login |

Dollhouse 2. évadzáró: Apokalipszis Reloaded – by Deino

2010. 02. 02. 20:59 - Írta: vendegblogger

51 hozzászólás | kategória: 2009/10 finálék, kritika,

És egyben sorozatzáró is, mivel a második évaddal együtt maga a sorozat is korai véget ért. Mit kaptunk tehát a Joss Whedon és Eliza Dushku nevével fémjelzett scifi-sorozattól? Egyedi történetet, a szokásos Whedon-féle jellemfejlődést, ipari mennyiségű mindfuckot és a második évad közepétől Lostot alázó WTF-mennyiséget. Meg persze némi keserű szájízt, miközben nagyjából a teljes junkie társadalom fejében ott visszhangzik a kimondatlan kérdés: minek mentél a Fox-hoz, Joss?

dhkritika1

Először a második évadról pár mondatban: itt látszott igazán, hogy mit is akart Whedon kezdeni ezzel a sorozattal. Sötét, igen húzós morális kérdéseket feszegető, nagyon egyedi hangulatú volt a 2×04-től kezdve az összes rész. Pörgős, fordulatos, meglepő, egy szóval zseniális. Méltó szereplője a Whedonverse-nek olyan nevek mellett, mint a Firefly, Buffy, vagy Angel. Szeretném azt hinni, hogy ha a kezdetektől fogva ilyen a sorozat, akkor jobb lett volna a nézettség, de azt hiszem ez se segített volna. Egyszerűen nem a Fox-ra, nem országos adóra kellett volna tenni a Dollhouse-t, és kész. Ahol a csatorna beleszólt a készítési folyamatba, ott buta és unalmas részeket kaptunk, ahol nem, ott meg tátottuk a szánkat, és a padlót verte az állunk.

Az utolsó rész adott nekünk egy majdnem kerek lezárást (erről spoileresen később), főszál lezárva, a főbb szereplők sorsát lerendezték, pacsi: nyugodtan bele lehet kezdeni, nem kell attól tartani, hogy levegőben lógó zárást kapunk. Külön kudos a poszt-apokaliptikus világért, sikerült egy picit még tovább vinni az Ephitaph One által már megismertetett világot, és végre nem csak flashback formájában láttuk a jövőt, hanem ténylegesen ott játszódott a cselekmény.

dhkritika2

Tudom ajánlani nyugodt szívvel a sorozatot mindenkinek, mivel még a gyengébb részei is nézhetőek, az eyecandy-t meg több frontról is tolják az arcunkba (Eliza Dushku, Amy Acker, Dichen Lachman – vannak képes postjaink is: ITT, meg ITT és ITT). Ha valaki még nem kezdte volna el, most még megteheti akár szinkronosan is, ugyanis a RTL Klub műsorra tűzte a sorozatot, hétfő este 22:20-kor kell odakapcsolni. (Persze a rohamosan csökkenő nézettség fényében nem tudom meddig fogja húzni műsoron.) Folytatás a tovább mögött, spoilerekkel.

Szóval, az évadzáró. Kezdjük a negatívumokkal, abból nincs most olyan sok. A Los Angeles-ből átmenekült Felicia Day és társai valahogy végig koloncok voltak a nyakunkon, szinte semmi szerepük nem volt, sajnos tényleg csak időhúzásra tették be őket. Pedig Feliciát szeretem, de most ritka gyenge szerepet kapott. Megint. A részt egész egyszerűen a kemény mag uralta (Eliza Dushku, Fran Kranz, Enver Gjokaj, Dichen Lachman és Olivia Williams). A két Firefly kedvenc vendégszereplőnk Alan Tudyk és Summer Glau is beköszöntek, bár különösebben sok vizet nem zavartak. Tudyk mondjuk ritka jól hozza Alfát még mindig, pedig amikor először hallottam, hogy ő lesz a szuper gyilkológép, valahogy nem igazán tudtam elképzelni a szerepre.

dhkritika3

És akkor, amit már az Ephitaph One esetében megírtam, az be is jött: a sok flashbackkel túl sok aknát rakott le magának Whedon, az ott szereplő villanásokból egyszerűen egy csomót nem magyaráztak meg, nem zártak le, nem tudjuk, miként fejeződik be. Például Dominic (a jelek szerint második) szökése a Raktárból, vagy hogy miért áll át Alfa a jó oldalra, sorolhatnám. Amit viszont megmagyaráztak, azt nagyon durván jól. Az évad legnagyobb WTF momentuma volt amikor kiderült, hogy Boyd a Rossum vezér. Féltem tőle, hogy ezt hogy fogják megmagyarázni, és bár kicsit rezgett a léc, de egész elfogadható és érthető indokokkal magyarázták az egészet. Ha az ember kicsit lejjebb veszi a szürkeállománya teljesítményét, akkor sokkal élvezhetőbb a dolog. Ha pedig azt nézzük, hogy a második évad végig a nagy kaszás árnyékában készült, akkor inkább összeteszem a két kezem, hogy egyáltalán kaptunk befejezést.

dhkritika4

A második évad a 2×04-től szárnyra kapott, jobbnál jobb részek követték egymást. Mindig azt hittem, hogy ennyi, ezt nem lehet überelni, átugrottuk a cápát, itt a tető, a következő rész már csak lefelé mehet. Mindig féltem elindítani az új részt, hogy most fog kidurranni a nagyra fújt szappanbuborék, most omlik össze a sikerszéria, de nem: egyszerűen minden rész ráver az előtte levőre, szépen építkezik, pörgős, átgondolt, okos és nagyon sokszor megcsavart cselekményszál (amibe ha nagyon akarnánk, bele lehetne kötni, de ahhoz tényleg nagyon kell akarni.) Mindenki elárul és átver mindenkit, aztán a végén kiderül, hogy mégse, de utána meg rájövünk hogy de mégis, nem is kicsit, sőt… Aki ezt a mondatot ki tudja bogozni, az nyugodtan üljön neki a sorozatnak, nem fog eltévedni benne. Előre sajnálom azokat, akik darálni fogják, mert bizony erősen ki fog hullani a hajuk a sok izgalomban. Tényleg.

Az egész évadra igaz: kiemelném Fran Kranz játékát: egyszerűen pazar. Zseniális. A kedvenc jeleneteim egyike amikor Enver Gjokaj és Fran Kranz is Topher Brink bőrébe bújnak, szinte nehéz eldönteni, hogy melyikük a jobb. Szitkomokon nem nevettem ilyen jót, mint amikor ezt a jelenetet láttam. A tettei súlyától megroppant, majd pedig önmagát feláldozó Topher jelenete pedig kifejezetten szívhez szóló volt. Ha választani kéne, igen szép eséllyel indulna a „kedvenc karakterem” sőt, talán a „legjobb karakter” címért, és érdekes megfigyelni, hogy leginkább nála jön elő a jellemépítés folyamata.

dhkritika5

Értékelés: Olyan sorozatot kaptunk, amit évek múlva is nyugodt lélekkel elő lehet majd venni újranézésre. Szinte várom, hogy nyugdíjas és Alzheimeres legyek, mert akkor megint megnézhetem úgy az egészet, hogy minden mindfuck és WTF frissen hat. A második évadra 9/10, az évadzáróra pedig 8/10 nyugodt lélekkel kiosztható, méltóképp búcsúzott a sorozat. Tudom ajánlani minden sci-fi és / vagy akció kedvelőnek, a legteljesebb lelki nyugalommal. Az első évad kezdeti vergődése után nagyon szépen szárnyalt a sorozat, élmény volt mind nézni, mint fordítani. És akkor szokásomhoz hívem egy idézettel búcsúznék:

We will work trough it. We’ve got time.

51 hozzászólás Ne habozz!

Anthony - 2010. 02. 02. 21:16

Ez jó. Akkor nem csak én néztem néhol hogy most mi a fukk van. Azt hittem azért mert az évadzárót később néztem meg és közben elfelejtettem dolgokat, de közben nem :)
De azért majd lecsekkolom még egyszer a 12-13 részeket.

Bubbles - 2010. 02. 02. 21:22

Furcsa, de nekem az első évad második fele nem jött be, azért is kaszáltam. Ugyanis az tele van “meg nem történt epizódokkal”. Egyszerűen elegem lett. Mi az, hogy “történik” valami előre haladás és közben meg “mégse”.

Maniac84 - 2010. 02. 02. 21:23

Nagyon jóra sikeredett ez a második évad, felnőtt a készítő nevéhez a sorozat. A történet jelenben játszódó “befejezése” nekem annyira nem jött be. Az Epitaph 2 viszont jó volt, csak szomorkodni tudok, hogy mennyi potenciál maradt a soriban.
A 2. évadra nálam kijár a 9/10, összességében meg 7,5/10 az első évad nyitó 6-7 része miatt.

chris - 2010. 02. 02. 21:29

“Egyedi történetet, a szokásos Whedon-féle jellemfejlődést, ipari mennyiségű mindfuckot és a második évad közepétől Lostot alázó WTF-mennyiséget”

Egyedi történet? Lostot alázó WTF-ok mennyisége??

Meg kell kérdeznem, mert nem tudom magamban tartani: ez most komoly, vagy csak vicc? Mert komolynak vicc, tréfának meg rossz.. :D

Athor - 2010. 02. 02. 21:29

Nagyon jó kis cyberpunk volt. Kár, hogy vége lett.

spamdog - 2010. 02. 02. 21:32

@chris meg is nézted vagy látatlanban fikázod?
Szerintem is az évad 9/10 a zárás 8/10.

BigBone - 2010. 02. 02. 21:35

@chris

Hát a második évad simán.

boguszi - 2010. 02. 02. 21:40

Én a kezdetektől imádom a sorozatot (tekintve h Joss Whedon) de tény h a második évadtól idult be igazán. Ritka az ilyen izgalmas, fordulatokkal teli és szórakoztató sorozat. Szerintem bűn volt elkaszálni!!!

chris - 2010. 02. 02. 21:41

@spamdog
Én csak olyanról alkotok véleményt, amit megnéztem.
Kérlek szépen amit írtam az nem fikázás volt, hanem vélemény. Jónak jó volt, de azért egyedinek nem mondanám, Lost-ot verő WTF halmazokat én nem láttam. Sőt, egyetlen egy Lost-ot verő WTF-ot se láttam benne. Persze meglepődtem egy két dolgon, de azért azok se voltak olyan erősek, hogy most elájuljak tőle…

Venius - 2010. 02. 02. 22:02

A 2x04től vagyok oda a Dollhouseért, ráadásul onnantól fogva olyan részeket produkált, hogy az bármelyik sorozatnak igen nagy becsületére szolgált volna.
És igen, dühös vagyok, hogy vége. Kult-sorozat halt meg :(

kicsy - 2010. 02. 02. 22:22

Iszonyúan jó volt a második évad, de a finálé kicsit csalódás. Nagyon elkapkodottnak, összedobottnak éreztem, csak jöttek sorba az események, de valahogy kidolgozatlan, se füle se farkának tűnt mindegyik. Ebben lett volna még potenciál.

Dark Wolf - 2010. 02. 02. 22:30

Nem lehet eléggé dícsérni a második évadot. Mindig is kedveltem a sorozatot, de amit egyáltalán nem hittem volna az első évad után, a kedvencek közé is bekerült. DVD-n megvevős, újranézős.

Twitteren én is azt írtam a 2×11 után, hogy ez már Lost-szinten mind-blowing, és ilyet nem mondanék csak úgy elhamarkodottan. Az évad csúcsa szerintem a The Attic volt, bár a legtöbb sokkoló WTF-ot a Getting Closer hozta, az brutális volt. Az egész sorozat legjobb részének pedig az Epitaph One-t tartom.

A zárórész gyönyörűre sikeredett, nagyon erős érzelmi töltettel. Valahol tragikus, valahol keserédes lezárás volt, aminél nem kívánhatnék szerintem jobbat.

Ami a legjobban fog hiányozni a rendkívül érdekes univerzumon kívül, az a cast. Ilyen castot, apám! Hát komolyan, imádtam Enver Gjokajt (Topher 2.0, nuff said), Fran Kranzot, Olivia Williamst, ők mind zseniálisak voltak. De még a recurringok is, mint Acker vagy Tudyk szintén nagyon belevésték magukat az ember emlékezetébe.
És javíthatatlan vagyok, én nem tudom fikázni Eliza Dushkut sem, őt is szerettem (főleg miután Echo önálló személyiség lett), és azért azt szerintem nem lehet vitatni, hogy az utolsó részben, amikor összeomlik Paul halála miatt, azt baromi átütően hozta. És persze nem csak a cast volt remek, hanem az általuk megformált karakterek is, akik a végére nagyon hozzá tudtak nőni az ember szívéhez.

Ahonnan indult, nem hittem volna, hogy ennyire emlékezetes sorozat lesz ez, de az lett. Hiányozni fog.

Dark Wolf - 2010. 02. 02. 22:42

“az ott szereplő villanásokból egyszerűen egy csomót nem magyaráztak meg, nem zártak le, nem tudjuk, miként fejeződik be”

Ez szerintem egyáltalán nem igaz, az utolsó részekben sok olyan jelenet volt, amik az Epitaph One-ban látottakhoz kötődnek, vagy éppen konkrétan abból származnak (pl. amikor Dr. Saunders ellátja Boyd sebét, és elbúcsúznak). Nem ugrik be, hogy mi maradt volna olyan egetverően magyarázat nélkül.

“miért áll át Alfa a jó oldalra”

Ez szerintem nem szorult bő lére eresztett magyarázatra, úgy tűnik, benne is kialakult az a felsőbb személyiség, aki kordában tudja tartani a többi személyiséget (köztük a pszichopata gyilkost), mint Echo esetében, azt ennyi.

Szimat - 2010. 02. 02. 23:04

hát a színészi játék egy-két színésznél egyszerűen zseniális volt Topher meg Viktor nagyon betegen játszotta viktor tophert kibaszott zsir vol

M76 - 2010. 02. 02. 23:11

“Egyedi történetet, a szokásos Whedon-féle jellemfejlődést, ipari mennyiségű mindfuckot és a második évad közepétől Lostot alázó WTF-mennyiséget”

Ez tényleg erős túlzás azért.

1. évad végén 2. évad elején nekem is kaszaközeli állapotban lebegett a sorozat.

Sajnos a 2. évad nekem 5/10-nél többet nem ér. Az eleje szar volt, a második felén meg nagyon látszott, hogy több évadra tervezett történést zsúfoltak bele, hogy lezárják a sorozatot.

Egyébként színészi szempontból Topher meg Adele közös jelenetei voltak a legjobbak szerintem.

darkspell - 2010. 02. 02. 23:13

chris

Tudod nem az a jó WTF, amikor éppen fogalmad sincs mi történt (a’la Lost), hanem amikor tudod mi történik és így ver pofán. És mikor pár résszel a vége előtt kiderül, hogy az a jópofi néger csávó nem is olyan jópofi, az sokkal inkább földre ránt, mint a “jé, most akkor ez a fehérség azt jelenti, hogy felrobbant a bomba?”.

A sorozat nagyon sokat fejlődött a 2. évadra, tagadhatatlanul jót tett neki a kasza (legalább FOX “kreatívjai” leszálltak Whedonról). Sajnos ennyi ep állt a rendelkezésre, még egy 3-4 szerintem simán belefért volna. Akkor kicsit kerekebbre sikeredne, de így sem nagyon van okunk panaszkodni.
Ki tudja, talán ebből is DVD sikersorozat lesz. Bár ez ugye már késő bánat.

symor - 2010. 02. 02. 23:28

Deino nekem egy kicsit túl pozitív színben tünteti fel a Dollhouse-t.

Megcáfolhatatlan ugyan a FOX káros befolyása és a nagyszerű, egy néhányszor egészen ambivalens érzéseket megjelenítő, sőt cyberpunk hatást keltő pillanatok felsejlése. A pillanatok itt viszont tényleg csak elcsíphető momentumok, amelyek hol hitegettek a vélt vagy valós értékeiről a sorozatnak, hol pedig valóban felfedezhetőek voltak, azonban nem uralkodtak el a sorozat egészén.

A Dollhouse számomra beteljesületlen ígéret maradt és bár sok mindent lehet ennek okával kapcsolatban a FOX-ra kenni, azért bizony ebben vastagon hibázott maga Whedon is. Nem lehet pusztán a jobbá válásra reménykeltő epizódokkal operálni, hogy aztán a valódi katarzis elmaradjon a sorozat egészét illetően.

Meglátszott a korai lezárást jelző kapkodás a 2. évadban, amint Echo személyisége rohamos fejlődésnek indult. A lezáró évad legrosszabb pillanatait hozta ez a fajta önmagára találás, mintha True Calling született volna újjá egy korábbi életekből alkotta McGyver-személyiségkészlettel és segítő szándékkal. Holott az eredeti koncepció szerint a szabaddá válás lett volna a legfontosabb motiváció Echo számára, valamivel önzőbb cél, amely itt indokolatlanul vált minden mást felülíró felelősségvállalásba még csak nem is babatársai, hanem a társadalmi igazságosság érdekében.

Tudom, szükségszerű volt a változás, amint megkapta a sorozat a kaszát, hogy valahogy lezárhassák. Megtehették volna ezt viszont csupán az időugrásban utalva a múltra. Hiszen a 1×13 a képzeletünkre hagyta a részleteket, sugalmazta az eltelt idő eseményeit és nagyon jól tette. Valamit jobb a képzeletre bízni, mint siettetve elrontani.

Egy egészen jó másfél évadnyi sorozat jön ki abból, ha mérlegre teszem mit és hogyan érdemes kiválogatni ebből a felemás kettőből.

A Dollhouse-t szerintem így éri meg végignézni:

1×00. – eredeti pilot, a FOX szégyenteljes beavatkozása szétcincálta, feledésre ítélte, mégis a minősége miatt is csak nagyobb értéket nyert hányattatásaival együtt. Ez a rész adta nézőinek a reményt, elsősorban a Dollhouse jövőjét illetően, béklyók nélkül.

1×06. – a sorozat első felemelő pillanata ebben látható, egy ötletes, okos lezárás. Whedon előrevetíti mire lenne képes a sorozattal, ha legalább minden második epizódba belefektetne ennyi kreativitást.

1×07-12. – a Dollhouse végre arra az útra lépett, amelyen ha végighaladt volna egy kultsorozatról beszélhetnénk újra.

1×13. – erről sokat hallhattunk erről már korábban lekörmöltem a véleményem hosszabban. Felkaphattuk a fejünket, mert az, ami ebből a soha nem vetített epizódból kiderült egészen új rangra emelte a Dollhouse-szal kapcsolatos kilátásokat.

2×01. – langyos cselekmény, mégis ígérettel teli kezdés. A sorozat egyik kulcsmomentuma ebből az epizódból az a jelenet, amelyben Tophert letámadja egyik személyiség kreálmánya és kinyilvánítja élni akarását.

2×02-07. – itt romlottak el a dolgok igazán a sorozattal kapcsolatban. Az események kuszaságában alig néhány emlékezetes momentum idézte a korábban sugallt történések lehetőségeit. A szenátusi meghallgatás szabta cselekmény esetlennek bizonyult, Dushku itt hozza a legrosszabb formáját, valami egészen hiteltelen. Ráadásul Echo ezeknél a részeknél volt kénytelen a gyors fejlődésre. Ezeket a részeket akár ki is hagyhatja egy szigorú válogatás.

2×08-12. – a súlytalanság érzését kölcsönzik a Dollhouse-nak. Elvették a folytatás lehetőségét így tovább haladhat gondtalanul minden a maga útján a kielégítő, de sajnos meglepetések nélküli végső fejleményekig.

2×13 – valójában a 1×13 folytatása, éppen ezért csak annak okoz kellemes meglepetést, aki azt nem látta. Egyébként rutinszerű lezárás, egy “ezennel ez is véget ér” sóhajjal kísérve, amelyben sokkal több a Dollhouse felmerült lehetőségeitől való elbúcsúzás, mint valójában a látott sorozattól.

A karakterekben és a koncepcióban ott volt a kraft, csak a megvalósításban mindez túl sokat kopott az elvárásokhoz képest.

Az első évad nálam 6/10(csupán a nem vetített két epizód miatt), a második évad 6.5/10.

5-10 év és remek feldolgozás születhet a Dollhouse-ból.

wehehehe - 2010. 02. 02. 23:41

Én első évad második felétől találtam érdekesnek a sorozatot,aztán a 2. évad elején volt némi visszaesés,de a 2×5-től baromi jó lett.

zdawg - 2010. 02. 02. 23:53

minden tiszteletem deinonak, mert dolgozott szépen az írással, de a lost-ot alázó wtf komoly? ha igen, akkor lehet nekiállok mégis, mivel a pilot annyira felháborítóan rossz volt, hogy azonnal lelőttem :)

Mekare - 2010. 02. 02. 23:54

Hát remélem lesz itt valami nagy harc a rajongók részéről legalább egy képregényes folytatásra
Tetszett a kritika :)
Topher, Adele és Viktor jelenetek voltak a legnagyobbak..és Dushku a végén azért tényleg tisztességesen borult ki

precise - 2010. 02. 03. 00:00

Sztem Lost-ot alázó wtf azért nem volt, de azért pár jó pillanata volt. Sajna nagyon elhamarkodott volt az évadzáró, komolyabb csata nélkül. Viszont az tetszett, hogy Paul halálát nem spirázták túl, bumm a fejbe, és gyerünk tovább.

lourker - 2010. 02. 03. 00:04

Számomra is elég nagy túlzás ez a “kritika” és chris véleményével nagyjából egyetértek.
Összeségében azért tetszett a sorozat(mondjuk nálam volt 1-2szer cancel közelben annak ellenére hogy a firefly örök kedvenc és az alap téma jó sztem), de számomra közel se hozta azt a szintet amit vártam(néhány epizódot még unalmasnak is neveznék).

A két Ephitaph rész nagyon tetszett(és ezeken kívül is volt 1-2 nagyon jó rész)

Kóczy - 2010. 02. 03. 00:29

Nagyon jó lett az írás.

Szerintem jó volt a sorozat összességében. Az 1. Évad elején nem hittem volna, hogy ekkorát fejlődik a 2. Évad végére. (Persze az is csoda tulajdonképpen, hogy egyáltalán volt 2. Évad) Cancel közelben nálam egyszer sem volt, egyszerűen azért mert nem szoktam sorozatokat menet közben kaszálni, ha valamit elkezdek, azt be is fejezem.
Viszont a 2. Évad elején én éreztem egy kis visszalépést az 1. Évad végéhez képest, de aztán utána megint nagyon jó lett a sorozat. Gyakorlatilag szinte minden részben jöttek a WTF-ek rendesen.
A színészi játék is a helyén volt szerintem. (Fran Kranz és Enver Gjokaj néhány részben egyszerűen zseniálisak voltak. De nekem a többiekre sem volt panaszom igazából.)
Szóval most kicsit sajnálom, hogy vége van. De legalább kapott egy tisztességes lezárást.

Azon viszont csodálkozom, hogy Whedon mintha nem tanult volna a Firefly-ból, és megint a FOX-hoz ment. Persze lehet, hogy olyan szerződése van, hogy muszáj volt neki, vagy nem tudom…

hades - 2010. 02. 03. 01:30

Szerintem nagy lett neki ez a dicsfény…
Messze sem volt tele WTF és mindfuck pillanatokkal (de persze ez igencsak szubjektív)
Mondom ezt úgy, hogy én is szerettem JW munkáit, tehát olyan szemmel tekintettem rá…

Kétségkívül jó lett a második évad. De aki azzal jön, hogy “látjátok milyen jó? húú de kár volt elkaszálni” szerintem az gondoljon bele, hogy ez igencsak a kasza árnyékának köszönhető.

Igazából így hogy láttuk mi volt JW tarsolyában, én egyáltalán nem sajnálom, hogy elvágták. Látva a második évad sztoriját arra jutottam, hogy ebből pont ez az egy évadnyi terjedelem volt az ideális. Valahogy nem lettem volna kíváncsi ennek a több évadra széthúzott változatára.

Összességében szép volt jó volt. De nekem elég. Az epizodikus részekre nagyon hamar ráuntam, a történetszálat továbbvivő részeket érdekesnek mondanám (de nem kiemelkedőnek), szólva egyszer mindenképpen meg kell nézni annak akit érdekel a műfaj.

All in all 7/10-et adnék a sorozatra, de az átlagot igencsak a második évad húzta fel és az a tény hogy korrekt lezárást kaptunk.

Ági - 2010. 02. 03. 01:50

2 szó:kár érte :(

karit - 2010. 02. 03. 02:33

Még bízom az egy százalékomban, vagy talán a dezsavűben? Ha maradt még pár ötlet Whedon tarsolyában, talán kaphatunk egy mozifilmet a Babaházból is, még ha az ezúttal a lezárás előzménye (magyarázata) is lenne. Biztosan szorítanék neki helyet, talán a polcon is.

macckó - 2010. 02. 03. 06:33

szerintem amikor viktorba töltötték tophert azok voltak a legjobb jelenetek. annyira élethűen hansúlyozta viktor topherteljesen elbaszott szeélyiségét, hogy azt élvezet volt nézni. innentől kezdve meg tudtam bocsátani minden hibáját a sorozatnak.

chris - 2010. 02. 03. 07:13

@darkspell
Azt hiszem a Lost egy külön műfaj. De az általam kiemelt mondattal továbbra sem értek egyet, szerintem túlzás.
Persze, meglepődtem én is dolgokon, de a néger csávó nekem annyira, de annyira unszimpatikus volt, hogy amikor ránéztem hányinger kerülgetett (nem, nem a külsejével és/vagy a bőrszínével volt baj, hanem a karakterrel, nekem olyan tenyérbeszámó volt…), így amikor kiderült, hogy ő a főgóré, nekem az nem WTF volt, hanem öröm, mert tudtam, hogy valahogy elteszik láb alól.
Rendőrcsávó kinyírása se érintett meg engem, mert nem ez volt az első sorozat, amibe így tettek el egy szereplőt, hogy nagyobbat üssön. Jelentem immunis vagyok a Lost negyedik évada óta…

Egyetértek, hogy az évad második felére javult nagyon sokat. Az első évadot azt sem tudom miért néztem meg, mert 6.rész után is élvezhetetlen volt számomra, meg az második évadból az eleje. Lehet egyedül vagyok a véleményemmel, de jót tett a kasza, legalább megmutatták, hogy ez a sori nem csak agyzsibbasztó baromság.
Mondjuk nekem a befejezés nem tetszett. Főleg az utolsó tíz perc… Nem tudom, nekem egyszerre közhelyes, s egyedi. De ne kérdezzétek hogy hoztam ezt össze, de ezt érzem…

fv - 2010. 02. 03. 09:00

Az első évad tingli-tangli részeit nézve is megmutatkozott a történet durvasága és komolysága azért, ha belegondoltunk, hogy mekkora geciség ez, amit csinálnak. Olyan sori volt, aminek volt mondanivalója, és ez enyhén szólva – nagyon is ritka.

Nem értek egyet ezzel a mondattal: “Holott az eredeti koncepció szerint a szabaddá válás lett volna a legfontosabb motiváció Echo számára, valamivel önzőbb cél, amely itt indokolatlanul vált minden mást felülíró felelősségvállalásba még csak nem is babatársai, hanem a társadalmi igazságosság érdekében.” Merthogy Echo épp azért került kapcsolatba eredetileg a Rossummal, mert meg akarta állítani az ember/állat kisérleteket.

Kedven részem az Attic – tiszta Philip K. Dick feldolgozás volt.

Szóval van ugyan pár hibája, de az egyik legjobb sorozat, amit valaha láttam.

Jakuza - 2010. 02. 03. 09:11
Racoon - 2010. 02. 03. 11:01

Amilyen nyögve nyelősen indult(1 évad közepén kaszáltam is) olyan brilliáns lett a végére.
Természetesen nem lehet együtt említeni a Lost WTF-jaival , mivel A Dollhouseban újjabb kérdések helyett válaszokat és lezárt történetet kaptunk.
a két kiváló évadzáró miatt örültem is a cancel-nek.

ÉnT - 2010. 02. 03. 11:38

Nagyon sajnálom, hogy vége, mert nagyon jó volt, és részről részre egyre jobb.
Az utolsó előtti résznél azt hittem hogy vége, aztán jött az utolsó ,ami nagyon kusza volt, de simán a kettő közé be lehetne rakni még egy évadot…
A színészek is nagyon jók voltak, egy se volt akire rosszat lehetne mondani.

Ryan - 2010. 02. 03. 15:39

Én szerencsére az 1x13t a 2×12 után néztem csak meg, érdekes is lett volna, hogy az 2. évadból is vannak benne jelenetek (bár mostanában találkoztam pár ilyennel pl Teddy Rist is kirakta a falra a következő részből készült képet). És valóban az első évad vergődése után, ahol túlságosan a kívánságokra mentek rá, bár ott is volt 2-3 ütős rész, a 2. sokkal összefüggőbb, főleg hogy Echo már önmaga mindig. Topher nálam is a király, az említett Victoros jelenetekkel főleg. Csak kár hogy Lynnt kinyírták.

Byron - 2010. 02. 03. 18:06

Kiváló sorozat lett a vége, de vegyesek az érzéseim. Más már írta fentebb, lehet, hogy sosem lett volna ilyen jó, ha nem lövik le. Az első évad szerintem egészséges közepes, a második meg majdnem kiváló, de ha hagyják tovább futni, lehet, ez is csak közepes lenne.
Amint megvolt a végcél (Epitaph 1), talán nem is lehetett volna tovább húzni, egyszerűen ennyi fért be, ez lett.
Azért hiányozni fog, jól szórakoztam.

paranoid android - 2010. 02. 03. 18:20

Számomra az évad 8/10, de az utolsó négy rész tökéletes 10/10es. Az évad második felére minden aspektusban elérte azt a szintet, ami miatt annyira szeretem Joss Whedon munkáit: a sajátos történetvezetés és ennek megvalósítási módja, és persze a whedoni karakterológia.
Már maga a fabula szintjén eredeti volt ez a sorozat, de a whedoni stílus dominánssá válásával a szüzsé is rohadt jól össze lett rakva, gondolok itt a két Epitaph részre és az Atticra pl.

Épp ezért (a whedoni stílus miatt) nem tartom szerencsésnek a Lost-Dollhouse WTF-összehasonlítást. Míg a Lostnál a baromi bonyolult és szerteágazó történeti-mitológiai rész rejtetett elemeinek felfedése hozza a WTF-momentumokat, addig a Dollhouseban, és alapvetően Whedonnál ezek a pillanatok a karakter-kapcsolatok megbolygatását ill. korábbi események/tettek más színben feltűntetését, átértelmezését okozzák.
Vagyis míg a Lost erős karakterközpontúsága különáll a WTF-momentumok és a történetbonyolítás részétől, addig a Dollhouseban ezek összefonódnak (egy kis sarkítást megengedve). Legalábbis szerintem.

Egyébként összességében számomra megint a karakterekkel érte el Whedon, hogy imádjam a sorozatát. Okosan felépített, komplex karakterek.
Nem meglepő, hogy a legjobb és legérdekesebb ‘character-arch’ a tudósnak jutott. Whedon jellemzően szereti a minor karaktereit (kifejezetten az ilyen Topher-féle karaktereket) szép lassan vizsgálni, változtatni, előtérbe hozni. És persze jellegzetesen szeret mostohán bánni velük.
A másik sajátos karaktertípusa a (feminista nézeteiből nem meglepő) női, harcos főhős. Ami amennyire felháborítóan el lett rontva az első évadban, annyira faszán meg lett oldva most a második nagy részében. Mind az írók, mind Eliza Dushku részéről.
A színészek meg valóban remekeltek, mindenki kihozta a legjobbat magából, a már többek által említett, és nálam is favorit Fran Kranz és Enver Gjokaj mellett pl. Olivia Williams is nagyon jó volt (és ha eyecandy, akkor Olivia is megemlítendő, igazi MILF).
Ezzel az évaddal kiküszöbölték a készítők az előző csorbáit, és valóban méltó elemévé vált a Whedonverse-nek.

Desmond Wallace - 2010. 02. 03. 18:34

A sorozatzáró annyira nem tetszett. Az 1×12 nekem bőven elég befejezés lett volna. Az 1×13-at meg a 2×13 előtt kellett volna leadni, mert így kicsit fura volt egymás után a két rész. Azoknak a Fox nézőknek meg pláne, akik nem is látták a le nem adott részt.
A lényeg, hogy egész pofás kis sorozat lett ebből a Dollhouse-ból, főleg a 2. évadra. Mindkét évad nehezen indult, de a 2. hamarabb pörgött fel. A legjobb rész szerintem a 2×11 volt, Summer Glauval. Topher meg Topher 2.0 tényleg zyeniális volt. Egy Sheldon – Topher crossovert meg igazán megnéznék.:)

korum - 2010. 02. 03. 23:52

Nagyon jó volt… az utóbbi évek egyik legjobb sorozata. A többiekkel ellentétben viszont nem tudom a Lost-tal összehasonlítani, ugyanis ott többszöri próbálkozásra sem jutottam túl a piloton – valahogy túl műnek tűnt a z egész… pedig lehet hogy a későbbi részek jobbak.
De visszatérve a babaházra – nagyon sok dolog volt benne, ami már külön-külön is ritka, de így együtt meg nagyon: kerek történet, jó színészek (most én leszek a húszmilliomodik aki leírja, de Topher 2.0 mindent visz), egy teljesen új alapötlet, félelmetes volt az, hogy tudtuk hova vezet a történet, és szépen lassan közeledtünk az apokalipszis felé, ugyanakkor ez mellett ott voltak a kiszámíthatatlan fordulatok, lehetett látni hogy nem futtában próbálnak magyarázatot adni véletlenül kitalált dolgokra, ezzel szétszabdalva a történetet, hanem az elejétől fogva minden pillanat a helyén van.
Várjuk a képregényeket :)

Iceclon - 2010. 02. 04. 05:29

“miért áll át Alfa a jó oldalra”

Szerintem köze lehet ahhoz, hogy Paul -t feltöltötte magába Alfa.

Kár a sorozatért, nagyon jó volt. :(

Startmenu - 2010. 02. 04. 16:52

Azert ez nem volt egy Firefly szintu szamomra sohasenem. Max az epipathok.

Lordleto - 2010. 02. 04. 22:31

Szerintem nem így kellett volna véget érni a sorozatnak de az alap koncepció nem tette lehetővé, hogy igazi 4-5 évad sorozat legyen. Igaz így Echo túl gyorsan fejlődött de ha meg lassabb lett volna az könnyen unalomba fordul. Nálam 6/10

North15 - 2010. 02. 04. 23:59

Az első évaddal kapcsolatban egyetértek symor leírásával. Számomra az 1×06 volt az első 10/10-es rész, és onnantól új mederben száguldott a sorozat a tökéletes 1×13-ig, és az ember a kezdeti unalmas részeket is megbocsátotta, és rájött, hogy kellettek.

Nagyon örültem, hogy folytatták, ugyanakkor a 2. évad elején nagy visszaesés volt. Teljesen elveszett az a lendület, és megint olyan kicsit semmis részek. Félre is tettem a heti nézősekből, hogy majd később befejezem. Aztán most január végén folytattam. Itt nálam az első 10 pontos a 2×08 volt. Fura, hogy itt is, mint a 1×06-ban, szerepelt Patton Oswalt.:) Aztán itt megint nem volt megállás, és gyors dara lett. Egyszerűen kurva jó volt, a színészek, az akciók, a karakterek, a fordulatok, minden. Ráadásul szerintem jó volt látni a második évad előtt az 1×13-at. Sokkal nagyobb súlyt adott egy-egy évad közbeni eseménynek, hiszen láttuk, milyen vége lehet.

Szóval megint az az érzésem, mint az első évad végén, hogy Whedon egy zseni. És ha nem is Firefly magasságokba, de ez a sorozat is valamilyen módon kiemelkedik az átlag közül. Én bátran ajánlom mindenkinek, mert hiába vannak nyögvenyelős részei, utána odaragaszt a székhez, ami mindenért kárpótol.:)

Félig off: Amúgy szerintem össze kéne beszélnie a Heroes meg a Dollhouse kreatív stábjának. Előbbi írhatná az évadok elejét, utóbbi meg a második felét.

Edenyke - 2010. 02. 27. 21:33

Lost alázó ftw…
Ezen jót mulattam! :D

Valóban jobb volt a második évad második fele, de csak azért, mert végre elhagyták a luxus prosti szálak.

De szerintem a sorozat legemlékezetesebb pillanata a 2évad 12 rész vége, amikor szalad ki a robbanó és lángoló épületből,aztán kisétál,állnak előtte még vagy 5percig,persze sehol egy láng vagy robbanás vagy bmi,aztán mutatják az egész épületet,ami még áll és sehol nem látszik semmi.
Mondhatom remek munka! :D

Valaki - 2010. 03. 05. 20:07

Szerintem a második évaddal sikerült hozni a történetet, a szereplőkkel is minden rendben volt, nagyon jól játszottak, frankón hozták a szerepeket.

Viszont szerintem hagytak azért még lehetőséget a folytatásnak, hisz sem a széket nem törték össze, és gyakorlatilag maradt minden a régiben a babaházban. Szal szerintem lehet hogy egyszer még hozzányúlnak ehhez a sorozathoz, és összedobnak még belőle valamit.

Binky - 2010. 04. 19. 22:03

Na ledaráltam a teljes sorozatot és hát tényleg hullott a hajam a WTF-októl. Mondjuk az 1. évad sztem nagyon gyenge, csoda h kitartottam, de nagyon megérte. A 2. évad csakúgy szárnyalt. Nekem a 2×06, 2×07 rész jött be leginkább, de vége meg pláne jó volt. Azt viszont sajnáltam, h Pault kinyírták, de így még szebb lett a vége.
Topher volt sztem a legjobb az egész sorozatban, a jellemfejlődése meg tényleg nagyon ott volt.
Na meg amikor Summer Glau is szerepelt, nekem is azon járt az agyam, hogy mi lett volna ha ő kapja Echo szerepét… Nagy kedvencem volt Eliza Dusku a True Callingban, de Echonak kicsit gyengének tűnt. Summer Glau ebben a 2 részben is jobb volt, pedig még csak nem is volt baba.
Az Alpha szálat tényleg lezárhatták volna, de el lehet nézni.
Összességében nagyot ütött a 2. évad, megint az a szörnyű hiányérzetem van, mint mikor kedvenc sorozatomnak vége, és nem tudom mit csináljak magammal.
Azt hiszem várhatjuk h Joss Whedon megint belekezdjen valamibe, mert eddig csak jól sült el minden sorozata. Csak tényleg ne országos csatornára vigye a köv. ötletét, és hagyják szárnyalni. Na akkor kapnák olyat… de ez a jövő zenéje.

KyraEleison - 2010. 05. 12. 15:33

Okés, akkor most kimondom: a Lost olyan szinten agyatkaparóan misztikus akar lenni, hogy az “maga a tragédia!” (by Joey) Magyarázza meg nekem valaki, hogy mi a frászkarikának mennek vissza oda, ahonnan nagy nehezen 20onX rész után sikerül megszökni??? Ezek után asszem inkább hagyjuk a Lost irányába pozitív összehasonlításokat!
Egyébb vélemény a kritikákkal kapcsolatban: ez egy magyar oldal, de az indokolatlanul használt angol kifejezésektől és rövidítésektől 3X neki kell ugrani, hogy értsem, pedig középfokú angolom van és használom is…. Angol-magyar szótár, és, ha esetleg még úgy is nehéz lenne, szinoníma szótár használatát javaslom, jószívvel!! .-P

VM - 2010. 05. 12. 18:54

a második évad tényleg nagyon jó… és tényleg kemény dolog darálni, nem egyszer kellett visszatekerni, hogy mivan, már csak azért is mert néha egy-egy egymásra nézés többet mondott a szövegnél jóval. A megmagyarázatlan részeket szerintem nyugodtan betudhatjuk a sorozat rövidségének. Szerintem elég szépen sikerültek a lezárások a kérdőjelek 90%-ára pont került… (nem úgy, mint anno a Lostban, ahol egy magyarázat három kérdést vetett fel) A story meg csavaros és pont Jó.

neloora - 2010. 06. 02. 19:45

Neeeeee, nem lehet igaz hogy vége. Nem hiszem el! O__o

AgGRo - 2010. 06. 24. 05:59

Azt hiszem ezeket után ideje megnéznem a Firefly-t, és megjött a kedvem újranézni a tru calling- ot is:D

mse - 2010. 06. 29. 21:27

Kb. egy hete fedeztem fel a Dollhouse-t magamnak, és bár nem volt egy erős kezdése, a potenciálja és a nosztalgikus érzés, hogy ismét Dushkut – kedvenc félalbánomat :D – nézhetem, bent tartott. Enyhe kifejezés, hogy nem bántam meg…

Mikor már a 2. évad első felénél jártam, naivan ültem neki a vizsgám előtt egy nappal, hogy na majd most én megnézek egy-két részt… Nem bedaráltam egyből az összes maradék epizódot???

Egyszerűen hihetetlenül nagy lett ez a finálé. Már a sorozat legelső pár részénél megállapítottam, hogy ez az a fajta show, ahol mindig csak jobb és jobb részek követik egymást, de azt a fene se hitte volna, hogy ezt idáig fogja Whedon fokozni. Mikor Boyd elősétált az árnyékból, akkor volt egy irtózatos anyázásom. Megcsinálták. Az első évad sokszor túlzottan “szórakoztató-TV” vonalát végre háttérbe szorították, és előhúzták a morális kérdéseket, agyonpörgetett fő cselekményszálat. Az egyik szemem sír a korai cancel miatt, a másik meg örömteli eufórikus adrenalintúltengésben szenved, mert a kaszának hála állandóan sakkban tartott engem az évad, hisz Whedonnak csipkednie kellett magát, ha minél több szálat le akart zárni.

Enver Gjokaj a második évadban nekem frenetikusan meggyőző volt. Az ő Topher alakítását én is valahol a toppon emelném ki – egyszerűen hihetetlen, hogy ez a gyerek mit művelt ott. A hangszín, a mozdulatsor tökéletesen leutánozta Fran Kranzot. Aki szintén kiemelendő. Szívszorító volt a fináléban, és az egész sorozatban remekül játszott.
És a borzasztó az, hogy itt most könnyedén áradozhatnék az összes többi stábtagról is. Egyedül néha Tahmoh Penikett-nél éreztem valami falsot, pedig ő se volt kispiskóta egészében. Lehet, hogy csak a karakter tette, fene tudja.
És persze itt van Eliza Dushku, akinek a nevét már csak azért kötelező itt szép piros betűkkel beírni(azon túl, hogy papíron ő volt a főszereplő, vagy mifene), mivel nem csak színésznőként, hanem producerként is odapöttyentette a nevét ehhez a produktumhoz. Viszont a 26-os nem az ő száma, ahogy most kiderült – ez immáron a 2. általa főszerepelt sorozat, amit ennyi rész után kaszálnak.

Egészében – ötcsillagos sorozat, eredeti alapgondolatokkal(bár az Apokalipszis szál óriásbetűs TERMINÁTORT ordított:D), és a látszólagos felszínesség alatt rejlő nagyon is mély gondolatokkal, kérdésekkel. Hogy magam is egy idézettel zárjak:
“Nothing is what it appears to be.”

AgGRo: Pont egynehány hete vettem elő újra magam is a Tru Callingot, és még mindig hozzá akarok vágni valamit valakihez az utolsó rész végén. A levegőben lógó befejezés minden szempontból ható tökéletes példája. Hiába, nekem az a show örök szívfájdalmam marad…

breflex - 2010. 10. 28. 19:47

A miért lett jó Alpha? kérdésre a romantikus lelkem azt felelte, hogy alapvetően Echo miatt.

Van a következő párbeszéd:
Alpha: – Where’s big bad Ballard?
Echo: – We’ve lost him.
Alpha: – Man, I’m sorry, when that did happen?
Victor: – Ten minutes ago?

És én Alphán egyrészt a meglepetést érzem, másrészt meg a hirtelen lobbant reményt, hogy szabad a pálya, utána ahogy mondja Viktor, hogy elég friss a dolog, kissé mintha elcsüggedne.

Szóval szerintem Alphánál az Echo-mánia ténylegesen szeretetté fejlődhetett, és talán eszébe jutott, hogy a “jó úton” még lehetne esélye. (Ha már erőszakkal nem ment.)

kiskiraly - 2014. 08. 07. 12:56

SPOILEREK jöhetnek:

Újra elkezdtem nézni a Dollhouse-t, de sajnos az kell mondjom, hogy nem lett kultsorozat a szememben idővel sem. Mondjuk ebben szerepet játszhatott az is, hogy az évad első felében teljesen más irányba ment a sorozatot.
Most komolyan: az évad első felében Ballard a babákon keresztül tudja meg hogy van egy belső ember aki szintén a Babaház céljai után kutat (lényegében szövetséges), majd miután kiderül, hogy a biztosági főnök az, aki amúgy NSA-nek dolgozik, lekapcsolják és kiirják a karakterét. Szinte nem is találkozunk vele a sorozatfináléig.

Pár évvel később megnézve a sorozatot nagyon kilóg az első évad első fele, és ha valaki utólag darálná a sorozatot, nem nagyon értené, hogy mi volt ez az egész a sorozat elején (most már tudjuk, hogy a csatornánál szóltak bele a sorozat elejébe).

Talán ezért lett mai szemmel egy félresikerült produkció, Sajnálom pedig igéretes volt a sorozat alapötlete.

Ezzel szemben, mondjuk a Party Down-nal (szintén 2 rövid évad), de szinte mindegyik része pöpec lett.

Két comment között eltelt majdnem 4 év, ez lehet hogy rekord :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz