egy dél-amerikai premier a Netflixre. Ezúttal argentin sorozatról van szó, amely a Barra brava – Az elszánt támogatók magyar címet kapta.

A széria a hírhedt (és világhírű) argentin focis ultrákról, a barra brava-ról szól, akik nem csak a sport, de a belpolitika és a szervezet bűnözés fontos tényezői. A történet középpontjában egy nő áll, aki megpróbál betörni ebbe a férfiak által uralt világba, hogy egy klubot megtisztítson a korrupcióról és a bűnözőktől, miközben helyreállítja családja meghurcolt hírnevét. 

A hivatalos leírás:

Egy eltökélt nő azon dolgozik, hogy megszabadítsa az argentin futballklubot a komoly szurkolótáborát körülvevő erőszakos bűncselekményektől és korrupciótól.

A poszter alatt ott az elég durva és erőszakos előzetes (a Netflix felületén van magyar felirat is). Szereplők: Dolores Fonzi, Esteban Lamothe, Carlos Belloso.

Ismét a legkeményebb tornát vette elő James Corden, azt amikor kisgyerekek mozdulatait, vagyis táncát kell lekövetni. A tovább mögötti videóban Justin Bieber is izzadni akar.

A poszt címe nyilván a sorozatra, a Netflix-re ma érkezett Gentefied-ra is érthető, de arra is, hogy itthon abszolút nem lesz népszerű ez a dramedy, hiszen eléggé távol áll a fő téma tőlünk. De ettől még, ha jó valami, akkor az nézős lehet, nem? Ha már az elmúlt időszak latinx tematikájú sorozatai (pl. Vida) nem nagyon nyertek teret itthon, akkor majd ez? Az előzetes után itt a plakát is.

15 kisbaba – 36 világhírű tudós.

Újszülöttek: Életünk első éve a magyar címe a Netflix új dokusorozatának, ami ma került fel a kínálatba, és szerintem nem kell túlmagyarázni a koncepciót: kisbabákat követnek benne a születésüktől az első lépésekig. A tovább mögött az előzetes, amiben évtizedes, úttörő tudományos megközelítést ígérnek.