login |

Alice

2010. 01. 08. 16:25 - Írta: zsellerm

28 hozzászólás | kategória: kritika,

Azért van valami abban, hogy többségében a nagyon jól vagy nagyon rosszul sikerült alkotásokról születnek meg leggyorsabban az ajánlók és kritikák. A SyFy (leánykori nevén: Sci Fi Channel) év végéhez köthető menetrendszerű minije december elején került adásba, most pedig átléptünk az új évbe, úgyhogy a produkció nyújtotta összélményről a következtetéseket mindenki gyorsan le is vonhatja magának. A nyammogós Triangle, a kultstátuszért esdeklő The Lost Room és az erősen felemás Óz-feldolgozás Tin Man után sajnos a SyFy második angolszász mese-alapvetést újragondoló projektje, az Alice sem zavar sok vizet.

alice1

A bukás nem súlyos, de a meglehetősen szürke végeredmény az alapanyag és a felvillantott ötletek ismeretében egyértelműen vereségként értékelendő, a rajongókat mégis arra a döntésre késztetném, hogy eszükbe ne jusson kihagyni az Alice-t. A Tin Mannel a produkciós irodán túl a hibák és szerethetőség terén is meglepő egyezéseket mutató mini ugyanis tartogat olyan ötletes továbbgondolásokat, amelyek ugyan kényszerűen beleszürkülnek a tétován felfejlődő és egy idő után szenvtelenné váló sztoriba, de ötletnek még ettől figyelemre méltóak.

Mindenek előtt viszont jöjjön a kényszerű pofozkodás. Az Alízzal tulajdonképpen ugyanaz a gond, mint a Tin Man esetében: a kerek hozott mitológia az újragondolásban még a várakozásoknál is foghíjasabban köszön vissza. A csúf hiányérzetek nem az alapötletből (nekem mindkettőé kifejezetten tetszett), sokkal inkább abból fakadnak, hogy a hozott elemek nem lettek olyan mélységben átgondolva és kidolgozva, hogy a szimbiózisba kerülhessenek az emberek millióit elbűvölő eredeti fantáziavilágokkal.

Az Alice-nél eredeti, de fordulataiban mégis eredetietlen forgatókönyv meg sem próbálja átfogni a teljes hozott mitológiát, sőt még annak választott elemeire sem tud igazán kreatívan és simulékonyan építeni, ennek híján a jó ötleteit a levegőbe durrogtatja, az alapanyagot meg végeredményben csak arra használja, hogy egy-egy elemét előrántva a cilinderből a saját kútfős sztori hiányosságait takargassa vele. Ennek folytán be kell ismernie az embernek, hogy míg egy oldalról teljes szívvel drukkol a produkciónak, az első ránézésre igen kreatívnak tetsző történetet látva mégsem teszi le a haját az izgalomtól.Hogy miért? A tovább után megmondom. Spoilermentesen.

Az összélmény szempontjából mindez annyira elég, hogy a meglévő mitológiához patchworkölt elemekből építkező sztorit az unalmasnál éppen csak egy hajszállal sikerül érdekesebben elmesélni. Nem sikerül tehát megvédeni az Alice-t a legsúlyosabb kritikai érvtől sem, mely szerint ha az eredeti történet szövetét megbontó, onnan néhány karaktert kiemelő, míg másokat elhagyó saját sztori még a saját lábán se képes megállni, akkor kérdéses hogy szükség volt-e azt a képernyőre vinni egyáltalán. A ráfordított időt azonban ennek ellenére – ahogy a Tin Mannél sem – itt sem bántam meg.

alice2

Pedig a Tin Mannek fene nagy a helyzeti előnye az Alice-szel szemben: a szereplőválasztása mérföldekkel szerencsésebb. Zooey Deschanel színészi képességei ugyan átlagosak, de a Dorothy-szerephez is remekül felhasznált, eszméletlen kisugárzására építve egy okos rendező rengeteget ki tud hozni belőle. Az Alice-nél viszont közel sem állunk így.

Talán először magamban keresném a hibát a főszereplő feletti fanyalgásom okán, ha nem láttam volna számtalan ilyen-olyan Alíz-feldolgozást, ahol eszembe se jutott megkérdőjelezni a címszereplő-választást. A kissé férfias arcú, közepes-gyenge színészi jelenléttel megáldott főszereplőnk más szerepekben talán elcsörögne, de a ráosztott Alíz-szerű katakterből egy gramm sincs benne, annyi szent, és az ellenkezőjét sem ő, sem a kellékesek, sem az egész produkció nem képes elhitetni az emberrel.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az nem egészséges, hogy az ember fél óra elteltével még mindig nem tudta magát átadni a látottaknak, mert képtelen ledugni a saját torkán a címszereplő személyét. A kalapost játszó szende arcú srácnál sem sokkal jobb a helyzet, de a Kalapos-figurára aggatott jellem is idegenül cseng a könyvben sugalltaktól, ami még mindig nem lenne baj, ha nem lenne ilyen egysíkú. Sajnos a szerencsésebb karakterválasztások (Kathy Bates – szívkirálynő, Harry Dean Stanton – Caterpillar) is inkább remek elgondolásként, mint frappánsan kivitelezett szerepként maradnak meg az ember emlékezetében – sem a jelmezek, sem a történet nem képes életet lehelni igazán a karakterekbe.

Ez így elsőre elég cefetül hangzik, de akkor most jönne a nagy DE. Mink van akkor tehát, ami miatt érdemes mégis maradni? Nyugodjunk meg, van miért.

alice3

Először is az, hogy bár a konkrét jelenetek nem lettek túl izgalmasra megírva, a produkció furcsa módon mégis végig fenntartotta az érdeklődést, és mivel a benne lévő puskapor (legyen az jól eltalált háttér, ügyes fordulat, vagy remek jelmez) a legváratlanabb pillanatban durrant az ember arcába, minden kockáját látni kellett. Ha jobban el lennénk kényeztetve hasonlóan bátor próbálkozásokkal, talán kisebb lenne az éhsége az embernek, de az eredeti művek nagy kedvelőjeként egyszerűen látnom kellett, hogy miként áll fel a történet, milyen törésvonalak mentén hasadnak a konfliktusok, és hogy egyáltalán miként jelennek meg a készítők fejében Csoda- és „Tükörország” álomszerű, csodabogár figurái a SyFy értelmezésében.

A két Lewis Caroll-mű iránt kisgyerekkorban kelt, apadhatatlan rajongás és azok betéve fújása okán a könyvek minden egyes morzsájára való reflektálás befogadásra lel és külön örömmel tölti el az embert – volt is belőlük, nem is kevés. Külön üdvözlendő ehhez kapcsolódóan, a motívumok átemelésének esetlegessége miatt több, eredetileg nem közvetlenül Alízzal megtörtént, hanem a könyvek „történet a történetben” epizódjaként megismert elem is helyet kapott itt; gondolok a Rozmár és az Ács osztriga-motívumának meglepően kreatív történetbe szövésére, amely miatt már önmagában is érdemes volt végignézni az egészet; sőt a SyFy CGI-szörnyfelelősei bezsákolták maguknak a Jabberwocky (Gruffacsór vagy Szajkóhukky, ha úgy tetszik) megjelenítését is.

Roppant érdekes megfigyelni, hogy talán a American McGee Alice-ének (a játék története máig a legerősebb Alíz-továbbgondolás) megjelenését tekinthetjük az időszámítás alapjának – bár Jan Svankmajer cseh animátor Alíza 1988-ból előképe mindennek – amely óta az Alíz-könyvek fenyegető, sötétebb tónusai is helyet kapnak az adaptációkban.

A kiindulópont ehhez a könyvekhez kapcsolódó szuggesztív illusztrációk sora, amelyet az író annyira nem csak támpontként, hanem a saját fejében élő konkrét képek lenyomataként kívánt megosztani az olvasókkal, hogy a Gruffacsórról készült híres rajzot (amiről a SyFy lénye is mintázódott) többször visszaküldte az illusztrációt készítő John Tennielnek. Valamelyik hazai pécés újságban még a játék elemzéskor úgy is elmélkedett a teszter, hogy Lewis Caroll elképzeléséhez kétségkívül sokkal közelebb áll a játék illusztrációk felhasználásával fogant képi világa, mint mondjuk a Disney-feldolgozás kilúgozott meseszereplői. Az illusztrációk és (közvetve persze) a játék képi világa az Alice-ben is némiképp visszaköszön.

A játék hatása a miniben több ponton is tetten érhető: legfőképpen abban, hogy két különálló univerzum, Csodaország és „Tükörország” figurái itt is, és ott is keverednek egymással. A játékban erre úgy kapunk magyarázatot, hogy tudjuk hogy Alíz tébolyult elméjében bolyongunk, itt azonban egyetlen Wonderlandünk van, abban kap helyet a „tükrön túlról” megismert Gruffacsór, az udvar alkalmazásában álló inkvizitor-testvérpár Tweedledam és Tweedledee (Subidam és Subidú), és a Fehér lovag is (a lovagbirodalom lepusztult tája több CGI háttérrel együtt lélegzet-elállítóra sikerült).

Kérdés, hogy a kártya- és a tükör/sakkmotívumok különösebb koncepció nélkül váltakozása hogy tetszene Lewis Caroll-nak, aki annyira a tudatosság híve volt, hogy a „tükörország”-i kalandokat is egy konkrét sakkjátszma mintájára építette fel. Mivel azonban a mini nem megy le mélyebben a világokban eldugott szimbólumok és logikai feladványok elemzésébe (a tárgyban ajánlom: John Fisher: The Magic of Lewis Caroll c. könyvét), szerintem az alkotó sem kérné rajtuk számon.

Érdekes párhuzam továbbá, hogy fő antagonista szerepét a játékhoz hasonlóan az Alice is a szívkirálynőre osztja, de ha eljátszunk a gondolattal, hogy kiből faragható igazi antihős az „egyesült” Alíz-univerzumban, mi is hasonló végkövetkeztetésre jutunk. Amíg a gyilkosság motívumára sokkal közvetlenebben építő tükrön túli sakk birodalmának Red Queenje (Kosztolányinál – Fekete Királynő) a könyv végére Alíz fekete cicájává zsugorodik, egyszerre mogorva és bogaras természete ellenére nem jelent igazi veszélyt a kislány számára, a nagyobb potenciál tényleg Csodaország Szívkirálynőjében van, akinek az elhíresült „off with their heads” szállóigével jól illusztrálható zsarnoki természetét közvetlen közelről tapasztalhatja meg a kedves olvasó.

Az Alice a faramuci alternativitásával nagyot gurít, és bár erősen felemás az összkép, a produkció egy összességében nem betippelhető, tényleg sajátságos továbbgondolása a könyveknek. Aki a nem feltétlenül pozitív összképtől függetlenül értékeli a fel-felcsillanó ötleteket, vevő a SyFy olykor agyatekert elgondolásaira, az egész nyugodtan tegyen vele egy próbát (a könyv rajongóinak ez nem szól – nekik kötelező!). Ha eredendően nem tesszük magasra a lécet, az alapanyag ismeretében jókat derülhetünk az egyes megoldásokon, sőt az átlagos kombinatorikai képességgel rendelkező nézők (magamat is ide sorolnám) nagy valószínűséggel beszopják azt a néhány állkoppantó fordulatot is, ami miatt a forgatókönyvírók érdemjegyét is egy hajszállal fel lehet kerekíteni.

alice4

Zárásul annyit, hogy mint bizonyára tudjuk, a közeljövőben Alíz-feldolgozások hada várható. Bár ötször kinőtt a szakállunk a várakozásban, mára alakulni látszik Marilyn Manson Phantasmagoria – The Visions of Lewis Caroll című projectje (a Phantasmagoria c. mű olvasása eredeti nyelven szintén erősen ajánlott); Hollywood seregei élén teljes erővel dübörög Tim Burton Alice in Wonderlandje (őszintén reméljük, az utóbbi évek súlytalan horror-rokokói után Burton képes igazi mélységet adni a műnek); és nem sikerült taccsra vágni, így tíz év után szárba szökött American McGee játékának hányatott sorsú feldolgozása is, amely ugyancsak Alice néven csalogat majd moziba (moziba?) minket, és most nem túrtam utána, de állítólag még idén ez is elkészül. (Fél karomat adnám, ha Avatar-technikával lehelnének bele életet – bár arról valószínűleg már tudnánk.)

A fentiek ismeretében a SyFy produkciójára mint egy sajátos ízű továbbgondolásra tekinthet majd az utókor, és hogy mennyire így van, végezetül kedvcsinálóként (és nagyon enyhe spoilerként) ide is gereblyéznék három olyan elemet a miniből, ahol annyira kilóg a Gruffacsór-láb, hogy csakis egy SyFy-kondérban főtt Alice-produkciónak lehetnek a sajátjai, a többiben tuti nem lesznek benne:

Alice mint fekete-öves karateedző – Nem kell ahhoz filmesztétának lenni, hogy megállapítsuk: nem feltétlenül ezen a ponton kellett volna színt adni Alice személyiségéhez, de mivel az elején leforráznak minket vele, esszük amit adnak. A nyitó képsorban Alice-szel egy edzőteremben ismerkedünk meg, és sejthetjük, hogy ez az aprócska körülmény a Tükrön túl, de ütőtávon belül jelenősen újradefiniálja majd az erőviszonyokat az egyes kulcsjelenetekben.

A Flamingó alternatív felhasználási módjainak kibővítése – Az Alíz Csodaországban könyvben krikettütőként kiválóan funkcionáltak, most kecses alakjuk légi közlekedésre alkalmas robogó designjaként köszön vissza. A steam-punk elemek a Tin Mannel szemben itt csak elvétve fordulnak elő, mégsem maradunk formatervezett járgányok nélkül az Alice-ban sem.

Dress-code a kártyakatonáknak – Így Alíz után 150 évvel már nehézkes lett volna a mozgásuk, és kérdéses a hatékonyságuk a lándzsákkal és az élsimítás nélküli, kártyajelzésekkel ellátott maskarájukban. Az Alice-ban a kártya egyenruha már csak az udvari méltóságoknak jár ki, a Mátrix által átformált mai nemzedék ízlésének megfelelően az aprítani való no skill, no brain közcsatlósnak pisztoly, sötét öltöny és napszemüveg dukál.

28 hozzászólás Ne habozz!

Okoska - 2010. 01. 08. 16:37

Hát nekem nagyon tetszett az első rész! Viszont a második meg nagyon nem!
Színészeket fantasztikusan eltalálták: zseniális volt a Fehér Lovag :D

Lnaughty - 2010. 01. 08. 16:46

Nem vagyok nagy szkifi rajongó, ezt azt megnéztem/megnézek.
Na mármost ebből kiindulva, akkor ezt ne is próbáljam be?
Mert amúgy tökre érdekel, csak TÉNYLEG annyi mindent nézek, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy belekezdjek valamibe ami nem éri meg.

arathon - 2010. 01. 08. 16:52

jó írás lett
(lélekzet!)

Shawn - 2010. 01. 08. 16:58

Syfy és nem SyFy! Csak mondom… :)

Mammut - 2010. 01. 08. 17:05

én eléggé szeretem a sci-fi miniket, és mindig megnézem őket, tényleg elég gyorsan rájuk vetem magam, de valahogy az alice annyira nem hozott lázba, hogy csak na
szóval itt figyel december óta, de nem visz rá a lélek, rá kellett jönnöm ismét, hogy én ezt a mesét igazából sosem szerettem :D nem tudom, miért, de valahogy nem

de ha az unalmasnál csak egy hajszálnyival érdekesebb, akkor pláne nem bánom, hogy kihagytam

winnie - 2010. 01. 08. 17:07

“hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy belekezdjek valamibe ami nem éri meg.”

2 rész, nem hosszú:) amint belekezdesz, már vége is.

Jake24 - 2010. 01. 08. 17:20

Kicsivel jobbat vártam tőle, de ötletes volt, tény és való. Sajnos a főszereplőnő, habár csinos, annyira nem jó színésznő (legalábbis itt), de a fehér lovag nekem is tetszett, illetve örültem Colm Meany-nek is. Egy kicsit több Tim Curry-t is elviseltem volna. Nem nagy durranás, de egyszer megéri megnézni.

jak - 2010. 01. 08. 17:38

Nekem nagyon nem jott be, alig birtam vegig nezni. A Lost Room mini volt az utolso ami fasza volt…

Dohi - 2010. 01. 08. 17:58

jol indult, de az elso resz masodik fele mar nem volt az igazi, a masodik reszt meg en is alig birtam vegignezni.

viszont ha mar mini meg scifi, a day of the triffids remake egesz jo lett.

Thomas Cook - 2010. 01. 08. 18:02

hát, nem én sem vallom magam nagy Alice de még csak mese rajongónak sem, de esélyt tőlem is fog kapni, külön elismerésem a kritikához, rég olvastam ennyire részletes irást.

winnie - 2010. 01. 08. 18:25

dohi: egy instant kikerülős vendégkritika tőled. a DoT-ról? nekem még a survivors-t kéne felhozni az évadkezdésre, de ha érdekes a cucc, akkor megérheti.

human - 2010. 01. 08. 18:39

de csak ha megy ékezettel :P

Binky - 2010. 01. 08. 18:42

Nekem nagyon tetszett az egész. Én még régebben láttam mesében az eredeti történetet, de az nem hatott meg. Bár a könyv biztosan sokkal jobb, mint mindig, de itt most ez a Syfy produkció nekem nagyon bejött. Már többször is megnéztem.

Dohi - 2010. 01. 08. 19:05

a survivors 1. evada remek, jo mulatast hozza. dot-ot inkabb nem igerek, hatha valaki mas ajanlkozik.

NightBagoly - 2010. 01. 08. 19:48

“Az Alice-nél eredeti, de fordulataiban mégis eredetietlen forgatókönyv meg sem próbálja átfogni a teljes hozott mitológiát, sőt még annak választott elemeire sem tud igazán kreatívan és simulékonyan építeni, ennek híján a jó ötleteit a levegőbe durrogtatja, az alapanyagot meg végeredményben csak arra használja, hogy egy-egy elemét előrántva a cilinderből a saját kútfős sztori hiányosságait takargassa vele.”

És ez komolyan egy mondat? Én kiszálltam, valaki még a filmről? :D

LuPuS - 2010. 01. 08. 20:17

En meg probalnek egy kritikat, a regeny,a radiojatek, a 81-es es a 2009-es TV valtozat alapjan,Szigoruan ÉKEZETTEL.

Mammut - 2010. 01. 08. 20:26

“a day of the triffids remake egesz jo lett.”

nálam közepes lett, sztem túl sok kapkodós dolog volt az elején, és ezzel szemben rengeteg üresjárat közben

Dohi - 2010. 01. 08. 20:36

mintha te nem irnal kisregenyt barmirol, es ez raadasul nem hemzseg a helyesirasi hibaktol :P

winnie: kuldtem egy rogtonzott valamit, placeholdernek vagy kibeszelo-inditonak talan megteszi. kepeket nem volt mibol loni, igy majd lesztek szivesek :)

Dohi - 2010. 01. 08. 20:38

az elso mondat bagolynak ment, a masik meg lenyegtelen, ugy latom, lupus raharapott a horogra :)

LuPuS - 2010. 01. 08. 21:15

dohi:LuPuS túl vállalja magát ,majd kiderül mit hozok össze ,az emlékek fakulnak,1 éve láttam az 1981-es 6 részes változatot és most a 2009-es ,plussz a könyvet egy messzi,messzi galaxisban vagyis kurva régen olvastam

na ebből kell gazdálkodnom….

CalverKelevra - 2010. 01. 08. 21:31

erősen közepes lett az Alice, viszont Andrew Lee Potts-ot jó volt végre “kemény” szerepben látni, szerintem mocskosul illett hozzá :)

mondjuk jobban örültem volna ha hozza a Tin Man színvonalát, de hát… legalább nem lett olyan szörnyen buta mint a Lost Room.

blade78 - 2010. 01. 08. 21:50

zsellerm elolvastam a kritikádat és most már azt se tudom hogy a Tin mant letöltsem.. :D :D :D

moviegay - 2010. 03. 10. 19:08

Én még nem láttam a filmet és ide jöttem informálódni. Nem olvastam végig a kommenteket(se az írást), mert már agyvérzést kapok a fehér háttérben villogó fekete betűszerű izéktől.^^” De… ameddig olvastam, hát… nem is tudom. Valaki szerint szörnyű, valaki szerint még elfogadható, és van aki oda-vissza van érte. Tépem a hajam, és nem tudom eldönteni: most megnézzem, vagy ne?

winnie - 2010. 03. 10. 20:21

ez nem film, hanem minisorozat.

Charistia - 2010. 03. 20. 18:12

Az Alice annak való, aki imádja

– Andrew-Lee Potts-ot (Hatter)
– a fantasy-t
– “a hősnő menti meg a hőst” romantikát
– a csöpögős “nem bírom kivárni” első csókokat
– Robert Halmit
– a hatvanas évek stílusát

meg ilyesmi :)

Nem kell túl komolyan venni, hanem élvezni.

Tish - 2010. 04. 02. 02:36

Nekem tetszett!
Nem volt az a hű-de-nagyon-jó, de mivel nem vártam tőle sokat..én élveztem. :)
És természetesen Andrew Lee-Potts nagy kedvenccé alakult. Bár a Kalapos karakterét Johhny Depp jobban áttudja adni (szerintem).

Tutor - 2010. 06. 02. 08:40

A könyvbéli (Mad) Hattert szerintem is Depp tudta jobban visszadni, viszont a Syfy Alice Hatterje sem szégyenkezhet. Azt a feladatát, hogy Alice segítője legyen szerintem jól teljesítette, és Andrew Lee-Potts valami nagyon kellemes humorérzékkel bír, nem mellesleg helyes is.

Réta - 2010. 07. 23. 19:51

Most néztem végig a sorozatot. Néhány jelenet kicsit hosszúra nyúlt, de összességében rendben volt. Érdekes a látványvilág, meghökkentő új ötletek vannak benne. Nekem semmi bajom nem volt a főszereplővel, szerintem nagyon aranyos és a kislányos ruhája is nagyon tetszett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz