Rögtön a közepébe vágok: az a legnagyobb baj ezzel a sorozattal, hogy már az első pár perc után borzasztó érdektelen az egész. Hiába az igényesség, hiába a remek szereplők (még pár eyecandy is tiszteletét tette – illusztrációk lentebb), élükön Jimmy Smits vagy éppen Hector Elizondo, mégsem tudtam rávenni magam, hogy végignézzem.

De most komolyan, érdekel bárkit is egy latin rumfamília minden valószínűség szerint szövevényes sagája, a múltban lappangó titkokkal (máris kaptunk egyet, rövid flashback formájában), amiket majd egyre-másra fognak előhúzni a kalapból? Oké, anno én is minden héten néztem a Dallast (nyilván, nem volt más), de szerintem mostanra már elfáradtak a nagyívű családregények, a kisívűek pedig még inkább. Egyszerűen nem látom, mivel tudnák ezt hosszú távon érdekessé tenni számomra a következő évek során (már ha fut addig, persze), ha már a pilot sem volt képes lekötni. Nagyon nem érzem úgy, hogy lenne türelmem kivárni azt a fél évadot, amíg szépen felépítik a ki-kicsodát és a közöttük lévő kapcsolatrendszert, jegyzetelni meg végképp nem fogok.

Persze igazságtalanság lenne úgy lehúzni, hogy még a pilotot sem néztem végig, ezért ezt nagyon nem is forszírozom, szimplán csak az első benyomás alapján mondom: ez bizony nem sok embernek fog bejönni a junkie olvasók közül. Vagy csak nekem nem jött be és mások kajálni fogják? A végére azért még egy lányka a sorozatból.