Jó pár dolog érkezett magyar felirattal a tovább mögé a sokak által várt 2. évadhoz: egy videó az ide vezető útról, és két részlet is, az egyik egy harcra spannolja Geraltot.

A Creel-ház a tovább mögötti magyar feliratos előzetes címe, és a srácok valami nyomokat keresnek egy olyan házban, ahol történt valami korábban – ki lehet ebből találni valamit? A premierdátum sajnos nem változott, 2022-ben érkezik a szezon.

(Múlt heti csalódások.) A Ted Lasso – 2×09 tűnik a legnagyobb csalódásnak sokaknak, rengeteg érveléssel is, de valamiért a Miracle Workers – 3×10 is kapott párat.

Ezen a héten valami okozott komolyabb csalódást? Ne feledjétek, nem feltétlenül a legrosszabb részeket keressük, hanem a jó és/vagy nézős sorozatok várakozásokat alulmúló epizódjait.

Melyik sorozat melyik epizódja okozta neked a LEGnagyobb csalódást a héten? Miért?
(Egy válasz elég. És kerüljétek a spoilereket, ha lehet.)

(Legutóbbi kedvenceitek.) Az élre épphogy, de bejutott a Ted Lasso – 2×09, mögötte pedig egy szavazattal lemaradva ott volt a Sex Education – 3×03, sajnos ezután egy hatalmas holtverseny volt, mármint a játék miatt sajnos, mert amúgy nagyon jó, ha mindenki mindenfélét néz!

És mi jót láttatok az elmúlt napokban, melyik sorozat hozott olyan epizódot, amit vétek lett volna kihagyni? Csak EGY választ kérünk.

Melyik volt az általad látott legjobb sorozatepizód a héten?
(Ha lehet, ne csak egy címet és epizódszámot írjatok, hanem pár/sok keresetlen szót is!)

Ma. 20:00. TV2. Szombat Esti Láz – 7×01 Dancing With The Stars HUN – 2×01 (előzetesek) – bruttó 230 percben (a sajtóoldalon nettó 140 percet írnak)

Marad a monstre adás, de ugye miért is ne, ha kitartanak a nézők. Vagyis nyilván nem tartanak ki, mert gondolom az első 2 óra nézettsége nagyobb, mint a folytatásé, de a 4 órás sáv átlaga még bőven erős marad. Az RTL Klub csak két hét múlva veszi fel a kesztyűt az X-Faktorral.

A táncos párok: Demcsák Zsuzsa és Suti András, Dobó Kata és Köcse György, Nagy Réka és Hegyes Bertalan, Dr. Hevesi Krisztina és Baranya Dávid, Metzker Viktória és Márki Norbert, Tóth Andi és Andrei Mangra, Árpa Attila és Stana Alexandra, Cooky és Szécsi Debóra, Kamarás Iván és Mikes Anna, Kempf Zozo és Keresztszegi Ramóna, Kinizsi Ottó és Szőke Zsuzsi, Kozma Dominik és Lissák Laura.

A zsűriben: Molnár Andrea, Ördög Nóra, Bereczki Zoltán és Kováts Gergely Csanád. Aki a műsort vezeti: Lékai-Kiss Ramóna és Stohl András.

Ma. TV4. 19:00. Lewis – 9×01-02

Ma. 18:00. Jocky TV. Tandem – 4×01-02 – ahogy a 3. évad második fele, a folytatás is a másik csatornára érkezik.

Ezt az ír sorozatot human “amolyan tengerparti neo-thriller”-ként aposztrofálta az előzetesnél, de talán így pontosabb lenne: helyenként thrillerbe hajló, rejtéllyel megspékelt borongós hangulatú családi dráma, még ha jóval nehézkesebb is.

A kezdés sejtelmes. Éjszakai sötétségben sétál valaki egy tengerparti sziklán, aztán zseblámpa vakító fénye, pár szövegfoszlány, kis dulakodás, és végül egy holttest a sziklák alján. Vissza is tekertem, hogy a másik személyből látszik-e bármi is, de nyilván az úgy túl egyszerű lenne, akkor nem lenne sorozat (vagy teljesen másmilyen lenne).

A főcím után pár órát ugrunk vissza az időben. Nincs ugyan kiírva, de könnyű kikövetkeztetni, miután az áldozat él és virul: épp egy nagyszabású ötvenéves születésnapi összejövetel házigazdája – rengeteg vendéggel, van itt család, rokon, barát, szomszéd bőven. Egy váratlan bejelentés azonban hirtelen véget vet a bulinak, de az igazi sokkoló hír csak reggel jön: a tengerparti sziklák alatt holtan találták a családfőt (Denis).

A sorozat természetesen adódó fő rejtélye, hogy mi történt Denisszel: baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság? És ha utóbbi, akkor ki volt az elkövető? A rendőrség is indít egy komolyabb nyomozást, de azt is leginkább a családtagok szemszögéből láthatjuk, miközben ők maguk is próbálják kideríteni – vagy eltitkolni – mi történt, ki merre járt azon az éjjelen. Miközben szinte kötelező jelleggel derülnek ki kisebb, de inkább nagyobb titkok mindenkiről, az elhunyt családfőről is – mindig másra terelve a fő szálban a gyanút.

Mondanám, hogy maga a szülinapi buli lenne hivatott nagyon szépen megalapozni a sorozatnak, előrevetíteni a fontosabb témákat és konfliktusokat – de ez így sajnos kevésbé működik. Elsőre én is azzal voltam elfoglalva, hogyan lehet követni és értelmezni az információkat és interakciókat, amikor még senkit sem ismerünk. Most az íráshoz újranéztem a nyitányt, és fedeztem fel a jeleket szép sorban, persze most már könnyű.

Nagyon sok a karakter, elég bonyolult kapcsolati hálóval (“my Anna, your Jenny and then our own Grace” – a család 3 felnőtt lánya az apa szemszögéből), és mindenkivel egyszerre találkozunk. Nagy pacsi a castingosnak, hogy a számomra ismeretlen arcokat könnyen meg tudtam különböztetni, de így is sokáig tartott, míg össze tudtam rakni a ki-kicsodát. Ez nehezíti a befogadást, meg persze az is, hogy szinte mindenkinél az volt az érzésem, hogy nem teljesen százas, vagy akár nyúltam is volna a péklapátért…

A színészek jók, van aki néha egy kicsit (nagyon) sok, avagy idegesítő, de az a karakter tulajdonságaiból jön. Igazából sokukkal találkozhattunk már erre-arra, még a Borgen-ből is van itt színész, aki szerepe szerint is dán személy.

Összességében a vadregényes ír táj (a nyugati parton, a Moheri-sziklák környékén járunk) és az ír akcentus miatt is simán végignéztem, nem rossz, flashbackekkel megtámogatva végül elég jól összeáll, de különösen az eleje jobban működne újranézésre (bár gyanítom, ahhoz nem lenne sokaknak türelmük), de egyértelmű, hogy láttunk már sokkal jobbat. (Ha már ír sorozat egy családról 3 felnőtt gyerekkel, gyanús körülmények között elhunyt szülővel, akkor a Blood 1. szezonját ajánlanám inkább, érettebb, összeszedettebb.)

A Smother kapott 2. évados berendelést. Nem tudom, merre fog menni a folytatás, de abba is tuti bele fogok nézni. (Aztán remélem, nem lesz olyan csalódás, mint a Blood 2. évad…)

Új utca embere-rovatot talált ki Jimmy Kimmel csapata: szokás szerint járókelőket kérdeznek bizonyos témákról, ezúttal celebek által elkövetett kitalációkra reagálnak sokan vehemensen.

A tovább mögötti videóban Oprah is kapja az ívet, de a belekérdezésekkel már rezeg a léc, és viccesen a Twitter jut mindenki eszébe rögtön.

Nemsokára szkriptelt sorozat is feldolgozza Tom Holland főszereplésével Billy Milligan nem semmi történetét, amit a Netflix eheti (szinkronos) true crime dokusorozatos premierjében, a Monsters Inside: The 24 Faces of Billy Milligan-ben is megismerhetünk.

Ahogy az előzetes posztjánál is írtuk, egy 70-es évekbeli bűnelkövetőről van szó, akinek a védelmét arra építették fel, hogy több személyisége van, és nem ő, hanem azok felelősek a tetteiért.

Bár olvastam az Apple TV+ új, elég drága sorozatának alapjait képező könyveket Isaac Asimovtól, de egyrészt annak már 10 éve, másrészt így is inkább vártam az Alapítványt, mint nem, pedig az előzetesek mutatták azért, hogy miképp álltak az adaptációhoz. Most pedig szembesülhettünk is vele.

A sorozat egy 19 évezrede fennálló birodalom matematikusáról szól, vagyis az általa alkalmazott pszichohistória alkalmazásáról, és annak következményeiről. Gondolom, sok könyvet nem olvasó ül a sorozat elé, de a pszichohistória lényege, hogy a történelmi és társadalmi cselekedetek nagy vonalakban kiszámolhatók, tehát nem közeli apróságokra lát rá, hanem arra, hogy a fent említett birodalom miképp halad majd a távolabbi jövőben.

Hari Seldon ez műveli, és azt számolta ki, hogy a régóta fennálló galaktikus birodalom (amiben rengeteg bolygó van, és emberek milliárdjai), el fog bukni, sőt, ezután olyan barbár, háborúkkal teli időszak következik, ami vagy 30 ezer évig kitart és csak utána jöhet újra béke az univerzumra. Ezt le lehetne rövidíteni 1000 évre egy galaktikus ismerettár létrehozásával.

Igazából a fenti a fő koncepció, és a könyveket sokáig azért tartották adaptálhatatlannak, mert Asimov nem karakterekben gondolkodott sosem, sőt, az Alapítvány-regények azokban kifejezetten nem voltak erősek, hanem érdekes ötleteket bontott ki. Itt is ez áll fenn, egy galaktikus birodalom elbukik, és miképp maradhat életben a remény egy viszonylag szebb jövőre. Mik a lépések ehhez?

A könyvek kőkemény rajongóitól lehet ezért kapni fogok, de a kiadott két rész alapján érdekesen álltak az adaptáláshoz, bár ha én lennék a megrendelő, még mindig nem adtam volna rá pénzt, mert nem elég pop a végeredmény, nincs elég akció – és sajnos a kapott karaktereket akár Asimov is írhatta volna, annyira most bejáratott közhelyek, akiket egyelőre a plot rángat. Ez sajnos pont be is dátumozza a sorozatot, komolyan, 10 év múlva ők lesznek benne a legfeltűnőbbek, míg mondjuk a modern Battlestar Galactica állja az időt. De persze ettől még most kedvelhetjük.

A fenti alapokhoz úgy áll a sorozat, hogy belengeti a jövőt, de utána nyakig merül a birodalom bukását jelentő folyamatba is. Ez a könyvben nem is tudom, vagy 100 oldal, utólag íratták Asimovval, mert az emberek nem értették a történetet a létező Alapítványtól indulva. Tessék, már akkor is követelt előzményt a nép, meg bővebb magyarázatokat – van, ami nem változik! Nem mellesleg a későbbi könyvekben kiderülő dolgok magvait is elvetik a sorozat készítői.

Ez a bukással való foglalkozás kicsit egyszerűbb írói húzás, hiszen érdekes koncepciók helyett inkább a történelmünk sok példáját veszik alapul, és nyilván a Római Birodalom sokszor beugorhat majd nézés közben, hogy tessék nem észrevenni a mai világban fellelhető jeleket, vagy a 9/11 párhuzamot a könyvekben nem szereplő vagy említett jelenetben… Tudom, a sci-fi mindig az aktuális problémáiról is szól, de az egyik készítőre, David S. Goyerre jellemzően ez szó szerintit jelent, nem pedig az általánosabbat.

Írom itt a sorokat, gondolkodom a részeken, és úgy tűnik, továbbra is maradok középen, mert bár nem tökéletesen nyúlt a könyvekhez a sorozat, viszont azt ki lehet jelenteni, hogy ezen két rész alapján nincs az Alapítványhoz fogható sorozat jelenleg tévében. Olyan brutális nagy világgal rendelkezik, ami egyszerűen gyönyörűen van képernyőre álmodva. Érződik a hatalmas birodalom, működik a királydráma, amit az elmúlás is fűt, és működik az Alapítvány létrehozásának szála is.

Konkrétan még az olcsó húzásokat, vagy rossz írói lépéseket is elnéztem simán eddig. A legszembetűnőbbek a random váltások, mert kell az a fordulat. A második részben érhető tetten a legjobban, vagy kivágtak valamit a szövegből, amikor az egyik főszereplő a párjával egy megbeszélésére megy, vagy direkt így volt megírva, de beszélgetnek egy fontos emberi kérdésről, erre hirtelen átváltanak a feszültséget hozó információra, mert az kell majd a cliffhangerhöz is. Amúgy itt rengett meg kicsit a bizodalmam is, amikor történt, ami történt 2. rész végén.

A látvány pedig egyszerűen pazar. Inkább egy gyönyörű világ létrehozására költöttek, nem pedig akciójelenetekre, jó volt nézni a karakterekkel közösen az új dolgokat. A színészekről sem tudnék sok rosszat, nyilván Jared Harris és Lee Peace jó, Lou Llobell pedig remek újonc. Egyedül talán a Seldon segítőjét alakító Alfred Enoch volt gyenge eddig, mert nagyjából 3 arca van. Konkrétan a jó öreg prequel trilógia Anakinja ugrott be róla, kb. Lucas-hoz hasonló színészvezetéssel.

Amolyan 7/10-es óvatoskodás részemről a kezdés, kicsit bomladozik a vakolat, de van rá esély, hogy jó évadot kerítenek belőle.

Bár már írtunk a sorozat kezdéséről kritikát is, de azért így utólag megnézhetőek egyesével is a szereplők az egész korrekt plakátokon.