Ne, ez nem semmi!

A Peacock a tovább mögött látható videóval ünnepelte, hogy Amerikában megszerezte magának a The Office-t. Egy eddig még sehol sem látott 9. évados cold open-ről van szó, amit a Mátrix ihletett. Gondolom, a hossza miatt került ki.

Miután végzek egy sorozatévaddal, szeretem egyből elolvasgatni a Junkie kritikáit és a kommenteket. Valahogy jó érzés, még az utolsó képkockák után is benne maradni a sorozatban, és kicsit elgondolkodni a látottakon, megtudni, hogy mások mit gondolnak róla. Azonban nagy sajnálatomra a második évad kezdete óta nem született írás a Fülledt utcák című HBO-sorozatról, és úgy éreztem David Simon művének mindenképp járna egy lezáró írás.

Amikor egy barátommal beszélgettem a szériáról a második évad után, azt mondtam, hogy talán az zavar a legjobban, hogy Simon nem visz elég mélyre. Persze sok a mocsok, az emberi tragédia és a halál, de nem nyomja le annyira a fejünket, mint tette azt a Dróttal. Furán hangzik, de az S2 végéig az volt vele a legnagyobb bajom, hogy a The Deuce “csak” egy nagyon jó sorozat.

A harmadik szezonban viszont többé-kevésbé megkaptam amit akartam. Szinte minden résszel igyekeztek bevinni egy-egy érzelmi gyomrost, még ha nem is mind talált be elemi erővel, sőt némelyik annyira mellément, mintha csak a levegőt csépelték volna. Az egész sorozat végig sok karakterrel dolgozott, így sok szál várt elvarrásra. És sajnos ebből nálam kettő sem működött igazán.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

A TBS még az otthonülős időszakra gyűjtötte össze a Friends-szezonok legjobb poénjait, bár szerintem mindenki jobban jár, ha a sorozatot nézi. A tovább mögött mindenesetre az S1-es válogatás 160+percben.

Az idei év anime felhozatalára eddig semmi panaszom sem lehet. Jelenleg 7 erős japán szériát is követek hétről hétre, miközben általában örvendhetek, ha 2-nél tudok várni rendszeres új epizódokra. Idővel, ha évadnyitókról nem is, de legalább évadzárókról fogok írni, mert van itt mit csemegéznie nem csak a műfaj rajongóinak.

Az Attack on Titan utolsó visszatéréséről volt már szó az oldalon, most egy idehaza kevésbé ismert darabra hívnám fel a figyelmet: A Dr. Stone-ra. Ennél fogva ezt a bejegyzést amolyan sorozatajánlónak is szánom, átfogóan is ismertetve az alapfelvetését és főbb erényeit az animének.

A történet lényege, hogy jelen korunkban egy rejtélyes katasztrófa következtében az egész emberiség, illetve számos más élőlény kővé dermedt. Főhősünk, Senkuu viszont nem átlagember, rendkívüli intelligenciával és makacssággal rendelkezik, így ő nem adja fel a harcot. Ahelyett, hogy hagyná mentális funkcióit lassan leépülni, elhatározza, hogy fejszámolással követni fogja az idő múlását. Ezen tevékenységének és más csodának köszönhetően a katasztrófa után 3700 évvel sikerrel ki is tör börtönéből.

Eszméletre ébredését követően először túlélésére, majd helyzetének elemzésére teszi a hangsúlyt. A bolygó felszíne felette uralmat a természet visszanyerte, így jelentős energiát kell fektetnie az életben maradásra is. Felderítve az okát az „életre kelésének”, elhatározza, hogy más embertársait is visszahoz az élők sorába. Elsők között találja meg Taiju-t és Tsukasa-t, akik mindketten sokkal inkább testi erővel, mint rendkívüli agyi képességekkel rendelkeznek. Míg előbbi hű társa és barátja Senkuu-nak, utóbbival az emberiség jövőbeli lehetőségein vitatkozva ellenségekké válnak.

A társaság szakadását követően, pedig versenyfutás veszi kezdetét, s a tét nem más, mint a fajunk és bolygónk sorsa. A kettejük ellentéte, még ha nem is tökéletesen kifejtett, legalább elgondolkodtató. Mindkét oldalról hallunk jogos érveket, még ha eddig egy pillanatra sem tüntették fel Tsukasa-t pozitív színben. Ezt kicsit sajnálom, mert elgondolásaiban személy szerint több rációt látok, mint Senkuu-éban, csak előbbinek a módszere erősen problematikus.

Általában azok a gonoszak szoktak jók lenni, akik valamilyen maradandó, karakterépítő hatással is vannak hőseinkre, amire mindenképpen meg van itt a lehetőség. Még ha eddig nem igen igyekeztek ezen irányba haladni a készítők.

A fő fókusz ugyanis Senkuu problémamegoldásán és civilizációépítésén van, ahogy minden tudását latba vetve igyekszik visszahozni az eltűnt kor találmányait, és technológia által nyújtott lehetőségeit. Nagyon izgalmas nézni, ahogy konkrétan a semmiből, csupán tudományt alkalmazva teremt megélhetést és eszközöket maga körül, bizonyítva rátermettségét és intelligenciáját is. Mindeközben mi nézők is rengeteget tanulunk, hiszen minden új találmány létrehozásánál többször is elmondják, milyen módszerekkel és lépésekkel érik el a kívánt célt.

Az ismeretterjesztő részletek humorosan, könnyen érthetően vannak elmagyarázva, valóságban is elvégezhető kísérleteket bemutatva. Sosem voltam jó sem kémiából, sem fizikából, így nekem külön élvezet, hogy az anime képes szórakoztatva tanítani. Utoljára a Cosmos: Space Time Odyssey-nél tapasztaltam ugyanezt.

S nem elég, hogy van egy kifejezetten jó, még ha nem is túlságosan elmélyített központi konfliktus, remek tanító célzat, még egy nagyszerű szereplőgárdával is büszkélkedhet a Dr. Stone. Idővel mindkét oldalról kibővülnek a támogatók, számos színes egyéniséget felvonultatva. Bizonyítéka a mellékszereplők minőségének, hogy a mostani folytatásnál is rögtön beugrott mindenkinek a személyes története és főbb tulajdonságai. Sok, hasonló mennyiségű beszélő mellékszereplőt tartalmazó animénél ez nem mindig elmondható.

A tovább mögött folytatom a mostani szezonkezdéssel.

Nemrég ért véget a sorozat 3. évada, itt a kritika róla. Ennek kapcsán a Honest Trailer csapat le is ült, és komolyabban ránézett a Cobra Kai-ra, megtalálták a humort benne. A tovább mögötti előzetes alapján nem volt nehéz? (F for YoutubeRed)

Tavaly ilyenkor már a díjátadó gálán is túl voltak az amerikai kritikusok, azonban a Critics Choice Awards 2020-as tévés jelöltjei még csak most kerültek kihirdetésre. A listát elnézve egy dolog biztos, idén szinte az összes kategóriában a tavalyihoz képest új nyertest fognak kikiáltani, azon egyszerű ok miatt, mert az előző évben díjazott sorozatok és alakítások 2020-ban nem jöttek új évaddal, vagy azért mert véget ért az adott sorozat vagy mert a vírus miatt nem tudták leforgatni az új szezont.

Az egyik ilyen kimaradó a friss Emmy-nyertes Succession, aminek a hiánya sokak szerint utat nyit az Ozark előtt a közeledő díjátadókon. Az biztos, hogy Jason Bateman-ék esélyei elég jók már itt is, hiszen hat jelöléssel vezetik a listát karöltve egy másik Netflixes nagyágyúval a The Crown-nal.

Mindössze egyetlen jelöléssel maradt le utánuk a Lovecraft Country (mely a múlt heti Critics Choice Super Awads-on a legjobb horror sorozat lett), a Mrs America, a What We Do In The Shadows és a leköszönő Schitt’s Creek. Utóbbi az őszi Emmy-gálán behúzta az összes fő komédia kategóriát, kérdés, hogy ezt meg tudja-e ismételni a Critics Choice Awards-on is, ahol egyébként a Tévés Akadémiához hasonlóan az előző években szinte alig vettek tudomást Eugene Levy-ékről.

Ami a csatornákat, illetve streaming platformokat illeti, nem meglepő módon az élen a Netflix és az HBO áll 26 és 22 jelöléssel. Bár szegény Quibi nem volt hosszúéletű, de köszönhetően egy új, a Rövid formátumú sorozat kategóriának, még így is négy jelölést be tudtak zsákolni. Ehhez képest az HBO Max eléggé lemaradt a maga két jelölésével a The Flight Attendant-ért.

Idén az animációs sorozatok már nem ezen a fő díjátadón kerülnek értékelésre, hanem a Super Awards keretében. Nem csak a kategóriák változtak, hanem a jelöltek kategóriánkénti száma is csökkent, a korábban 7-8 jelöltet is felvonultató színész kategóriáknál most csak hat-hat jelöltet találunk.

A díjátadóra március 7-én fog sor kerülni, bár azt egyelőre a szervezők sem tudják, hogy milyen módon. Én azért nagy tételben mernék rá fogadni, hogy az Emmy-gálához hasonlóan egy hibrid megoldást választanak és a díjat átadók a stúdióban, a nyertesek pedig online fognak bejelentkezni. A házigazda, immár harmadjára, Taye Diggs lesz.

Most már viszont lássuk, hogy mely sorozatok érdemelték ki azoknak a kritikusoknak az elismerését, akiknek tényleg az a munkájuk, hogy minél több mindennel képben legyenek.

Jó lett a lista vagy maradjunk inkább a JAws-nál?

DRÁMA
Better Call Saul (AMC)
The Crown (Netflix)
The Good Fight (CBS All Access)
Lovecraft Country (HBO)
The Mandalorian (Disney+)
Ozark (Netflix)
Perry Mason (HBO)
This Is Us (NBC)

KOMÉDIA
Better Things (FX)
The Flight Attendant (HBO Max)
Mom (CBS)
PEN15 (Hulu)
Ramy (Hulu)
Schitt’s Creek (Pop)
Ted Lasso (Apple TV+)
What We Do in the Shadows (FX)

LIMITÁLT SOROZAT
I May Destroy You (HBO)
Mrs. America (FX)
Normal People (Hulu)
The Plot Against America (HBO)
The Queen’s Gambit (Netflix)
Small Axe (Amazon Studios)
The Undoing (HBO)
Unorthodox (Netflix)

A tovább mögött olvashatjátok a színész és egyéb kategóriák jelöltjeit. 

Tovább…

Az elmúlt hetekben olvastam, hogy Emilia Clarke a Game of Thrones 5. évadjának egyik monológját teljes egészében improvizálta, ugyanis forgatás közben a showrunnerök kitalálták, hogy Daenerys mondandóját adja inkább elő valyriai nyelven. Clarke megoldotta. Mindenféle előkészület nélkül, csupán 10 perces felkészüléssel. A tovább mögött a jelenet az 5×05-ből.

– I’m your brother.
– No, you’re not.

Ma este végre folytatódik Simon Blackwell komédia-sorozata David Mitchell és Robert Webb főszereplésével, ami még 2017-ben indult az angol Channel 4 műsorán. Olyan rég volt, hogy annak is elkélhet egy kis visszatekintés, aki látta az 1. évadot, de aki csak most kapcsolódna be, az is könnyen szintre hozhatja magát.

A 40-es elvált Stephen úgy érzi, végre eljött az ő ideje, amikor átveheti a családi kocsma vezetését. Csakhogy az apa temetésén váratlanul felbukkan Andrew, a család 30 éve nem látott nevelt gyereke, és teljesen felborítja a kvázi-testvér Stephen középszerű életét. Két merőben más karakter, de ha valaki ismeri a Peep Show-t, a szerepkiosztáson nem fog meglepődni.

Középosztálybeli státusza ellenére Stephen (David Mitchell) igazi kisember, akinek az ambíciói se túl nagyratörőek. A John Barleycorn mindig is egy egyszerű vidéki angol pub volt, minek kéne ezen változtatni. A férfi családja körében is csak mérsékelten népszerű, de tenni nem is nagyon tesz ellene, meg ha éppen akarna is, gyakran rosszul sül el. Az a típus, aki makacsságában képes inkább alázatosan tűrni és szenvedni, mint hogy beismerné, ha tévedett. Andrew-t ellenségesen fogadja, meg van róla győződve, hogy csak a szája nagy, és igazából nem is az, akinek-aminek mondja magát.

Andrew (Robert Webb) sármos, nagydumás, világot látott ember, de már a pilot elejétől érezhetjük, hogy minimum nagyotmondó, de simán lehet profi szélhámos is. Barátságos modorával, pozitív attitűdjével, figyelmesnek tűnő tanácsaival hamar és könnyen megnyeri környezete bizalmát – Stephent kivéve, aki komoly riválist lát benne, joggal.

– The John Barleycorn needs to look like an authentic country pub.
– Great, it already does. Because it is an authentic country pub.
– But it doesn’t look authentic.

Flashback-ekből ismerjük meg a két rivális fivér egymáshoz, illetve kocsmáros apjukhoz való viszonyát gyerekkorukból. Az egy-egy képre vagy röpke jelenetre bevillanó flashbackek képi világa zseniális, ahogy a két ellentétes karakter teljesen másféle emlékeit, illetve eltérő nézőpontját mutatja meg – ld. a két képet alul.

Rajtuk kívül van még pár állandó figura, Stephen spirituális útkeresésben lévő anyja, kissé elszállt művészlélek húga Cass (Loiuse Brealey), zizzent nagybátyja Geoff, a volt feleség Alison, aki egyben a család ügyvédje és az Andrew utáni nyomozásban Stephen szövetségese, és két pultos, akik tulajdonképpen a kocsma tartozékai.

A színészekre nincs panasz, igazából elemükben vannak, csak annyi megjegyzés, hogy David Mitchell nagyon David Mitchell-es. De bírom a pasast, úgyhogy nekem nem gond ez a zsörtölődő, szókimondó figura, aki most a szokásosnál is szabadabban öntheti ki frusztrációját.

A Back nem kifejezetten harsányan röhögős, de szabadszájú komédia, amiben szatirikus él, de kínos humor is akad. Számomra a vidéki helyszín és a jeleneteket összekötő zenei motívum is dob rajta egy kicsit. Peep Show-rajongóknak értelemszerűen kötelező, de ha valakinek az nem jött be (vagy nem is ismeri), az is tehet vele próbát, kellően más a sorozat.

A Netflixen Anya csak egy van? címmel vált elérhetővé ma ez a mexikói sorozat, ami sokak félelmére építi az alapjait.

A hivatalos tartalom:

Miután két nő rájön, hogy a babáikat a születésükkor összecserélték, kitalálják, hogyan alkalmazkodjanak új életükhöz: alakítanak egy közös — és fura — családot.

A tovább mögött, a plakát alatt előzetes. Szereplők: Ludwika Paleta, Paulina Goto, Martin Altomaro.

Oké, ez nagyon politikai nyilván, de mivel 4 év után megint távozik az amerikai elnök, és James Corden erre csinált egy Les Misérables (A nyomorultak) musical paródiát – jó pár videóchaten beszálló ismert(ebb) emberrel. A tovább mögött hallgatható a dal.

És, ha ez nem lenne elég, Stephen Colbert saját talkshow-jában a First Lady-t búcsúztatta el egy táncos-dalos betéttel, az őt régóta játszó Laura Benanti közreműködésével.

Legalább nem tipikus posztert kapott a Riverdale 5. évadja? Mondjuk az előzetesben levő sztorit elnézve érthető is a plakát koncepciója kicsit.

A tovább mögött pedig amolyan clue teaserplakátok vannak, amik nem csak azt HINTik el, hogy milyen motívumok lesznek a szezonban (zombik? kamionok? telefonok?), hanem talán azt is elhitetik velünk, hogy a sorozat mindent bedob a zsáneréből. Pedig? (A magyar premier dátuma nem szerepel a képeken, de már ismert.)

A kinti sajtó már új Keepeing Up With The Kardashians-ként ünnepli a Netflix múlt heti premier dokureality-jét, aminek a címe A csillogás birodalma, szóval gazdagemberes, luxus széria lesz, ázsiai-amerikai karakterekkel. Előzetes és részletek a tovább mögött. Azt hiszem, hogy ez a trailer így tökéletes.