Ma. 23:00. VIASAT6. Legends of Tomorrow – 5×01 (premierkritika + évadkritika + eredeti előzetes)

A Crisis on Infinite Earths-crossover nélkül? Ki hitte volna, hogy pont ez a CW-s DC-sorozat lesz itthon a legszívósabb. A legtöbbről ugyanis a jelek szerint lemondtak a csatornáik.

It’s not you. It’s me.

A Zoey’s Extraordinary Playlist mellett a Prodigal Son kínálta a visszatérő országos sorozatok mellett azt az érzést, hogy milyen jó is JÓ országos sorozatokat nézni. Hetiben.

Majdnem egy év telt el azóta, hogy az itthon Gyilkos lelkek címen futó sorozatból új részeket láttam volna, és itt is alig pár (másod)perc kellett ahhoz, hogy beszippantson a sorozat szürreális és bizarr világa, amit annyira megszerettem első szezonban. Nincs még egy ilyen hangulatú sorozat az országos csatornán: kreatív, merész, sötét tónusú és még vicces is – ráadásul a krimiaspektus kapcsán még a heti ügyekbe is ölnek kellő kreatív energiát.

A Prodigal Son-t tényleg azt teszi egyedivé, hogy igazi fúziós sorozat, sok olyan elemből áll össze, amik látszatra nagyon nem illenek egymáshoz, azonban összességében mégiscsak különleges bukét szállítanak. És aláírom, olykor ez a fúzió nagyon elszállt és értelmezhetetlen még az én ízlésvilágomnak is, de azért általában úgy gyúrják az írók egybe az összetevőket, hogy a végeredmény nagyon finom legyen.

I went through a light bondage phase back in Hoboken. I’m great with knots.

Már a 2×01 elég WTF módon kezdődik (és folytatódik), ami nagyjából belövi a tónust azon gyanútlan szempárok számára, akik véletlenül keverednek a sorozat elé, utána pedig belecsapunk a lecsóba, de nem úgy, ahogy gondolnánk, mert jó pár hónappal az elég sokkoló cliffhanger után vagyunk, vagyis a későbbi részekben fog csak kiderülni, hogy mi is volt a következménye annak, ami történt.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Bárcsak írhatnám a The Undoing-ról, hogy megosztotta a nézőket (pozitív kritika és negatív kritika), de valójában sokkal többen voltak sajnos a negatív oldalon, a JAws-on sem igazán került elő, még a színészatkegóriákban sem. Azonban azzal már jóval többen egyetértettek, hogy a legvége jó lett. A tovább mögötti a színészek beszélnek a sokkoló zárásról.

Pedig a pilot után azt hittem, hogy a Miranda amerikai adaptációja lesz a 3 új országos szitkom közül a maradóm. De hiába tetszett az elején jobban a FOX-os Call Me Kat, mint az NBC-s The Mayor, utóbbi sokkal szellemesebb, és ha maradni fog egy, akkor az lesz. Ha maradni fog. (Az ugye magáért beszél, hogy az ABC-s Call Your Mother egy másodpercig nem szólt bele a fenti dilemmába?)

human már írt a pilotról, és alapvetően ez a poszt is tekinthető pilotkritikának, csupán némi sorozat-evolúciós pluszt kap a végén, mondhatni verdiktet. A technikai infók már ismertek szerintem, Mayim Bialik a főszereplő, és amolyan munkahelyi (macskakávézó), családi (anyu), (látszólag reménytelenül) romantikus (Cheyenne Jackson) baráti komédiáról van szó – ami úgy többkamerás, hogy nem élő közönség előtt veszik fel, mert… vírus.

A sokféle műfajból lejön, hogy a Call Me Kat a mindent bele-elv szem előtt tartásával készült, hogy idővel megtartsák vagy kidomborítsák azt az aspektust, ami a legjobban működik. És legjobban az eddig nem említett jellemző működik, miszerint a főhős diskurál velünk: kibeszél hozzánk, hangosan gondolkodik, szóval a szokásos gimmick-ről van szó, amit pár szokatlanabb elemmel dúsítanak.

Kár, hogy a végeredmény poénok szintjén csak mosolygós. Háttérben futva bőven megfelelő a sorozat, amiben nem nagyon találni szégyellnivalót vagy vállalhatatlant, de hiába képes olykor nagyon friss lenni, túl gyakran talál vissza a tipikus és fantáziátlan szitkomos panelekhez, és a lelkizéshez. A 3. részben az egyik fő humorforrás az, hogy a főhős berúg!

Igazából az nem tűnt fel, hogy a macskakávézós aspektusban a macskákat mennyire hanyagolják (de jogos!), viszont eleve a kávézós komponens is csak dísz, ami azért nem szerencsés, mert több szereplő is oda van kötve. Na, nem mintha osztana vagy szorozna, mert igazából Kat-en kívül nagyon érdektelenek a kiegészítő karakterek, csakis Kat-tel együtt ütik meg a megfelelő szintet – kivéve talán a fiktív francia barátnőt. Nyilván a két veterán, Leslie Jordan és Swoosie Kurtz hozza, amit megszoktunk tőlük, de épp ez a baj velük, hogy pont ilyen karaktereket kaptunk legutóbb is tőlük.

Marad tehát Mayim Bialik, aki nagyon megéli az epizódokat, szimpatikus és szimpatikusan bumfordi olykor, bevállalja a slapstick-et is, de egy fecske nem csinál nyarat. De neki köszönhetően és a Negyedik Fal miatt még maradtam volna az első két rész után, azonban az 1×03 teljesen szürke lett, itt nagyon kijött, hogy mennyire érdektelenek a mellékszereplők, és sajnos a kibeszélés is repetitívvé vált, nagyon vissza is vettek belőle, szóval már nem nagyon tart a sorozat mellett semmi.

A pilot 6/10-e után a folytatás 5-ös, illetve 4-es lett számomra, szóval mi búcsúzunk is egymástól. Ha már búcsúzás: az azért továbbra is nagyon jópofa, ahogy a részek végén elköszönnek a szereplők.

Ma. 20:00. HBO. Romulus – 1×01-02 (pilotkritika + eredeti előzetes) – az HBO GO-s világpremier után a tévében is, elvileg szinkronnal.

Ahogy látom a vélemények alapján, nem nagyon váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Vagy igen?

A Sky Italia tavalyi új sorozata nem véletlenül emlékeztethet minket az ugyancsak olasz, 2019-es filmre, az Il primo re-re, ami Romulus és Remus: Az első király címen futott itthon, ha minden igaz. A címből az is kiderül, hogy kiről szól ez a primitívnek ható és igen brutális világban játszódó, latin nyelven forgatott sorozat – papíron.

A hivatalos tartalomleírás:

Az i.e. 8. században, a Tiberis folyó partja mentén kialakult primitív és brutális világban az emberek sorsát a természet és az istenek döntik el. Az archaikus nyelven folytatott széria ennek a világnak a története, amelyet három ember – Iemos, Wiros és a Vesta-szűz Ilia – szemszögéből láthatunk. Miközben ezek a férfiak és nők megtanulják, hogyan alakítsák saját sorsukat, egy kegyetlen és védelmező nőstény alak egy új társadalom kialakulásához vezet, megalapozva az egyik legnagyobb birodalmat.

Hogy Sherlock és John mikor fog, az nem tudni, de Mark Gatiss Mycroft-ként a tovább mögötti videót készítette a Youku nevű kínai weblap kedvelőinek.

A Peaky Blinders: Mastermind amolyan Commandos-szerűen néz ki, vagy ki hol találkozott ezzel az izometrikus 3D csapatkoordinálós dologgal először (Fallout Tactics? Más?). Ezzel le is írtam a stílusát.

A Birmingham bandáiból ismert karakterek 1-1 dologban igazán jók a játékban, és őket összehangolva kell megoldani – pl. az egyik eltereli az őr figyelmét, a másik közben átsurran és kinyit egy zárat -, tulajdonképpen logikai feladatokat, bűntényeket.

A tovább mögött előzetes, és egy másik videó, ami az előzetes mögött tényleges játékmenetet is mutat.

Így a finálé után nem is annyira sokkal, a Sabrina hátborzongató kalandjai végső búcsúján túl talán a tovább mögötti videóban levő bakis jelenetek pár mosolyt még hoznak.

A Walker Texas Ranger rebootja? Inkább modern verziója, a CBS már meghonosította ezt a műfajt olyan rebootokkal, mint a Hawaii Five-0, a MacGyver, Magnum vagy most a The Equalizer. Azonban már a legelején le kell szögezni a CW sorozatáról, hogy bár van benne akció és heti ügy, ne ilyesmire számítson az, aki leül elé, hanem inkább családi drámára – és ezt nem kritikaként mondom, hanem inkább disclaimerként, hogy a nézőt ne érje meglepetés.

WALKER – 1×01 – 4/10

A történet főhőse egy texas-i ranger, akinek a felesége (erőszakos) halála után majdnem egy évre egy beépített melóba temetkezik távol családjától, szüleitől, tesójától és gyerekeitől. A sztori pedig onnan indul, hogy hazatér, és megpróbál visszarázódni a família életébe, ami nem igazán egyszerű, főleg, hogy sem ők nem dolgozták fel a felesége halálát, sem pedig Walker. De az életnek mennie kell tovább. Másfelől pedig ott a “törvényőri” állása, ahol korábbi kollégája az eltelt idő alatt a főnöke lett, és egy új társat kap munkába állása napján.

Volt már hasonló sorozata a csatornának, ahol az egyedülálló apának kellett zöldágra vergődnie a csemetéivel és a munkájával, nem? A Walker is hasonló, dolgozgatós, hazamenős és családozgatós darabnak tűnik, amit nyakon öntenek a (flashback-ekben fel-felsejlő) feleség halálának rejtélyével, valamint a főhős saját lelki világával, amit talán csak egy új lelki társ segítségével tud helyre rázni, mert attól tart a környezete, hogy megint bevállal egy hosszabb, elmerülős melót.

Annak ellenére, hogy azt mondom, hogy ez a Walker, a texasi kopó tehát látatlanban nem az a Walker, a texasi kopó (egyszer bele kéne már néznem az eredetibe!), nem hiszem, hogy mindez a minőség kapcsán bármilyen negatívumot jelenthetne. És ha akarom, akkor még kopó munka is volt benne, hiszen egy pár jelenetes ügyet is belepréseltek az alapozás közepette. Gondolom, a heti nyomozós szál később komolyabb jelenlétet is kap olykor, ha hozzátudják csapni a privát szálakhoz, nem csak jelzésszerűt, és annak kapcsán ki fognak térni arra, hogy milyen problémák ütik fel a fejüket manapság a texas-i határ közelében.

Ettől még egy ilyen kezdés után nagyon furcsának tűnne, ha ebben a sorozatban a kötelező minimumnál többet lenne jelen a konkrét rendőrködés, inkább maga a hivatás kerülhet kiemelésre az otthoni és családi ügyek mellett, ennek kapcsán adagoltak is infókat a hozzátartozókról, hogy ki mit csinál, illetve kit milyen történetszálakba akarnak bevonni – még a járőrtárs pasija is belefért.

A sorozat annak tökéletes, aminek szánták. Nem hoz semmi újat egyelőre a műfajba, sőt, talán direkt is régimódibb akar lenni, esetleg a klasszikus értékeket képviselni. A gond csak az volt, hogy az én érdeklődésemet (így) nagyon nem keltette fel. El lehetett nézni, idővel talán bele is lehet szokni, de azt nem hiszem, hogy meg fogom várni.

Ami meglepett, hogy a pilot végén nem kaptunk semmilyen csavart, mert pont az ilyen átívelő történetet erőltető sorozatoknál szokták belengetni mézesmadzagként a rejtélyes gyilkos személyét, ami  itt túlságosan adja magát, hogy az az egy vagy két jelenetben szereplő rendőr legyen, aki beküldtek a nagyszülők házába italozni. Már persze, ha nem Walker főnöke sáros valamiben. Mondhatni más lehetőség nincs is, ha a tipikus utat akarják járni.

ui: Ez meg milyen társasjáték? De akármilyen is, megint csak elkezdtem értékelni azokat a sorozatokat, ahol modern játékokat látok a polcon, vagy ha előkapnak valamit, akkor nem a Monopoly-val és annak klónjaival teszik ezt – szerencsére a kellékesek kezdenek a mában élni. Ráadásul egy sima roll & move-játéktól annyira elképzelhetetlen az olyan érzelemkitörés, mint itt volt látható (ráadásul egymás utáni dobásoknál), és az is, hogy egy értelmes ember, csak azért, mert középkorú, ennyire ne értse a lényeget, mint Walker. (Igen, jól lehet érezni, hogy mi fogott meg legjobban a pilotból.)

ui2: Az áll-leejtő nézettségről itt írunk.

A Gyerünk, kutyus! Gyerünk! a Netflix mai premier animációs sorozata, és szerintem a poszter alapján is tudja mindenki, hogy ki a célközönség. Egy mesekönyv alapján készült egyébként.

A hivatalos leírás:

Az ügyes a találékony Plecsni mindenféle kalandba keveredik legjobb barátjával, Bukfenccel. Megoldják a problémákat, és közben még Mancsváros lakóinak is segítenek.

A plakát alatt előzetes.

Lubalin TikTokon több internetes drámát dallá varázsolt már, na nem igazit, hanem ilyen felfújtat, mint például egy receptlopást. Na, vele fogott össze Jimmy Fallon és Alison Brie, hogy a tovább mögötti videóban elénekeljék a legjobb salátaöntet dalát. Azért odatettem a régi Lubalin-dalokat is.

A Snowpiercer – Túlélők viadala folytatódott végre itthon is a 2. évaddal, ha valaki odavan a posztapok sorozatokért, az valószínűleg várta – a pilotot. A poszteren jobboldalt látható színész hozta az új bonyodalmakat a folytatásba.