login |

Dollhouse: az 1. évad α-tól ω-ig – írta .tnm

2009. 05. 21. 23:48 - Írta: vendegblogger

47 hozzászólás | kategória: kritika,

Mivel itt junkie-n a mostani évadvégi kritikát és human pilot-mustráját leszámítva az egyetlen Dollhouse-elemzés Snake, rá jellemző hangvételű irománya, ezért én azzal kezdeném, hogy végigvenném a finálét felvezető évad részeit. Spoilermentesen. Hátha valaki ad egy újabb esélyt a sorozatnak. (A spoiler-zóna végén a finálé LIVE-blogját olvashatjátok. Olyan még úgysem volt itt.)

dollhouse-01

Ugye anno Eliza Dushku-tól hallottuk, “hogy amint a FOX abbahagyta Joss Whedon mikromenedzselését, a Dollhouse beindul, mint az istennyila, ez pedig a hatodik rész környékére várható.” Mivel nem voltam ott, nem tudom megítélni, hogy valóban a FOX-nak köszönhető-e az első két adásba került rész gyengesége, de ez sajnos – a szerencsétlen időpont mellett – igen gyenge startot adott a sorozatnak.

Persze az első részek se voltak nagyon rosszak, de ahhoz képest, amit egy Whedontól elvárnánk; továbbá, hogy annyi jó sorozat közül alaposan megnézi a junkie, hogy mivel kötelezi el magát, lesújtó volt. Csak két olyan történetet kaptunk, ahol a nem éppen ezerarcú főszereplőnk más-más személyiséget magára öltve problémákat old meg. Emellett megmutatták, de be nem mutatták a főbb szereplőket és kaptunk pár kósza információ- és rejtélymorzsát ahhoz az átívelő szálhoz, amiről ezen a ponton még lehetetlen volt megítélni, hogy figyelmünkre érdemes-e. Akik aztán Whedonban híve maradtak még, azoknak a harmadik rész egyszerre hozott egy nagyon apró javulást és egy hatalmas csalódást: még mindig nem akar robbanni a sorozat.

De legalább beindult egy folyamat, gyakorlatilag ez volt az első olyan rész, ahol a program(ozott személyiség) olyan döntéseket hozott, amit a programozó nem tudott rendes működésként megmagyarázni elsőre. És ha már itt tartunk: Topher az egyetlen karakter, akit sikerült elsőre jól eltalálni és eljátszani is. Végre egy életszerű és szerethető geek, nem mellékesen pedig rengeteg poént lehet rá építeni. A humor pedig egy Whedon sorozatban sosem volt másodlagos.

A minőségi váltás vonalát a negyedik epizódnál húznám meg, innentől a sorozat stabilan megindult felfelé. Végre egy olyan probléma, ami a “babalétből” adódik és végre egy olyan aspektusa az emberek felprogramozásának, amire elsőre nem gondol a néző és a Dollhouse technológiája teszi lehetővé. Az eddigi történeteket ugyanis olyan polihisztor (szuper)hősök köré is lehetett volna építeni, akik mondjuk mindig más személynek kiadva magukat segítenek az embereken. Itt először kihasználják, hogy egy személy személyazonossága, tudata és teste külön egységet alkot.

Az ötödik részben megint kapunk egy példát arra, hogy milyen lényegi különbség van a megjátszás és „céleszköz” között és bár a rész története nem kiemelkedő – habár egy értelmes csavarra itt is futja – kárpótol minket, az első igazi személyi konfliktus a szeretet házában, ami sok jóval kecsegtet a jövőre nézve.

És eljött a várva várt hatodik rész: és az a kevés néző, aki nem pártolt eddig el; az a kevés néző, aki már lejjebb engedett az elvárásaiból; az a kevés néző, aki összeszokott Eliza játékával (értsd: nem várt már tőle sokat, és szerencsére ezzel párhuzamosan egészen feljavult), az most hirtelen kap egy ugyanolyan történetet, mint az eddigiek: Sierra szexuálisan aktív „gyermeki állapotban” is.

Persze van csavar, és kiderül, kinek a hibája ez és itt én már azt hittem, hogy mindjárt vége is a résznek. Hát nem! Ez még csak az alaphelyzet volt és persze az előbb kicsit csaltam is, mert azt „elfelejtettem” megemlíteni, hogy emellett van egy másik szál ami rögtön, nem kis meglepetésre egy olyan találkozással kezdődik, amit a naiv néző évadzárónál korábban nem várt volna.

Abban a eseményvonulatban is egy profin kigondolt dráma fut, ami önmagában is megállná a helyét, ez aztán igen ígéretes WTF-ba fut be. Még nagyban feszül az arcunkon a vigyor: „Hát ez nagyon nagy!”, mikor bejön a harmadik szál, amiről eddig csak azt hittük körítés volt és összeér az első szállal, majd egy hatalmas WTF-jelenettel az előző jó pár rész töltelékjeleneteit átértékeljük. Az ember elég sok mindent megkérdőjelez ekkor, elsők között azt, hogy a múlt héten is ezt a sorozatot nézte-e… Na, a tovább mögött folytatom az epizódok spoilermentes le-, illetve körülírását, s ha belecsapok a spoiler-lecsóba, akkor jelzem előre.

Aztán egy kis (tényleg kis) hepiend, szó se róla profin kidolgozva az is, az igen emelkedett érzelmi állapotban lévő nézővel már kábé azt lehet csinálni, amit csak az írók akarnak és akkor még arra is futja, hogy a legkisebb, epizódban keletkezett űrt is kitöltsék, ami alá kell egy csöpp lágy zene is természetesen. Mindenkin békés mosoly, ami persze különböző okokból, de tök hamis.

Ezt a részt amúgy –csak mellékesen- még meghintették egy olyan szösszenettel, hogy minden reklámszünet után jön egy pár másodperces bevágás arról, ahogy egy bulvárriporter kérdezgeti az utca emberét, miként vélekednek a Dollhouse-zal kapcsolatos városi legendáról. Fantasztikus ötlet, csak úgy mellékesen.

Plusz egy kis ráadásként a scifi rajongóknak másodszor is beugrik egy Firefly-os (vagy kettes számú BSG-s, ki honnan viszonyít) mellékszereplő, hogy agyára menjen a mi FBI-os (egyes számú BSG-s) nyomozónknak. Ő az, akit talán már korábban is meg kellett volna említenem. Nekem az is tetszik, bár ez lehet sokaknak pont ellenszenves, hogy a külsős főhősünk bizony nem egy észlény, inkább csak megy, mint a buldózer. Lehetne mondani, hogy ő a legnagyobb doll, mert mindenféle számítógépes segítség nélkül olyan gyönyörűen (meg)vezetgetik, hogy öröm nézni; a dolog viszont innentől kezdve durván érdekes lesz, mert már ketten (vagy még többen?) terelgetik, de nem egy irányba…

A hetedik résznek igen magasra van állítva léc, de sikerül átvinni. Innentől kezdve külön kudos az íróknak, hogy nincs két picit is hasonló rész (akár magát a történetet figyeljük, akár a részek szerkezetét). Megint kapunk két rendesen kidolgozott szálat, még ha ezek most nem különülnek is el élesen, sőt kifejezetten összetartoznak. Amit fenn hiányoltam végre megvalósult, kicsit többet megtudtunk főhősnőnk előéletéről, emellett láthattuk, hogy mit kezdenek magukkal a babák, mikor apuci kénytelen elengedni a kezüket.

Természetesen most is ment egy csipet fűszer is a főzetbe, jelen esetben a már korábban emlegetett humor, bár ez igen megosztó lehetett, de egy mosollyal azért szerintem minden néző értékelte Topher meglepetését, ami Dominic-on csattant. A rész vége érdemel még külön szót, ahogy az előzőek éles kontrasztjaként a Dollhouse sötét világának körforgását kapjuk, ismerős jelenetsorok a sorozat legelejéről, fanyar mosolyt csal a néző arcára. Ez a tökéletes befejezése egy ilyen résznek, az ember érzi a zseni(k) keze munkáját benne.

A nyolcadik részről csak annyit, hogy annak ellenére, hogy egypoénos (plusz egy kis ráadás csavar a végére, ahogy kell) és hogy végig lehet tudni, hogy mi lesz a vége, pontosabban, hogy mi _nem_ lesz a vége, szóval ezek ellenére, a karakterek jellemével – amihez többnyire a színészi játék is felnőtt – és az események doll-nézőpontból való követésének segítségével mégis hiánytalan élményt nyújt.

Mivel kitartottam a sorozat mellett, továbbá írom ezt a kritikát, ami ráadásul igen pozitív is, talán már sejthető, hogy én szeretem a Dollhouse-t, de nem vagyok elvakult és szóvá teszem, ha valami nem tetszik. Sajnos erre példa a kilencedik epizód. Félreértés ne essék, ez is zseniális ötletekkel van tele és a „romantikus” szál, amin keresztül Adele-t ismerjük meg egy kicsit jobban, rendben van. A nyomozós szál kitűnő: megint sikerült meglepniük az ütemezéssel, azt hittem, hogy a hatodik részben elsütött WTF második felén még sokat fognak ücsörögni, hát nem így történt. Így el is kezdhették az együgyű (és szó szerint is: egy ügyű) nyomozónk személyes drámáját boncolgatni. A problémám az epizód fő szálával van.

Először is nem túl eredeti ötlet, bár ez alól némi felmentést ad, hogy a néző már régóta tudja, hogy van egy kém házon belül – de ha esetleg nem tudta volna, akkor a rész címe [A Spy in the House of Love] vagy maga az a tény, hogy a rész első 10 percében elmondják, fel kell, hogy világosítsa – és ez megköveteli, hogy előbb-utóbb foglalkozzanak a problémával. Innentől kezdve gyakorlatilag papírforma, részek óta volt egy sejtésem, hogy ki a legvalószínűbb; szerencsére, nem kellett csalódnom e tekintetben a végkifejletben. Viszont a végeredmény engem kiakasztott és nem a kellemes módon. (Igyekszem továbbra is spoilermentesen írni.)

A kém személye szerintem légből kapott volt, minimum egy annyit elvártam volna, hogy clip-show jelleggel megmutatnak néhány epizódból olyan gyanús tevékenységeket tőle, amik akkor nem tűntek fel, vagy amiket anno nem is mutattak, de belefér az akkori történésekbe, ha már arra nem futotta, hogy évad közben sok észrevétlen utalást „elejtsenek”, aminek a felét csak második nézéskor veszi észre a néző. Ennyi erővel lehetett volna a kém Scruffy, a gondnok is.

Tizedik részről csak vázlatszerűen: kicsit jobban megismerjük Topher-t (már nagyon ideje volt), az átívelő szálat altatták évad vége előtt (vihar előtti csend :D), és kaptunk egy olyan filler epizódsztorit, ami teljesen megáll a lábán, csavarok is kellő számban elszórva és alapvetően egy igen zseniális gondolatkísérlet, hogy mi mindenre ad lehetőséget még ez a technológia.

A tizenegyedik az utolsó rész, amit eddig láttam és legegyszerűbben úgy tudom értékelni, hogy ami a döcögős első pár résznek volt a hatodik, a megemelkedett szinvonalnak ugyanaz volt a tizenegyedik. Az epizódszál szerintem megint szellemes: még egy alkalmazási terület, amire csak ez a technológia ad lehetőséget, akciódús történetet viszont nem nagyon lehet belőle kihozni és meglepetés: nem is próbálják.

Nem hígítják fel, egyszerűen bemutatják és áttérnek az évadzáró felvezetésére. Kis szimbolikával összekapcsolják azért a kettőt: amikor ezt írom egy hete láttam az epizódot, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, ez a nyomatékosan a képünkbe nyomott Csipkerózsika párhuzam. Igazság szerint én magamtól nem vettem volna észre, ha nincs az a nagyon feltűnő vágás, de az az én figyelmetlenségem lett volna, így viszont nagyon béna lehetett annak, aki viszont elsőre értette a hasonlatot. (Tipikus magyarázzuk meg a buta nézőnek, mit néz jelenet – ezesetben én is a buta néző voltam.)

Na, de a lényegre! A legfontosabb, hogy kapunk egy Alan Tudykot. Anno valahogy kikerültem a casting-hírt, úgyhogy nálam már ez ütött. Reméltem hogy lesz egy olyan jelenet, ahol a Firefly idióta pilótája beszélget a Dollhouse idióta „pilótájával” (ha nem lenne egyértelmű: Topher). Itt gyorsan, mint utolsó lehetőség kitérnék még két említésre méltó szereplőre (ami nem azt jelenti, hogy senki más nem méltó említésre, hanem azt, hogy róluk nem nagyon lehet spoiler nélkül bármit is mondani).

Boyd, a magabiztos apafigura, Echo (az a doll, akit Eliza formál meg) őrzője, a karakternek nagyon fekszik ez pozíció, a második évadban érdekes lesz nézni, hogy az új helyén hogy bírja majd Boyd (nehéz, emberi áldozatokkal járó döntésekre gondolok).

Saunders, a doki néni a második kedvenc karakterem, amiben persze benne van, hogy szerintem szebb, mint Eliza, de emellett igen hihetően játssza a halkszavú, kicsit életunt, de orvosi esküjéhez (valamennyire) hű szakembert. (És eszembe se jutatta a HIMYM-os vendégszereplését, mint esőtánc-tanár, pedig már ott is felfigyeltem rá.) Hozzákapcsolódik még az a – megint csak mesteri – apróság, ahogy az arcán végigkövethetjük az idő múlását, erre adnék még egy piros pontot.

Visszakanyarodva „Wash”-hoz, a legnagyobb gáz talán az, hogy az összes eddigi színészt lejátszotta a „színpadról”. A zakkant, betoji pofa, a „répaültetvénytől” a „bokaelkapós lépcsőig” úgy nyomja a poénokat, hogy már-már megfeledkezünk arról, hogy épp egy durva finálé van előkészületben: a nyomozónk lassan céljához ér, a rejtélyes főgonosz hírt ad magáról; és egyébként is a következő rész az évadzáró, a néző meg nem hülye.

„Répaültetvénynél” amúgy hányan vettétek észre, hogy megy a Winamp a monitoron? Mondjuk az már kicsit sértő volt, hogy a system override-ot html-ben kép beillesztésbe gépelték. Ha már scifi-t készítünk a geek-eknek, akkor ilyet ne tegyünk, szerintem.

„I’m a cannabis leaf in the wind.”

„I’m a cannabis leaf in the wind.”

Innentől kezdve spoilerek!

Lehet én aludtam el, de Alan játéka és az, ahogy képbekerült annyira meggyőző volt, hogy fel se merült bennem, hogy ő maga is doll lenne. Úgyhogy az a pofon nálam nagyot csattant, hogy ő Alpha. És lám neki semmi gondot nem okozott, hogy hirtelen más karakter legyen, Dushku kisasszony tanulhatna tőle nem keveset. (Mondom én, innen, Budapestről.) Aki látta a finálé előtti részt, annak fölösleges leírni, hogy mik voltak benne; aki nem, annak pedig semmi olyat nem lehet mondani, amit tudna értékelni (és remélhetőleg nem is olvasott idáig.)

Tehát itt tartok most. Remélem, a doki néni még életben van. Remélem, kapunk valami lezárást, de azért lesz cliffhanger is. Remélem, Alan Tudyk jövő szezonbeli elfoglaltságai nem jelentik azt, hogy Alpha-tól most el kell búcsúznunk.

És akkor most live értékelés következik, nézem a részt és közben írom a kritikát:

Előző rész tartalmából-ról jut eszembe, egész évad folyamán figyeltem, hogy milyen fantasztikusak. Nem tudom, ki készíti őket (csatorna, stúdió, stb…), de ezt így kell csinálni. Mindenfélét bele kell vágni, nem csak azt, ami a részben fontos lesz, így azért nem olyan könnyű kitalálni, hogy mire számítsunk.

Jessz! Él a doki-néni!!!

Hehe, szokásos poén, de azért aranyos, hogy csak pár percnyi beszélgetés után mutatták meg, mi mindent dobáltak a hátsó ülésre Echo-ék. Attól tartok, hogy Alpha zavaros elmeállapota előrevetíti, hogy a rész végén megszabadítják majd a szenvedéseitől.

Főcím: na igen, ez a legnagyobb szégyene a sorozatnak. Illene mindenkit megmutatni, a zene meg vacak, csak a végén ok, amikor a xilofon (?) szól már csak. Dollhouse-nál nem ártott volna egy rövid főcímet is készíteni: csak az utolsó 3 másodperce a mostani főcímnek (ez a hangszer meg a logó, ami az első képen is van).

Főcím után első csavar, ugrálunk az időben: érdekes… (jó értelemben).

Második csavar: hát ez annyira nem talált. Mint fenn is látszik Saunders eléggé a figyelmem közponjátban van, egy ideje már felmerült bennem, hogy ő is doll, ráadásul nincs két perce, hogy tett egy utalást rá, hogy megfogta a múltját firtató kérdés. Gondolom azóta doki, amióta ilyen arccal nem lehet „romantikus” küldetésre vinni. Esetleg az előző doki praxisának is Alpha vetett véget. Azért nice try.

Khm. Nem akarok túl kritikus lenni, de azért ez egy kicsit gyors volt, ahogy az exFBI-os csóka „állást kapott.” Jellemző, hogy hülye kérdést tesz fel.

Ballard: „He broke out of here, Alpha. And so am I.”

Adele: „Alpha is a genius.” – tessék ők is kimondták végre.

BSG-s találkozó megint. Tetszik, hogy egymást érik az apróbb meglepetések, de kicsit felpöröghetne már. Többi dh-t nem kéne értesíteni? Onnan legalább segítség jöhetne.

Elvittek magukkal egy csomó személyiséget és van náluk egy fölös személy. Lehet tippelni, mit akarnak vele.

Nem csak répát ültet.

Nem csak répát ültet.

Melyik stábtag ötlete lehetett vajon a Danger felirat meg a smiley fejjel lefelé. Gondolom vidám hangulatúak lehetnek a forgatások.

Reklám után dráma. Nem tetszik, hogy Saunders is kezd megkattanni, nem lesz ennek jó vége… Fene, még két másodpercet nézek és már bánom, hogy Saunders-t írtam doki-néni helyett az előző mondatban. Sok kis apró csavar továbbra is, csak úgy viharzanak, remélem, ettől még marad kakaó egy nagy pofonra is a végén.

Ötletesek a vágások: az egyik dollhouse falain végigfutó kamerakép még a múltban játszódik, aztán a következő már a jelenben mutatja a széket, meg Paul mindent-kimondok-ami-eszembe-jut Ballard véres fejét. Tehát a kép folytonos[ságot sugall], de amíg előbb baljós aláfestőzene hallatszik, addig vágás után már Topher poénkodik.

Dushku-nak ez a butalány szerep még mindig nem megy, egyszerű, naív helyett fogyatékosba hajlik.

Azért nem szeretem a hosszú romantikus beszélgetéseket, mert ilyenkor van időm gondolkodni, hogy mi lesz. Most az jutott eszembe, hogy a végén Echo-nak Alpha és Boyd közül kell majd választania, és természetesen utóbbit fogja majd.

Hmm, ez a csók a háttérben villámló agycserélőgéppel, mint valami beteg 70-80-as évekbeli B kategóriás horror.

[Hopp, sata-s wincsin vannak a személyiségek – kibújt a geek belőlem]

Nah, kezd érdekes lenni. Paul rutinja teszi a dolgát, Topher nagy nehezen felül a vonatra, Boyd-on is látszik, hogy mindjárt lesz egy megvilágosodása neki is.

Hát Caroline-t már a Kürt se hozza vissza. Jah, hogy az csak a backup. Mondjuk, ha már embereket tárolunk, akkor csak van több backup, pláne nem ugyanabban az épületben.

Ez a párbeszéd (ami többnyire Alpha monológja) viszont elsőrangú.

Alpha: „What do you feel?”

Caroline: „Confused.”

Echo: „I’m with her.”

Alpha: „You are her.”

Első jó mondata a részben Eliza-nak, ezen felnevettem. Mondjuk ez az egész jelentsor Alpha-ról és az ő motívációjáról szól. Ilyen csavarra vártam egyébként: Alpha leginkább a saját tudatára haragszik, amiért cserbenhagyta a testet. Most Echo-nak is megadja a lehetőséget, hogy szembesítse Caroline-nal a tetteit. Mondanom se kell, ez megint egy olyan probléma, amit más szerepbe bújós sorozatban nem lehetne elsütni. Ki van ez gondolva, kéremszépen.

Ehh, azért annál többet vártam, hogy valaki rátenyerel a billentyűzetre és hirtelen 48 személyiséget sütnek Alpha fejébe. Nem kéne a Chuck technoszintjére süllyedni. :S

Boyd még mindig nagyon csendben van.

Boyd megszólalt, de sok újat nem rakott a levesbe.

Hát ez tuti vízválasztó lesz a nézőknek, szerintem nem kellett volna ezt a lélek ügyet, meg vérszertartást belekeverni. Ez a misztikum kicsit fölösleges, még akkor is, ha eddig az elmében gyengébbek hozták csak szóba.

Echo feltöltve az összes eddigi személyiségével. Remélem mindenkinek egyértelmű, hogy mi a közös bennük: bizalom Boyd-ban.

Echo felveszi a csövet és Caroline felé fordul: Alpha-t fogja megtámadni.

Surprise, surprise. -.-

Hát ez se túl eredeti: Alpha mindig is beteg volt. Mindjárt kiderül az is, hogy valójában azért akart embert ölni, mert elfojtott öngyilkos hajlama volt. Amit csak akkor tudott megtenni, amikor már a lénye a testén kívül volt.

Hát a bunyó közbeni kemény mondatok siralmasak. Eliza játéka még mindig béna. Alpha meg ahhoz képest, hogy anno végigsöpört egy biztonsági szolgálaton, most egy csajtól kap ki, és hát, valljuk be, nem egy olyan szintű bunyóban, mint amit mondjuk Summer Glau nyomott a Serenity-ben.

„Especially now, that we have a black president.” – ez megy a szégyenfalra. Esetleg valami 9.11-es megemlékezés???

Szerencsére nincs idő szörnyülködni, jön a csavar.

Ez mekkora:

„Or I will blow your brain out.”

„Or I will blow your brain out.”

A skizofrén vágásokat nem itt látjuk először, de megfelelőre sikerültek, A.T. jól adja az alapanyagot. Echo-ban érdekes, hogy harmonizálnak a személyiségek. Az meg még mindig szégyen, hogy a random csaj jobban játszott, mint Eliza.

A szuperfejlett Alpha 3 méterről vállat talál el. Nem szükséges részleteznem: pengével ügyesebb.

Tető: valaki le fog esni. Valaki meg majd az utolsó utáni pillanatban fog felérni. Közben várom, hogy Whisky mikor indul be.

Nem így értettem, hogy valaki le fog esni, de bejött. :D Amúgy az az egész jelenet szerintem nem volt méltó a sorozathoz.

Vége.

Összegzés: Boyd-os tippem nem talált, ezt a klisét kihagyták. (+) (Így viszont sok szerepe se volt a történtekben.) Alpha motivációjára nem kaptunk teljes magyarázatot, nekem ez hiányzik.(-) Whisky-s befejezés se a klisés lett.(+) Nem ért fel senki későn a tetőre. (+)

Hát sok minden volt a végén, amire nem számítottam, bár így első közelítésre most nem vagyok benne biztos, hogy ez teljesen logikus befejezés lett volna. Nem értem, miért csak ketten mentek Alpha-ért, illetve utána miért nem kezdtek hajtóvadászatot a helyszínen. Ballard motivációját még mindig nem tudjuk, miért csatlakozott. Azt tudom elképzelni, hogy olyan alkuba nem ment volna bele Adele, hogy November-t és Echo-t is megszüntesse, így meg, gondolom a második legjobb ajánlat, hogy November szabad, Echo-ra pedig az ő őrző szemei vigyáznak majd. De ezt azért el kellett volna mondani. Általában elmondható, hogy a lezáró percek nagyon összecsapottak lettek. Legutóbb Stargate Atlantis sorozatzárónál éreztem ugyanezt.

Whisky és Topher kapcsolatánál kaptunk egy igen nagy kérdőjelet, igazából engem ez jobban érdekel, mint az, hogy látjuk-e még Alpha-t, amire a lehetőség így megmaradt. Hamár a nyitva hagyott kérdéseknél járunk:

Vajon tényleg van egy olyan szervezet, ami a Dh lebuktatásán dolgozik? Vagy ez csak Alpha, vagy esetleg valaki más trükkje volt Ballard megvezetésére?

A múzeumrablásnál – ha Alpha műve volt – akkor mi célt szolgált a remote wipe?

Adódik, hogy az évadzárót viszonyítsam a Firefly Objects in Space című epizódjával: sajnos ég és föld. A minőségi különbség mellett azonban, itt úgy tűnik az is más, hogy Whedonék arra tettek, lesz lehetőségük egy második évadra (vagy egy filmre, vagy egy képregénysorozatra…) Szerencsére lesz folytatás, én biztos, hogy maradok, de ez az évadzáró nekem csalódás volt. Emiatt egy darabig az évad újranézését is tuti halogatni fogom. Persze nem szabad elfelejteni július 28-át, amikor jön a DVD a plusz két epizóddal!

Összefoglalva az évadot: Eliza játéka feledhető (és ez most pozitív jelző akar lenni: nem annyira rossz, hogy évek múlva is rémálmaid lennének tőle), történet viszont általában jó. Pontozni nem szoktam, de most legyen:

* első kettőt a teljesség és a kontraszt kedvéért kell megnézni,
* 3. 10/4,5
* 4. 10/6
* 5. 10/7
* 6. 10/9
* 7-10. 10/7-8 között
* 11. 10/10
* 12. 10/6

Átlagban pedig egy 10/7-et adnék, de itt megint nem számolgatom a „bemelegítő” részeket.

Ez a fekete elnökös megjegyzés viszont még mindig fáj.

47 hozzászólás Ne habozz!

ProTech - 2009. 05. 21. 23:58

Nekem tetszett az evad es a masodik fele igen jo lett. Majd elolvasom a cikket. Jocskan hoszu lett :)

Mr Chanandler Bong - 2009. 05. 22. 00:12

Nem nézem a sorozatot de még így is érdekes volt végigolvasni! Nem apróztad el az tuti:)

muforlife - 2009. 05. 22. 00:29

jó kis cikk lett:D amúgy teljesen egyetértek, a második felére rengeteget javult a sorozat, a végén már vártam nagyon az új részeket. Egyébként nekem is 7/10 kb, és Alpha remélem visszatér 1-2 részre a 2. évadban

Olman - 2009. 05. 22. 00:34

Jó ez a cikk, az eleje még sima kritika, aztán a finálé erejéig átcsap hogyvolt stílusba. :)

Az utolsó két rész tetszett igazán, meg talán a második. Az utolsó kettő is csak Alan Tudyk játéka miatt.

Amy Acker pedig nagyon jó színésznek tűnik azóta, mióta átalakult Illyriává az Angelben. Akkor volt egy kis állkoppanásom, de most már csak élvezem a bravúrjait. Eliza tőle is tanulhatna…

outlander - 2009. 05. 22. 01:34

Csatlakozom az előttem szólókhoz: Dushku kisasszonyt sajnos majdnem mindenki más lejátssza a színpadról… Örülök, hogy lett 2. évad berendelve, de nagyon össze kell kapnia magát a sorozatnak, és legalább ugyanazzal a lendülettel folytatnia, mint amit az évad második felében láttunk. A példátlanul jó 11. epizód után, ami tökéletes felvezetés volt, a finálét én is kicsit összecsapottnak és logikátlannak éreztem. Szerencsére Whedonnak van még egy esélye, hogy bizonyítson. Én szurkolok neki.

Zirowe - 2009. 05. 22. 01:36

Spoileres lehet..

Nem tudom.. Amikor olvastam arról, hogy jön egy ilyen sorozat tökre örültem..
Gondoltam fasza, titkos szervezet, törölhető személyiségek, mindig mást kell alakítani–> adott a tökéletes titkosügynök.

Erre mit kaptam?
Luxus prosti szervíz:S

Akármekkora zseni ez a Whendon, azért nem ezt vártam volna tőle.

Lehetett volna ezt a sztorit jobban árnyalni, nem pedig az, hogy a gazdagok bmennyit kifizetnek azért, hogy az általuk elképzelt személyiséggel feküdjenek le, és persze erre a célra létrehoztak egy szupertitkos szervezetet a leghigh tech-ebb felszereléssel.

A plussz poén pedig a buta fbi ügynök, aki úgy rohangál mindenhova, hogy a szupertitkos akta a kezében, és a külső boritóra van rakva az egyetlen gyanusítottról lévő egyetlen kép, és bki ember fia megkérdezi, hogy ő kicsoda, persze ő válaszol.

Meg még azt hiszem az első rész helyszínelős jelenete, az is csöpögött az intelligenciától..

Gratula, az alkotó valóban megérdemli az 5öst.. :S

Az a baj, hogy nagyot csalódtam az elején, de mivel elkezdtem, ezért kénytelen voltam végig nézni (8. résznél tartok).
És bár tényleg javult a sztori, akkor se tudok kibékülni, hogy ez az egész azért van, hogy a gazdagoknak legyenek luxus prostijai..

Mindegy, kiváncsi vagyok a végére.

Ez kb az egyetlen sorozat, amit nem hd-ben töltök le és még csak kb ki se fogok írni, mert egyszerűen szerintem nem érdemli meg.

Remélem senkit nem sértettem meg, ez az én magán véleményem volt:)

Gixx - 2009. 05. 22. 01:39

Én is maradok nézőnek a 2. évadra. Alan Tudyk pedig lejátszott mindenkit a színről… szerintem.

SeSam - 2009. 05. 22. 01:51

Csak szerintem iszonyatos Fox-oltás a Ballard-Topher párbeszéd a szék mellett a fináléban?

bullseye - 2009. 05. 22. 03:56

jobb lett volna, ha végig kissé spoileres, mert már nem emlékszem annyira minden részre, hogy egy-egy fél utalásból kitaláljam miről is beszélünk :)

dvcs - 2009. 05. 22. 06:01

Boyd annyira Marcus Dixon-os :D
az aliast mar reg lattam igy elso latasra azt hittem ugyanaz a szinesz, de rajottem hogy csak hasonlitanak :)

Deino - 2009. 05. 22. 07:06

“jobb lett volna, ha végig kissé spoileres, mert már nem emlékszem annyira minden részre, hogy egy-egy fél utalásból kitaláljam miről is beszélünk”

Detto, pedig én alapból kétszer láttam majdnem minden részt a fordítások miatt :D

Még valami, a doki néni nem Sanders, hanem Saunders :D Echó legnagyobb baja az volt, hogy 3 fő szerepe volt. Hülye, ribanc, hülyeribanc. Nem nagyon volt használtható karaktere, kivéve az 1×04 Taffy-ja lett volna, de ott meg hamar kimosták az agyát. Sierra+Viktor meg hatalmas volt :D

PancakeSpeedy - 2009. 05. 22. 08:03

Hasonlóan vélekedem az évadról.
Alan Tudyk nagyon jól játszott. Nyilván visszatérő szereplő lesz.
Habár kitudja még milyen alakítást kap a ‘V’-ben.

Topher – Whiskey kapcsolata meg szerintem annyit tesz, hogy Whiskey eredeti személyisége volt a nője. És ezért nézett rá úgy ahogy. Habár ez lehet túl egyszerű és klisés megoldás lenne ‘Whedonverse’ -ben :D Majd meglátjuk.
btw. akkor Sierra nem azt kapta meg abban a részben amikor szórakoztak?!

Remélem a következő szezonban lesz alkalmuk kifejteni sok homályos foltot.
Részemről 7/10

zs93 - 2009. 05. 22. 08:18

Nagyon jó évad volt. Szerintem Eliza nagyon jól játszott, ahogy a többi szereplő is. Inkább a kémecske nem azt nyújotta amit várni lehetett. Mindegyik epizód tetszett, kivéve a 1×05. Az tragédia. Az 1×11 valóban jó volt, de a legjobb részek az 1×02,1×08, és az 1×12 volt szerintem.
Saunders aktív az érdekes…
Tőlem 10/8-at kap.

Amy88 - 2009. 05. 22. 08:52

Eliza Dushku hatalmas csalódás. Főleg a fináléban volt szörnyű… Azt még elviseltem, hogy hiába voltak különböző személyiségei mégsem tudta eljátszani, hogy ő most egy teljesen más ember, de az hogy Alpha belenyomott 38 személyiséget és még így is teljesen ugyanolyan volt mint az előző 11 részben….

A. - 2009. 05. 22. 09:52

” Zirowe – 2009. 05. 22. 01:36
Erre mit kaptam?
Luxus prosti szervíz:S”

Szerintem pont ebbe kellett volna jobban belemenni, kihozni a sötét dolgokat ahogy csak lehet. Valamiért úgy érzem, hogy lett volna ilyen irány, de mégis a gyermekbarát változatot kaptuk, amit sajnálok.

Eliza gáz volt, sajnos, pedig az elején szurkoltam neki. Alan Tudyk meg egy másodperc alatt lealázott mindenkit, de nagyon durván. Nagyon-nagyon durván.

A cikk sajnos valóban érthetetlen és szétesett. Nem értem, miért nem Deinoék összefoglalója került fel, az egy nagyon korrekt és jól megfogalmazott leírás.

winnie - 2009. 05. 22. 09:55

“Nem értem, miért nem Deinoék összefoglalója került fel, az egy nagyon korrekt és jól megfogalmazott leírás”

talán mert ők nem küldtek? talán mert tnm jelentkezett? talán mert az másik blogra került ki? lehet választani:)

A. - 2009. 05. 22. 10:15

hm, akkor valamit összekavartam, bocs.

norbucso - 2009. 05. 22. 10:16

Én is szeretem a sorozatot, igaz lassan indult be, de ez kellet az alapokhoz, szerintem.

.tnm - 2009. 05. 22. 10:39

@bullseye
“jobb lett volna, ha végig kissé spoileres, mert már nem emlékszem annyira minden részre, hogy egy-egy fél utalásból kitaláljam miről is beszélünk :)”

azért döntöttem a hosszú spoilermentes bevezető mellett, mert nagyon sokan elkaszálták 1-2 rész után (teljesen jogosan), és itt junkie-n mai napig csak Snake “kedvcsinálója” van kinn (vagy nem vettem volna észre valamit?)
ezért ennek az írásnak az egyik fő célja az volt, hogy visszahódítsa az elpártolt Whedonistákat, illetve egy-két új Sci-fi fan-t is elcsábítson.
[Úgyanis nem az akció ebben a sorozatban a lényeg, hanem az érdekes ötletek és csavarok, amik egy ilyen szuperkütyü nélküli világban nem merülhetnének fel.] Nekik viszont nem szabad spoilerezni.

@Deino
“Még valami, a doki néni nem Sanders, hanem Saunders”

hát, nem is én írtam volna, ha nem lenne benne ilyen alapvető hiba. :) amúgy itt jól lemérhető, hogy Te sokszor olvastad a nevét leírva (nehéz lett volna anélkül angol eredeti nélkül fordítani…), én meg felirat nélkül nézem, mert nem vások senkire :) (Topher-t is meg kellett néznem, hogy hogyan írják.)

@A.
“A cikk sajnos valóban érthetetlen és szétesett.”

ezt a “valóban”-t nem értem. Te vagy az első, aki ezt írja. [ettől még lehet igaz, meg negatív kritika nélkül nehéz fejlődni, de ebből még nem szűrtem le, hogy mit kellett volna máshogy.]
az igaz, és sajnos csak napokkal később jutott eszembe, hogy jó lett volna, ha a live-kritika részén használok időbélyegeket, sajnos utólag már nem tudtam volna “becsületesen” elhelyezni őket.

“Nem értem, miért nem Deinoék összefoglalója került fel”
izé, ez itt fenn nem összefoglaló akar lenni, hanem kritika (és abból se egy túl összefoglalt) és kedvcsináló egyben. a “kritika felénél” számítok arra, hogy az emberek látták az évadot, és emlékeznek is rá. [mint ahogy én emlékeztem, nem néztem újra a részeket a cikk első felének megírása előtt, csak annyira néztem bele mindegyikbe, hogy tudjam melyik rész melyik volt, illetve, ha bizonytalan voltam valamiben, akkor ellenőriztem, hogy ne írjak hülyeséget].
a live-kritika részhez pedig azt tudom ajánlani, hogy olvasd el mégegyszer és egyből utána nézd meg a finálét. egyből érthető lesz, hogy mi mire vonatkozik (mik azok, amiket én kiemeltem és anno nem tűnt fel nézés közben, és mik azok, amik Neked tűntek fel és én siklottam át fölöttük)

winnie - 2009. 05. 22. 10:52

“hanem kritika (és abból se egy túl összefoglalt) és kedvcsináló egyben. ”

nekem megcsinálta a kedvet:) ezért próbáltam kint hagyni szokatlanul nagy részt a tovább előtt, remélve, hogy sokan olvassák el és kapnak rá.

volt benne meló.

A. - 2009. 05. 22. 10:52

.tnm: oké, akkor ez egy személyes vélemény volt csak. Amit a DH-ról írtál, azzal egyetértek, csak a megfogalmazással és a stílussal volt bajom. Nagyon hosszan tudnék válaszolni Neked, pontról pontra kielemezve a kritikád, de az túllépné a blog kereteit. De már megbántam egyébként, hogy beírtam:(

kiskiraly - 2009. 05. 22. 10:58

“Echó legnagyobb baja az volt, hogy 3 fő szerepe volt. Hülye, ribanc, hülyeribanc ”

Nagyon nagy !!!

Amikor bejött Alan Tudyk én is azt éreztem, hogy vannak a babákat alakító színészek és van ő.

A feliratok.hu-s fórumon-n írta valaki hogy ez nem Josh Whedon sorozata, hanem csak egy sorozat aminek Joshnak köze van. Jogos, hiszen nem ő volt a showrunner, hanem Jane Espenson, aki most átvette a BSG-spinoffot.

.tnm - 2009. 05. 22. 11:08

de Joss Whedon volt az ötletgazda, emellett ugye mindenféle kreatív tanácsadó meg milyen posztokban van, de ugye azt is tudni kell, hogy az írószövetség miatt csak x számú írója lehet egy résznek, szal az, hogy nincs feltüntetve íróként, nem jelenti, hogy nem vesz részt az írói munkában.
Igazából nehéz megítélni, hogy mi a pontos munkamegosztás az alkotói szakaszban, de azért megint beidézném, hogy E.D. úgy fogalmazott:
“amint a FOX abbahagyta Joss Whedon mikromenedzselését”

vargatom - 2009. 05. 22. 12:10

Csapnivaló a cikk… Aki még nem látta a sorozatot, az semmit nem tud meg róla, csak homályos célozgatások mennek.

Aki meg már látta, az meg semmi újat nem tud meg a baromi rosszul megírt recapen kívül. Nincs szó a feldobott témákról (erkölcsi vonatkozások, technológia veszélyei, karakterek motivációi), plusz ez is marha idegesítő stílusban megy, még ha láttad is a részeket, akkor se mindig érted hogy miről van szó.

Sorry, de ez a véleményem, ez így ebben a formában teljesen értelmetlen bejegyzés volt.

UI: most látom hogy más is így gondolja… plusz egyetértek A-val abban is, hogy nem nagyon éri meg ennél bővebben kritizálni…

novi - 2009. 05. 22. 12:36

riasztóan hosszú cikk, pár bekezdésig még olvasható, de utána nagyon olyan érzésem van, h mindenáron jót akart írni sorozatról a szerző.

az első két részig bírtam nézni. sorry.

azért riszpekt a melóért.

kisby - 2009. 05. 22. 12:55

A cikkhez: onnantól remek mikor spoileresen van írva, szerintem a részek összefoglalója kicsit hosszú lett, és nemigazán hiszem hogy aki eddig nem nézte emiatt fogja elkezdeni. Aki meg látta az nem emlékszik ennyiből hogy melyik részben mi volt.

A sorozatról: Az elején tényleg nem volt erős nálam is majdnem kasza lett, de aztán szerencsére magára talált azzal hogy jobban erőltették az átívelő szálat, és nem a tipikus Babát elküldöm Baba megcsinálja vonalon indultak el ami szerintem sokak félelme volt, hanem minden részbe bele tudtak csempészni valami pluszt. Dushku játéka szerintem teljesen rendben volt.

M76 - 2009. 05. 22. 14:09

Ez már túl hosszú, a felénél abbahagytam, szerintem tök értelmetlen ilyen hosszan rébuszokban beszélve spoilermentesen próbálkozva körülírni dolgokat.

paranoid android - 2009. 05. 22. 14:31

A sorozat összességében 8/10 nálam, úgy, hogy a hatodik rész után csaknem tökéletes volt (kivéve talán a filler epizódot, amit feleslegesnek éreztem egy ilyen kevés epizódszámú évadnál). Személy szerint engem jobban érdekelnek a Whedon-féle eredeti karakterek és a köztük lévő viszonyrendszer alakulása, mint a csavaros, WTF-jelenetekkel tarkított történet, és nem is kellett csalódnom; sőt az évad második felében az utóbbiból is kaptunk sokat.
Nekem még Eliza Dushkuval sincs semmi bajom, bár a többiek – főleg a csodás Amy Acker – könnyedén lejátszották, de hozta azt a szintet, ami rendben van.

A finálé pedig kicsit gyengébb volt az előző résznél, de így sem panaszkodhatunk. A fekete elnökös megjegyzés nagy mínusza mellé meg ott volt plusznak Alan Tudyk játéka és a rész elején lévő Lynch: Blue Velvet parafrázis, mikor Amy Acker kék fényben táncolt Roy Orbison In Dreams című számára.

A cikkel pedig az egyetlen baj, hogy kritikának túl hosszú; ez a terjedelem elemzésnek vagy elmélkedésnek felelne meg (amit csak az első felében kaptunk meg). – ennek ellenére élvezetes volt olvasni, noha a részek egyenkénti, spoiler-mentes leírása nem a legjobb ötlet.

Deliahmort - 2009. 05. 22. 14:47

Engem a sorozat nem fogott meg egyeltalán, de le kell írnom, .tnm, hogy ezt tartom a blog eddigi legfaszább, szerkezetileg, minőségileg, stilisztikailag legkoherensebb írásának, írj többször!

Giggsy - 2009. 05. 22. 18:02

Nekem a sorozat nagyon tetszett. Az eleje kicsit középszerűen indult, vagy talán még azt a szintet sem érte el, de azután határozottan jó lett.

De emiatt nem ragadtam volna billentyűzetet. Csak a cikk miatt írok. Tényleg nem személyeskedésnek szánom, de zagyvaság az egész úgy ahogy van. Először is egy kedvcsináló évadismertetőnek tartalmaznia kéne egy minimális leírást a sorozat karaktereiről, vagy ha nem, akkor nem kellene utalgatni rájuk lépten nyomon. Az epizódok spoiler mentes leírása valami hihetetlenül rettenetes ötlet, nem véletlen, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe ilyesmi. Az epizódleírás úgy ahogy van felesleges azoknak akik nem látták a sorozatot, hisz nem attól kapnak majd kedvet a megnézéséhez, plusz azzal, hogy az elején nem lett tisztázva, hogy ki kicsoda, a bedobált nevek semmit nem mondanak nekik. Hiába spoilermentes a dolog, ha egy k…a szót nem értenek az egészből… Azokat meg akik látták a sorozatot nem kéne óvni a spoilerektől, hisz ismerik a történteket. Ezen felül az is baj, hogy a spoilermentesség abszolút az élvezhetőség kárára megy, hiszen annyira csak homályos utalások érkeznek az epizódokban történtekre, hogy az ember képtelen beazonosítani, hogy melyik részről is van szó. Tehát a cikk első fele úgy ahogy van felesleges, pláne hogy egy ilyen írásnak az évad egészét kéne elemezni, nem egyenként minden részt. Szintén zavaró a sok BSG-s utalás. Tudom sokan szeretik, rengetegen nézik, de azoknak (mint pl én) akik nem, teljesen értelmezhetetlenek az olyan mondatok, mint: “Plusz egy kis ráadásként a scifi rajongóknak másodszor is beugrik egy Firefly-os (vagy kettes számú BSG-s, ki honnan viszonyít) mellékszereplő, hogy agyára menjen a mi FBI-os (egyes számú BSG-s) nyomozónknak.” Az FBI-osról tudom ki, de hogy ki a másik…
Tudom Eliza Dushku nem egy kimagasló színésznő (bár szerintem távolról sem olyan rettenetes, mint azt sokan mondják) de azért lényegében csak ő a sorozat főszereplője, tehát legalább a karakterével illene annyit foglalkozni mint Alan Tudyk (egyébként abszolút megérdemelt) dícséretével. A sorozat Tudyk nélkül is jó volt már, nem kellene az írás második felét egy kvázi mellék karakterre kihegyezni.
A Live blog megint csak olyan, hogy teljesen felesleges azoknak akik látták a részt. Minek kielemezni egy bevallottan is gyengének tartott epizódot, amiben gyakorlatilag semmi meglepő, vagy nagy dolog nem történik? Ez a sorozat nem egy Lost, hogy tele lenne WTF pillanatokkal minden része.
Az írási stílusra nem térnék ki, mert az van akinek tetszik, van akinek nem (én az utóbbi kategóriába tartozom), de mint cikk egyáltalán nem állja meg a helyét. A kevesebb ebben az esetben tényleg több lett volna…

.tnm - 2009. 05. 22. 19:01

jó, részben megadom magam. ha majd valamelyik blogszerkesztőnek (Winnie!) lesz egy szabad perce az alábbi vastagított zárójeles megjegyzéseket beillesztené a jelölt helyekre _kifehérítve_ (két helyen meg dőlttel vettet, csak simán bemásolni kéne):

[…]
Csak két olyan történetet kaptunk, ahol a nem éppen ezerarcú főszereplőnk más-más személyiséget magára öltve problémákat old meg. (Amiket Snake is írt: túsztárgyaló, tökéletes csaj/célpont.) Emellett…
[…]
amiről ezen a ponton még lehetetlen volt megítélni, hogy figyelmünkre érdemes-e (Alpha).
[…]
Végre egy olyan probléma, ami a “babalétből” adódik és végre egy olyan aspektusa az emberek felprogramozásának, amire elsőre nem gondol a néző és a Dollhouse technológiája teszi lehetővé.(Ugyanaz a személy lehet saját maga backup-ja.) Az eddigi…
[…]
Az ötödik részben megint kapunk egy példát arra, hogy milyen lényegi különbség van a megjátszás és „céleszköz” között (senki nem tud olyan jól eljátszani egy elvakult hívőt, mint egy valóban elvakult hívő – Ez nem szóvicc akart lenni.) és bár a rész története nem kiemelkedő – habár egy értelmes csavarra itt is futja – kárpótol minket, az első igazi személyi konfliktus (Dominic megölné Echo-t.) a szeretet házában, ami sok jóval kecsegtet a jövőre nézve.
[…]
Ez még csak az alaphelyzet volt és persze az előbb kicsit csaltam is, mert azt „elfelejtettem” megemlíteni, hogy emellett van egy másik szál ami rögtön, nem kis meglepetésre egy olyan találkozással kezdődik (Ballard megtalálja Echo-t), amit…
[…]
Abban a eseményvonulatban is egy profin kigondolt dráma fut (kuncsaftunk szeretné viszontlátni halott felesége soha-meg-nem-történt örömét), ami önmagában is megállná a helyét, ez aztán igen ígéretes WTF-ba fut be. (Újra lthatja Ballard Echo-t, de ezúttal “mássokkal” találkozik.) Még nagyban feszül az arcunkon a vigyor: „Hát ez nagyon nagy!”, mikor bejön a harmadik szál, amiről eddig csak azt hittük körítés volt és összeér az első szállal, majd egy hatalmas WTF-jelenettel (aktiválják Mellie-t, az alvó babát) az előző jó pár rész töltelékjeleneteit átértékeljük. (Ahogy Mellie ott legyeskedett Ballard körül.) Az ember…
[…]
(tényleg kis) hepiend (November megöli a perverz örző-t), szó se…
[…]
epizódban keletkezett űrt is kitöltsék (kuncsaft végülis megkapja a boldogságszeletét), ami alá…
[…]
Firefly-os (vagy kettes számú BSG-s, ki honnan viszonyít) mellékszereplő (Mark Sheppard), hogy agyára menjen a mi FBI-os (egyes számú BSG-s) nyomozónknak (Ballard – Tahmoh Penikett). Ő az…
[…]
(vagy még többen?) terelgetik, de nem egy irányba… (A dollokon keresztül egyrészről a DH-sok, másrészről a titkos ellenszervezet, és később Alpha is, hacsaknem az utóbbi kettő ugyanaz.)
[…]
Megint kapunk két rendesen kidolgozott szálat, még ha ezek most nem különülnek is el élesen, sőt kifejezetten összetartoznak. (Echo múltja és a memóriatörlő szeres kavar.) Amit…
[…]
pontosabban, hogy mi _nem_ lesz a vége (úgyse jutnak ki a babák), szóval…
[…]
ücsörögni, hát nem így történt. (Ballard is megtudja, hogy Mellie doll.) Így…
[…]
hogy ki a legvalószínűbb (Ivy-ra gyanakodtam); szerencsére…
[…]
mi mindenre ad lehetőséget még ez a technológia. (Saját halálod kinyomozásában feltehetőleg te leszel az egyik legjobb.)
[…]
még egy alkalmazási terület, amire csak ez a technológia ad lehetőséget (pszichésen sérült emberek tudatának rendberakása), akciódús…
[…]
az a nagyon feltűnő vágás (kép a várról a mesekönyvben, majd a Dollhouse épülete), de…

.tnm - 2009. 05. 22. 19:13

részben pedig vitatkoznék a cikk kritizálóival (mindamellett, hogy nagyon örülök, hogy felvetették ezeket a dolgokat)

@Giggsy

“de azért lényegében csak ő a sorozat főszereplője, tehát legalább a karakterével illene annyit foglalkozni mint Alan Tudyk (egyébként abszolút megérdemelt) dícséretével.”

dehát pont ez a lényeg, hogy nem lehet foglalkozni
Echo-val mert minden részben más. Caroline-ról meg még mindig nagyon keveset tudunk ahhoz, hogy bármi értelmeset is lehessen írni róla.

Ugyanez vonatkozik arra, hogy többet kellett volna a szereplők motiváltságáról írni. De melyikről??? Ballard-e elég egyértelmű, szót sem érdemel. Doll-oknak nincs. Többiekről nem tudtunk meg semmit (azt írtam is, hogy keveset tudunk a szereplők hátteréről). Ráadásul bármikor bárkiről kiderülhet, hogy ő is doll, szal még kukázni is lehetne akkor a “motíváltságát”. Egyedül Alpha indítékai lennének érdekesek, de erre-ahogy fenn is írtam- nem kaptunk kielégítő választ.

“A sorozat Tudyk nélkül is jó volt már, nem kellene az írás második felét egy kvázi mellék karakterre kihegyezni.”

Az írás második fele az utolsó két részről szól.
Ott A.T. gyakorlatilag főszereplő, a sztori is nagyon hozzá kapcsolódik, és képen is a társaság nagyjánál többet szerepel.

“Minek kielemezni egy bevallottan is gyengének tartott epizódot, amiben gyakorlatilag semmi meglepő, vagy nagy dolog nem történik?”

A legfontosabb, hogy jellegéből adódóan, nem tudtam, hogy gyengébb ep. lesz, amikor nézni kezdtem. Ezzel együtt ez az írás finálékritikának indult és épp ezért részarányosan a fináléval foglalkoztam a legtöbbet. Amúgy fináléban azért elég alap dolog, hogy parádézzanak.

Giggsy - 2009. 05. 22. 19:53

Nem azt mondtam, hogy a szereplők motivációiról kéne írni (lehet, hogy valaki megtette előttem) hanem hogy ismertetni kéne őket. Alapvető ki kicsoda nem több. Nem vezetted fel, hogy alapjában véve miről szól a sorozat és kik szerepelnek benne. Oké feltételezted, hogy az emberek ezzel már tisztában vannak ezekkel, de egy cikk megírásánál nem árt gondolni az olyanokra is akik most hallanak először az egészről. És ez az egyik legnagyobb probléma az írásoddal. Sajnos a legkevésbé sem világos, hogy kinek szánták. Nem lehet egyszerre megfelelni két ennyire egymástól távol eső célnak (kedvet csinálni a sorozatot kaszálóknak-nem ismerőknek és finálékritikát írni azoknak akik már végignézték, vagy közel vannak a fináléhoz) Ez tipikusan az egy seggel két lovat esete. Ha a sorozatot ismerőknek szántad, miért ódzkodsz a spoilerek leírásától? Olyan úgy sem olvas évadkritikát aki nem látta a sorozatot, vagy érzékeny a spoilerekre.

Ami pedig az utolsó rész elemzését illeti, tudni kell menet közben váltani. Ha nincs miről írni, akkor meg kell húzni a szöveget. Te viszont hosszan kifejtetted a nagy semmit. Most nem az, ehhez kell tehetség, de akkor is semmitmondó az egész. Ezért is írtam, hogy a kevesebb több lett volna. Egyszerűen túl hosszú a cikked és nagyon nem jól határoztad meg benne a hangsúlyokat. Ennek lehet a gyakorlatlanság az oka, de az ilyesmire akkor is figyelni kell. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan író aki ennyi kritikát kapott és azért ezen szerintem gondolkozz el. Nem írsz rosszul (bár nekem annyira nem jött be a fogalmazási stílus, de ez tényleg csak az én izlésem, azt ezért is nem kritizáltam) de szerintem elég sok fejlődnivalód van még.

Ecca - 2009. 05. 22. 21:38

Na, hát én örülök a cikknek, mert sztem sem árt egy kis reklám a Dollhousnak, nekem nagyon bejött :)
Viszont, azt senki nem említette, de megvan, hogy a vadászos-kajakozós-Echotismajdnem levadászós srác, az nem más, mint a Middleman?! :) meg sem ismertem először a rossz szerepében, főleg a cuki egyenruhája és Ida nélkül :D a sztori meg eléggé Vadászidényesre sikerült..
Ja, Winnie, már kérdeztem egyszer, Greys finálé kritika lesz? vagyis kell esetleg vendégblogger?

lazy - 2009. 05. 22. 23:29

Nekem Tophertől feláll a szőr a hátamon. Nagyon gáz a pasi, és hogy vicces lenne?
Deino szerintem telibe talált Dushku kisasszony “meggyőző” játékának jellemzésével. Amennyire bírtam a Buffys időkben, most hatalmas csalódás. Bár az üresfejű baba karakterét valóban mintha Whedon egyenesen rá szabta volna.
Hiányolom Whedon szellemességét, humorát ebből a soriból. Olyan kicsit, mint mikor a Gilmore Girls alkotói is hatalmasat hasaltak az új sorijukkal, mert a nevük nem minden. A Fox még kitart, de én nem várok nagy csodát. Sajnos.

Gab - 2009. 05. 23. 02:40

A sok gazdag kicsit jobban is kihasználhatná a Dollhouse adta lehetőségeket vagy éppen a cég bővíthetné a szolgáltatások körét.
A technológiának köszönhetően könnyen szert tehetnének az ügyfelek új skillekre(nyelvismerettől kezdve szakmai tudáson keresztül szinte bármire, láttuk a babákon, hogy működik)és rávehetnék magukat olyan dolgokra(pl valamilyen függőség leküzdése, fogyás) amikre egyébként nem volnának képesek. :))

A sori egyébként egy erős közepes nálam. Időtöltésnek megteszi amikor nincs jobb.

Oldern - 2009. 05. 23. 11:20

Az Alphát alakító szinész imho túl van hype-olva.
Normális szerepet alakítani mindig kevésbé látványos, mint egy ŐRÜLTET.

A sorozatban pedig alpha egy zavarodott idióta szerepét vette fel, hogy aztán meg kőkemény pszichopata szerepébe váltson. Ettől lesz kategóriákkal jobb, mint a többiek?

Jobb ha tőlem tudjátok, hogy ezek a szinészek bármikor kiráznak magukból egy zavarodott, össze-vissza beszélő, félmondatokat is elharapó srác/csaj szerepet – de nekik NEM EZ VOLT A FELADATUK most.

Ez nem jelenti azt, hogy Alpha rossz szerep. De sokkal hálásabb szerep, mint normális embereket eljátszani.

dvcs - 2009. 05. 23. 14:28

Szerintem eppenhogy nem, nagyon keves hiteles orultet lattam eddig… szoval szerintem Tudyk megerdemli a dicseretet. Foleg ha Dushku-hoz hasonlitjuk aki szinten kapott 38 szemelyiseget es ugy jatszott mintha semmi se valtozott volna…

Dark Wolf - 2009. 05. 23. 19:21

Bár itt most az évadról kellene írni, nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire rossz ez a vendégkritika. Egyrészt a “kevesebb több lett volna” című közhely itt abszolút igaz, de ez csak egy dolog, ott van még a már említett zagyvaság, meg az értelmetlenségbe forduló rébuszokban beszélés. Kár, hogy egy ilyen írás után kell elmondani az embernek a véleményét az évadról, szinte el is ment tőle a kedvem.

Nekem alapvetően bejött a Dollhouse, és szívesen fogadom a második évadot is. A külön kiemelt 6. résztől én ugyan nem ájultam el annyira, de az igaz, hogy egyre jobb lett a sorozat. Én imádtam a fillernek titulált 10. részt, ez a téma rendkívül érdekes, és az epizód is érdekesen járta körbe. A finélban voltak neccek, de nekem tetszett, és egyáltalán nem bántam, hogy nem cliffhangerrel ért véget, hanem egy szentimentális záró képsorral. A fináléban nagyon jó dumák voltak szerintem, pl. az übermensch-es szöveg (Azt mondjuk nem tudom, miért kellett annyira kiakadni a fekete elnökös megjegyzéstől, tökéletes érzékeltetése volt annak, h Caroline tényleg nagyon sok mindenről maradt le.)

Eliza Dushku alakításától valóban nem kell elájulni, viszont annyira behányni sem, de ez van, divat szidni.

M76 - 2009. 05. 23. 19:57

“részben pedig vitatkoznék a cikk kritizálóival”

A kritikát azt elolvasod megrágod, és okulsz belőle. Legalábbis aki fejlődni akar az ezt kell tegye.

Ja és egyetértek az előttem szólóval, bár én nem mertem volna ilyen nyíltan kritizálni, mert félek a lehurrogástól, amit már nem 1x megkaptam itt, amikor a bloggereket kritizáltam.

vargatom - 2009. 05. 23. 22:41

Az Alphát alakító színészt sokan már ismerik és megszerették Walshként a Firefly-ból, és bizony érdekes volt látni, hogy a (továbbra is jól csinált) komikus szerepből milyen könnyen váltott át a tőle teljesen szokatlan és tényleg fenyegető figurába.
Oké, az évadzáróban már nem volt meg ez a váltás, meg sajnos ott volt a spoiler a valódi kilétéről égen-földön, de a 11-ik részben akkor is marha jó volt.

vargatom - 2009. 05. 23. 22:45

Lazy
“Hiányolom Whedon szellemességét, humorát ebből a soriból.”

Nekem az a benyomásom, hogy próbál felnőni és komolyabb témákat boncolgatni. A Dollhouse is még scifi, mint a Firefly volt, de már sokkal relevánsabb kérdéseket próbál körbejárni; és a szereplőgárda is sokkal beljebb van a szürke zónában erkölcsi szempontból, mint a Firefly tövényen kívüli, de az egy Jayne kivételével még mindig makulátlan lelkű szimpatikus zsiványai…

Araan - 2009. 05. 24. 00:47

Nekem is volt egy mélypontom, de aztán szerencsére a közepétől felpörgették az eseményeket, volt csavar is benne rendesen. Nézésre ajánlom! 7-8/10
Eliza Dushku játéka tényleg lehetne jobb, de így sokkal jobban érvényesültek a mellékszereplők alakításai, amik sztem nagyon komolyak voltak: Sierra az ütős szöszi (az oroszlán is macska…), Boyd az önérzetes exzsaru Denzel Washington módon, Topher a lezser géniusz a saját Mátrix világával, Whiskey a befeléfordulós időzített bomba (ez utóbbi nem kapott igazolást – még) , Alpha a mesteri skizofrén géniusz, Dewitt a “mindent-kézben-tartok” üzletasszony…

Szóval alapvetően bejött a finálé, csak nem záróepizód jelleggel. Több szálat hagyott nyíltan, mint amit lezárt, még váratott volna magára egy-két magyarázat. Persze, lehet hogy mindez színtiszta taktika. És persze látni kellene a dvd-s plusz epizód(oka)t is.

Araan - 2009. 05. 24. 01:45

SPOILER pic – Epitaph One (dvd)

Kicsit keresgéltem a neten, és ezt találtam:

http://www.dollverse.com/2009/04/exclusive-whats-happening-in-dollhouse.html

és még egy:
http://whedonesque.com/comments/20250
azaz

ez pedig egy cikk:
http://www.endofshow.com/2009/05/11/the-next-chapter-of-dollhouse-to-air-at-comic-con/
http://twitpic.com/4x6gs

(Persze, ha vhol már írtátok, akkor bocsi, és kérlek töröljétek.)

VII. - 2009. 06. 01. 15:32

Gratu a cikkhez, szerintem érdekes, a hosszúságát is csak akkor vettem észre mikor végigolvastam. :) Nekem nagyon tetszett a sorozat. Az biztos, hogy nemsokára újranézem, mert pár dologra már nem emlékeztem, nem ugrott be miközben olvastam, és így már ezekre is figyelni fogok. :) Mondjuk az nekem egyáltalán nem esett le, hogy ki a kém a babaházban, és így elolvasva a tippedet sem esik le, hogy miért is ő. :S Lehet akkor épp elbambultam.

janos666 - 2009. 09. 01. 13:41

Nekem tetszett a fekete elnök duma. :)

Én is üresnek éreztem a befejezést, de a 13. rész már egész méltó lezárás volt.
Csak az meg a 2. évad miatt necces. :D

janos666 - 2009. 09. 01. 14:27

Ja, és szerntem is jobb nő Amy Acker, mint Eliza Dushku, pedig annak idején még eléggé oda voltam érte, mikor a Buffy-ban Sarah Michelle Gellar-el állt kontrasztban felé húzott a szemem…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz