login |

Hogyan nem lett magyar Amazing Race – írta az Ikrek

2009. 10. 17. 14:06 - Írta: vendegblogger

16 hozzászólás | kategória: insider, reality,

Egyszer volt, hol nem volt, az AXN eltervezte, hogy az amerikai, ázsiai és dél-amerikai The Amazing Race mintájára indít egy kelet-európai verziót is, mely azon országokban lett volna látható, ahol fogni lehet a KEu-s AXN-t. Elég régen meghirdették ezt, utána nagy csend volt, s tavaly az AXN nekünk is megerősítette, hogy előkészületi szaaszban leállt a produkció, sőt, tegnap, Gonda Péter producer Origós interjújában is szó volt erről az idő előtti kaszáról.

Úgy volt, hogy tizenegy pár utazik abból a hat közép-európai országból, hol van AXN, világkörüli vetélkedő lett volna, az amerikai mintájára. Végül szakmai viták miatt nem tudtunk megegyezni, kiszálltunk a projektből. Utána a Sváby-féle Interaktív vette át, de ők sem tudtak megegyezni, így az ötlet elhalt.

Ekkor ugrott be, hogy hoppá, nekünk van egy elsőkézből született beszámolónk a casting folyamatról, hiszen anno kapcsolatba kerültünk a magyar párossal. Ezt olvashatjátok el a tovább mögött.

Kezdem ott, hogy véletlenek nincsenek…

Nem ez volt az első valóságshow ahová jelentkeztünk. Nem a Villa, vagy a BB-ház érdekelt. Nem éreztük kihívásnak a „jacuzziban durrantok, részegen arcoskodom” feelinget, az Idiótábbnál idiótább, pisiseknek való feladatok megoldását.A Survivor már megmozgatott, az első 100-ba sikerült beverekedni magunkat, de ott megállt a mutatvány. Hogy ott mi történt volna velünk sajnos (vagy szerencsére) már sosem fogjuk megtudni.

Egy szép napon hazamentem meglátogatni anyumat Nagyatádra. Ott nézegettem a digi TV csatornáit (akkoriban még új volt), és –nem – véletlenül a 40 adóból pont az AXN-re kapcsoltam. Néztem az adást, és „kész voltam”. Nem láttam még soha ehhez fogható reality-t. Kiabálok is anyumnak, hogy „Miért nincs itt ilyen műsor, biztosan azonnal jelentkeznék…” Vége lett az adásnak, és mi fogad: „Az Amazing Race European Editionba keresnek jelentkezőket.” A határidőig még kevesebb mint egy hét volt vissza. Még a reklámblokknak sem lett vége, már ütöttem is a telefonszámot, és azonnal csörögtem. Gép vette fel, illedelmesen elkérte a nevem címem telefonom a jelentkezési lap végett, amit szuperartikuláltan – hogy ne legyen tévesztés – belemondtam a kagylóba, és vártam.

2 nap várakozás és jött a boríték. Mindkettőnknek. Kérdőív, jelentkezési lap. Önmagad istenítése mellett a társadról is kikérték az egyéni véleményedet, hisz párban alkotunk egy csapatot. A sok „okos” kérdés megválaszolása után lenyálaztuk a borítékot, és vártuk a csodát.

Csoda nem jött, csak egy hívás a szerkesztőségből, amit utána emailben is megerősítettek. Elfogadták a jelentkezésünket, és eme jó hír mellé csatolták a következő forduló tennivalóit. Készítsünk egy videót, amin csinálunk „valamit”. Feldobták, hogy verset mondhatunk, énekelhetünk, verekedhetünk – ásítva vettük tudomásul, hogy ezeket NEM fogjuk csinálni. A videó időtartama 1-3 perc kell, hogy legyen és nem volt szabad megvágni. Nos, itt már kiderült, hogy rappelős videóklippet nem fogunk készíteni speciális effektekkel, de az Ágyúgolyó futamon való részvételünk utáni élmények rövidített reprodukálásával sem fogjuk elkápráztatni leendő zsűriinket.

Végül is kiindulva öcsém spirituális mivoltából, hipnotizáltuk őket, majd amikor transzba kerültek megkapták a megfelelő utasítást a továbbiakra. Nem tudom, hogy az előadásunk tetszett-e meg, vagy tényleg hatott, de újra kaptunk egy telefont.  (Természetesen a határidő után sikerült leadni a kazit, de szerencsére az anyagunk a többi közé került.)

Immáron 25-re redukálódott a továbbjutó csapatok száma, várnak minket a személyes találkozóra ekkor és ekkor. Nagy öröm és boldogság. Hideg márciusi nap reggelén – kicsit késve – de megérkeztünk a filmgyárba. Portás bácsi volt olyan kedves és eligazított a leghátsó épületbe, és annak is a hátsó bejáratához, és annak az épületnek a legfelsőbb szinten lévő szobájába, ahol a kúrtafarkú malac túrt. Itt letáboroztunk, de már nem voltunk egyedül, egy pár, és egy fél már jelen volt.

Beszélgetésbe kezdtünk, ki-ki honnan merről jött, mit csinált a videón. Közben megkérdeztük a fél párt, hogy hol a másik fele, mert lenn várt a bejáratnál valaki egyedül, nem Ő az-e. De közli, hogy neki nem hosszú hajú a párja. (Ennek még lesz jelentősége.) Megérkezik még egy pár, fiú-lány. Végre kidugja valaki a fejét az irodából. „Neveket, érkezési sorrendben felírni…, achtung”. Mivel a második egész pár voltunk, mi a másodikak lettünk a listán. További 5 perc, és az első pár eltűnik az ajtó mögött.

Kábé 8 perc, és kivágódik az ajtó, hős testvérpárunk első tagja viharzik ki eszeveszett tempóban, félhangosan kérdezzük, hogy „Mi van?!” mire verbálisan jelzi, hogy beszélnie tilos, valamint orális késztetést érez, majd eltűnik a lépcsőház felé. Újabb 10 perc és immáron ketten jönnek ki. Kitaláltuk, hogy ez itten egy trükkös kínzókamra és 2 be- illetve kijárata van. „Tóth-ikrek befelé!” parancs elhangzása után magabiztosnak nevezhető mosollyal az arcunkon bementünk oda, ahol nem tudtuk mi vár…

Először fotó előlről, oldalról, kis táblácskával – majd mindez külön is. Kábé ennyiben különbözött a „rabosítástól”. 7 ember és 2 kamera kereszttüzébe kerültünk. Miután helyet foglaltunk, a szóvivő kíméletlen lelkiterror hadjáratba kezdett, de nem jól mérte fel a vele szemben ülőket. Rendre visszapattantak rólunk a labdái, amit a körülötte ülők hangos nevetéssel jutalmaztak emberünk nem túl nagy örömére, és a párbeszéd végére kérdőn néztek egymásra, mosolyogva kérdezvén „ki fog két ilyen bajkeverőre egyáltalán biztosítást kötni”.  Ezután a kommunikáció angolba csapott át. Ez kissé vontatottabb lett, de megértettük, hogy azért van erre szükség, mert a nemzetközi piacra kerüléshez elengedhetetlen, hogy angolul is fel legyenek olvasva a feladatok. Látták, hogy kettőnk közül én vagyok ebben a képzettebb – bár az azóta felszedett tudásommal össze nem mérhető nyökögés nem volt szerintem túl meggyőző – az orrom alá dugtak egy lapot, hogy olvassam fel. Hangosan. Angolul.

Beletoltak egy kamerát a képembe, és kezdetét vette a felolvasás. Nagy naivan azt gondoltam, hogy biztos a fonetikámra kíváncsiak, és elő vettem a legszebb hangom, hadd szóljon. Emiatt sajnos nem arra figyeltem, mit olvasok, hanem arra, hogy szép legyen. Ami átjött: “egy ember áll a bejáratnál”…,  “mi van a bal kezében”…,  “6 perced van”!!! Itt villant be, mint a légy agyában a segge szélvédőmnek való ütközéskor, hogy ez bizony egy FELADAT, és barátunk emiatt futott mint a gép!

Úgy ugrottam fel, hogy röpült a székem. Robbanok az ajtó felé, és nyitnám, mire megálljt parancsolnak: „1. Add vissza a lapot, 2. a másik ajtón menj!”. Oké, itt közönség kiiktatva, mellékúton nyomás le. Irány a bejárat, és keresni az embert. Ekkor bevillan, hogy bizonyára hosszú hajú barátunk az, aki ott figyel. Természetesen a visszaút nem ment simán, nem jó ajtón mentem be a főépületbe, de végül elértem a főbejáratot, és odatoppanva még mindig ott álló barátunk elé, nekiszegeztem a kulcskérdést: „Mi van a bal kezedben?” – már-már örömittasan nyugtáztam, hogy milyen gyorsan megoldottam a szituációt, mindezt azonban az emberünk szeméből áradó értetlenség erősen beárnyékolta.

Tagadó válaszát többször is megerősítettem, és éreztem, hogy heveny pánikroham kezd el elhatalmasodni rajtam. Minden kint álló embert lerohantam, de egyik sem az volt, akit kerestem. Mivel a portás szeméből az együttműködési hajlam szikrája sem villant meg, nem erőltettem felé a kommunikációt, inkább megpróbáltam felidézni az olvasottakat. Bevillant valami…”régóta vár rám, de nem fázik”… Ki a fene nem fázik ilyenkor? Ez nem egy ember, ez egy szobor! Berohantam a belső udvarra, és megláttam egy alakot, akinek a bal keze villan ki a kabátja alól benne tartván saját magát.

Padlógáz vissza, időt nem számoltam, de éreztem, hogy mindennek itt az ideje, csak a lazításnak nem. Fizikai teljesítőképességem határát súrolva másztam meg a lépcsőt a világot jelentő emelet felé, beesvén kinyögve a megoldást. 4 perc! Taps, gratula, én mosolygok, egész addig, míg látom öcsém nem épp lelkesen pislog fel egy rejtvény fölül. Óra indul, oldd meg, levegő még nincs. Egy komoly logikai csavarral meggyúrt okosság volt, amit sikerül épp időben megoldanunk.   Közlik a jó hírt, sikerült, gyúrjunk magunkra, és az angolra is, majd értesítenek. Sikerélményekben gazdagon már-már eufóriás jókedvvel hagyjuk el a helyszínt.

Eltelik némi idő, telefon jön, benn vagyunk a négyben. Itt már a nagy emberek jönnek, és a többi országból bejutatott 4-4 legjobb csapatból ollózzák össze az indulókat a nemzetközi mezőnyben. Rimánkodás ezerrel.

Hetek telnek, telefon jön: Jó hír: ha lesz 2. évad, válogatás nélkül mi jutunk be. Rossz hír: egy házaspár indul a magyar színekben, mert bár jobbak voltunk, marketingszempontokat figyelembe véve döntöttek. Kérdeztem mik az esélyeink? Ha lemondják mi megyünk, volt a válasz. De ki lenne az a buta, aki lemond egy ilyet?

2 hét múlva jött a telefon: Üdvözölnek a magyar csapat színeiben. A házaspár lemondta. Indulás szeptember 9-én. Csak azt nem mondták melyik évben. Megsúgom, a válogatás 2006-ban volt és most fogjuk ünnepelni a 2 éves évfordulót. Az el nem indulásunk két éves évfordulójt. Amúgy mikor kiderült, hogy az eredeti időpont nem tartható kaptunk egy AXN hátizsákot, benne mellénnyel, pólóval, baseball sapival, túlélő késsel. Szép ajándék, de sovány vigasz..

Azóta is ugyanúgy készülünk, és bízunk abban, hogy egy napon itt is felnövünk szervezésben az USA-hoz, vagy Ázsiához, és megmutathatjuk a világnak a Magyar Virtust.

Én megértem a szervezéssel kapcsolatos problémákat. Aláírom, hogy nem egyszerű egy olyan adást elkészíteni, amiben minden csapat más országból, más kutúrából jött, és más nyelven beszél. Tudom, hogy az utómunkák emiatt nagyságrendekkel nagyobb, de kérdem én NEM ÉRNÉ MEG?  Elvégre a világ legnépszerűbb reality show-járól beszélünk.  A pénzjutalom tizede lett volna az amerikainak, de az annyira nem érdekel. Ingyen is mennék. Akár holnap.

Kaland és Dicsőség – ez számít.

[origo] tévé> !ALROVAT_NEVE

Téka
Videa
Horoszkóp

Hírlevél

hirdetés

[origo] biztosítás

“Ha vége a Párbajnak, levonjuk a konzekvenciákat”

Kalmár Csaba2009. 10. 16., 12:19Utolsó módosítás: 2009. 10. 16., 20:45

eszközök:

Forrás: [origo]

Ajánlat

JÁTSSZ ONLINE!

OK.hu

A Milliomos rekordokat tart, de nyolc évig futott. Nem unták a gyártók?

– 1300 adás ment le itthon! Az, hogy a gyártók unták-e nem érdekes, nagyobb baj volt, hogy a nézők kezdték unni, de a világon sehol nem csináltak ebből ennyi részt. A formátum is jó, tudtuk előre, de nagyon passzolt Vágó személyiségéhez is: más is meg tudta volna csinálni, de ennyire jól nem. Több országban a mai napig működik, csak nem naponta, hanem heti egyszer-kétszer megy. A jogtulajdonos, a 2 Way Traffic nem véletlenül árulja még 2009-ben is, Cannes-ban, még mindig a korona ékköve. Erős brand, hasznosítható más platformon is, mobilon, neten. Ezért tette be az RTL ezt a nem túl sikeres műsort Fábryval, hogy ne veszítse el a jogokat a csatorna.

Említette Vágó személyiségét. Milyen a kamerák nélkül?

– Nem egy parodista, komédiás, standupos, mint Fábry. Ő Vágó, szarkasztikus, ironikus humorral, nem adhatott más személyiséget, mint amilyen neki van. Tényleg tanár bácsis néha. De nem mindig könnyű vele dolgozni: több mint 30 éve tévézik, jó szakember, és persze egygenerációs különbség is van köztünk. Hajlamos arra, hogy mindenhez értsen, rendezzen, szerkesszen, világosítson. Sokszor igaza van, de persze vannak viták, ezeket viszont mindig megoldjuk. Sok éve dolgozunk együtt, és hosszabb időtartamra szól a kontraktusa velünk.

A Kész átverés-t három évig gyártották. Emlékek?

– Volt négy adás az elején, ami nem volt sikeres. Reviczky volt a műsorvezető, melléfogás volt, hál’ istennek mindenki elfelejtette a kezdeti botladozást. Utána Boros és Bochkor lett a műsorvezető, mi gyártottuk a szívatásokat, az összekötő részeket készítette az RTL. A nehezét tehát mi csináltuk, a lényeg az átveréseken van. Nagyon kemény műfaj! Üzletileg, gyártás-szervezésileg és minden szempontból is bonyolult, kiszámíthatatlan, hogy jól működjön. Külföldre is készítettünk rövid, néma gegeket, egy belga cég megrendelésére. Sokat forgattunk Budapest utcáin, és vicces volt, hogy egyszer a Malaysia Airlinesszal utaztam, és ott láttam a repülőn az általunk készített vicces szkeccseket, kisfilmeket. A műfajban amúgy a kanadaiak nagyon erősek, meglepően nagy üzlet, a légitársaságok is imádják a műfajt.

Volt szó arról, hogy az AXN gyártat Amazing Race-t az ön cégével, a Q-Art Entertainmenttel. Mi lett ezzel a tervvel?

– Úgy volt, hogy tizenegy pár utazik abból a hat közép-európai országból, hol van AXN, világkörüli vetélkedő lett volna, az amerikai mintájára. Végül szakmai viták miatt nem tudtunk megegyezni, kiszálltunk a projektből. Utána a Sváby-féle Interaktív vette át, de ők sem tudtak megegyezni, így az ötlet elhalt.

16 hozzászólás Ne habozz!

nerazurri - 2009. 10. 17. 14:43

Wow… erre nem tudok mit mondani, én is mennék!!

gagasardy - 2009. 10. 17. 15:10

Ez az írás nagyon szép volt, én is mennék erre simán, akár ingyen is…

kiskiraly - 2009. 10. 17. 15:26

Először azt hittem, hogy felháborított a feladat azért futottál ki :)

Tényleg nem lett volna rossz látni egy magyar vagy egy kelet-európai változatot ebből a műsorból.

JoHn - 2009. 10. 17. 15:29

Az idézet a végén priceless!!

TorenteXY - 2009. 10. 17. 16:18

Ingyen is mennék – ez a legjobb megfogalmazása a műsornak. Mert bár a Survivor(szerintem) sokkal nézhetőbb, ez meg inkább szereplőként jobb, az élet legnagyobb kalandja.

ooo - 2009. 10. 17. 16:21

kedvet kaptam:)
egyébként az amerikai Amazingbe csak amcsi állampolgárok mehetnek?

Felipe - 2009. 10. 17. 16:40

Ez érdekes, amikor először láttam egy epizód The Amazing Race-t, belőlem is a “nálunk ilyen miért nincs” kiáltás tört elő. Értem én, hogy nehéz összehangolni egy olyan produkciót amiban több nemzet versenyez, de miért nem lehet pl: csak magyar szereplőkkel keresztül-kasul európán, amit aztán feliratozva szépen lehet sugározni más kelet-európai országban is?

:D - 2009. 10. 17. 17:21

“magyar szereplőkkel … más kelet-európai országban”
:D

Ulquiorra - 2009. 10. 17. 18:06

@felipe

attól függ hogy melyik csatorna csinálná. Ha tv2/rtlklub szerezné meg a jogokat biztosra veheted hogy celebek mennének és a végén sms-ben kéne szavazni hogy ki nyerjen.

meg azt si nehéz elképezlni hogy szlovákiában vagy szerbiában lenne nézetrtsége egy magyar, feliratos amazing race-nek.

Más kérdés hogy amint lehetne jelenkezni már azonnal csinálnám az audition video-t:)

@ooo

igen, benne van a jelentkezési lapban. Még nyáron a Junkiera is be volt linkelve

Lyana - 2009. 10. 17. 19:53

Istenem, úgy elindulnék!!

friendsfan - 2009. 10. 18. 22:41

Én nem mennék az biztos, de megnézni megnézném, lehetne drukkolni. Főleg országok közt olyan játék határok nélkül szerű lehetne…

Píter - 2009. 10. 22. 11:11

Jó lett volna kelet-eus verzió én nagyon vártam, amikor beharangozták, h lesz. Bár az ázsiai verzió hasonló, mert ott is több országból vannak a versenyzők és meg kell mondjam, az amerikaihoz képest sokkal gyengébb volt sztem. Kicsit lapos volt, tele reklámokkal. A beszéljünk angolul elég nehezen ment, még a műsorvezetőnek is. A KEus biztos jobb lett volna, kár érte. Egyébként magyar verziót is el tudnék képzelni az rtl rendezésében, voltak már náluk hasonló nagy költségvetésű műsorok, és persze egy mo-s tar nem kerülne annyiba mint egy usa-s. Ja és azt sem értem, hogy miért nem lehet, lehetett EU-s verzió? Lehetett volna h az első évadban 13 csapat a másikban meg 14 vagy vmi ilyesmi.. Mint a régi szép időkben a játék határok nélkül, az is olyan jó volt… Na mind1, nézzük az amerikait, az legalább van. Én most Meghan/Cheyne, Maria/Tiffany és Dan/Sam párosnak szurkolok. Hajrá srácok!

Ulquiorra - 2009. 10. 29. 22:29

Wow, szerintem meg az Asia season 2 mindent vitt, annál jobb TAR évead nem volt.

Raabz - 2010. 07. 24. 21:41

basszus olyan szar,hogy nem lesz,mi mentünk volna a nővéremmel a casstingara

Hayelin - 2010. 08. 08. 22:55

Hhhh…keresem már mióta az oldalakat, cikkeket erről… Találtam egy olyat most, aminek nagyon nem örülök. Tetszik amit írtál, de csúnyán kiakasztott… Családommal hónapok óta nézzük ezt a sorozatot, és minden vágyunk ez a show. Ismerős az érzés is, ingyen is mennénk… Jelentkezési lapot is találtam. Angol is menne. De úgy tűnik ez soha nem fog bekövetkezni…:/

Janó - 2013. 10. 31. 19:55

Pedig én elképzelném az rtl klubon.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz