Jelentem, ziccer maradt ki. Az egy dolog, hogy az eredeti pilotból távozott két nagy név (Rupert Penry-Jones és Reiko Aylesworth), s helyükre csak egy került (Christian Slater), de ettől még a Without a Trace és a Cold Case nyomdokaiba lépő, flashback-ekkel és erős érzelmi töltettel megbolondított sorozatot vártam volna Jerry Bruckheimer-től, amit nem lehet nem nézni. De nem…, még az “áldozat narrál” csavar is csak a maga kedvéért van, felesleges. Ha beszélő áldozatok, akkor már inkább a Raines.

THE FORGOTTEN – 1×01 – 3,5/10

Fontos: a sorozat élvezetéhez muszáj túltennünk magunkat az alapszituáción, ami úgy ahogy van, hülyeség, még akkor is, ha létezik Forgotten Network, olyan civilek Amerika-szerte alakított csoportjai, akik személyazonosság nélküli áldozatok identitását próbálják kutatni. (Jaj, Jerry, Jerry. Network, mi? Ha sikert, akkor 2011-ben jöhetne a The Forgotten: Seattle? Ez egyébként Chicago-ban játszódik, de csak elméletben, egyébként LA-ben készül.)

Szóval, ha a rendőrség megbicsaklik, ha már jönnek az új melók, akkor lepasszolják a civil csoportnak, akik munkaidőn kívül nyomoznak és kábé 5 napot adnak maguknak. Igazából semmi különöset nem tesznek, csak annyit, amit egy eszes nyomozónak meg kellett volna tennie (de a rendőrség kvázi semeddig nem jutott), van pár ötletük – amiken, ha az első nap mondják meg a rendőröknek, akkor azok nyomozhatnának is az adott irányba, de inkább várnak és saját szakállra nyomoznak. Mondom, meló mellett.

Mindegy, nem ez a lényeg, nem is zavart. Írhatnám, hogy a pilot a semmilyen karaktereken csúszik el, de ez már csak procedural krimi sajátosság, sem fent említett Without a Trace-Cold Case duó, sem a többi Bruckheimer-krimi nem karakterizál. Tehát ez sem lenne gond, de sajnos a színészek is elég szürkék (az újonc különösen irritáló), nem hogy a neveikre nem emlékszem, arra sem, hogy miért tartják karaktereiket, hogy azok miért jók, persze a szobrász srácot kivéve. (Ez a női karakterekre igaz leginkább.)

Ha pedig ennyi minden szürke, akkor kéne valami, ami üt.  A rendezés? Nem. Danny Cannon két Dark Blue-epizód között leforgatta a pilot-ot, s sajnos a szétesett Bruckheimer flashback-ek sem hozzák azt, amit elvártam. A történetet ugyan próbálta az író ellátni némi csavarral, de sajnos látszik, hogy az ismeretlen áldozatos vonal csak annak elfedésére szolgál, hogy tipikus krimisorozatot látunk: addig újszerű(-ish), amíg az ismeretlen nevét keresik, de ha az megvan, akkor szimpla, tanúkkal beszélgetős, visszaemlékezős krimi lesz a The Forgotten, s olyat láttunk már párat.

Nem volt emlékezetes a pilot, persze ettől még egy esélyt kap a sorozat, de remélem, hogy az 1×02 leleplezése, vagyis a gyilkos lebuktatása nem sikerül ennyire snasszra, mint most. Kár lenne a The Forgotten-ért, mert mind az amatőr nyomozók, mind név nélküli áldozatok koncepciója bejön, de ideje lenne a többi aspektusra is gyúrni. (Átívelő szálakat kedvelőknek is jár valami: a főhős zsaru kislánya két éve eltűnt, s az 5. részben az exfelesége is megjelenik, visszatérő szereplővé válik.)