login |

Rubicon 1. évad – írta symor

2010. 11. 08. 15:35 - Írta: vendegblogger

21 hozzászólás | kategória: kritika,

Do you have any idea what I do for a living? I have access to every government database that exists. You give me the tail number off a prop plane, that just landed in Belarus, in a couple hours, I’ll tell you who was on board, where they are now and everything that they’ve eaten in the past week. And now I have your picture. Good luck breaking that to your boss.

/A remek pilotról írt kritika itt olvasható, s az a poszt szolgál kibeszélőként is. Ezen írás spoilermetes, kommentben csak jelezve spoilerezzünk./

Tükörlabirintus, állítják a hírszerzés világáról, melynek lételeme a legfontosabb, világot befolyásoló  rejtvények megfejtése. Mivel ebben a világban található fejtörők sokszor csalfa képet mutatnak, szorongatóak, de ismerve a kódolásukat a megoldások eredménye országok sorsáról dönthet, azok elemzői válhatnak a legérdekesebbé. A rejtjeleket megfejtő analitikusok munkája egy szinte kiismerhetetlen mindenségben keres utakat és kapcsolódásokat, és ez a fajta ismeretekből származó képalkotást a Rubicon című sorozat idézi fel most egyedülállóan.

1(2)

A sorozat alapkoncepciójának legfontosabb színtere egy magániroda és a benne dolgozók drámai felfedezései, következtetései titkos információk alapján. Napjaink hírszerzési apparátusának megjelenítésében korántsem szokatlan, hogy amikor az állam saját biztonságpolitikáját kiszervezi (privatizálja) magánvállalatoknak, nemcsak a védelmi, hanem a hírszerzési feladatokat illetően, a Rubicon cselekményére alkalmas közeg, egy az állami hírszerző szervektől független, de kormányzati szerződéssel működő adatelemző intézet az API (American Policy Institute), ahol a sorozatban Will Travers (James Badge Dale) és képzett csapata dolgozik.

Will különös események középpontjába kerül, amikor hírszerzési elemzőként, mintegy véletlenül rátalál egy keresztrejtvénybe bújtatott indítókódra, mely olyan eseményt vetít előre, egy meghatározhatatlan összeesküvés részeként, miáltal veszélybe kerül kollégái és a saját élete, de még az abba beavatottaké is. Ezidőtájt Tom Rhumor (Harris Yulin), a neves üzletember öngyilkossága is kapcsolódni látszik a történésekhez, kinek özvegye Katherine (Miranda Richardson) kutatni kezd férje végzetes indítékai után és egy különös szövetségre bukkan.

A két fő cselekményszál különböző titkok megfejtésével kezd összefonódni Katherine és Will nyomozásában, akinek az API-nél végzett munkáját sem szabad elhanyagolnia, hiszen globális veszélyforrásokat tár fel, az események kibogozása viszont csak itt veszi kezdetét.

*Jul 29 - 00:10*

Az AMC kreatívái a nosztalgikus, töprengő férfiasság (Mad Men, Breaking Bad) bemutatásában elért sikereik után ismét egy retro vonulat, a konspirációs thriller felélesztését tűzték ki célul a Rubiconnal. Jason Horwitch producer bevallottan A Keselyű három napja (melyre többször utalnak az epizódokban) és A Parallax-terv klasszikusainak paradox hangulatát kívánta felidézni. A műfaj a ’70-es évek elején élte virágkorát, amikor a modern oknyomozó újságírás világvezetők visszaéléseit leplezte le (Watergate), az USA-ban még forrongott a Vietnam-sokk (Pentagon-dossziék) és egy egész nemzet vesztette el bizalmát a kormányszervekben.

Ebben a közhangulatban vélt (Kennedy-gyilkosságok) és valós (Az elnök emberei) összeesküvésekről filmtörténelmet író, úgynevezett paranoia-mozik születtek. A jelenlegi világincidensek tükrében pedig feltámadni látszik ez a bizalomvesztésre építő stílus, a Bush-kormányzat, Irak és Afganisztán, a 6-26-os különítmény és Guantanamo, Camp Nama, a Válság utóhatásaként. Ezáltal beérett az idő egy konspirációsorozatra a kisképernyőn, mely azzal nyeri meg a nézőit, hogy elhiteti az illúziót, egy nagyon is lehetséges hírszerzővilágról, és annak hétköznapinak látszó, mégis egyedi figuráiról.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

„Mi csak könyveket olvasunk!”  – hangzik el A Keselyű három napjában, melynek hőse egy általános kémtörténettől eltérően nem egy számsorral jelölt kalandos spion, hanem egy analitikus, aki jelentéseket készít különböző adatbázisok és a kormányzati hírszerző ügynökségek szolgáltatta adatok összevetésével. Ehhez hasonlóan a Rubicon szereplői is elemzők, akik ebben az új poszt-9/11 világban következtetéseket nyújtanak a döntéshozóknak.

Az API világtérségeket lefedő elemzőcsoportjai egy stratégiai játszma részét képezik a sorozatban, melyben az információ fegyver, és mint ilyen felhasználásának megértése, és módja a legfontosabb. Az a zseniális kis csapat, amelyben Will irányító szerepet tölt be épp emiatt sokszor személyes dilemmát él át, amiért sietve igyekszik előre látni egy-egy információhalmazban rejtőző terrorfenyegetést.

2(2)

A Rubicon évadjának egységét adó  Nagy Összefonódás utáni kutatást látszólag mellékágként színezi némi logikai eszmefuttatás epizódonként, megfigyelt személyek, események kapcsolatairól. Éppen ezért a sorozatban meghatározó  a rafinált elméleti csavarok jelenléte, hiszen hátborzongatóan légüres atmoszférát teremt szereplői köré. Kapaszkodók nélküli miliőt, ahol bárhol áldozattá válhat valaki, saját személyes közegében lehallgatva, vagy egy pillanat alatt semlegesítve.

A Rubicon pedig kis pillanataival generálta nagy feszültségével, egy egészen különös, drámai súlyt teremt szereplőinek, azokkal az ítéletekkel melyeket meghozni kénytelenek, akár kínzással nyert információkból a szemük előtt. Az a kérdés, mennyire lehet izgalmas, ha pár irodista elméleti döntésit követjük figyelemmel egy sorozatban, amely kérlelhetetlenül felnőtt, értelmünkre ható alapossággal végigvitt benyomást ad. A választ egy a Rubiconban hasonlóan megjelenő szituáció lefestésével adnám meg.

Engedj egy elképzelésnek, miszerint egy adatfeldolgozó betájolta a mobilodat, ismeri az adózásodat, a számláidat, azt, hogy mit linkelsz, mit rendelsz és vezetsz, szeretsz úgy egyáltalán magad körül és milyen az egészséged. Mennyit tudhat meg rólad?

Most gondold kicsit tovább, valahová  az Arab-tenger partjaihoz megy nyaralni a család, egy ház felső  emeletét bérlitek ki, míg az alsó szintjén elzárkózó  helyi alakok húzódnak meg. Egy elemző tőletek több ezer mérföldre irodájában tud rólatok, de ismeri a szomszédaitokat is, akik fenyegetőek az érdekeire és javaslatot kell tennie, megéri-e vállalni a probléma megoldását ellenetekre, vagy egy harci drón, két kilométerre a fejetek felett ítéletet hozhat a rakétáival. Elég fontosnak találhat titeket elméleti emberek egy csoportja, a maga nagyon is valós hatalmával, céljai akadályaként, vagy ti lennétek a járulékos kár? Azt sejtem, mit mondanál, ha a saját családodról lenne szó, de, hogy döntenél, ha te lennél az egyik elemző?

6(2)

A morál és a logika ellentmondása ehhez hasonlóan vonul végig a Rubiconon, mely sorozatban tulajdonképpen nem történik sokminden, nincsenek berúgott ajtók, robbanások, legfeljebb feltört zárak és a kíváncsiságunk ketyeg egyedül, amit a történet titkaival felkeltettek. Will éppen egy ilyen önkényes hatalom lehetőségivel szembesül az összeesküvésben és el kell döntenie, akár élete kockáztatásával, hogy elfogadója, vagy szembeszegülője próbál lenni a fejleményeknek. Mindeközben az API-on belül is alig lehet különbséget tenni az ellenlábasai és szövetségesei között, ahol Kale Ingram (Arliss Howard) a hűvös és félelmetesen hatékony csoportkoordinátor, a sajátságosan kiismerhetetlen Truxton Spangler (Michael Cristofer) intézetvezető, és a hozzá érzékenyen vonzódó tünemény Maggie Young (Jessica Collins) asszisztenciaként befolyásolni próbálja.

A Rubicon többrétegű történetmesélése szerencsére még akkor sem csorbult, mikor Jason Horwitch az AMC-vel kapcsolatos nézeteltérései miatt, kivált a készítők közül. Helyére Henry Bromell (Chicago Hope, Brotherhood, Carnivàle) került, nem kevés érdemmel, és sikerült átvennie a Rubicon fő csapásvonalát, anélkül, hogy a felvezetésben látott komplex dráma, amely az igazság, a hazugság és a bizalom viszonyait vizsgálja sérült volna.

A sorozat alkotóváltásához hasonlóan színészválasztásában is tökéletesen teljesít, mert tisztán látja miért fontos együtt lélegeznünk a főszereplővel, mintha mi tartanánk kezünkben az összeesküvések kulcsát, ebben is a múltból tanul.

Őszinte a szemed. Nem mosolyog, de nem hazudik. Ritkán néz félre és mindent észrevesz” – bókol Faye Dunaway a Keselyűnek, Robert Redfordnak.

Redfordban éppen az volt a nagyszerű, hogy elhittük az eszét és a természetességét, miként a vétlen hős szerepében keres megoldást a bonyodalomból. Ez tette tökéletes főszereplővé Pollack és Pakula konspirációfilmjeiben, ő volt az emberarcú férfi, és ez a fajta hitelesség van jelen most James Badge Dale-ben. Dale beérett színészként a feladatra, hogy megtarthassa a néző figyelmét Will karaktere iránt, amint játékát élvezhetjük a szerepben.

Színészi feladata nem egyszerű, mert az epizódokban elhangzó párbeszédeken túl feszült, kifejező  testbeszéddel reagálhat csupán nem egy jelenetben, hogy az őt körülvevő  gyanakvó légkör ne vesszen el. Éppúgy igaz ez a követelmény a többi szereplő esetében is, mivel a karakterek mindegyikének személyes tere van, ami nem elnagyolt, hanem egyénileg kidolgozott. Az API elemzőcsoportjának tagjaként a fontoskodó Grantet (Christopher Evan Welch), az intelligens és sérülékeny Tanyát (Lauren Hodges), valamint a kedvesen bogaras, mégis nagy tudású Miles-t (Dallas Roberts) megformálóik mind érzékletes jelenléttel ajándékozzák meg.

3(2)

A szereplők kollekciója átélhető  személyiségként van megírva, viszont sohasem lépnek túl saját kereteiken, a sorozatot szolgálják, és nem túlnyújtózkodnak rajta, így teljesen váratlanul vonulhatnak háttérbe, vagy kerülhetnek előtérbe, illetve veszhetnek el nyomtalanul.

A színes egyéniségek közül néhányan mégis kiemelkednek, mint Ingram szerepében a tűpontos Arliss Howard és Truxton Spangler szerepében a megfoghatatlan Michael Cristofer, mindketten félelmetesen játszanak, akkurátus, fegyelmezett precizitás árad minden porcikájukból. Emlékezetesek azonban az epizodisták is, mint a könyörtelen és bizarr végrehajtót játszó Michael Gaston, és a Will sokszínűen készséges szomszédnőjét játszó Annie Parisse. Megbízható alakításuk legalább olyan egységes egésszé teszi a Rubicont, mint, ahogy Miranda Richardson kétségek gyötörte feleségként.

Michael Slovis kamerája mindeközben egyszerre hangulatos és feszült kompozíciót teremt, a sorozat visszafogott, jól válogatott helyszínein forogva. A díszletvilág, a belterek, irodák és lakások is puritán jó ízléssel, New York életszerű láttatásában jelennek meg. A sokszor életről – halálról döntő szavak az elemzők konferenciatermében, egy osztályteremhez hasonló szobában születnek, eminens, irodista felnőttektől, mindenféle nyilvántartás és a titkos dokumentumokban talált minták, fenyegető veszélyeket feltáró nyomok alapján.

Amiért sokszor a karakterek saját lelkiismeretükkel kénytelenek szembesülni, mivel csoportjuk társaságán túl nem beszélhetnek munkájukról. Ezek az egyedi emberek, akik önkéntesen rejtik el életük egy részét és annak kihívásait, nem is képesek feloldódni magánéletükben. Will eltérít minden őszinte gyengédséget irányába, a World Trade Centerrel elveszett családját gyászolja, számára csak feladványok léteznek, és ezek megingatják a cselekményben idővel, majd mindenfajta biztonságát, míg mások függőséggel, elzárkózással küzdenek.

A Rubiconban sok esetben megjelennek erkölcsi kérdések, úgy, ahogy azt Jack Bauer sohasem engedhette meg magának két kínzás között. Mert az API alkalmazottjai Will csoportjában mindnyájan feladják magukat egy bizonyos szinten, hogy megfeleljen annak a kihívásnak, amit az általuk kezelt információk puszta súlya, felderítésük, tévedéseik nyomasztó következményei okoz.

4(2)

Az erényei ellenére azonban a nézőknek a Rubicon bonyolult kikapcsolódás, mert nagy türelmet igényel, míg hatása alá kerülünk. Az a végzetes alaposság, amivel szembesít minket egy hírszerzési elmejáték nüanszaival csaknem végzetes lehet a sorozat folytatására nézve. Az alkotók szerint az AMC The Walking Deaddel remélt sikere mérvadóan beleszólhat egy lehetséges második évad elkészülésébe. Mindenképpen megérné felvállalni a Rubicont a csatornának presztízssorozatként, mivel egy olyan minőségre emlékeztet minket mikor a történetmesélés túlmutatott a technikai részleteken, mivel Will a megpiszkált összeesküvésben az évad végén csak olyan kis győzelmet nyert, mint annak idején a Keselyű.

A Rubicon minden rászánt percében ritkaság, mert az értelmünkre akar hatni. Akciófordulatok, beszólások nélkül, történetével követeli figyelmünket és az exponáció, mely legalább akkora élményt jelent az összefüggések felismerésében, mint egy nagyszerűbb tűzlabda a képernyőn, a sorozatot 8/10 értékére helyezi, mint nagyon jó ízlésű darabot.

21 hozzászólás Ne habozz!

Tyberius - 2010. 11. 08. 16:23

Szerintem igen igényes kritikát kaptunk egy igencsak igényes minőségi sorozatról. Számomra a nyár nagy kedvence volt. Tudom ajánlani mindenkinek a bepróbálást, megéri végig nézni azt a 13×45 percet…

mercer - 2010. 11. 08. 16:41

Én végignéztem a sorozatot, tényleg unikum a maga nemében, de mondjuk ha AMC döntéshozó lennék, azért nem biztos, hogy folytatnám ebben a formában. Szerintem főleg az első rész után nagyon leült a cselekmény és nem hozta azt, hogy a nézők lépésről-lépésre haladhassanak az ügy felgöngyölítésében, hanem csak nagy ugrásokkal haladt és emiatt azért könnyen elveszíthette a nézőit (illetve nem jöttek újak se). Én olyan sztorit csináltam volna, hogy tényleg folyamatosan jöjjenek a nyomozás eredményei és ne kizárólag a hangulatra építsenek ill. a szereplők személyiségére.

átlagolvasó - 2010. 11. 08. 16:50

Jó irás, kedvet kaptam hozzá, neki is látok rögtön. :)

Peter Wiggin - 2010. 11. 08. 16:51

Nekem tetszett, de tény, hogy viszonylag sok volt az üresjárat. Nekem igazán 2 dolog volt furcsa, az egyik a korszerű technikák teljes mellőzése (még számítógépeket is alig használtak, mindenki aktákkal mászkált mindenhová – nem tudom ez manapság mennyire reális), a másik pedig a főbb karakterek (főleg Miles és Will) botladozásai (előbbié a magánéletben, utóbbié a nyomozásban). Kicsit olyan érzésem volt, mintha ezek az emberek nem igazán boldogulnának el a világban (értsd: végletekig elméleti beállítottságúak, ami már a gyakorlatiasság kárára megy).

Azért szeretném, ha lenne 2. évad, de némi drámai feszültség nem ártana.

profilER - 2010. 11. 08. 18:14

Nekem nagyon tetszett az első szezon, egészen az utolsó öt percig. Véleményem szerint az utóbbi évek leggyengébb szezonzáróját sikerült ellőniük…(Imádom a The Wire-es, Tremé-s szezonzárókat, nem mindig szükséges a hatalmas cliffhanger, sőt sokat dob a történet epikusságán, de Ez…)
Emlékszem a következő héten megnéztem hátha kijött egy újabb 14. rész, amiről senki sem tudott! :)
Ettől függetlenül jövőre várom. Nagyon.

franny - 2010. 11. 08. 18:16

köszi az írást, szerintem bepróbálom a sorozatot. hiába vagyok rendszeres junkie-olvasó, valahogy elkerülte a figyelmem eddig. :)

Tris - 2010. 11. 08. 19:28

symor – a kritikád jó volt
Rubicon – a sorozat is

2. évad várós!

Asszem ennyit röviden erről :)))

Venusz - 2010. 11. 08. 20:04

én kedvet kaptam!

M76 - 2010. 11. 08. 21:05

A sorozat messze az év legjobb újonca azok közül amiket próbáltam.

nyuszisz - 2010. 11. 08. 21:38

Rég volt ilyen jó írás az oldalon, gratulálok! Mint ahogy a kedvencem egyébként a sorozat is, nagyon szorítok a köv. évadért.

HRG - 2010. 11. 08. 21:46

Hát igen, az évadzárónál eléggé lógva hagytak minket, ha nem lesz második évad, akkor meglehetősen csalódott leszek. De én mindig vártam az epizódokat, beszippantott a hangulat, nagyon jól van fényképezve, hömpölyög a történet, szokatlanul sok benne a csend, és iszonyú feszültséget tudnak kelteni. A zene is eltalált, a fő téma nagyon tetszik, jó, ez nem egy tinisorozat slágerzenékkel, hanem klasszikus filmzene, de nekem bejön. Megérte megnézni.

zagloba - 2010. 11. 08. 23:53

A kritika alapos, bár helyenként kissé drámai és patetikus.
Ettől függetlenül sztem gyenge a sorozat. Botladozó vonalvezetés, hihetetlenül unalmas történetmesélés. Ez persze más nézőpontból felfogható “drámai” és “karakterközpontúként” is. A “hömpölyög a történet” az én olvasatomban azt jelenti, hogy a hangulatos zene és képek fedik el, hogy nem történik semmi.
A végkifejlet kiszámítható, az összeesküvés klisé.
Az egyetlen erős pont a színészi játék. A szereplőket nagyon eltalálták, de ez kevés egy igazán színvonalas sorozathoz.
Jobb lenne, ha nem folytatnák.

zoey - 2010. 11. 09. 00:19

Valóban elég hosszú kritika, de azért tetszetős.
A sorozat nagyon nagy kedvenccé nőtte ki magát a szememben, reménykedem egy második évadban.

betonfelhő - 2010. 11. 09. 10:12

jó kritika, jó írás!

danger - 2010. 11. 09. 16:07

leginkabb Badge es AMC miatt kezdtem el nezni, az elso 10 resz nem kulonosebben porgos, de valahogy megis fenntartja az erdeklodest, ezt kesobb megajandekozza az utolso 3 resszel. Nagyon jo sorozat, kar, hogy kevesen jottek erre ra.

schimtzi - 2010. 11. 09. 21:01

Ez a sorozat eddig elkerülte a figyelmemet, de pont ezen poszt hatására most bekerült a kisdióba, és sort is kerítek majd rá valamikor biztosan.

blnd! - 2010. 11. 12. 17:21

Sztem jo hogy kicsit melyebben is belemasztal a sorozatba. En kifejezetten szeretem a hosszu mondatokat (irni es olvasni is), szoval az onmagaban engem nem zavarna, de van par olyan dolog amit azer megemlitenek, pl.: nemelyik mondatnak egyszeruen nincs ertelme, az allitmany nincs egyezetve az alannyal, a kotoszo nem stimmel.

annak5604 - 2010. 11. 13. 19:30

Hányan is gondolták úgy ezen írás alapján, hogy bepróbálják a Rubicon-t?
Akkor miről is beszélünk? :)
Én is belenézek a sorozatba, az biztos. Hogy végignézem e, az már kérdéses. Elnök embereit, Drótot, Hatalom hálójában-t eddig még nem sikerült… :( (De ez az én hibám.)

Sati - 2010. 11. 19. 12:38

Basszus, most vettem észre, hogy elkaszálták. Pedig épp azon filóztam, hogy de jó lenne már nézni egy kis Rubicon-t. :(

Fefe - 2011. 04. 23. 12:22

Rohadjanak le, hogy vege……

Coimbra - 2012. 12. 22. 01:34

Tényleg így lett vége?Will, megcsinálhatod a jelentést, de senkit nem fog érdekelni.Aztán elsétál Truxton, Will pedig megtalálja a lóherét a falnál?Pff…. még ha nem is tudták, hogy ez a sorozat vége lesz, azért ennél jobb évadzárót összehozhattak volna akkor is, ha még 3-4 évad készült volna.De ez… vicc.Vót.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz