Ráadásul ezúttal kaptunk egy átívelő szálat is, amire kíváncsi leszek, hogy mennyire beetetés, és mennyire valós. (A Leverage 3×01-02 kritikája)

Nem mintha nagyon jellemző lett volna a Leverage-re nagyobb, átívelő szálakkal való játszadozás, de a 3. évad premierjében belengetett sztori érdekesnek tűnt. És most, a nyári finálé előtt (oké finálé mínusz egy, a 3×11-nél tartok) azt látjuk, hogy egy rész kivételével az írók magasról tettek az átívelésre. Persze adja magát a kérdés, hogy mi a jobb: ha a főszállal akkor foglalkoznak, amikor tényleg van azzal kapcsolatosan mondandójuk, vagy ha minden epizódban szentelnek pár jelentéktelen percet rá?

Azt hiszem, az előbbit választanám, és tudom, hogy nagy finálét terveznek a Leverage írói (mármint a 3×16-ra, mert három rész átcsusszan későbbre), de akkor annyira fontos volt már a 3×01-ben felvezetni a titokzatos olasz nőt? (Hopp, gyorsan elő is kaptam a keresőt és kiderült, hogy hány részre írt alá Elisabetta Canalis.) Mindegy, mostanra már kiderült, hogy mire megy ki a játék, hogy a “nagy átívelés” csak pár részes, de ettől még kifejezem sajnálatomat.

A 2. évad után azonban a Leverage-dzsel kapcsolatban nem sajnálkozom, mert a maga szórakoztató, nagyon szerethető, de nem túl színvonalas módján hozza magát a sorozat, de újat nem nagyon tud mutatni, egyértelműen a karakteri szinten lezajlott interakciók tartják életben. Amióta nem írtam róla akadt még egy harmadik “mindgame”-es szituáció (amiből már elegem van), plusz egymás után két epizód, ahol az egyik karakternek protezséje volt (tényleg?), jött Nate apja is (:ásít:), no meg ott volt a 3×11, a Rashomon Job, melynek a címéből tudtam, hogy ez lesz az én epizódom. (Ld. az utalás a Vihar kapujában című Kuroszava-filmre.)

Aki tudja, hogy nálam a Boomtown minden idők egyik legjobb sorozata, az azt is tudhatja, hogy oda vagyok a több nézőpontból megmutatott történetekért. Így már az elején eldöntöttem, hogy a 3×11 nagyon jó lesz – és az is lett, tetszett, kár, hogy annyira kiszámítható volt az első nézőpont bemutatása után a sztori és a karakterek szerepei. Persze ettől még a csavarra nem biztos, hogy számítottam, és az elején egy kicsit megijedtem, hogy a biztonsági főnököt alakító John Billingsley-re nem a tipikus karakterét osztották ki, de utána kiderült, mi a dörgés.

Minden kiszámíthatósága ellenére azonban a Leverage – 3×11 eddig az évad fénypontja volt, az írók jól tudták, hogy a karakterek/színészek mely tulajdonságait tudják felerősíteni, karikírozni, s így bár más lett a végeredmény, mint amire számítottam, más tetszett a Rashomon Job-ban, de az biztos, hogy bizalommal telve ülök le a 3×12 elé. Meg majd a nyári részek zárása elé is.