login |

Tom Hanks megmondja

2010. 03. 25. 13:11 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: nem besorolt,

Egy kis hivatalos interjú a tovább mögött a The Pacific – A hős alakulatról, Tom Hanks-szel – köszönet érte az HBO-nak. Én speciel arra lennék kíváncsi, hogy a színésznek mennyi és milyen típusú melója van benne ebben a miniben. Az évi nulla-egy mozifilm mellett gondolom volt ideje, s abból talán a The Pacific-re szánta a legtöbbet.

Miről szól a THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT?

A THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT a háborút teljesen más szemszögből mutatja be, mint a korábban látott európai háborús történetek; a katonáknak egészen más élményben volt részük ezekben a háborúkban, a környezet is teljesen más volt.

Mindenki tudja, milyen volt Európában a háború, és milyen varázslatos világ kapcsolódik hozzá, de a csendes-óceáni háborúk barbár és brutális háborúk voltak, szokatlan terepeken, túl a tengeren, apró kis szigeteken, melyek neveit még kiejteni sem tudták. Azok a katonák, akiket Európába vezényeltek, valamennyire ismerős terepen harcoltak, még akkor is, ha korábban sosem jártak ott. A Csendes-óceán viszont titokzatos hely volt számukra, abszolút kérdőjel, olyan terület, ahol még sosem jártak, és el sem tudták képzelni, milyen lesz. Ebből kifolyólag teljesen mások a tapasztalataik, és egészen más emberként tértek haza.

A katonák elkötelezettsége is más volt, ugyanis a japánok ellen harcoltak – akik korábban megtámadtak minket, akik genetikailag alsóbbrendűként tekintettek ránk, és mint akik egyetlen végzetes csapással hatalmuk alá kerítették a világ negyedét – a katonáink azért mentek, hogy bosszút álljanak, hogy megtorolják és visszaverjék a japán támadást.

A háborúk fizikai hatása is eltért a két színtér között. A Csendes-óceáni helyszínekre eljutni eleve hosszabb és fárasztóbb volt. Maga a háború végtelennek tűnt. Pár héttel a harcok után nem tudsz felszállni egy vonatra, hogy pihenhess egy nagyot, mint mondjuk a Piccadilly Circus vagy a Champs-Élysées esetében. Röplabdázhatsz, vagy megnézhetsz egy filmet, vagy egy kicsit tovább aludhatsz, egy olyan szigeten, ami nagyon hasonlít ahhoz, amiért előtte harcoltál.

Nézzük csak, mint lát egy átlagos katona. Európában kikövezett utakat, templomokat, bankokat és más épületeket. Olyan épületeket, melyek nem különböztek az otthoni házaktól, templomoktól és utcáktól. A Csendes-óceánon viszont sivár tengerpartok voltak. Őserdők. Esőerdők és napsütötte korallzátonyok. Néhol még igazi építmények sem voltak, csak szalmakunyhók, fából és papírból készült házak, és bambusz-hidak. Idegen környezet volt ez a számukra, és teljesen ismeretlen.

Felvázolná a három főszereplő tengerészgyalogos történetét?

Nos, különböző forrásanyagokat is felhasználtunk. Ismertük John Basilone történetét, ami jól dokumentált és könnyen követhető. Ott voltak még Eugene Sledge könyvei: a „With the Old Breed” és a „China Marine”. Megkaptuk Robert Leckie könyvét, a „Helmet for My Pillow”-t, illetve a „Red Blood, Black Sand”-et, amit Charles Tatum írt.

A minisorozat középpontjában három katona áll – Eugene Sledge, Robert Leckie és John Basilone. Mindegyikük története más és más képet ad arról, milyen érzés beállni tengerésznek és harcolni a csendes-óceáni térségben. John Basilone már négy évet szolgált a seregben, amikor visszatért a civil életbe, és látta, hogy közeleg a háború. Azért csatlakozott a tengerészethez, mert az első csapatok tagjaként akart kimenni. Robert Leckie, nem sokkal a középiskola elvégzése után, újságíróként dolgozott, amikor besorozták a tengerészethez. Eugene Sledge pedig, aki 18 éves volt, eleinte nem tudott jelentkezni, mert gondjai voltak a szívével, és sebész apja nem engedte. Az ő történetüket követjük végig 1941 decemberétől 1946 közepéig.

A kérdés, amire választ keresünk a THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT-ban nem csupán az, hogy hogyan csinálták, hanem sokkal inkább hogy miért csinálták. Nem csak azt akartuk elmesélni, mi történt; meg akartuk mutatni a mögöttes hatásokat is. Amire tulajdonképpen kíváncsiak vagyunk, az az, hogy hogyan tértek vissza. Hogy voltak képesek keresztülmenni mindezen, majd legkorábban csak 1946-ban hazajönni, és visszatérni a normál életükbe. Ez rettenetesen nehéz volt mindhármuknak. Most ez az a korosztály, akik nem sokat mesélnek az élményeikről. Nem mennek el Oprah Winfrey talkshow-jába. Számukra ismeretlen fogalom a „lezárás”, a háború örökké él bennük. És szó szerint belülről perzselik őket az emlékek.

Egyszerűen csodálom azt, ahogyan visszatértek a normális életükbe a csendes-óceáni megpróbáltatások után. Hogyan állították fel a karácsonyfát a gyerekeiknek 1952 telén? 1959-ben hogyan élték meg, hogy mostantól egy új helyen is vásárolhatnak sajtburgert a szülővárosukban? Hogyan vették fel az életritmust, öltöttek nyakkendőt és tértek vissza az iskolapadba vagy a munkahelyükre, dolgoztak, családot alapítottak, anélkül, hogy összetörnének? A háború rettenetes, de mégis van benne valami emberi, ami miatt a részese akarsz lenni. És ugyanakkor valami szörnyűséges is van benne, ami miatt messze el akarod kerülni.

A közös nevező pedig az, amit a háború tett a benne résztvevőkkel. Hogyan élheted túl Guadalcanalt, Peleliut vagy Okinawát? Hogyan tehették meg mindazt, amit megtettek úgy, hogy hazavárták őket egy olyan világba, ahol minden ment a rendes kerékvágásban? Szerintem ez az, amiben a THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT többet nyújt. Azért, mert megvannak maguknak az embereknek a történeteik. Nagyon különleges, ahogy Eugene Sledge hazatért és élte az életét. Különös, mennyire nehéz életet élt a többi karakter, Hoosier, Runner, Burgin és Snafu. Egyáltalán nem volt könnyű egyikük számára sem. Nagyon nehéz volt, de megcsinálták. Nem tudok elképzelni nagyobb küzdelmet, amit valaha valaki is átélhet, mint ami Peleliuban volt.

Az Elit alakulat után hogyan jött ez az ötlet?

Szerintem mindannyian éreztük, hogy az Elit alakulatban csak a második világháború első részének az első verzióját készítettük el. Ott volt még az a második verzió. Steven Spielberg volt az, aki egyszer csak megkérdezte, el tudnánk-e készíteni a Csendes-óceánt is. Felmerült hát a kérdés, hogy mégis mi legyen a történet, mert nem akartunk olyan dolgokat csinálni, amiket már korábban megtettük. Ha találnánk alapanyagokat, talán önmagukért beszélhetnének. Mondtuk Dick Wintersnek, aki Winters százados volt az 506-os ezredhez tartozó Easy századból, egyben az Elit alakulat főszereplője, hogy belenézünk Eugene Sledge könyvébe. Azt mondta, Sledge egy legenda! Azután megtaláltuk a többi könyvet is, majd kerestünk további anyagokat, és interjúkat készítettünk több veteránnal – hogy egy kerek egészet alkothassunk, és létrehozzuk a THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT-ot.

11 hozzászólás Ne habozz!

Prakt - 2010. 03. 25. 16:12

“Mindenki tudja, milyen volt Európában a háború, és milyen varázslatos világ kapcsolódik hozzá”
Szerintetek mire gondolt a “varázslatos” kifejezésnél

symor - 2010. 03. 25. 17:05

Ódzkodom kicsit Hanks látszólag ugyan értelmiségi, de sajnos idealizáló véleményétől.

zoey - 2010. 03. 25. 18:15

Valóban idealizál, de a sorozatot mindenképp köszönöm neki(k). Jó, hogy megmutatják a háborúnak azt a részét is, mert részemről minden, amit tudok róla, saját olvasmány, suliban ha 2 mondatot szántak neki.

danzig - 2010. 03. 25. 19:24

Prakt:
“Everyone is familiar with the war in Europe and the glamour which has been associated with it, but the war in the Pacific was savage and brutal and fought on unfamiliar territories, across the far sea on tiny dots of land that the fighting men couldn’t even pronounce,” Hanks told HBO in an interview.

linsz - 2010. 03. 26. 00:41

gondolom azt akarja mondani, hogy európában jelen voltak az emberi civilizáció nyomai, a csendes-óceáni szigetvilág meg egy rakás dzsungel volt

otto - 2010. 03. 26. 08:59

Valószínűleg arra céloz, hogy az európai kultúrával (még romos állapotában is) nagy élmény lehetett találkozni az addig a megyehatárt sem átlépő fiatal amerikai katonáknak. Tényleg más lehet Párizsban pihenni, mint egy szigeten nézni a majmokat meg a pálmafákat.

juhaszvik - 2010. 03. 26. 10:29

nekem eddig az első két rész az felemásra sikeredett. tetszik, hogy háborús, szép megvalósítással, érdekesnek ígérkező szereplőkkel. de az esti harcokkal már tele van a zsákom. :)

fallen - 2010. 03. 26. 12:27

juhaszvik – gondolom, ők is akartak szólni a japánoknak, hogy úriember csak napközben harcol, de azok nem hallgattak rájuk.

juhaszvik - 2010. 03. 26. 12:40

fallen: persze nem azt mondom, hogy hamisítsanak történelmet. :)
arra gondoltam, hogy a háborús történetek egyik általam preferált része a csihi-puhi, de az első két részben eddig sokat nem tudtam kivenni a sötét miatt. ami a fák között történt (közelharc) a második részben, abból meg még annyit sem.
remélem most már lesznek nappali csaták is.

Doe - 2010. 08. 11. 20:49

ha elolvastad akkor megértetted mi a lényege a filmnek.Ha nem fodtad fel akkor agyhalottvagy.
Amire ki akart térni nem mind1 hogy hol harcolsz teszem azt Caen civilizáció ellenben Quadalcanal dzsungel malária. Kicsit különbség van a 2 ellenfél között is, ha kimész Irakba a mai világban kiváncsi vagyok hogy mérnéd fel a helyzetet.Képes lennél rendesen tovább élni és emlékezni hogy mi történt ott veled a társaiddal? Nem 1 embernek kelett már a belsőségeit visszapakolnom a Nato Milmed Echo-nál és borzalmas gondolat és látvány az amikor nemtudsz segíteni a másikon.
Ha átéled más mintha nézed ma is és a távoli multban is ezt jegyezd meg és gondold át.

Kenyó Kitti - 2011. 07. 02. 09:28

tanulságos film meg nekem nagyon tetszettek benne a puskák meg minden és sajnálom john Basilone-t és garatulálok neki még akkor is ha meghalt és őszinte részvétem és mikor meghalt megkönnyeztem de nagyon büszke vagyok mindenkire !!!köszönöm, hogy írrhatam!!!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz