Mire jók a jó barátok!? A boldogsághoz ugye szükség van rájuk, és a Hulu új sorozata is valami ilyesmire jut így két rész alatt.
A történet Dollface-ről szól – az a pasija hívja így, aki épp “i don’t love you anymore”-módra szakít vele. A nő ekkor ismeri fel, hogy a kapcsolata 5 éve alatt mennyire elhanyagolta a barátait, azokat akikre most támaszkodhatna. Meg persze más problémáira is rádöbbeni.
Ennek az alaphelyzetnek a felvázolásáról, és pár felmerülő gond megoldásáról szól az első két rész. Mondhatnám, hogy mennyire nehéz felmelegíteni egy barátságot a sorozat világában, de ebbe valami iszonyat felületesen megy bele a Dollface. Részemről a mélység totálisan hiányzik, pedig amit felvet a sorozat, az valós dolog.
Igazából nem tudom, hogy a Dollface mi is akar lenni. Már amellett, hogy “csajos”, igazi női sorozat. Nem az új Sex and The City, annál sokkal kevésbé bevállalósabb, és látszólag – minden álomvilágos jelenet ellenére – akarnak bele tenni igazi érzelmeket is.
Tényleg, ezt még nem is mondtam: néhol olyan a komédia, mint a Man Seeking Woman. Felmerül valami probléma, például két barát összeveszik, és ezt teljesen vizuálisan, közöttük megnyíló szakadékkal érzékelteti a Dollface. És több ilyen is van. Nem elszállt, ne értsetek félre, csak használ pár érdekes vizuális megoldást.
Ami nekem a legkevésbé tetszett benne, az a játszmázás és képmutatás. Értem, hogy mindenki csinálja, de így annyira… tipikus csajsorozat lett belőle. Női készítője van a Dollface-nek, szóval ez a valóság, rendben, de számomra ettől még klisésnek, erőltetett konfliktusnak tűnt a játszmázás az 1×02-ben, ami már most elrettentett.
Avagy hiába van itt Kat Dennings, vagy a – végül csak eszembe jutott mire hasonlít! – Younger-hangulat, ez simán csak 6/10. Viszont szívesen vennénk kommentet (vagy vendégírást) női szemszögből, mert lehet, hogy másképp látnánk bizonyos dolgokat.
Hát, ööö, izé. Ilyen sem volt még. Kinek mennyi ideje van?
Csütörtök reggel már sejtettem, hogy valami “nem stimmel”, mert szokásától eltérően a Survivor trendingelt Twitter-en (ezentúl kerülni fogom megnézés előtt!), és véletlenül még egy keresztnevet is megpillantottam, ami gyanús volt, és rögtön agyalni kezdtem, hogy mi a franc válthatta ki ezt? Nyilván nem a merge. Akkor egy ritka nagy blindside?
Ez a dupla rész elég komoly indulatokat keltett a játékban és a játékon kívül, és bizonyos dolgait nem is nagyon fogom szétcincálni, mert akkor kisregényt írnék, de ettől még nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki miképp látta (itthonról) azt, ami történt. Ahány ember, annyiféleképp csapódhat le a dupla rész, bár gondolom, hogy a többség szimpátiája egy adott iránya tendál. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.Tovább…
Tudjátok, kvázi évados antológia a sorozat, ez egy teljesen új történetet mesél el Stephen King világában, aminek nincs köze az első szezonhoz, mások a szereplők (Lizzy Caplan, Tim Robbins, Elsie Fisher, Parul Sparks, Barkhad Abdi), még a helyszín is más.
Az első évadról is megoszlottak a véleményeitek, de ahogy látom, az évadkezdés után kitartók elég jónak látják a második szezont – én, ahogy olvashatjátok is fent, egyenesen szupernek, nagyon bejön ez a teljesen kiszámíthatatlan, meglepetésekkel teli utazás, ami nem csak a Stephen King-univerzumban játszódik, de úgy is bomlik ki, mint egy Stephen King-regény. És ezúttal nem csak a pszichológiai horror van jelen, hanem a “komolyabb” is.
Az HBO hivatalos leírása kemény egy mondatot áldoz a szezon történetének, és bár mi is klánoztunk, mert ez van a hivatalos leírásban, nem igazán erről van szó, inkább két testvér ingatlanügyleteiről:
Vadonatúj történettel tér vissza a Stephen King hátborzongató univerzumában játszódó sorozat, mely a Maine állambeli Castle Rock nevű kisvárosban játszódik. A sötét erdők között megbújó, kitalált település visszatérő helyszíne a világhírű horroríró rémmeséinek (A holtsáv, Cujo, Hasznos holmik, Tortúra és mások). A második évadban az egymással harcoló klánok közötti ellenségeskedés a tetőfokára hág, amikor feltűnik Castle Rockban Annie Wilkes – a Tortúrából ismert pszichopata nővér a pokolból.
Nemsokára befut a The Crown 3. évadja, ezúttal új színészekkel, hiszen Erzsébet másik korszakát mutatják be. A neves szereplőgárdát a karakterplakátokon is meg lehet csodálni.
Ez már az ötödik írásunk (pilotkritika1, pilotkritika2, 1×02 és 1×03) a CBS őszi újonc komédiájáról, amiből egy gyanútlan látogató azt hinné, hogy valami alapvetésről van szó, de nyilván nem ez a helyzet. Cserébe viszont kijelenthetem, hogy van annyira jó ez a sorozat, hogy nálam megmaradjon fix nézősnek. (Igen, most kezdtem el felhozni magam az első 2-3 rész után megmaradt országos újoncokkal, de a Perfect Harmony folytatása még nem volt meg.)
Nyilván sok minden nem tudok pluszban leírni a sorozatról az eddigi posztok után, de mindenképp jelezni akartam, hogy ez a helyzet, és tök jó érzés volt látni, hogy nem vagyok immunis az országos komédia műfajára. Persze azt, hogy miért pont az egyébként nem annyira körülírható stílusú The Unicorn jött be ennyire (részben haverkomédia, részben családi, részben romantikus – az, hogy a főhős mennyire unikornis, szerintem nem fogják sokáig erőltetni), azt nem tudom.
Amikor próbáltam megfogalmazni, hogy miért is klikkeltünk, akkor végül annál lyukadtam ki, hogy azért, mert a karakterek nem úgy beszélnek, mint szitkomfigurák, akik szájába poénokat vagy hülyeségeket adnak, hanem sokkal természetesebben, karakterükből adódóan viccesek. És szinte mindenki vicces – nem csak önmagában, hanem mással párban, minden szinten remekül működnek a karakterdinamikák, mind a barátok, mind a felnőttek és gyerekek között.
Mint írtam, annyira nem megfogható a sorozat stílusa, de ettől még van személyisége, és a sokfélesége miatt szerintem bizonyos aspektusai mindenkinek, vagy legalábbis sokaknak ismerősek lesznek, és már ezek is közelebb hozzák az emberhez.
Mindegy, a lényeg, hogy a sorozat észrevétlenül és erőlködés nélkül szellemes, ami nem látványos poénokat és hasfogós röhögéseket jelent, inkább csak egy felhőtlenül szórakoztató heti 20 percet. És bár nincs egyetlen főszál, inkább azt veszem észre, ahogy ebbe-abba (ami eszükbe jut a készítőknek) belekapnak, jó látni, ahogy organikusan bővül a sorozat világa egyre több karakterrel. (De tényleg, míg más sorozat expozícióval bemutatta volna a barátok családját a gyerekekkel, itt az 1×02-ben kiderül, hogy az egyik párnak van egy kisfia, kettővel később az, hogy a másiknak is van gyereke, utána meg az, hogy az előző párnak még további 3 gyereke is van – minden csak akkor kerül elő, amikor szükséges.)
Pár hete debütált a Netflix-en a szolgáltató első mandarin nyelvű sorozata, a kínai, vagyis pontosabban tajvani Nowhere Man, ami a Férfi a semmiben magyar címet kapta – természetesen magyar felirattal érkezett a széria első szezonja, ami 8 részes, a 65 perces premier és finálé melletti többi rész 33-44 perces.
DJ Chen akciósorozata egy testvériségről szól, valamint tajvani gengszterekről és egy börtönből való szökésről. És azt a kérdést teszi fel, hogy a döntéseink befolyásolják a sorsunkat, vagy a sors dönt helyettünk? Két triádos előtt ugyanis egy rejtélyes éjszaka után nem marad sok választási lehetősége, és belekeverednek egy szerelmek, gyűlöletek, manipulációk és bosszúk által szőtt hálóba, melynek köszönhetően egyiküknek meg kell tennie mindent, hogy megmentse magát és családját – hogy végül szembenézzen múltbéli döntéseivel.
A hivatalos Netflix-leírás így szól:
A merész triádtag belekeveredik két, tíz év különbséggel történt aljas bűncselekménybe. Most meg kell szöknie a börtönből, hogy megmentse a fiát.
A plakát alatt, a tovább mögött angol feliratos előzetes. Szereplők: Joseph Chang, Alyssa Chia, Mavis Fan, Bo-Chieh Wang, Jeremy Liu, Zhou Ming-Fu és Greg Hsu.
Új dokusorozat érkezett ma a Netflix-re, ami egy lányegyüttesről szól, állítólag a legjobb bandáról, akit senki sem ismer. A széria Charli XCX csapatának eredetsztorija lesz, és arról szól, hogy próbálnak feltörni, aminek ez a sorozat is egyértelműen része.
Mindenki kedvenc gyilkos kutyája (ha valaki nincs képben, annak ajánlom a kritikánkat róla), akiről csak nagypapa tudja, hogy ki is valójában, visszatér az Adult Swim-re, a tovább mögött a 4. évad előzetese, valamint a 3. szezonos szemét zárójelenet. Aki azt hitte, hogy a Mr. Pickles csak random erőszakorgia, arra az elmúlt évad(ok) rácáfolt(ak), hiszen nem csak a karakterekre mentek rá, hanem az átívelő történetre is.
Nevezzük így, még akkor is, ha valójában ez csak a második szezon. A lényeg úgyis az, hogy jön újabb 4*2 epizód, amikben most civilek is közre fognak működni. Előzetes a tovább mögött.
A 2. évad első 4 részének YouTube-os nézettségei: 169e+143e, 135e+116e, 124e+113e, 110e+105e. Azért ez is mutatja, hogy elég hosszú az életciklusa a sorozatnak, hiszen a premier utáni hétben még bőven lejjebb voltak. Tovább…
