Oké, a craft. Látvány, díszlet, miegymás.

Itthon is egyre népszerűbb a Hulu krimikomédiája, a Gyilkos a házban (a 2. évados kibeszélőnk) a Disney+-os premiernek, majd világpremiernek köszönhetően, meglátjuk, hogy az Emmy-n a sok jelölés után mennyire lesz tényező, most, így a finálé elé, egy videót tennék a tovább mögé, amiben a szezon megvalósításáról beszélnek a színészek és a készítők.

Az átkozott Michael Che azon HBO Max-sorozatok egyike volt, melyek valamiért nem kerültek fel itthon az HBO Max kínálatába, pedig azért valamilyen szinten minimális elvárás lenne, hogy ha az összes saját gyártás nem is, de legalább a szkripteltek elérhetővé váljanak az összes piacon, főleg, hogy talán egy tucat, ha van. Na, mindegy, ez csak némi morgás, és az is teljesen jogos, hogy sem a műfaj (szkeccskomédia-szerűség), nem a készítő-főszereplő (Michael Che), sem a boncolgatott aktuális témák nem túl népszerűek itthon, szóval nem hiszem, hogy egy potenciális sikertől esett volna el a platform.

Viszont, ha azt nézzük, hogy mennyire jó lett a sorozat (winnie – human), akkor sajnálatos volt a The Damn Michael Che hiánya, s lám, június 30-án végre megérkezett hozzánk – rögtön a májusi premier második évaddal, ami valami piszok erősen kezdődik, az évadnyitót simán le tudtam volna 10/10-ezni, annyi zseniális pillanat (podcastvallatás! terhességkarate) volt benne.

Ugye a sorozat továbbra is az első szezonos vonalat viszi tovább (a fenti linkeket ajánlom), miszerint kiválaszt egy témát, Che magát a középpontba téve végigmegy pár jeleneten, amiket random, a témához kapcsolódó szkeccsek szakítanak meg, miközben lazán szóban fogja össze a komikus a látottakat. A különbség csak annyi, hogy az írókkal beszélős formátum helyett, most standupot nyom a nézőkhöz dumálva, de az írókat továbbra is bevonva a diskurzusba.

Ez a keret egyébként kifejezetten szimpatikus, egyszerre negyedik falas és olyan, ami közelebb hozza a nézőhöz az egész sorozatot, de persze a lényeg továbbra is a mit? és a hogyan? kérdés marad, és ezekre, ha betalál a sorozat, akkor nagyon betalál, mint az első részben, ahol a Che-t cancelözik egy teljesen abszurd dolog miatt (miközben más random dolgok is szóba kerülnek, mint az abortusz).

Ha valaki elkezdené a sorozatot, simán tudnám ezt a 2×01-et ajánlani neki, mert annyira benne van minden, a széria esszenciája, a stílusa és szatirikus hangvétele, és az is, hogy (bár ezt manapság tényleg merész kijelenteni) mennyire eredeti (vagy meglepő) módon lehet megközelíteni lerágott csontnak számító témákat, folyton bedobva váratlan húzásokat.

De. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a 2×01 lendülete kitartott volna végig. Az átlag színvonal (sajnos) kicsit lejjebbre csúszott, ezúttal is volt kifejezetten nem érdekes/gyenge rész (lehet, hogy a téma miatt?), viszont a műfaj előnye, hogy erre inkább csak utólag döbben rá az ember, mert maguk a részek a pár perces jelenetekkel elég változatosak, és mire szívnám a fogamat, hogy valami nem működik, máris valami mást látok, a változatosság pedig ugye gyönyörködtet.

Összességében így is elégedett vagyok a 2. szezonnal, hiszen bőven akadtak zseniális pillanatai és egy pillanatig nem untam. Nyilván ezt a műfajt eszembe sem jutna darálni, bőven elég egy (vagy egy fél!) epizód egyszerre – sokszor kajálás közben, mert egyébként egy szkeccskomédia elé direktbe nem hiszem, hogy leülnék, legyen bármennyire is zseniális. Emlékszem, hogy az I Think You Should Leave with Tim Robinson is hasonlóképpen csúszott le. De mondom, ez nem magának a sorozatnak, hanem inkább a műfajnak szól.

Létezik olyan, hogy szerdai dara? Mert, ha igen, akkor van, aki túl is van a Locke & Key harmadik szezonján (nekem anno kifejezetten bejött a sorozat, de még mindig csak az S1 közepén járok), aki meg mondjuk hétvégére tervez vele, az a tovább mögötti S2-es összefoglalóval hozhatja szintre magát.

Szerintem mindenki tudja, hogy mit nem hagynak ki egy Friends-szakácskönyvből. Két éve jelent meg, már itthon is kapható természetesen (Jóbarátok: A hivatalos szakácskönyv a címe, 6490 forint a fogyasztói ára), a 21. Század Kiadó adta ki. A kép alatt, a tovább mögött a “tartalma”, vagyis a hátulja.

Tovább…

A For All Mankind ezen poszterei eddig még kimaradtak, de így a finálé közeledése előtt azért pótolnám a dolgot. Az idei utolsó előtti részről itt a kritikánk.

A Netflix élőszereplős változatot rendelt be az animéből, és a főszereplők arcait (és testrészeit) ki is plakátolták. A jelenlegi rövid leírás: egy tinit megölnek, és a természetfeletti nyomozójaként újraéled.

George R.R. Martin beszél a tovább mögötti kulisszás videóban a Game of Thrones előzménysorozatáról.

Több mint 20 éve, hogy az It’s A Sin-ért és a Years And Years-ért felelős, a Doctor Who és a Torchwood-on is dolgozó Russell T. Davies elhozta a Channel 4-ra a Queer as Folk című angol drámát, ami után Amerika (a Showtime egész konkrétan) is elhozta a saját verzióját. Hosszabb kihagyás után idén a Peacock próbálkozott meg A fiúk a klubból új változatával, ami itthon majd a SkyShowtime-on fog debütálni a papírforma alapján.

A leírások alapján az első két sorozat inkább csak a városi meleg kultúrát igyekezett bemutatni, a 2022-es széria azonban egy fokkal komolyabbra veszi: New Orleans-ban járunk, ahol a különleges baráti társaság életét teljesen átformálja egy queer szórakozóhelyen történő lövöldözés. Nemcsak a társaság tizedelődik meg innentől kezdve, hanem a barátoknak a gyásszal, a félelemmel, függőséggel és gyengeséggel kell szembenézniük.

Nyilván a cseppet sem visszafogott, prűdebb szemeknek merészebb LMBTQ+-jelenetek mellett a kőkemény drámát is bőven elhozza a sorozat, engem is inkább azzal fogtak meg, nem pedig a karakterekkel, akik közül a pilotban még voltak olyanok, akiket meg tudtam kedvelni, de sajnos csökkent a számuk az évad végére.

Amíg a premier egyébként alapozott, erősen agyaltam azon, hogy kikapcsolom és vissza se nézek, ugyanis nem igazán volt kampó, nem tudott mi berántani. A főhősünk, Brodie visszatér a városba az orvosiról, ismét együtt szeretne lenni volt párjával, Noah-val, valamint barátaival, akik közt ott van Daddius, Noah eltitkolt párja, valamint a transznemű Ruthie, a gyermekkori barátja, akinek párja Brodie gyermekével várandós.

Kuszák a viszonyok, igen, valahogy nem is vártam mást, hiszen egy igazi megbotránkoztató, szabadabb gondolkodást képviselő darabként mutatkozott be az első perctől kezdve, ami nyilván jelentősen beszűkíti a nézőtáborát is, ami kapcsán az jutott eszembe (vegyük csak a Generation-t tavalyról), hogy vajon a kultúrára tényleg ez a jellemző, vagy a visszafogottság is jelen van azért, csak a sorozatokban azt kevésbé ábrázolják. (Ennek kapcsán magyarázat lehet a régi QaF kezdő mondata, miszerint “The thing you need to know is, it’s all about sex. It’s true. In fact, they say men think about sex, every twenty eight seconds. Of course, that’s straight men. With gay men, it’s every nine.” Azaz, amíg a férfiak fejében 28 másodpercenként fordul meg a szex, a meleg férfiaknál ez a szám 9.)

A nyakunkba öntött és működő dráma miatt, ami a pilot második felében érkezett a lövöldözés miatt, eléggé vártam a folytatást, és az, hogy évados kritikát írok, azt is jelzi, hogy valamiért maradtam. De sajnos nem a lövöldözős sztori miatt, hiszen az elég hamar kiveszett az epizódokból és szinte elfeledetté vált, úgy követhettük nyomon a társaságban lévő kapcsolatokat.

Kár, pedig a PTSD-vel hosszabban is foglalkozhattak volna, ott lehetett volna folyamatosan a háttérben, hiszen Mingus Brodie-megszállotsága, Noah és Brodie zűrös viszonya és Ruthie bizonytalansága az anyaságot illetően is tökéletesen illett volna hozzá, csak mindezt úgy kezelték, mintha a tragikus esemény nélkül is itt lennének, mert a karaktereink ilyenek. Mert a drag Mingus kötődést alig ismerő, lázadó fiatal, aki végre talált egy olyan embert, akit szerethet, Noah Brodie pedig az, akitől mindenki elvárja, hogy sínen legyen az élete, de fogalma sincs, hova tart.

Akit persze megfognak a karakterek és érdekli a sorsuk, annak jó szórakozás lesz a maga módján a Queer as Folk, nekem azonban rengeteg műdrámával feltöltöttnek tűnt, amiben sok konfliktust hanyagolni lehetett volna, ha a karakterek képesek normálisan kommunikálni. Így a végére kevesebb általam kedvelt figura maradt, mint amennyivel kezdtem, és a nagy teljesen dafuq csattanó a végén is csak rátett erre egy lapáttal.

Mindenképp kiemelendő azonban, hogy nemcsak az LMBTQ+ kultúrával foglalkoztak igen sokat, hanem a New Orleans-i közegből is kaptunk, hiszen ha a városra gondolunk, mindannyiunknak a nagy felvonulások és gazdag utcai élet juthat eszünkbe, amikből kaptunk is, emellett pedig a fogyatékossággal élőket is sikerült elismerendően reprezentálni. Nemcsak a Special-ből ismert Ryan O’Connell-lel, de Eric Graise-szel is, aki a kerekesszékben ülő queer srác szorongását vitte képernyőre, ez pedig nem olyasmi, ami korábban képernyőre kerülhetett volna.

Merész a sorozat mindenképpen, sőt, igen sokat is látunk a felnőtt tartalmakból, de akinek bejön, annak bátran ajánlom, mert egyébként tényleg nem rossz, csak a megbeszélhető problémákra felépített epizódoknak én egyáltalán nem vagyok híve, ezért igazán nem is tudtam megszeretni. A pilotra még anno 7.5/10-et adtam, az egész sorozatra most már csak kevesebbet tudnék. 

A Disney+-ra ma érkeztek A galaxis őrzőiből ismert kicsi Groot külön történetei, mégpedig animációs formában – mondhatnánk, hogy ez az 5 rész a Groot vagyok első szezonja, de nem sorozatként, hanem külön, 5 perces rövidfilmként érhetőek el.

A sorozatban, ahogy a filmekben Vin Diesel és Bradley Cooper hangját is hallani, a történetek pedig a Guardians of the Galaxy Vol. 2 vége és a stáblistás jelenet közötti időben játszódnak.

Nagy történet nincs hozzájuk értelemszerűen, csak címek: Groot első lépései, Groot fürdik, Groot hobbija, Kis haver és mestermű.

A plakátok alatt, a tovább mögött előzetes.

Joel McHale az új E!-s valóságshow-ját reklámozza, Zoey Deutch pedig nyilván a filmjét. A Jimmy Fallon-játék lényege, hogy amikor a zene elhallgat, akkor a körözőknek le kell ülni, és akinek nem jut szék, az kiesik. Vagyis akinek nem jut söröspohár a tovább mögötti videóban, mivel a leülés kicsit nehézkes lenne ilyen műsorban a ruhákkal és mikrofonokkal.

Az ablakon? A DOTA: Dragon’s Blood a 3. évadját kezdi.

A Netflix mai premierje az Álomotthon pillanatok alatt című reality, aminek magyar címe elég beszédes. És nem is tévedünk, ha abból ítélünk, mert a leírás szerint: “A szupergyors felújítócsapat nagy kockázatot vállalva aprólékos terveket készít, hogy 12 óra alatt padlástól a pincéig átalakítsák a családok otthonát.”

Nyilván totális feelgoodra kell számítani, könnyekkel és segítséget kapó, segítséget megérdemlő emberekkel. Előzetes a tovább mögött. Műsorvezető: Danielle Brooks.