login |

Wallander – írta symor

2010. 06. 12. 22:26 - Írta: vendegblogger

26 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

These are our lives. And they’re fragile. Precarious. Miraculous. They’re all we have. /Detective Kurt Wallander/

Néha észre sem vesszük a nagy hírrel felvonultatott sorozatok között megbújó értékeket. Halkabb hangvételű karakterdrámákat, a legtöbb tengerentúli bűnügyi történethez sok mindenben hasonló, mégis más európai testvért, ami most egyszersmind svéd és angol. A messzi északon régóta fogalommá vált Kurt Wallander nyomozó, alakja és történetei révén.

1.

Henning Mankell svéd regényírótól, európai krimik hőseként megszületett figura, aki furcsán hétköznapi egyediségéből kifolyólag került a könyv lapjairól sikeresen a képernyőre. Ystad tengerparti városkájának egyszerű detektívje, mégis gondolataiba merülve, megjelenésében különleges benyomást tesz ránk. Jóllehet a skandináv vidék nyugodt felszínét aláásó súlyos bűntények felderítőjéről szóló tiszta vonalvezetésű krimik, többnyire csattanó nélküliek és inkább a résztvevők szerepét kibontó jellegzetességük miatt válnak érdekessé.

Nem gondolnánk, hogy egy házassága kudarca miatt mélabús, terméketlen magánéletű férfi bárhogy eredetivé képes válni olvasó- és nézőközönsége számára, de mindennek dacára nyugtalan személyisége figyelmet nyer bűntettek elleni harcában, valamint az események színhelye miatt.  Hiszen Svédország egyik kisvárosában a messzeségbe nyúló mezők, az eldugott tanyák és a városközpont szíve ugyanúgy válogatott borzalmak színtere lehetnek. Mintegy a legtöbb jóléti társadalomban tapasztalható bezárkózás hatásaként, a szomszédodról kiderülhet, hogy egy szörnyeteg. Henning mindezzel állít szembe egy jó embert és az általa tapasztaltak rá visszaható, megrendítő erejét tolmácsolja mély empátiával. Ő Kurt Wallander.

6.

Mankell ezzel a töprengő, kedélybeteg, svéd tájban mozgó detektívfigurával aratott meglepő nemzetközi sikert, kötetei ez idáig 25 millió példányban keltek el, köszönhetően az olvasók főszereplőjéhez való kötődésének. Népszerűsége okán Wallander történeteiből több svéd feldolgozás is készült, egy filmsorozat Rolf Lassgård és egy tévésorozat Krister Henriksson főszereplésével, még mielőtt a brit filmesek látókörébe került volna.

Ez pedig nem másnak, mint az egyik legelismertebb észak-ír bárdnak Kenneth Branagh-nak köszönhető, aki olvasta Henning regényeit és megtetszett neki a főhősben rejlő lehetőség. Ezután már csak némi véletlenre volt szükség, hogy Henning és Branagh összetalálkozzon az Ingmar Bergman filmfesztiválon, és egy brit nem sokkal később eljátszhatott egy depresszív skandináv hőst. A BBC és a Yellow Bird produkciós összefogásából ennek nyomán jöhetett létre egy eredeti helyszíneken játszódó, új Wallander-sorozat, Branagh főszereplésével. Tévéfilm méretű, egyenként 90 perces részekkel, melyek mind önálló bűnügyi történetek.

A szigetországbéli alkotók számára alapvető fontosságú volt, hogy az eredeti svédországi helyszínen, Ystad városában és környékén forgathassák az új sorozatot. Ezzel meg is határozták az események hátterének hangulatát. Az évadonkénti három epizódhoz különleges RED kamerát használt Anthony Dod Mantle, operatőr, ezzel kiemelkedő színmélységet és felbontást (4096*2304) nyerve a svéd miliő láttatására.

3.

Az északi hideg, egyszerre kopott és modern belső tereket mutató, rövid nappalok és hosszú éjszakák világa lenyűgözően jelenik meg a sorozatban. Az események szinte mind alkonyatban és friss napfelkeltében játszódnak, az operatőr pedig kísértetiesen lágy fagyossággal rögzíti Skåne déli tartományát. A repcemező sárgája is hideg szín, mintha hűvös, tiszta víztükörből közvetítenék felénk a svéd közeget. Maga az elkészült Wallander sorozat viszont sokkal többen különbözik a hasonló társaitól, mint pusztán sajátos külsőségei. A tovább mögött ezt részletezem – spoilerek nélkül.

Sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a tengerentúli kivagyiság bűnüldöző példányaihoz akarják hasonlóvá tenni az óvilág rendőralakjait. Kiszolgálva a sztereotípiához szokott közönségigényt. Wallander ennek a megszokott macsóideálnak tökéletes ellentéte, anélkül, hogy túl eredetivé akarna válni teljesen európai karakter. Habár a brit Wallander kevésbé rusztikus a skandináv adaptációkhoz képest, de sokkal átgondoltabb karaktertanulmányt ad. Nem a csavarok, vagy a történet irama teszik élvezetessé, inkább a hozzáértés, mely nyugalmában megnyilvánul.

A nemtörődöm, puha, őszes külsejű  Wallander ellentmond a kliséknek szokatlan hétköznapiságával és készségeivel. Neki megrázó élmény beszélni az áldozatok családtagjaival, önvédelemből szétlőni egy ember fejét, vagy nem találni a bűnügy megoldását és elviselni azt, ha félrevezetik. Erős kötődése felnőtt lányához húzza (Jeany Spark) leginkább, míg betegeskedő apjától (David Warner) viszont távol tartaná. Kivételes elhivatottsága vehemens vitáiban jelenik meg nyomozótársaival (Sarah Smart, Tom Hiddleston) elképzeléseiről, a világ kifordulásának helyrebillentéséről. Elkerüli a könnyedség, nincs kedélyes beszélgetés az esetek szörnyű helyszínein, itt az emberélet elvesztésének valódi súlya van.

5.

A karakterközpontúság az új sorozatnál sajnos viszont azzal jár, hogy a mellékszereplők és az ismertebb epizodisták (Nicholas Hoult, Vincent Regan) többsége csak végszavazhat a két évad során Branagh játékához. Három rövid jelenlét mégis képes emlékezetes maradni, az elbűvölő Orla Brady a Firewall (1×02) című részben, Flora Spencer-Longhurst megtört, rejtélyes tinédzserlánya az One Step Behind-ben (1×03) és Rupert Graves kíméletlensége a The Man Who Smiled-ban (2×02). Rajtuk kívül, csak a főszereplő minőségi előadását ismerhetjük el.

Kenneth Branagh erős szakmai öntudattal irányítja magára a figyelmet és egy szelíd férfiideált mutat be nekünk, aki lassan minden hibájával a barátunkká válik, és mint morális ember azonosulunk vele. Azonnal rögzülő arca, mint Wallander, pillanatok alatt képes mély megrendülésből haragot, elkeseredést vagy ráeszmélést ábrázolni. Széles skálájú, sokrétű gondolatokkal, átéléssel teli alakítása egy érzelmes embert állít elénk, akit józan igazságmérce vezérel. Tönkrement magánéletű, de kiváló rutinú nyomozót.

4.

A Wallander értékei így éppen azok, amelyeket akár hátrányaként is felhozhatunk. Miszerint epizódjai hangsúlya egyoldalú és az ebben való gondosság lassítja a történések lefolyását. Míg a tévéfilmek mindvégig az erőszak széles skálájáról válogatnak: kizsákmányolás, idegengyűlölet, megrontás undorító erőszakformáiból. A legjobb angol sorozatokhoz hasonlóan a boncasztal konkrét látványa nélkül, a rémségek hangulatát illusztrálva a nyomozás eseményei magától értetődő lépcsőfokokon haladnak előre. A valósághű mértéktartás mellett ez a fajta realitás a kliséket is elfogadhatóvá teszi, de több esetben a tempó kárára válik a bemutatás.

2.

Azzal, hogy ennyi időt hagy főszereplőjének és a történeteknek kibontakozni a brit Wallander sokszor vontatottá válik, mégis ugyanannyit veszítenénk, ha nem követné el ezt a hibát és nem élvezhetnénk végig Branagh szerepformálását. Paradox módon, ahogy a teljesség élményét veszni hagynánk néhány részletben megjelenő nagyság kedvéért, és a Wallander esetében néha ezek a részletek képesek kitölteni az egészet, máskor csak türelmetlenül elhagynánk a sorozatot, ezért 7/10 értékére tehető ez a brit-skandináv noir.

26 hozzászólás Ne habozz!

Bruzsy - 2010. 06. 12. 22:48

Egyszerűen minden percét öröm nézni számomra, Branagh valami zseniális. Sokszor elmondtam már, de még a borostájából is úgy árad a depresszió, hogy az maga a profizmus.

Véleményem szerint nem is kell időt elvenni ebből – és nem csak azért, mert kár lenne a karakterformázásért, hanem mert a történeteket nem tudják annyira érdekfeszítőre megírni. Akár olvastam-e épp a könyvet, akár nem, mindig egyformán érzem: valami hiányzik ilyen téren. Ezért kap tőlem is “csak” 7/10-et ez a 6 rész, de egye fene.

Gaines - 2010. 06. 12. 22:52

Élmény volt olvasni a kritikát, alapos, több szempontú, okosan végigvitt, elegáns elemzés. Köszi érte.

Az első két részt láttam, és bár maximálisan élveztem, valahogy azóta sem jutottam tovább. Kenneth Branagh pazar, Mantle fényképezése előtt én is leborultam, a nyomasztó atmoszféra meg simán feldobja az amúgy komótos, nem sok újdonságot felvonultató sztorikat. De hát emiatt a hangulatteremtés miatt jó (?:) nézni/olvasni a skandináv krimiket: egyre megy, hogy Izlandon vagy Svédországban járunk, garantált, hogy folyamatosan esni fog, a középkorú, kopott ruhás, lelakott panelben lakó nyomozó mélydepresszióban fog szenvedni, valamint sötét titkok és hétköznapi rémtettek telepednek ránk ólomsúllyal.

LuPuS - 2010. 06. 12. 23:00

Nagyon jó összefoglaló, gratulálok!Kifejezetten boldog voltam,amikor kiderült, hogy lesz második forduló :)

Az első rész képi világa,repce föld sárgasága és a hozzátartozó láng sárgája ( szándékosan tetted bele)szinte sokkolja az emberi szemet.
A képek és látvány szokatlanul éles,de a történetek tényleg egy kicsit vontatottak, de a karakterek mélyebb ábrázolása szerintem ellensúlyozza ezt.

Ez a sorozat lassú tempóban, de mégis halad a végkifejlet felé.
S mi a végkifejlet, szerintem minden rész, az ember sötét oldalát hozzá elő.

merennis - 2010. 06. 12. 23:09

OH WOW!
Imádom Henning Mankellt, elvileg minden könyvét olvastam ami kis hazánkban megjelent..na de hogy sorozat belőle? Szégyen gyalázat, hogy még sosem szaladtam bele ebbe az infóba valahol.
Köszi az írást, felkeltetted az érdeklődésem, azonnal utána is lesek a dolognak. Remélem van legalább fele olyan jó, mint a regények :)

Zirowe - 2010. 06. 12. 23:14

Na, ez a post baromi jó volt!
Első hármat láttam még nyáron, most nagyon megörültem, hogy van megint 3 új Wallander film!:)

winnie - 2010. 06. 12. 23:18

“Szégyen gyalázat, hogy még sosem szaladtam bele ebbe az infóba valahol.”

ez többek között a mi hibánk is, mert kemény egyszer írtunk róla, 2,5 éve, az is csak egy ajánló volt. pedig jóval, de jóval többet érdemel.

http://www.sorozatjunkie.hu/2008/12/01/kenneth-brannagh-is-wallander/

mevrim - 2010. 06. 13. 00:04

winnie: pedig anno én pont amiatt figyeltem fel rá, hogy itt olvastam róla, aztán mikor megláttam Sam bácsinál, már néztem is:)
a kritikához pedig nem nagyon lehet mit hozzáfűzni, nagyon jól sikerült.
a sorozat nekem néhol picit lassú volt, de ez inkább a pillanatnyi hangulatomnak volt köszönhető, semmint annak, hogy vontatott lett volna

gromit - 2010. 06. 13. 00:23

emlékeztem rá, úgyhogy rákerestem: amikor idén január elején elindult az új széria, belekerült az aktuális hírekbe is, pontosabban egy hírkeddbe

Azóta volt Kenneth Branagh-nak egy Golden Globe-jelölése (nyilván ez még az első széria alapján), meg múlt héten neki is lett külön egy BAFTA-ja. Teljesen megérdemelten.

(Én nem ismertem Wallandert, csak Kenneth Branagh miatt kezdtem el nézni, amikor belebukkantam. Nagyon depis tud lenni, volt is, h annyira nyomasztóan hatott, de nem bírtam otthagyni, mert jó :) )

gromit - 2010. 06. 13. 00:24

mármint annyira nyomasztóan hatott, h akkor inkább abba akartam hagyni, de nem tudtam megtenni :)

Réta - 2010. 06. 13. 07:20

Több ilyen kritika kellene, mert biztos nagyon sok sorozat van, amiről nem is tudunk, pedig igazán jók.

Road Lee - 2010. 06. 13. 08:11

Symor:

Respect, my fellow junkie. :sör:
Ez egy nagyszerű rivjú volt, köszönet érte.

Ez a mondat pedig nagyon ütött:

“nincs kedélyes beszélgetés az esetek szörnyű helyszínein, itt az emberélet elvesztésének valódi súlya van.”

Látnom kell ezt a sorit.
:thumbsup:

Kicsit off: engem ez az egész sztori a Red Riding trilógia feelingjére emlékeztet – és az nagyon ütős volt…

symor - 2010. 06. 13. 08:20

A Red Riding-ről is gondolkodtam egy íráson, de az enyhén szólva “mélyre rántós”-érzés, így elmarad. A Wallander valamivel jobb természetű, sokkal :)

HRG - 2010. 06. 13. 08:26

Én is az itteni ajánló hatására kezdtem el nézni, úgyhogy az az egy írás is elérte a célját :) Azért jó, hogy lett még egy, jó kritikát olvashattunk.
Nekem eleve gyengém Skandinávia, azon belül is ez a tengerparti, Skane-i táj, és a Volvok :), de nemcsak ezért szeretem. A fényképezés egyszerűen pazar, már csak ezért is érdemes megnézni, hihetetlen hangulatot teremt, mindez együtt a vontatott történetvezetéssel, a látszólagos svéd jólét ellenére kitenyésző kegyetlen emberi szörnyetegekkel, Branagh játékával igazi, felkavaró élmény.
Pont ez az, amiért miért nem szív be a következő részre, mivel nem nyújt felhőtlen, önfeledt szórakozást, hanem, ahogy írták is korábban, elég nyomasztó, sötét atmoszférájú, kell egy bizonyos lelkiállapot egy-egy rész megtekintéséhez. Ha nem lenne kicsit elcsépelt, ha valamire, akkor erre lehetne azt mondani, hogy minőségi sorozat.

Road Lee - 2010. 06. 13. 08:26

Symor:

Hja-ja, a Red Riding egy gyomorütés, ami után az ember napokig levegő után kapkodva tántorog…

Azért örülök, hogy a Wallander nem megy _olyan_ mélységekbe, így még inkább várólistás.
:sör:

blade78 - 2010. 06. 13. 09:23

Oooo bakker még felirat is van hozzá az első 2 évadhoz. (3-3 rész)
Tx a irást. Engem meggyözött.

JoannieHolloway - 2010. 06. 13. 11:27

Hihetetlenül jó írás, gatulálok! Nekem ez az életemből eddig teljesen kimaradt, de most már tudom mit fogok nézni a vizsgaidőszak után, nagyon meghoztad a kedvem. csak addig bírjam ki:P
köszi szépen

JoHn - 2010. 06. 13. 15:49

jó írás, király lett.

egy dolog: Wallander könyvek kaphatók magyarul is és jobbak mint ezek az amúgy is nagyszerű filmek, kurvajó-kurvajó-kurvajó, tessék olvasni, komolyan.

Remélem még jókor szóltam.

yippyupp - 2010. 06. 13. 17:38

köszi, a kommentek alapján pótolom holnaptól, utána elolvasom a posztot

gabi - 2010. 06. 13. 20:39

Anno én is a sorozatjunkie -tól hallottam először Henning Mankellről és az ő Wallander nyomozójáról. (ezer hála érte) Azóta minden Mankell könyvet olvastam és persze megvan a filmsorozat is (bár még csak az első széria). Nagyon jó a filmadaptáció, de csatlakozva az előttem szólókhoz, biztatnálak titeket, hogy olvassátok is.

jetlee - 2010. 06. 13. 22:44

Köszi ezt a kritikát, már nagyon régóta vártam, hogy valaki írjon róla, de azt nem gondoltam, hogy a sorozat alaposságával fog vetekedni az írás. Gratulálok hozzá!
Nekem személyes kedvenc a sorozat, a könyveket még sajnos nem olvastam, de tervben van az is.

lanbit - 2010. 06. 13. 23:13

Először is, le a kalappal a cikk írója előtt, kivételesen színvonalas írással ajándékozott meg minket. Rögtön utána megemlíteném, hogy én is itt halottam először a sorozatról, szóval köszi Winnie-éknek is :)
Nálam ez a 12 rész, amit eddig láthattunk, mindenidők egyik legjobb sorozatai közé emelte a Wallandert. A fényképezés egyszerűen lenyűgöző, Branagh vitán felül zseniális Wallanderként és az egésznek van valami olyan, szavakkal nehezen elmondható sötét, nyomasztó, mégis hétköznapi hangulata, amivel nem lehet betelni. A sztorik általában szerintem nem kimagaslóak, ezt a sorozatot nem a történet emeli ki az átlagosak közül. Wallander karaktere, Branagh játéka, a fényképezés, a hangulat – ezek elegye ad valami olyan utánozhatatlan élményt, amiért időnként elő-előveszek egy-egy részt, újra és újra. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem jók a sztorik, mert nincs velük baj. De aki őrült csavarokat, bazi nagy wtf-okat vár egy sorozattól, az csalódni fog, ha ezt nézi. Aki viszont hajlamos elmerülni a fentebb leírt összetevőkből összerakott élményben, arra különleges élmény vár ezzel a borostás, egyáltalán nem hőstípusú, magánéletében sikertelen, mégis szerethető svéd nyomozóval. Ők ne hagyják ki, megéri minden perc, amit vele tölthetnek :)

lanbit - 2010. 06. 13. 23:16

Ja, és még annyit, hogy ha valami, akkor ez a sorozat az, ami igazán értelmet ad a hd-felbontásnak (persze a többinél is van értelme, de ezt szinte kötelező hd-ben nézni).

montanosz - 2010. 07. 10. 15:22

Zseniális sorozat!

Aranyszem - 2012. 07. 01. 15:00

Én személy szerint tavaly találtam rá a sorozatra,azonnal le is daráltam mind a 2 évadot,ami akkor volt,s nem emlékszem,hallottam-e hogy lesz 3.évad,de most jobb hírt nem is hallhattam volna,mint ebben a cikkben.Csak dícsérni tudom eme sorozatot.Valahogy hiányzik az a műfaj,amit a Wallander ad,vagy csak keveset figyelek,de szerintem kellene még sok ilyen és ehez hasonló.Most már még jobban várom,mint fél órával ezelőtt:) Mindenkinek ajánlom a sorozatot,aki tényleg szereti a krimi műfaját,kis drámával fűszerezve,ki tud kapcsolni a részenkénti másfél óra.

Orsi - 2012. 07. 20. 22:40

Én Tom Hiddleston miatt kezdtem el nézni, és nem bántam meg. Hatalmas sorozat! :) :)

Buitre - 2012. 07. 28. 23:19

mostani kedvencem. És itt akadtam rá, ezúton is köszi az oltalt fenntartóknak :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz