login |

Mad Men – írta Donnie

2009. 08. 17. 17:08 - Írta: vendegblogger

21 hozzászólás | kategória: kritika, méltatlanul hanyagolt,

A vasárnap 3. évadjába lépett, az elmúlt két évben különböző díjkiosztókon magát szinte halomra nyerő Mad Men sikerszériája egyáltalán nem indult könnyen. Matthew Weiner, már az ezredforduló óta dédelgetett sorozatából anno sem az HBO, sem a Showtime nem kért, azonban egy, akkoriban még sorozatgyártás terén szűznek mondható csatornánál azonban láttak benne potenciált. Ez volt az akkor még kicsi AMC.

Az AMC komoly kockázatot vállalt, lévén első saját gyártású sorozatukról volt szó, és egy esetleges bukás nagyban befolyásolta volna későbbi terveiket is. A döntés helyességéhez természetesen ma már nem férhet kétség, ráadásul a csatorna azóta is szárnyal, vállalkozó szemléletük pedig megmaradt, sőt merészségükkel néha még az edzett sorozatnézőket is meglepik. Az ajánlóban a Mad Men legfontosabb értékeire szeretnék rámutatni, bízva abban, hogy egyedi ízére még többen rákapnak majd, vagy adott esetben adnak neki még egy esélyt. (human korábbi pilot-kritikája itt olvasható.)

1-kep

A sorozat az 1960-as évek New York-jába kalauzol minket, ahol is egy fiktív reklámügynökség, a Sterling Cooper dolgozóinak mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A cím is ebből a korszakból eredeztethető, az ez idő tájt a Madison Avenue-n dolgozó reklámszakemberek ugyanis saját magukra használták ezt a kifejezést.

A sorozat tempója kényelmes, direkt kerülve a kissé pejoratív lassú kifejezést, talán így elérhető, hogy senkiben se negatívumként csapódjon le ez. Erősen karakterközpontú, emellett nagy hangsúlyt fektet a 60-as évek hangulatának felidézésére, valamint a társadalmi viszonyok és a korszak jellegzetességeinek bemutatására.

Kiérlelt, precíz jellemrajzokat kapunk, a cselekmény nagy része is ennek van alárendelve. A szereplők döntései, viselkedésükben bekövetkezett változásai kellően megalapozottak, nem kapunk karakteridegen jegyeket. Az írókat dicséri az is, hogy a korszakra jellemző skatulyákból, a különböző társadalmi konvenciókból való kilépés nem egyszerű, gyors döntés során születik meg, sokkal inkább egy lépcsőzetes folyamat eredményét tükrözik.

A sorozat központi karaktere Don Draper, a Sterling Cooper legsikeresebb ügynöke, illetve kreatívja, talán ez utóbbi jobban fedi munkakörét. Főszereplőnket Jon Hamm karizmatikus alakításában láthatjuk viszont. Nehezen lehet vele azonosulni, többek között a múltját övező titoknak is köszönhetően egy önmagát, saját személyiségét kereső emberről van szó. Ez a kijelentés elsőre tán furcsának hat, hiszen egy a munkájában, és magánéletében is végtelenül magabiztos embert ismerünk meg, a külső világ számára általában észrevétlenek maradnak azok a folyamatok, amik jellemét próbára teszik.

2-kep

Feleségének szerepében az egykori Bond-lány, January Jones látható, akinek alakítása, külön kiemelve a második évadban látottakat, a sorozat egyik kellemes meglepetését szolgáltatta. Betty Draper az egykori modell, házasságát, valamint két gyermeke születését követően a háziasszonyi szerepkörben találja magát. Ez neveltetése és a kor szokásainak megfelelően elégedettséggel tölti el, legalábbis ezt a látszatot szeretné kelteni, még magának sem bevallva csalódottságát. Jellemének aprólékos felépítésében fontos szerepet játszik férjével való kapcsolata is, ennek mikéntjeiről viszont a spoilereket elkerülendő nem teszek említést.

Draper titkárnőjét Elizabeth Moss alakítja, rá az Elnök embereiből, mint Bartlet elnök lánya (Zoey) emlékezhetünk. A naiv titkárnőből szép lassan egy magabiztos karakter kezd kibontakozni, aki kitartó munkával szép szakmai sikereket ér el, hozzátéve, hogy mindez természetesen nem kevés lemondással jár.

Pete Campbell (Vincent Kartheiser) figuráját azért is szeretném külön megemlíteni, mert talán itt látszik a legjobban az írók karaktereken végzett munkája. Ugyan fontos, de semmiképpen sem központi karakterről van szó, de a dicséret elsősorban annak köszönhető, hogy egy unszimpatikus, fennhéjázó karaktert is sikerült úgy elmélyíteni, hogy sorsa végig érdekeljen minket.

Még két karaktert, illetve inkább az őket alakító színészeket emelnék ki. Egyikük John Slattery, aki a reklámügynökség egyik névadójaként és tulajdonosaként nyújt remek alakítást, míg a titkárnői szerepben tetszelgő Christina Hendricks-nek köszönhetően (January Jones-szal együtt) eyecandy-ben sem szenvedünk hiányt, ráadásul játékával is maradéktalanul elégedettek lehetünk.

3-kep

A 60-as évek atmoszférájának megteremtéséhez természetesen a korhű díszletek mellett a társadalmi jellegzetességek bemutatása, és még néhány apróságnak tűnő, de az összképet nagyban elősegítő vonások, mint például a politikai utalások is nagyban hozzájárultak. Legyen szó akár Marilyn haláláról, a kubai válságról, vagy éppen Nixonról és Kennedy-ről.

Azt, hogy mennyire is sikerült reális képet festeni, részben mi is le tudjuk szűrni, de még autentikusabb képet kapunk, ha olyan emberek véleményét halljuk, akik abban az időben és ugyanazon a területen dolgoztak. Jerry Della Femina szerint, aki 60-as években szövegíróként dolgozott, majd később saját ügynökséget nyitott, a sorozatban korhű ábrázolást kapunk. A folytonos cigarettázás, az előítéletek megjelenése, legyen az feketék, vagy éppen nőkkel szembeni, és a viselkedési normák bemutatása egyaránt megfelel a valóságnak.

A készítő, Weiner mellett reklámügyi tanácsadók is dolgoznak, így például Robert Levinson, aki szintén dolgozott az adott korszakban. Ő is egyetért Femina véleményével, hozzátéve még azt, hogy az italozás valóban egy szokásos, mindennapi rutinnak számított akkortájt.

Természetesen ellenvélemények is akadnak, így például Allen Rosenshine a titkárnők és főnökeik közötti párbeszédeket kifogásolta. Összességében elmondhatjuk, hogy a vélemények (nemcsak a fentieket figyelembe véve természetesen) nagy része szerint a sorozat realista megközelítést alkalmaz, még akkor is, ha néhány elembe természetesen bele lehet kötni.

A Mad Men kritikai visszhangja nem véletlen, mint ahogy a díjak sem, bár ennek mértéke érzésem szerint azért eltúlzott. Egy remekül felépített, karakterorientált sorozatról van szó, melynek szinte minden egyes jelenetéről süt az igényesség.

Pár napja néztem egy interjút az előbb említett Hamm-mel és Slattery-vel, amelyben arra a kérdésre, miszerint mennyit improvizálnak, előbbi csak annyit mondott: semmit, hiszen a forgatókönyv olyan jól van megírva, hogy csak rontani tudnának rajta. Tudom, ez általában egy sablonválasz, de a Mad Men esetében, minden bizonnyal van valóságtartalma.

21 hozzászólás Ne habozz!

Sigismundus - 2009. 08. 17. 17:21

” Draper titkárnőjét Elizabeth Moss alakítja, rá az Elnök embereiből, mint Bartlet elnök lánya (Zoey) emlékezhetünk ”
És én aki majdnem minden WW részt láttam, nem ismertem fel…:-(

alexaa - 2009. 08. 17. 17:27

hát, ez a kritika ismét olyan jó lett, hogy már megyek is leszedni annyi Mad Men részt, amennyit találok :)

winnie - 2009. 08. 17. 17:27

Sigismundus: én sem:)

kiskiraly - 2009. 08. 17. 18:28

Félig off:
winnie: Írtam neked kétszer emailben egy vendégkritikát, de nem jeleztél vissza. Van rá esély hogy itt is megjelenik?

winnie - 2009. 08. 17. 18:39

OFF: amíg nem jeleztem vissza, addig van:) kis lemaradásban vagyok (kis=nagy), de mindenki kap választ, visszajelzést, csak idő kell:(

szinkrobi - 2009. 08. 17. 19:14

Én is láttam minden Elnök emberei részt, de nekem is csak most esett le Zoey… :-)

Amúgy jó írás, minden szava csupa arany állítmány :-)))

ch6 - 2009. 08. 17. 19:41

Ezért utálom az olyan kritikákat, amiket rajongók írnak. Mert a legtöbbjük nagyon jó írás és legtöbbször dicsérik, jó színben tűntetik fel a sorozatot :) Én meg aztán alig bírom ki, hogy ne rohanjak valamilyen torrent oldalra tölteni :D

Domcsi - 2009. 08. 17. 19:43

bocs,de melyik 007ben jatszik january jones bondlanyt? vhogy nem latom imdb-n..

SunyiMad - 2009. 08. 17. 19:53

Csak a jó kritikai fogadtatás miatt rágtam magam át egy teljes évadon, mert olyan érdektelen az egész. Túl realista. A karakterek tényleg hitelesek, de egyszerűen unalmasak.
Én végig untam magam az egészen. Elismerem, hogy igényes sorozat, de nekem abszolút nem szórakoztató.
Hogy egy ellenkező vélemény is legyen.

Donnie - 2009. 08. 17. 20:00

ch6: pedig nem is vagyok rajongó :) A célom nem az volt, hogy az egyik kedvencemről írjak, mert bármennyire is kedvelem a sorozatot, azért ettől messze van, sokkal inkább az, hogy (még inkább) felhívjam rá a figyelmet.

Így bár az ajánló valóban szinte egyöntetű dicséretből áll, ezzel együtt nagyrészt objektívnek tekinthető. Egyébként több olyan dolgot is pozitívumként említettem, melyek adott esetben másokat inkább eltántorítanak majd tőle: lassú folyású, karakter orientált – cselekmény háttérbe szorul, esetleg maga a korszak nem érdekes vki számára. De remélem ők lesznek kevesebben :)

symor - 2009. 08. 17. 20:19

Egy más fórumon már szerepelt ez a komment a Mad Men minőségi szériáját illetően és egész eddig kellett várni, hogy ez a fontos társadalomképet közvetítő műsor érdemes, hosszabb kritikát kapjon, amúgy nem túl meglepően, de nagyon is helytállóan dicsérőt. Köszönöm Donnie!
Az újrafelhasznált véleményfilterem pedig a Mad Men-ről ez:

Egyébként rég mutatott rá jobban az adott társadalomtörténet epizódjaira egy sorozat, míg a vasfüggönyön innen sztrapacskáztunk, a tengerentúl “kiművelt” úriemberei saját feleségükkel, gyermekeikkel és egymással a legnagyobb parasztok voltak a világon. Komolyan nem érthettem soha az amerikai mentalitást és csak most, ennek a sorozatnak a felfedezésével kapisgálom, hogy miért nevezhetik fejlődésnek azt ahol most tart a felfogásrendszerük. Na nem állítom, hogy mi jobbak volnánk, vagy voltunk, de egyértelműen máshogy “elszállt” formában volt eltorzulva az akkori világképünk, a felsőbbrendűség önámítása nélkül. Talán ez utóbbit meg sem engedte a történelem!

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki érzékeny a pontosan ábrázolt, intim konfliktusokra egy történelmi korú társadalomból, a Kennedy-korszakból, ahol a férfiak “férfiak” voltak, itallal, cigivel, lenézéssel teli öntudattal és megcsalni való feleségekkel.

nodaba - 2009. 08. 17. 20:38

En is megneztem 3 reszt de valahogy megfogott,nem az a rohanas hanem lightos cselekmeny meg minden.
Nekem bejon kosszi a kritikat.

RolloJuve - 2009. 08. 17. 22:08

Egyébként ha egy kicsit jobban ismered az adott kor történelmét, sokkal több apróság feltűnik, amire szvsz nagyon odafigyeltek a készítők.

lynx - 2009. 08. 18. 02:48

Donnie gratula a kritikához. Már régóta szemezgetek ezzel a sorival, de e cikk hatására be fogom hamarosan próbálni.

Kit-Kat - 2009. 08. 18. 07:36

Jó kritika, bár én anno az első rész után elkaszáltam, nem jött be sem a téma, sem a hangulat.

gaby - 2009. 08. 18. 08:47

Jó kritika, a mad man valóban nagyon profi (látvány, hangulat, karakterek) sorozat.
De mégis félbehagytam az évadot. Túlságosan nyomasztó, fullasztó. Csak kis adagokban ajánlott fogyasztani.

Domcsi - 2009. 08. 18. 09:07

no, tudja valaki?
gondolom azert hallgat mindenki, mert nem valos az info :P

Donnie - 2009. 08. 18. 09:38

Domcsi: jogos, ezt sajnos benéztem, pontosabban rosszul emlékeztem… lehet, hogy a Világ Nem Elég Christmas Jones karaktere miatt :) no mindegy, sorry a félretájékoztatásért.

winnie - 2009. 08. 18. 09:58

tipikus james bond-lány neve van egyébként.

supakoki - 2009. 08. 18. 10:10

Jó vagy Z!

Dave - 2009. 08. 29. 11:26

SunyiMad melle allnek. En megprobaltam megnezni az elso evadot, de ket reszig birtam.

Ebben minden benne van:
“A karakterek tényleg hitelesek, de egyszerűen unalmasak.”
Csak annak tudom ajanlani a sorozatot, akinek a lassu folyasu tortenetek jonnek be.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz