(human kritikája itt) Előzetesen a Hellcats várási foka igen magas volt nálam, Twitteren meg is jegyeztem, hogy nagyon el kéne rontaniuk ezt meg a Nikita-t, hogy ne jöjjönenek be nekem, s ne nézzem valamelyiket akár guilty pleasure-ként. A Hellcats-nél ráadásul a korrekt(ebb) kritikák és a jó kommentvélemények is bizakodást ébresztettek bennem, s épp ezért ért hidegzuhanyként, hogy a pilotot sikerült úgy elrontaniuk, hogy már most szívfájdalom nélkül kiszállnék.

HELLCATS – 1×01 – 3/10

A Hellcats-et (vagy a megírását, vagy a berendelését) egyértelműen a Glee inspirálta, de hiába vannak középpontban a pom-ponlányok, az egész cheerleader-ösdi szépen háttérbe szorult. A sztorit már mindenki ismeri: Marti elveszti ösztöndíját, de mivel jogi egyetemre jár és be akarja fejezni, alternatív ösztöndíj lehetőségek iránt néz, s mivel van némi tornászmúltja, így a szurkolva tornázás mellett dönt. Mázlija, hogy épp megüresedett a gonosz lány helye a csírlídör csapatban.

Pár lány, pár fiú, véges számú pároztatási lehetőségek, plusz egy felnőttszál a tanárok szintjén – azt hittem, ez lesz a felállás, de csak sikerült belekeverniük a sorozatban Anyut. Az Anyukkal, ezt minden író tudhatná, óvatosan kell bánni, mert az átlagnézőt hamar irritálni kezdik. Persze akadnak kivételek, ahol elfér az Anyu-szál, de a Hellcats-ben nem. Tudom, tudom, Anyu kellett a motiváció kibontásához, de sajnos Gail O’Grady jelenléte sok mínusz pontot jelent – jöhetne egy kósza busz.

A tiniklisék alkalmazásával nincs semmi gondom, akadtak friss megoldások is, a zene előtérbe történő furakodását is megszoktam, azonban továbbra is egy másnapos casting délelőtt eredményének tartom Aly Michalka-t, mint főhőst, plusz a bicikli becastingolása sem volt nyerő ötlet, kénytelen vagyok csatlakozni “Biciklizésből is megárt a sok” Facebook csoporthoz. A zilált tekerésnél már csak a helyszínváltó vis-ként használt szaltózgatások voltak gázabbak, azok egyenesen a “ciki” kategóriába tartozik.

Fura helyzetben vagyok, hiszen a Hellcats-ben simán lenne potenciál, a párbeszédeiben is akad helyenként fantázia és esetlen, humorra való törekvés. Lehet, hogy az íróstáb bevonása javítani is fog a minőségen, mert nem az összképpel, a történettel van itt a probléma. Amit nehéz elviselni az az egyes jelenetek szintjén található, többször is kénytelen voltam a fejemet fogni az alkalmazott kínos és bugyuta megoldások láttán, hallatán.

ui: Kíváncsi vagyok, hogy a memphis-i “helyszínt” mennyire fogják kihasználni.